Magyar Nemzet, 1969. augusztus (25. évfolyam, 177-202. szám)
1969-08-29 / 200. szám
4 Magyar Nemzet 4500 éves kőkori települést tárnak föl Aszódon Nemzetközi jelentőségű leletek a kőbaltás ember társadalmáról Aszód főteréről csak egy rövid emelkedőn kell felkaptatsd arra a kis fennsíkra, ahonnan áttekinthető az egész környék és szép körpanoráma keretezi a tájat. Ezt a magaslatot választotta magának, itt telepedett le a neolitikum egyik hazai népcsoportja, mely csakúgy, mint az akkori ember szerte a Földön, fegyvereit, szerszámait, eszközeit kőből pattintotta, csiszolta. A tudomány megállapítása szerint százezer évig élt az ember ilyenfajta eszközökkel Afrikától az Uraiig, míg meg nem tanulta a fémek használatát. Aszód és környéke már a múlt században jelentékeny emlékanyaggal járult a hazai őskor történetéhez, a leletek ugyan egy későbbi, a bronz-, a késői rézkor és a vaskor hagyatékából származnak. A kőkori élet nyomai jóformán teljesen hiányoztak. Tíz évvel ezelőtt következett be a fordulat, amikor Asztalos István pedagógus, az általános iskola igazgatója, fáradhatatlan igyekezettel megalapította az aszódi Petőfi-múzeumot és célul azt tűzte ki, hogy a kis múzeumban a helytörténet emlékeit gyűjtse össze. Fokozott figyelemmel kísérte az építkezéseknél, a szántásokban felszínre került leleteket, archeológusokat hívott segítségül. A vizsgálat kimutatta, hogy a 40 hold kiterjedésű aszódi fennsíkot már a syíkőkorban, két egymást követő embercsoport választotta telephelyéül. A 99. sir Kaiicz Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézetének tudományos munkatársa hozzávetőlegesen 4500 évesnek tartja ezt a települést. Feltárását 1960-ban kezdte el. Két élénkszínű sátorból és egy kék faházacskából áll a régészeti „tábor", bennük a lakás, az iroda és a raktár. Négy méter széles kutatóárkok hasítják fel katonás rendben a talajt, két méter mélységben dolgoznak az idős munkások a fiatal, hivatásos vagy önkéntes régészekkel együtt. Óvatos kézzel tisztogatják a feltárt sírokat, ahonnan az őskori társadalom életkörülményeire, berendezésére, szokásaira utaló használati eszközök, edények, csecsebecsék, nagy győzelmi torok emlékei kerülnek elő. Éppen a 99. kőkori sír bontásánál vagyunk jelen. Nevezetes ember lehetett az, akinek nyugalmát bolygatják. Az oldalt fekvő, a kőkor jellegzetes, zsugorított tartásában elhelyezett csontváz kezében fehér márvány gömböt tart, buzogányt. Körülötte edények körvonalai bontakoznak, s valami titkos szabály, de mindenképpen valami ritmikus rendben, vagy rítus szerint állatcsontok, két vaddisznó állkapcsa. Trófeák? Totemjelvények? Ennek a megfejtése, magyarázata is a régész feladatai közé tartozik. Az élet nyomai A kilenc éve folyó ásatás során Kalicz Nándor talált leégett házat, tűzhelyet, kemencét, élelem és anyagtermelésre szolgáló vermeket. — A település korai korszakában — mutat az ásatás vezetője a múzeum vitrinjeiben elhelyezett szép formájú, a dunántúli szószékok mustrázatára emlékeztető geometrikus, olykor meander-motívummal bekarcolt edények között látható rajzra — a kőkori ember földbe vájt, gödörszerű mélyedések fölé épített tetőt. Később az életmód fejlődésével együtt, már kényelmesebb otthont teremtett a felszínen. Megtaláltuk egy leégett ház romjait, mely lehetővé tette a rekonstrukciót. A ház mintegy 6 méter hoszszú, három méter széles lehetett. Vázát oszlopokból emelték, majd befonták náddal és vesszővel, s ezután pelyvás anyaggal vastagon betapasztották. Tetejét — akárcsak ma is a norvég fjordok lakói — fűvel, gazzal fedték be. Az egykori oszlop és sövény lenyomatát az átégett tapasztásdarabok ma is őrzik a múzeumban. Sok-sok tárgy őrzi a neolitikum stílusváltozását, mely a nyitott kérdésekkel együtt máris kirajzolja nagy kontúrokban a nomád életmóddal szakító, állattenyésztő és földmívelő, termelő, a szervezett gazdaságra áttérő őskori társadalom képeinek körvonalait A kapák, balták, a földlazítás szerszámai, a kőből, állati csontokból, szarvasagancsból készült fegyverek, eszközök, ékszerek között ott van a kőkori ember kezdetleges majma. A piskóta alakú nagyobb őrlőkő, melyen egy kisebb kődarabbal dörzsölték a gabonát lisztté. A női sírokból hosszú csontvarrótűk, agyagból égetett szövőszék-nehezékek, „ékszerek” kerültek elő, s egy rendkívül ritka csontfésű. Gazdag az aszódi település nemes formájú agyagedényekben, faluk vastagsága 2 centiméter és 2 milliméter között váltakozik. A feltevés szerint az edénykészítés, csakúgy, mint a gabona őrlése a nők dolga volt. Egyes elméletek a geometrikus-ornamentális díszítőelemek alkalmazását is a női nem rendszeretetével, a női lényeg kifejezésével hozzák kapcsolatba. Edényeit a kőkori ember gyakran festette vörösre; az őskor felfogása szerint a vörös az élet színe, s furcsa ellentmondás, hogy halottainak zsugorított pózba helyezett testét összekötözte, nehogy visszatérjenek s mégis befestette az életet jelképező színnel. Milyen volt az ember ? Az idei ásatási anyag hetven, nagy ládát tölt meg. Feldolgozása nagy munkát ró nemcsak a régészre, hanem az antropológusra is. Az aszódi kőkori telep férfi lakosságának többsége 170 centiméter magas volt, koponyájuk feltűnően fejlett, kezük finom mozgásra valló alkatát nézve elhihető, hogy nemcsak a szerszámok készítésében tettek szert nagy gyakorlatra, hanem a tengeri kagylókat is ők csiszolták egyenletes nagyságú gyöngyökké, s nád és homok mozgatásával állították elő a lyukakat, hogy felfűzve, asszonyaik derekát, haját, nyakát ékesítsék. Sok más érdekességet is rejt a hetven láda: gyönyörű festett tányérokat, kisplasztikákat, kutyaszobrocskát, kosfejtöredéket és a többi között a Willendorfi Vénusz egyik típusváltozatát, parányi Vénusz-fejeket. Megdőlt elméletek — Miben látja Kalicz Nándor az aszódi feltárás nemzetközi jelentőségét? — A leletek jellege azért keltett tudományos érdeklődést, mert egy elméletet döntött meg. Az újkőkor két nagyobb hazai települési csoportjáról, melyek közös vonása, hogy vonaldíszes edényeket készítettek, az a vélemény alakult ki, hogy elszigetelten éltek az Alföldön és a Dunántúlon, s a Duna alkotta volna a határt, az elválasztó vonalat. Az aszódi leletek éppen az ellenkezőjét bizonyítják; megállapítható ugyanis, hogy a nagy folyók már a kőkorban sem akadályozták egy-egy népcsoport közlekedését, vándorlását. Ezen kívül még nagyobb meglepetést keltett az újkőkor késői népcsoportjának, az úgynevezett lengyeli műveltségnek aszódi feltűnése. E népcsoport nevét első jelentős lelőhelyéről, a Tolna megyei Lengyel községről kapta. Több évtizeden át az a vélemény tartotta magát, hogy ez a népcsoport, edényeinek stílusát tekintve, csak a Dunántúl déli felén volt otthonos. A kutatások azóta bebizonyították, hogy a lengyeli műveltséggel megegyező, vagy rokon műveltségek emlékei Közép- Európa nagy területein találhatók meg. Ausztriában, Szlovákiában, Cseh-Morvaországban, Németországban és Jugoszláviában is felszínre kerültek olyan leletek, melyeket erőteljes, déli eredetű kulturális jellegzetességüknél fogva a „lengyeli műveltség” fogalmával jelöl meg a tudomány. A külföldi kutatás tehát nagy földrajzi területen mutatta ki a kulturális rokonságot, hazánkban viszont a lengyeli műveltség nyomai csak szórványosan mutatkoztak. Az Aszód fölött húzódó dombtető — ahol 500—600 embert befogadó települést tárunk fel —, a lengyeli műveltség elterjedésének hatósugarát tekintve, nemzetközi szempontból is kulcsfontosságú hely. Dutka Mária Edénytöredékek, vörös díszítéssel Edény, vörös mintával ÓVJA EGÉSZSÉGÉT A FERTŐZÉSTŐL! HŰSÍTŐ ITALOKAT, TEJET CSAK MŰANYAG SZÍVÓSZÁLLAL FOGYASSZON! KÉRJE MINDENÜTT! Gyártja: Általános GÉP ÉS MŰANYAG KTSZ Budapest, VIGorkij fasor 8. Coco Chanel, a 87 éves világhírű párizsi divatdiktátornő életéről írt musicalt Alán Jay Lerner és André Previn. A zenés játék — címe: Coco — decemberben kerül színre a New York-i Broadwayn. A címszerepet Katherine Hepburn alakítja. A zágrábi horvát Nemzeti Színházat — évek óta folyó tatarozás után , november végén nyitják meg. Az új évadban vendégszerepel a színházban a bécsi Opera együttese, az NDK-ból a Berliner Ensemble, a bolognai opera társulata.. Svirágregék, harci legendák a koreai népművészek színpadán Két sorral előttem egy afrikai diák ült. Az előcsarnokban vietnami fiatalokból álló csoport mellett várakoztam, nemzeti viseletbe öltözött koreai asszonyok siettek jellegzetes apró léptekkel a színház nézőterére. Valóságos kis fesztivál, nemzetközi találkozó színhelye volt szerda este a Madách Színház, ahol a Koreai Állami Népi Együttes bemutató előadását tartotta. Vajon ez a fesztiválra emlékeztető nézőtér, a távoli országok jelenlevő képviselői, vagy maga a műsor, az együttes táncai, dalai keltették azt a sajátos légkört, amely egyszerre volt lenyűgözően távoli és mégis ismerős? Távoli, mert a hangszer, a kajakkum, és a dallam egy tőlünk sok ezer kilométerre, más éghajlat, más csillagkép alatt elterülő országot idézett. A mozdulatok ismeretlen virágok illatát, húsos gyümölcsök sosem kóstolt zamatét, a gondolatoknak valami különösen mély átélését, átlényegülését, puha eggyé olvadását a természettel. Alapos, már-már tudományos megfigyelése, utánzása ez a természet jelenségeinek: a növények, a madarak, az eső, a szél mozgásának. Legendájuk hatására a néző maga is legendát költ: elképzeli a táncosok születését ott, Keleten, amint egy légből szőtt lény, talán a táj tündére — akit az együttes első táncában láthattunk — virágot, fűzfaágat ültet a táncra kiszemeltek merev csontváza helyére. Másként nem lehet, mert hogyan is tudná valaki a saját teste mögül előrenyúlva, karjával átfonnd alakját és így megütni a nyakába kötött dobot, mint ahogy a dobtánc szólistája, Hon Dzson Hva tette? A csodálatosan fiatal táncosnő, aki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Érdemes Művésze, 15 éves korától táncok Amikor a műsor után megkerestük, tudtuk meg, hogy ezt a káprázatos forgást, lihegést mindvégig szenvedve, sajgó lábbal járta. És milyen ismerős volt mégis, aminek tanúi voltunk: a táncok, a dalok azonosságait olyan jóleső érzéssel fedeztük fel, mint a Phenjanba érkező magyar, aki a város fölött emelkedő hegyben a Gellérthegyre ismer, a Tedon partján a Dunára gondol, és a köbölmadár hangja a pacsirtára emlékezteti. Ismerős volt a kép, amit a tánccsoport életre keltett a Nehéz menetelésben, az ellenséggel körülzárt maroknyi csapat küzdelme a hideggel, a hóviharral, az ellenséggel. Ismerős volt a Bő termés című tánckép témája, a Virágozzék hazánk patriotizmusa, ismerős volt a kis kürtös alakja, mert minden nép harca, tiltakozása, szenvedése azonos, és mert minden ország hadseregében van egy kisfiú, kisdobos, vagy kürtös, akit elpusztít a háború. A harcokat, a háborút az építkezés követi: az építkezés, a munka mozdulata, ritmusa is ismerős. Furcsa reakciója ez a táncnak, a dallamnak: másokat nézünk és magunkat látjuk. (fekete) NAM TO, az együttes szólistája (Rózsahegyi György rajza) készülődés a tanévre Ne várjon szép emberig! — kérlel kissé idegenes akcentussal a plakát az egyik papírüzleten. Neonhumor kivágott betűkből. Rajta, készüljünk vidáman a tanévre! Kicsit csúnyácskák a hátitáskák, de annál nehezebbek. A kirakatban néhány szép útitáska, könnyű, kockás, színes műanyagból. — Ilyesféle iskolatáska kellene — kockáztatom meg bátortalanul. — Lesz, biztosan — válaszolták —, hiszen csak most kezdődött meg a kiszállítás. Telt, múlt az idő, könnyű, tetszetős táska nem lett. Megvettük hát a legkönnyebbet, barna skat. Kevés híján kétszáz forint. Talán azért kerül ilyen sokba, mert a hátiszíj egy-egy — felnőtt — arasszal hosszabb a kelleténél. Veszprém—Budapest ? A hátitáska önsúlya öt esztendővel ezelőtt, augusztus 29-én meghalt Pór Bertalan, századunk egyik legnagyobb magyar festője. M éves volt. S bár életének több mint egyharmadát külföldön, emigrációban töltötte, nála többet kevesen tettek piktúránk megújításáért. Pór Bertalan útja — mint kora legtöbb fiatal festőnövendékéé — a Mintarajvóiskolában indult. Egy év után Münchenbe utazott, rövid ideig G. Hackl növendéke volt az Akadémián, majd Hollósy Simon köréhez csatlakozott. Hazatérése után, 1901-ben, a Műcsarnok tárlatán bemutatott önarcképével ösztöndíjat nyert. Párizsba utazott, s a Julián Akadémiára iratkozott be. Kétéves párizsi tartózkodás után, 1903-ban érkezett ismét haza Budapestre, s itthon hamarosan bekapcsolódott a hazai festészet új, Nagybánya után jelentkező mozgalmainak és csoportjainak munkájába: előbb a MIÉNK (a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre), majd a Nyolcak tagja lett. Monumentálisan fogalmazott, szimbolikus kompozícióival — Hegyibeszéd, Vágyódás tiszta szerelemre — a csoport egyik legnagyobb hatású mesterévé nőtt. Ebben az időben (s e monumentális hangvételű művek nyomán) kapott megbízást a Népopera színpadi oromfalának díszítésére (ez a műve sajnos elpusztult, csak kartonja van meg) és a Vas utcai kereskedelmi iskola mozaikjának elkészítésére. 1919-ben forradalmi szellemű művésztársaival együtt bekapcsolódott az első magyar proletárállam harcaiba: a direktórium tagja lett, s egy ideig a festődirektórium titkári tisztét is betöltötte. A Tanácskötársaság leverése után a fehér terror tombolása elől szülőföldjére, Szlovákiába menekült. Huszonkilenc évet töltött emigrációban, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, végül Párizsban, ahonnan 1948-ban hazaérkezett, hogy újra bekapcsolódjék művészetünk megújuló vérkeringésébe. Katedrát kapott a Képzőművészeti Főiskolán, s pedagógiai munkásságával és műveivel — mindenekelőtt pompás portréival — nagy hatással volt festészetünk fejlődésére. Életművét államunk Kossuth-díjjal és a Kiváló Művész címmel jutalmazta. Halála után, 1968-ban, emlékkiállítás nyitt Pór Bertalan alkotásaiból a Nemzeti Galériában — életműve és embersége példájával emlékeztetve napjaink művészeti hivatásuk szép kötelességeire. (h) A hatalmas Royal Festial Hallban szerdán este tartotta első előadását az Állami Népi Együttes. A lelkes londoni közönség háromszor hívta ki a függöny elé a magyar művészeket, s hosszan tartó ütemes tapssal jutalmazta szereplésüket. Az angol lapok közül eddig a Morning Star, a Guardian, az Evening News és a Daily Telegraph foglalkozott a magyar táncosok londoni vendégszereplésével. Mo Erika Mann írónő, Thomas Mann leánya szerdán 64 éves korában elhunyt egy zürichi kórházban. A londoni Covent Garden őszi programját ismertette sajtófogadásán Solti György. Szeptemberben a Trójaiak című új művet mutatják be, októberben Solti vezényli a La femme sans ombre című operát, decemberben Boulez vezényletével a Péleasz-t mutatják be.* Ma este fél 7-kor a Bécsikapu téri evangélikus templomban a Bach-kollégiumon Várnai Péter tart előadást. Orgonái: Peskó György. Késnek a klubmozik: szeptemberre remélt műsorkezdésük helyett az ősz első heteiben még csak a szervezés, az előkészület folyik. Bors Ferenc, a MOKÉP igazgatója a napokban találkozik a megyei mozivállalatok vezetőivel, és együtt állítják össze a klubmozik, és az alkalomszerűen klubelőadásokat is tartó mozik névsorát; eközben a Filmtudományi Intézettel együtt a klubmozik műsorára tervezett filmeket válogatják össze. Elírással jelent meg tegnap e rovatban Goethe születésének évfordulójára emlékező néhány sorunk. A költő 1749. augusztus 28-án született, tehát nem, mint sorainkban megjelent, kétszáz, hanem kétszázhúsz esztendeje. Francois Truffaut megkezdte A vad gyermek című filmjének forgatását. A történet szerint az orvos megkísérli egy, farkasok között nevelkedett, fiú visszavezetését a civilizált életbe. Az orvos szerepét maga a rendező játszsza. 4* A Negyedik Nemzetközi Csajkovszkij zenei versenyt 1970 májusában és júniusában tartják meg Moszkvában. A versenyen zongora-, hegedű-, csellóművészek és éneke-sek vehetnek részt. íróasztalon dolgozom, fiam is erre vágyik. Elmentünk hát a Lenin körúti gyermekbútorboltba. Szembeötlik egy szép, modern kis íróasztal. Tetszik a gyereknek is. — Ez csak garnitúrában kapható. Emeletes ágy, kis szekrény. Külön-külön nincs. Az ágy nem alakítható át nem-emeletessé. Ha majd kisebbik fiam is hatéves lesz, nem kapni második íróasztalt, hacsak nem veszek még egy garnitúrát. A töprengés fölösleges: az egyetlen garnitúra is elkelt már, több nincs. „Szóló-íróasztal"’ kapható: az írógépasztal és a konyhakredenc keresztezéséből támadhatott Csúnyácska bizony. Az egyik eladó végre kiböki: lesz igazi tanulóasztal, állítható magasságú, két-három nap múlva. Járok, járogatok a boltba, mindig ezt mondják: „Kéthárom nap múlva”. — Honnét jön ez az asztal, hogy ilyen soká tart az út? — kérdezem, türelmemet vesztve. — Veszprémből. — Veszprémből? Az legfeljebb két óra ... — Kettő? Hát amíg vagont kapunk? Amíg berakják? Amíg kirakják? Csináld magad! Hát ha magam fabrikálnék asztalt? A Csináld magad mozgalom terjed, még sincsen sok reményem. Tavaly lombfűrészt vettünk a játékboltban. Hozzá való deszka? — Az Ezermester boltban kapható — mondták a játéküzletben. Ezermester bolt. — Lombfűrészdeszka kapható? — Az attól függ, mit ért ön lombfűrészdeszkán. — Én lombfűrészdeszkát. — Az nincs. Penna 1970 Fiam izgatottan bontogatja az első osztályos iskolaszercsomagot. Füzetek, radír, ceruzák, hegyező. Egyszer csak felkiált: — Ez mi? Tollszár. Nosztalgiával nézegetem: gyerekkoromban használtam utoljára Évekkel ezelőtt, rendcsináláskor, néhány régi tollszemre bukkantam. Kidobtam. Minek? Korai volt: a csomagban tollszár van, tollszem nincs. De minek a tollszár? 1969— 70-ben? Ki ír még szemes tollal? Tintával? Bepiszkíthatja a kezet, a ruhát, a papírt. Paca eshet a füzetre. Van modernebb íróeszköz is a csomagban: töltőtoll. Régi emlékeket ébreszt ugyancsak, hiszen ma már a legkonzervatívabbak is golyóstollal írnak. A gyerek is ezzel firkál évek óta. Meglehet, tollszemmel, töltőtollal szebben, kalligrafikusan lehet írni. Bár láttam én már macskakaparást abban a korban is, amikor még nem találták föl a golyóstollat. (*ag) •Péntek, 1969. augusztus 99. * .....■."ni. i ■....... NAPLÓ Augusztus 291