Magyar Nemzet, 1969. augusztus (25. évfolyam, 177-202. szám)
1969-08-30 / 201. szám
4 FOLYÓIRATSZEMLE Viták a szecesszióról Az elmúlt években Nyugaton, de bizonyos mértékben nálunk is divatba jött a sokáig csak pejoratíve emlegetett „szecesszió” irodalma, képzőművészete és iparművészete. Mi van e divat mögött? Hogyan kapcsolódnak magyar századfordulós törekvések a német „Jugendstil”, az osztrák „secessio”, az angol „Modern Style”, a belga „Art Nouveau” alkotásaihoz? Ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik a Helikon legújabb, teljesen a századvég irodalmi (és művészeti) problémáinak szentelt, vaskos száma. Gondolatébresztő az a vita, amely Diószegi Andrásnak a századvég modern magyar szépprózai törekvéseiről írt disszertációjával kapcsolatban folyt le, és amelynek anyagát a világirodalmi folyóirat most leközli. Czine Mihály vitába száll Diószegivel, aki azt állítja, hogy a szecesszió — legalábbis a magyar — lényegében és általában indirekt lázadás a kapitalizmus ellen. „Az egységes korstílus keresése közben Diószegi elnézett jelentős különbségek fölött Csak a menekvésre figyelt (a „szeceszszió” kifejezés magyarul: „kivonulás”), de azt már mellékesnek vette, hogy a menekvésnek mi volt a kiváltója és milyen az iránya... Egy áramlathoz tartozónak csak több meghatározó, közös jegy alapján lehet valamit vagy valakit értelmezni, a színező elemek alapján nem lehet művészetüket a szecesszió körébe utalni.” Czine tiltakozik például az ellen is, hogy külsőséges jegyek alapján Diószegi rokonítja Justh Zsigmondot és Tömörkényt, s hogy a naturalista Thury Zoltánnal kapcsolatban erős hangsúllyal beszél szecessziót. Diószegi válaszában elismeri: „a naturalizmus lényegében progresszív szerelem felfogását vetítem rá a szecesszióra”, s azt is, hogy dolgozatának mást fogalmazássai is félreérthetőek. Úgy véli azonban, hogy a „szecesszió, miközben internacionális művészeti stílus, egyszersmind mindenütt szorosan összefügg a nemzeti hagyományokkal, a specifikus népi sajátságokkal”. Ady költészete is azt bizonyítja, hogy „a magyar szecessziónak lehetetlen leszűkített értelmezést adni”. Ady harca — írja Diószegi — „épp azt fejezi ”, hogy egyrészt a szecesszió pozíciójáról lehetséges tagadni a konzervativizmust, másrészt a haladás szolgálatába állított szecesszió nevében lehetséges elutasítani annak politikamentes, öncélú felfogását”. Staud Géza — aki általános áttekintést ad a századforduló magyar és európai drámájáról, színpadáról — Thury Lajos „Katonák”-ját az első magyar naturalista színpadi műnek nevezi. A színpad-elméletben elsősorban Gordon Craig által képviselt, naturalizmus-ellenes szecesszió a magyar színpadon csak a tízes évek elején jelentkezett, Szomory Dezső és Balázs Béla korai műveiben. A drámairodalmi szecesszió „pozitív eredményének tekinthető, hogy a naturalista színművek tudatos komponálatlanságával szemben ismét a kompozíció jelentőségét hangsúlyozta. Az újonnan kreált formákat azonban nem tudta tartalommal kitölteni, s ezért alkotó energiáit díszítő elemek halmozásában élte ki.” Bernáth Mária — aki szerint a szecesszió, legalábbis a képzőművészetben, az Angliában, 1848-ban alakult úgynevezett „preraffaelista” csoport törekvéseiben gyökeredzik — rámutat arra, hogy a Franciaországban is érdekes utat megtett irány a század végén azért válhatott oly karakterisztikussá Ausztriában, mert ott „egy olyan politikai, társadalmi helyzet formálhatta vonásait, amilyen szituációval máshol Európában valóban nem találkozhatunk”. A bürokrata és katonai hatalom mintegy „leblokkolta” a társadalmi — és művészi — fejlődést. Bizonyos extragaranciák és „tekergő vonalak” a maguk nemében feltétlen szembeszállást jelentettek a biedermeierrel és Makart művirágaival. A magyar szecesszió azonban, Bernáth Mária szerint is, más volt, mint nemcsak az angol, a francia, hanem mint a bécsi is. Ady kifejezetten haladó és szociális programot kovácsolt a szecesszióból, s a vele rokonságot tartó szimbolizmusból. A bécsi jellegű szecesszió közvetlen hatása leginkább belső berendezők és alkalmazott grafikusok — legreprezentatívabban Kozma Lajos — működésében tapasztalható. Az irodalmi szecesszió fogalmáról közöl tanulmányt Pór Péter tollából a Valóság legújabb száma. Pór nem érzi jogtalannak, hogy az osztrák— magyar monarchia szecessziós jellegű irodalmi iskoláinak mostanában bizonyos válság, sőt katasztrófa előérzetét tulajdonítják. Helytelen volt a különféle áramlatok metszéssíkjában keletkezett szeceszszióban csak dekorációt, csak stilizáltságot, csak menekülést látni. „Ellenkező túlzásokat is tanácsos azonban elkerülni... a szétrobbanó világ vízióját, a Weltende látomását végre is mégsem a Jedermann Hoffimannstahlja, hanem az expresszionista Haddis fogalmazta meg elsőnek.” A szecesszió nemzedéke az imperializmus születését és növekedését élte meg, s „a lázasan iparosodóátalakuló kapitalizmus nemcsak a szokásos mértékben megváltozott környezetet, hanem alapvetően más társadalmakat, sőt más forma-, kép- és színvilágot kínált a művésznek”. A szecesszió jellegzetes képviselőit azonban „a világ egészéből és akármely jelenségből csak annak vetülete érdekelte; ‘újfajta, áttételes viszonya az egyénhez, pontosabban a művészegyéniséghez.” Hogy Adynak mi a viszonya a szecesszióhoz, ahhoz Pór Péter az idézett Helikon-számban napvilágot látott tanulmányában szól hozzá. Szerinte a „szecesszió igazán forradalmi, tehát gazdasági-szociális áramlatának szinte nem volt Magyarországon hatása”. Zempléni Árpád néhány versén, ,„ maguk módján Szilágyi Géza alkotásain kívül” a szecesszió jegyében született magyar versek nem „a szecesszió határozottan konstruktív ágára”, hanem a dekadenciára rezonáltak. „Még Ady is, pedig ő erősen kapcsolódott a szecesszióhoz, a belgákat is lelkesen üdvözölte, más úton kereste saját forradalmiságának kifejezését.” Így hát Per Czine Mihály mellet „szavaz”, Ady mint publicista kiállt Verhaeren és társai progresszív szecesszióiránya mellé (elítélve a Huysmans-ihletésű „divatbábok”-at). Költőként azonban már bonyolultabb a szecesszióhoz való viszonya. Pór utal rá, hogy annak idején egy, a szecesszióval foglalkozó vitán Demény János megkísérelte a korai Bartók-művek bizonyos szecessziós hatásait kimutatni. Demény a Kortárs ez évi, 6-os számában érdekes megjegyzéseket fűzött Passuth Krisztina „A Nyolcak festészete” című könyvéhez. Azt is elmondja itt, hogy Bartók korai ideáljai között szerepel — Richard Strauss mellett — a szintén „szecesszionistá”-nak számító Max Reger német zeneszerző. Sőt még később is — amikor már magyar pentaton zenei alapra lépett — „kapcsolat, jóllehet előadóművészi kapcsolat — fűzi Reger zenéjéhez. 1907. december 10-i műsorán az Országos Kaszinóban Reger Aus meinem Tagebuch című zongorakompozíciója szerepel ... A kamaramuzsikus Bartókot ez a zene az 1909— 1910-es évadban is — a Nyolcak fellépésének évadjában is — kimutathatóan foglalkoztatta.” A. G. Ma®ar Nemzet Munkában a Stúdió 3. Készül egyévi filmtermésnek csaknem a fele A Magyar Filmgyártó Vállalat e heti munkaterve szerint augusztus utolsó napjaiban tizenkilenc filmen dolgoznak a műtermekben, a vágószobákban, a külső helyszíneken, vagy a dolgozószobákban. Tizenkilenc film — ez egy híján annyi, mint az évenkénti magyar filmtermés. Csaknem a fele — kilenc film — a Stúdió 3. produkciója. A munka jele, hogy a stúdió irodáiban nem találni senkit. A stúdió vezetője, Herskó János következő filmjének forgatókönyvén dolgozik. A tervezett film címe — egyelőre —: N. N., a halál angyala. A vágószobában dolgozik három rendező: Kardos Ferenc, Rózsa János és Sándor Pál Kardos Egy őrült éjszaka címmel készített filmet, helyszín egy közértbolt, s a bonyodalmak oka, hogy zárás előtt, meglepetésre, revizorok érkeznek. Rózsa János filmje, a Bűbájosok, egy manöken története, groteszk stílusban, játékosan és filozofikusan. Sándor Pál a millennium világába vezeti nézőit Filmje, a Szeressétek Ódor Emíliát, egy leánynevelő intézetben játszódik. Ugyancsak három film előkészületei folynak a Stúdió 3- ban. Herskó Jánoson kívül Szász Péter és Huszárik Zoltán készül a voltaképpeni munka, a felvételek közeli megkezdésére. Az utóbbi Szindbád címmel Krúdy nyomán készíti filmjét. Szász Péter viszont — szovjet koprodukcióban — Kapaszkodj a fellegekbe címmel, 1919-ben játszódó, vidám, kalandos, groteszk filmet tervez. Három filmet forgatnak a stúdió rendezői. Keleti Márton Gyárfás Miklós forgatókönyvéből Történelmi magánügyek címmel készít filmet; a héten több helyszínen, s a pasaréti műteremben dolgoztak. Kása Ferenc Dózsa-filmjét forgatja, ítélet címmel; augusztus utolsó napjaiban Kiszorosziban készített felvételeket. Szabó István pénteken utazott el munkatársaival együtt Franciaországba, ahol egy kisvárosban kezdi meg Szerelmesfilm című új alkotásának felvételeit. Elutazása előtt nyilatkozott a Magyar Nemzet munkatársának. — Grasse iparvároskába utazunk, itt játszódik a film öt napja, mi is csak egy-két nappal tovább maradunk. Miről szól a Szerelmesfilm? — Egy emberi kapcsolat története. A két főszereplő együtt nőtt fel gyermekkorában, és egymás iránti szeretetük minden körülmények között megmarad. Azt akarom elmondani, ha ketten valóban mélyen értik és érzik egymást, ez a rajtuk kívülálló viszonyoktól függetlenül is érték, nagy érték, nem vész el sohasem. — Színes lesz a film, s ez elég sok gondot okoz. A fekete-fehér film magában véve is absztrakció, a színes azonban olyan, mint a kifestőkönyv. Meg kell találni a módját, hogy a színek azt fejezzék ki, amit a fekete-fehér filmen a szürke különféle árnyalatai. A festők saját színvilágukat építik fel, de a filmrendező nehezen avatkozik bele a natúra világába, aligha tehet mást, mint hogy a helyszíneket, a színeket úgy csoportosítja, hogy megfeleljen elképzeléseinek. Főszereplők? — Halász Judit és Bálint András. (7. .) NAPLÓ] Augusztus 30 Meleg hangú méltatást közöl a Magyar Állami Népi Együttes londoni vendégszerepléséről a Times és a Daily Telegraph. A Times kritikusa az együttes műsorából az Ecseri lakodalmas című tánckompozíciót emeli ki és így ír róla: „A jelenetben — mint az egész előadásban — nincs semmiféle mesterkélt színpadiasság". Az együttes tagjairól így emlékezik meg a cikkben: „Ez az együttes csupa eleven és szeretetre méltó művészből áll”. A Daily Telegraph A magyar táncosok magával ragadó vidámsága című bírálatában kitűnőnek nevezi az együttest. Kritikusa szintén az Ecseri lakodalmast dicséri, mert — mint írja — „érezni lehetett benne a mélyebb érzelmek jóleső fuvallatát”. Nagyszabású természettudományi kiállítást készítenek elő a zalaegerszegi Thury György Múzeum munkatársai. A múzeum fennállásának 50. évfordulója alkalmából emlékkönyvet adnak ki. Borsos Miklós szobrászművész — akinek István királyról mintázott mellszobrát augusztus 20-án leplezték le Pécsváradon — befejezte Albert Schweitzer életnagyságú portrédomborművét. Művét a hatvani kórház könyvtárában állítják fel. oo Az MTA Nyelvtudomány Intézete és a Magyar Nyelvtudományi Társaság szeptember 2-án, 3-án és 4-én, háromnapos tanácskozást rendez Budapesten, a Közalkalmazottak Szakszervezetének Székházában (Vn., Puskin u- 41. A konferencia célja, hogy bemutassa a magyar névtudomány jelenlegi helyzetét, kijelölje jövő feladatait, ápolja az egyéb társadalomtudományokkal való kapcsolatokat és segítse az országszerte folyó földrajzi névgyűjtést. A konferencia témái között szerepel a többi közt: az európai névtudomány főbb eredményei; névtudomány és nyelvtudomány; személynévkutatás és történettudomány; az író és a nevek, a névtudomány, s az államigazgatás viszonya; a családnév-változtatás, s a magyar utónévkönyv kérdése. A konferencia neves külföldi vendégei között lesz O. N. Trubacsov professzor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Orosz Nyelvi Intézetének igazgatóhelyettese, aki szláv névtudományi kérdésekről tart előadást. Vije Nissilä, a helsinki egyetem professzora, a finn névtudományi kutatásokról beszél. © Jékely Zoltán — Tolsztoj meséjéből írt — Fajankó kalandjai című bábjátékát mutatja be eszperantóul az Állami Bábszínház művészcsoportja a zágrábi Nemzetközi Eszperantó Bábfesztiválon. A művet Rados Péter fordította eszperantó nyelvre. A zágrábi fesztivál zsűrije külön díjazza majd a bemutatott művek közül a legjobban rendezett, illetve a nyelvi szempontból legszebben sikerült előadást. A magyar együttes harmadízben szerepel a nemzetközi fesztiválon. A Nemzetiközi Pen Club 36 kongresszusát szeptember 13 és 21 között tartják a franciaországi Mentonban. A kongresszuson megválasztják a Peti elnökét is; ezt a tisztsége eddig Arthur Miller töltötte be. egy Újszerű VÁLLALKOZÁS! SZABOLCSI MIKLÓS A verselemzés kérdéseihez JÓZSEF ATTILA ESZMÉLET című versének vizsgálata a strukturalista módszer felhasználásával 1969. 123 oldalra fűzve: 12,— FI AKADÉMIAI KIADÓ .Szombat 1969. augusztus 30. ZENEI jegyzetek a változások koncertjének mondhatják azt az estét, melynek sem helye, sem időpontja, sem előadói, sem műsora nem egyezett az eredetileg meghirdetettel: a rossz idő miatt egy nappal el kellett halasztani, a Károlyikertből az Erkel Színházba bevinni, s a lemondott Ruggiero Ricci helyett Kovács Dénes játszotta a Mendelssohnhegedűverseny helyett a Beethoven-versenyművet. A két utóbbi változás bejelentését viharos taps fogadta. Nem lehet kétséges, hogy a közönség jó cserét csinált Kovács Dénes a repertoárján szereplő mintegy negyedszáz versenymű közül kétségkívül Beethoven remekével szerzett a legtöbb örömet közönségének. És ez az öröm, úgy látszik, kifogyhatatlan, mert a tőle kapott szépség megszokhatatlan. A „hegedűversenyek királya” minden esetben új és új vonásait tárja elénk — anélkül, hogy közben akárcsak egyetlen pillanatra is feladná sajátos „műegyéniségét”. Valóban, a legnagyobbak tanítottak bennünket arra, hogy a remekmű nem akkor újul meg estéről estére, ha az előadó folyvást változtatja a róla alkotottt képét — ahogyan azt mondani szokták: felfogását —, hanem éppen ellenkezőleg: a közvetlen élmény előfeltétele az előadó harmonikus és ugyanakkor sugárzó személyisége, amelyben, mint valami élő-eleven közegben a mű újraszülheti saját magát. Beethoven hegedűversenyében benne rejlik az újjászületés lehetősége — ezért és csakis ezért mondjuk halhatatlannak, tehát remekműnek. Ez a mű nem szorul olyan mankókra, amelyeket a „meglepetésre”, az „érdekességre”, a „szokatlanra” törekvő előadók szoktak hóna alá illeszteni, sőt, minden ilyenféle törekvés csakis gátolhatja természetes szárnyalását. Miért kellene életre injekciózni azt, ami maga a sűrített és felfokozott élet? Vajon ki tudná meghatározni, hogy mi Kovács Dénes „felfogása” Beethoven művéről? Ez valóban meghatározhatatlan. Annyi azonban bizonyos, hogy ő a művet magáévá tette és azt sajátjaként adja vissza. Ebből eredően minden különbség és változás, amelyet tapasztalhatunk, az ő személyiségének, mint harmonikus egésznek változása. Éppen ebben rejlik kimeríthetetlensége, természetes egyszerűsége és végtelen változékonysága. Ezúttal az első tétel kadenciájának lobogó szenvedélye, a kóda nosztalgikusan visszapillantó, nyugodt szépsége, valamint a teljes második tétel volt olyan, amilyennek talán még Kovács Dénestől sem hallottuk. Hihetetlen érzékenységgel tesz különbséget a „Larghetto” variációs rétege és a középrész széles éneke között — amikor az előbbiben felel a két kürtre, illetve a fagottra és maikor az utóbbiban átveszi a kezdeményező szerepet. A két tételt összekötő kadencia és az utolsó tétel, a „Rondo”, indítása szintúgy Kovács Dénes megszokhatatlan szépségű pillanatait hozta, azt a gyönyörű meglepetést, amely nem az előadói önkény, hanem Beethoven intencióinak vonalában fekszik. A MŰSORT INDÍTÓ Mendelssohn Szentivánéji álomnyitány Kórodi András vezényletével szokatlanul fegyelmezett, egységes és szép produkció benyomását keltette. Különös nyomatékkal kell kiemelni a kóda energikus és ugyanakkor mégis törtfényű, fátyolos mesehangulatát. A második részként elhangzott Olasz szimfónia — szintúgy Mendelssohn műve — ezúttal főként a második és a negyedik tételével hozott igazi zenei élményt. Az „Andante con moto” széles dallama ugyanis az előadókat arra csábítja, hogy főként az andante-jelleget hangsúlyozzák, azt is inkább az „andalgás”, mintsem a „lépés”, illetve „járás” értelmében, tehát erősen lassítva. A „con moto”, tehát „mozgalmasan” előjegyzés megvalósítása által Kórodi létre tudta hozni azt az eleven basszus-mozgást, amely szervesen — és egyben ellentétet alkotva — egészíti ki a téma széles ívét Az utolsó tétel szintúgy lendületes, magávalragadó előadásban részesült. Pernye Andris Lillafüreden tanácskoznak a fiatal írók A fiatal magyar íróik — Miskolc város vendégeiként — pénteken Lillafüreden megkezdték tanácskozásukat. Konferenciájukon az egyes irodalmi lapok köré tömörülő fiatal költők, prózaírók és kritikusok vesznek részt. A tanácskozáson — amelyen részt vett Deme László, a Borsod megyei, és Moldován Gyula, a Miskolc városi pártbizottság titkára, Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Dobozy Imre, az Írószövetség főtitkára, valamint Veres Péter és Váci Mihály — Jovánovics Miklós, az Új Írás főszerkesztője mondott vitaindító előadást. Délután a Palota Szálló kertjében felavatták József Attila emléktábláját. Különleges eljárással fertőtlenítették az esztergomi Keresztény Múzeum helyiségeit. Mintegy ezer felbecsülhetetlen értékű középkori műtárgyat — fára festett táblaképeket és faszobrokat — védtek meg a további károsodástól A háromnapos munka pénteken fejeződött be. A múzeum vasárnaptól ismét fogadja a látogatókat.é A magyarországi boszorkányperekről tartanak ismeretterjesztő előadást szeptember 6-án, szombaton este 8 órakor a Radnóti Miklós Művelődési Házban (XXL. Vénusz u. 2.).❖ Múzeummá alakították át. Dosztojevszkij születésének IS0. évfordulója alkalmából az író egykori szentpétervári lakását. Az új múzeumban Dosztojevszkij használati tárgyait, bútorait és könyvtárának köteteit helyezik el Budapesttől 40 percre... Megnyílt az új dunaújvárosi HALÁSZ(a Szalki-szigeten) Különleges dundi halételek