Magyar Nemzet, 1969. november (25. évfolyam, 255-279. szám)

1969-11-21 / 271. szám

2 kapcsolatokat a Vietnami De­mokratikus Köztársasággal, harmadik ország közvetítésé­vel. A szóvivő nem volt haj­landó nyilatkozni arról, mi­lyen eredménnyel járt ez az újabb amerikai diplomáciai lépés, s óva intett az olyan reményektől is, hogy a pári­zsi tárgyalások gyors sikerrel járnak majd. A párizsi értekezlet Az MTI párizsi tudósítójá­nak jelentése szerint a VDK képviselője a Vietnammal fog­lalkozó párizsi négyes érte­kezlet csütörtökön megtartott 43. ülésén kategorikusan cá­folta azokat az amerikai for­rásból elterjesztett híresztelé­seket, amelyek szerint újabb titkos érintkezésekre került volna sor az amerikai és az észak-vietnami küldöttség kö­zött. „Szükségesnek tartjuk le­szögezni — mondotta Xuan Thuy miniszter —, hogy sem­miféle titkos megbeszélés nem volt a VDK és az Egyesült Ál­lamok között, sem Ho Si Minh elnök halálát, sem Nixon el­nök november 3-i beszédét kö­vetően azokon, a hetenként megtartott tanácskozásokon kívül, amelyek a csütörtöki rendszeres üléseken folynak a párizsi konferencia keretében. Magán az értekezleten to­vábbra sem történt haladás. Tekintve, hogy a jövő csü­törtök ünnep az Egyesült Ál­lamokban, ezért a Vietnam­mal foglalkozó párizsi konfe­rencia legközelebbi, 44. ülésé­re november 26-án, szerdán kerül sor. Lemondott tisztségéről Hen­ry Cabot Lodge, a vietnami helyzetről tanácskozó párizsi konferencián részt vevő ame­rikai küldöttség vezetője — jelentette be csütörtökön a Fehér Ház. Nixon elnök Ca­bot Lodge lemondását saj­nálkozva bár, de elfogadta — hangzik a közlemény. December 8-a és a küldött­ség új vezetőjének kinevezé­se között Philip Habib, Cabot Lodge egyik tanácsadója irá­nyítja az amerikai küldött­ség munkáját. A Cabot Lodge lemondá­sáról beszámoló washingtoni közlemény nem ismerteti a diplomata elhatározásának in­doklását Vietnami veszteségü­l,a Saigonból jelenti az AP és az XJPI. A Vietnamban állo­másozó amerikai csapatok pa­rancsnoksága csütörtökön ada­tokat tett közzé az amerikai és saigoni kormánycsapatok veszteségeiről. Az elmúlt hétre 113 ameri­kai halálát ismerik el, ami egyben azt is jelenti, hogy ti­zenhattal több amerikai kato­na esett el a múlt héten, mint egy héttel korábban, és két hónap óta ez a legmagasabb szám. A saigoni kormánycsa­patok veszteségeit a közle­mény 497 halottban határozta meg, ami szintén a legmaga­­­sabb heti veszteség kilenc hét óta. A sebesültek száma az el­múlt héten az amerikaiaknál 643, a saigoni csapatoknál pe­dig 1091 volt. 1961. január 1-e óta az Egye­sült Államok Vietnamban har­coló erőinek 39 442 halottjuk volt Saigon állítása szerint, se­besültjeik száma pedig 258 126. A saigoni kormánycsapatok ugyanez idő alatt több mint százezer katonát vesztettek halottakban. Rövid minkaülés Helsinkiben A külön tudósítók távoznak a finn fővárosból Csütörtökön Helsinkiben folytatták a stratégiai nuk­leáris fegyverkezési verseny korlátozásával foglalkozó előzetes szovjet—amerikai megbeszéléseket. A munka­ülés után nem adtak tájé­koztatást a sajtó képviselői­nek. Hírek szerint legköze­lebb hétfőn ül össze ismét a két küldöttség. A csütörtöki, százperces munkaülést a két küldöttség a helsinki szovjet nagykövet­ség tanácstermében tartotta. A Szemjonov vezette szovjet és a Smith vezette­, amerikai de­legáció jól összeválogatott — történészekből, katonákból, diplomatákból, jogászokból álló — tanácsadói és szakértői kísérettel vonult fel, hogy foly­tassa a témával összefüggő kér­dések megtárgyalását. A tárgyalások komolyságá­val indokolt megállapodást ez­úttal is betartották a küldött­ségére, azaz nem adtak infor­mációt a megbeszélésekről, így nem közölték a következő munkaülés időpontját sem.. Tá­jékozott források szerint azon­ban előreláthatólag hétfőn lesz ismét megbeszélés, ezúttal a helsinki amerikai nagykövet­ségen. Mint az MTI kiküldött tudó­sítója jelenti, a helsinki tár­gyalások sajtóközpontjában máris megcsappant a tudósítók száma. A hét elejére idesereg­­lett közel 300 külföldi újságíró részben már visszatért Moszk­vába, Stockholmba, Genfbe vagy hazai állomáshelyére. Ülés! tarlód a bonni minisztertanács Az NSZK tárgyalásokat ajánl Varsónak Polgár Dénes, az MTI bonni tudósítója jelenti. A bonni kormány csütörtöki ülésén Brandt kancellár beszámolt ar­ról, hogy tájékoztatta a Bun­destagban képviselt pártok parlamenti csoportjának elnö­keit a Lengyelországhoz inté­zendő jegyzékről. Ez a jegyzék tárgyalásokat ajánl fel a két ország közötti nyitott kérdések megoldásáról. A jegyzék át­­nyújtása Varsóban napokon belül meg fog történni. A kormány megvitatta azt a nyilatkozatot is, amelyet az atomsorompó-szerződés aláírá­sa alkalmával fog tenni. Az aláírás időpontját még nem tűzték ki, mert előbb a Bun­destag külügyi és hadügyi bi­zottsága még egyszer foglalko­zik a kérdéssel Erre az ülésre a jövő héten kerül sor. Adlers kormányszóvivő újból hangsú­lyozta: a bizottsági vita nem befolyásolja a kormánynak azt a döntését, hogy még ebben az évben csatlakozik az egyez­ményhez. Scheel külügyminiszter be­számolt a minisztertanácsi ülé­sen az angol kormánynak ar­ról a határozatáról, hogy a 6. dandárt (kb. ötezer fő), ame­lyet nemrég kivont az NSZI­- ból, ismét visszahelyezi Nyu­­gat-Németországba. Ezzel azt az űrt akarják betölteni, ame­lyet néhány kanadai egység távozása hagy maga után. A bonni kormány készségét fe­jezte ki, hogy megfelelő ösz­­szeggel felemeli a devizahoz­zájárulást a brit csapatok el­tartásához. A minisztertanács javaslatot tett a Szövetségi Bank új el­nökének és elnökhelyettesének személyére is. Elnöknek Kari Klasent, a Deutsche Bank egyik vezetőjét, helyettesnek Otmar Emmingert, a Szövet­ségi Bank külügyi osztályának vezetőjét terjesztik elő. Az új vezetők kinevezése nyolc évre szól majd. Rendkívüli állapot Chilében Santiagóból jelenti a Reu­ter, AFPI Frei elnök, a chi­lei kormány keddi ülése után bejelentette, hogy az ország legnagyobb tartományában, Santiagóban bevezetik a rend­kívüli állapotot. Az elnök sza­vai szerint „egyes, a fegyve­res erőkön kívülálló elemek propaganda-kampányt folytat­nak, hogy a bizonytalanság légkörét keltsék az ország­ban.” A rendkívüli állapot be­vezetése lehetővé teszi a kor­mány számára, hogy katonai igazgatás alá helyezze a tar­tományt, bevezesse a cenzú­rát, felfüggesszen alkotmányos garanciákat A hírügynökségi jelentések­ből kitűnik, hogy most, ami­kor lassan egy hónapja lesz, hogy Chile fővárosából kato­nai puccskísérletről adtak hírt a lapok, egy újabb lázadás előkészületeiről lehet hallani. Akkoriban Roberto­ Viaux tá­bornok, a Tacna ezred élén, — mint mondta, — „bérköve­telési okokból” fellázadt Frei elnök kormánya ellen, de né­hány nap múlva megadta ma­gát. Magyar Nemzet Brezsnyev megbeszélése Sunay török elnökkel Moszkvából jelent a TASZSZ: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára csütörtökön Moszkvá­ban megbeszélést folytatott Cevdet Sunay török köztár­sasági elnökkel, aki hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik. A megbeszélés során érin­tették a szovjet—török kap­csolatok kérdéseit és véle­ménycserét folytattak a nem­zetközi helyzet egyes problé­máiról. A találkozóról kiadott hivatalos közlemény szerint a megbeszélés baráti légkörben zajlot le. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége, valamint a szovjet kormány csütörtö­kön a Kremlben ebédet adott Cevdet Sunay tiszteletére Szovjet részről Alekszej Ko­szigin, Nyikolaj Podgornij és más személyiségek voltak je­len. Ceausescu nyilatkozata az európai biztonsági értekezletről Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a belgrádi Komunisztnak adott interjújában hangsúlyozta: „Az európai biztonság földré­szünk valamennyi népének égető szükséglete” és most „kedvező felételek vannak az európai biztonság problémájá­nak reális megközelítésére”. Ceausescu egy európai bizton­sági értekezlet előkészítése szempontjából kiemelte a szo­cialista országok bukaresti, budapesti és legutóbbi prágai találkozójának fontosságát. A román párt vezetője hasznos­nak tekintené két és több ol­dalú találkozók megrendezé­sét, „hogy a legjobb feltételek között készítsük elő a bizton­sági értekezletet”. A béke és az együttműködés szempontjából nagy jelentősé­gű követelmény, mondta Ceau­sescu, hogy az államközi kap­csolatokban betartsák a nem­zeti szuverenitás és a függet­lenség, a belügyekbe való be nem avatkozás elveit A román párt főtitkárának véleménye szerint „a szocia­lista országok közötti kapcso­latokban olykor szubjektív lé­pések is történtek”, de nem részletezte milyen „szubjektív lépésekre” gondol. Hozzátette azt is, úgy h­ála „megvannak a reális feltételek ahhoz, hogy minőségileg magasabb szintű kapcsolatok alakuljanak ki a szocialista országok között”. 4 Tokt­en@ MinTift filmoperatőr Mihejev az angol kémszolgálat üzelmeiről Moszkvából jelenti a TASZSZ és az MTI. Iván Mihejev, a szovjet Filmhíradó volt mun­katársa körülbelül két évvel ezelőtt kint maradt London­ban, azzal a szándékkal, hogy Nyugaton telepedik le. Ké­sőbb, tapasztalatai alapján a londoni szovjet nagykövetség­hez fordult azzal a kéréssel, hogy tegyék lehetővé hazaté­rését. Idén október 9-én re­pülőgépen meg is érkezett Moszkvába. Csütörtökön újságírók előtt nyilatkozott élményeiről. El­mondta, hogy az angol kém­szolgálat be­­­akarta, vonni mun­katárca. Négy napon ke­resztül faggatta egy „bizott­ság” elsősorban bizonyos tele­fonszámokat és lakcímeket igyekeztek megtudni tőle. Mihejev azt is kijelentette, hogy az úgynevezett szovjet emigránsok Londonban csak úgy juthatnak jó jövedelem­hez, ha rágalmazzák a Szov­jetuniót­­ Közéjük tartozóknak nevezte Mihejev a „szovjet emigránsokat”: Jel­ovot, Fin­­kelstejnt, Ritykovot, akik a sajtóban és a rádióban gátlás­talanul rágalmazzák a szovjet valóságot. Kapcsolatban áll az angol hírszerzéssel a Daily Telegraph című bulvárlap, ahová az angol kémszolgálat emberei Anatolij Kuznyecov disszidált írót vitték. Angliai tartózkodása idején Mihejevet egy bizonyos Mister Charles gondjaira bízták, aki a Home Office képviselőjé­nek mondta magát, később azonban kiderült, hogy igazi heve Wantworth. Wantworth állandóan rette­gésben tartotta Mihejevet, azt követelte, hogy ne járjon se­hová, mert különben elrabol­ják. Végül idegeim felmondták a szolgálatot — mondotta Mi­­hejev —, gyakran sírógörcs fo­gott el Mihejev több levelet írt a Daily Telegraphnak és a Ti­­mesnak, kérte, hogy mentsék meg. „Igyekeztem bebizonyí­tani, hogy nem vagyok kém, hanem politikai és személyi okokból maradtam Angliá­ban.” Azt követően, hogy nem volt hajlandó „szolgálatokat tenni” Mister Charlesnak, kénytelen volt megélhetés után nézni. Előbb utcaseprő lett Londonban, majd takarí­tást és mosogatást vállalt a Dochester étteremben. Mint Mihejev hangsúlyozta: Kuznyecov hasonló megdolgo­záson ment át, mint ő, illetve talán még rosszabbon. Ennek folyamán a kikérdezés és a zsarolás, a képmutató együtt­érzés és a nyílt fenyegetések egységes egészet alkotnak. — A szovjetellenes kémtevékeny­ségben — húzta alá Mihejev — különlegesen sötét szerepe van a Daily Telegraph „orosz rovatának”. A rovatvezető Floyd és a Szovjetunióból disszidált Finkelstám­, mind Mihejevnek, mind Kuznyecov­­nak felajánlotta együttműkö­dését. A jelenlévő angol burzsoá újságírók kérdéseikkel meg­próbálták úgy beállítani a szovjet filmoperatőr hazatéré­sét, mintha az valamiféle olyan közlekedési baleset kö­vetkezménye lett volna, amely­ben Mihejev a vétkes fél. A volt emigráns válaszképpen hangsúlyozta, hogy nem ő volt az, aki megsértette a közleke­dés rendjét, s ezt az angol rendőrség is elismerte. Végül kijelentette, tragikus volt az az elhatározása, hogy semmitmondó okokból Angliá­ban marad. Az 56 éves férfi hazatérve megtalálta család­ját, együtt él vele. Felesége a régi helyén dolgozik ma is, az egyik fia főiskolán tanul, a másik katona. Megkezdődött a lengyel légitársaság géprablóinak pere Nyugat-Berlinből jelenti a PAP és a UPI. Nyugat-Ber­­linben, a francia katonai bíró­ságon csütörtökön megkez­dődött annak a két légikalóz­nak a pere, akik október 19-én a LOT lengyel légitársaság egyik repülőgépét a nyugat­berlini Tegel repülőterén kényszerítették leszállásra. A vádirat hangoztatja, hogy Pe­ter Kleint és Ulbrich von Hof eltérítette útirányától a lengyel repülőgépet, fegyver­rel fenyegette a gép személy­zetét és veszélyeztette a Ber­lin fölötti légiforgalom bizton­ságát. Mint ismeretes, a francia hatóságok politikai menedék­jogot adtak a két légikalóz­nak, és elutasították a Len­gyel Népköztársaság részéről előterjesztett kiadatási kérel­met. Az AP bécsi jelentése sze­rint az osztrák hadügyminisz­térium közölte, hogy csütörtö­kön eltérítették útvonaláról és Bécs schwechati repülőte­rén szállították le a lengyel légiforgalmi társaság egy AN —24 típusú utasszállító gépét, amely Varsóból, Wroclaw érintésével Pozsony felé tar­tott. A repülőgéprablók — két fiatalember — Wroclawban szálltak fel a gépre és pisz­tollyal kényszerítették a piló­tát az útirány megváltoztatá­sára. Bécsben politikai mene­dékjogot kértek az osztrák hatóságoktól. O (Peking, TASZSZ) Jeliza­­vetyin, a Szovjetunió ideigle­nes ügyvivője, csütörtökön fo­gadást adott Kuznyecov, a külügyminiszter első helyette­se vezette szovjet kormánykül­döttség tiszteletére. Kínai rész­ről Csiao Kuan-hua külügy­miniszter-helyettes, a kínai kormányküldöttség vezetője és a küldöttség többi tagja volt jelen. Péntek, 1969. november 21. VILÁGGAZDASÁG A Közös Piac, tíz nappal a hágai „csúcs” előtt Egymásnak adják a kilin­cset Nyugat-Európa fővá­rosaiban a diplomáciai veze­tők. Tíz nappal a Közös Piac december elsején Hágában összeülő csúcsértekezlete előtt Párizs, Bonn, Brüsszel soroza­tos megbeszélések és fontos döntések színhelye. A „hatok” általában megkönnyebbüléssel fogadták a Moro olasz kül­ügyminiszter vesebántalmai­­ról szóló híreket, s a betegség nyomán hozott határozatot, amely szerint a november 17- re tervezett „csúcsot” két hét­tel elhalasztják. Mindegyik tagállam úgy érezte, hogy az időhaladék elősegíti a hágai tanácskozás sikerét, mert a magas szintű találkozók ered­ményességéhez elengedhetet­len a jó és alapos előkészítés. Sikerről egyelőre azonban szó sincs. Meglehetősen ko­morak, szinte borúlátóak az előzetes kommentárok, s két­ségtelen, hogy van alapja az aggodalmaknak. A márka fel­­értékelése a mezőgazdasági Közös Piacot az idén immár másodszor bénította meg. A frank devalválása utáni újabb árfolyam-módosítás gyakorla­ti következménye, hogy jelen­leg a „hatok” agrárpiacán az egységesen megállapított „zöld dollár” már csak négy tagál­lamban tartja eredeti értékét. Nem következik ebből, hogy akár a frank, ak­ár pedig a márka paritásának megváltoz­tatása indokolatlan lett volna; az viszont bizonyos, hogy a közös piaci integrációs folya­mat a fejlődés magasabb lép­csőfokán újabb akadályba üt­között. A közös agrárpolitika, az Európai Gazdasági Közösség lényeges alkotóeleme. Ebben a vonatkozásban azonban je­lenleg nem működik. Az elvi gazdaságpolitikai kérdést úgy lehetne megfogalmazni, hogy az integráció nem követeli-e meg már a jelenlegi szinten a pénzügyi politika egyezteté­sét. Jóval gyakorlatibb problé­mák kerültek azonban te­rítékre Luxemburgban és Brüsszelben. A márka felér­tékelése a nyugatnémet pa­rasztságnak hozzávetőlegesen 1,7 milliárd dolláros jövede­lemkiesést okoz (a felértéke­lés olcsóbbá teszi az exportot, ezért a gazdák kevesebb be­vételhez jutnak). Az október végén Luxemburgba összehí­vott miniszteri találkozó rész­vevői nem tudtak megegyez­ni — maratoni, tizenöt órás ülésen sem — a kártalanítás­ra befizetendő összegben, csu­pán annyit rögzítettek, hogy „megfelelő mértékben fognak hozzájárulni a mezőgazdasági Közös Piac kárpótlási alap­jához”. A Belgium fővárosában folytatódó, s ugyancsak hosz­­szúra nyúlt üléseken végül nagy nehezen megállapodtak abban, hogy az „ötök” 180 millió dollárt fizetnek be a közös agráralapba. (A vita közben Raymond Barre, a brüsszeli Európa Bizottság el­nökhelyettese így fakadt ki: „Ez így nem megy tovább, vagy a közösség tagjai va­gyunk, vagy nem”.) Lehető­vé vált a határozat nyomán, hogy az NSZK-ban a mező­­gazdasági termékek ára a kö­zös, nyugat-európai árszinten maradjon, Brüsszel és Bonn pedig 1973 végéig teljes mér­tékben kártalanítja a nyugat­német termelőket. Ez a dön­tés végeredményben a bonni álláspont fölülkerekedését je­lentette, mivel korábban a partnerek minden támogatást megtagadtak. A Német Pa­rasztszövetség mégis ellenezte a kártalanításnak ezt a mód­ját, mivel attól fél, hogy tag­jait a rendkívül bonyolult el­számolási rendszerekkel­­ egyszerűen becsapják. Nem is titkolják, hogy a közös ag­rárpolitikát jobb lenne felfüg­geszteni, amíg a „hatok” meg nem állapodnak nagyobb ha­tósugarú — elsősorban pénz­ügyi — rendezésben. Szóba került a brüsszeli ülé­sen a­­kártalanítás mellett jelentéktelennek tűnő „do­hánykérdés” is. Olaszország azt kérte, hogy a Közös Piac kasszájából fizessenek szub­venciót­­ az olasz dohányter­mesztőknek. Nem tudtak dű­lőre jutni az „ötök” földmű­velésügyi miniszterei, s a dön­tést elhalasztották, pusztán annyit javasoltak, hogy az olasz termelők csökkentsék a dohány vetésterületét. Lénye­gesnek azért mondható az epizód, mert kicsiben tartal­mazza, szinte modellszerűen, a közös agrárpolitika bukta­tóit. Eladatlan vas- és gabo­nahegyek (milliós, illetve százezres tonna nagyságrend­ben) meredeznek a „hatok” mezőgazdaságilag két legerő­sebb államában, Franciaor­szágban és Hollandiában. Az árak azonban rögzítettek, s a termelők támogatást kapnak a közös piaci alapból. Csakhogy ebbe a közös alapba a leg­többet a mezőgazdaságilag kedvezőtlenebb helyzetben levő tagállamok, így az NSZK, Olaszország és Belgium fizetik be. (A bonyolult számítások oka és alapja, hogy a Közös Piac mezőgazdasági árai jó­val felülmúlják — kétszere­sen-háromszorosan vagy eset­leg négyszeresen is — a világ­piaci árakat. A közös árrend­szer célja éppen az, hogy véd­je a termelőket a kívülállók versenyétől. Ha a tagállamok mégis importálnának — s nyilvánvaló, hogy erre első­sorban az NSZK, Olaszország és Belgium szorul rá —, ak­kor a két árrendszer különb­ségéből eredő haszon nagy ré­szét kötelesek az alapba be­fizetni.) Bonn azt szeretné, ha a be­fizetendő összegeket felülről korlátoznák, Párizsban vi­szont úgy vélik, hogy először a mérhetetlen feleslegek ter­melésével kell leállni, s ez előtt az összegek csökkentésé­ről hallani sem akarnak. Pompidou francia elnök ha­tározottan kifejtette,­­ hogy a végleges mezőgazdasági pénz­ügyi rendezés elsőbbséget él­vez a közös agrárpolitika ki­alakításával szemben, s csak ez a rendezés jelentheti az in­tegráció befejezését. Az álláspontok közelítéséig a hágai „csúcs” előtt, amelynek egyik központi té­mája éppen az érintett kül­ügyminiszterek: Scheel, Schu­mann és Luns. Amint az vár­ható volt, a bonni szociál­demokrata—szabaddemokrata kiskoalíció erőteljesem szor­galmazza Nagy-Britannia fel­vételét. Hajlik erre Hollandia is, nem utolsósorban, az NSZK megnövekedett gazda­sági súlya miatt Schumann szerint a tagállamok nem le­hetnek „a terminusok fog­lyai”, amivel a francia kül­ügyminiszter arra utalt, hogy helytelenítené, ha a Közös Piacot előre és pontosan meg­határozott „menetrend” sze­rint kívánnák kibővíteni. A másik oldalon viszont attól félnek, hogy Párizsban az ag­rárprobléma megoldását és a szigetország belépési kérelmét egymástól teszik függővé. A nyugatnémet külügyminiszter szerint, „nagyon nehéz idők­nek néznének elébe" a „ha­tok”, ha a hágai „csúcs” ku­darcot vallana. Célzott erre Stewart brit külügyminiszter is, aki a­ múlt hét végén vil­lámlátogatást tett a Raj­na - parti fővárosban, s kifejtette, nem tartja kívánatosnak, hogy Párizs az agrárfinaszíro­­zás problémája miatt akadá­lyozza a csatlakozási tárgya­lások megindítását. Az álláspontok a hátralevő tíz napban még közeledhet­nek, vagy távolodhatnak egy­mástól, az azonban már ma bizonyosnak látszik, hogy Há­gában Párizs és Bonn viszo­nyától függ majd elsődlegsen, megoldódnak-e a Közös Piac mezőgazdasági problémái. Martin József ›Cο (Hyannis Port, AP) Csü­törtökön a massachusettsi Hyannis Portban búcsúztatták a kedden elhunyt Joseph P. Kennedyt. A szűk családi kör­ben megtartott gyászszertartás után a koporsót a Kennedy család Boston közelében levő kriptájába­­ szállították. ›Ců (Belgrád, AFP) A jugo­szláv külügyminisztérium szó­vivője közölte: Belgrád és Peking elvben megállapodott, hogy ismét nagyköveti szintre emeli a diplomáciai kapcsola­tokat.

Next