Magyar Nemzet, 1969. december (25. évfolyam, 280-303. szám)
1969-12-02 / 280. szám
% ták maguk is vizsgálatot indítanak.. A Life vasárnapi számában nyolc színes felvételt közöl a My Lai-i tömegmészárlásról és ismerteti Michael Bernhardt őrmester nyilatkozatát. Bernhardt kijelentette, látta, hogy amerikai katonák My Laiban lemészároltak több száz polgári személyt. Fulbright szenátor hétfőn bejelentette: az amerikai szenátus külügyi bizottsága kéttagú bizottságot küld e héten Vietnamba, hogy az a helyszínen tanulmányozza az általános politikai és katonai helyzetet, továbbá „a háború vietnamizálásának kilátásait”. Az amerikai zsidók kongresszusa vasárnap arra szólított fel, hogy azonnali hatállyal vonjanak ki minden amerikai fegyveres erőt Vietnamból és hagyjanak fel minden támadójellegű katonai művelettel. Ezenkívül követelte, hogy az amerikai kormány gyakoroljon nyomást Saigonra „igazi képviseleti kormány” alakítása érdekében. Moszkvából jelenti a TASZSZ. Cyrus Eaton, az ismert amerikai közéleti személyiség és békeharcos, aki útban Hanoi felé Moszkvában tartózkodik, nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. Eaton kijelentette, hogy haladéktalanul véget kell vetni a vietnami háborúnak. Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném — mondotta —, hogy a múlt hónapban Szocsiban megtartott Pugwash-értekezlet részvevői egyhangúlag erre a következtetésre jutottak. Cyrus Eaton hangot adott annak a véleményének, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front tízpontos javaslata választ ad arra a kérdésre, hol kell keresni a kivezető utat a háborúból. Az Egyesült Államok — mondotta Eaton — kolosszális hibát követett el, amikor betört Vietnamba. A vietnamiak — és erről Franciaország már korábban meggyőződött , a szabadságért és a függetlenségért készek feláldozni az életüket is. Az Egyesült Államoknak teljes egészében, minden feltétel nélkül ki kell vonni csapatait Vietnamból, ha nem akar még a jelenleginél is súlyosabb helyzetbe kerülni. Bertrand Russell nyílt levele a Tlanthoz Londonból jelenti a Reutert Bertrand Russell, a világhírű brit filozófus hétfőn Londonban nyilvánosságra hozott nyílt levélben felkérte a Thant ENSZ-főtitkárt: támogassa egy nemzetközi bizottság megalakításának a gondolatát, amelynek az lenne a feladata, hogy vizsgálatot folytasson az amerikaiak által Dél-Vietnamban elkövetett kínzásokról és népirtásról. Lord Russell, a 97 éves veterán békeharcos levelében hangsúlyozta, hogy a nyugati országok népei most végre megtudnak valamit a vietnami háború barbár jellegéről. Vietnamban harcolt volt amerikai katonák nap mint nap szolgáltatnak új bizonyítékokat a kínzásokról és a népirtásról. Világos, hogy még csak most kezdjük megtudni az igazságot ezekről a kegyetlenkedésekről. Russell helyteleníti azt a javaslatot, hogy a Pentagon létesítsen bizottságot ezeknek a bűntetteknek a kivzsgálására, mert ennek a vizsgálatnak előre elhatározott eredménye lenne. Bűnbakokat találnának, s közben senki sem szerezne tudomást a legnagyobb bűnösökről, a politika kidolgozóiról és a bűntettek tényleges nagyságáról. Éppen ezért kéri : az ENSZ- főtitkára, tekintélyét latba vetve, javasolja egy nemzetközi bizottság megalakítását, hogy az az összes rendelkezésre álló bizonyítékok alapján mondhasson ítéletet. Szovjet— dán közlemény Pons Hartling dán külügyminiszter szovjetunióbeli hivatalos látogatásának befejeztével hétfőn szovjet—dán közös közleményt adtak ki. A közlemény megállapítja, hogy a Szovjetunió és Dánia aggodalommal figyeli a közelkeleti helyzet alakulását és azt, hogy a világ e térségében még mindig nem sikerült igazságos és tartós békét elérni a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata alapján. A felek támogatják Jarring nagykövet küldetését. A tárgyalásokon a felek véleménycserét folytattak a vietnami problémáról. Megegyeztek abban, hogy a megoldást békés úton, tárgyalások révén kell keresni. Kifejezték reményüket, hogy a párizsi tárgyalások a közeljövőben pozitív eredményekhez vezetnek. A két fél véleménye megegyezik abban, hogy az európai biztonsági értekezlet olyan eszközt jelentene, amely elősegítené Európában a feszültség enyhítését és az együttműködést A Szovjetunió és Dánia a leszerelést illetően fontos lépésnek tekinti az atomsorompószerződés aláírását és erőfeszítéseket tesz azért, hogy a szerződés a közeljövőben hatályba léphessen. Poul Hartling dán külügyminiszter, aki a szovjet kormány , vendégeként november 24-től hivatalos látogatáson volt a Szovjetunióban, hétfőn repülőgépen hazautazott Leningrádból. Elutazása előtt újságíróknak kijelentette, hogy Dánia szempontjából fontosak és értékesek voltak a szovjet vezetőkkel való találkozásai. Tovább tart a konszolidációs folyamat Csehszlovákiában összehívják a művészek és kulturális dolgozók értekezletét Flesch István, az MTI prágai tudósítója jelenti. A központi törvényhozó és helyi államhatalmi szervek legutóbbi ülése, a Cseh Nemzeti Tanács plénuma és a nemzeti bizottságok országos aktívaértekezlete — mint Prágában hangsúlyozzák — fontos lépés volt a konszolidációs folyamat elmélyítésében. A Cseh Nemzeti Tanács plénuma, amelyen tudomásul vették 53 képviselő lemondását és eltávolítottak kilenc másik képviselőt, a szocialista törvényesség szigorú megtartásával ismét megfelelő helyzetet teremtett e fontos szerv további zavartalan működéséhez, a normalizációt eddig akadályozó tényezők megszüntetéséhez. A Cseh Nemzeti Tanács számos képviselője, beleértve a kommunistákat is, a korábbi időszakban pártellenes és szocialistaellenes magatartást tanúsított, s álláspontját még a Központi Bizottságnak a konszolidáció politikáját egyértelműen meghirdető áprilisi plénuma után sem volt hajlandó megváltoztatni. A végrehajtott személyi változások lehetővé teszik, hogy a Cseh Nemzeti Tanács, a választók érdekeit szem előtt tartva, megfeleljen hivatásának. A párt és a kormány politikája mellé kiálló cseh művészek és tudósok újabb értekezletet tartottak Prágában. A Rudé Právo jelentése szerint az összejövetelen Miloslav Bruzek cseh művelődésügyi miniszter tájékoztatta őket arról, hogy november 7-i nyilatkozatuk kedvező visszhangra talált a kerületekben, járásokban és a legfontosabb kulturális intézményekben. Ez arról tanúskodik, hogy megértek a feltételek a művészek és kulturális dolgozók országos értekezletének összehívására. A jelenlevők javaslatot terjesztettek a miniszter elé a tervbe vett konferencia elnökségének összetételéről és levelet intéztek a CSKP KB cseh irodájához. 200 (New York, AP) Zambia ENSZ-képviselője, a 30 éves Vemon Mwaanga lesz a Biztonsági Tanács december havi elnöke . (Párizs, MTI) Vasárnap este Chaban-Delmas miniszterelnök zárszavával véget ért Montpellier-ben a gaulleista párt, az UDR országos tanácsának háromnapos ülése. (Varsó, MTI) A bonni katolikus sajtóügynökség meghívására a Német Szövetségi Köztársaságba látogatott a lengyel katolikusok Pax-egyesületének háromtagú küldöttsége. — Magyar Nemzet - U Thaut nyilatkozata New Yorkból jelenti az AFP. U Thant ENSZ-főtitkár hétfőn melegen üdvözölte a négy nagyhatalomnak azt az elhatározását, hogy kedden felújítják a közel-keleti válság megoldásáról folytatott tárgyalásaikat. A főtitkár, szóvivője útján közzétett nyilatkozatában kijelentette: reméli, hogy a tárgyaló felek minden lehetőt elkövetnek a közel-keleti problémának a Biztonsági Tanács határozata alapján történő, igazságos és békés rendezése érdekében. A LAK minisztertanácsa megvitatta a politikai és katonai helyzetet Bellencourt Franciaország közel-keleti politikája - nem változott Az Egyesült Arab Köztársaság minisztertanácsa vasárnap Gamal Abdel Nasszer elnökletével kétórás ülésen tárgyalta meg a jelenlegi politikai és katonai helyzetet. Hasszán Abbasz Zaki gazdasági és külkereskedelmi miniszter az ülésen átfogó jelentést tett a gazdasági helyzetről és a költségvetésről. Mint Amin Hoveidi államminiszter az értekezlet után közölte, a miniszteri tanács következő ülésének napirendjére tűzte a mezőgazdaság helyzetének megvitatását. . Szó volt az ülésen azokról a tárgyalásokról is, amelyeket az EAR vezetői André Bettencourt francia tervezésügyi miniszterrel folytattak. A francia miniszter a kabinet első olyan tagja, aki az 1967. évi háború óta látogatást tesz az Egyesült, Arab Köztársaságban , vasárnap sajtóértekezleten foglalkozott a Közel-Kelettel kapcsolatos francia állásponttal. Kijelentette, hogy a közelkeleti fejlemények igen súlyosak és a négy nagyhatalomnak fel kell lépnie a válság rendezése érdekében. Mint mondotta, a „négy nagy” képviselőinek, akik kedden New Yorkban újra kezdik megbeszéléseiket, „az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy enyhítsék a feszültséget ebben a térségben és elérjék a békés rendezést”. Kérdést tettek fel a francia miniszternek a legutóbbi amerikai rendezési tervről, amelyet mint ismeretes, az Egyesült Arab Köztársaság hivatalosan is elutasított. Bettencourt hangsúlyozta, hogy nincs közel-keleti megoldás az ENSZ Biztonsági Tanácsának 196£. november 2-i határozatában foglaltak keretein kívül kijelentette még a miniszter, hogy nincs változás a francia fegyverszállítási embargó ügyében és általában Franciaország Izraellel szemben követett politikájában. A francia álláspont szerint „kivihetetlen” a közvetlen izraeli- arab tárgyalásokra vonatkozó izraeli követelés. A miniszter elmondta az újságíróknak, hogy biztosította az egyiptomi vezetőket arról: Franciaország de Gaulle volt elnök politikáját folytatja az arab országokkal, köztük Egyiptommal kapcsolatban. Tiberiasból jelenti a Reuter. Izraeli bombázók hétfőn átkeltek a Jordán folyón a Tiberias-tótól délkeletre és 15 perces támadást intéztek arab ellenállók ellen. Szemtanúk szerint a támadás nem okozott veszteségeket. A bombázók sértetlenül tértek vissza támaszpontjukra. Winterthurban hétfőn megkezdődött az antik kihallgatása. Az első vallomások nem igazolták Rasamim izraeli biztonsági tisztnek azt az állítását, hogy a negyedik arab támadót önvédelemből lőtte le. Egy svájci tűzoltó, aki elsőként sietett a támadás helyszínére és szemtanúja volt annak, ahogyan Rasamim a negyedik arabot agyonlőtte, eskü alatt vallotta, hogy az arab Rasamim lövésének pillanatában nem viselt fegyvert és nem készült Rasamimra támadni Rasamim, a per egyik fővádlottja, fenntartotta azt az állítását, hogy önvédelemből lőtt. A három arab vádlott a hétfői napon sem volt hajlandó válaszolni a bíró kérdéseibe.rÁmfry.s szóvivőjük kifejtette: hallgatásukkal,kívánják Jtb. fejezésre juttatni a tárgyalás elleni tiltakozásukat Von Braun feledékeny Wernher von Braun helyteleníti a szívátültetési kísérleteket: „Az ember Isten képmása és a Teremtő művét tiszteletben kell tartani” — mondotta a nyugatnémet televíziónak adott nyilatkozatában. A továbbiakban — áttérvén a maga szakterületére — azt fejtegette, milyen sajnálatos, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok messze megelőzte Európát az űrkutatás terén, pedig az ő irányításával szerkesztett „V—2” fegyverek már negyedszázaddal ezelőtt rendelkeztek a mai rakéták „minden tartozékával". Ismeretes, hogy ezt a „csodafegyvert” a náci Németország Anglia ellen vetette be. A „V—2” válogatás nélkül pusztította az embereket. Vajon Wernher von Braun akkor is azon a véleményen volt, hogy tiszteletben kell tartani a „Teremtő művét”? Az Al Ahram elmarasztalja az athéni merényletet Az Al Ahram hétfői száma részleteket közöl annak az egyiptomi egységnek a harci sikereiről, amely vasárnapra virradóan novemberben már az ötödik portyát hajtotta végre a Szuezi-csatorna izraeli megszállás alatt levő keleti partján. Az Al Ahram másik figyelemre méltó cikkében elmarasztalja azt a merényletet, amelyet palesztinai gerillák a múlt héten Athénban hajtottak végre. Az El Al izraeli légitársaság athéni központja ellen elkövetett gránátos merénylet sok embert megsebesített és egy két és fél éves görög kisfiút megölt „Nem minden izraeli célpont ellen külföldön elkövetett támadás használ feltétlenül a Palesztina- ügynek” — állapítja meg az Al Ahram. Az athénihez hasonló merényletek a lap szerint, csak az izraeli propaganda malmára hajtják a vizet. „Nagyon keskeny vonal választja el azokat az incidenseket, amelyek kedvező feajálást keltenek azoktól, amelyek ellenséges érzelmekhez vezetnek” — mutat rá a lap. „Kommandóink vére igen értékes és csak hasznos célokért szabad kiontani” — fűzi hozzá az Al Ahram. Joszip Broz Tito nyilatkozata a közel-keleti kérdésről Belgrádból jelenti a TANJUG. A közel-keleti helyzet további rosszabbodásával kapcsolatban Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök nyilatkozott a TANJUG igazgatójának. Jugoszlávia kormánya és népei osztoznak a világ összes békeszerető és haladó erőinek aggodalmában, s ezért Jugoszlávia, amint ezt eddig is tette, ezután is síkra száll az izraeli csapatok haladéktalankivonásáért a megszállt arab területekről, síkra száll az igazságos politikai megoldásért, amely biztosítaná a közel-keleti térség összes országának tartós békéjét és biztonságát. A közel-keleti válság megoldására irányuló erőfeszítések keretében Jugoszlávia támogatja azokat a törekvéseket is, amelyek hat európai szocialista ország november 27-i nyilatkozatában jutottak kifejezésre — jelentette ki a jugoszláv köztársasági elnök. Kedd, 1969. december . Vikig a miák mögött van ELNÖKJELÖLTEK ÉS KATONÁK „A kereszténydemokraták nem tényezők többé. A szélsőbal-koalíció előretör és az 1970-es elnökválasztáson döntő sikert arathat ... Hacsak a hadsereg elébe nem vág az eseményeknek!” — így jellemezte a chilei helyzetet a márciusi parlamenti választások előtt az amerikai Time szemleírója. Bár a választási eredmények csak részben igazolták az előrejelzést (a kereszténydemokraták ugyan sok mandátumot vesztettek, de azok inkább az újjászervezett szélsőjobboldali Nemzeti Párthoz és csak kisebb mértékben a baloldali pártokhoz kerültek) az azóta történt belpolitikai fejlemények mégiscsak igazolni látszottak a Time véleményét. A jobboldal élénkülésének természetes visszahatásaként ugyanis, biztató lendülettel indult meg a baloldali és a progreszzív pártok elnökválasztási egységfrontba tömörülése — az 1964-ben oly eredményes Népi Akció Front mintájára. Most, amikor egy hónapon belül már másodízben került sor „rendkívüli állapot” bejelentésére Chilében — és mindkét, alkalommal katonai puccs veszélye miatt — lehetetlen nem emlékezni a hetilap jóslatának (ha tetszik: sugalmazásának) második felére, azaz a „katonai megelőzés” eshetőségére. Chilében, ellentétben a dél-amerikai gyakorlattal, nem tradicionálisak a katonai puccsok. Emiatt reagált érzékenyebb aggodalommal a világ haladó közvéleménye és azért is, mert Chile egyike azon kevés latin-amerikai országoknak, ahol szívós következetességgel harcolnak az Egyesült Államoktól való függés felszámolásáért, s ahol a belpolitikai életet ez idáig a demokrácia (legalábbis relatív) tiszteletben tartása jellemezte. MT. Az elnökválasztás évébe lépő Clile helyzetét ugyanakkor — és ez súlyosbítóan hat — politikai-gazdasági válság emészti. Ennek alapja a kereszténydemokrata kormány politikájának csődje és a Kereszténydemokrata Párton belüli bomlás. Eduardo Frei elnök ötéves politizálása (az elnököt hat évre választják, egymást követően kétszer nem választható) súlyos ellentmondásokkal, szélsőséges kilengésekkel és alapvető kudarcokkal terhes. „Forradalom — demokráciában, vér nélkül!” — ez volt választási jelszava, ő volt az első kereszténydemokrata politikus, aki vállára vette a forradalom jelszavának „keresztjét”. Szabadult is volna attól hamar, de a Népi Akció Front mögött tömörült milliók, ha a választási harcot el is vesztették, kormányon kívülről (amint ez várható volt) meghatározó erejű nyomást tudtak gyakorolni az elnök politikájára. A nyílt szembehelyezkedés az Egyesült Államokkal (ha nem is túl gyakran), diplomácia és gazdasági kapcsolatok kiépítése a szocialista országokkal — ez éppúgy része volt Frei politikájának, mint a földreform elodázása, a rézbányák névleges államosítása, az infláció terheinek a dolgozókra hárítása, vagy éppen a sztrájkolókra lövetés gyilkos brutalitása. Az ijesztő politikai vargabetűk, az elvtelen gyakorlat elkerülhetetlenül a párt lejáratásához, a frakciókra szakadáshoz vezettek. A kontinensen elsőként kormányhatalmat szerzett kereszténydemokrata párt nem tudott bizonyítani ... A kereszténydemokrata balszárny („terceristák”) és vezetőjük Jacques Choncol éveken át radikális reformjavaslatokkal bombázta a vezetőséget, majd kiléptek a pártból, s a tavaszi választásokon már több helyütt a baloldali blokkal akcióegységben működtek. A párton belüli legnagyobb és legfontosabb kérdőjel a „centrista”, más néven „rebelde”-frakció maradt, mely a párt „mérsékelten haladó” magvát tömöríti. Freit már ők is megtagadták. További állásfoglalásaik pedig döntőek lehetnek mind a párt jövőjére, mind az elnökválasztás kimenetelére. Őket jósolják a „mérleg nyelvének”. A szeptemberben esedékes elnökválasztásokon minden bizonnyal — a tradícióknak megfelelően — nem az egyes pártok, hanem a pártkoalíciók lépnek fel. Mindenekelőtt a két nagy „választási front’, a jobb- illetve a baloldal koalíciója. A jobboldal jelöltje többé-kevésbé elfogadott: az ezúttal „független” színekben induló Jorge Alessandri, idős konzervatív politikus, Frei elnök elődje. A kereszténydemokraták hivatalos jelöltje, Radomiro Törmie, volt washingtoni nagykövet, aligha lesz a front jelöltje (baloldali „kilengésekkel” vádolják), hacsak nem tud valamilyen szenzációt je-lentő szövetséget létrehozni valamelyik baloldali párttal, s ezzel függetleníteni magát a szélsőjobb Nemzeti Párttól. A baloldali frontnak nincs még közös jelöltje. A kommunista párt Pablo Neruda világhírű költőt, a szocialisták Salvador Allendet, aki már háromszor indult elnökválasztáson, jelölték. Ha azonban figyelembe vesszük a baloldali front korábbiaknál sokkal szélesebbre tervezett kiterjesztését — ami most reális lehetőség —, akkor a közös bizalmat élvező jelölt megválasztásánál még más pártok és csoportosulások vezetőit sem szabad számításon kívül hagyni. A baloldali front potenciális lehetőségei közé sorolják a Radikális Pártot (a tavaszi képviselőválasztásokor kiváló volt az együttműköödés) a Jacques Choncholzette „terceristákat” és a „rebelde” megközelítését sem tartják kizártnak. Egyelőre az akciófront politikai platformjának kidolgozása folyik, a közös jelölt megválasztását december közepéig ígérik. Megfigyelők szerint a baloldali front részére a legoptimálisabb „felállás” a következő lenne. Elnökjelölt: a népszerű J. Chonchol, aki a baloldali pártok bizalmát is élvezi. Részvevők: kommunisták, szocialisták, radikálisok, „terceristák” és a „rebelde” egy része. Egy ilyen öszszetételű új Népi Akció Front (vagy kapjon bármely más nevet) biztos záloga lenne a baloldal győzelmének. Kérdés, sikerül-e tető alá hozni azt. Ezen a ponton lépnek be a képbe a hadsereg, a tábornokod , a lehetséges harmadik erő. A santiagói helyőrség októberi zendülése — utólagos hírmagyarázatok szerint — a tisztikar alacsony fizetése és nehéz szociális helyzete feletti elkeseredés spontán kirobbanása volt, nem pedig a kormány ellen irányuló puccskísérlet. Ha ezúttal ez valóban így is volt, világosan látni kell: ahogy a belső és külső reakciós erők ezúttal is megkísérelték, a jövőben is megpróbálnak támaszkodni a katonatisztekre. Azokra, akik fizetésük miatt elégedetlenek épp úgy, mint akik politikai okok következtében „háborognak”. E körülményt ismerhette fel Frei elnök és a Chilei Kommunista Párt, amikor a válságos órákban a „kivívott demokratikus szabadságjogok védelmére” hívott fel A néptömegek felzúdulása, a pártok, szakszervezetek tiltakozása, a kormányhű katonák végül is rövid idő alatt rendet teremtettek. A történtek mégis figyelmeztetőek: ha Frei a „forradalmat — demokráciában, vér nélkül” nem is valósította meg, legalább ne hagyjon örökül ellenforradalmat — véres katonai diktatúrával. Szolnok Péter