Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
Csütörtök, 1970. március 26. LÁTLELET Látlelet Simon Mária 5 éves kislányról: „A jobb fülcimpája egészében kékeslilán elszínezett, ugyanígy az egész fülkagyló. A jobb fülcimpa körülbelül fél centiméter szakaszon felszakadt. Az arc mindkét oldalon, valamint az orrgyök kékeslilán elszínezett, duzzadt, véresen beivódott. Mindkét vállon a mellkas falon elöl, a jobb oldalon, mindkét könyök táján, mindkét alkaron és kézfejen számtalan ujjhegynyi és tenyérnyi területen a bőr duzzadt, kékeslilén elszínezett, véresen beivódott, helyenként hámhorzsolások is megfigyelhetők. A jobb csípőtalja magasságában az előbb leírtakhoz hasonló elváltozás. A bal comb külső hátsó felszínén az egész dombra és a gluteális tájék egy részére kiterjedő egybefüggően véresen beivódott terület figyelhető meg, a terület nagy részén számtalan horzsolás látható. Az orrcsont eltörött”. A látleletet péntek délután vették fel a Fehérvári úti rendelőintézet sebészetén. Az ápolatlan, összevert kisgyermeket szülei tudta nélkül egy szomszédasszony vitte orvoshoz. Az orvos vizsgálata szerint a sérüléseket, zúzódásokat, az orrcsont törését egyértelműen ütlegelések okozták. A kislányt agyrázkódás gyanújával és 21 napon túl gyógyuló sérüléseikkel azonnal kórházba szállították. Az orvos kiskorú ellen elkövetett bűntett címén feljelentést tett a gyermek szülei ellen. A kislány Barna hajú, kerek arcú kislány kuporog a kórházi ágyon. Az orvos simogatása elől ösztönös mozdulattal kapja el a fejét. Duzzadt kis kezével a takarót simogatja. Lehajtott fejjel, összekuporodva ül, az ugrándozó gyerekek között egy kis csomag közömbösségével. Az orvos kérdéseire, okosan válaszol: megmondja nevét, tudja, hol dolgoznak és mit csinálnak szülei. Azt is tudja, miért verték meg. ..Eltörtem a lámpát” — mondja selypítve és újból lehajtja a fejét. — Ki vert meg? Apuka vagy anyuka? — Mind a ketten. — Máskor is meg szoktak verni? — Máskor is. Kijövünk a kórteremből. — Szülei bent voltak már? — Még nem. Szombat dél van. Az orvos a gyerekről beszél, kondíciója jó, enni, úgy látszik, rendesen kap. Korának megfelelően fejlett, értelmes kislány. A zúzódásokat botütések vagy rúgások okozhatták, kézzel nem lehet ekkorát ütni. — Mi lesz ezzel a kislánynyal? — Meggyógyítjuk — feleli az orvos. — A kezét, a fülét"? Az orvos hallgat. — Igen — válaszolja később. — Csak azt. Mi sebészek vagyunk. Az anya Budaörs. Simon Marikáék háza alig készült el, egyik fele üres fáskamrához hasonlít. Fiatal, várandós asszony nyit ajtót, Marika édesanyja. A konyha hideg, még nem volt besütve. A konyhaasztal mellett egy szőke kisfiú, a kisöccs, a féltestvér. S egy másik, a rokongyerek, akire vigyáznak. Az anya semmit sem tud Marikáról. — Elvitték. Azt sem tudom, hová. Az apja most ment a rendőrségre miatta. Azt mondják, össze van verve a gyerek. Csak az verhette meg, aki elvitte. Itthon még semmi baja sem volt. És hogy kékzöld, a teste? Annyit esik az a lány. — De az orra, meg a füle? — Biztosan beütötte. A fülét az apja szokta húzgálni, mert cigarettázik a taknyos. A nevelőszülei szoktatták rá. Marika eddigi sorsáról a következők derülnek ki: első gyerekként született, apja ismeretlen. Egyéves koráig a nagyszülők nevelték vidéken, később nevelőszülőknél élt. Tavaly júliusban került viszsza az anyjához, aki időközben férjhez ment és megszülte Lacikát, a közös gyereket. Marika nevelőszüleiről csak rosszat hallani. A szülők szerint ott is ütötték. Helyesebben csak ott. Az itthoni verést tagadják. A szobát nem lehet fűteni. Az apa állandóan éjszakás, kocsimosó a Budapesti Közlekedési Vállalatnál. A fiatalasszony ugyanott takarítónő. Kettejük fizetése 4000 forint Az apa közben megérkezik az apa: keskeny vállú, vöröses bajuszú férfi. Szemüvege mögött világos szemek. Kihoz egy kék huszáratillát, vörös csákót, a konyha falán kard lóg. — Néha felveszem, bolondozom a gyerekeknek. Nem vagyok rossz, higgye el. A gyerekeket is úgy szeretem. — De a kislány... — figyelmeztetem. — Megmondom őszintén, az anyja egy kicsit megrakta, mert eltörte a lámpát. Rossz az a gyerek, nem elég, hogy eltörte, be is csavarta az anyja hálóingébe. Később meg, keresem a lekvárt, itt volt a kredencen. Nincs. Kérdem: nem láttad, kislányom? „Nem.” Egyszercsak folyik ki valami a kredenc alól A lekvár. Persze, azért sem simogatást kapott. De hogy az orra eltört volna? Csak azok tehették, akik elvitték. A hivatal A község védőintézetét keresem fel. Arvi az igazság a hallottakból, mit tudnak Simon Marika eddigi sorsáról. Dr. Csorba Magdolna sajnálattal közli: a védőnő, akihez a kislány jelenleg tartozik, s aki a szomszédasszonynyal együtt orvoshoz juttatta, beteg. Előkerül azonban a kislány látogatási lapja. — Simonék január óta laknak a Máriavölgyben — mondja Borbély Klára védőnő. — Korábban a Pacsirta utcában laktak egy fáskamrában. A kartonról olvasom: „A kislány keze vörös és duzzadt, mintha a hidegtől dagadt volna fel. A gyerek sokat van egyedül, bezárva. A helyiség dermesztő, hideg és piszkos.” A védőnő figyelmeztette a szülőket, ilyen körülmények között nem maradhat velük a kislány. Néhány nap múlva Simonék a Máriavölgybe költöztek, albérlőként egy szoba-konyhás lakásba. A községi tanács végrehajtó bizottságának titkára, Horváth Jenő a gyerek múltja helyett a jövőjéről beszél. — Épp most telefonáltunk a kórházba — közli — s hirtelen eszembe jut, hogy a szülők még telefonon sem érdeklődtek a gyerekről. — A kislány jobban van, rövidesen elhagyja a kórházat. Máris intézkedtünk állami gondozásba vételéről. Szeretnénk, ha a kórházból egyenesen intézetbe vinnék. A látlelet felvételétől még hét nap sem telt el A tanúk Egyre kíváncsibban és egyre nagyobb aggodalommal gondolok arra az asszonyra, aki a gyermeket orvoshoz vitte. Az utcában már ismerősként fogadják a gépkocsit. A szomszédok kis, madárfészekhez hasonló házikóra mutatnak, ott lakik az egyik fiatalasszony, Erika. A kis ház ajtaján lakat. A szomszédasszony meséli el: — Csak azt mondom, amit láttam. Ezt mondtam el reggel a rendőrségen is. Tanúként hívattak. Talán Erika még most is ott van. A kislányt Erika gyakran áthozta, megfürdette, hajat mosott neki. Egy alkalommal engem is áthívott, mutatta, hogy öszszeverték a gyereket. Csupa kék-zöld folt volt a teste akkor is. De nem ő találta le, hogy orvoshoz vigyék, hanem a Piszkos Margit, tudja, mi csak így nevezzük magunk között. Margiték egy elhanyagolt ódon házban laknak. A lakás belülről is elhanyagolt: a falak sötétek, a berendezés kopott. A tágas konyhában vidám kép fogad, vörös hajú asszony etet egy apró kislányt, mellette nyolc év körüli kisfiú kanalazza a levest. Egy ősz hajú férfi a konyhaasztal mellett madzagra kötött papírgombolyagot húzogat egy macska előtt. Margit, négy apró gyermek anyja. Apró termetű, temperamentumos asszony. Sorra mutatja a gyerekek fényképét, a másik kettő iskolában van. A népes család szűkös körülmények között él: a férfi alig keres kétezer forintot, az aszszony időnként alkalmi munkát vállal. A szobában egyetlen új bútordarab, egy nagy zeneszekrény. Este, ha együtt vannak, felteszik azt a néhány lemezt, amit a szekrénynyel vettek és hallgatják. Nekik ez a hobbyjuk. Furcsa család. A gyereket nem verik meg, ha elesik a csúszós úton és sárosan jön haza az iskolából. A férfi egy alkalommal a karján vitt egy félig agyonvert kisgyereket Pomázra, az állami gyermekintézetbe. Most meg az asszony biztatta fél Erikát, hogy vigyék orvoshoz Simon Marikát. Visszafelé jövet, bement Simonékhoz, közölte, hogy jó helyen van a gyerek s akkor lenne nyugodt, ha a kislányt vissza se engednék. — Miért tette? — kérdezem. — Miért avatkozik bele más család életébe? Csodálkozva néz rám. — Itt élünk egymás előtt, mindenről tudunk, ami itt történik. Ki avatkozzon bele? A rendőrség csak akkor jön ki, ha már vér folyik. A tanácshoz írásban kell fordulni. A gyerekek nem védhetik meg magukat a felnőttekkel szemben. Mi lenne itt mit gondol, ha senki sem avatkozna az ilyen ügyekbe? fekete Judit SODRONYSZEG MINDEN MÉRETBEN ÉS MENNYISÉGBEN A LAKOSSÁG ÉS A KÖZÜLETEK rendelkezésére All A FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT SZAKBOLTJAIBAN FELVILÁGOSÍTÁST AD A VEVŐSZOLGÁLAT vn. Rákóczi út n. Telefon: 224—415, 127—755 Magyar Nemzet TÖBB FÉNYT" A haldokló Goethe utolsó szavai egy élet- és közlekedésbiztonsági mozgalom jelszavaként keltek új életre. Apró mozzanatnak tűnik a biztonságos közlekedés tengernyi gondja és feladata közt az a kezdeményezés, amelyet a Magyar Autóklub indított el, kibontakozása és remélhető megvalósulása azonban óriási lépést jelent az európai közlekedési normák megközelítése felé. Mindössze arról van szó, hogy a korábban érvényes KRESZ-paragrafussal és évtizedek beidegzett gyakorlatával ellentétben kivilágított, lakott területen is úgynevezett tompított fénnyel közlekedjenek a gépjárművek, ne azzal a bizonyos „városi” lámpával, amely fényerő tekintetében legfeljebb egy delizsánsz bakján nyújthatna megfelelő teljesítményt, nem pedig egy hatvan kilométerrel haladó autón. Azokban az országokban, ahol sokkal nagyobb a forgalom sűrűsége, már régen bevezették ezt a világítási módszert, a nagy nemzetközi autópályákon nappal is teljes fényvértezetben száguldanak a kocsik, míg nálunk — bár pazarló nemzet hírében állunk — holmi karpagoni fukarsággal takarékoskodnak a vezetők az árammal. Érdemes lett volna számolni az elmúlt tél nyomasztóan füstködös reggelein, hogy a közlekedő járművek, milyen kis százaléka gyújtotta fel a lámpáit, a többség vaksin botorkált a pesti szmogban, kockáztatva egy óriási baleseti veszélysorozatot. A KRESZ-t azóta módosították, most már szabad a lakott területeken is tompított fénnyel közlekedni s csak egy lépés választ el bennünket attól, hogy kötelező legyen. Ehhez azonban — bármilyen furcsa — propagandára van szükség. Szoktatni kell magánautóst és a „közületi pilótát” arra, hogy saját és mások biztonsága érdekében több fénnyel közlekedjék. Bármily furcsán hangzik is, nehéz diónak ígérkezik, ezért kell nagyra becsülni az Autóklub mozgalmát, áldozatkészségét: gépkocsik tízezreinél hajlandó fillér térítés nélkül elvégezni a fényszóró-beállítást. Tekintélyes és nem lebecsülendő lépés ez a közlekedés rendjének megszilárdítása felé, s egynémely anarchikus jelenség felszámolása érdekében. Véget vet például olyan fénybanditizmusnak, mint a keresztbekötött fényszórókkal való éjszakai kalózkodás az országutakon s hozzásegít egy gőgös téveszme eloszlatásához, amely úgy fogalmazható meg: elég, ha engem látnak. Több fényt tehát a kocsik orrára, több törvénytiszteletet és humanizmust, ami — sajnálattal bár, de meg kell állapítani — közlekedésünk egyik gyenge oldala. b. ff. •• Átadás előtt az Örs vezér tér Április 2-án ünnepélyesen átadják a közhasználatnak Budapest egyik legnagyobb forgalmi csomópontját, az Örs vezér téri végállomásokat és a nagyméretű aluljárórendszert. Rekord gyorsasággal, mindöszsze hét és fél hónap alatt készült el ez a sok közművesítéssel járó, mintegy százmillió forintos beruházás, amelynek generál vállalkozója a Mélyépítő Vállalat volt. Ma már a felszínen folynak a terepegyengető munkák, átveszik a stafétabotot a kertészek. A 90 méter hosszú, 9 méter széles, keresztirányú aluljáró márványburkolása és gumilemez padozata is már befejezést nyert Nagy feladat volt a csomópont úthálózatának kialakítása. Itt is 15 000 köbméter földet kellett megmozgatni, 12 000 négyzetméter régi burkolatot felbontani és 45 000 négyzetméter új úttestet építeni. Az aluljáró folyosóiba öt lejáró vezet. Az aluljárók négy méter mélységben vonulnak, belmagasságuk 2,40 méter. A végállomástól északra és délre két autóbusz-pályaudvar létesül, amelyeket 20 méter magasan elhelyezett xenon-lámpák fénye világít meg. Az Örs vezér tér egyébként modern városközpontja lesz a környéknek. A következő években hatalmas lakóházak, közintézmények szegélyezik majd ezt a centrumot. A rendezési és beépítési terveken most dolgoznak a főváros illetékesei. Már áll a HÉV új végállomása is, a gödöllői helyiérdekű vasút szerelvényei ugyanis csak idáig fognak közlekedni. A HÉV-vel érkező utasok itt szálnak át a különböző irányokba induló más közúti járművekre. - Egymillió forintos kártérítés gondatlan méhirtásért „Édes” témában nyitottak meg kiállítást szerdán az Országos Piackutató Intézet Nagymező utcai kiállítótermében. Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalat mérte fel a magyar méhészet kétévtizedes eredményeit A méhcsaládok száma hazánkban harminc év alatt megkétszereződött, méztermelésünk 1969-ben mintegy 900 vagon volt. Ennek jelentős részét exportáljuk, elsősorban az NSZK-nak, Ausztriának és újabban Japánnak. Ezek a méhészet mennyiségi eredményei. Népgazdasági szinten azonban jelentkezik még egy hasznossági tényező, és ez a méhek virágmegporzó tevékenysége. Ennek értékét csak hozzávetőlegesen lehet megítélni, de szakemberek ezt 2,5 milliárd forintra becsülik. A Magyar kísérletek hazai viszonylatban is igazolták azokat a külföldi megállapításokat hogy a gyümölcstermesztésben és a magtermelésben nélkülözhetetlen a méhek közreműködése. Grúziában például rendelet írja elő, hogy a kolhozok és a szovhozok a rovarokkal porzandó növények táblái mellé méhészetet telepítsenek. Követendő példa van már hazánkban is, a Nyíregyházi Állami Gazdaság méhcsaládonként 200 forinttal jutalmazza a méhészetet. Tapasztalat szerint azonban a gazdaságok és szövetkezetek e tevékenység értékét még nem, vagy csak kevésbé veszik figyelembe. Gyakori eset, hogy a méhek megbecsülése helyett a szakszerűtlen növényvédelemmel egész méhészetet tesznek tönkre. Ilyen esetek miatt 1966-ban a bíróságok csaknem egymillió forint kártérítésre kötelezték a gazdaságokat. Az OMSZK a méztermeltetők érdekében adott megbízatást, hogy a meglevők mellett még több „méhkímélő” permetező-, porozószert kísérletezzenek ki. Ugyancsak pályázati munka lesz a virágpornak francia tapasztalatokhoz hasonlóan tápszerré való feldolgozása. A mézet népszerűsítené a tejiparral történő együttműködésben mézes vaj kínálata. Az önkiszolgáló étkezés rendszeréhez alkalmazkodnának, ha a közkedvelt mézesmackók, fiolák mellett a mézet kis, háromdekás csomagolásban is árusítanák. Emlékplaket a VII. kerületért Ünnepélyes keretek között nyújtotta át szerda délután dr. Aibhner Pál, a VI. kerületi tanács végrehajtó bizottságának elnöke a hazánk felszabadulásának 25. és a tanácsok megalakulásának 20. évfordulója alkalmából alapított emlékplakettet. A bronz emlékérem a Lenin körúti sajtópalotát, mint a kerület szimbólumát ábrázolja. Az ünnepségen visszaemlékeztek azokra a napokra, amikor a kerületben újraindult az élet. Az emlékplakettel azoknak mondanak köszönetet, akik részt vállaltak, az újjáépítésben, az élet megindításában, majd a kerület fejlesztésében, szebbé tételében. 5 Országos zöldségtermesztés tanácskozás Kétnapos országos zöldségtermesztési tanácskozás kezdődött szerdán Szegeden, amelyen megjelent dr. Erdei Ferenc akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára is. Dr. Gergely István miniszterhelyettes elmondotta, hogy 1961—65-ben 116 ezer hektárt hasznosítottak zöldségtermesztéssel. E terület 1969-ig további öt-hatezer hektárral növekedett. Ezután a hozamok növelése, az új fajták elterjesztése került előtérbe. Új, intenzív zöldségfajtáink állják a világpiaci versenyt, termesztésük azonban a jelenleginél magasabb technológiai követelményt támaszt Dr. Tompa Béla, a MÉM főosztályvezetője a többi között hangsúlyozta, szaporítani kell a magas üvegházak számát, ahol csak lehetséges, termálvízzel, illetve földgázzal kell helyettesíteni a koksz- és a szénfűtést is. Csongrád megyében eddig harminc termálkutat tártak fel. Ellenőrizték a kenyércsomagolást A lakosság bejelentései, a sajtó észrevételei alapján a Belkereskedelmi Minisztérium megvizsgáltatta a kenyér csomagolására vonatkozó, rendelet érvényesülését, összesen 164 boltot ellenőriztek. A négynapos vizsgáltat megállapította egyebek között, hogy a nagykereskedelmi vállalat biztosította az előírt csomagolás feltételeit, a boltoknak megfelelő mennyiségű és méretű csomagolópapír állt rendelkezésükre. Az ellenőrzött boltok többségében a kenyeret az előírásnak megfelelően csomagolva szolgálták ki, akadtak azonban üzletek, ahol az előírtnál kisebb papírt adtak a kenyérhez. A gondatlan bolti dolgozók, boltvezetők ellen szabálysértési eljárást indítottak. Ezenkívül, mivel a hiányosságokért a belső ellenőrzés is felelős, több érintett vállalat, köztük az I—XII. kerületi Közért Vállalat igazgatóját felszólították a rendelet végrehajtásának szigorúbb ellenőrzésére. A jogos panaszok megszüntetésére a minisztérium rendelkezése alapján a jövőben a szabálysértőket szigorúbban vonják felelősségre. ÉRDEMES MEGNÉZNI! HAZAI ÉS IMPORT BÚTOROK, LAKÁSTEXTÍLIÁK. ÁLLÓ- ÉS ASZTALI LÁMPÁK) IpMBBVS ||||SEMUWSTEREM ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS ÉS VASAK UTB! BŐY-SZOLGÁLAT! LAKBERENDEZÉSI TANÁCSADÁS! yv BUDAPEST, XV., SÍPOS DÉNES UTCA 9—11. y^ulUpERK ,o**s• 75"ds 8ut®busií6k ' i l"'"“ —végállomásánál NYITVA: 16—18 ÓRÁIG, SZOMBATON 10—15 ÓRÁIG