Magyar Nemzet, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
Szerda, 1970. június 5. Aramburu és a peronista „lélekállapot” Pedro Eugenio Aramburut, Argentína volt köztársasági elnökét pénteken fegyveres támadók elrabolták. Aramburu fia szerint két tiszti egyenruhát viselő férfi és egy nő tuszkolta be a politikust egy fehér Peugeot-ba. Annak ellenére, hogy csupán Buenos Airesben több mint húszezer rendőrt és detektívet mozgósítottak a volt elnök hollétének felderítésére, a hatóságok még kedden sem bukkantak a tettesek nyomára. A kormány a növekvő feszültség csillapítására törekszik, és ezért az Aramburu-ügy jelentőségét kisebbíteni igyekszik. Ongania elnök hétfőn a Nemzetbiztonsági Tanács ülése után kiadott nyilatkozatában ezzel összhangban egyértelműen leszögezte: Aramburu elrablásának nincs köze Argentína belső problémáihoz. Ongania megnyugtató nyilatkozatának azonban nemcsak a nagyszabású nyomozás mond ellent, hanem az emberrablást végrehajtó csoportról érkező jelentések is. Egy nappal a merénylet után még több kisebb szervezet jelentkezett, hogy váltságdíjért hajlandó szabadon engedni Aramburut. A különféle hírügynökségek kezdetben többféle feltételezést ismertettek. Így az Inter Press Service a peronistáknak tulajdonította az akciót, de emellett egy másik találgatásra is felhívta a figyelmet. A latin-amerikai hírügynökség szerint Aramburu a „liberális” szárny legismertebb vezetője, és így neve felmerült Ongaria esetleges utódaként is. A most 67 éves politikus ambícióira ezért nemcsak a kormányt támogató erők néztek rossz szemmel, hanem a „nacionalistának” nevezett csoportosulás is, amely szintén érdekelt lehetett volna Aramburu félreállításában. Ezek a kombinációk azóta megdőltek, jelentőségük inkább csak abban van, hogy utalnak az argentin felső vezetésben élesedő ellentétekre. Az akciót valószínűleg az egyik jobboldali peronista szervezet hajtotta végre. Egy Buenos Aires-i laphoz eljuttatott nyilatkozatukban ugyanis közölték, hogy miután Aramburut „alapos kihallgatásnak vetették alá”, halálra ítélték, s a kivégzést később megállapítandó időben hajtják végre. Tulajdonképpen nem újdonság, hogy a peronisták gyűlölték Aramburut. Ugyanis 1955- ben, amikor Juan Domingo Peron tízéves diktátort hatalmának katonai puccs vetett véget, Aramburu jelentős szerepet játszott az összeesküvésben. Majd amikor a diktátort hívei egy hónapra visszasegítették az elnöki posztra, az újabb puccsot már maga Aramburu vezette. Ezt követően pedig hároméves elnöksége alatt mindent elkövetett a peronisták mozgalmának felszámolására. Kivégeztette Juan Jose Vallé tábornokot — a mostani akciót állítólag a róla elnevezett csoport hajtotta végre —, sőt további 26 peronista is áldozatul esett az elnöki önkénynek. A pénteki emberrablást felületesen lehetne valóban egyszerű megtorló akcióként is feltüntetni. Ennek azonban ellentmond, hogy a peronisták az eltelt 15 év alatt bármikor bosszút állhattak volna. Sokkal inkább arról van szó, hogy az argentin belpolitikai élet új szakaszhoz érkezett, az Ongaria kormányzata körül tornyosuló támadások már az utódlás kérdését vetik fel. A különféle csoportok manőverezése különösen január óta vett új fordulatot. A hírügynökségek — bár megkérdőjelezve — állandóan újabb és újabb puccstervekről tudósítanak. A kormányzatot nemcsak az ellenzéki politikusok — így Aramburu — vádolták szokatlan élességgel, hanem még Frondizi volt elnök is, aki pedig jelentős szerepet játszott 1966-ban Ongaria hatalomra jutásában. Frondizi áprilisban jelentette be, hogy szakít a kormánnyal és ellenzéki tömb létrehozását javasolja. A hadsereg egyes vezetőinek és Onganiának ellentéteiről is különféle hírek látnak napvilágot Buenos Airesben. Lanousse, a szárazföldi hadsereg főparancsnoka azzal, hogy többször is nyilvánosan cáfolta a katonai puccs lehetőségét, tulajdonképpen csak olajat öntött a tűzre. Ongania négyéves kormányzatának válságát csakúgy, mint Argentína legutóbbi 15 évének belpolitikai zűrzavarát, nagy részben a peronizmus továbbélése okozza. A peronizmus napjainkban, ahogy 15 éve is — írta a Le Monde egyik május végi számában — nem összefüggő ideológiai és politikai rendszer, hanem inkább lelkiállapot, illetve módszer arra, hogy tömegbázisra támaszkodva támadják a katonák, a technokraták és a nagyburzsoázia egy része által ellenőrzött hatalmat. A szervezeti kerete ennek a támadásnak, elsősorban a Peron idején kialakított szakszervezeti mozgalom. A volt diktátor felesége, Maria Éva volt az, aki a szakszervezeteket valóban népi alapon építette fel és így a mostani „lelkiállapot” inkább az ő eszméit tükrözi. Ugyanis Éva 1952-ben bekövetkezett halála után Peron lényegesen változtatott politikáján. Részben ennek a következménye, hogy a szakszervezetek azóta nem fejlődtek tovább, és napjainkban elsősorban a régi emlékek ápolásával passzívan szállnak szembe a kormánynyal. A korábbi argentin kormányzatok, kezdve Aramburuval, a peronizmus felszámolását tűzték ki célul. Frondizi volt az egyetlen, aki — ha nem is 1958—62 közötti elnöksége idején —, de az 1963-as választáskor felismerte, hogy helyesebb politika a peronisták megnyerése. Ez a politika arra épült, hogy a választók egyharmada még ma is a peronistákhoz tartozik. Ongania lényegében 1968 óta kísérelt meg hasonló politikát: új szakszervezeti központot kívánt létrehozni, amelyben a peronisták ugyan részt vesznek, de az irányítás egyértelműen a kormányhoz hű csoportok kezében lenne. A „62 szakszervezetnek” nevezett peronista csoportosulásban jelentős differenciálódás ment végbe, ennek következtében, míg korábban a 120 szakszervezetnek a fele az ellenzékhez tartozott, ma jelentősen csökkent a számuk. Annak, hogy mind a mai napig mégsem sikerült az egységesítést Ungariának megvalósítania, abban része van Augusto Vándor szakszervezeti vezető tavalyi meggyilkolásának is. Vándor talán a legnépszerűbb volt a szakszervezeti tagság körében, s Ongariáék „nem politizáló” magatartása miatt alkalmasnak is tartották a kormány és a szakszervezetek közötti modus vivendi-t célzó párbeszéd vezetésére. Argentína belpolitikai válságát a kommentátorok joggal magyarázzák a „peronizmus Peron nélkül” elméletével. Hiszen az agg diktátor 1955 óta nem járt hazájában, még mindig Madridban él. Az argentin belpolitikai fejlődés következtében Peron hazájában ma már nem is játszhatna jelentős politikai szerepet. Ennek következtében Ongaria kormánya már több alkalommal is foglalkozott azzal a kéréssel, hogy Peron hazatérhessen Argentínába. Az utóbbi időben Madridban kétszer is megoperálták, és hívei most különösen sürgetik, hogy engedjék hazatelepülni. A Le Monde ezzel kapcsolatban hivatkozik Peronnak egy hat évvel ezelőtti nyilatkozatára, amelyben egyedüli kívánságaként azt említette, hogy utolsó napjaira szeretne visszatérni szülőhazájába. A kormány kedvező, illetve kedvezőtlen döntésének jelentős politikai következményei lehetnek még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy Peron személye már nem jelent veszélyt. Hazatérésének engedélyezésével a kormány esetleg a peronizmusnak éppen a legfontosabb alapját, az emlékekre építő „lelkiállapotot” tudná megszüntetni. Lovas Gyula Maflv Nemzet Losonczi Pál a magyar—finn barátsági hét fővédnöke Budapesten és több vidéki városban július 7-től rendezik meg a magyar—finn barátság hetét, amelynek előkészítésére delegáció érkezett Magyarországra. 300 tagú vendégsereg jön majd a barátsági hét eseményére Finnországból. Egyidőben a magyarországi rendezvénnyel, Finnországban finn—magyar barátsági hét lesz. A két rendezvény fővédnöki tisztét az államfők vállalták: Magyarországon Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Finnországban Urho Kekkonen köztársasági elnök. Cseterki Lajos Győr-Sopron megyében Cseterki Lajos, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára kedden látogatást tett Győr-Sopron megyében. Pataki László, a Győr- Sopron megyei pártbizottság első titkára társaságában érkezett Sopronba, ahol a városi pártbizottságon Zárai Károly, az MSZMP soproni városi bizottságának első titkára és dr. Erdély Sándor, a soproni városi tanács vb-elnöke tájékoztatta a vendégeket a város helyzetéről. Ezt követően Cseterki Lajos felkereste a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemet, ahol dr. Szappanos András párttitkár és dr. Gunda Mihály dékánhelyettes, a faipari tanszék vezetője ismertette az egyetem oktató-nevelő munkáját, ezután a vendégek útja a Selyemipari Vállalat soproni selyemszövő gyárába vezetett, ahol Kovács József igazgató és Bócz Titusz vállalati párttitkár kalauzolta őket. Az első műszak végeztével Cseterki Lajos gyűlésen találkozott a vállalat dolgozóival és tájékoztatót tartott az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről Magyar napok Nizzában A nizzai városi tanács, a France-Hongrie Társaság és a Kulturális Kapcsolatok Intézete rendezésében hétfőn magyar napok kezdődtek Nizzában, amely szoros testvérvárosi kapcsolatot tart fenn Szegeddel. A magyar napok keretében hétfőn délután Ady-emléktáblát avattak fel a Hotel St. Georges épületének, a költő egykori nizzai lakóhelyének a falán. Az avatáson ott volt Bouvier ezredes, Nizza polgármesterének első helyettese, Mód Péter, hazánk párizsi nagykövete, valamint Schaár Erzsébet szobrászművésznő, az emléktábla alkotója. Hétfő este Jacques Médecin, Nizza polgármestere városházán fogadást adott a magyar napok alkalmából. Kedden a nizzai egyetemen két magyar előadás hangzott el. Az egyiket Nagy Péter egyetemi tanár tartotta a századforduló magyar irodalmáról, a másik előadója pedig Kun Miklós sebészprofesszor volt. Kedden este a nizzai színházban a Rajkó-zenekar adott hangversenyt. A nizzai magyar napok keretében szerdán Bartók-hangverseny lesz a város operaházában, Kiss Gyula zongoraművész, Sándor János karmester és a nizzai filharmonikus zenekar közreműködésével. Pénteken pedig a nizzai egyetemen Szentágothai János orvosprofesszor tart előadást. › OKVK s ›z‚ kn› u 1 IÍ K › J' V r S ›=› KÉR avill KELLEMES FÉNY - ÚJ FORMA Különleges import világítótestek árusítással egybekötött bemutatója ojujj, július 1-TŐL XM,,, U.X Budapest, V., Váci u. 34 3 Teljesíti programját a Szojuz—9 Andrijan Nyikolajev, a Szojuz—9 űrhajó parancsnoka kedden reggel rádión közölte, hogy kifogástalanul alkalmazkodtak a súlytalanság állapotához és teljesítik a kitűzött repülési programot. A szívműködés gyorsasága Nyikolajevnál az első fordulóban percenként 94 dobbanás volt, Szevasztyjanovnál 92. A légzés gyakorisága mindkét űrhajósnál 18. Az űrhajófülkék mikroklímájának adatai: hőmérséklet 23 Celsius-fok, légnyomás 765 milliméter. A harmadik forduló pályaadatai: a földfelszíntől való legnagyobb eltávolodás (apogeum) 220 kilométer, legkisebb eltávolodás (perigeum) 207 kilométer. A Föld körüli fordulat időtartama: 88,59 perc, a keringési pálya hajlásszöge 51,7 fok. A Szojuz–9 űrhajó kedd délután, magyar idő szerint 16 óra 33 perckor befejezte a 14. fordulatot a Föld körül. Az űrhajósok teljesen elvégezték az űrrepülés első munkanapjának programját. Az 5. körben Andrijan Nyikolajev manővert hajtott végre a kézi tárolóberendezéssel, utána bekapcsolta a pályamódosító hajtóművet. A művelet eredményeként az űrhajó új pályára tért át, amelynek jellemzői a 14. fordulatban a következők voltak: legnagyobb eltávolodása a Föld felületétől 267 kilométer, legkisebb eltávolodása 213 kilométer, keringési idő 89.05 perc, a pálya síkjának az Egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 51,7 fok. Az űrrepülés első napjának programját teljesítve Nyikolajev ezredes megfigyelte és lefényképezte a Föld felületének különböző földrajzi és földtani formátumait, Szevasztyjanov űrhajós pedig elemezte a fülkeablakoknak a hajtóberendezés működése következtében előállott terhelését, továbbá meghatározta a fülkeablakok közelében feltűnő részecskék és különböző tárgyak méreteit. Ezen kívül megfigyeléseket végeztek a hajtóberendezés működése következtében előállt fényeffektusokról. Nyikolajev megkezdte a kísérleteket, amelyek alkalmával azt vizsgálják, milyen tulajdonságokat mutat az ember a különböző dinamikus műveletek során, mint az irányító berendezés kezelője. A kitűzött időpontokban az űrhajósok étkeztek. Négyszer vesznek magukhoz táplálékot: reggeliznek ,tízóraiznak, ebédelnek és vacsoráznak. Ebéd után az űrhajósok rövid pihenőt tartottak. Lefekvés előtt megmérték vérnyomásukat és az űrhajó naplójában feljegyezték a nap eredményeit. Moszkvai idő szerint 14.00 órakor — kedden —, megkezdődött az űrhajósok második munkanapja. Az egyik rádióösszeköttetéskor tolmácsolták az űrhajósoknak Neil Armstrong amerikai űrhajós üdvözletét. Nyikolajev és Szevasztyjanov megköszönte a jókívánságokat. A Szojuz—9 űrhajóval szilárd kétoldalú rádiókapcsolat áll fenn. Az űrhajóról vett televíziós képek jó minőségűek. Az űrhajóról érkező információk feldolgozása folyamatban van. A moszkvai lapok beszámolói Valamennyi moszkvai lap vezető helyen számol be az új szovjet űrhajó rajtjáról. Az újságok az első oldalon köztik Nyikolajev és Szevasztyjanov fényképét. A felbocsátáskor jelen volt tudósítók élénk portrét festenek a „kozmosz munkásairól”. Valamennyi riporter kiemeli Nyikolajev „vasbeton" nyugalmát. Idézik Jurij Gagarin és Germán Tyitov Nyikolajevről adott jellemzését. Olyan embernek tartották Andrijan Nyikolajevet, aki vasnyugalommal és óriási akaraterővel rendelkezik, önuralma hihetetlen, sokszor hallgatag, de jól megformált ítéletei, meglátásai vannak. Jellegzetes epizódként említik az újságírók, hogy gyakorlatozás közben egy alkalommal Nyikolajev léglökéses repülőgépével „lehasalt”, vagyis műszaki hiba következtében a repülőtéren kívül kényszerleszállást hajtott végre. Amikor megkérdezték tőle, miképpen tudta ezt a hősies bravúrt véghezvinni anélkül hogy ő maga és a gép különösebben megsérült volna, Nyikolajev röviden csak annyit válaszolt: az ilyen helyzetekben a nyugalom rendkívül sokat segít. Akkor feltették neki a némileg „provokatív” kérdést, vajon ha az űrhajó berendezése mondaná fel a szolgálatot, akkor miképpen vélekedne erről? Nyikolajev erre is csak azt jegyezte meg, hogy a nyugalom az ilyen esetben is felettébb hasznosnak bizonyulna. Nyikolajev, aki Gagarin és Tyitov dublőrje volt, ugyancsak nagy nyugalommal és sok-sok munkával várta azt a pillanatot, amikor kozmikus útra indulhat. Ez 1962-ben következett be, amikor a Vosztok–3 fedélzetén 95 órát töltött a világűrben, 64 fordulatot tett meg a Föld körül, s több mint 2 600 000 kilométer utat hagyott maga mögött. Akkor kiáltott fel Carpenter amerikai űrhajós, de irigylem ezt az orosz fiút! A felbocsátás előtt a tudósítók beszélgettek Nyikolajevvel. Ezúttal is minden sietség nélkül, megfontoltan válaszolt a kérdésekre. Elmondotta, hogy a szovjet űrprogram széles és sokrétű. Jellegzetes vonása, hogy tudományosan megalapozott, végrehajtása pedig következetes és tervszerű. Hozzáfűzte azt is, hogy a kozmosz meghódításában nincs és nem is lehet olyan cél amelyet ne a népgazdaság, vagy a tudomány érdekei határoznának meg. Idézte az űrrakéták atyjának, Koroljov akadémikusnak szavait: „Az ember kozmikus repülése nyitány ahhoz, hogy óránként 30 000 kilométeres sebességgel szállítsuk a postát, az utasokat és az árurakományokat.” Bemutatják a keddi szovjet lapok Vitalij Szevasztjanovot, aki „újonc” a világűrben. Mindamellett Szevasztjanov már régóta foglalkozik az űrhajózás problematikájával. Az indító lökést ezen az úton évekkel ezelőtt Jurij Gagarin „Út a világűrbe” című műve és Ciolkovszkij írásai adták meg. Az ifjú tudós kezdeményezőképes, kiváló mérnök, aki önállóan képes megoldani bonyolult műszaki feladatokat. Nyikolajevhez egyébként szoros barátság fűzi és ez a barátság most „kozmikus távlatokkal” bővül. Ami a Szojuz—9 programját illeti, ezt a Szovjetszkaja Roszszija tudományos kommentátora elemzi. Hangsúlyozza, hogy a Szojuz—9 repülése munkaszakasz, sajátos láncszem a kozmonautákkal végzett űrrepülések azon programjában, amelynek fő célja a kozmikus teret az ember szolgálatába állítani, mégpedig oly módon, hogy ebből jelentékeny haszon származzék ne csak a tudomány, hanem a gazdasági terület számára is. A világsajtó véleménye A világsajtó jelentős teret szentel a Szojuz—9 útjának. A kedd reggeli francia lapok vastagbetűs címekkel részletesen beszámolnak a Szojuz—9 szovjet űrhajó felbocsátásáról. Bemutatják a két űrhajóst, a veterán Nyikolajev ezredest és az újoncot, Vitalij Szevasztyjanov mérnököt. Valamennyi lap azt emeli ki, most történt először, hogy egy űrhajót este, sötétben indítottak útnak. Ez azt bizonyítja — írják —, hogy a szovjet űrrakéta irányíthatósága igen magas fokú, nincs szükség a felbocsátáskor a közvetlen láthatóság eddig elengedhetetlennek tartott feltételére. A New York Times rövid tudományos kommentárjában kiemeli a biológiai kísérletek jelentőségét, hangoztatva, hogy nagy fontosságúak a hosszú ideig keringő űrállomások létrehozása szempontjából. „Míg az Egyesült Államok a Hold felderítésére összpontosít, addig a Szovjetunió nyilvánvalóan a Föld körül keringő űrállomások kikísérletezésére fordítja erőinek jelentős részét, a nagy, hosszú ideig keringő űrállomások létrehozásának előjátékaként” — írja a lap, amerikai szakértők véleményére hivatkozva. Amerikai megfigyelők szerint, amennyiben a Szojuz–9 hoszszabb ideig, például két-három hétig marad pályáján, arra utal, hogy a Szovjetunió az eljövendő űrállomások rendszerét fejleszti ki. Az első amerikai kísérletet egy kezdetleges űrállomás felbocsátására 1972-reirányozták elő. Koszigin fogadta Amstrongot Neil Armstrong amerikai űrhajós hétfőn vendége volt a csillagvárosnak, ahol a szovjet űrhajósok élnek és felkészülnek az űrrepülésekre. Valentyina Nyikolajeva-Tyereskova, a világ első női űrhajósa rózsacsokorral üdvözölte a vendéget Alekszandr Jefimov vezérezredes, a szovjet légierők főparancsnokának első helyettese méltatta az Apollo—11 amerikai űrhajó személyzetének ésArmstrongnak az érdemeit, akit az egyik legbátrabb amerikai űrkutatónak nevezett és akinek sok boldogságot és jó egészséget kívánt Armstrong ismertette a Holdra szállásra való felkészülését, és a Hold felszínéről szerzett benyomásait. Elbeszélését egy film bemutatásával egészítette ki, amelyhez magyarázatokat fűzött. Armstrong kifejezte azt a meggyőződését, hogy eljön az a nap, amikor a Holdat az amerikai és a szovjet űrhajósok és más népek képviselői közösen fogják tanulmányozni. Megindító pillanat volt, amikor Armstrong átnyújtotta Valentyina Gagarinának és Valentyina Komarovának a Jurij Gagarin és Vlagyimir Komarov arcképét ábrázoló érmeket, azok hű mását, amelyeket eljuttattak a Holdra. Neil Armstrong kedd reggel ellátogatott a Lenin-mauzóleumba. Ezután megkoszorúzta az Ismeretlen katona sírját és virágcsokrokat helyezett el a Kreml falánál, ahol Jurij Gagarin és Vlagyimir Komarov, a kozmosz hősei, valamint Szergej Koroljov akadémikus, a szovjet űrhajók néhai főkonstruktőre van eltemetve. Az amerikai űrhajós ismerkedett a Kreml nevezetességeivel. A vendéget Georgij Beregovoj tábornok, a Szovjetunió kétszeres hőse és Konsztantyin Feoktyisztov tudós, a Szovjetunió hőse kísérte. Armstrong táviratban üdvözölte a Föld körül keringő Szojuz–9 két űrhajósát. Alekszej Koszigin, a szovjet Minisztertanács elnöke kedden a Kremlben fogadta Neil Armstrong amerikai űrhajóst és Jacob Beamet, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetei akik az amerikai elnök részéről a szovjet népnek küldött ajándékként átnyújtották az Apollo—11 űrhajón földre hozott Hold-kőzet mintapéldányait. Neil Armstrong, az Apollo —11 volt parancsnoka elmondta milyen benyomásokat szerzett a Holdon tartózkodása idején. Alekszej Koszigin megköszönte az ajándékokat és megemlékezett az űrhajósok nagy bátorságáról, és érdemeiről a világűr meghódításában. Hangsúlyozta, hogy a világűr meghódításának kizárólag békés célokat kell szolgálnia, a tudományos és műszaki haladás érdekeit és a nemzetközi együttműködés fejlődését kell szem előtt tartania.