Magyar Nemzet, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
14 Lesz-e majormúzeum Szántódon? A Balaton déli oldalán, a 7-es főútvonal mellett, Zamárdi és Balatonföldvár közötti enyhe domboldalon terül el Szántódpuszta, Somogy megye legrégibb helységeinek egyike, amelyet I. Endre adományozott a tihanyi apátságnak. A török pusztítása után ismét a bencések birtoka, akik akkor hozzákezdenek egy ritka szép együttes kiépítéséhez. Ekkor épülnek a legrégibb cselédházak, hatalmas pince, kápolna, gazdasági épületek létesülnek. Az 1800-as évek elején a helység neve az irodalomba is bevonul. Szántódpusztán él egy ideig Pálóczi-Horváth Ádám, kinek apja bérlője az uradalomnak, s a poéta többször látja is vendégül költőtársait, Kazinczy Ferencet és Csokonai Vitéz Mihályt Ez a 27 épületből álló zárt egység páratlan összképben tárja a látogató elé a régi agrár Magyarország jellegzetes emlékeit. Csaknem 200 esztendő távlatából is elég jó állapotban található még a XVIII. század elején épült kasznárház, az íves tornácokkal ellátott vendégház, a kétajtós belső oszlopsorral megosztott volt uradalmi istálló, az emeletes magtár, a kétszintes ólak, a magas téglapilléreken nyugvó kukoricagóré, a szabadban elhelyezett közös kenyérsütő kemence, a táj fölött uralkodó jellegzetes , barokk stílusban épült Kristóf-kápolna népi eredetű berendezésével. A tornácos boltozott terű kocsmában hajdanán nagy vigalmakat csapott a híres „betyárfejedelem”, Patkó Bandi és többi ismert társa. A mulatozás akkor sem ért véget, ha a fogadósnak netán fogytán volt a kedvderítő nedűje, mert csak át kellett sétálniuk a 60 méter hosszú, kétszárnyas, dongaboltozatos, faragványos kőszellőzőkkel ellátott, ötezer hektoliter bort befogadó pincébe. Ezek után joggal hihetné az olvasó, hogy a balatoni népi építészeti együttesek között sajátos helyet betöltő, hazánkban szinte egyedülálló agrártörténeti emlékek a kultúrát, az idegenforgalmat szolgálják. Sajnos, még mindmáig nem! Kerek tíz esztendeje folyik már az a harc, amit a Siófoki Idegenforgalmi Hivatal kezdeményezett Szántódpuszta megmentésére, majormúzeummá alakítására. A megyei pártbizottság és a tanács is támogatta a gondolatot, sőt több országos szerv, köztük a Mezőgazdasági Múzeum, az Országos Műemléki Felügyelőség, a Néprajzi Múzeum, a BIB, az Országos Idegenforgalmi Tanács is bekapcsolódott a szántódpusztai műemlékegyüttes megóvásának és hasznosításának munkájába. Köteteket lehetne összeállítani azokból a levelekből, jegyzőkönyvekből, szakvéleményekből javaslatokból és egyéb hivatalos okmányokból, amelyek a 60-as évek elején Szántódpuszta majormúzeummá alakítását szorgalmazzák. A kezdeményezés első és azóta is csak egyetlen sikere: a helységet védetté nyilvánítják. Azonban ez is nagy reményekkel és lelkesedéssel töltötte el mindazokat, akik szívügyüknek tekintették sorsát és jövőjét. Egymásután láttak napvilágot az elképzelések, lassan kirajzolódtak azok a körvonalak, amelyek a Balaton hangulatos tájának mindmáig rejtve maradt értékét a belföldi és külföldi idegenforgalom egyik központjává emelhetik, olyanná, amely a hamis „tschikosch”-romantika helyett a magyar múlt mezőgazdaságának, népművészetének, hagyományainak emlékeit mutathatja be ország-világ előtt. A terv valóraváltására azonban mind ez ideig senki sem volt hajlandó anyagi áldozatokat vállalni. Amikor újra alakult a megyei műemlékvédelmi albizottság — amelynek elnöke Sugár Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, titkára pedig Dabóczi József, a megyei tanács építészmérnöke — ismét napirendre került a szántódpusztai ügy. Újból megindult a tervezés, keresik a lehetőségeket az anyagiak előteremtéséhez. A Somogy megyei Tanács mutat ebben elsőként példát: erejéhez mérten évente másfél millió forintot szavazott meg műemlékvédelemre. Ebből az összegből 300 ezer forintot irányoztak elő a majormúzeum létesítésének megindításához. Természetesen jóval több pénzre van szükség. A majort birtokló zamárdi Alkotmány Termelőszövetkezet kihelyezését, kártalanítását, a Mecsekvidéki Pincegazdaság, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, az erdészet kitelepítését is meg kell előbb oldani, mert csak ezután kezdődhet meg a munka, amelynek tanulmánytervét a VÁTI már 1964-ben elkészítette. Ez az újbóli nekirugaszkodás sem hozta meg sajnos az eredményt, a pénztárcák nem nyíltak ki egyetlen országos szervnél sem. Pedig mi mindent lehetne Szántódon megvalósítani? A majormúzeum igen alkalmas lenne a XVIII—XIX. századi gazdálkodás, a nálunk már nem termesztett növény- és állatfajták, köztük a bivaly, rackajuh stb. bemutatására. Múzeumi felügyelet mellett mezőgazdasági üzemként működhetne, természetesen nem korszerű technológiával, hanem a történeti jelleg bemutatásával. Az ilyen jellegű múzeum nemzetközileg is ritka, s a régi magyar mezőgazdasági kultúra, az Európában máshol alig található állatok bemutatása páratlan idegenforgalmi és vendéglátóipari célokat szolgálhatna. De lehetne erre alkalmas épületekben népművészeti műhelyt létesíteni, ahol hazánk, ezen belül Somogy megye szinte páratlan népi hagyományait, ízlését mutatnák be, alkotás közben. Faragó népművészek, hímzők, csipkeverők, szövők, szalmaberakáskészítők, vesszőfonók, rézművesek dolgozhatnának. A munkaterem mellett egy vagy két helyiségben mintatermet kellene berendezni, ahol az itt készült ajándéktárgyakat meg is vásárolhatnák a vendégek. A néprajzi kiállítás elsősorban a Balaton mellett élő nép múltjának, sorsának, szokásainak, használati eszközeinek, a cselédek életének bemutatására szolgálhatna, összehasonlításul a termelőszövetkezeti tagok mai életével. Az egykori versenylóistálló benépesítésével a régi hagyományos nagy sikerű lóversenyeket lehetne feleleveníteni, lovagló iskolát létrehozni, négyesfogaton borkocsikázásra is alkalom nyílna, de lehetne sorolni még a halászatot, vadászatot, a szőlészeti és borászati kiállítást, a borkóstolót, ahol a legkitűnőbb balatoni borok állnának a vendégek rendelkezésére a hatalmas pince felhasználásával. Egyes épületekben vendéglátóipari egység, turistaszállás is helyet kaphatna. Itt áll tehát előttünk egy múltból maradt kincs, lehetőség, amelynek sorsa, ha nem vesszük sürgősen kézbe, pusztulás lesz. Káplár József Kaposvár A békéscsabai antikvár könyvárusításról Június 24-én észrevétel jelent meg lapjukban azzal kapcsolatban, hogy Békéscsabán az antikvár könyvek árusítását megszüntették. 1969. évben a bolt antikvár forgalma csupán 218 000 forintvolt, a bolt forgalmának többi részét idegen nyelvű könyvek, kották stb. tették ki, és ez a rész lényegében változatlanul funkcionál. Az antikvár boltok többsége önellátó, vagyis folyamatosan felvásárolja a helyben, vagy a környéken értékesítésre kerülő könyveket. 1969-ben a felvásárlás is csökkent. Évek óta — minden igyekezetünk ellenére — megoldhatatlan volt a személyzet kérdése is, mivel azok, akik a boltban dolgoztak, bár jószándékú emberek, az antikvár bolt ellátására, annak fejlesztésére nem voltak alkalmasak. Végül is azt az utat választottuk, hogy meghatározott időközönként — évenként 4— 6 esetben — antikvár vásárt rendezünk, ahová megfelelő felkészültségű dolgozókat küldünk ki, és ezzel lehetővé válik olyan anyag összeállítása, amely színvonalban meghaladja a megszüntetett antikvár részleg választékát. Ezek a vásárok máshol is beváltak, mint például Kaposvárott, Szolnokon és több más helyen. Állami Könyvterjesztő Vállalat, Országos Antikvár Osztály A hazai természetes erdőtípusok védelme Az elsősorban szakembereket érdeklő értékes írások között egy olyan tanulmány is megjelent „Az erdő” című folyóirat májusi számában, mely jelentőségénél fogva a széles nyilvánosság elé kívánkozik. Nem kevesebbről van ugyanis szó a „Természetes erdőtípusok védelme” című írásban, mint az összes hazai erdőtípusok legszebb, legjellegzetesebb faállományainak védelem alá helyezéséről. Ez pedig nem csekélység, mert a tanulmány 55 ilyen típust sorol fel, s ezekből, szerte az országban sokfelé találhatók fenntartásra érdemes részek, összességében tehát több száz erdőrészlet megóvását jelentené. A fenntartásra javasolt erdők sokfélesége nem annyira a hazai fafajok számából, mint inkább azok sokféle keveredéséből adódik. Erdeink túlnyomó része ugyanis vegyes faállományú, szaknyelven: elegyes erdő. Különböző fafajok keverednek bennük, olyanok, amelyeknek közös jellemzőjük, hogy az adott talaj- és éghajlati viszonyok részükre kedvezőek, vagy legalább is alkalmasak. Attól függően, hogy mi mivel keveredik, hogy milyen fafajták elegyednek, a legkülönbözőbb erdőtípusok alakulnak ki. Ezeknek más-más a képük, a megjelenésük, az esztétikai hatásuk. És természetesen nem csekély a tudományos jelentőségük sem. Az üzemtervszerű gazdálkodás óhatatlanul megváltoztatja az állományok eredeti, természetes képét, ha sokáig késlekedünk a megvédendő erdőtípusok kijelölésével, s azok védelem hiányában letárolásra kerülnek, ez pótolhatatlan veszteséget jelentene, hiszen sokszor több száz év szükséges ahhoz, hogy egy-egy ilyen növénytársulás kialakuljon. Ez a veszély annál inkább is fennáll, mert az esztétikailag szép erdő rendszerint gazdaságilag is a legértékesebb. A budai hegyvidékeken is nyolc olyan erdőtípus van, amely védelemre méltó. Köztük a János-hegy lejtőjén a gyertyánnal elegyes pompás öreg bükkös, melynek megvédéséről a Magyar Nemzetben is több ízben szó esett már. A javasolt terv szerint azokat az erdőtársulásokat, amelyeket fokozott veszély fenyeget, öt éven belül, a többit öt-tíz év alatt kellene védelem alá helyezni. Különös súlyt ad ennek a nemes törekvésnek az, hogy erdész szakemberek kezdeményezése s mint ilyen az Országos Erdészeti Egyesület folyóiratában látott napvilágot. „Az erdészek szaktevékenységét mindig is az utókorral szemben érzett felelősség érzése hatotta át” — írják a tanulmány szerzői: dr. Csapody István és dr. Szodfridt István. „Ennek eredményeként örökölhettünk olyan állományokat, amelyek közül ma még lehetséges a természeti értékek kiválasztása és megőrzése. Ez a felelősségérzet hasson át ma is bennünket és addig cselekedjünk, amíg nem késő.” Pápa Miklós dr. Masn Nemzet A csepeli strandon Életemben először, és azt hiszem, utoljára voltama egy keddi napon ,a csepeli strandon. Az egyik medence lépcsőjén ülve néztem a fürdőzőket, amikor észrevettem, hogy a mellig érő vízből egy 14—15 év körüli lány igyekszik kiúszni. Nem sok sikerrel, mivel öt-hat fiú mind szorosabb gyűrűt font köréje. Ekkor a lány már sikítozni kezdett, bár még nem nyúltak hozzá. Egy pillanat múlva már igen. Hogy hogyan, azt el lehet képzelni és felesleges ecsetelnem. A medence tele volt fürdőzővel, de egy felnőtt sem kelt védelmére a kiabáló, sikítozó lánynak. Az „áldozat’* ütötte, karmolta támadóit, így sikerült végül is kiszabadulnia. Nem hiszem, hogy ez volt az első ilyen eset és nyilván nem is az utolsó. De miért nem mer, vagy akar beleavatkozni ebbe senki? Én sajnos nem tehettem, mert én is 15 éves lány vagyok. De sok fiú és férfi volt a közelben. Vajon akkor is ilyen közönyösen viselkedtek volna, ha az ő feleségükkel, vagy húgukkal történik ilyesmi? Elhiszem, hogy egy ember nem mer öt-hat fiúval szembeszállni, de egységesen felléphettek volna ellenük. Azt mondják: „ezek a mai fiatalok**. Nem mindenkire áll ez, de ha már vannak „ilyen** mai fiatalok és ilyesmi megtörténik, nem lehet ebbe beleszólni? Én például ezek után nem mertem belemenni a vízbe egyedül. Hová fog vezetni ez a nemtörődömség? K. I., Budapest Ősbölénytől a gímszarvasig A gyöngyösi „Mátra Múzeum” készülő természettudományi kiállításáról szóló cikkük egyik bekezdése így hangzik: „A vadászat termének falát fegyverek borítják, régiek és újak, szerszámíjak és míves kovácspuskák, lőporszaruk . ..” A „szerszámíj” kétségtelenül szerszám, de a neve „számszeríj”. Nem kellett különösebb nyelvészeti vizsgálatot folytatni ebben az ügyben, mert a jó öreg Pallaslexikon XV. kötetének 403. oldalán a tőle megszokott precizitással megmagyarázza, hogy a számszeríj a szláv szamosztrelj név elmagyarosodott formája, mely magától jövő nyilat jelent. A „kovács puskák”-ról annyit, hogy kétségtelen, neves fegyverkovácsaink készítették, de nevét mégsem jeles mesterembereinktől nyerte, hanem attól a kovától, mely a szikrát a lőpor felrobbanásához leadja. Tehát „kováspuska”. Dr. Horváth Ferenc, Bp. I., Naphegy u. SS. .Vasárnap, 1970. július ". Nyári, házi kozmetika A nyári pihenő alatt jut idő egy kis házi kozmetikázásra. A kozmetikusok talán nem veszik rossz néven, ha ezúttal néhány olyan receptet mondunk el, amellyel ki-ki megszépítheti saját magát. A receptek egy része egyéni tapasztalatokon alakul, más részét pedig éppen kozmetikus mondotta el. Tessék tehát jól figyelni! A NYÁRI kozmetika legfontosabb tényezője a természetes vitaminpakolás. Alapanyagai a gyümölcs, az uborka, a paradicsom, a citrom, sőt a joghurt és a tej is. A gyümölcspakoláshoz a gyümölcs levét használjuk. Az eper, a meggy, a barack, a cseresznye leve egyaránt vitamindús arcápoló. A gyümölcs levét tehát kipréseljük és elkeverjük egyszerű vitaminos krémmel, amely az illatszerboltban kapható. Szükség szerint bébi hintőport is adunk hozzá, hogy pépszerű legyen. A pépet vattadarabkával finoman feltesszük a már megmosott arcra. Legalább fél órán keresztül rajtahagyjuk, hogy jól felszívódjék, s csak azután mossuk le langyos vízzel. Hasonlóan készíthetünk az uborka és a paradicsom levéből is pakolást. A HÁZI kozmetika egyik kipróbált receptje a reszelt uborka, amelyet egy kevés hintőporral pépesre keverünk. Ezt a receptet ne felejtsük el, mert ősszel télen reszelt nyers almával is elkészíthetjük. KITŰNŐ az uborka- és a paradicsompakolás is. A meghámozott uborkát vagy paradicsomot vékonyan felszeleteljük. A szeleteket ügyeskedve az arcunkra helyezzük, s ezzel a pakolással pihenünk legalább fél órán keresztül, amikor leszedtük, langyos vizes vattával áttöröljük az arcot. ■ A joghurt is a természetes arcápoló szerek közé tartozik. A száraz bőrhöz egy kevés olívaolajjal, a zsíros bőrhöz kis hintőporral és egy kevés élesztővel keverjük el. A joghurtpakolás üdít, frissít, fiatalít! A citromos tej kettős hatású: a tej puhítja, a citromlé rugalmassá teszi az arcbőrt. Két evőkanál tejet elkeverünk egy fél citrom levével és a keveréket vattával felkenjük az arcra. Fél óra múlva langyos vízzel lemossuk. f. h.! REGUSZTmI iJTVENNI, KI MIT TUD? Éles versenyben állnak egymással az amerikai légitársaságok: melyikük nyújt többet az utasoknak? Az egyik társaság gépein például fiatal lányokkal divatbemutatókat tartanak, egy másikon izgalmasnál izgalmasabb filmeket vetítenek, majd egy harmadik társaság gépein dél-amerikai zenével szórakoztatják az utasokat és a légikisasszonyokat eredeti fiesta öltözékben járatják. Az ottani rossz nyelvek szerint az öldöklő versenyben végül az a légitársaság fog győzni . .. A csattanós folytatás a rejtvény vízszintes 1. és 10., valamint a függőleges 16. és 18 számú sorokban. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: AA, BI, KS, KI). 16. Fiatalabb nőtestvér. 17. Valamikor az indiai angol hadseregben szolgáló bennszülött katona elnevezése volt. 18. Folyó Romániában (Titel közelében ömlik a Tiszába). 19. Halott férjét a halálba követő hindu aszszony neve. 20. A fiú párja. 21. Turgenyev szülővárosa. 23. Homo —, az ember természetrajzi elnevezése. 24. Keskeny textilcsík. 26. Premier —; közelről fényképezett kép. 27. A bélcsatornának a szájüreg mögötti szakasza. 29. Amerikai festő, az elektromágneses távírókészülék feltalálója. 30. Vásznat készít. 31. Fehér köpenyes munkahely. 33. Híres örmény romváros, amelynek virágzása idején több, mint százezer háza volt. 34. Munkácsy-díjas ötvösművész (Margit). 36. Légnemű test. 37. Itáliai királyság volt 1720- tól 1861-ig. 39. Jászai-díjas színészünk (György). 42. Ritka férfinév. 44. Kedvtelésből jön-megy. 45. JUR. 47. Leemel. 49. Járó szerkezet. 51. Francia pszichológus (1839—1916), a kísérleti orvosi lélektan egyik úttörője. 53. Rostnövény. 54. Az emberre veszélyes, ragadozó állat. 56. Román politikus (Iulia), a volt erdélyi román tőkések érdekeinek képviselője. 57. Almafajta. 59. A Nemzeti Színház volt drámai színésze (Oszkár). 60. Szilárd, erős. 62. Rosszabbá tesz. 63. Finom, laza, üledékes kőzet. 65. Olasz filmcsillag (Sophia). 66. Norvég politikus (Trygve Halvdan), az ENSZ első főtitkára. 67. Paripám. 69. Silvia, a latin mondában Romulus és Remus anyja. 70. Peremek. 72. Vágóeszköz. 73. Oltalmazás. 75. Bolíviai város, az ország tényleges fővárosa. 78. Csillagászati talppont. 80. Becézett férfinév. 81. Tojásfajta. 83. Beigazítja a mérleget. 85. Erdélyi folyó. 87. Mely személyek? 89. Becézett női név. 90. Régi mezőgazdasági munkás. 92. Szövetkezeti atomok. 93. Folytonossági hiány. 95. Búza, rozs, árpa stb. 96. A magyarországi összeolvadt lovasnomád nép. 98. Idegen hármas. 99. Választott bárány. 100. Fekély. 101. Kiváló olasz színésznő (Eleonóra). 102. Nagyon lefoglal. 103. Kárt okoz. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: LS, LA, ÉL, EV, DU, TZ). 2. Nápolyi király (Joachim), Napóleon sógora. 3. Rágcsálók. 4. Idegen helyeslés. 5. Apósom. 6. Zörget. 7. Kurtítás. 8. Kellene, némi falusi zamattal. 9. Elégséges, röviden. 10. Némi istenség, ti. Kellemes olvasnivaló. 12. Hangoskodik. 13. A volt új gazdasági politika rög elnevezése a Szovjetunióban. 14. Ritka emberi megnyilvánulás. 15. Névelős Zola-regény. 22. Mosdóedény. 24. Fonál. 25. Misztikus agyagember. 28. A síiták az ő fiában, Aliban látják Mohamed igazi utódját (Abu). 30. Sporteszköz. 32. Bogár. 35. A dinamit feltalálója (Alfréd). 37. Magyar származású angol Ázsia-kutató (Aurél). 38. A párizsi kommün egyik vezetője (Emile Victor). 40. Férfiak megszólítása a spanyol nyelvű országokban. 41. Görögöknél a szivárvány megszemélyesítője. 43. A könyv részei. 46. Erőszakkal elvesz. 48. A vasút útjai. 50. Erősen mérgező vegyi elem. 52. Női név. 54. Korán elhunyt erdélyi költő (Jenő). 55. Az uralkodó ízlésbeli irányzat. 58. Égési termék. 61. Kéziszerszám. 64. Ellenben, viszont. 66. A levegőben levő. 68. A francia forradalom egyik vezető alakja. 71. Kérgéből állítják elő a kinint. 73. Élénk eszmecsere. 74. Ide „helyezik” a bűnöst. 76. Jugoszláviai város. 77. Mutatószó. 79. Halkan, s alig érthetően beszél. 82. Bírósági ügy. 84. Franciaország egyik legnagyobb folyója. 86. Kirándulás. 88. Győr- Sopron megyei község. 90. Régi török előkelőség. 91. Fizikai vagy lelki megpróbáltatásra bekövetkező összeomlás. 94. Egyforma betűk. 96. Falusi vízgyűjtő. 97. KÖD. Beküldendő a vízszintes 1. és 10., valamint a függőleges 16. és 18. számú sorok megfejtése. Határidő: július 15. Valló Ernő* Június 21-i keresztrejtvényünk megfejtése: A napraforgók nagy szemébe / amíg követik az ég járását, / a világ minden szorbjaébe / belegyül minden bús kívánság. Tíz-tíz lottószelvényt nyertek. Budapestiek: Berkes László, ifj. Czár Károly, dr. Fajcsek Magda, Fekete András, Lengyel Józsefné, Lőrincz János, Rakssányi Magdolna, Takács Klára, Váradi Andor, Wittek Márta. Vidékiek: Antal Gábor, Dorog, Csizmadia Szidónia, Keszthely, Hornyák József, Tatabánya, Páliusz Tiborné, Kecskemét, Róna Béla, Nagymaros, Sáros Katalin, Jászberény, Schrepler Sándor, Miskolc, dr. Simsa Emilné, Aszófő/ Sípos Piroska, Csenger, Szénássy Mihály, Debrecen. A nyerteseknek a lottószelvényeket postán küldjük el