Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
Ármi 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szerda 1970. szeptember 10 XXVI. évfolyam, 217. szám Egy tiroli fogadóban A szabadságáról hazatérő magyar utast a tiroli hegyek között egy szeptemberi délután olyan felhőszakadás kapta el, amelyet a cseréppipás tehenesgazdák is fejcsóválva szemléltek. Ez az alpesi özönvíz útjának megszakítására kényszerítette a magyar utast, egyszerűen beverte az első fagerendás tiroli fogadóba, amelynek udvarán már két tucat autó sorakozott, míg az utasok az ivóban szárítkoztak, ahol a gazda sietve begyújtott a cserépkályhába. Keletről hazatérő nyugatiak, s — nem kis számban — Nyugat felől Keletre vonuló csehszlovákok, lengyelek és bolgárok töltötték meg a faburkolatú Gastzimmert. A sors úgy intézte, hogy ebben a vihar szülte nemzetközi utasközösségben a magyar utas volt az egyetlen magyar, a többiek viszont kivétel nélkül nyaraltak, vagy átutaztak már Magyarországon, s felfedezve a magyar utas nemzeti hovatartozását, nyomban megkezdődött s kialakult egy zajosan eleven kerekasztal beszélgetés Magyarország üdülési és turisztikai lehetőségeiről. Az alaphangot egy kövérkés nürnbergi hölgy ütötte meg „Ach, der Plattensee...” felkiáltással, amelyhez néhány elragadtatott jelzőt fűzött. Az utas ebből a kedvező nyilatkozatból és a folytatásból azt a következtetést merészelte levonni — talán nem is egészen alaptalanul —, hogy hazája rangját és helyét a nemzetközi turizmus területén nem lehet teljes tárgyilagossággal kizárólag hazai nézőpontról szemlélni és megítélni ; örömmel kapcsolódott be tehát a társalgásba, amely semleges területen zajlott, s egyébként is nélkülözött mindenféle politikai megnyilatkozást. Hazatérve és úti jegyzeteit böngészve bukkant rá az utas ennek a délutánnak az emlékére, s úgy érzi, kötelessége közreadni az elismerő és bíráló megjegyzések néhány tanulságát. E spontán konferenciában természetesen eleinte az udvarias közhelyek játszották a vezérszólamot, a Balaton, Budapest és a puszta szenvedélyes magasztalásával, majd az elrévedező arcokon másfajta emlékek nyoma is kiütközött. Az első panaszt — talán csak enyhe kifogást? — egy müncheni mérnök mondta ki, aki jó előre lefoglalt siófoki szállodaszobáját csak hosszas huzavona után kapta meg, egy éjszakára kénytelen volt szükségszállással megelégedni. Ilyesfajta élménye több utasnak volt, alátámasztva a magyar utasnak azt a hazai tapasztalatát, hogy idegenforgalmi bázisainkat hamarabb megteremtettük, mint e bázisok kihasználásának fürge és zökkenőmentes megoldását. Az eltúlzott hivatalnokszemlélet szülte a kapkodást, vagy fordítva? — ezt most még nem lehet megállapítani, de érdemes följegyezni tennivalóink közé. Az üdülésre utazó, fáradt utas semmit sem gyűlöl jobban, mint a tétlen ácsorgást egy szálló portáspultja előtt, egész nyarát tönkreteheti egy ügyetlen alkalmazott Unott és tehetetlen kotorászása az előjegyzések papírtengerében. A legtöbb szó esett általában a Magyarországra érkező utasok irányításáról, kezdve a közúti táblarendszerrel, amely néhány főútvonalat leszámítva, meglehetősen kezdetleges, az „eldugott” információs irodákon és azok indokolatlanul korai záróráján keresztül a tájékoztató propaganda mennyiségi és minőségi színvonaláig. Az elhelyezkedési gondok gyakori emlegetése előkészítette az utast arra az itthon olvasott jelentésre, amely szerint az elmúlóban levő rendhagyó nyáron 15—25 százalékkal nőtt az idegenforgalmunk, ami önmagában örvendetes, de korántsem törvényszerű, hogy az utaslétszám növekedése megfelelő arányban szaporítsa az utasbosszúságok sehol sem regisztrált mennyiségét. Nem hiányzott a mérleg két serpenyőjéből — elismerés és kifogás — egyik fontos idegenforgalmi vonzóerőnk, a magyar konyha sem. A magyar ízek, szakácsművészeink mesterfogásai, nem vesztették el tekintélyüket, de számos kifogást jegyzett fel az utas egyazon vendéglátó kategóriákon belül mutatkozó minőségi eltérésekkel kapcsolatban. A vendég — főleg a nyugati — szigorúan kategorizál. Elvárja, hogy a „csárda” sajátosan magyar hangulatú, konyhai specialitásokban gazdag, tiszta és kellemes vendéglátó hely legyen, s ingerülten csóválja a fejét, ha az első, minden tekintetben kifogástalan csárda után másikban teszi tiszteletét, ahol piszok, elhanyagoltság, közömbösség, ízetlen és jellegtelen konyhai termékek rombolják össze kedvét és hangulatát. A tiroli fogadó alkalmi utasainak mintegy fele kempingről kempingre vándorol, megszállott híve a XX. század nomád életmódjának. Hazai táborainkról általában csak elismerés hangzott el, bár a melegvíz hiánya némi fejcsóválást okozott, annál erélyesebben bírálták volt vendégeink a táborok, s általában az üdülőhelyek üzlethálózatát, a vásárlás nehézkességét, az áruválaszték egyhangúságát, amely megállapításokkal az utas, mint gyakorló hazai vándor, kénytelen volt egyetérteni. Éjféltájban a zuhatag elállt, az utasok pihenőre tértek, a magyar utas azonban még sokáig tűnődött afölött — mérlegelve a beszélgetés fontosabb mozzanatait —, hogy, ha idegenek ennyire értékelik és kedvelik Magyarországot, mint a turizmus egyre népszerűbb célpontját, miért nem értékeljük egy kissé jobban — mi magunk^*~Baráti Géza Magyar—csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások Budapesten A külpolitikai helyzet A DIPLOMATÁKÉ A SZÓ a keddi nap világpolitikai krónikájában. Budapestre érkezett és megkezdte Péter Jánossal hivatalos tárgyalásait Jan Marka csehszlovák külügyminiszter. New Yorkban megnyílt az ENSZ jubileumi ülésszaka, amelyen legkevesebb 60 állam- és kormányfő részvételére számítanak, köztük Koszigin szovjet és Heath angol miniszterelnök, Pompidou és Nixon elnök megjelenése látszik valószínűnek. A világszervezet székhelyén a hét elején hosszabb szünet után ismét összeült a négy nagyhatalom ENSZ-megbízottja, hogy a közelkeleti helyzetről tárgyaljon. Az eszmecsere főként a Jarringmisszió útjában álló akadályokkal foglalkozott és azzal, miként lehetne eltávolítani ezeket az akadályokat. Szó esett a repülőgép-rablásokról és a túszszedésről, de — a hírügynökségek tanúsága szerint — ezeknél sokkal nagyobb hangsúllyal szerepel Izrael magatartása. Mint az MTI washingtoni tudósítója írja, amerikai kormánykörökben erősödik az érzés, hogy a Stopers-tervben körvonalazott közel-keleti kezdeményezés zsákutcába jutott. A New York Times úgy tudja, hogy pillanatnyilag a tűzszünet életben tartása és meghosszabbítása a cél, de jó néhány jel mutat arra, hogy még ezt is nehéz lesz elérni. Abba Eban izraeli külügyminiszter hétfői sajtóértekezletét úgy értékelik az amerikai fővárosban, mint Meir miniszterelnök-asszony előreküldött, előzetes ultimátumát, amely három pontot tartalmaz: 1. Tel Aviv a jövőben saját elhatározása szerint kíván cselekedni; 2. A mostani tűzszünet érvénytelen, hacsak az amerikaiak nem tudják rákényszeríteni az EAK-ot, hogy a Szuezi-csatorna mentén telepített légvédelmi rakétáit eltávolítsa. 3. Az egyiptomi légierő kapacitásának növekedését az Egyesült Államok köteles újabb fegyverszállítmányokkal ellensúlyozni. Kairóban — az MTI ottani tudósítójának jelentése szerint —úgy látják, hogy maguk az amerikaiak fagyasztották be saját rendezési kezdeményezésüket, de az EAK továbbra is kapcsolatban marad Jarringgal, noha missziója kritikus ponthoz érkezett és megmentése sürgős nemzetközi intézkedéseket követel. Az egyiptomi diplomácia bizonyítékokat nyújtott át az amerikaiaknak arra nézve, hogy a tűzszünetet az izraeliek sértik meg, amikor folyamatosan helyreállítják a lerombolt Bar Len-vonalat és erődrendszert építenek ki a Szuezi-csatorna keleti partján. Az Al Ahram ezzel párhuzamosan cáfolja azokat a nyugati állításokat, melyek szerint Kairó sérti meg a tűzszünetet. Mint közli, Riad külügyminiszter hivatalosan tájékoztatta az Egyesült Államokat, hogy új rakétaállásokat nem telepítettek a tűzszünet életbe léptetése óta és csapatokat sem irányítottak a tűzszüneti zónába. Kedden egyébként New Yorkba érkezett a jordániai külügyminiszter és azonnal kapcsolatba lépett a világszervezet közelkeleti rendezéssel foglalkozó vezetőivel. Husszein király interjút adott a párizsi Figarónak, ebben a repülőgéprablásokat „az arab világ szégyenének” minősítette. U Thant is nyilatkozott e kérdésről, s kijelentette, hogy véleménye szerint a repülőgéprablókat nemzetközi bíróság elé kellene állítani. A jordániai uralkodó a gerillák állandó békétlenkedéseivel kapcsolatban a párizsi lap tudósítójának kijelentette, hogy „a dolgok így nem mehetnek tovább”. A király helyzetét ellentmondóan értékelte. A Jerusalem Post olyan értesülést közöl, hogy a király lemondási tervekkel foglalkozik. A Figaróban megjelent nyilatkozat és egy bejrúti lap jelentése viszont arra mutat, hogy az uralkodó a gerillákkal való döntő leszámolásra határozta el magát. A libanoni fővárosban megjelenő Daily Star úgy tudja, hogy miután a beduin törzsek vezetői feltétlen támogatásukról biztosították Husszeint, a jordániai kormánycsapatok az ország déli részét megtisztították a gerilláktól. A lap szerint a jordán hatóságok azt tervezik, hogy Akabától Irbidig fokozatosan felszámolják a palesztinai egységeket. Megnyílt az ENSZ-közgyűlés jubileumi ülésszaka Legalább hatvan állam- és kormányfő részvételére számítanak Kedden New Yorkban megkezdődött az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 25. ülésszaka. A Reuter szerint legalább hatvan és legfeljebb kilencven állam-, illetve kormányfő vesz részt a közgyűlés két hétig tartó ülésezésén. A jubileumi ülésszak fénypontja október 24-én lesz, amikor megemlékeznek az 1945-ben aláírt ENSZ-alapokmány első negyedszázados évfordulójáról. Várható, hogy a közgyűlés ülésszakán jelen lesz Koszigin szovjet és Heath brit miniszterelnök, valamint Nixon amerikai elnök is. A Reuter úgy tudja, hogy esetleg Pompidou francia elnök is elutazik New Yorkba. Az azonban biztos, hogy Franciaország legalább kormányfővel képviselteti magát. V Thant főtitkár hétfő este üzenetet intézett a közgyűléshez és ebben kifejtette: ily sok kiemelkedő államférfi találkozója egyedülálló alkalmat kínál legmagasabb szintű gyümölcsöző kapcsolatokra és fontos tanácskozásokra. A csehszlovák külügyminiszter Budapesten Péter János külügyminiszter meghívására kedd délelőtt hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Jan Marka csehszlovák külügyminiszter és felesége. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János külügyminiszter és felesége, valamint Paja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Vince József hazánk prágai nagykövete, s ott volt Franti sek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. Péter János külügyminiszter kedd délután hivatalában fogadta Jan Marko csehszlovák külügyminisztert. A szívélyes hangú találkozó után a Külügyminisztériumban megkezdődtek a magyar—csehszlovák tárgyalások. Az elvtársi légkörben lezajlott megbeszélésen magyar részről részt vett Péter János, Vincze József, hazánk prágai nagykövete, Barity Miklós, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, dr. Bányász Rezső, Matusek Tivadar és Perczel László, a Külügyminisztérium főosztályvezetői, Uranovicz Imre és Szentesi Antal, a Külügyminisztérium munkatársai. Csehszlovák részről Jan Marko külügyminiszter, Frantisek Dvorsky, Csehszlovákiai budapesti nagykövete, Mecislav Jablonsky, a miniszter titkárságának vezetője, Zdenek Litavsky, a külügyminisztérium titkárságának munkatársa, Peter Brudnak, a Külügyminisztérium osztályvezető helyettese, Oldrich Mohelsky nagykövetségi tanácsos és Vladimír Troján magyar előadó. Négyhatalmi megbeszélés a Közel-Keletről A nagykövetek a Jarring-misszió életrekeltésén fáradoznak A négy nagyhatalom ENSZ- nagykövetei a közel-keleti válság politikai rendezését célzó erőfeszítéseik sorában hétfőn ismét tanácskozást tartottak. Házigazda ezúttal Sir Colin Crowe, Nagy-Britannia újonnan kinevezett állandó ENSZ- képviselője volt. A Jarring vezette tárgyalások újrafelvételének fő akadálya — mint ENSZ-körökben hangoztatták — továbbra is Izrael elutasító magatartásában keresendő. A Reuter forrásai szerint a „négy nagy” megbízottai hétfőn szót ejtettek a legutóbbi repülőgéprablásokról és a túsz ügyről is. Figyelmüket azonban nem ezek a kérdések, hanem a Jarring számára készítendő útmutatások kötötték le. Megállapodtak abban, hogy az amerikai Charles Yest szálláshelyén, szeptember 30-án ismét összeülnek. Helyetteseik a pénteki nap folyamán találkoznak; megbízatásuk — csakúgy, mint a nagyköveteké — a Jarringmisszió előmozdítása. A „négy nagy” tanácskozó nagyköveteitől nem messze, sor került az első külügyminiszteri szintű kapcsolatteremtésre a közel-keleti válság ügyében. A New Yorkba érkezett Atallah jordániai külügyminiszter, s azonnal felkereste U Thant ENSZ-főtitkárt. Hogy a jordániai diplomácia vezetője Jarringgal is találkozott-e, arról nincs megbízható értesülés. Kairóban az Al Ahram keddi száma közölte, hogy az „Egyesült Arab Köztársaság továbbra is kapcsolatban áll Gunnar Jarringgal”. A lap egyúttal ismertette Riad egyiptomi külügyminiszter hétfőn elhangzott nyilatkozatát, amely azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy „befagyasztotta Jarring küldetését”. Hatalmas autóipari sztrájk Munkabeszüntetés a General Motors amerikai és kanadai üzemeiben A New York Times a kormányt hibáztatja Köves Tibor, az MTI washingtoni tudósítója jelenti. Kedden 0 órától kezdődően sztrájkba lépett a General Motors 344 000 dolgozója, miután szakszervezetük, az UAW, az Egyesült Autóipari Dolgozók vezetőinek hétfőn éjfélig sem sikerült megegyezésre jutni a munkáltatókkal 54 napja folytatott bértárgyalásokon. Ezzel egyidejűleg négy amerikai vasutasszakszervezet is sztrájkfelhívást adott ki, azonban a vasutaknak az utolsó pillanatban megszerzett szövetségi bírósági végzéssel sikerült a félmillió dolgozót érintő sztrájkot szeptember 23-ig elhalasztatnia. A sztrájkfelhívás így is zavarokat okozott a közlekedésben, mert a tiltó rendelkezés már nem ért el időben mindenhova, s bizonyos vonalakon beszüntették a munkát. A vasutassztrájkot illetően lehetségesnek tartják, hogy a bírósági halasztás lejárta előtt Nixon elnök élni fog azzal a jogával, hogy további 60 napra betiltsa a sztrájk megkezdését. Az autóipari sztrájkfelhívás nyomán keddre leállt a General Motors minden üzeme az Egyesült Államokban és Kanadában, összesen 119 üzem bénult meg 18 államban és 69 városban. A háromévenként esedékes autóipari bérmegbeszélések csaknem minden alkalommal kisebb-nagyobb munkabeszüntetésekhez vezetnek. 1964-ben 10 napos sztrájk volt a General Motors több üzemében, 1967-ben pedig a Ford-gyárak dolgozói sztrájkoltak magasabb bérekért. Arra azonban 1945 óta nem volt példa, hogy a General Motors valamennyi üzeme leállt volna. A szakszervezet az inflációval lépést tartó magasabb béreket és az 1967-ben megállapított „bérplafon” megszüntetését követeli, továbbá kedvezőbb nyugdíjfeltételeket a 30 éve dolgozó idősebb munkásoknak. Az autóipar — a General Motors, a Chrysler és a Ford — azonban hallani sem akar a bérplafon eltörléséről és a követelt béremelésnek mindössze a felét ajánlja. A csupán egy céget, a legnagyobb autóipari vállalkozást, a General Motorst érintő sztrájk célja, amint Leonard Woodcock, az UAW elnöke mondotta, hogy megtörjék a „három nagy” egységfrontját Az akció általános vélemény szerint beleillik abba az új szakszervezeti stratégiába, amelyet az UAW a néhai Walter Reuther vezetésével kezdeményezett, mikor kivált a sztrájkharcot „elavult és szükségtelen” módszernek tekintő AFLACIO szakszervezeti szövetségből. A keddi Washington Post hosszan elhúzódó sztrájkot jósol, a New York Times pedig vezércikkében a Nixon-kormányzat felelősségéről ír.