Magyar Nemzet, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
% Mozikatársuak telefonjelentése Yawoból: Scheel hétfőn érkezik a lengyel fővárosba Varsó, október 31. Hétfőn érkezik Varsóba Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter, hogy Stephan Jedrychowskival, lengyel kollégájával tanácskozzon a két ország kapcsolatainak normalizálásáról. Scheel mostani — előre láthatólag kedden kezdődő — megbeszélései során írják alá a Lengyelország és az NSZK közötti szerződést, amennyiben a korábbi találkozókon előkészített szöveget mindkét fél véglegesen elfogadja. Jedrychowski és Scheel tanácskozásait hosszabb előkészítő eszmecsere-sorozat előzte meg. 1909. május 17-én Gomulka, a LEMP KB első tátikára fordult javaslattal az akkori bonni kormányhoz, hogy írjanak alá államközi szerződést a nyugati lengyel határ végleges elismeréséről. Amikor az SPD és az FDP koalíciója került kormányra, Lengyelország ismételten kifejezte készségét apolitikai kérdéseket érintő véleménycserére. A Brandt-kormány, amely közben a Szovjetunióval már meg is kezdte a tárgyalásokat egy államközi szerződésről, kedvezően válaszolt a lengyel kezdeményezésre. Szondázás és szövegezés A lengyel—nyugatnémet eszmecsere első fordulóját ez év február 5—7-én tartotta Varsóban Winiewicz külügyminiszter-helyettes és Duckwitz külügyi államtitkár. Júliusig még további három találkozóra került sor, amelyet a lengyel sajtó „a szondázás időszakának” nevez. Ezek közül az utolsón — június 8—1s — Bonnban közleményben jelentette be a két fél, hogy az álláspontok kifejtése után hozzákezdhetnek az államközi viszony alapjául szolgáló egyezmény megszövegezéséhez. Winiewicz és Duckwitz ezt követően két újabb találkozót tartott, júliusban Varsóban, majd október 5-7-én Bonftóban. A lengyel külügyminiszter-helyettes két októberi nyilatkozatából már következtetni lehetett az érdemi előrehaladásra. Előzetesen Winiewicz azt a véleményét fejezte ki, hogy az eszmecserén sikerül befejezni a tárgyalásokat a szerződés végleges megszövegezéséről, így kész szöveg várja majd a novemberi varsói külügyminiszteri szintű találkozót. Bonnból hazatérve még leszögezte: " Kidolgoztuk a szerződéstervezetet Lengyelország és az NSZK kapcsolatai normalizálásának alapjairól. Vitatott kérdések A szerződés szövegezésekor természetesen eltérő nézetek is felvetődtek. A nyugatnémet és a lengyel sajtó kommentárjaiból leszűrhető, hogy a többi közt vitás volt az úgynevezett „családok egyesítésének” a kérdése. Úgy tűnik, hogy a Brandt-kormány végül elfogadta a jogos lengyel álláspontot: a Lengyelországban élő német anyanyelvűek problémája alapvetően lengyel belügy, s ezért a szerződésben nem térnek ki erre a pontra. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a jövőben megakadályozzák a német anyanyelvűeket áttelepülési szándékukban — hangoztatják Varsóban. A tervezett szerződés legfontosabb és valószínűleg legvitatottabb pontja az Odera— Neisse-határ végleges nyugatnémet elismerése. A varsói lapok — így a héten a Zycie Warszawy — ismételten leszögezték: nincs arról szó, hogy Lengyelország a határkérdésben valamiféle kiegészítő biztosítékot kívánna. A határ végleges rögzítésével a nyugatnémet kormánynak a náci Németország legyőzésével kialakult állapotot kell elismernie. Ez a lengyel—nyugatnémet kapcsolatok normalizálásának az alapja, s egyben az európai béke és biztonság feltétele. A CDU—CSU-hoz közelálló nyugatnémet lapok még a legutóbbi napokban is azzal érveltek, hogy az NSZK korlátozott szuverenitása folytán — minthogy a négy nagyhatalomnak különleges jogai vannak Németországgal, mint egésszel kapcsolatban — nincs abban a helyzetben, hogy jogilag véglegesnek ismerje el az Odera—Neisse-határt. Lengyelország azonban — írja a Zycie Warszawy — nem azt várja az NSZK-tól, hogy „Né . Mw Nemzet metország, mint egész” nevében ismerje el a határt, hanem ezt tegye meg a Német Szövetségi Köztársaságot irányító bernni kormány nevében. A kijelölt, avagy végleges határ elismerése — ez a két megfogalmazás tükrözte kezdetben a két álláspontot. Scheel külügyminiszter október elején a Bundestag vitájában — megkerülve a kérdést — csak azt jelentette ki: az NSZK nem ismerheti el a határt Németország egésze nevében. Majd az október23-i sajtóértekezleten is úgy fogalmazott, hogy a hatodik forduló végén sem sikerült valamenynyi kérdésben teljesen azonos nézetre jutni és ezért még nem lehet biztosra venni a tárgyalások lezárásának időpontját. Ugyanakkor hozzátette, hogy mindkét kormány kész megoldani a fennálló nehézségeket. Kész szerződés A Brandt-kormányra nehezedő ellenzéki nyomás közepette nehéz pontosan eldönteni, hogy a nyugatnémet külügyminiszter lejelentéseiben mekkora szerepet játszott a CDU—CSU-körök lecsillapításának a szándéka, illetve a még ténylegesen tisztázásra váró kérdések súlya. Egyelőre azt sem lehet felmérni, hogy a közelgő hesseni választások nem befolyásolják-e az FDP- politikust, hiszen néhány hete a párt jelentősen meggyengült, három képviselőjének kiválásával. A nyugatnémet sajtó mindenesetre már „kész szerződésről” közöl találgatásokat. Eszerint a Varsóban aláírandó szöveg sok hasonlóságot mutat a szovjet—nyugatnémet szerződéssel. Az előszó — a feltételezések szerint, s ezt részben Scheel is megerősítette — tartalmazza, hogy Lengyelország volt a harmadik birodalom nagyhatalmi törekvéseinek első áldozata. A preambulumot négy pont követné, amelyben a két ország kapcsolatai normalizálását tárgyalják, ezen belül az Odera— Neisse-határ elismerését az NSZK által. Lovas Gyula Kirschlfler nutnument* Bécs és Peking kapcsolatfelvétele a láthatáron Bécsből jelenti az AP. Rudolf Kirchschlager osztrák külügyminiszter szombati rádiónyilatkozatában utalt arra, hogy Ausztria esetleg diplomáciai kapcsolatokat létesít a Kínai Népköztársasággal. Mint ismeretes, Ausztria mindeddig vonakodott attól, hogy hivatalos kapcsolatra lépjen akár a Kínai Népköztársasággal, akár a tajvani rezsimmel. Az osztrák kormány nemrégiben cáfolta azt a japán hírügynökségi jelentést is, amely szerint már folyamatban is vannak a megbeszélések Bécs és Peking között a diplomáciai kapcsolatfelvételről. Kirchschlager most kijelentette: véleménye szerint a világbéke helyreállítására irányuló bármiféle törekvés elképzelhetetlen anélkül, hogy tekintettel lennének a Kínai Népköztársaságra. Beszélt ezenkívül a kínai piac jelentőségéről is, mint olyan okról, amely az osztrák—kínai hivatalos kapcsolatok felvételét indokolja. A külügyminiszter mindazonáltal hangsúlyozta, hogy az esetleges tárgyalások formájának és színhelyének kérdését csak a jövőben határozzák meg. Mint mondotta, a parlament külügyi bizottságának kell előbb döntenie arról, hogy megkezdjék-e a tárgyalásokat a diplomáciai kapcsolatfelvételről. (Helsinki, AfP) Megérkezett a SALT-megbeszélések újabb szakaszára Gerald Smith, az amerikai delegáció vezetője. Nyilatkozatában előrehaladást vár a most kezdődő tárgyalásoktól. 0 (Havanna, AFP) New Yorkból Kubába érkezett Jan Marka csehszlovák külügyminiszter, néhány napos látogatásra. 0 (Ulánbátor, MTI) Hazaérkezett a Szovjetunióból a Cedenbal vezette párt- és kormányküldöttség. 0 (Bangkok, AFP, Reuter) A thaiföldi fővárosban hírek terjedtek el Ne Win tábornok, burmai államfő haldoklása,ről, sőt már haláláról is. Burma bangkoki nagykövete megcáfolta e híreszteléseket, hangoztatva, hogy Ne Win jó egészségnek örvend. Ezt megerősítő jelentések érkeztek Tokióba és Singaporéba is. A moszkvai látószög Európa biztonsága MÉRETEK ÉS ARÁNYOK: Az 1L—62-es óriásgép Tokiót elhagyva másfél óra múlva érte el az eurázsiai szárazföldet. Attól kezdve leszállás nélkül egyhuzamban kilenc órán keresztül repültünk szovjet terület fölött Moszkvába. A méreteket és arányokat talán semmi sem teszi érzékletesebbé, mint a sebességnek és a távolságnak ilyen összevetése, hiszen a gép óránként kilencszáz kilométerrel süvített az észak-szibériai tajga fölött. Ezek a méretek és arányok jellemzik a Moszkvából kitáruló nemzetközi panoráma egyes körszelvényeit is, amelyek világrészeket és kontinens nagyságú térségeket határolnak körül. . Ez nem jelenti természetesen a részletek elhanyagolását, de mindenképpen megköveteli a globális látásmódot és az átfogó szemléletet, amely a napi külpolitikai események mozaikkockáit képes a viszonylatok interdependenciáinak feltárásával értelmes és érthető rendszerbe foglalni. A társadalomfejlődés törvényszerűségeinek ismerete mellett nagyrészt ez a forrása annak az imponáló higgadtságnak, amellyel szovjet politikai körökben figyelemmel kísérik az események hullámveréseit s annak az illúziótlan tárgyilagosságnak, amellyel elemzik a külföldi vezetők beszédeit, a szavak és a tettek különbözőségét, a vágyakat és a lehetőségeket, a terveket és az elképzelések korlátait. . Éppen ezért a komoly tévedések lehetőségét hordja magában az olyanfajta sztereo, tip kifejezés, hogy ,,Moszkva érdeklődésének középpontjában” ez vagy amaz a kérdés áll. Az érdeklődés középpontjában ugyanis sohasem áll vagy állhat valamely részlet, hanem mindig az egész, korunk és világunk helyzete a maga teljességében. Csakis ezen belül jogos kiemeltebben foglalkozni az európai biztonsággal, a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyával, a Szovjetunió távol-keleti vagy közel-keleti politikájával. ÖT CSOMÓPONT. Ennek előrebocsátásával állítsuk mégis most vizsgálódásunk „középpontjába” az európai kérdéscsoportot, annál is inkább, mert Pompidou francia elnök szovjetunióbeli látogatása után és Gromiko szovjet külügyminiszter New York-i, londoni, berlini és frankfurti megbeszéléseit követően a figyelem fokozott erővel irányul Európára. Objektíve csakúgy, mint formálisan a budapesti memorandum óta jelentős előrelépés történt a kollektív európai biztonság és ezen belül az európai biztonsági konferencia irányába. Létrejött a szovjet—nyugatnémet egyezmény, Pompidou pozitívabban nyilatkozott a konferenciáról, mint bármelyik NATO-vezető ennek előtte, a héten külügyminiszteri szinten folytatódnak a lengyel—nyugatnémet megbeszélések s bejelentették a „Denkpause” befejezését az NDK és a szövetségi köztársaság közötti tárgyalások újrakezdését Mindemellett moszkvai politikai körök a további kilátásokat mérlegelve öt csomópontra hívták fel a ügyfemet, amelyek körül a nehézségek és bizonytalanságok összesűrűsödhetnek. Ezek: 1. A nyugatnémet szociáldemokrata—liberális koalíció helyzetének meggyengülése; 2. Az amerikai—angol ellenállás fokozódása; 3. Az európai semleges országok ilyen értelmű tevékenységének mérséklődése; 4. A kérdés, hogy a francia kormány mikor tér át a szavakról a tettekre és végül; 5. Az egy helyben topogás Nyugat-Berlin ügyében. A felsoroltakhoz még hozzá lehetne tenni azt a nyugati körökben az utóbbi időben gyakran felbukkanó híresztelést, amely szerint „a Szovjetunióban is megcsappant az érdeklődés az európai konferencia iránt”. (Hadd tegyem azonnal hozzá, hogy ebből egyetlen szó sem igaz, de az ilyenfajta vádaskodással kétségkívül ideig-óráig zavart lehet kelteni.) Ami a Brandt-kormány és -irányvonal szilárdságát illeti, a moszkvai politikai körök elemzése szerint a fő nehézséget nem a parlamenti többség zsugorodása jelenti (az FDP három disszidensére korábban sem lehetett számítani), hanem a tartományi választások előtt az FDP meggyengült pozíciója és az infláció megfékezésére életbeléptetett intézkedések hatástalansága. Karl Schiller nyugatnémet gazdasági miniszter legutóbb a jövő év első felére ígérte a túlhevült gazdaság lehűtését, a hesseni és a bajorországi választásokon az FDP helyzetén tehát ez nem sokat lendít. Ha nem sikerül megkapniuk a bűvös 5 százalékot, vagyis kibuknának a két nagy tartomány parlamentjéről, akkor ez nemcsak a párt belső válságát mélyítené el, hanem meglazíthatná magát a koalíciót is. AMERIKAI TORLASZOK. Az infláció csillapításához persze, a nagy bankok és nagy vállalatok segítsége is szükséges lenne, azonban BDI, a nagyiparosok szövetsége érezhetően „betart” a kormánynak. Minden jel arra mutat, hogy a CDU—CSU készül a leszámolásra, legszikrázóbban Strauss köszörüli a késeket, Bartel módszere árnyalatokkal finomabb, időnként úgy tűnik, mintha felismerné: értelmetlen tagadni a szovjet— nyugatnémet szerződés realitását. Mindenesetre a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül mindenáron igyekszik egy új „image”-et kialakítani magáról, a „határozott, de megfontolt” politikus képét. Szovjet szakértők gondosan vizsgálják Schröder mérsékeltebb csoportjának helyzetét és nem iktatják ki annak lehetőségét, hogy e csoport a jövőben jelentősebb szerepet játszhat. Az amerikai politika az időközi választásokat megelőzően a mesterségesen felszított szovjetellenes hangulat vizein igyekszik evezni az európai konferencia kérdésében is. Amíg korábban a nyilvánosság előtt helyeselték Brandt új keleti politikáját, s csak a színfalak mögött igyekeznek torlaszokat emelni annak útjában, addig ma nyíltan és fokozott hangerővel fejezik ki neheztelésüket, bírálataikat. Aligha várható, hogy a NATO miniszteri tanácsának decemberi brüsszeli ülésére az amerikai kormány változtatna irányvonalán, márpedig a NATO-országoknak itt kellene érdemlegesen válaszolniuk a budapesti memorandumra. Az angol konzervatív kormány jó néhány fokkal hűvösebben szemléli az európai konferencia ügyét, mint a munkáspárt, azalmánok uolsó hónapjaiban. Továbbra is a „gondos előkészítést” emlegetik, ami az időhúzásnak régóta ismert NATO-formulája. A jelek szerint Gromiko londoni tárgyalásain legfeljebb Nyugat-Berlin kérdésében sikerült valamelyes előrehaladást elérni. Biztosabbat persze, csak a négy hatalom legközelebbi nyugat-berlini tanácskozását követően lehet majd tudni. Ami a semleges országokat illeti, Moszkvában hangsúlyozzák a semlegesek nagyobb mozgásszabadságát és az ebből adódó lehetőségeiket. Mindenek előtt az általános légkör megjavításában lehetne fontos szerepük, de ezen túlmenően módjukban állna a kisebb NATO-országok pozitív értelmű befolyásolása. A semleges országok részéről viszont jelenleg bizonyos várakozó magatartás tapasztalható. Az európai biztonságért következetesen küzdő országoknak feladata tehát az is, hogy az elkövetkező időszakban igyekezzenek aktívabb szerepre rábírni a semlegeseket. HUROK A NYAKON. Pompidou francia államfőnek az európai biztonsági konferenciáról Moszkvában elhangzott pozitív kijelentéseit a szovjet szakértők nagyra értékelik csakúgy, mint a szovjet—francia együttműködés előtt kitáruló új lehetőségeket. Gondosan figyelnek minden olyan jelre, amelyből a szavak tette érlelődésére lehet, következtetni. A vizsgálódás körébe tartoznak természetesen ama mozzanatok is, amelyek nincsenek teljes szinkronban Pompidou kijelentéseivel. Párizsban az utóbbi napokban kétkedő megjegyzések hallhatók az értekezlet multilaterális előkészítésének hasznosságáról, márpedig e nélkül gyakorlati előrelépést nehéz elképzelni. Szovjet vélemény szerint a bilaterális megbeszéléseket előbb-utóbb mindenképpen multilaterális tanácskozásnak kell követnie Kétértelműség tapasztalható Franciaország részéről a szovjetnyugatnémet egyezmény értékelésében. Amíg egyrészről elismerik, hogy igen fontos állomás a kelet-nyugati kapcsolatok területén, ugyanakkor érintve látják általa Franciaország eddigi úttörő szerepét a Szovjetunió és Nyugat-Európa kapcsolatainak megjavításában. Szovjet vélemények szerint éppen Franciaország tevékenységének felgyorsulása az európai értekezlet előkészítésének területén emelné ki hangsúlyozottabban az úttörő szerepet. Nyugat-Berlin ügye szerves része Európa biztonságának. A kérdés előtérbe került azért is, mert a Brandt-kormány indokolatlanul összefüggést teremtett az egyezmény ratifikálása és a nyugat-berlini probléma rendeződése között. Ezzel a Brandt-kormány maga tette nyakába a hurkot, a kötél végét pedig ellenfelei, a CDU,CSU, illetve gyanakvó szövetségesei kezébe adta. A kormány önmaga korlátozta akciószabadságát, s ezzel éppen a keleti politika továbbfejlesztését nehezítette meg. Pedig tudnia kellett, hogy Nyugat-Berlin ügyében a három nyugati hatalom feltételei alapján (Bonn politikai jelenlétének elismerése Nyugat- Berlinben, a város külpolitikai képviseletét a szövetségi kormány vegye át stb.) nehezen jöhet létre kielégítő kompromisszum. Ebben az általános helyzetben éppen ezért a szovjet szakértők növekvő fontosságot tulajdonítanak az európai közvélemény határozottabb fellépésének. Az európai népek kongresszusának összehívása elhatározó jelentőségű lehet a biztonságért vívott harc sikeréhez. A kormányszintű tárgyalások menetének meggyorsítása és a politikai légkör megjavítása nem képzelhető el tartósan a közvélemény széles körű mozgósítása nélkül Pethő Tibor .Tssaman, november 1. Kommunisták a kabinetben Ailende megalakította baloldali koalíciós kormányát Salvador Ailende chilei köztársasági elnök pénteken, a késő esti órákban nyilvánosságra hozta tervezett kormányának összetételét. A 15 tagú kormányban a szocialista párt négy, a radikális párt három, a kommunista párt három, a Chilei Egységes Népi Akciómozgalom egy, a szociáldemokrata párt két, a Független Népi Akció (API) pedig ugyancsak két tárcával rendelkezik. Az ország külügyminisztere Clodomiro Almeyda (szocialista), belügyminisztere Jose Thoba (szocialista), igazságügy minisztere Lizandro Cruz Ponce (API), gazdaságügyi minisztere Pedro Ruskovic (API) lesz. A Chilei Kommunista Párt a rendkívül fontos munkaügyi miniszteri (Jose Oyarce), a közmunkaügyi miniszteri (Pascual Barraza) és a pénzügyminiszteri (Maerico Zorilla) tárcával rendelkezik. Tárca nélküli miniszteri rangban a kormány főtitkárának tisztét a szocialista párti Jaime Suarez tölti be. A koalíciós kormány kedden tesz esküt Intja a fényt az alagút résén Thieu dicsekvő megnyilatkozása a saigoni parlamentben Ngo Dinh Diem uralma megdöntésének hetedik évfordulója alkalmából a saigoni parlament két háza együttes ülést tartott, amelyen Thieu elnök másfél órás beszédet mondott. Három év óta nem volt ilyen kemény hangú Thieu, aki a rendszere által elért állítólagos sikerekkel kérkedett, és közölte azt is, hogy jelenleg mintegy húszezer dél-vietnami katona vesz részt a kambodzsai területen folyó hadműveletekben. A saigoni kormányzat továbbra is fegyvert és lőszert szállít Lan Nol tábornok kormányának, ugyanakkor folytatódik a kambodzsai katonák kiképzése Dél-Vietnam területén. A vietnami helyzettel foglalkozva Thieu azt állította, hogy „bármikor kész a másik féllel titkos kétoldalú vagy más formában történő tárgyalásokat folytatni, de sohasem hódol be a kommunistáknak, nem hajlandó koalícióra lépni velük őt, nem engedi kezükre jutni Dél- Vietnamot”. A hadihelyzettel foglalkozva Thieu azt állította, hogy csapatai két-három év alatt „a harcmezőkön aratott győzelem révén szerzik meg a békét”. Az elnök éles kirohanást intézett azok ellen a dél-vietnamiak ellen, akik az ország semlegességéről és egy esetleges koalíciós kormány létrehozásáról beszélnek. Beszéde végén a rezsim elnöke azt állította, hogy rendszere „a béke felé vezető út kilenctizedét” már maga mögött hagyta, és ,a sötét alagút végén már látni lehet a fényt”. (Ez volt egyébként a volt amerikai főparancsnok, Westmoreland tábornok kedvenc jelszava.. . Elszakírozztls Véres összetűzések Belfastban Londonból jelenti az MTI. Szombatra virradó éjjel több mint hat órán át utcai harc dúlt Belfastban, Észak-Írország fővárosában. Este 11 óra körül katolikus tüntetők megütköztek a brit hadsereg egységeivel, házilag készített bombákkal és benzines palackokkal dobálták meg az angol tengerészgyalogosokat. A hadsereg páncélautókat küldött a katolikus negyedbe. Éjjel egy óra után ismeretlen forrásból géppuskatűz zúdult a páncélautókra. Több katona megsebesült, a polgári sebesültek száma ismeretlen. Pat Griffiths alezredes csak akkor volt hajlandó visszavonni csapatait a környező negyedekben, amikor egy kő arcon találta. A csata hajnali három óra körül ért véget.