Magyar Nemzet, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-16 / 294. szám
Magyar tanúvallomások „a Halál váltóőre” bűnperében Bécs, december Lapunk olvasóit 1961 óta, amikor SS-Hauptsturm£ührer Franz Novak,ot, Adolf Eichmann egykori főmunkatársát — másfél évtizedes bujkálás után — végre letartóztatták, több alkalommal tájékoztatták bűnperének fejleményeiről. A „Halál váltóőrét”, ahogy a világsajtó hasábjain sűrűn emlegették, szörnyű náci múltjáért első ízben 1964-ben vonta a bíróság felelősségre. Ekkor a tömeggyilkosság vádja alól ugyan az esküdtek egyhangú verdiktjükkel felmentették, de 5:3 arányban bűnösnek mondották ki egy, immáron 150 éves osztrák BTK- beli paragrafus alapján, mert „a magyarországi deportáltakat oly módon zsúfolta össze a vagonokban, hogy már ezáltal is sokuk halálát idézte elő. Transzportálta őket az auschwitzi megsemmisítő táborba annak ellenére, hogy tudomással bírt a rájuk váró tragikus sorsról, a gázhalálról”. A 87. § szerint A hivatkozott 87. § szerint „bűnös nyilvános erőszakoskodásban az, aki gyűlöletből oly cselekedeteket hajt végre, amelyek az emberek biztonságát és egészségét veszélyeztetik”. A bíróság ezért első fokon mindössze 8 évi elzárásra ítélte azt a vádlottat, aki főtárgyalási vallomása sikerült legalább egymillió ember Auschwitzba való deportálását irányította, s juttatta ezzel őket a gázhalálba. Általános volt az osztrák jogászvilág vélekedése, hogy az alkalmazott büntetőtörvénykönyvi 87. § kétségtelenül kizárólag azt a célt szolgálta, hogy felelősségre vonható legyen az a vasutas, akinek szolgálati kötelességmulasztása folytán bekövetkezett baleset utasok életét veszélyeztette. Az „Oberste Gerichtshof", a legfelsőbb bíróság is erre hivatkozva az esküdtszéki ítéletet megsemmisítette, s újabb főtárgyalás tartását rendelte el. A második főtárgyaláson azután az esküdtek még cifrább verdiktet hoztak. Mindössze tíz napig tartó tárgyalás után Novakot egyhangú verdikttel ismét bűnösnek mondották ki. Ennek ellenére 4:4-es szavazataránnyal — miután szavazategyenlőség esetén a vádlott javára kell dönteni — felmentették. A második szavazás arra a kérdésre szólt, hogy „a vádlott tettét parancskényszer hatása alatt követte-e el?” A laikus esküdtbírák ítéletéről általában joggal vélik, hogy abban a közvélemény tükröződik vissza. Pregnáns megnyilvánulása volt ennek a vélekedésnek Bécs hercegérsekének, dr. Franz König bíborosnak 1966 karácsonyán, az ítélet elhangzása után, az osztrák televízióban tett nyilatkozata is: — Ha bizonyos bírósági ítéletek a legutóbbi időben világszerte Ausztria tekintélyének ártottak, úgy az nem egyedül az esküdteket terheli. Ők csak hordozói és áldozatai annak a veszélyes osztrák mentalitásnak, amely saját múltjáért nem akar felelősséget vállalni és amelyik saját bűnei alól a mások bűneire való utalással vél magának felmentést adhatni...” A második főtárgyalás előtti időben átnyújtották a „Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága” által összegyűjtött, budapesti közjegyzők előtt tett tíz tanúvallomást, amelyek igazolták, hogy Novak, aki az Európaszerte folytatott deportálásokban irányító szerepet játszott, Magyarországról közel félmillió ember elhurcolását a helyszínen személyesen szervezte meg. Ezenkívül Magyarország vidéki városaiban, s azután Budapesten személyesen is elkövetett különböző, rendkívül súlyos bűncselekményeket. Vádolnak a jegyzőkönyvek Dr. Schmieger főügyész — aki egyébként a későbbi főtárgyalásokon erőteljesen képviselte a vádhatóságot — akkor még kitért a magyar tanúk meghallgatása elől: — Nem sokkal e főtárgyalás megkezdése előtt kaptam csak kézhez a magyar tanúk otthoni kihallgatásáról szóló jegyzőkönyveket — mondotta. — Negyedévre lett volna szükségünk, hogy a valóban súlyos tartalmú vádakat ellenőrizhessük, s ezért a magyar tanúk meghallgatását, sajnos, mellőzni voltunk kénytelenek. Ez az ügyészi álláspont nem volt helyesnek tekinthető. Módjában állott volna ugyanis a főügyésznek arra az időre, míg a nyilatkozatában jelzett „vizsgálatot’ lefolytathatta volna, a főtárgyalás elhalasztását indítványozni. Nyilván ez volt azután, a világsajtóban is súlyosan kárhoztatott felmentéses ítéletet felülvizsgáló „Oberlandesgericht Wien” álláspontja is. Ugyanis az első fokú ítéletet — immár másodszor — ismét megsemmisítette, s elrendelte egy harmadik esküdtszéki főtárgyalás megtartását. Ez egy évvel ezelőtt, 1969 karácsonya előtt zajlott le. A főügyészség nemhasználta ki azt a több mint három évet, amely a magyar tanúk bejelentése és az új főtárgyalás megkezdése között eltelt. Bár módjában állott volna — az Ausztriával fennálló jogsegélyegyezményünk igénybevételével — a magyar tanúk kihallgattatása, ezt elmulasztotta. Annyit tett meg, hogy e sorok íróját szakértő-tanúként a főtárgyalásra megidézte, s hozzájárult ahhoz is, hogy az általam külön nyomatékkal megjelölt Eperjessy-Stöhr Antalt is utólagosan a főtárgyaláson való kihallgatásra meghívják. A tíz másik magyar tanút ezúttal sem idézték meg. ítélet és indokolása kiváló jogász, Oberlandesgerichtsrater. Josef Scheday vezette ezt a főtárgyalást, s ami osztrák bíróságok részéről náciperekben addig sohasem történt, az úgynevezett parancskényszer fennállására is külön szakértőt hívtak meg. Ennek, valamint a két magyar tanúnak vallomása alapján az esküdtek ezúttal már bűnösnek mondották ki verdiktjükben Novakot, akit azután a bíróság kilencévi szigorított börtönnel sújtott. Az ítélet indokolása kiemelte, hogy a vádlott — tagadásával ellentétben — kétségtelenül tudomással bírt arról, hogy az általa Auschwitzba transzportáltakra gázzal való megsemmisítés vár. Igazolták ezt a kihallgatott tanúk. Mindenekelőtt különítménybeli társa, Franz Sprinz, SS-Hauptsturmführer, aki elmondotta, hogy egy szolgálati megbeszélés folyamán, ahol a kommandó összes tagjai jelen voltak, parancsnokuk, Adolf Eichmann tudomásukra adta: — Hitler a magyar zsidóság biológiai megsemmisítése céljából küldi Einsatzkommandómat Magyarországra. Ugyanezt igazolta a főtárgyaláson kihallgatott Erika Scholz is, aki Berlinben Novak mellett titkárnőként dolgozott: — Az Eichmann-kommandóban mindenki tudta, hogy miről van szó. Novak maga diktálta nekem gépbe „a magyarországi zsidókérdés végleges megoldásánál követendő irányelveket”. Ezt a tervezetét Eichmann felülbírálta, helyesbítette, s általam küldte vissza Novaknak a végrehajtásra. Elnök: — Szorgalmas volt-e Novak hivatali ügyeinek végrehajtásában? Erika Scholz: — Mi mind nagyon igyekeztünk, ő is, én is. A mi szolgálatunkat parancsnokunk igen szigorúan irányította és ellenőrizte. Az ítélet indokolása ezt a két vallomást külön kiemelten idézi. Nem fogadják el Novak védekezését, hogy ő valójában egy „kis kifutófiú” volt csak. Az okmányok, amelyeken aláírásával intézkedett, bizonyítják, hogy „a mintegy félmilliónyi magyar zsidó deportálása csak azért sikerült oly hihetetlenül rövid idő, hat hét alatt, mert Novak percnyi pontossággal kidolgozott, s általa részletekben is ellenőrzött és végrehajtatott menetrendje ezt lehetővé tette”. Emlékeztet az indokolás arra is, hogy Novak „nagy érdemeit” parancsnoka, Adolf Eichmann is külön kiemelte. Idézik perében, Jeruzsálemben tett vallomását: — Európai feladatomat csak azért tudtam végrehajtani, mert kitűnő munkatársaim voltak. Egész Európában folytatott deportálásunknak kiválóan pontos és igen szorgalmas irányítója volt Franz Novak ... A transzportálás módjára vonatkozóan az indokolás kiemeli a főtárgyaláson ismertetett magyarországi deportálási utasítás egyik legsúlyosabb pontját: „Szükség esetén száz személyt is lehet egy-egy tehervagonban elhelyezni. Még akkor is, ha az emberek szardíniák módjára lennének összepréselendők. Aki nem tart ki, az elpusztulhat...” Jellemzőnek idézi az indokolás azt a beszélgetési részletet is, amelyről egyik tanú vallott. Július közepén a kommandó vidéki deportálásának állandó helyszíni irányítója, Dieter Wisliccny, SS-Hauptsturmführer Budapestre érkezett. A pályaudvaron összetalálkozott Novak kollégájával. Wisliceny: — Mi újság Budapesten? Novak: — A budapesti pályaudvarokon már egy kerék sem forog. Nyilvánvaló, hogy a magyarok ezzel a deportálási üggyel tovább már nem akarnak foglalkozni. Bebizonyultan ezután kapta Novak azt a feladatot, hogy a magyar csendőrség mellőzésével, a kommandó tagjaival kisebb, rajtaütésszerű német egyéni deportálásokat hajtson végre. Szavahihető tanúk vallották — mondja az indokolás —, hogy Novak vezette a júliusi kistarcsai és sárvári internálótáborokban összpontosított magyar zsidók deportálását is. Ugyancsak ő intézkedett a „hegyeshalmi halálmars” útvonalán is. Fellebbezés után ■ Dr. Schmieger főügyész az ítélet kihirdetésekor azonnal fellebbezett életfogytiglani elzárás büntetés kiszabása céljából, dr. Rudolf Pippan védő és vádlott pedig a felmentésért, legrosszabb esetben pedig enyhítésért. A legfelsőbb bíróság végzése felől Bécsben, a karácsonyi szünet miatt, hiteles■ értesülést szerezni nem lehetett Volt olyan nem hivatalos közlés, amely szerint az „Oberlandesgericht” immár harmadszor megsemmisítette volna ezt az első fokú ítéletet is és negyedik főtárgyalást rendelt volna el Kaptunk azonban olyan, ugyancsak nem hivatalos információt is, amely szerint a legfelsőbb bíróság ezúttal még nem hozott döntést, hanem annak meghozatala előtt néhány újabb tanúnak a Landesgericht által való pótlólagos kihallgatását rendelte volna el. Ez utóbbi verzió látszik valószínűbbnek. Ilyen pótlólagos tanúkihallgatást igyekszik lehetővé tenni az a megkeresés, amely a magyar igazságügyi hatóságokhoz érkezett. Igaz, hogy e tanúk közül már néhányan időközben elhunytak, a még életben levők azonban kötelességüknek tartották volna, hogy idézés esetén a Budapesten évekkel ezelőtt eskü alatt tett vallomásukat a bécsi esküdtszék előtt is megismételjék. Helyettük csak egyetlenegy magyar tanú fog tehát most vallhatni. Elmondhatja majd, hogy Franz Novak milyen kegyetlen módon végzett a szolnoki cukorgyári gettóban bevagonírozás előtt öngyilkosságot megkísérelt vagy járóképtelen súlyos betegekkel. Megcáfolhatja Novak hazug védekezését, aki a legutóbbi főtárgyaláson ezt vallotta: — Én a magyarországi deportálás során a vidéken sohasem jártam. Budapesten pedig csupán a kommandók tagjainak lakáselhelyezése volt a feladatom. Ekkor elnöki engedéllyel azt a kérdést intéztem Novakhoz, hogy miután „lakáselhelyezési foglalkozása” legfeljebb néhány napig tarthatott, mivel töltötte azután idejét? Novák válasza, mosolygós arccal így hangzott: — Egész időmet bajtársaimmal való pingpongozással és a szép Margitszigeten való sétálással töltöttem el... Ezek után okmányszerűen és saját tapasztalataim alapján rábizonyítottam. A nácik bejövetelekor előbb 30 prominens németellenes politikus és gazdag zsidó összefogdosását, deportálásukat Mauthausenbe és Auschwitzba ő irányította. Általában az így elfogottak nagy és gazdagon bútorozott lakásaiba helyezte el a kommandókat és azok tagjait. Részt vett a magyar belügyminisztériumban Baky és Endre vezetése alatt létesített „deportálási különítmény” eligazításában, majd pedig számos vidéki vasúti csomópontban személyesen is irányította a bevagonírozást. Később az imént már említett egyéni, német deportálásokban vett részt. Bizonyításképpen a többi között felajánlottam a kistarcsai egykori táborparancsnokkal, Vasdényei István rendőrfelügyelővel felvett jegyzőkönyvi és magnószalagon is megőrzött, Novákot súlyosan terhelő vallomását is. (Vasdényei időközben Amerikában elhunyt.) Bebizonyítottam, hogy az egykori Andrássy úton (ma Népköztársaság útja) a MÁV igazgatóságán működött „Eisenbahntransport-abteilung” (ETRA) helyiségében személyesen intézte a deportálás céljából igénybe vett, kereken 200 tehervonat percnyi pontosságú beállítását. Ezt az igazságszolgáltatási rémregényt megnyugtató módon lezárni nem lehet anélkül, hogy a magyar tanúkat meghallgassák. Ezek vallomása ugyanis bizonyítja: Szolnokon Novák „szelektálást” rendelt el. A haldoklókat és az öngyilkosságot megkísérlőket gyógyítás helyett egy szeneskamrába vitette és ott injekciókkal ölette meg. (Ez a második tanúvallomás megerősítené a most beidézett tanú hasonló vallomását.) Kaposvárott is Novák irányította a deportálás műveletét. Durván gyömöszöltette a közel százfőnyi csoportokat az egyes vagonokba. Ugyanúgy ő intézkedett Beregszászon Kecskési-Tollas Tibor csendőr főhadnagy segítségével a bevagonírozásról és ellenőrizte személyesen a tehervagonoknak lánccal és lakattal való hermetikus lezárást. Egy tanúvallomás szól Nováknak Debrecenben elkövetett gyilkosságáról. Lelőtt egy leányt, akinél személyi motozás során megtalálták kis aranyóráját. E tanúk ez ideig nem kaptak idézést. Lévai Jenő REZGÉSCSILLAPÍTÓ GÉPALAPOK RAKTÁRBÓL kaphatók, ILLETVE MEGRENDELHETŐK A KOM, MUTI, PRODINFORMA BEMUTATÓTERMÉBEN Budapest, V„ Arany János utca 22. MOST RENDELJE MEG 1971. ÉVI “15S? SZÜKSÉGLETÉT! 1971. évi szállításra már rendelhetők ELBOR szerszámok is (gyorsacél, edzett acél, öntvények stb. megmunkálására) FELVILÁGOSÍTÁS! SZAKTANÁCSADÁS! Madar Nemzet Szerda, 1970. december 16. Miért zuhant le a korlát a Leányka utcában Súlyos baleset történt a Budapesti Lakásépítő Vállalat budafoki lakótelepi építkezésénél A Leányka utca 3—5. szám alatt épülő házban az első és második emelet közötti pihenőnél futott Mészáros András segédmunkás. Megbotlott, a védőkorlátra esett, a védőkorlát kiszakadt és a fiatalemberrel együtt lezuhant. A 21 éves segédmunkást életveszélyes állapotban szállították kórházba. A felelősség megállapítására indított rendőri vizsgálat most fejeződött be. Megállapította, hogy Bollog Pál 43 éves művezető, valamint Molnár Vitályos 51 éves építésvezető mulasztást követett el. A védőkorlát ugyanis nem felelt meg a biztonságtechnikai követelményeknek, mert csak egysoros, és lábdeszka nélküli volt. A szót, hogy „védőkorlát”, ez esetben idézőjelbe tehetjük: csak egyszerű kiékeléssel rögzített deszka volt, amely a legkisebb nyomásra is elmozdulhatott. Gyakorlatilag tehát nem védett senkit, hanem csupán figyelmeztetett. A művezető kötelessége lett volna megfelelő, valóban védőkorlát elkészítéséről gondoskodni, az építésvezetőnek pedig utasítást adnia korlát átépítésére. Mulasztásuk közvetlen okozati összefüggésben áll a fiatalember súlyos balesetével, ezért a főkapitányság vizsgálati osztálya vádemelési javaslatot tett a Fővárosi Főügyészségnél Bollog Pál és Molnár Vitályos ellen, foglalkozás körében elkövetett súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés miatt. A másik üzemi baleset, amelynek vizsgálatát ugyancsak most fejezte be a rendőrség , halállal végződött. A XI., Kondorosi út 8. szám alatt levő Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárban Geiger Vilmos 56 éves villanyszerelő, régi, kiváló szakmunkás, a fiatalok gondos nevelője és oktatója egy teherliftet javított Kajári Róbert 17 éves segédmunkással együtt. Az emeletkapcsolót állították be pontosra, mert a lift mindig egy kicsit lejjebb vagy feljebb állt meg a kelleténél. A javítás után többször kipróbálták, hogy minden rendben van-e. A fiatal Kajári is igen precíz akart lenni és belülről a liftkosárból is meg akart győződni munkájuk pontosságáról. Kérésére az idős villanyszerelő megengedte, hogy a fiú szabályellenesen beszálljon a liftkosárba és figyelje meg, az emeleteknél jól vált-e a szintkapcsoló. Az automata teherlift ajtó nélküli, három oldalán is csak derékig zárt típusú volt, amelybe csak betolják az árut és még kísérő személynek is tilos benne utazni. Amíg a fiú az ajtó nélküli liftben figyelte a szintváltót, Geiger az emeleteken a liftpálya külső ajtaját is kinyitotta, hogy lássa a liftkosárban a fiút és közben figyelje az emeleti jelzőkapcsolók működését is. A fiú egyszer már végigutazott a teherlifttel, ám másodszor egy pillanatra kihajolt a liftkosárból, a villanyszerelő abban a pillanatban pedig éppen sem rá, hanem az emeleti jelzőkapcsolóra figyelt. Ez a pillanat elegendő volt ahhoz, hogy alefelé jövő ellensúlyzó szétroncsolja a fiú fejét. A rendőrség foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt vádemelési javaslattal élt az ügyészségnél Geiger Vilmos ellen. Rendőrkézen a kelenföldi lakótelep visszajáró betörője Az utóbbi két hétben a XI. kerületi rendőrkapitányságra egymás után több feljelentés futott be ismeretlen tettes ellen, aki a kelenföldi lakótelep házaiba betört és a szobákat feldúlva készpénzt, ékszereket, táskarádiókat, takarékbetétkönyvet, férfiholmikat szedett össze. Alig tizennégy nap alatt több mint 50 ezer forint értéket lopott el A nyomozók egyik nap, későn este, a kapuzárás előtti percekben végigkutatták a kelenföldi lakótelep lépcsőházait. Az egyikben meglapulva találtak is egy 15 éves fiút. Ő volt a lakótelep visszatérő betörője, H. Béla, a kerületi kapitányság régi ismerőse. Most is csak arra várt, hogy, mint minden este, amióta megszökött az aszódi intézetből , zárják be a kapukat és észrevétlenül ott aludhassék valamelyik ház szárító helyiségében. * H. Béla minden további nélkül bevallotta, hogy mint anynyiszor, ismét ő tört be a kelenföldi lakásokba. Amikor két héttel ezelőtt összeveszett intézeti nevelőjével és megszökött , egyenesen ide tartott. Éjszaka itt aludt, napközben ide tört be. A lopott ékszereket fillérekért elkótyavetyélte az utcán. A férfiholmik nagy részét egy-két napi viselés után bedobta a kukákba. A bemutatóra szóló takarékbetét-könyveket is eldobta, nem mert rá pénzt felvenni. A visszajáró 15 éves betörő előzetes letartóztatásban van és vádemelési javaslattal élt ellene a rendőrség a fiatalkorúak ügyészségénél. Az eldobott tízezer forintos, bemutatóra szóló betétkönyvet egy becsületes megtaláló bevitte a kerületi kapitányságra és két értékes aranykarkötő is megkerült. Rablógyilkosság Hétfőn délelőtt postai kézbesítő kereste fel özv. Kupái Józsefné 82 éves nyugdíjast Kaposvárott, Dimitrov utca 17. szám alatti lakásán. Miután az ajtó nem volt kulcsra zárva, a postás a házmesterrel együtt ment be a lakásba, ahol az ágyban holtan találták az idős asszonyt. A helyszínre kiszállt rendőri bizottság megállapította, hogy özv. Kupái Józsefné bűncselekmény áldozata lett. A széles körű nyomozás eredményre vezetett, és kedden hajnalban a rendőrség elfogta a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható Csáki Béla 42 éves, büntetett előéletű, foglalkozás nélküli kaposvári lakost. Kihallgatása során beismerte, hogy december 11-én élettársával, az ugyancsak büntetett előéletű 35 éves Hermann Gyulánéval felkereste özv. Kupái Józsefnét, hogy pénzt kérjen tőle kölcsön. Miután kérését nem teljesítette, az idős asszonyt megfojtotta, majd a lakásban talált készpénzt magához véve a helyszínről elmenekültek. A Somogy megyei rendőrfőkapitányság Csáki Bélát és Hermann Gyulánét előzetes letartóztatásba helyezte, ügyükben a vizsgálat folyamatban van. A MAGYAR TÁJAK HANGULATÁT tn fsyájSsrW? i tfoi ŐRIZHETI MEG KÜLFÖLDI ISMERŐSE, HA A BUDAI PEST, VII., LENIN KÖRÜT 5. SZÁM ALATTI ny' 'vprifc A* 6^! U it ^ r le iT ll.j 4*11’ LENIN KÖRÜT 5. SZÁM ALATTI NÉPMŰVÉSZETI VALUTABOLTBAN VALAM KÜLFÖLDRE MÁR 400.— FORINTOS CSOMAGOT IS KÜLDHET!