Magyar Nemzet, 1971. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-22 / 171. szám
/ 74 / ' ... Ifiarivar Vichistir Tiu^jui nciuuci .... ’ A HAZAFIAS NÉP IRO M I LAPJA ” C Reklám és perspektíva Vicclapunk egy karikatúráján torzonborz fiatalember közli, hogy ő perspektívát éri. A fiatalember elég ritka példány, de van ilyen fiatalember. Utcán, téren, mozi-előcsarnokokban — vagy a pesti Kigyó utca torkolatához települt tizenévesügyelgőhelyen — unottan ácsingózókat is látni: kevés az unott, de akad, unott is a fiatalok között. Kelenföldi lakótömbünk mögött egy jellegtelen hétköznap hétköznapi délelőttjén két fiatalember lefeküdt a járdára, hevert, hallgatott, még a járókelőket se zavarta: a túlnyomó többség más, a többség — hihetjük ezt — dolgos, nyugtalan, egészségesen követelő, eleven és kérdező, fiatalosan kritikus és rokonszenvesen ingerült, de akadnak járdára heverők, hallgatag tunyák. Vannak perspektívátlanságról és életkilátástalanságról dünynyögők. Elhanyagolható kisebbség, de van, és éppen azért, mert az egészséges életkilátásokat vallókkal szemben elhanyagolható a torzonborz perspektívátlanok kisebbsége, engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy megkérdezzük miért is van, mutatkozik meg itt—ott ez a jelenség? Aki megszólítja őket, aki megfelelő tapintattal, óvatossággal ki tudja faggatnivallatni őket. hökkentően banális indokolásokat fog hallani,, de elgondolkoztatókat is: ezek az itt-ott fölbukkanó — kicsit mulatságos, de inkább idegesítő — perspektivátlanság-valló legények és lányok megtévesztettek, megvadítottak és manipuláltak. Ezek nem a viszonyaink adta lehetőségekhez mérik az igényeiket, nem olyan tanulmányokat, munkát, állást, egzisztenciát céloznak meg, mint százból kilencvenkilenc, hanem ultrát és extrát emlegetnek, szuperkarriert és óriásigényt, és — milyen boszszantóan primitív a hivatkozásuk ! — tömegszórakoztató fórumokból megismert példákra hivatkoznak. Bizony : lapok, képeslapok, rádió, televízió, klubok és show-k sztár- és hős-bemutatásaira. Bizony: arra az eléggé bulvárstílusú és éppen eléggé kommerszminőségű különlegesség-kínálatra, ami egy kicsit túlszínes és túlhangos mar, szemkápráztató és fülsiketítő néha, ami szuper-emberek, szuper-karrierek, reflektorfényes sikerek, ultraérdekességek és szélsőségek bemutatásával már túlmegy a természetes érdekességigény kiszolgálásán, s íme, már manipulál is, perspektívátlanná manipulál néhány túligényessé váló fiatalt. Közben olyan szép és izgalmas, hogy a mi fejlődésünk is, az emberiség haladása is állandóan növeli az ember méretét, magasabbra emelteti a fiatalokkal a nagyság, a pálya, az elérendő célok mércéjét. Oly szép, hogy egy pilóta már köznapi ember, és az űrhajós a hős, és hogy nem egzisztencia-mérce már egy hűtőgép, egy autó. S talán ennél is szebb, hogy a méretnövekedések száz fiatal közül kilencvenkilencet nem megvadítanak, hanem arra késztetnek, hogy a következő évtized magasabb rendű átlagéletére jelentsék be az igényüket, arra készüljenek. Nem szép viszont, hogy mégiscsak akad olyan, aki extrára és szuperre hivatkozva extrát és szupert követelne magának, s mert arra kilátása nincsen, kilátástalannak mondja az életét. Ezért nem valami jó, hogy a tömegszórakoztatásban a gazdagok fotóit kezdik fölváltani a milliomos-profilok, az izgalmas sikerkarrierek bemutatásai helyébe a hajó- és sziget-tulajdonos magánkirályok bemutatásai lépnek. Nem valami jó sztárok helyett extrasztárokról hallani, emberméretű szépségek helyett mámorító csúcsszépségekről értesülni, nem jó szép és vonzó nők helyett szexdémonokat látni, az őszinte és épp ezért ízes szerelem korszerű propagálása-tanítása mellett egyre több ízetlen ízelítőt kapni a nyugat-európai szexhullám szélsőségeiből, pozitív szenvedélyek közt rá-rábukkanni az alkohol- és kábítószer-szenvedély perverzióinak kiteregetésére (látszólag elrettentésül, de néha éppen fordított hatással, ingerlő hatással). Nem jó, hogy kicsit több a harsány érdekesség, a szélsőség a mi tömegszórakoztatásunkban, mint amennyi akár fűszernek, akár változatosságnak, akár életünk tanulságos ellentétének kell: az ötvenezer, százezer példányban gyártott, millióknak sugárzott harsányság szuggesztívvé válik, manipulálhat — és ha csak egyet is a százból, akkor is fel kell figyelni, időben. Jókor figyeljünk föl erre. Miközben megnyugtat, hogy az ifjúságnak szánt lapok, folyóiratok, rádió- és tévéműsorok, klubműsorok és show-k, vetélkedők valóban tömegméretben látnak el jó funkciót, értelmes-eleven és örvendetesen igényes fiatalok szórakozását szolgálva, ne nyugtasson meg a banálisan olcsó legesleg-reklámozás jelentéktelen olcsósága: egy fiatalemberre vagy lányra, minden százból bizony ez az olcsóság is hathat — aki óvatosan megkérdi, kivallatja a ,,perspektívátlanokat”, az életkorukhoz képest furcsán, hökkentően unottakat, az a sztár-manipuláció, a túlzófokokkal való reklám-manipuláció hatástüneteit fogja az indokolásokban megkapni. És igaz ugyan, hogy az egészséges, vonzó, elsöprő többség mellett mindig lesz néhány tunya, fásult, kedvetlen, céltalan, de miért ne vigyáznánk arra, hogy ez a néhány is eltünedezzen. Egy kis sztárkultusz nem árt, szórakoztat — többnyire megnevettet —, az extra élet tömegreklámját meg lehetne hagyni azoknak a színes magazin-kiadóknak, akiknek mindegy, hogy talitatka harsányságaik kit hogyan és mire manipulálnak. Minálunk nem mindegy. Bor Ambrus A saigoni csapatokévi újabb támadás a kamabodzsa ellen A külpolitikai helyzet SZUDÁNBAN NORMALIZÁLÓDOTT A HELYZET a baloldali tisztek hatalomátvétele után. Jordániában tovább folytatódik a terror a Palesztinai ellenállókkal szemben és egyre több arab ország csatlakozik a líbiai felhíváshoz, amely szerint minden eszközzel meg kell akadályozni Husszein rendszerét abban, hogy felszámolja a gerillamozgalmat. A szudáni és jordániai események, valamint a marokkói sikertelen államcsíny következményei eltolódást idézhetnek elő az arab világ eddigi helyzetében. A jordániai vérengzés számos arab országot arra ösztönöz, hogy kísérletet tegyen Jordánia teljes elszigetelésére. Kialakulóban van ugyanakkor egy szudáni—iraki összefogás, nem véletlen ugyanis, hogy az iraki kormány elsőként biztosította támogatásáról a Khartúmban hatalomra került baloldali tiszti csoportot. Tisztázatlan egyelőre a Maghrebállamok — Marokkó, Algéria és Tunézia — állásponta, hiszen a legújabb fejleményekről különbözőképpen vélekednek mindhárom országban. Az arab világ negyedik, legszilárdabb súlypontja, a tervbe vett hármas föderáció Egyiptom, Szíria és Líbia között, talán még kiegyensúlyozó szerepet játszhat a különféle áramlatok között. Nemzetközi megfigyelők legegyértelműbben talán a szudáni fejleményeket ítélik meg. A New York Times vezércikkében például ugyanarra a következtetésre jut, mint a jugoszláv sajtó és a többi külföldi lap kommentátora és ezt az egyértelműséget így foglalhatjuk össze: Szudán balra tart. „Nimeri bukásával Szudán nyilvánvalóan elindult balfelé — írja a tekintélyes New York-i lap —, de hogy mit fog ez jelenteni a napi politikát illetően, arra a Forradalmi Tanács további lépései adnak majd feleletet. Bizonyos azonban, hogy Afrika legnagyobb kommunista pártja visszanyerte mozgási szabadságát.” A New York Times ugyanakkor rámutat arra is, hogy a szudáni, illetve jordániai események következményeként — mintegy kontrasztként — újabb problémák merülnek fel valószínűleg az arab egység ferekvésekben. Nixon tervbe vett pekingi látogatása természetesen változatlanul a nemzetközi érdeklődés előterében áll. A látogatás tényének bejelentése után egyre több ország veszi fontolóra, hogy rendezze államiközi kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal és szavatolja esetleg a népi Kína felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Nixon pekingi meghívását illetően figyelemre méltó a Tryouna Ludu helyzetelemzése. A LEMP központi lapja megállapítja a többi között, hogy ez az esemény, jelentőségét tekintve, messze túllépi a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatainak kereteit. Az Egyesült Államok egymást követő elnökei — írja a lap — több mint két évtizeden át megpróbálták tudomásul nem venni a népi Kína létezését és ellenséges politikát folytattak vele szemben. Az Egyesült Államok ázsiai politikája több mint két évtizeden át a Kínai Népköztársaság életbevágó érdekei ellen, ugyanakkor az egész ázsiai haladó és felszabadító mozgalom ellen is irányult. Nixon meghívásai Kínába eszerint az Amerika által vezetett agresszív imperialista tömb és a nemzeti felszabadító mozgalmak erős konfrontációjának egészében kell vizsgálni. Peking és Washington közeledése már két esztendő óta észlelhető. Ezt az időszakot ugyanakkor az Egyesült Államok indokínai agressziójának kiterjesztése jellemezte. A Nixonkormány és a kínai vezetőség közeledését nyilvánvalóan előmozdította a pekingi szovjetellenesség és az a szakadár politika, amelyet Peking kifejt a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalomban. A Trybuna Ludy megjegyzi egyrészt, hogy Nixon meghívása arra vall: reális fordulat következett be az amerikai politikában, másrészt azonban kérdés, vajon ez a találkozás maga után vonja-e majd a realitások tiszteletben tartását Ázsia más részeiben, például Indokínában. A lengyel párt központi lapjának ez a kérdése annál inkább helyénvaló, mert a legújabb jelentések szerint az Egyesült Államok által fenntartott saigoni csapatok újabb nagyszabású hadműveletekbe kezdtek Kambodzsa területén. A saigoni csapatok újabb nagy hadművelete Kambodzsában IOOOO katona keresi a srahudsaji harcosokat Dél-Vietnamból csupán két, helyi jelentőségű összecsapást jelentettek. A szabadságharcosok és a saigoni kormány csapatai között a Saigontól 260 kilométerrel északkeletre levő Phuoc An környékén és a fővárostól 140 kilométerrel délnyugatra a Mekong deltájában levő An Xuyen tartományban volt kisebb összecsapás. A saigoni kormányzat csapatai szerdán hajnalban újabb hadműveletet kezdtek kambodzsai terület ellen. A 200 harckocsi és páncélgépkocsi támogatásával indított hadműveletben 10 000 dél-vietnami katona vesz részt Nguyen Van Mính attábornagynak, a Saigont és 11 környező tartományt magában foglaló 3. katonai körzet parancsnokának irányításával. Az AP saigoni tudósítója szerint a hadművelet fél év óta a legnagyobb délvietnami akció. Minh tábornok szerint az offenzíva célja „Saigon biztosítása az augusztusi dél-vietnami kongresszusi választások és az októberi elnökválasztás idejére egy esetleges partizánoffenzívától’. A dél-vietnami haderők 32 kilométer mélységben folytatják hadműveleteiket kambodzsai területen. Az első jelentések szerint a Kambodzsába benyomult saigoni kormánycsapatok eddig nem ütköztek ellenállásba. Az újabb offenzívát B-52-es amerikai nehézbombázóknak a hadműveleti területül kiszemelt terep elleni ismételt szőnyeg"bombázása előzte meg. Az AFP saigoni tudósítója a dél-vietnami parancsnokság szóvivőjét idézte, aki szerint ,,a közelmúltban semmilyen dél-vietnami egység sem lépett kambodzsai területre a harmadik katonai körzettel határos szektorban”. A Reuter újabb saigoni jelentése szerint igaz, hogy délvietnami csapatok Kambodzsa délkeleti részében újabb nagy „tisztogató” hadműveleteket kezdtek, de ebben — mint a tudósító a dél-vietnami parancsnokság szóvivőjét idézi — csak már korábban is kambodzsai területen állomásozott egységek vesznek részt. A genfi egyezmény 17. évfordulóján Tüntetés Párizsban az indokínai háború ellen Párizsból jelenti az MTI. Az indokínai békét kilátásba helyező genfi egyezmények aláírásának 17. évfordulója alkalmából kedden Párizsban több ezren tüntettek a vietnami, a laoszi és a kambodzsai néppel vállalt szolidaritás jegyében az Egyesült Államok indokínai agressziója ellen. A megmozdulást a Francia Kommunista Párt kezdeményezte, majd a szervezésbe bekapcsolódott a szocialista párt és így a keddi tüntetés egyúttal megteremtette a két párt akcióegységének első példáját is. A kommunista és a szocialista párton kívül ott voltak a menetben a nagy szakszervezeti szövetségek — a CGT és a CFDT — képviselői, a Francia Békemozgalom és több ifjúsági szervezet, összesen 42 párt,szervezet és mozgalom tagjai. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságát többek között Georges Marchais főtitkárhelyettes, Jacques Duclos, Gaston Plissonnier és Paul Laurent, a Politikai Bizottság tagjai képviselték. Hanoiból jelenti a TASZSZ. A Nhan Dán, a Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja az 1954-es genfi megállapodások aláírásának 17. évfordulója alkalmából írt szerkesztőségi cikkében emlékeztet a vietnami nép által a francia gyarmatosítók felett aratott Dien Bien Phu-i történelmi győzelemre. Ponomarjov tárgyalásai Kairóban Kairóból jelenti a TASZSZ. Az SZKP küldöttsége Borisz Ponomarjovnak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével Kairóban, az Arab Szocialista Unió központjában tanácskozott az ASZÚ küldöttségével, amelyet Aziz Szidki főtitkár, az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnökhelyettese vezetett. A felek kijelentették: a Szovjetuniót és az Egyesült Arab Köztársaságot, az SZKP-t és az ASZU-t a testvéri barátság és az antiimperialista harc céljainak azonossága fűzi öszsze. Megállapodtak abban, hogy az ASZU országos kongresszusa után Alexandriában folytatják a tárgyalásokat a nemzetközi együttműködés kérdéseinek széles köréről. A hatalomátvétel után Szudánban normalizálódott a helyzet Khartúmból jelenti a Reuter és az AFP. Továbbra is ezrek ünnepük a szudáni főváros, Khartúm utcáin az arab világ új — amint egyes politikai megfigyelők írják — „eltökélten baloldali’’ rendszerét. A jelek szerint Atta őrnagy és társai biztosan ülnek a nyeregben, miután első politikai intézkedéseik éppoly kevés ellenállásba ütköznek, mint hétfői, „villámgyors” államcsínyük. A normalizálás mutatkozik meg abban, hogy megnyitották a külföldi légitársaságok előtt Szudán repülőtereit, noha Khartúm továbbra sem fogad gépeket, s helyreállították a belső telekomöszszeköttetést. A kairói Al Ahram szerint a megdöntött Nimeri elnök házi őrizetben van. Nimerit állítólag — akárcsak a társaságában levő vezetőket — meglepetésként érte a puccs, s minden ellenállás nélkül vetette alá magát az elnöki palotába behatoló katonák akaratának. Babiker El-Nur Oszmán ezredes, aki — noha tegnap óta Szudán új elnöke — Londonban tartózkodik, a Timesnak adott interjújában, illetve a BBC arab nyelvű adásában megerősítette a Nimeri hollétével kapcsolatos híreket. Ei- Nur Oszmán elmondotta az őt meginterjúvoló brit újságíróknak, hogy sem ő, sem követői nem voltak tagjai a kommunista pártnak, csupán erős szimpátia fűzte őket a baloldalhoz. Ezért is vesztették el a múlt év novemberében a forradalmi tanácsban viselt tisztségüket. Már februárban arról tárgyaltak egymás között — folytatta El-Nur Oszmán—, miként volna Nimeri eltávolítható. Az akcióra azonban csak most érett meg az idő. Az elnök kifejezte reményét, hogy hamarosan Khartúmban lehet, egyelőre orvosai vizsgálják őt. Különben a puccs időpontjában nemcsak El-Nur Oszmán, hanem több más vezető is Szudán határain kívül tartózkodott. Az Al Ahram szerint Avadallah igazságügyminiszter az NDK-ban, Khaled Hasszán Abbasz hadügyminiszter Jugoszláviában, Barak Abu Issza külügyminiszter Amerikában, illetve útban onnan hazafelé, Zein Abodel- Kader őrnagy, a forradalmi tanács tagja pedig Egyiptomban volt. Utóbbi kettőt iraki források szerint őrizetbe vették. A szudáni események külföldi visszhangjából: Az amerikai külügyminisztérium szóvivője kedden mindössze annyit mondott, hogy az Egyesült Államok továbbra is szeretné helyreállítani 1967-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatait Szudánnal, másfelől pedig nem hiszi, hogy az új rendszer hatalomra jutása „gátolná a közel-keleti válság részleges rendezésére tett (amerikai) erőfeszítéseket". A Najef Havaimeh vezette szélsőségesen baloldali palesztin gerillaszervezet, a demokratikus népfront az új szudáni vezetőkhöz intézett üzenetében rendkívüli megelégedéssel nyugtázta a fejleményeket. Havaimeh „jobboldali, személyi diktatúrának” minősítette Nimeri rendszerét, s párhuzamba állította a Szudánban megvalósult és Jordániában megvalósítandó hazafias és demokratikus forradalmakat. A kairói Al Akhbar jelenté-ése szerint egyiptomi delegáció indult Szudánba egy katonai repülőgép fedélzetén. A gép különleges leszállási engedélyt kapott a khartúmi hatóságoktól