Magyar Nemzet, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-12 / 36. szám
Szombat, 1912. február 12 Gyorsabban a „karavánnál” Új oktatási forma bevezetését tervezik a villamosmérnöki karon Évente ötszáz villamosmérnök kerül ki a Budapesti Műszaki Egyetemről. Ezzel a számmal a budapesti egyetem egyedül áll Európában, más országok műszaki egyetemeinek villamosmérnöki karain sokkal kevesebb hallgató tanul Mivel egy-egy szakmán belül a fiatal diplomásokkal szemben támasztott igények differenciálódnak, ennek megfelelően több külföldi országban az egyetemek között is bizonyos szakosodás következett be az oktatásban. Az egyik egyetem általában üzemmérnököket képez, a másik elsősorban tervezőmérnöki munkához szükséges tudással vértezi fel a hallgatókat, a harmadik egyetemről főleg a kutatási területek kapnak utánpótlást. Széles körben elterjedt a több lépcsős oktatás is: bizonyos idő után a hallgatók egy részétől megválnak az egyetemek és a megmaradó, jobb adottságokkal, nagyobb készséggel rendelkező fiatalokat továbbképzik. Differenciált képzés A BME villamosmérnöki kara a népgazdaság, az ipar támasztotta igényeket általában kielégíti. A jelenlegi oktatási forma azonban nem teszi lehetővé, hogy a hallgatók egy részének az átlagosnál sokkal magasabb elméleti képzést adjanak. Az új követelmények az egyetem kapuin belüli differenciálás megvalósítását sürgetik. A kutató- és fejlesztőintézetek magas fokú képzettséggel rendelkező fiatal szakembereket várnak — akikben van hajlam és adottság is —, mert tőlük remélhetnek leghamarabb eredményes, hasznos munkát. A tudománypolitikai irányelvek is leszögezik: a hazai kutató szakembergárda munkáját elsősorban minőségileg kell javítani. A Műegyetem villamosmérnöki karán elkészült egy tervezet, amely úgy kívánja megreformálni az oktatást, hogy ennek, az új igénynek eleget tudjanak tenni. A tervezetet már megvitatták a tanárok, a professzorok, a diákok és ezekben a hetekben kikérik róla az üzemek, a vállalatok, a kutató- és fejlesztőintézetek vezetőinek a véleményét is. Az elképzelés szerint az egyetemen megmaradna a jelenlegi ötéves képzési forma, az első éves egyetemistáknak azonban mintegy 15— 20 százalékát fél év után kiválogatnák, akiket ily módon az alapok lerakásától kezdve intenzív tanulásra fognának. Tantárgyaik között a matematika és a fizika lenne túlsúlyban, valamint igen erős nyelvtanulásban vennének részt. A tagozat tantervét úgy állítják össze — figyelemmel az átlagosnál jobb képességű tanulókra —, hogy négy év alatt a fiatalok megkapnák a diplomát. A végzettek ezután — ha hivatást éreznek — kétéves továbbképzési formában folytatnák tanulmányaikat a tanszékeken, félig már kutatómunkát bézegezve, önálló témákon dolgozva és legkiválóbb professzorok magas színvonalú előadásait hallgatva. Két év után a hallgató kutatómérnöki diplomát kapna, amelyet, ha kiváló, jeles, vagy jó eredménynyel szerzett meg, az esetben a doktori címet is elnyeri. Egész évben tanulnak A koncepcióval kapcsolatban a vitákon felvetődött az az aggály: az új oktatási forma több egyetemi előadót követelne, magasabb színvonalon való oktatást, jobb felkészültséget a tanároktól, a profeszszoroktól. A villamos kar vezetői szerint jelenleg az egy hallgatóra jutó oktatók számát tekintve sokkal rosszabbul állnak, mint más karokon. Ha ezt a hátrányt behozzák, úgy az új oktatási tomna bevezetésének ilyen jellegű akadálya nem lehet. Az tény, bizonyos feszültséget támaszthat a tanárok és a hallgatókkörében, hogy ki oktat, illetve ki tanul a „kiválók osztályaiban”, de ez inkább jó irányú ösztönzést jelentene, mintsem fékező hatást az egyetemen. Sokan nagyra értékelték e formának azt a sajátosságát, hogy a szemináriumszerű oktatás a fiatalokat önálló gondolkodásra serkenti. Arra készteti, neveli őket: ne csak vizsgaidőszakban tanuljanak intenzíven — ahogy ez ma általános —, hanem egész esztendőben. A hallgatók jelentős része még ma is csak a vizsgára készül fel, a tanárnak tanul. Az egyetemeken és főiskolákon érvényesül még a káros ,,karaván elv”: a karaván haladásának sebességét a leglassúbb tere határozza meg. Az új tagozat változást hozna ebben a vonatkozásban, mivel az ide jelentkezett hallgatók csak úgy boldogulhatnak, ha belső kényszerből törekszenek újabb és újabb ismeretek megszerzésére. Voltak, akik kételyüket hangoztatták azzal kapcsolatban, hogy az első félév eredménye alapján helyesen lehet-e megvalósítani a kiválasztást. Későbbi időpont talán alkalmasabb lenne. Ez esetben sokkal több hallgatót buzdítana, „gerjesztené” jobb tanulásra a kiválasztás lehetősége. Az egyetemen végeztek felméréseket, hogy az első félévi eredmények hogyan függnek össze a hallgatók későbbi előmeneteléve. Ezek alapján döntöttek az első félév mellett, amikor is a hallgató önkéntes elhatározásból kérheti majd magát erre a szakra. A döntéseknél bizonyos mértékig figyelembe veszik a felvételi vizsga eredményét, illetve a középiskolai tanulmányokat is. Ha a tanulás során derülne ki valakiről, hogy az élbollyal nem tud együtt haladni, az visszakerül a rendes tagozatra. Azoknak pedig, akik az ötéves képzési formában kiváló eredményeket mutatnak fel, és szeretnének átkerülni a négyéves „kis csoportba”, azoknak biztosítják ezt a lehetőséget. gyobb tudást, széles látókört szintén nagy haszonnal lehet kamatoztatni. Ha a módszereket illetően, az álláspontok el is térnek egymástól, abban egyetértés van az oktatók és az iparban dolgozó szakemberek között, hogy a legjobb képességű fiatalok megkülönböztetett, speciális képzésére szükség van. A tudomány, a technika gyors fejlődése követeli, hogy az iskolák, az egyetemek jobban segítsék elő az egyénben rejlő képességek felszínre hozatalát, biztosítsák már az indulásnál a kifutás lehetőségét azok számára, akik a középszerűeknél többet akarnak, többet képesek nyújtani. Az új oktatási koncepciót még vitatják, alakítják és csiszolják. Végső formájától, megvalósításának lassúbb vagy gyorsabb ütemétől függetlenül csak bátorítást és támogatást érdemelnek azok, ,akik felismerték koránknak az egyetemi oktatással szemben támasztott ezen új igényét és készek a cselekvésre is. Keserű Ernő ORVOSOK, EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK, MEDIKUSOK MINDENNAPI MUNKÁJÁHOZ NÉLKÜLÖZHETETLEN SEGÉDESZKÖZ AZ ORVOSI LEXIKON MOST JELENT MEG * nr. KÖTETEK—P. 1262 oldal Ara: 250.— FIAKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST _ In — __rrpps Ne csak a kutatás számára Azt mindenki elismeri: a kutató-, a fejlesztőmunkához a jelenleginél több magas fokú képzettséggel rendelkező kutatómérnökre van szükség. Igényli-e azonban a népgazdaság, hogy csak a villamosság területén évente 50—60, elsősorban elméleti tudású fiatal kutatómérnök kerüljön ki az egyetemről. Nem lesz-e ez sok? Mi lesz azokkal, akik nem tudnak majd kutatási területen elhelyezkedni? Képesek lesznek-e egész emberként helyt állni az ipari üzemekben, vállalatoknál, miután az egyetemen nem kaptak elegendő gazdasági, technikai ismeretet, speciális szakot végezvén. Javasolták néhányan: ha ez az „elitképzés” megvalósulna, akkor a kémia és a vezetési ismeretek — az üzemszervezés, a közgazdaságtan, a pszichológia — szintén kapjon megfelelő helyet a tananyagban. Megfontolandó: ne csak a kutatásfejlesztés számára képezzenek ilyen kiváló képességű szakembereket, hanem az irányító, a tervező posztokra is, ahol az átlagosnál na i Madar Nemzet Szállodát rendeznek be a Butler-házban A műemlékvédelem nagyszabású centenáriumi programja Jubileumi évéhez érkezett a magyar műemlékvédelem: száz éve, 1872. április 4-én alakult meg a magyarországi műemlékek ideiglenes bizottsága, amely először vetette fel tudományosan a műemlékek ápolásának, régi épületeink védelmének szükségességét. A centenáriumról az Akadémián áprilisban ünnepi ülésen emlékeznek meg, s a jubileumi megemlékezések Székesfehérvárott a város fennállásának ezredik évfordulójához csatlakozva folytatódnak. A százéves múlt elismeréseként az UNESCO Nemzetközi Műemlékvédelmi Szervezete is nálunk tartja ülését, amelyre több mint 300 külföldi vendég érkezik a világ minden tájáról. Ezzel, egyidőben a Budapesti Történeti Múzeumban kiállítást láthatnak az érdeklődők a tekintélyes múlt legjelentősebb, legjellemzőbb epizódjaiból. A centenáriumhoz méltó a műemlékvédelem idei programja is. Folytatódik az egri vár helyreállítása, amely előreláthatólag 1980-ra fejeződik be. Az idén véget érnek az egri szerb templom belső munkálatai és átadják a turistáknak az újjászületett Butlerházat is, ahol szállodát rendeznek be. Rudabányán a középkori református templom helyreállításához látnak hozzá a szakemberek, Rakacaszenden pedig ugyancsak egy középkori református templom kapja viszsza eredeti szépségét. Pécsett folytatódnak a városfal helyreállításának munkálatai és hozzálátnak a jakovári Haszszán dzsámi török múzeummá alakításához. Nagycenken befejeződik a Széchenyi-kastély főépületének helyreállítása. A városméretű újjáépítés során Sopronban most az előkapu, illetve a tűztorony renoválása következik. Megfiatalodik a kőszegi Jurisics tér is. Megint kecskére bízták a káposztát Miért volt drága Borsodban a zöldáru? Ez a bűnügy, amelynek vizsgálata most fejeződött be a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rendőrfőkapitányságon, végső soron minden vásárlót érintett, aki az elmúlt években gyümölcsöt, zöldséget vagy bármilyen mezőgazdasági terményt vett Miskolcon, Kazincbarcikán és környékén. Glöckner Károlynak, a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei téeszek Kereskedelmi Irodája központi raktárvezetőjének üzelmei kihatottak arra, hogy a téeszboltok árui és árai nem tudták betölteni a piacon ármérséklő szerepüket. Következésképpen a miskolci és környékbeli munkástelepülések egyébként is drága piacain még magasabb áron vásárolhattak az emberek, mint egyebütt. Hat Borsod megyei téesz kifejezetten azzal a céllal hozta létre a Miskolc és Környéke Mezőgazdasági Téeszek Értékesítő Együttműködését, hogy Miskolcon, Kazincbarcikán és környékén a lakosságot olcsón lássa el friss zöldáruval, gyümölccsel és mezőgazdasági terményekkel. Felkérték a kereskedelmi irodát, hogy vállalja az együttműködés szakmai irányítását, ellenőrzését, a forgalom másfél százalékáért. Az iroda az áruk részére Miskolcon szervezett központi raktárt. Ennek a vezetője lett Glöckner Károly volt postamester, aki az elmúlt években a Nagymiskolci Állami Gazdaságban működött, de sikkasztás alapos gyanúja miatt eljárás indult ellene. Glöckner lett a központi raktár vezetője, ő gyűjtötte be az árut és ő osztotta szét az együttműködés 16 boltja között. Az átvétel, felvásárlás, minősítés, árkialakítás, árazás és az ezzel kapcsolatos adminisztráció az ő feladata volt. Szabad kezet kapott az árak megállapítására, természetesen a napi piaci áraknak megfelelően. Rendes elszámolást kellett volna vezetnie, de a bizonylati rendet esze ágában sem volt betartani, az árukról nyilvántartást nem vezetett, a saját maga megállapította árváltozásokról jegyzőkönyvet nem vett fel, mert csak így nyílt rá módja és lehetősége, hogy visszaéléseket követhessen el. A Kereskedelmi Iroda megbízottja ellenőrizte az együttműködés boltjait, a központi raktárt, Glöckner tevékenységét, és jelentette is Glöckner sorozatos szabálytalanságait az iroda igazgatójának, amint azonban tanúvallomásában elmondotta, észrevételeit úgy fogadták, mintha fúrni akarná Glöcknert. Miután a megbízott ellenőr látta, hogy nem megfelelően foglalkoznak jelentéseivel, az együttműködés elnökének tett jelentést. A hat téesz főkönyvelőjének bevonásával ekkor elrendelték a házi vizsgálatot. Ennek alapján jelentette fel Glöcknert a társadalmi tulajdon hűtlen kezelése, csalás és más bűncselekmények alapos gyanúja miatt a Kereskedelmi Iroda és a megyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya könyvszakértő bevonásával folytatta a nyomozást. A könyvszakértő megállapította, hogy csupán a vizsgált időszak: 1971 két negyedéves leltári időszakában 242 ezer forint értékű áruval nem számolt el Glöckner. Ezt áremeléssel és más módszerekkel leplezte. Az együttműködés boltjainak drágábban adta át az árut, mint amennyit a központi raktár könyvelésében feltüntetett. A két ár közötti különbözettel senkinek sem kellett elszámolnia, így az megmaradhatott Glöcknernek. Egyébként azért is érdeke volt, hogy a boltoknak magasabb árat szabjon meg egy-egy árucikknél, mert így az együttműködés boltjaiban nehezebb volt az eladás, sok lett a visszáru, amit meg nem engedett módon, a központi raktárban készpénzért eladott. Glöckner nem ismeri el, hogy saját hasznára csalt, megfogalmazása szerint, csak a „kigazdálkodás” elvét vallja és ezt valósítottameg, úgymond az együttműködés érdekében, mint a téeszek „megmentője”. Azt vallja: a kigazdálkodást a raktári áruhiány és a romlások pótlására gyakorolta úgy, hogy már az áruátvételnél is kevesebbet mért, másrészt pedig a szétosztásnál az árut magasabb áron adta tovább, s tette mindezt azért, hogy a téeszek együttműködésénél kár ne jelentkezzék. De ki hiszi el ezt a mesét, amikor mindenki károsodott ,az üzleten, csak Glöcknernek volt busás haszna. Cs. M. A népfront V. kongresszusa előtt Helytörténet a budafoki toronyházak lábánál Azt mondja dr. Baranyai Jánosnné, a XXII. kerületi népfrontbizottság titkára, Budafok szívében, a Varga Jenő téri népfrontházban: — Úgy kezdtem dolgozni, mint fiatal pedagógus, húszegynéhány évvel ezelőtt, hogy próféta leszek szűkebb kis hazámban, az öreg Budafokon. Aztán az idő múlása közben éppen úgy, mint sokan mások, én is rájöttem, hogy csak nagyon szeretni tudom ezt a szűkebb pátriát, az én Budafokomat. Prófétáskodni nem úgy kell, ahogyan az ember elképzeli. A népfront lelkes titkára a lokálpatriotizmus „vádját” szívesen vállalja, azzal, hogy ebben a nagy kiterjedésű XXII. kerületben, amely Budatétényt és Nagytétényt is magába foglalja, szükség van egyfajta lokálpatriotizmusra. Viszont nagyon fontos, hogy mind a három táj képviselői megértsék egymást a közös dolgokban. Negyvenkétezer lakos, negyven üzem Budafokra érkezve, épülő toronyházakkal találkoztunk. A táj fekvésének megfelelően ezek a toronyházak nem úgy sorakoznak, mint az újpalotai, a Füredi úti vagy a közeli kelenföldi lakótelep sávházai, hanem egymástól nagyobb távolságban. A tervek azt is elárulják, hogy körülöttük park lesz. Új, nagy filmszínházra dr. Baranyainé szerint azért van szükség, mert a XXII. kerületieknek semmiféle szórakozási lehetőségük nincs. A kerületi népfrontbizottság a múltban is rendezett kiállításokat, nyáron szabadtéri szimfonikus zenekari esteket. Kiállítások rendezésére alkalmas épület a népfrontbizottság székháza, a Kertészeti Kutatóintézet rózsás kertje otthont nyújt a szabadtéri szoborkiállításnak és a hangversenyeknek, de ősztől tavaszig is igényli a kultúrát a budafoki, nagytétényi, budatétényi közönség. A népfromtbizottsági tagok, éppen dr. Baranyainé kezdeményezésére, szerveztek a színházi és hangversenyidényre csoportos „kirándulásokat”. Rendszeresen járnak színházba/ operába, képzőművészeti kiállításokra. Egy ilyen színházi út valóban felér egy kirándulással. Hiszen a lakosságnak régi panasza, hogy csak a villamosközlekedés elfogadható, de az autóbuszjáratok mindig túlzsúfoltak, s még sokáig kell várni arra, hogy a XXII. kerületbe is csuklós buszok induljanak a Móricz Zsigmond körtérről, vagy a Kosztolányi Dezső tértől. Pedig negyven üzem dolgozik a XXII. kerületben: említsük közülük a Baromfi-feldolgozót, a Hungária Műanyagvállalatot, aztán a Metallochemia, a Budakolor, amely a bankjegyek festékét gyártja, a Kartonlemezgyár és a Gyufagyár, amely nemrég múlt 75 éves, az egykori Törley-kastélyban dolgozó Sugárbiológiai Kutató Intézet a nagy hírű Kertészeti Kutatóintézet, a Szeszélesztőgyár stb. Ha már a gyárakról esik szó, „becsúszik” a felsorolásba egy sérelem is, nevezetesen nagyon szeretnék már e hatalmas kiterjedésű terület lakói, ha illetékesek új otthont keresnének a sertéshizlaldának. De ez már az egészségügyi fejlődés hatáskörébe tartozik, egyelőre kényszerűen elviselendő kellemetlenség. Öregek, fiatalok Ez a kerület több képzőművészt, neves orvost, sportolót bocsátott útjára. A népfront most újabb mozgalmat indított „a kerületből indult el" címen. Máris meghívták Noszkay Aurél professzort, Almár Iván csillagászt, Máté Erzsi színművésznőt, Megyeri Károlyt, a tévé politikai adásainak főszerkesztőjét, néhány kiváló sportolót, így Schmidt Pál vívót is mondják majd el a népfrontklubban pályakezdetüket, életsorsuk alakulását. A legutóbbi országgyűlési választások alkalmával dr. Molnár Béla, a Kertészeti Kutatóintézet igazgatója mellett egy 24 éves pedagógusnőt, Hartai Irént választották meg a kerület képviselőjének. A kerületi tanács két fiatal művészének utalt ki lakást és műtermet, s mindketten azóta tagjai a kerületi népfrontbizottságnak is. Itt él Vén Emil festő és egy művészházaspár, Vilt Tibor és Schaár Erzsébet. Tíz képzőművészeti kiállításon kívül az egyik honvédségi laktanyában rendezett barkácsoló kiállítást is kihozták a népfrontklubba és a zsűri díjazta a fiatal sorkatonákat. A népfrontklubban rendezik meg a hatvanéves Budafoki Munkás Testedző Egyesület jubileumi kiállítását is. Dolgozik a helytörténeti bizottság A XXII. kerületben bőven akad munkája a helytörténeti bizottságnak, amelynek elnöke Karsai Ferenc protestáns lelkész. Éppen legutóbb talált egy, az 1700-as évek elejéről származó ajándékozási levelet, amely bizonyítja, hogy a hegyvidék birtokosa szőlőföldet adományozott az egyik kitűnő bortermesztőnek. A helytörténeti bizottság buzgólkodott a budafoki barlanglakásokra emlékeztető Barlangmúzeum berendezésén is. Az emlékezetes kerületi tévévetélkedő eredménye, hogy megjelentették a Tétényi Promontor monográfiát. Most „100 év — 100 fénykép” címen készül a helytörténeti bizottság a népfrontklubban bemutatásra kerülő kiállításra. A még megmaradt, de szanálásra váró házak művészi fotói mellett rézkarcok mutatják be a kerület nevezetes épületeit, a Tétényi Kastélymúzeumot, az épülő toronyházakat. Nemrég új bizottság’’„olvadt be” a kerületi népfrontba, a nő- és a szülőbizottság. Főleg fiatal anyák vitatkoznak és hallgatnak előadásokat a gyermeknevelésről. A népfrontbizottság egyik programja a közeljövőre, hogy minél többet foglalkozzanak a nőkkel lakó- és munkahelyükön egyaránt. Szabó József TISZTASÁG, EGÉSZSÉG, KÉNYELEM! KILÓS ÉS PIPEREMOSÁSNÁL a sztiROVID VÁLLALÁSI HATÁRIDŐS Agynemű, asztalnemű, testi fehérnemű, férfiingek mosását, vasalását bízza a FŐVÁROSI patyolat vállalatra 5