Magyar Nemzet, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-11 / 35. szám
Mr* Minden év március 15-e és április 4-e között a magyar dráma hete a Nemzeti Színházban Gazdag tárgykörű, gondolatmenetében igen mozgalmas sajtótájékoztatón számolt be Marton Endre, a Nemzeti Színház igazgatója, csütörtökön a színház eddigi évadjáról, közvetlen megvalósítás előtt álló és nagyobb távlati, egy-öt esztendőre terjedő terveiről. Mindenekelőtt a társulatról beszélt, elismerőnél melegebb, tiszteletadó hangon, azért a szokatlan erőfeszítéseket követelő munkáért, amellyel a színház tagjai lehetővé tették, hogy a Nemzeti és kamaraszínháza ebben a nehéznek indult évadban nagyobb zökkenők nélkül teljesíthette hivatását. Nehéznek indult az évad, mert egyrészt a színház voltaképp műsorterv nélkül, „üres fiókokkal”, darabok híján kezdte ezt az évet, másrészt, mert sorozatos színészmegbetegedések miatt még ezt a hézagos műsortervet is csak nehezen lehetett teljesíteni. Egy-egy darabot, nagy sikere ellenére, egyszerűen le kellett venni a műsorról, mert vezető szereplője súlyosan megbetegedett, más darabok ugyancsak hosszabb orvosi kezelésre szoruló szereplőit ki kellett cserélni. Beugrások, szereplőváltozások egymást érték a két színházban, a sorozatot pedig betetőzte, hogy a Katona József Színház műsordarabjainak díszletei az emlékezetes P°tőfi Sándor utcai csőtörés miatt nagyrészt elpusztultak a belvárosi „árvízben”. A Tragédia és a Faust Ennek a balcserencse-szériának ellenére — és remélhetőleg túljutva rajta — MartonEndre beszámolhatott a Nemzeti Színház további tervei-ről Mindenekelőtt arról alegfontosabbikról, amely 'lírá'i küszöbön áll, és amelyet ezentúl évadról évadra következetesen meg fognak valósítani. Az idei március 15-e és április 4-e közé eső napoktól kezdve a Nemzeti ezentúl minden esztendőben, ugyane két dátum között, megtartja a magyar klasszikus dráma hetét. A jövő évadtól azzal a többlettel kiegészítve, hogy a felszabadulás évfordulóinak előestéin, minden április 3-án a színház bemutat egy-egy új magyar drámát is. Az első, idei ünnepi sorozat a következő művekből áll: „Czillei és a Hunyadiak”, „Bánk bán”, „Mózes”, „Az ember tragédiája”, „Csák végnapjai”. Amilyen életrevaló és a Nemzeti Színház szellemi feladatához méltó ez az elhatározott terv, ugyanolyanok a további évekre elhatározott gondolatok is. A többi közt az, hogy „Az ember tragédiájá”-t az új rendezés háromszázadik előadása után a színház leveszi a műsorról és új rendezésben, 1973 őszén viszi színpadra. Abból a célból, hogy az 1971-ben felújítandó ,,Faust”-tal szembesítve, végre igazságosan eldőljön az a drámai per, amelynek az az igaztalan vádja, mintha a „Tragédia” egyéb sem volna, mint a „magyar Faust”. Nyitott tér Hasonló terve Van másik nagy klasszikus drámánkkal, a „Bánk bcín”-nal is a Nemzetinek. Még az idei őszön az Irodalomtörténeti Társaságban tartandó szimpozion után s annak eredményeit érvényre juttatva, új színpadi koncepcióban kerül ismét színpadra a mű, amelynek mindeddig leküzdetlen problémája a színpadi megvalósítás szempontjából az ötödik felvonás volt. A „Bánk bán” körüli, várható irodalmi vitával akarja bizonyítani a Nemzeti Színház, hogy színpada nyitott gondolati tér, ahol megütközhetnek egymással és szintézisre találhatnak színház és irodalom egymással nem mindig megbékélt kérdései. Azon a megrekedtségen, amely az új magyar dráma sorsában időnként jelentkezik, a Nemzeti úgy kíván segíteni, hogy fiatal magyar írók közül kiválasztva nyolc—tizet, bevon a színház napi gyakorlati munkájába. A kiválasztott fiatal írók máris elfogadták a színház ajánlatát; néhány évig, a Művelődésügyi Minisztérium jelentékeny anyagi támogatásával, a színház körén belül fognak élni, úgy tanulva a drámaírás mesterségbeli részét, ahogyan nem egy külföldi színház körül, és falain belül nevelődtek például olyan írók is, mint amilyen Arthur Miller vagy Tennessee Williams. A tájékoztatásnak ezt a részét Marton Endre ezzel a mondattal zárta le: „Mai magyar dráma, nélküle nincs Nemzeti Színház”. Évfordulók, vendégjátékok Azokról az írókról szólva, akik régebben szívesen dolgoztak a Nemzeti Színháznak, majd ilyen-olyan okból eltávolodtak tőle, megemlítette Marton Endre, hogy 1972. őszére elkészül Illyés Gyula új Dózsa-drámája, 1973. január 1-ére pedig, a Petőfi-év színházi nyitányaként színpadra írja A két férfi című művét Illyés. Ennek a műnek a végső formája még nem alakult ki: lehet, hogy hagyományos dráma lesz belőle, lehet, hogy színpadi dokumentum — de mindenképp az ünnepi eseményen túl is a színház állandó műsortervébe épül Itt említendő, hogy a Mikszáth-évfordulóról A körtvélyesi csíny, a Moliere-évfordulóról pedig a Kényeskedők és az Amphytrion előadásával emlékezik meg a színház. Részletesen beszélt Marton Endre a Nemzeti Színháznak arról az „ötéves tervéről”, amely középiskolai és egyetemi diákság körében végzett felmérések alapján ki fogja alakítani a Nemzeti Színház ifjúsági műsortervét. Majd rátért arra, mik a tervei a Nemzetinek még erre az évadra. Két érdekes vendégjáték is tartozik ebbe az idei programba: május 17-én és 18-án a Nemzeti a Czillei és a Hunyadiak előadásával Helsinkiben mutatkozik be, a finn nemzeti színház 1973. tavaszán viszonozza vendégjátékunkat. Júniusban a dél-olaszországi Agrigentóban rendezendő Pirandello-fesztiválon vesz részt, az író két egyfelvonásosával, versenyszerűen. Amin azt kell érteni, hogy az ott szereplő többi vendégszínház is ugyanezt a két Pirandello-egyfelvonásost játssza. Ezekkel a vendégjátékokkal és azzal, hogy a Nemzeti Színház máris megállapodott vendégmunkára két világhírű rendezővel, Tovsztonogovval és Bessonnal — de terve van például Peter Hallbal is — a színház be kíván kapcsolódni az európai, általában pedig a világszínház vérkeringésébe. Érdekes terve a színháznak, hogy társulatával egy használaton kívüli budai templomban az idei nyáron bemutatja a külföldön élő, magyar származású Tábori György Pink című művét, amelynek témája a My Lai-i mészárlás. „Okos, merész, politizáló színház" A határozott hangú, szilárd tervekre támaszkodó tájékoztató során Marton Endre módot talált arra is, hogy a Nemzeti Színház művészi hitvallását is megfogalmazza. „Élő, okos, merész, politizáló színházat akarunk csinálni, modern színházat, olyan modern színházat, amely felé a hagyományokon keresztül vezet az út.” Különbséget tett az igazgató a „divatos” és a „modern” között, mint ahogyan élesen elválasztotta egymástól az avantgardizmust és az anarchiát. Avantgárdon azt értette, amit, más művészeti ágakban, Ady, Derkovits, József Attila, Dési-Huber életműve jelent a magyar szellemi életben. Egy „élő, okos, merész és politizáló színház” körvonalai rajzolódtak ki a Nemzeti Színháznak ezen a sajtótájékoztatóján. A nemzet olyan színházáé, amely hivatásának tartja szintézist teremteni hagyomány és haladás között. 4 A magyar és a szovjet írószövetség köszöntötte Darvas Józsefet Az Írószövetség székházában bensőséges hangulatú ünnepségen köszöntötték csütörtökön Darvas József Kossuthdíjas írót, a Magyar Írók Szövetségének elnökét, 60. születésnapja alkalmából. Illés Endre, Féja Géza, Czine Mihály, méltatta az alkotó művészt és az aktív közéleti embert. Gratuláltak, hosszú alkotói életet kívántak az Írószövetség dolgozói is. A meleg hangú üdvözlések után Darvas József meghatott szavakkal mondott köszönetet a méltatásért. A bensőséges ünnepségen Darvas József családtagjain, pályatársain kívül jelen volt Nagy Miklós, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője, valamint politikai, kulturális és társadalmi életünk több képviselője. Számos hazai és külföldi távirat között az ünnepeltet táviratban köszöntötték a szovjet írók is. A szovjet írószövetségtől érkezett üdvözlés hangsúlyozza: „Nemcsak a saját nevünkben, hanem egész soknemzetiségű hazánk olvasóinak nevében szeretnénk szívélyesen megköszönni ennek kiváló könyveit, amelyek tartalmas humanizmussal, a dolgozó nép iránti szeretettel és a világ jövője iránti gondoskodással telítettek. Az ön regényei, darabjai, publicisztikai cikkei, amelyeket oroszra és a Szovjetunió népeinek más nyelveire is lefordítottak, meleg fogadtatásra találtak a szovjet olvasók körében.” A szovjet írószövetség lapja, a Lityeraturnaja Gazeta, teljes szövegben közölte az üdvözletét, amelyet a szövetség vezetősége küldött Darvas Józsefnek. Jane Fonda kapta a Hollywoodban működő külföldi sajtótudósítók egyesületének fődíját, az Arany földgömböt, a Klute című film főhősének, egy utcalánynak az alakításáért. A legjobb filmdráma címet a French Connection című alkotás, a legjőbb musicalét pedig a Hegedűs a háztetőn című film nyerte. a fővárosi PATYOLAT VÁLLALAT értesíti tisztelt megrendelőit, hogy MEGNYITOTTA ÚJ FIÓKÜZLETEIT: 1., Alagút utca I. 11., Harcsa utca 2. VIII. , Százados út 8—10. IX. , Kálvin tér 9. XIV., Ungvár utca 50. A PATYOLAT MOSÁS, VEGYTISZTÍTÁS MEGKÖNNYÍTI A HÁZTARTÁSI MUNKÁT€J ❖ Kő Pál szobrászművész kiállítása ma délután fél hatkor nyílik meg a Műcsarnok Kamaratermében. * Magyar Nemzet ■Péntek, 1972. február 11. HOM Éssrh ÉLET Puccini operája a Pécsi Nemzeti Színházban MAGAS SZÍNVONALÚ ELŐADÁSBAN mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház a Bohéméletet. Ez a siker, amelynek zenekar, énekkar, szólistagárda, színpad egyaránt részese volt, alkalmat kínál, szólni a vidéki zenei életről. Az a közhely, hogy a kulturális élet, ezen belül a zenei tevékenység fejlesztése néha nagyon sok pénzt kíván, igaz. Valóságos tartalmát, értelmét ezen a pécsi előadáson is tanulmányozni lehetne. Mert ebben a Bohéméletben összegeződött mindaz, amit zenei munkásságában a színház a tanács támogatásával eddig elért. Az elmúlt évben kiegészült a zenekar, a kórus, új tagokkal gazdagodott az operatársulat. A sokféle apró, külön-külön talán nem is észrevehető mennyiségi gyarapodás éppen egy Puccini-opci"-ban csapott át minős'-, és nem egy nagy kóruslétszámot, sok szólistát mozgató zenedrámában. De éppen ez bizonyítja a pécsi operarészleg igazi fejlődését. A Bohémélet, ha van hozzá egy szép hangú tenorista, lírai szoprán, a zenekar élén megbízható, rutinos karmester áll, gördülékenyen eljátszható. Ha pedig éppen ebben az operában ér el kiemelkedő eredményeket a színház, akkor szinte bizonyos, hogy nem véletlen körülmények találkozásáról van szó. Egy példa: a Bohémélet harmadik felvonásának elején van egy egészen rövid jelenet: téli derengésben tejesasszonyok, kofák érkeznek a vámhoz Párizs határában. Ez az alig egy-két perces részlet a világ legtöbb operaszínpadán pusztán arra szolgál, hogy hangulatosan meghatározza a színhelyet. És a világ legtöbb nézőterén a közönséget aligalig zavarja, ha itt a maroknyi kórus egy kicsit slamposan énekel. Pécsett ennek a nyúlfarknyi jelenetnek a végén fölcsattan a taps. Ezen az előadáson ugyanis nem csupán a helyszínt jelöli a nagyon pontosan éneklő, kis létszámú kórus, hanem az életet, a valóságot hozza be a színre. Zene és színpad tökéletes szinkronjának lehetünk itt tanúi: a zenei villanásokat aprólékos gonddal követi a játék. Ez a példa bizonyítja, hogy a színpad — főképp a zenés színpad — figyelemre méltó eredményeiről néha éppen a kevéssé jellegzetes, kevéssé markáns epizódok tanúskodnak. A HÁROMNEGYED ÉVSZÁZAD ALATT reárakódott szentimentalizmustól megszabadított Bohémélet látható Pécsett. Horváth Zoltán rendezése azzal éri el ezt a hatást, hogy a környezetnek nem illusztratív, hanem valóságos tartalmat ad. A négy bohémnek sem nyomora, sem vidámsága nem öntetszelgő póz, hanem állapot, amelyben szenvedélyek gyorsan kapnak lángra és hirtelenül is hamvadnak el. Ezt a hangulatot a második felvonás pazarul kidolgozott, tarka, eleven utcai nyüzsgése izgalmasan kiemeli, hogy a már említett harmadik felvonás ennek ellenpontozása legyen. Horváth Zoltán a Bohémélet valamennyi taktusához megfelelő színpadi szituációt talált. És miután ezek a taktusok mind a történetet fonják körül, azt determinálják, a rendező is ezt a zenei jellemzést bontotta föl részeire, az egység megsértése nélkül. Erős hatást tett a közönségre Breitner Tamás zenei irányítása, érett Puccini-értelmezése. A karmester valóságos érzéseket kevert ki a zenekar színeiből, miközben figyelme a színpadot is állandóan előnyben részesítette. Viharszerű gyorsasággal a csúcspontra juttatott drámai helyzeteket, a maximumig fokozta a hatást, majd a fortisszimót máris bensőséges líra, visszafogott vonóskari hangzás váltotta föl. Pontosan ez történik a színpadon is: sürög a népség, vesz, elad, pörlekedik, örül, bosszankodik a Quartier Latin-ben, majd elül a zaj, és Rodolphe karján megjelenik a kopottas Mimi. Ezt a zenei realizmust Breitner művészi hittel, biztos érzékkel idézte elő, anélkül, hogy valamilyen öncélú hatásvadászatra törekedett volna. Ehhez persze megfelelő zenekar is kellett, és valóban, ennek a zenei együttesnek minden szólamában, a megkapó szólórészt játszó koncertmestertől a hárfáson át a timpanistáig teljesítették azt, amit a karmester kívánt. TEHETSÉGES ÉNEKESGÁRDA működött közre a Bohémélet pécsi előadásán. Németh Alicenak nem elsősorban játéka, inkább a minden érzelmi árnyalatot kifejezni tudó, meleg fényű hangja rajzolta meg féltő gonddal, szép poézissel Mimi alakját. Ezzel szemben Musette-ként Ágoston Edit a színészi játékkal biztosította azt a többletet, amivel énekben itt-ott adós maradt. Réti Csabának magas fekvésekben különösképpen szégen csengő, értékes , hanganyaga régóta figyelmet kelt. A rendezésnek is köszönhető, hogy az a Rodolphe, akit a tehetséges tenorista alakít, megszabadult az operai sallangoktól. Ha egy hozzáértő énekmester segítene kijavítani technikai hibáit, Réti Csaba tenoristáink élvonalába kerülhetne. Nagyon markáns, pontosan körvonalazott portrét ad Marcelről Bolla Tibor, ha énekeseszközei valamivel szerényebbek is. Marczis Demeter Colline-ja az előadás egyik jelentékeny pontja, kulturáltan megoldott kabátáriával, puha átmenettel a végső jelenet felé. Berczeli Tibor jól sikerült Chaunardja, Molnár Miklósnak a buffo-feladatot belső tragikummal átszínező Alcindorja, valamint Vincze János és Visnyei Tibor egy-egy epizódja azt bizonyította, hogy néha az egészen kimagasló egyéni teljesítményeknél is értékesebb, maradandóbb a színvonalas együttes teljesítmény. Vata Emil tervezte a zene lényegét művészi ízléssel megragadó díszleteket, valamint a jellemeket érzelgősség nélkül, valódi helyzetük szerint bemutató kosztümöket a Bohémélethez, amely megkülönböztetett figyelmet érdemel zenei köreinkben. Gábor István * -NAPLÓI Február 11 Molnár M. György festőművész kiállítása február 15-én, kedd délután nyílik meg a Csepel Galériában. Szvjatoszlav Richter zongoraestet ad a Szegedi Nemzeti Színházban február 16-án. Műsorán Schubert-, Mendelssohn-, Chopin- és Debussy - művek szerepelnek. A koncertet a Petőfi-adó közvetíti. Száztíz nevezés érkezett a Röpülj páva idei országos vetélkedőjére, amelyet augusztus 19—20-án rendeznek meg a Pest megyei tanács díszudvarán. A műsort a televízió is közvetíteni fogja. Áprilisban tájvetélkedőket tartanak, s ezen dől el, melyik együttes, énekes vagy népzenész képvisel egy-egy megyét. Somos Miklós festőművész új műveinek tárlata ma délután nyílik meg a Műcsarnokban. a Hetvenhat éves korában Budapesten elhunyt Sándor Árpád zongoraművész. 1917-ben a Szimfónia című zenei folyóiratnak volt alapítója és szerkesztője, majd Berlinben és Amerikában működött, ahol a világ néhány legjobb zongorakísérője között tartották számon. Olyan világhírű szólisták partnere volt, mint Heifetz, Kreisler, Tauber és Kiepura. Utolsó két életévét ismét idehaza töltötte; visszaemlékezéseit 500 percnyi hangszalag őrzi a Magyar Rádióban. AZ IDÉN ISMÉT Ki miben tudós ? Ebben az esztendőben a Magyar Televízió a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggel közösen ismét megrendezi a már hagyományos Ki miben tudós? vetélkedő-sorozatot. A korábbi évekhez képest azonban újdonságnak számít, hogy ezúttal nem a tévé ifjúsági osztálya, hanem az Iskolatelevízió szervezi és irányítja a versenyeket. A vetélkedőről kértünk előzetest Kovács Barnától, az Iskolatelevízió rovatvezetőjétől. — Két tantárgyban folynak, majd a versenyek — mondta —, történelemben és fizikában. Az volt a célunk, amikor a szervezéshez hozzákezdtünk, hogy a verseny elsősorban a középiskolai tananyagra épüljön. Nem a diákok lexikális tudására vagyunk kíváncsiak, hírem a gondolkodási készségükre, arra, hogyan látják meg a lényeget, a dolgok közötti összefüggéseket. Például: történelmi párhuzamot kell majd vonniuk több esemény között, fizikában pedig a mindennapi életből, esetleg a sajtóból vett fonákságoknak kell a helyes magyarázatát adniuk. A tudományok az életben nem tantárgyként jelentkeznek, hanem vannak bizonyos átfedések is. Éppen ezért az idei Ki miben tudós? szervezői nem csupán tisztán történelmi és fizikai kérdésekre kérnek választ a versenyzőktől, hanem történelemnél például bizonyos események irodalmi vetületiről, vagy képzőművészeti vonatkozásairól is feleletet várnak; fizikánál pedig a kapcsolatos műszaki, kémiai, matematikai, csillagászati ismereteikről is számot, kell adjanak a vetélkedő fiatalok. Természetesen a fülkerendszer megmarad, de aki éppen a játékvezető kérdésére válaszol, kijöhet onnan, hogy több helye legyen a kísérletek bemutatására, a szemléltetésre. Fizikából ezután is megmarad a párosverseny, tehát mindkét versenyző ugyanarra a kérdésre fog válaszolni. Történelemből azonban több esetben eltérünk majd a szokásostól, például olyankor, amikor a versenyzőknek két történelmi személyiség párharcáról kell beszélniük. A Ki miben tudós? első alkalommal március 26-án, vasárnap jelentkezik, 20 perces, előzetes ismertető adással. Beszámolnak az előzményekről, riportfilmet sugároznak a versenyzők szóbeli meghallgatásáról, ekkor kerül sor a sorsolásra is. Bemutatkozik majd a zsűri —■ a fizikai adásokban Kovács István, Kossuth-díjas akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem atomfizikai tanszékének vezetője, a történelemadásokban pedig Pach Zsigmond Pál akadémikus, a Történelemtudományi Intézet igazgatója lesz az elnök —, valamint a két játékvezető is, a fizikus Sas Elemér és a történész Dolmányos István. A selejtezők után a háromezer jelentkezőből mindössze nyolc-nyolc versenyző maradt versenyben, őket láthatjuk majd a kamerák előtt is. Szombat délutánonként lesznek a fizikaversenyek, vasárnaponként pedig a történelmi adások. Két-két kilencvenperces elődöntővel kezdődik a vetélkedő, majd egy-egy hatvanperces adáson mutathatják be a bentmaradt versenyzők a tudásukat. Április 29-én kerül sor a fizika-, másnap pedig a történelemdöntőre. A díjak változatlanok: a kamerák elé kerülő versenyzők — helyezésüknek megfelelően — 8—20 napos külföldi körutazáson vesznek részt, a döntő részvevői ezenkívül tantárgyukból mentesülnek az egyetemi felvételi vizsga alól. gy. z. Zalka Máté múzeumot létesítettek Poltavában, Ukrajnának azon a vidékén, ahol Zalka Máté 1920-ban egy nemzetközi ezred élén harcolt. A múzeumot Beliki községben építették a környékbeli ipari üzemek, kolhozok adományaiból. A múzeum anyagának nagy része Zalka Máté leányától, Natalja Matvejevnától származik, aki fényképeken és dokumentumokon kívül apjának néhány személyes használati tárgyát, is a múzeumnak adományozta.