Magyar Nemzet, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

•BB ÜNNEPI KÖNYVESPOLC -BS UTAZÁS EGY KOPONYA KÖRÜL Halász László könyve Karinthy Frigyesről Az irónia — szókratészi értelmezésben — hamis szerénységet jelent. Valami olyasmit, hogy tudatlanságot tettetve kérdezünk rá az élet, a világ dolgaira. Hogy Karinthy Frigyes emberi, művészi magatartásának egyik fő jellemzője az irónia — és hogy az író kamasz kora óta szerette Szókratészt és azt, amit „szókratészi modell-nek gondolt, érzett — azt már Szalay Károly és mások is kitűnően megmutatták. Halász László művészetpszichológus most arra vállalkozott, hogy az „Így írtok ti”, a „Capillária”, az „Utazás a koponyám körül” alkotójának közvetlen és közvetett vallomásai tükrében azt mutassa meg: hogyan fejlődött ki, milyen társadalmi és alkati forrásokból, milyen egyéni felismerésekből és korillúziókból ez az irónia? Azt is tudtuk — hiszen például versei, naplójegyzetei és azokhoz fűzött kommentárok is erről vallanak, vagy például Ascher Oszkár lírai emlékezéseit, hogy milyen rendkívül érzékeny férfi volt e kaján „humorista”. Most azonban többet, mélyebbet tudunk meg erről. Mert miközben a szerző nem mulasztja el, hogy végigtekintsen az író egész életén, pályáján, e könyv jó alkalommal szolgál a pszichológusnak arra, hogy feltárja az irónia genezisét. Ugyanis Karinthynál nem véletlenül esett egybe a kegyetlenül groteszk látásmód és a lírai érzékenység. Hiszen az igazi iróniát minden műfajban és műben éppen az önmegfigyelés gazdagsága alakítja ki, a művész állandó párbeszéde önmagával. „Az ügyész és a védő perlekedik benne” — állapította meg Kafkáról Aragon. (Akit a maga korában, sőt még egy ideig halála után is inkább csak ív ■móri s zártak tartottak csekély számú olvasói. Sőt, maga Kafka is annak tartotta, vagy legalábbis hirdette magát.) Ez a jó könyv — amelyben az ember belső mechanizmusainak kutatója fogott össze az irodalom és irodalomtörténet értő barátjával — Karinthy „peré”-ről tudósítja a mai olvasót. Perlekedését amiatt, hogy miért halt meg oly korán az édesanyja, hogy miért ragadta el a spanyolnátha fiatal, első feleségét? Hogy a repülőgép — az „embermadár”, amelytől azt várta, hogy az ember kilép általa a föld és a „sötét, démoni, alvilági erők” vonzásköréből — miért dob le bombákat ártatlan emberekre? Hogy miért nem teljesítik, vagy legalábbis miért teljesítik oly felemásan népeket megváltó feladataikat azok a gépek, amelyeket már serdülő korában annyira csodált? Hogy miért nem csak az embert, a boldogító humánumot szolgálja az ész? Márpedig az új századtól — a huszadiktól — egy teljesen új világot remélt Karinthy, merőben új arcú emberek seregét várta, a Boldog Bölcsek Birodalmának gyors (minden konfliktustól mentes) elkövetkezését. Halász sokat és intenzíven foglalkozik azzal is, hogy milyen traumát jelentett Karinthy számára férfi és nő viszonya, hogy miért vetítette előre — például éppen a „Capilláriá”-ban — élete későbbi eseményeit, megpróbáltatásait? Nem feledkezik meg azonban arról, hogy a Karinthy-probléma, a Karinthy-mű, a „Karinthy-modell” igazi lényege a „Találkozás egy fiatalember”-rel. Az tudniillik, hogy csodákat várt önmagától és a világtól, de azok nem teljesedtek be, vagy legalábbis másképpen jöttek, mint azt ő lázas kamaszként elképzelte. Ezért merült fel benne újra meg újra, hogy „minden másképpen van”, ezért vetette el újra és újra tegnap megfogalmazott válaszait Ezért tett fel új és új kérdéseket önmagának és a világnak. Ezért maradt mindig „nyitott”, ezért kereste utolsó percéig azt a bizonyos „fiatalember”-t. E szkeptikus, önkínzó, relativista magatartás nem volt alkalmas arra, hogy a kor valóságának széles körképét fogja át. Arra azonban mégis — és ezt nyomatékosan mondja ki alapos elemzés bázisán Halász László is —, hogy Karinthy máig szuggesztív maradjon, hogy hitvallásai mai és holnapi írók, olvasók nyugtalanítására legyenek képesek. Karinthy nem a kor fő reprezentánsa, de sok gyorsan odavetett krokija ellenére, nem is csak ,,humorista”, hanem fegyvertársunk harcainkban a féleredményekbe való belenyugvás, a lefegyverző önelégültség ellen. Rövid élete vége felé — s a szerző erről sem hallgat — Karinthy többször is hangoztatta, hogy őt már nem érdekli a változtatás, legfeljebb csak az, hogy miért is herdálja el a maga lehetőségeit az ember? Ezeket a nyilatkozatokat azonban nem kell teljesen komolyan venni, ezeket is gyakran az irónia mondatta vele, a szókratészi „hamis szerénység”, a belenyugvás képében jelentkező nonkomformizmus. Karinthy valójában nem alkudott, s utolsó éveinek mérlege — nyilatkozatainak és alkotásainak, terveinek és indulatainak egybevetése — egy önmagával is küzdő, a jóért, a mindig jobbért perlekedő művészt mutat. Hálásnak kell lennünk, hogy az Arcok és vallomások című, mind kitűnőbb sorozatban megjelent könyv ezt az igaz mérleget adja kezünkbe. (Szépirodalmi) a. g. Reich Károly illusztrációja Sztanev Baracktolvaj című regényéhez, amely az Európa Könyvkiadó gondozásában jelenik meg ION MICLEA—ION BRAD A mesék hősei A mesék hőseinek valódi arcát mutatja be ez a könyv: csikó, boci, csacsi, csóka, pele, gólya, nyuszi, hattyú, őz, vidra, páva, nyest és kuvik és sok-sok más állatmesehős portréját. Ion Miclea fényképei valódi állatokat mutatnak, őszintén, hitelesen, mégis olyan környezetben, vagy olyan pillanatban, hogy mesebeli tulajdonságaik is hitelesen tükröződnek a képen: bölcsesség, vagy ravaszság, vagy szorgalom, vagy hiúság A kísérő versikék — Ion Brad verseit magyarra átírta Létay Lajos — már inkább a mesevilágot képviselik, s azt is gyakrabban csacsogva-gügyögve. A nagy alakú képek gazdag albuma a magyar—román közös könyvkiadási egyezmény alapján jelent meg a Ion Creanga kiadónál. « RUGÓSORON Raffai Sarolta elbeszélései Raffai Sarolta, akinek nevét első sikeres drámája néhány éve ismertté tette, írásaiban teli van indulatokkal. Nincs úgyszólván olyan verse, darabja, elbeszélése, amelyet ne harag feszítene. Raffai Saroltát a világ gyarlóságai teszik indulatossá. Tiszteletreméltó, jogos indulat ez a falusi kiskirályokkal, a hígvetejű igazgató-basákkal, az összekapart vagyonuktól megszédült újgazdagokkal szemben. Értünk haragvó érzéseit most novelláskötetbe gyűjtötte, Rugósoron címmel. A címadó novella hősét makacs rugók zötyköltetik az autóbusz hátsó kerekei fölött. Míg mások kényelmesen dőlnek hátra az ülésen, őt nem hagyják nyugton a zökkenők. A Rugósoron novellái teli vannak miniatűr drámákkal is. Gyakori az olyan alaphelyzet, hogy két ember találkozik, beszélget, közösen szenved, két egykori osztálytárs, két kórházi beteg, a főnök és beosztottja, vagy öreg, életunt, egymásra acsarkodó házaspár. Szinte alig van több szereplője — főként főszereplője — ezeknek az elbeszéléseknek, de ez a két ember elegendő ahhoz, hogy bennük életfelfogások, sorsok ütközzenek meg. Többször is visszatér a novellákban a kétféle út motívuma: az egyikből „nagymenő” lesz, a másik az egyszerű, tisztességes életben leli nyugalmát, míg a véletlen találkozás ki nem borítja lelki egyensúlyából, rá nem ébreszti vélt vagy valódi igazságtalanságokra. Ezekből az írásokból a televízió könynyűszerrel talált dramatizálásra alkalmas darabokat, és alighanem Raffai Sarolta csaknem minden elbeszélésében ott rejtőzik a drámai konfliktus magva és lehetősége. Kivéve persze azt a néhány írást, amelyekben erősebb a kívülről bevitt oktató célzat, mint az ábrázolás valódi feszültsége. A „Tenyészetéből például inkább egy tantétel novellába foglalását érezni ki, s a költői indulatot keresettség helyettesíti. Az alapállás azonban a Rugósoron című kötetben is, mint Raffai Sarolta eddigi írásaiban az, hogy ez az ellentéteiben mozgó, háborgó, kavargó élet az ő vállalt világa, ezt „kkarja hevesen, türelmetlenül jobbítani, megváltoztatni. Közben lényeges igazságokra, összefüggésekre bukkan, mint a rokoni látogatásra utazó aszszony „A tartás”-ban, vagy a címadó novella fiatal hősnője. Raffai Sarolta tehetsége, költőiessége közösségi indítékú és valamennyiünkhöz szól (Magvető Könyvkiadó.) (g. i.) BOTTYÁN JÁNOS Hitünk hősei Huszonöt életrajzot foglalt egybe Hitünk hősei című kötetében Bottyán János. Luther és Kálvin kivételével valamennyien magyarok, a hazai protestantizmus történetének kimagasló alakjai, javarészt azonban a magyar történelemnek, műveltségnek is emlékezetes emberei, mint Károli Gáspár, Bocskai István, Szenes Molnár Albert, Apáczai Csere János, Bod Péter — végül a hat esztendeje elhunyt Bereczky Albert püspök, az antifasiszta ellenállásnak, majd a szocialista újjáépítésnek is cselekvő részvevője. Bottyán János írásai történelmi hitelességűek, egyszersmind olvasmányosak, érdekesek is. (Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya.) A HÉT KÖNYVEI KOSSUTH KIADÓ: Biszku Béla: Az állami munka fejlesztésének és pártirányításának néhány kérdése Dr. Bartus Imre—Dr. Kilényi Géza: Mindenki jogi kézikönyve V. Berezskov: Tolmács voltam Teheránban Jack Dash: Forróvérű angolok Havas Ottóné: Pályakezdők A jó házasság. (Magyar Nők Országos Tanácsa) Gottfried Stiehler: A dialektikus ellentmondás formái és funkciói FARKASOK H. H. Kirst regénye „Aki együtt üvölt a farkasokkal, annak nincs veszélyben az élete” — állítja az a mazuriai közmondás, amelyet H. H. Kirst német író Farkasok című regénye elé írt mottóként. A Kelet-Poroszország déli részén, mocsarak, erdők és tavak között fekvő kis faluban 1932 és 1945 között játszódó terjedelmes, több mint hatszáz regényoldalt kitöltő történet e mottó hű illusztrációja. Az elbeszélés hőse, bizonyos Alfons Materna gazdálkodó, akinek egyik fiát a helybéli nácik felbujtására a másik fia megöli, már a hitleri korszak elején rádöbben az igazságra, hogy csak akkor tudja a maga szerény ellenállását megvalósítani és megszervezni, ha látszólag együtt üvölt a farkasokkal. Tiszta, igaz emberséggel teli gondolkodása a legegyszerűbbnek látszó és egyszersmind a legravaszabb eszközök megteremtésével e fonák módon hozza létre egy felbolydul világban a kevés becsületesek szövetségének kis szigetét, amelyen megtörik a falu náci vezetőinek szinte minden aljas mesterkedése. Kirst, akit a magyar közönség az Asch őrvezető kalandos 'lázadásából már ismer, kitűnő elbeszélő. Remekül jellemzi a falu minden rendű és rangú alakját, a becsületes lázadók táborát éppúgy, mint az egymás után feltűnő és lebukó náci testvérek galériáját. Ironikus ábrázolásmódjával sorra nevetségessé teszi a pellengérre állított figurákat; érezteti, hogy a nevetségessé tevés milyen erős fegyver lehet alkalomadtán mindazok kezében, akik a szennyes árral szemben olykor semmi más eszközzel nem rendelkeznek, mint az egyszerű, ősi, paraszti ésszel. És jóllehet az elbeszélés gerincét két-három család és a falu közel másfél évtizedes története adja, az egyes mellékalakokat ízes, anekdotaszerű betétek mutatják be, amelyek a betéthatás mellett e korszak újabb és újabb jellegzetességeit villantják fel az olvasó előtt. A tiszta írói szándék felől nem lehet kétségünk. Mégis az olvasás során előbb-utóbb arra kell gondolnunk, hogy Kirst túlságosan is leegyszerűsíti egyenletét. A vadállatokat nagyon is ostobáknak és így kevésbé veszedelmeseknek ábrázolja, míg a látszatra együttüvöltők gáncs nélküli lovagokként vonulnak végig a könyv lapjain. Ha ilyen könynyű lett volna ellenállni Maulenben, a náci Németország történetében bizonyára több hasonló eseményt jegyezhettek volna fel a krónikások. Többek közt emiatt is érezzük témájához, lényeges tartalmához képest túlírtnak e regényt, amely az első száz oldalon lenyűgözött, majd hosszadalmasnak tetszett, hogy aztán az utolsó száz oldalon megint feszült érdeklődéssel kísérjük a történetet. Meglehet, hogy a kalandregény műfaja és e szomorú korszak valóságos története voltaképpen összeegyeztethetetlen. Talán, aki kevesebbet látott e kor igazi arcából, jobban élvezi e sajátos művet, amely Gergely Erzsébet kiváló fordításában a Magvetőnél jelent meg. Pinty és ponty Tamkó Sirató Károly gyermekversei Gyermekversek-e csakugyan Tamkó Sirató Károly kis költeményei, amelyeknek új válogatása jelent meg most Pinty és ponty címmel? Gyermekversek, persze, nagyon is azok: játékosak, mulatságosak, gyermekolvasóik jóízűen nagyokat kacagnak rajtuk, maguk is mondják, ismétlik, anélkül, hogy tanulniuk kellene, ezek a versek belejátszódnak az emlékezetbe. A játék vidámsága és komolysága teszi élvezetessé, tartalmassá, mulatságossá és meggondolkoztatóvá ezeket a gyermekverseket, amelyek így, ezért, mégsem csupán gyermekversek, hanem valódi költemények, igényes felnőtteknek is nemes szórakozást, komoly játékot kínálnak, a gyermeket nemcsak megnevettetik, hanem tanítják, a költészet, a művészet igazi élvezetére nevelik. Szó és gondolat bújócskát játszik egymással ezekben a versekben. A játékos gondolatot, a gondolkodó játékot olykor egy közismert mondás indítja meg, például a címadó „mint a pinty”, máskor egy közismert s a gyakori használatban önállósult rövidítés, amelynek „dallama” kedves gondolattársításokat ihlet, s ebből nemcsak ízes szójáték támad, de vidám irodalmi paródia is: Rövikör balladája. Tamkó Sirató Károlyt — akárcsak korunk gyermekeit és gyermeki őszinteséggel érdeklődő felnőtteit — izgatják korunk apró titkai, tudományos, technikai változásai hétköznapjainknak, régmúltról mesélő leletek, s a népmesék megszemélyesítő, megelevenítő módján élénk képzelettel meséket sző minderről: a tektitek titkáról, a hőt sugárzó propán-bután gázról, Pasarét őstörténetéről. Máskor az úgynevezett modern élet jelenségei vezetik játékos gondolatfüzéreit: egy kongó boltról, a Köröndön fekete színű bőröndön ülve arra várakozóról, hogy „a 4-es busz begörögjön”, vagy a városi lakásban búskomorrá vált puliról: „Sírt, nyivákolt, / kaparászott, frgett-morgott. / Látszott jól, hogy / nem bírja az / összkomfortot.” Versei olykor a népmesékre vagy a kiszámolórigmusokra emlékeztetnek, máskor szójátékok inkább, de a legjátékosabb költeményben, sem öncélú főszereplő a játék, hanem eszköze és társa a képzeletnek, a gondolkodásnak, a gondolatok egymáshoz kapcsolódásának. Ebben segítik Tamkó Sirató Károly kitűnő verseit Réber László kongeniális rajzai is. A gyermekrajzokra, a népművészetre, a korszerű grafikára egyaránt tanítanak, emlékeztetnek ezek a rajzok, belőlük táplálkoznak is, de eredetiek, ízesek, a képzeletet ugyancsak megmozgatják. Tamkó és Réber egyaránt bőven él a képzelet lehetőségeivel és egyszersmind az olvasó képzeletét is gazdag szárnyalásra ösztönzi. Ez pedig nem csupán nagyszerű szórakozás, ez a művészet veleje is: valóságot és képzeletet együtt hatni, együtt játszani, együtt alkotni sarkait. (Móra Könyvkiadó.) (zaj)