Magyar Nemzet, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-01 / 77. szám
zetközi munkásosztály segítsé- gétől. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a Szakszervezeti Világszövetség irodájának rendkívüli ülésszakán hozott határozatok elősegítik a világ dolgozóinak a Vietnamról szóló párizsi békemegállapodás megvalósítására és az ország helyreállításához nyújtandó hatékony segítségre irányuló akciót. Enrique Pastorino, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke felszólalásában méltatta a vietnami nép harcát és győzelmét. A Szakszervezeti Világszövetség — mondotta — tudatában van annak, hogy a vietnami népnek békés építőmunkájához továbbra is szüksége van a nemzetközi szolidaritásra. Ezért hozott a Szakszervezeti Világszövetség irodájának rendkívüli ülésszaka olyan határozatokat, amelyek felszólítják a világ dolgozóit és szakszervezeteit a vietnami népnek nyújtandó támogatás fokozására. A Reuter szerint a Svéd Nemzetközi Fejlesztési Hivatal (SIDA) szombaton bejelentette, hogy 300 millió koronás költséggel papírgyárat építenek a VDK-ban. A tervet, amelynek keretében lakónegyedet és új utakat is építenek, 1977-ig fejezik be. A gyár Hanoitól északnyugatra épül fel a háború idején lebombázott papírgyár helyén. A tervet azokból az alapokból finanszírozzák, amelyeket a svéd kormány már előirányzott a VDK-beli újjáépítésre. Az AFP szerint a csütörtök éjszakai rövid szünet után az Egyesült Államok stratégiai bombázói pénteken éjjel felújították bombatámadásaikat Kambodzsában. A főváros, Phnom Penh lakói is hallhatták a nyolcmotoros amerikai repülőgépek jellegzetes robaját, amikor a fővárostól délnyugatra, a Mekong mentén szórták le bombaterhüket a szabadságharcosok által ellenőrzött területekre. Argentínában közzétették a választások hivatalos végeredményét Campora Franco elnökr él Buenos Airesből jelenti a Reuter. Argentínában péntek este nyilvánosságra hozták a március 11-i általános választások hivatalos végeredményét, s eszerint Hector Campora, a peronista mozgalom jelöltje a szavazatok 49,56 százalékát szerezte meg. A szavatszámláló bizottság közlése után az argentin katonai kormány hivatalos nyilatkozatot adott ki, melyben elismeri Campora győzelmét, aki május 25-én iktatnak be hivatalába. Noha a frejuli-mozgalom jelöltjére leadott szavazatok száma a megválasztáshoz szükséges 50 százalékos küszöb alatt maradt, mégsem kerül sor a választások második fordulójának kiírására, mert Campora riválisa, a radikális párti Ricardo Balbini, aki a hivatalos végleges adatok szerint a voksok 21,29 százalékát kapta, az eredmény pénteki közzététele után ismét megerősítette, hogy lemond az elnöki posztért folytatott további küzdelemről. Campora, aki jelenleg Rómában tartózkodik, hírek szerint egy napra Madridba látogat, hogy találkozzék Franco spanyol államfővel. A végleges választási eredmény bejelentése utáni néhány órában két bombamerénylet történt az argentin fővárosban. Az egyik pokolgép a Buenos Aires-i kikötő haditengerészeti főhadiszálláson, a másik az egyik peronista vezető házában robbant. A merényletnek két halálos áldozata van. Tartácskoznak az Arab Liga tagállamai Kairóból jelenti az UPI: Szombaton Kairóban tanácskozásra ült össze az Arab Liga' 18 tagállama, hogy megvitassa a közel-keleti térség időszerű problémáit. ., A konferencia napirendjén szerepelt annak a washingtoni döntésnek megvitatása, amelynek alapján Izrael újabb 48 Phantom és Skyhawk típusú vadászbombázót kap az Egyesült Államoktól. Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára, aki a közelmúltban ellátogatott Bagdadba és Kuvaitba, hogy segítsen rendezni a két ország nézeteltérését, beszámolt a konferencia résztvevőinek küldetése eredményeiről. Ugyancsak ő ismertette a Palesztinai mozgalom és Szudán között kialakult feszültség megoldását célzó közvetítőakciók jelenlegi állását. A szervezet titkársága — kairói értesülések szerint— 23 oldalas beszámolót állított öszsze azoknak a vörös-tengeri szigeteknek az ügyében, amelyeket az elmúlt hetekben izraeli kommandók szálltak meg. Mint a TASZSZ jelenti, az Al Gumhurija című kairói lap élesen elítéli az Egyesült Államok közel-keleti politikáját. Megállapítja, hogy amerikai hivatalos személyiségeknek a Közel-Keletről tett nyilatkozatai semmi újat sem tartalmaznak. Változatlanul csupán „arról a már elutasított amerikai javaslatról beszélnek, hogy kössenek részleges megállapodást a Szuezi-csatorna megnyitásáról. Azt hangoztatják, hogy a konfliktusban részt vevő felek álláspontja túlságosan messze van egymástól ahhoz, hogy az Egyesült Államok rábírhassa Izráaelt magatartásának megváltoztatására”. Az Al Gumhurija szerint ezek a nyilatkozatok mindenekelőtt azt a célt követik, hogy „mérsékeljék az Egyesült Államok közel-keleti politikájával szemben Nyugat-Európában tapasztalható szembenállást. Az Egyesült Államok politikája ugyanis mellőzi Nyugat-Európa érdekeit, s a nyugati államokat jelentős pénzügyi veszteségek érik amiatt, hogy nem hajózható a Szuezi-csatorna”. Ezek a nyilatkozatok — hangsúlyozza az Al Gumhurija — azt célozzák, hogy „a lehető leghosszabb időre befagyasszák a jelenlegi közel-keleti helyzetet, és lehetőséget nyújtsanak Izraelnek arra, hogy minél nagyobb részt hódítson meg a megszállt arab területekből”. Mint a Reuter jelenti. Haszszan El-Zajjat egyiptomi külügyminiszter, aki pénteken este érkezett Bagdadból Kuvaitba, szombaton megbeszéléseket folytatott a kuvaiti kormány tagjaival. A tanácskozáson az iraki—kuvaiti határvitáról volt szó. Az INA jelentése szerint Bejrútba érkezett Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke. Arafat ezt megelőzően Irakban járt, ahol — mint mondotta — általános arab kérdésekről tárgyalt az iraki vezetőkkel. (Dakar, AP) A conakryi rádió Dakarban lehallgatott adása szerint államellenes öszszeesküvést lepleztek le a Guineai Köztársaságban. Az öszszeesküvők az akciót áprilisban akarták végrehajtani és nemcsak Sékou Touré kormányát, hanem a szomszédos Sierra Leone-i rendszert is meg akarták dönteni. (Belgrád, MTI) A jugoszláv szövetségi képviselőház népek tanácsa Belgrádban megtartott ülésén úgy határozott, hogy a szövetségi képviselők most lejáró mandátumát egy évvel meghosszabbítja. A döntés lehetővé teszi, hogy az idén esedékes parlamenti választásokat jövőre, már a módosított alkotmány előírásainak megfelelően bonyolítsák le. A BUDAPESTI FILMSZÍNHÁZAK MŰSORÁVAL Filmismertetés, gazdag képanyag, rejtvény! Megjelenik minden szerdán Kapható az újságárusoknál és mozikban — . Uiál Zsol 1 Új forgalmasló-remszer Angliában A bérből és fizetésből élőket érinti Patak Károly, az MTI londoni tudósítója jelenti: Nagy- Britanniában — amely január elsejétől tagja a Közös Piacnak — szombaton éjféltől kezdve új forgalmiadó-rendszer van érvényben: az értéknövekedési adó. (Ez az adószerkezet Olaszország kivételével az egész gazdasági közösség adórendszere.) Az új adórendszer lényege az, hogy a javakat és a szolgáltatásokat azok előállításának vagy nyújtásának minden szakaszában adóval terheli meg, s a termelők, és szolgáltatók ennek megfelelően alakítják ki az árakat. Angliában az értéknövekedési adó — angol nyelvű rövidítése után „VAT” — átlagos kulcsaként a legutóbbi költségvetés a 10 százalékot határozta meg. A kormány magyarázatok és figyelmeztetések tömkelegével árasztotta el a vásárlókat, azt állítva, hogy az adóegyszerűsítés lényegében hasznos. A „VAT” valóban lenyomja bizonyos cikkek árát, ezek azonban olyan jellegűek, hogy a kiskeresetű rétegek sohasem, vagy csak ritkán vásárolják őket. Ilyenek a színes televíziók, a fényképezőgépek, az ékszerek és drágakövek, a luxusautók, a mosógépek. Emelkedik viszont például a konyhafelszerelések, a tisztítószerek, a mosatás, a televíziójavítás ára. Tíz százalékkal nőnek az éttermi árak is. A hét végén Londonban a vásárlók valóságos rohamot indítottak az üzletek és áruházak ellen, hogy megelőzzék a „VAT”-ot. Egyes kereskedők elmondották, hogy tavaly egész évben nem adtak el annyi zongorát — ez is megdrágul —, mint a „VAT” előtti hónapokban és napokban. Április elseje az első napja a brit kormány új jövedelempolitikai szakaszának is. A most véget ért első szakaszban egyáltalán nem volt szabad emelni a béreket. Bizonyos áremelkedési korlátozások is érvényben voltak, de ezek alól sok volt a kibúvó. Április elsejétől, a „második szakaszban” az áremelkedési korlátozásokat még jobban fellazítja a „VAT”, s így az eddiginél is hátrányosabb helyzetbe kerülnek a bérből és fizetésből élők, akik számára őszig hetizgy font sterlinges és ezen felül az előző évi jövedelem négy százalékának megfelelő bérjavítást engedélyeznek. Ráadásul éppen a hét végén emelték újabb egy százalékkal a leszámítolási kamatlábat és drágították ezzel a hitelt. Hamarosan felemelik egymillió tanácsi bérlő lakbérét, újabb háziáraknak engedélyezik a lakbéremelést, miközben az élelmiszerárak a „befagyasztás" novemberben kezdődött korszaka óta átlagosan 9 százalékkal emelkedtek. A konzervatív kormány fokozni akarja a gazdaság expanzióját és a terhek legtöbbjét a bérből és fizetésből élőkre ■ próbálja áthárítani. Az angliai sztrájkmozgalom célja ennek a jövedelempolitikának a megbuktatása. Május elsején a TUC országos sztrájkok és tüntetések szervezésével fejezi ki tiltakozását. A nyomdászok bejelentették, hogy május elsején nem állítanak elő lapot. . . A Rulé Právo a szunlétanémet propagandáról Prágából jelenti az MTI. A csehszlovák—nyugatnémet közeledés ellen irányuló szudétanémet propagandát elítélő cikket közöl a Rudé Právo szombati száma. A cikk írója emlékeztet arra, hogy amikor hivatalosan bejelentették a két ország kapcsolatainak normalizálásáról folyó megbeszélések hosszabb szünet után történő újrakezdését, a szudétanémet bajtársi szövetségek szószólói azonnal felhívták a bonni kormányt: „Ne engedje magára kényszeríteni Prága formuláját a müncheni szerződés érvénytelenségének kérdésében.” Ez azt jelenti — állapítja meg a lap —, hogy támadják azoknak a tárgyalásoknak a célszerűségét, amelyeken kölcsönösen elfogadható álláspontot lehetne kialakítani a müncheni diktátum problémakörében, szabaddá téve az utat a kapcsolatok normalizálásához. Ám — teszi fel a kérdést a cikk írója — lehet-e mást várni ezektől a szövetségektől? Hiszen irányításuk teljes egészében olyan volt henleinista funkcionáriusok kezében van, akik tevékenységükkel annak idején nagymértékben hozzájárultak München bekövetkezéséhez, Csehszlovákia náci megszállásához és ezzel a második világháború kirobbanásához is. A szövetség vezetősége mindmáig kijárt a Csehszlovákiával kapcsolatos régi náci álláspont mellett, mindent megtesz, hogy akadályozza az NSZK és a szocialista országok további közeledését, sőt, igyekszik semmissé tenni a Brandt-kormány politikájának eddigi eredményeit is. A külpolitika hírei (Szófia, MTI) Borisz Velcsen, a BKP politikai bizottságának tagja, a KB titkára szombaton baráti eszmecserén fogadta a magyar pártmunkásküldöttséget, amely Jakab Sándorral, az MSZMP Központi Bizottsága párt- és tömegszervezeti osztálya vezetőjével az élen hétfő óta tartózkodik Bulgáriában. A szívélyes légkörben lezajlott eszmecserén részt vett Böjti János, hazánk nagykövete is. (Manila, AP) A Fülöpszigeteken pénteken a fővárostól 800 kilométernyire délre újabb fegyveres összecsapás történt a muzulmán felkelők és a kormány alakulatai között. A muzulmánok súlyos veszteséget szenvedtek. (Conakrys TASZSZ) Március 28-án a bissau-guineai hazafiak lelőtték a portugál gyarmatosító hadsereg egy vadászbombázóját. Ez volt az ötödik katonai repülőgép, amelyet a felszabadító harcosok megsemmisítettek. (Bécs, MTI) A budapesti látogatásáról pénteken este Bécsbe visszaérkezett dr. Brúnó Kreisky kancellár, aki az Osztrák Szocialista Párt elnöke, szombaton a bajor határ menti Schardingbe utazott. A kancellár elnököl ugyanis azon a regionális tanácskozáson, amelyet ma rendeznek nyugatnémet, olasz, svájci és osztrák részvétellel. (Helsinki, TASZSZ) Karjalainen finn külügyminiszter egy felszólalásában kijelentette: a szovjet—finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés fennállásának 25 éve alatt a két ország között több területen jelentősen kiszélesedtek a kapcsolatok. A felek között teljes a bizalom és az az őszinte kívánság, hogy jószomszédi kapcsolatokat építsenek ki egymással. (Belgrád, MTI) Dzsemal Bijedics jugoszláv miniszterelnök, aki négyhetes körútja során látogatást tett több ázsiai országban, valamint Ausztráliában és Új-Zélandon is, viszszaérkezett Belgrádba. (Sanghai, Új Kína) Peter Walker brit kereskedelemügyi államtitkár és Michael Heseltine repülésügyi és űrhajózási miniszter kínai látogatását befejezve Sanghajból hazaindult. (Washington, TASZSZ) Washingtonban véget ért a szovjet—amerikai egészségügyi együttműködési vegyes bizottság második ülésszaka, összegezték a vegyes bizottság munkájának eredményét, attól kezdve, hogy 1972. május 23-án aláírták Moszkvában a szovjet—amerikai kormányközi egyezményt a két ország egészségügyi együttműködéséről. SZÍNES KÉPES HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN XV vasárnap, 1973. április Washingtoni tudósítónk kommentárja: áiam csínyre? Washington, március 30. A SWATERGATE-ÜGYET sokáig csak csínyként emlegették, főleg az Fehér Házban — ezzel is éreztetve: bárha republikánus szolgálatban álltak, a tettesek túlbuzgóságból és különösképpen saját szakállukra hajtották végre a balul sikerült lehallgatási akciót a demokrata pártközpontban. Tavaly, a választások előtt úgy tűnt: valójában nem izgat szélesebb köröket ez a téma, az eset gyanús vonásait a többség az amerikai politikai élet amúgy is kiábrándító tulajdonságai közé sorolja. S persze az ügy „magasba vezető szálait” a demokraták feszegették, ami a Nixon-párti, de főleg McGovern-ellenes többség számára nem kevésbé gyanús volt. Mindenesetre a pert is csak a választások után rendezték meg. S a tettesek nagyhirtelen bűnösöknek vallották magukat, miáltal elmaradt esküdtszéki faggatásuk. Az állami vád tanúinak vallomásaiból még az tűnt ki, hogy a hét magánszorgalmú betörő szellemi vezére Gordonét Liddy, aki biztonsági tanácsadóként szolgált az elnöki újraválasztásért ügyködő bizottságnál. Liddy — úgymond — belátása szerint bánhatott a neki adott 199 ezer dolláros összeggel, felebbvalói a bizottságnál, Mitchell és Stans nem kérték számon sem tetteit, sem a pénzt. Nixon környezetében ugyan nem szokás az embereket ennyire szabadjára ereszteni, de a háborgó demokraták és a buzgón nyomozó Washington Post a nyitott kérdéseket és a gyanús jeleket csupán bizonyíthatatlan vádakkal egészíthették ki. Az ügyben a nemrégen megindultszenátusi vizsgálat és a per ítélethirdetése hozott drámai fordulatot. Az első vihart Graynek, a véglegesítésre váró FBI-főnöknek a szenátusi kihallgatása kavarta. A szövetségi nyomozó iroda nixoni „kisajátításán” idegeskedő demokraták kaptak az alkalmon és alaposan megizzasztották Grayt, aki végül képtelen volt megtartani a főnöki parancsot, nem válaszolni a Watergate-kérdésekre. Gray szavaiból kitűnt, hogy annak a fehér házitanácsadónak, John Deannek adott teljes betekintést a Watergate-ügy FBI-nyomozásába, akiről pedig tudja, hogy Liddy barátja és ajánlója. AZ IGAZI NAGY BOMBA azonban a múlt pénteken robbant. A „hetek” fő technikai szakértője, McCord volt CIA-ügynök — vagy a hallgatás árát kevesellve, vagy a bűn árát sokallva — váratlanul beszélni kezdett. Az ítélethirdetés napjára levelet juttatott el Sirica bíróhoz, s abban nem állított egyebet, mint azt, hogy a vádlottak „politikai nyomásra” hallgattak és vallottákbűnösnek magukat; hamis tanúzás befolyásolta a per kimenetelét, hogy a „heteken” kívül „mások” is belekeveredtek a Watergateügybe. S emellett McCord azt írta: családja az ő életét is félti e feltárásoktól, s ő maga start, ha nem is ennyire szélsőséges, de „karriereiére és jövedelmekre kiható” megtorlástól. S persze a volt CIA- ügynök nemcsak az enyhedélet fejében kínálta fel valomását, hanem azt is feltételül szabta, hogy vallomásai „az egyéb hasonló ügyekről” nem tehetik indokolttá megbüntetését az új dolgokban. McCord jelezte, hogy nem érzi biztonságosnak FBI, vagy egyéb állami alkalmazottak jelenlétében vallani: az első szenátusi kihallgatását szerdán tartották, s a jövő héten ismét a bizottság elé kerül. Noha a kihallgatás zárt ajtók mögött folyik, egy hete mást sem hallani, mint neveket és kombinációkat: a Capitoliumról minden órák alatt kiszivárog s a lapok versengenek a nevek „bedobásában”. Dean mellett Colson, Magruder volt elnöki tanácsadók neve forog leginkább, aztán Mitchelle-é, a Watergate-ügy kirobbanása után a felesége szeszélye miatt lemondott kampányfőnöke és exigazságügyminiszteré. Az érintettek természetesen mindent cáfolnak, a Fehér Ház pedig nem is hajlandó kommentálni az effajta sajtóértesüléseket. Kleindienst igazságügyminiszter szerint McCord semmi olyasmit nem mondott, ami a korábbi nyomozáshoz képest új lenne. A kormányzat részéről különben eleve értéktelennek tekintik McCord közvetett, Lydditől és Hunttól hallott információit. A másik ex CIA-ügynök, Hunt most vall, ugyancsak zárt ajtók mögött, s a követhetetlenül gyors fordulatokban bármelyik órában új nevek bukkanhatnak fel. Liddy viszont, akinek közvetlen kapcsolata van Mitchellékkel, komoran hallgat, 6—20 éves börtönbüntetését vállalva, az ő vallomása nélkül viszont alighanem feltételezhető marad, hogy azt a kétszázezret neki a Watergate-et tudva adták felettesei. OLDALAKAT TÖLT MEG a botrány mindennap az amerikai lapokban, s képtelenség részleteiben nyomon követni. Hiszen még olyan elképesztő hírek is vannak, mint Mitchell feleségének kedd esti zaklatott telefonhívása a New York Times szerkesztőségébe: „Féltem a férjemet... Nem engedem, hogy mindent rákenjenek ... Neveket mondok ... Ha megszakadna a beszélgetés, kerestessenek meg riporterekkel” Ki tud eligazodni a régóta vitatott idegállapotú aszszony szavain? A Washington Post tudósítása azt találgatja, hogy esetleg egy Newsweekhír válthatta ki a telefont: a hetilap ugyanis ,,fehér házi bennfentest” idéz, aki szerint az immár magánszemély Mitchell alkalmas lenne „feláldozásra”. Legújabban Lowell Webcker republikánus szenátor nyilatkozta McCord-ék kihallgatása és a maga stábjának „független vizsgálatai” alapján, hogy a dolog korántsem egyszerűsíthető le Liddy machinációira, vagy akár a Watergateügyre, ami történt, általános politikai aknamunka és kémkedési akció része volt. S Weicker szerint az egészet egy, még mindig a Fehér Házban levő magas rangú személyiség irányította. (A Fehér Ház váltig hangoztatja, hogy nincs ma olyan munkatársa, akinek köze lett volna a Watergatebotrányhoz.) A szenátor állítása, s legújabban a Baltimore Sun konkrét utalása a találgatásoknak abba az irányába vág bele, melyek szerint Nixon fehér házi jobb keze, „vezérkari főnöke”. Haldeman olyannyira kézben tartotta az ügyeket, hogy a szálak szükségszerűen hozzá vezetnek. S innen már csak egy lépés maga az elnök. Csütörtökön Jack Anderson konkrétan is megtette e lépést: azt állította, hogy Nixon 1971-ben Muskie közvéleménykutatási előretörésekor rendelte volna el a kémkedési-szabotázs akciókat, amelyeknek, úgymond, része volt Wallace és a legkönnyebb ellenfélnek tartott McGovern „segítése” a demokrata versenyben (Wisconsinban például valóban sok republikánus szavazatot kapott Wallace). A FENTIEKHEZ HASONLÓ, immár mindkét pártot veszélyesen érintő kombinációk miatt követelik James Restontól republikánus szenátorokig (azok között is egyre tekintélyesebbek) — a maradéktalan és személyeket nem kímélő vizsgálatot, beleértve a fehér házi apparátust védő elnöki pajzs félretolását. Mind szélesebb vezető körökben aggódnak a botrány tükrözte „morális vákuum” miatt, a belpolitikai játékszabályok veszedelmes és brutális megsértését gyanítva. S Joseph Kraft szerint Nixon, ha akarna sem taktikázhatna a megosztással, a „keleti establishment” a sajtó vádolásával. Hiszen éppenséggel jó Nixon-hívő konzervatívok a tisztázás leghangosabb követelői. A republikánusok persze már a jövő évi kongresszusi választások miatt aggódnak. De már többről van szó: a Wall Street Journalhoz hasonló lapok követelnek „fehér házi fejeket”, hiszen vagy így, vagy úgy, valaki felelős Liddyék el nem számoltatásáért, vagy akciójáért. Avar János