Magyar Nemzet, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-01 / 256. szám
Ára: 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ! . Csütörtök 1973. november XXIX. évfolyam 256. szám A békeerők kongresszusának felhívása a világ népeihez • • Ünnepélyes keretek között befejeződött a moszkvai tanácskozás A külpolitikai helyzet A SZOVJET FŐVÁROSBAN a béke-világkongresszus záróülésén jóváhagyták azokat a dokumentumokat, amelyeket az összekötő bizottság szerdán délután öntött végleges formába. A kongresszus felhívást intézett a világ népeihez, majd külön nyilatkozatban az ENSZ Biztonsági Tanácsa közel-keleti határozatainak támogatására szólította fel a közvéleményt. A békefórum plenáris ülésén az összekötő bizottság szovjet alelnöke összegezte a korábbi napok bizottsági munkájának eredményeit. Kairóban sajtóértekezletet tartott Szadat elnök, s az általa elmondottak igazolták az eseménnyel kapcsolatos előzetes várakozásokat. Az államfő ismertette a kairói diplomácia lépéseit, s elismeréssel nyilatkozott a közel-keleti válság politikai rendezésére tett szovjet és amerikai erőfeszítésekről. A béketárgyalásokról szólva Szadat hangsúlyozta, hogy országa nem hajlandó közvetlen megbeszélésekre Izraellel. Ezen korántsem a tárgyalás elutasítását kell érteni, hanem — mint az elnök utalásaiból kitűnik — azt, hogy a megbeszéléseknek a világszervezet képviselőinek jelenlétében, illetve ellenőrzésük alatt kell lefolyniuk úgy, hogy az „igazságos és tartós béke” vonatkozzék Szíriára és a palesztinokra is. Bejrúti jelentések szerint a palesztin ellenállási mozgalomra a tárgyalási készség jellemző, s úgy hírlik, e kérdésben hivatalos döntésre készül a palesztin nemzeti tanács. A beszámolók a libanoni hatóságok és a palesztin ellenállás teljes egyetértését jelzik. A bejrúti és damaszkuszi lapok ugyanakkor igen kemény hangot ütnek meg Izraellel szemben és negatívan ítélik meg Washington szerepét. A libanoni Daily Star szerint a béketárgyalások előtt az izraeli csapatoknak ki kell vonulniuk a megszállt területekről, mivel — írja a lap — arab terület nem lehet alku tárgya. Híranyagunkban részletesen ismertetjük a Közel-Kelettel kapcsolatos diplomáciai eseményeket, itt említjük meg viszont, hogy a bécsi haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon, az előjeleket igazolva, érezhető bizonyos eltérés az Egyesült Államok és a Kongresshausban jelenlevő nyugat-európai országok álláspontjában. Ezek azonban természetesen nem a még meglevő, s csak hosszas egyeztetéssel leküzdhető kelet—nyugati eltérések föloldódására hatnak, sőt bizonyos fokig bonyolítják is a bécsi helyzetképet. A „nyugat—nyugati” ellentétek a Közel-Kelet eseményei fényében váltak ilyen élessé, és a legújabb hírek szerint végső soron a néhány hónappal ezelőtt kirobbant — vagy mesterségesen kirobbantott — francia— nyugatnémet viszálykodás megszűnésére vezettek. Párizs már az arab—izraeli háború idején is csatlakozott közös piaci partnereihez, szerdán pedig Pompidou elnök közös piaci csúcsértekezlet összehívását, illetve ezek rendszeressé tételét javasolta. Az államfő szerint az első ilyen találkozón olyan eljárást kell kidolgozni, amely lehetővé teszi, hogy válság esetén a kilencek közös magatartást alakítsanak ki. A nyugatnémet kormány von Wechmar szóvivő útján üdvözölte a francia javaslatot. A szóvivő szerdán egyébként megerősítette, amit kedden még tagadott, vagyis, hogy Brandt kancellár levelet intézett Altatóra amerikai elnökhöz. Itt érdemes idézni azt az érdekes véleményt, amely a washingtoni szövetséges rendszer másik végpontján, Japánban a Waterpare-üggyel kapcsolatban kialakult. Tokiói politikai körök szerint az Egyesült Államok pragmatikus enyhülési politikája nem személyi, hanem intézményes jellegű, így ha bármi változás történik is a washingtoni adminisztrációban, az amerikai politika alapvonásaiban változatlan marad. Az enyhülési folyamat amerikai ellenfeleinek magatartását bírálja a moszkvai Trud. A lap megállapítja: ezek az erők „alkalmasnak találták a Szovjetuniónak nyújtandó legnagyobb kedvezmény elvének kérdését az Egyesült Államok és a Szovjetunió kezdődő baráti együttműködésének meghiúsítására”. A szovjet—nyugatnémet viszony további alakulása szempontjából jelentős, hogy Walter Scheel külügyminiszter szerdán Moszkvába érkezett. Munkatársaink moszkvai telefonjelentése A kongresszus záróülése Moszkva, október 31. Szerdán ünnepélyes keretek között befejeződött a békeerők moszkvai világkongresszusa, a világ haladó erőinek eddigi legnagyobb találkozója. Száznegyvennégy nemzet, százhuszonegy nemzetközi szervezet különböző pártállású, politikai irányzatú küldöttei folytattak egyhetes nyílt, alkotó vitát az emberiség egészét érintő alapvető kérdésekről és a polémia során meghatározták a békemozgalom jelenlegi időszakának legfontosabb feladatait. A kongresszus tevékenységét elsősorban nem a demonstráció, hanem a párbeszéd jellemezte. A világ legkülönbözőbb részeiről ideérkezett 3200 delegátus közül több mint 1500 nyilvánított véleményt a plenáris üléseken és a tizennégy bizottságban. A kongresszus záródokumentumait szerdán hozták nyilvánosságra. A békeerők moszkvai világkongresszusa — a dokumentumokat előkészítő szerkesztő bizottságok munkájának befejezése után — plenáris üléssel folytatódott. A délelőtti ülésen a kongresszus elé terjesztették a tizennégy munkabizottság tevékenységéről szóló beszámolókat, ismertették a bizottságok dokumentumait. Figyelemre méltó, hogy a munkabizottságokról előterjesztett tizennégy referátum közül háromnak magyar küldött volt az előadója a plenáris ülésen. Az egyes számú, a békés egymás mellett élés és a nemzetközi biztonság témáját tárgyaló bizottság munkájáról Cyrankiewicz, a Lengyel Bé ketanács elnöke számolt be. Az indokínai kérdéssel foglalkozó szekcióbizottság tevékenységéről dr. Kende István egyetemi docens, az Amerikai Egyesült Államok indokínai háborús bűntetteit vizsgáló bizottság tagja adott átfogó ismertetést. A közel-keleti problémával foglalkozó szekció munkájáról Ivor Montague angol küldött, az európai biztonságot és együttműködést tárgyaló bizottságról Goor belga kanonok, a leszerelési bizottság végzett feladatairól Andriamanjato madagaszkári küldött adott tájékoztatót. Abdul Szamad bangladesi miniszter az ázsiai béke és biztonság, Nejike afrikai küldött a nemzeti felszabadítás, dr. Bognár József akadémikus a fejlődés és gazdasági függetlenség, Elisabet Halender finn delegátus pedig a környezetvédelmi együttműködés kérdésével foglalkozó bizottság munkájáról számolt be. A kulturális együttműködés lehetőségeit vizsgáló szekcióról Anton Refreiger világhírű amerikai rajzolóművész, a további négy — a gazdasági, tudományos és technikai együttműködéssel; a társadalmi és emberi jogok problémájával; a kormányközi és nem kormányzati szervezetek közötti együttműködéssel, valamint a Chilével foglalkozó vitáiról, dokumentumairól pedig Franz Nemschach ausztrál küldött, Lalange Bouvier-Ajam francia delegátus, valamint Hargita Árpád, a DIVSZ küldötte, illetve Maria Magnani, a chilei békedelegáció tagja adott összefoglalót. A kongresszus záró plenáris ülésének második szakaszára szerdán a késő délutáni órákban került sor. Az eredetileg tervezett időpont módosítása azért vált szükségessé, mert amint Romesh Chandra említette, elhúzódott a dokumentumok végső megszövegezése. Ez a körülmény is jellemző a mostani kongresszus munkastílusára, amelyhez hozzátartozott az a törekvés, hogy a békeerők állásfoglalása tükrözze valamennyi részvevő nézetét. A záróülésen nyilvánosságra hozták a békeerők tanácskozásának fő dokumentumait, a világ népeihez intézett nagy jelentőségű felhívást, a közelkeleti kérdésről szóló állásfoglalást, és a tizennégy bizottság munkájáról szóló összesítő nyilatkozatot. Ez utóbbi dokumentumot Mihail Zimianyin, a Pravda főszerkesztője, a kongresszus összekötő bizottságának alelnöke terjesztette elfogadásra a tanácskozás elé. H. Barta Lajos —Lovas Gyula A békeszerető emberek nevében A további sikerek feltételei A TASZSZ jelenti: A békeszerető erők világkongresszusa felhívta a világ népeit, hogy az igazságos és tartós béke szavatolása érdekében egyesítsék erőfeszítéseiket. A szerdán elfogadott felhívás leszögezi, hogy a békeszerető erők sikerei következtében az utóbbi időben javulni kezdett a nemzetközi politikai légkör. Realitássá vált az a remény, hogy a mai és a jövőbeni nemzedékek megmenekülhetnek a nukleáris katasztrófa rémétől. Az ellenségeskedés és a szembenállás a nemzetközi kapcsolatokban fokozatosan átengedi helyét a békés és kölcsönösen előnyös együttműködésnek, valamint az államok közötti fokozottabb bizalomnak. Ugyanakkor maradtak még olyan térségek, ahol a feszültség ugyanolyan nagy, mint korábban volt, ahol még mindig nem sikerült felszámolni az egész emberiséget veszélyeztető agresszió tűzfészkeit. A kongresszus felhívta a népeket: követeljék a nemzetközi biztonságon és a kölcsönösen előnyös együttműködésen alapuló békés együttélés érvényesülését, szorgalmazzák a fajüldözés, a gyarmatosítás és a neokolonializmus felszámolását. Követeljék az általános és teljes leszerelést, a katonai támaszpontok és szövetségek felszámolását, a nukleáris fegyverek alkalmazását, gyártását, kipróbálását és felhalmozását eltiltó nemzetközi konvenció elfogadását, valamint az agresszió összes formáinak beszüntetését. Követeljék, hogy a háborús célokra előirányzott összegeket fordítsák a nyomor megszüntetésére, az írástudatlanság felszámolására, az oktatás, az egészségügy fejlesztésére, követeljék az igazságtalanság kiküszöbölését, valamint azt, hogy minden nép saját belátása szerint használja fel nemzeti erőforrásait. A felhívás kimondja, hogy a béke, a biztonság és az igazságosság szavatolásának elengedhetetlen feltételeként végre kell hajtani az ENSZ-határozatokat. Ezek a követelmények — hangoztatja a felhívás — megfelelnek az ENSZ alapokmánya, a bandungi konferencia, az el nem kötelezett országok konferenciája elveinek, valamint azoknak az elveknek, amelyeket nemrég hirdettek meg a különböző társadalmi rendszerű államok vezetői által aláírt békedeklarációkban és okmányokban. Dokumentum a Közel-Keletről A Közel-Kelettel kapcsolatos kongresszusi okmány kimondja: „A pillanatnyi helyzet gyors és hatékony intézkedéseket követel. A békeszerető erők nemzeti és nemzetközi kötelessége, hogy aktívan részt vegyenek abban a tevékenységben, amely annyira szükséges mind a közel-keleti népek, mind pedig az egész világ népei szempontjából”. Moszkvai közlemény Hozzájárulás a békéhez és biztonsághoz A közlemény jóváhagyásával fejeződött be szerda este a moszkvai béke-világkongresszus — jelenti az MTI. A közlemény, amelynek szövegét az összekötő bizottság szerda délutáni ülésén öntötték végleges formába, egyebek között megállapítja, hogy a békeerők világkongresszusa fordulóponttá vált a béke fejlesztésében és megszilárdításában. Leszögezve, hogy az új világháború veszélye csökkenni kezd, a dokumentum hangoztatja, hogy a világ bizonyos térségeiben kitörő konfliktusok változatlanul nyugtalanságot keltenek. A békeszerető erők képesek és kötelesek összehangolt cselekedeteikkel hozzájárulni a béke és biztonság felé való előrehaladáshoz. A kongresszus nagy jelentőséget tulajdonít a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élésnek, amely a dokumentum szerint nem egyszerűen a háború hiányát jelenti, hanem a sokoldalú együttműködés fejlesztését is, feltételezi továbbá a népek társadalmi és gazdasági haladásért vívott küzdelmét. A békés egymás mellett élés a nemzetközi biztonság legszilárdabb alapjai■ állapítja meg a közlemény. A dokumentum kiemeli a vietnami és a laoszi nép győzelmének óriási jelentőségét. A békeszerető erőknek mindazonáltal törekedniük kell a párizsi és a vientianei egyezmények szigorú végrehajtására, s követelniük kell az Egyesült Államoktól a Kambodzsa elleni agresszív cselekmények beszüntetését. Mindent meg kell tenni az indokínai népek támogatása érdekében. A közlemény kifejezésre juttatja a kongresszus résztvevőinek aggodalmát a közel-keleti helyzet miatt. Megállapítja, hogy törekedni kell a Biztonsági Tanács 1973. október 22-i és október 23-i határozatainak maradéktalan végrehajtására, az izraeli csapatoknak az arab országok megszállt területeiről való kivonására. Feltétlenül meg kell tenni mindent az európai biztonság fejlesztése érdekében — állapítja meg a közleményt minden olyan kísérlet elutasításával, amely e folyamat megállítását célozza. Ázsiában Bandung szellemében törekedni kell a kollektív biztonsági rendszer létrehozására, amely hozzájárulna ahhoz, hogy ezen a földrészen megszűnjön a háborús konfliktusok kirobbanásának lehetősége. A kongresszus küldöttei úgy vélik, hogy a feszültség enyhülésének légkörét a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, végső fokon pedig az általános és teljes leszerelés érdekében kell gyümölcsöztetni. Az enyhülés a közlemény szerint elősegíti „a harmadik világ” országainak gyorsabb gazdasági fejlődését is. A kongresszus felszólítja a fejlett országokat, hogy szélesítsék a fejlődő országoknak való gazdasági és tudományos-műszaki segítségnyújtást mindennemű politikai feltétel nélkül. A békerők világkongresszusa elítéli a gyarmati és fajgyűlölő rendszereket és felhívja a békeszerető erőket, törekedjenek erélyes intézkedések kieszközlésére Rhodesia, Dél-Afrika és Portugália uralkodó köreinek politikája ellen. A közlemény hangsúlyozza a nemzetközi környezetvédelmi együttműködés és a természeti források ésszerű felhasználásában való együttműködés szükségességét, s rámutat, hogy a fegyverkezésre költött anyagi eszközök egy részét ennek a problémának a megoldására kell fordítani. A nemzetközi kulturális együttműködés a közlemény szerint nagy szerepet hivatott betölteni a nének közötti megértés növelésében, a háborús pszichózis, a sovinizmus és a fajgyűlölet elleni harcban. A gazdasági és tudományosműszaki együttműködés a békés egymás mellett élés egyik biztosítéka, ezért az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvei alapján továbbfejlesztendő. A békés egymás mellett élés légköre az emberi jogok érvényesülésének elengedhetetlen feltétele — jelenti ki a közlemény. — A faji hovatartozás, a nemzetiség és a politikai meggyőződés, valamint a nemek valamelyikéhez való tartozás nem szolgálhat megkülönböztetés ürügyéül. A chilei tapasztalat a közlemény szerint azt tanúsítja, mennyire veszélyes az imperialista erők politikája azoknak az országoknak számára, amelyek az önálló gazdasági és politikai fejlődés útjára léptek. A chilei néppel vállalt növekvő szolidaritás, a chilei demokraták szabadságáért kibontakozó nemzetközi mozgalom hozzátartozik a népek békéjéért, a haladásért és a társadalmi felszabadulásért folyó mozgalomhoz. Ahhoz, hogy a háború lehetetlenné váljék, nem elegendő egyedül a kormányok erőfeszítése. Ez a világ valamennyi emberének ügye — hangoztatja a moszkvai közlemény. A világkongresszus nyilatkozata Az MTI jelenti: A békeerők világkongresszusa zárónyilatkozatot fogadott el. Ez hangoztatja, hogy a kongresszus csupán a kezdetet jelenti az emberek közötti kölcsönös megértés és együttműködés megszilárdítása érdekében, a béke, a nemzeti függetlenség, a nemzetközi biztonság, az emberi jogok és a társadalmi haladás javára történő együttes nemzeti és nemzetközi erőfeszítésekben. A nyilatkozatban a kongresszus azzal a felhívással fordult az összes részt vevő nemzeti és nemzetközi szervezetekhez, hogy hagyják jóvá az állandó bizottságai által elfogadott beszámolókat és javaslatokat, s hajtsák végre azokat. Felszólítja továbbá az összes érdekelt szervezeteket, pártokat és mozgalmakat, hogy folytassák tevékenységüket az együttműködés, a párbeszéd és az egységes cselekvés szellemében, vagyis abban a szellemben, amely a moszkvai béketanácskozást jellemezte. A kongresszus megbízta a nemzetközi előkészítő bizottságot, küldjön delegációkat az ENSZ-be, az Afrikai Egységszervezethez és más kormányközi szervezetekhez, amelyek informálják e szervezeteket a kongresszus határozatairól és javaslatairól. Ugyancsak az előkészítő bizottság feladatává teszi a zárónyilatkozat annak elősegítését, hogy a moszkvai kongresszus által kezdeményezett módon további eszmecserék bontakozzanak ki a kongresszuson részt vett szervezetek között újabb kontaktusokról és együttműködési lehetőségekről.