Magyar Nemzet, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-04 / 103. szám
Magyar Nemzet é A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Tudományunk mérföldkövei A tudomány napjaink állandóan jelenlevő valósága. Ott lüktet életünk minden mozzanatában, alakítja világképünket és a társadalmat. Magunkénak érezzük és ezért fordulunk fokozott érdeklődéssel minden tudományos megmozdulás felé. Évről évre nagy jelentőségű kulturális esemény a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése. Az idei 134. közgyűlés hétfőn kezdődik az elnök és a főtitkár beszámolójával. Feladata, hogy áttekintést, értékelést adjon valamennyi tudományágban az elvégzett munkáról és kijelölje az újabb tennivalókat. Csaknem öt éve, hogy az MSZMP KB elfogadta a tudománypolitikai irányelveket. Az irányelvek Akadémiánk tevékenységében jelentős hatást gyakoroltak mind a tudomány szervezésére, mind a szakigazgatási tevékenykedésre, fellendítették és hatékonyabbá tették a kutatómunkát. Az erőket átcsoportosították. A fő feladat a kutatás feltételeinek biztosítása lett. A kutatóhálózat és a népgazdaság szoros együttműködése lerövidítette az átfutási időt a kutatás és a gyakorlat között. Az élet, vagyis a technológiai-termelési szféra mind szélesebb körben használja fel, hasznosítja az elért tudományos eredményeket. Az alapkutatások tekintélyes helyet foglalnak el a különböző tudományágakban. A természettudományok területén jelentős kutatások folynak a szilárdtestek fizikájában, a bioreguláció, a koordinációs kémia és más ágazatok kérdéseiben. Emellett azonban tudósaink részt vesznek azoknak a kérdéseknek a megoldásában is, amelyeket a társadalom fejlődése „menet közben” vetett fel. Tudósaink, kutatóink évről évre mind több ösztönzést kapnak a párttól, a kormánytól, általában a társadalomtól, és a közgyűlés is ebben az irányban hat, hogy növekvő igyekezettel válaszoljanak a társadalom és a természettudományok feladta kérdésekre és oldják meg azokat a közjó érdekében. A hazai tudomány majdnem valamennyi területének sikeres műveléséhez biztosítottak a feltételek. Tág teret, döntő többségében jó munkakörülményeket teremtett erre az akadémiai reform. Mindez természetesen nem jelenti azt, mintha nem akadna még bőven tennivaló, meg nem oldott feladat a különböző szaktudományokban. Figyelmeztetnek erre a távlati tudományos kutatási tervek is, amelyeknek jelenlegi állásáról a közgyűlés hivatott számvetést készíteni. Az Akadémia társadalomtudományi főosztályának területén végzett tudományszervezési és szakigazgatási tevékenységről szóló beszámoló jelentőségét aligha kell külön hangsúlyoznunk: megnőtt a szocialista építés, a fejlett szocialista társadalom sajátosságait, törvényszerűségeit kutató tevékenységek aránya, súlya és társadalmi megbecsültsége. A társadalomtudományokra — bátran állíthatjuk — pozitív hatást gyakorolt az MSZMP Politikai Bizottságának múlt évben hozott határozata, amely a pártnak a marxizmus pluralizálását elutasító elvi álláspontját, a kutatási szabadságot és a kutatók felelősségét egyidejűleg hangsúlyozó alapintencióját érvényesítette, és ezzel nagy segítséget nyújtott a társadalomtudományok terén szükséges elvi tisztánlátáshoz. Hadd tegyük azonban rögtön hozzá, hogy a már említett fejlődés ellenére sem lehetünk elégedettek a marxista-leninista elmélet és a dialektikus módszer térhódításával. Sok még a tennivaló e téren, ezeket a közgyűlés várhatóan nem csupán összegezi, hanem az irányt és arányt is megjelöli, hiszen a társadalomtudományi kutatások legjava az 1975—1990-ig szóló országos távlati tudományos kutatási tervben megszabott fő irányok része, azokhoz kapcsolódik. Az évenként ismétlődő tudományos seregszemlék a fejlődés határkövei. Hozzá kell azonban tenni, hogy a feladatok egyre bonyolultabbak. A társadalomtudományok például összetett kutatási módszereket igényelnek. Gondoljunk csak a távlati kutatási terv fő irányaira, amelyek nem nélkülözhetik a komplexitást, a szociológia és az összehasonlító módszerek alkalmazását, a közgazdaságtudományban a matematikai módszer elterjedését, vagy éppen a prognosztika kifejlesztését, a szociológiában a rendszerelmélet kidolgozását, megannyi más feladat megoldását. Jövőre ünnepeljük hazánk felszabadulásának 30. és a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 125. évfordulóját. Ha a közgyűlés alkalmából visszatekintünk a felszabadulást követő 29 esztendőre, tiszta lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy nem voltak hiábavalóak azok az erőfeszítések, amelyeket népgazdaságunk a tudomány általános szerepének növelésére, a kutatások fejlesztésére fordított, amelyet annak érdekében tett, hogy az anyagi és kulturális életszínvonal emelkedjék, jólét kísérje hétköznapjainkat, minél biztonságosabban tervezhessék tudományos eszközökkel a jövőnket is. Megállapítható, hogy az MSZMP X. kongresszusának határozatai nyomán meggyorsult a társadalomtudományok fejlődése. Kikristályosodtak azok a feladatok, amelyeknek kutatását a társadalmi valóság megköveteli. Az Akadémia, és szélesebben a magyar tudományos műhelyek, eredményeik — valamennyi tudományágat figyelembe véve — arra engednek következtetni, hogy megalapozott az újabb sikerekben való bizakodás. Szocialista társadalmunk éppen ezért tisztelettel tekint tudósainkra és nagy várakozással a holnap kezdődő tanácskozásokra. R. Farkas Klári Ma Franciaországban az elnökválasztás első fordulója Gromiko Damaszkuszba utazik A külpolitikai helyzet • A VÁLASZTÓPOLGÁROK ma járulnak az urnák elé*• Franciaországban, hogy szavazataikkal döntsenek Pompidou köztársasági elnök utódjáról. A francia elnökválasztáson tizenkét jelölt indul, tényleges esélye azonban csak háromnak van: Francois Mitterrand-nak, a baloldal közös jelöltjének, Giscard d’Estaing gazdasági és pénzügyminiszternek és Chaban-Delmas volt miniszterelnöknek. A nyugatnémet polgári lapok egyértelműen Giscard d’Estaing győzelmének szurkolnak. És nem leplezik aggodalmukat, hogy a nagy mérvű polarizáció, illetve a francia baloldal tényleges egysége következtében Mitterrand esetleg már az első fordulóban megszerezné az ötvenszázalékos többséget. A Költiger Stadt-Anseiger vezércikke lényegi vonásokra mutat rá, miszerint Franciaország „megérett a hatalmi változásra, ugyanis ma már a múlté, hogy csak egy ember uralkodjék”. Az eljövendő államelnök csak egy szélesebb körű koalíció vezetője lehet — állapítja meg a lap, s hozzáteszi: a francia belpolitika változásának következményei az egész nyugati világot érinteni fogják. Londonban a hét közepén tartottak helyhatósági választásokat. A brit lapok nagy jelentőséget tulajdonítottak az eseménynek, azt valószínűsítették, hogy a nagy-londoni eredmények meghatározzák majd a munkáspárti körökben még ez évre tervezett általános választások időpontját. A mostani helyhatósági választások a konzervatívok némi előretörését mutatták, s ebből az angol sajtó arra következtet, hogy Wilsonék június helyett mégiscsak későbbre halasztják a választások megismétlését. A SZÍRIAI ÉS AZ IZRAELI fegyveres erők között szom■zmbaton is változatlan hevességgel folytatódtak a harcok, annak ellenére, hogy közben magas szinten kísérlik meg a politikusok előbbre vinni a csapatszétválasztás igen bonyolult kérdésének megoldását. Az amerikai külügyminiszter, aki pénteken összesen hét órán át tárgyalt a szíriai vezetőkkel, szombaton Szadat egyiptomi elnököt tájékoztatta, majd az esti órákban tovább utazott Tel Avivba. McCloskey amerikai szóvivő szerint a damaszkuszi tanácskozások hoztak előrehaladást, de megállapodás nem született. Az amerikai külügyminiszter környezetében tartózkodó személyiségek szerint — jelentik a nyugati hírügynökségek — az eddigi tárgyalásokon nagyjából körvonalazódott, hogy a csapatszétválasztási megállapodás magában foglalja majd a fogolycserét és ütközőövezet létesítését is. A most folyamatban levő diplomáciai tárgyalások szempontjából igen nagy fontosságúnak ígérkezik Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szíriai látogatása. A MÉNA — a szíriai hírügynökséget idézve — azt jelentette, hogy Gromikót mára várják Damaszkuszba. A szovjet külügyminiszter legutóbb februárban járt a szíriai fővárosban. Munkatársunk telefon Jelentése A francia baloldal jelöltjei várják az első forduló élére Párizs, május 4. Megközelítően 32 millió francia választja meg ma az V. Köztársaság harmadik elnökét. Abban az esetben természetesen, ha az induló tizenkét jelölt valamelyike már a május 5-i első fordulóban megszerzi a szavazatoknak több mint 50 százalékát. Ha nem —, és ez a valószínűbb —, akkor két hét múlva, május 19-én még egy elnökválasztási menetet tartanak, de ebben már csupán ketten indulhatnak, az a két politikus, aki vasárnap estére az első két helyen végez. Mitterrand elnök? Az utóbbi esztendők francia politikai csatáiban igen nagy szerepük volt az előzetes közvéleménykutatásoknak. Az idén ez fokozódott is. A szombat délutáni France Soir közölte a becslés végső számait, és eszerint az első fordulót vitathatatlanul Mitterrand, a baloldal közös jelöltje nyeri meg, 45 százalékkal, utána Giscard d’Estaing pénzügyminiszter várható 30 százalékkal, harmadikként Chaban-Delmas egykori miniszterelnök 15 százalékkal. Ha a valóság megfelel majd az előzetes várakozásoknak, akkor két hét múlva Mitterrand és Giscard d’Estaing szállhat párharcba a köztársasági elnökségért. A közvéleménykutatásokat persze nem vehetjük teljesen komolyan, hiszen a valóság már több ízben megcáfolta a jóslásokat. Ezek a számok néha az agitációt is szolgálják, befolyásolják főként az ingatag választók táborát. Megtörténhet például az is, hogy már az első forduló döntést hoz, és ebben az esetben hétfőn reggel a francia lapok Mitterrand-t köszönthetik a köztársaság új elnökeként. Ezt a lehetőséget pendítette meg Etienne Fajon, az Humanité igazgatója, de még a konzervatív Figaro vezércikke is. Igaz, nem azonos szándékkal. A kommunisták és a velük szövetkezett baloldaliak a győzelemre kívánnak mozgósítani, a jobboldal viszont a „vörös veszély” hangsúlyozásával ijeszteni igyekszik a szorongó kispolgárokat. Ha kevésbé valószínű is Mitterrand első fordulós győzelme — de nem teljesen kizárt —, kampánya a legimpozánsabb eredményeket hozta. A választási hadjárat kezdetén 30 százalék felett indult, a lezáráskor pedig diadalmasan közeledett az 50 százalékhoz. Mögötte állt az egyesült francia baloldal szervezettsége, a politikai változás bizonyosságát ígérő közös kormányprogramja, és egyáltalán nem mellőzhetően azok az államférfiúi képességek, amelyekről a közös jelölt tanú ságot tett. A hadjárat lezárása előtt öt perccel, pénteken este nagygyűlést rendeztek Toulouse-ban, amelyen félszázezren vettek részt. Ez a dinamizmus döntő lehet a vasárnapi első fordulóban. Kiscard formája De hasonlóképpen „nagy formát” futott be a megosztott konzervatív tábor esélyesnek tartott jelöltje, Giscard d’Estaing is. Amikor bejelentette, hogy pályázik Georges Pompidou örökére, ha csekély százalékkal is, de lemaradt a degaulle-ista Chaban-Delmas mögött. Most viszont ő a jobboldal nagy favoritja. Csaknem kétszer annyi szavazattal, mint vetélytársát, őt várják a második helyre. Ez pedig, ha lesz második forduló, az államfői tisztet is meghozhatja neki. Amennyiben Giscard lenne az elnök, Franciaországban lényeges politikai változás következhet be. Jobboldalibb belpolitika, nagyon heves szociális összecsapásokkal, amelyeket előre jelzett, hogy Georges Séguy, a CGT szakszervezeti szövetség főtitkára pénteken a Figaróban már a beiktatás másnapjára nagyszabású bérköveteléseket helyezett kilátásba. De az igazi nagy fordulatot Giscard elnöksége a párizsi külpolitikában ígéri: erőteljesebb „atlantizmus” és még markánsabb nyugat-európai irányzat, a Közös Piac integrista felfogásának érvényesítése. Mindez persze nem nyersen és egyértelműen, hiszen a gazdasági- és pénzügyminiszter a mai Franciaországnak talán a legígéretesebb konzervatív politikusa a diplomáciai finomságok, a stratégia és taktika egybeötvözésének nagy mestere. Erre utal az az ígérete is, hogy győzelme esetén megint Messmer miniszterelnök állhat a kibővített „új többség" élére. Giscardnak szüksége van erre, ha el akarja kerülni az új parlamenti választásokat, hiszen a nemzetgyűlésben még mindig a de gaulle-istáké a legnagyobb csoport. Ők pedig engedményekre kényszerülnek, mert jelöltjük, Chaban-Delmas csaknem elvérzettnek tekinthető. A párizsi politikai közhangulat szerint csak a csoda segíthet rajta. Chaban „csodája" A degaulle-isták persze még hisznek ebben a csodában. Ezt emelte ki a szombaton rendkívüli módon megjelent Nation, rámutatva a sportember Chaban félelmetes sprintelő tapasztalatára, szinte emberfeletti képességeire, a végső erőfeszítésben. Ráadásul a degaulle-isták kétségbe vonják a közvélemény-kutatások eredményeit, egyszerűen tagadják, hogy jelöltjük máris vesztett. Ez azonban a jelek szerint inkább önáltatás. A Nation vezércikkében Pierre Charpy, a lap igazgatója elismeri, hogy a küzdelem rendkívül nehéz. „Azért verekedtünk, hogy győzzünk — írja. De még inkább létezésünkért és hitvallásunkért. Nyerhetünk, de el is veszíthetjük ezt a csatát. Nem tőlünk függ. De vasárnap minden de gaulle-istának felelőssége lesz, hogy Franciaországról vallott eszménk megőrizze erejét és súlyát.” Ezt az értékelést még jobban megerősítette Sanguinetti, az UDR főtitkára, aki kijelentette, „hő kívánságunk, hogy Chaban- Delmas győzzön, de a szocialista—kommunista koalícióval kell szembeszállnunk.” Ezek a vélemények megerősítik, hogy a jobboldal akkor is egyezségre készül, ha a degaulle-izmus 16 év után elveszítené vezető szerepét. Giscard elnöknek vagy Messmer lenne a kormányfője vagy — mint ugyancsak sejttette — Chirac, a mostani belügyminiszter, aki valósággal elgáncsolta Chabant a döntő futásban. Már most látható, hogy a jobboldal az első fordulóban megbomlott egységét a második menetre helyreállítani igyekszik. Ezt szolgálják a klebhírek is. Nagy szenzációként tették közzé, hogy Pompidou halála óta a frank a többi nyugati valutához képest jelentősen veszített árfolyamából, a nyugatnémet márkával szemben 6,2 százalékot, a dollárral szemben 3,7 százalékot, a svájci frankkal szemben pedig 10 százalékot. Ez annak a következménye — mondják magyarázatul —, hogy a nagytőke erősen tart Mitterrand győzelmétől és előrevetíti azokat a súlyos gazdasági nehézségeket, amelyek a baloldal felülkerekedését követhetik. Megváltozott hangulat Ez az érvelés azonban kétélű fegyver. A francia frank azóta gyöngült vészesen, hogy Giscard d’Estaing néhány hónapja bejelentette „lebegtetését” és az első számú felelős mégiscsak a pénzügyminiszter. A gazdasági feszültség tehát a vasárnapi választás rendkívüli tétjét is mutatja. Mert a legfrissebb jelentések megint megváltoztatták a hangulatot. A választási kampány óta első ízben jelent meg olyan szám a kormányzathoz közelálló France Soirban, amely a második fordulóra is Mitterrand győzelmét jósolja. Ha a degaulle-ista csoda beválna és Chaban-Delmas kapna alkalmat a második menet csatájára, Mitterrand győzelme 52:37 arányú lenne a nagy délutáni lap szerint, ha pedig Giscard d’Estaing az ellenfél, 48:44. Igaz, ezek a számok is a giscardista agitáció céljait szolgálják, de még így is jelentőségteljesek. Amiből az következik, hogy hétfő reggel az első forduló eredményeinek ismeretében még az eddiginél is élesebb politikai összecsapások elé néz Franciaország. A politikai vezérkarok bizonyosan eszerint döntenek majd. Várkonyi Tibor A fiago-londoni választások a konzervatívok előretörését hozták Londonból jelenti az MTI. Szombatig a nagy-londoni helyhatósági választások eredményeinek csak mintegy a kétharmadát ismertették. Ezekből kiderült, hogy a Konzervatív Párt jelöltjei némi fölénnyel végeztek a munkáspárti tanácsnokjelöltek előtt. Harminckét londoni kerület közül háromban a konzervatívok kiragadták a tanát