Magyar Nemzet, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-07 / 183. szám
(Szerda, 1974. augusztus 7.. Régészet, építés, műemlékvédelem Beszélgetés az új Óbudáról Régészetünk örömeiről és gondjairól az elmúlt időkben sokszor számot adott a Magyar Nemzet. A teljes leltárt lehetetlenség volna elkészíteni, de nyilvánvaló, hogy a gépesített mezőgazdasági művelés, valamint a korszerű építőipar teljesítményei egyre nehezebb feladatok elé állítják a hagyományos eszközökkel dolgozó régészeket. Jellemző példa Óbuda, ahol a tervezés-szanálás-építés hármas egységéből annak idején kifelejtődött a régészeti kutatás. A történelmi Óbudán oly fontos régészeti kutatásokat később kellett beiktatni. Előrelátóbb szervezéssel bizonyára nem támadt volna ellenérv a régészeti kutatás és az építés között. Erről beszélgettünk Kisvári Jánossal, a 43. számú Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatójával. Ez a hatalmas vállalat építi Óbudát, ahol ma is oly sok gondot okoz ;a földből előbukkanó múlt. Arról kérdeztem, hogyan látja a régészeti kutatás és építés kapcsolatát. Lábon áll a hús — Aki szereti a műemlékeket nyilván gyanakodva ítéli meg az iparosított lakótelepépítők tevékenységét, akkor is, ha éppenséggel nem nevez bennünket szakbarbárnak — mondta Kisvári János. — Itt a kérdés lényege. — Mint vezetőt elsősorban a jövő foglalkoztat, ám arra is gondolok, hogy amelyik népnek nincsen múltja, annak nincs emlékezete. Vallom ezt, s ahogy lehet, napi munkámban is érvényesítem ezt az elvet. S mivel mostanában legtöbb régészeti lelet az építkezéseknek köszönheti előbukkanását, így munkánkban mi is gyakran találkozunk régészeti problémákkal. — Igaz, hogy a régészeti föltárások egyáltalán nem gyorsítják az építők amúgy sem gondtalan munkáját. Ilyen értelemben legjobb volna olyan építési helyen dolgozni, ahol régészeti lelet egyáltalán nem várható, s nem állítana naponta problémák elé bennünket. Más azonban a gyakorlat. Bizonyára kevesen tudják, hogy a legifjabb budapesti 4. sz. házgyár eredetileg kijelölt helye egybeesett az Aquincumhoz legközelebb eső római tábor és eraviscus település föld alatti maradványaival. Ám a történelmi múlt becsülése megkövetelte, hogy délebbre kerüljön a házgyár, még annak árán is, hogy a tervek átfogalmazása késleltette az építkezést. — Szakmai körökben ismeretes, hogy a panelházak úgynevezett fogadószintjeinek építési ideje csaknem fele annyi, mint a teljes kábelezés ideje. Ám az óbudai épületek fogadó szintjei több időt kívánnak, mivel ezeket az épületeket lábakra állítjuk, egyebek között azért is, mert — amint dr. Berki Béla és dr. Kőszegi Margit írja a Budapest című folyóiratban — „a terv különös gonddal ügyel a műemlékek védelmére is. A feltárandó, összefüggő rommezők helyén parkot javasol. Egyes helyeken az épületek lábakra állításával biztosítja a fennmaradt leletek bemutatását”. Nem szükséges magyarázni, hogy a történelmi múlt bemutatása érdekében áldozatokat kell vállalnunk, s bizonyos többletmunkálatokat is el kell végeznünk. Többletmunkálatokat, hiszen a városrész rekonstrukciós jellege amúgy is sok akadályt okoz. Négy esztendeje figyelem az épülő óbudai lakónegyedet. Láttam, mi mindent vetett ki a föld. S volt idő, amikor egyetlen régésszel sem találkozhattam Óbudán. Voltak-e mulasztások, s vannak-e még? — Erről ugyancsak a Budapest című folyóiratban olvastam érdekes gondolatokat. Endrei Walter: Óbuda kallódó értékei című írásában. Nemcsak megállapításai érdekesek, de hasznos javaslatokat is fölvetett. Az említett tanulmány, s annak előzményei idejében figyelmeztették az illetékeseket az óbudai tennivalókra. S hogy nem figyeltek oda a javaslatokra? Nyilván ennek is oka van. — Vállalatunk, mint kivitelező szervezet, építésre alkalmas munkaterületet vesz át, s milyen értelemben a régészeti és műemlékjellegű leletek közül csak az előre nem ismert, váratlanul előbukkanó leletekért felelős. Korszerű tempó okulva az óbudai tanulságokból, elképzelhető-e valamiféle együttműködés régészet és építés között? — Noha az új mindig a régiből táplálkozik, a régészet és építés között rengeteg az ellentmondás. A munka jellege adja ezt. A leletek föltárása nyugodt körülményeket követel: gondos mérlegelést, elemzést és döntést, a szűkös pénzügyi gondok és restaurálási munkák is így kívánják. Az új létesítmények megvalósítását szoros határidők jellemzik, kényszerít a tervteljesítés határideje. Ennek ütemét a lakásra váró tízezrek határozzák meg. Ily módon régészet és építés között csak akkor képzelhető el hasznos együttmunkálkodás, ha az archeológusok is átveszik a korszerű építőipar tempóját. A válasz teljesen egyértelmű. S az Óbudát építő 43. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozói, noha nem volt feladatuk, mégis sok, sok segítséget adtak a régészetnek. Egy-egy kényszerű leálláskor néhány okosan odairányított gép munkája nagyban hozzájárult a kutatások eredményeihez. Ugyancsak sokat segítettek a velük együtt munkálkodó más vállalatok dolgozói is. Például a mélyépítők. — Biztos vagyok benne, hogy az Óbuda építése alkalmával elpusztult értékes leleteket nem a rossz szándék, vagy hanyagság semmisítette meg. Nagyobb baj, hogy az úgynevezett leletmentéshez se pénzük, se emberük nem volt a régészeknek. Vállalatunk nem támogathatta a régészeti munkálatokat anyagi segítséggel. Fölépült az új Óbuda. Sokan zsúfoltnak és sivárnak tartják. Itt van például a Kálvin utcai református templom, teljesen elfalazta a keleti oldalához épített tízemeletes panelház. Még a tornya sem látszik, ha az Árpád-híd felől nézzük. — Zsúfolt és sivár? E két jelzőhöz sok minden hozzájárult. Először is: a Hármashatárhegy északi oldaláról tekintve valóban szoros egymás melletti dobozok sokaságának látszatát kelti. Az Árpád-hídon Pestről Budára haladva, amint közeledünk a Flórián térhez, valóban bosszantó látvány a szemközt álló több mint 900 lakásos „kínai fal” csúfnevet viselő lakóház, rajta a „Biztosítás — Biztonság — OTP” felirattal. Azért bosszant, mert eltakarja a hegy szép látványát, és sűríti a városképet. — Akik nosztalgiával gondolnak a régi Óbuda romantikájára, nyilván nehezen szokják meg a kis földszintes házak helyébe épült panelházakat. S a látszat mintha igazolná olykor a bírálat helyességét. Noha a zuglói lakótelepet még nem illették zsúfolt jelzővel, az ottani 485-tel szemben Óbudán 481 ember él egy hektárnyi területen. — S ami a sivárságot illeti? Óbuda még nem épült föl, még sok itt az össze-visszaság. Alig van egy-egy tenyérnyi zöldterület, azért látszik oly sivárnak. De a Flórián tér és a Vörösvári út sarkán megállva tessék a posta és a két templom irányába tekinteni. Ott áll néhány fa, s föloldja a sík falak sivárságát. — Ám érdemes a megtervezett jövőbe tekinteni. Ismeretes, hogy Budapest a történelem során monocentrikus várossá fejlődött, s a felszabadulás óta tett erőfeszítéseink ellenére sem sikerült a külső kerületekben városias központokat kialakítanunk. Ilyen szerep vár Óbudára is, ahol ma még csak 90 ezren élnek, de a rekonstrukció végeztével, valamint a csillaghegyi, békásmegyeri lakótelepek fölépülése után mintegy 200 ezerre nő a lakosság lélekszáma. Akárcsak a pesti oldalon, itt is észak felé terjeszkedik Budapest. E városrész központja Óbuda, pontosabban az Árpádhíd torkolatának térsége. Itt találkoznak a várostól északra levő településcsoportok közlekedési vonalai, ez a térség a Duna menti üdülő- és kirándulóhelyek kiinduló és elosztó pontja. A szentendrei HÉV vonalának meghosszabbításával és elővárosi gyorsvasúti fejlesztésével közvetlen kapcsolatba kerül a metróvonalakkal, ily módon valamennyi városrésszel. Jó példák Csendes vitának képzeltem ezt a beszélgetést, mégsem vitatkoztunk. A lényeges dolgokban teljesen egyetértettünk. Azt fontolgattuk, hogy a föltárt régészeti leletek, s a megmaradt műemlékek menynyire illeszthetők össze az új város hangulatával, s mennyire oldhatnák föl a sivárságot? — Sajnos, nem sok szerepünk van a városkép kialakításának eszmei megfogalmazásában. Abból is látszik ez, hogy a nagy alkotásokra elhelyezett emléktáblák csakis a tervező nevét tüntetik fel. Legritkább esetben az építőkét. Ha jól sikerül valami, az építő is örül, s hajlamos is dicsekedni. Ha nem sikerült a mű, vállalnia kell még a bűntárs szerepét is. Inkább azt mondanám el, miket tartok én jó, követhető megoldásoknak. — Az új Erzsébet-híd elismerten modern vonalával világviszonylatban is elüt a többi Duna-hídtól. Mindkét hídfőjénél műemlékek vannak. A budai oldalon a török fürdő, a Pestin a római erőd maradványok, fölöttük szoborcsoport. A történelmi múlt emlékei mellett jobban kihangsúlyozódik a híd nemes egyszerűsége. — Budapest egyik legszebb, legmeghittebb helye a tabáni templom és környezete, amelyhez szépen odasimul a Vármúzeum bejáratát övező park és lépcsősor is.A Méreteiben jelentéktelennek látszik, annál kedvesebb a Bem József tér közelében levő török fürdő és a kis templom épületcsoportja. Pedig a háttérben modern lakóépületek állnak. — Igen sok szép példával szolgál a budai Vár műemléki együttese. Itt látható, milyen jó eredménnyel helyezhetők történelmi környezetbe a külsőleg modern épületek. Nem egy közülük olyan szemérmesen húzódik meg, hogy csak vezető segítségével lehet rátalálni. — Ami Óbudát illeti, bizakodom. S remélem, hogy itt is láthatunk majd hasonlóan sikeres megoldásokat. Kiváló lehetőséget kínál a klasszicista zsinagóga, a Mária Terézia-barokk katolikus, valamint a református templom környezete. Az épülő új Óbuda központjának itt lesz a műemléki rezervátuma, amelyhez szépen idomul majd a közeli Főtér környezete, amely bizonyára ízlésesen fölidézi majd a régvolt városrész barokk-romantikus hangulatát. Ij. Telefonon keresik Kisvári Jánost. Sürget bennünket az idő, elbúcsúzom tőle. Lefelé ballagva a lépcsőkön azon tűnődöm, talán nem is volna oly sok gondja baja a magyar régészetnek, ha országszerte úgy törődnének az előbukkanó történeti emlékekkel, mint a kőművesből lett vezérigazgató. Kiss Károly Madar Nemzet Éjféltől hajnalig a Bosnyák téren Zöldség és gyümölcs Éjfélkor a taxisofőr kérésemre beleszól az adóvevőjébe: — Fiúk, ki jár most a Bosnyák téren? Válaszul az aranyköpések tűzijátéka érkezik az éter hullámain. — A gyomornegyedben ? — A Karalábé Műveknél? — A Zöld Pokolban? Végre egy információ: — Most vittem ki egy maszekot Óriási a nyüzsgés. A taxisofőrök is jól ismerik a nagybani piacot. Ők tudják azt a nem túl közismert tényt, hogy az „éjszakai élet” itt a legsűrűbb. Miközben a főváros alszik, a Bosnyákon a zöldség- és a gyümölcskereskedelem tart ébren több száz embert Versenyfutás Márpedig itt nagyon ébren kell lenni. A termelőnek is, aki a termelőszövetkezetben vagy a háztáji földjein végzett munkáját itt váltja be forintokra, és a felvásárlóknak, a maszekoknak is, akik egymással versenyt futva csapnak le a legszebb árukra. Teljes az érdekellentét termelő és felvásárló, termelő és termelő, felvásárló és felvásárló között. Mégis egy-egy éjszaka több millió forint cserél gazdát. Teherautók, furgonok sorfala sötétlik a parkolóhelyeken. Az ország minden tájáról érkeztek. A makóiak már tegnap délben egy órakor megjöttek, aztán egész délután, este, éjszaka folyamatosan futottak be magas rakományaikkal a járművek. Aki lemarad, már nem kap helyet, meg kell várnia, amíg mások lerakodnak. Nagy Béla kocsirendezőnek teljes tekintélyét és hangerejét latba kell vetnie, hogy rendben menjen a rakodás. Rekedt, és szeme vörösült a kialvatlanságtól. A tolongásban ezernyi balesetveszély ólálkodik. Előfordulhat kisebb koccanás, leborulhatnak a ládák — sajnos, nem mindenki hajlandó betartani az előírt rakodási magasságot —, nemrég pedig egy hordárt fejbe kólintott a lecsapódó hátsó támlap. Agyrázkódással szállították kórházba. Viszonylag mégis kevés a baleset A hiszékenység naplója Még nincs három óra, „alszik” a piac. Az idézőjel sejteti, hogy ez csak amolyan félálom — csupán a helyükre került ládák mozdulatlanok. A közöttük táborozó termelők egyike-másika valóban szendereg, többnyire azok, akiknek az almája, őszibarackja, uborkája már vevőre talált. Ilyenkor még nem szabad elvinni az árut. Csak megkötik az üzletet, aztán később lehet elszállítani. Mások még figyelik a forgalmat: mogorva tekintetű férfiak meg-megtorpannak a ládahalmoknál, meggusztálják, kérdik az árat, ócsárolnak, továbbszaladnak. Ha megtetszik, „lefoglalózzák” — ami annyit jelent, hogy adnak némi előleget, megmondják a nevüket. Reggel három órától kilencig jöhetnek érte. — Nemcsak maszekok, hanem állami vállalatok, szövetkezetek megbízottjai is vásárolnak itt — mondja Pesti József helyettes főfelügyelő. A Zöldért Vállalat, a Pest megyei MÉK, a TÁSZI, néhány közért, üzemi étkezdék, a honvédség és még jó néhány vállalat és intézmény képviselője rendszeresen idelátogat. Némelyik kirendeltséget, felvásárló irodát is fenntart itt. A közületi vásárlásoknál nem is adódnak viták, annál több a magánosoknál. A fehér köpenyes, piros karszalagos felügyelők döntőbírói, közvetítő szerepet játszanak, hogy a piaci dzsungelben ne a „dzsungel törvényei”, hanem a tisztességes kereskedelem törvényei érvényesüljenek. Belelapozunk az eseménynaplóba. Főként a hiszékenység könyve ez. — Gyakori, hogy megkötik a négy-ötezer forintos üzletet, a vásárló mindössze száz forint foglalót ad, és bediktál valami fantázianevet. És reggel jön a paraszt bácsi kétségbeesve, hogy még mindig nem jöttek az áruért Kérdem, hogy hívják a vevőt. Ilyen neveket tud csak mondani, hogy „Szivaros”, „Tigi”, „Bubu”, „Jenci”... Az ismeretlen vevő valahol talált szebb árut, inkább hagyja veszni azt a százast, eltűnik a színről. Saláta-bár A fáradt, fázó emberek időnként odaszólnak az aszszonynak, vigyázzanak a portékára, ők addig betérnek egy kicsit a piaci kocsmába. A Saláta-bárnak becézett intézmény este nyolctól délelőtt tizenegyig tárt ajtóval várja a tikkadtakat. A pálinkaszaggal és füsttel sűrűsített levegőben lezajlik néhány oldottabb hangvételű üzleti megbeszélés , amelyeknek végül többnyire a kevésbé rafinált termelő issza meg a levét. Az eseménynapló számos olyan ügyről emlékezik meg, amelyek érlelő melegháza a Saláta-bár volt. Az éjszaka csavargóinak kedvelt bázisa. Éjjelenként rendőri intézkedésere mindig szükség van. Természetesen nem a valóban nélkülözhetetlen főtt kolbász és a pogácsa hevíti forrpontra az indulatokat. — Eső lesz, alacsonyan szállnak a pofonok — így adnak meteorológiai előrejelzést ilyenkor az elfogulatlan megfigyelők. A portéka Az időjárás nyilván a piaci forgalom elsőrendű tényezője. — Bátya, hogy adja az őszibarackot? — Tizenkét forintért. Van még öt rekesszel. Elviszi? Elárulom, hogy nem felvásárló vagyok, a kezemben levő jegyzetfüzet egészen más célokat szolgál. Erre a többiek is bekapcsolódnak a társalgásba. — Honnan jöttek? — Balástyáról. Akármerre járkál itt a piacon, a leggyakrabban balástyaiakkal találkozik. 18 teherautó jött fel onnan. Mi a magyarázata ennek? — Jó a termőtalaj, de főleg azért vagyunk ennyien itt, mert mifelénk szorgalmasak a népek, írja csak meg, hogy ezt a Tóth Miska bácsi mondta. — Termelőszövetkezeti tagok? — kérdem Tóth Miska bácsi egyik földijétől. — Mindannyian téesz-tagok vagyunk, de ez az őszibarack a háztájiban termett. Együtt kell húznunk a téesszel, a színvonalat tartani kell. — Milyen gyakran jön fel a fővárosba? — Általában hetenként kétszer, de attól függ, milyen a portéka. Ha hozok például öt mázsa apró barackot, nincs annak semmi értéke. Több rajta a rezsi, mint a haszon. — Most mikor érkeztek a Bosnyák térre? — Este tíz órakor már itt voltunk. A lecsó két alapanyagát szemrevételezzük: a paradicsomot és a paprikát. A tapasztalat megegyezik a háziasszonyokéval, akik már a zöldségesnél vagy a közértben szerzik be a zöldséget. Paradicsomból van elegendő, és viszonylag megfelelő áron, a paprika azonban még mindig drága, ráadásul eléggé csenevész. Gongütés Három óra. Megszólal a gong. Ez jeladás rohamra. A hordárok megköpdösik tenyerüket, és megmarkolják a kézikocsi rúdját, a maszekok vezérletével megostromolják a ládavárakat. A békés járókelő minduntalan fedezékbe kényszerül, elölről is, meg hátulról is fel-felharsan a félelmetes „Vigyáztam!” csatakiáltás. Mindenkinek egyszerre sietős a dolga, könyörtelen a tülekedés. A mázsás terhekkel robogó kézikocsik fékezhetetlenek, a ládákkal határolt utak pedig a kelleténél szűkebbek. A piac területe mintegy húszezer négyzetméter, és különösen azóta bizonyul ez szűknek, amióta a közületek is itt vásárolnak. Mindenki panaszkodik, hogy kevés a hely. A szabadpiac funkciói bővültek, területe viszont nem. Ez az ország egyetlen éjszakai piaca. Ezért alakult ki az az ésszerűtlennek tűnő szokás, hogy nemcsak a termelők érkeznek távoli tájakról, hanem kereskedők is. Székesfehérvárról, Debrecenből, Szegedről és más városokból autóznak fel a fővárosba a kereskedők, hogy időben beszerezhessék árujukat — esetleg éppen azoktól a termelőktől, akik ugyanonnan jöttek. Hordozok Délceg termet, enyhén és tekintélyes őszes haj, divatos öltözék, derűs tekintet. Megszólítom. — Nemde, ön üzletkötő. Nagyot nevet. — Nem kérem, melléfogott Tróger vagyok másodállásban. Éjszakánként trógerolok, a hordárok nemes hivatását űzöm. Ebből is bejön egy kis pénz. — Nem veszi tolakodásnak, ha megkérdezem: nappal mi a foglalkozása? — Pályamester. — A vasútnál? — Megint melléfogott Futballpályamester, kérem. Vézna, nagyszakállas fiatalember roskadozik a teli ládák súlya alatt. Teherautóról rakosgatja át a kézikocsira. Az emberek harsányan biztatják. Meglehetősen szófukar, amikor főfoglalkozása iránt érdeklődöm. — Diák vagyok, bölcsészhallgató. Többet nem árul el magáról. Nincs is ideje rá. Annál több ideje van egy másik szakállas fiatalembernek, morcosan mered maga elé. Furgonos személykocsijának hátsó ajtaja nyitva, fehér tollú csirkék zsibognak kis ketreceikben. Az autó tetején is üldögél néhány. — Nem veszik a csirkét? — Nem kell senkinek. Télen gyorsabban elkél, ilyenkor viszont az élő állatot nem veszik. Csak a zöldség megy, aki pedig húst akar, az inkább az aprólékot keresi, meg az előre csomagolt árut. — Honnan jött? — Szegedről. — Lehet, hogy vissza kell vinni az egészet? — Azt nem hiszem. Majd reggel, délelőtt jönnek a háziasszonyok, egyenként el lehet majd adni. Csak hát kényelmesebb lenne együtt az egészet — Foglalkozása? — Üzletkötő. Nagy nehezen sikerül megtudni azt is, milyen üzleteket köt. — Divatáru — közli kurtán. És ismét komor némaságba merül.* Már süt a nap, hét óra van. A kézikocsik feltűnnek, helyettük megérkeznek nagy szatyrokkal a korán kelő háziasszonyok ... Bogárdi Iván 7 AZ E HETI SZÁMÁBAN:— Népszerű méreg — Amit a dohányzásról tudni kell — Egri várépítők — Erich Kastner magyarul első ízben megjelenő novellája • — Lényeges fordulat a portugál gyarmatok helyzetében — Szemtanúk kerestetnek — az Ország-Világ nyolcfordulós rejtvénypályázata — Olvassa az Ország-Világot, az érdeklődő emberek lapját! MINDEN SZERDÁN — ORSZÁG-VILÁG!