Magyar Nemzet, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-01 / 27. szám
Egymillió fiatal véleménye Nemcsak az 1974-es esztendő legjelentősebb ifjúságpolitikai eseményének könyvelhetjük el az ifjúsági parlamentek megrendezését. Ennél többről van szó. Körülbelül egymillió fiatal vett részt a munkahelyi, tröszti, megyei, alágazati, ágazati, tanintézeti ifjúsági parlamenteken, s a jelenlevőknek majdnem a fele kért szót. Sokkal többen, mint általában a vállalati termelési értekezleteken, vagy a KISZ-taggyűléseken. Ifjúmunkások, tanulók, értelmiségi fiatalok — nem csupán a KISZ-tagok — pályakezdők, pályára készülők. Még többen lehettek volna, ha nem csupán a száznál több fiatalt foglalkoztató üzemekben, intézményekben kerül sor ezekre a sajátos munkaértekezletekre. Ott sikerült a legjobban a parlament, ahol a társadalmi szervezetek is részt vettek az előkészítésében, s ahol előre összegyűjtötték a fiatalok kérdéseit, és eljuttatták a gazdasági vezetőkhöz. Majdnem félmillióan mondták el gondolataikat a jogok és kötelességek egységéről. A helytállás egyik szép példája, hogy sok tízezer munkás, parasztfiatal és diák segítette az őszi betakarítást, társadalmi munkában. A fiatalok gondja is, miképpen lehetne a vállalatnál a termelést szervezettebbé tenni, a minőséget javítani? Több vállalatnál a dolgozó hibátlanul munkarendszer bevezetését, bizonyos munkahelyeken több műszak megszervezését javasolták. Arra is alkalmat adtak a parlamentek, hogy újabb felajánlások születhessenek az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. A társadalom is megkülönböztetett figyelemmel fordul a fiatalok felé. Ifjúságpolitikánkról tárgyalt nemrég a Minisztertanács is. Az eredmények mellett mindenütt számba veszik a tennivalókat is. Nem véletlenül hangsúlyozzák a kongreszszusi irányelvekben, hogy az ifjúság „eszmei, politikai nevelésében növelni kell a társadalom minden szervezetének felelősségét. . Vagyis, a társadalmi munkamegosztásnak ebben is érvényesülnie kell, mindenütt. Sok vállalat, intézmény vezetői éppen az ifjúsági parlamentek alkalmával ébredtek rá, hogy az ifjúság szocialista nevelése nem csak a KISZ feladata. A fiatalok sajátos gondjai is napirendre kerültek a parlamenteken. A központi intézkedések, erőfeszítések eredményeképpen növekedett a fiatal házaspárok részesedése az állami lakásokból továbbfejlesztették a szervezett magánlakásépítés lehetőségeit. De a fiatalok keresetéhez képest még mindig túlságosan nagy a „kezdő összeg”. Különösen nehéz a gyermeket vállaló és önálló lakással még nem rendelkező fizikai dolgozók helyzete. A kormány tavalyi, februári ülésén megtedni az ötödik ötéves terv ifjúságpolitikai feladatait, s ennek keretében a népgazdaság teherbíró képességéhez mérten nagyobb figyelmet fordítanak a lakásügyre is. A KISZ központi bizottsága az ifjúsági parlamenteken elhangzottak alapján is, több megoldást javasol. Megállapítható, hogy jelentősen befolyásolják a munkahelyi közérzetet a pályakezdés zökkenői, az például, hogy sok vállalatnál nem úgy fogadják a pályakezdő fiatalokat, ahogyan elvárnák. Nem elégaz ünnepélyes fogadtatás. Nem helyettesíti a mindennapi segítséget a munkapadnál, íróasztalnál. Ahol szocialista brigádokba kerülnek a fiatalok, ott nincs is baj. A kezdő gyakorlatlan szakmunkásokat, segéd- és betanított munkásokat azonban nem mindenütt támogatják az idősebbek. Pedig a vállalatok érdeke is, hogy minél kevesebben vándoroljanak el! Miért akadozik a patronáló mozgalom, amelyet tavaly kezdeményezett a KISZ? Az okok alapos ismerete nélkül aligha lehet megtalálni a jó megoldást. Általában kevés a felvetett bérprobléma, s ami volt, azok zömmel a vállalaton belüli feszültségekre utaltak. Ugyanakkor néhány területen a felnőtt korosztály és a pályakezdők helyzete hasonló. Fiatal kutatók, orvosok, egészségügyi dolgozók s a lakossági szolgáltatást végzők véleménye szerint az alapbérek nem állnak arányban a túlságosan kedvezőtlen munkaidő-beosztással, a fizikai megterheléssel és a vállalt felelősséggel. A szabad idő hasznosabb eltöltéséhez nemcsak több szeszmentes szórakozóhelyre lenne szükség, hanem az ifjúsági klubokban a kulturáltabb szórakozás feltételeit is meg kellene teremteni. A munkásszállásokon élő és az ingázó fiatalok körülményein is akad javítanivaló. A parlamenteken hívták fel a figyelmet a következőkre is. Számtalan kedvezménnyel és lehetőséggel élhet, aki a munka mellett tovább akar tanulni. De a vállalatok nem szívesen támogatják azokat a fiatalokat, akik nem az üzem érdekeinek megfelelő pályákra jelentkeznének, például tanárok szeretnének lenni. Ugyanakkor közismert a tanárhiány. Nyilvánvalóan ebben az ügyben is lehetne megoldást találni. Néhány ötletet a parlamenteken is felvetettek. A fiatalokat is foglalkoztatja, miképpen lehetne továbbtanulásra ösztönözni azokat, akik nem fejezték be a nyolc általánost? Külön ügy a szakmunkás bizonyítvánnyal egyetemre került fiatalok sorsa. ..Kísérleti év” volt a tavalyi, az ifjúsági parlamentek történetében. A KISZ KB a legutóbbi ülésén összegezte a tapasztalatokat, s javaslatait eljuttatta az érdekelt fórumokhoz. Kérték a Minisztertanácsot, biztosítsa, hogy a parlamenteken elhangzott kérdésekre az illetékesek a legkésőbb ez év első felében válaszoljanak. S főképpen, a jó javaslatokat valósítsák meg. A parlamentek jövője is ezen múlik. Meg azon is, mennyit tesznek érte éppen a fiatalok. Tóth Erzsébet Lu =-••• Magyar Nemzet == ---------------------------- " A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Újabb szovjet—amerikai tanácskozások kezdődtek a hadászati támadófegyverek korlátozásáról A külpolitikai helyzet A SALT—II. keretében újabb szovjet—amerikai megbeszéléssorozat kezdődött Genfben. Az új forduló előtt mind Szemjonov külügyminiszter-helyettes, mind pedig Johnson nagykövet — a két küldöttség vezetője — derűlátóan nyilatkozott a tanácskozások esélyeiről. Mint a TASZSZ emlékeztetett rá, Vlagyivosztokban már kidolgozták a hadászati támadó egyverek korlátozásáról tíz évre kötendő megállapodás fő irányelveit, és a felek már 1975- ben szeretnék aláírni az egyezményt. A küldöttségek a végleges szöveg kidolgozására összpontosítanak, s így nyitva áll az út a genfi tárgyalások sikeréhez — fejtegette a szemleíró. Megjegyzi azt is, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatokban az enyhülés realitássá vált, s a politikai közeledést alá kell támasztani a katonai enyhüléssel. A stratégiai fegyverek korlátozására irányuló intézkedések éppen ezt szolgálnák. Rámutat a szemleíró, hogy az Egyesült Államok kongresszusában egyes hangadók hiába próbálnak árnyékot vetni a Szovjetunió politikájára és hasztalanul követelik az amerikai kormányzattól, hogy helyezkedjék „kemény álláspontra” a genfi megbeszéléseken. Az utóbbi évek megállapodásai megmutatták, hogy a fegyverkorlátozás és majdan csökkentés távolról sem utópia, hanem megvalósítható lehetőség A Pravda New York-i tudósítója ezzel összefüggésben utalt arra, hogy az amerikai kormány vezetői az elmúlt napokban állást foglaltak a kapcsolatok javítása mellett. Noha nem kevés azok száma, akik nem az egyenjogúság alapján képzelik el a szovjet—amerikai együttműködést, mégis — szögezi le a lap — a szovjet—amerikai viszony megszilárdításának mind több híve van az Egyesült Államokban. A kelet—nyugati összefüggések és elsősorban az európai biztonsági értekezlet jövője központi témaként szerepelt Ford elnök és Wilson kormányfő washingtoni megbeszélésein. Wilson washingtoni látogatásán kiderülhet, hogy az enyhülési folyamatot egyformán ítélik-e meg kontinensünk nyugati felében és az „újvilágban”. A feltételezésre az ad alapot, hogy a kilencek a múltban sokszor negatívabb álláspontra helyezkedtek például a genfi tárgyalóasztalnál, mint a nyugati szövetségi rendszer vezető ereje, az Egyesült Államok. Az európai együttműködés rendszerében sajátos helye van az NDK és az NSZK kapcsolatainak. Szovjet lapok is utalnak rá, hogy vannak Bonnban olyan kísérletek, amelyekkel megakadályozni igyekeznek az NDK és más államok konzuli egyezményét. De az ilyen próbálkozások ellentmondanak a nemzetközi élet általánosan elismert normáinak. A bonni kísérletekre fényt vet — és egyúttal magyarázza is őket — a Schmidt kancellár kormánynyilatkozatáról folytatott parlamenti vita. A kereszténydemokraták, régi nézeteikhez híven, azt kérték számon, hogy miért nem vitt a két német állam alapszerződése közelebb a „nemzeti egység” helyreállításához. Ugyancsak „felrótták” a kormánynak, hogy „elhanyagolja Nyugat-Berlin támogatását”. Az egyik kereszténydemokrata képviselő például azon „sajnálkozott”, hogy az ENSZ főtitkárának „nincs ideje” Nyugat-Berlin fölkeresésére. Genscher külügyminiszter fölszólította a CDU-t, terjesszen elő javaslatokat, miként vehetne részt erőteljesebben az NSZK a nemzetközi enyhülés folyamatában. Egyes nyugati lapok egyébként úgy tudják, hogy a főbb külpolitikai kérdések megítélésében nem mindig van egység a szociáldemokraták és szövetségesük, a szabaddemokraták között. A bécsi Die Fürche például legutóbb arról cikkezett, hogy a Rajnaparti szövetség „szétesőben” van. A hetilap célzatosan eltúlozta az SPD és FDP szövetségének gondjait. Szocialista országok külügyminiszter-helyetteseinek értekezlete Moszkvában Moszkvából jelenti az MTI. Moszkvában január 29—30-án megtartották a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszter-helyetteseinek tanácskozását, amelyen részt vettek a Bolgár Népköztársaság részéről Andon Trajkov, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről Frantisek Krajchc, a Lengyel Népköztársaság részéről Stanislaw Trepczynski, a Magyar Népköztársaság részéről Marjai József, a Német Demokratikus Köztársaság részéről Herbert Krolikowski, a Román Szocialista Köztársaság részéről Cornel Pacoste, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről Nyikolaj Rogyionov. A tanácskozás munkájában részt vett Nyikolaj Firjubin, a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének főtitkára. A tanácskozáson, amely a gyümölcsöző együttműködés, a testvéri barátság és kölcsönös megértés légkörében zajlott le, véleménycserére került sor egyes kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. Szemjonov és Johnson ismét Genfben Előtérben a hadászati támadófegyverek korlátozása Genfből jelenti a Reuter. Csütörtökön este Alexis Johnson nagykövet vezetésével Genfbe érkezett az Egyesült Államoknak a SALT újabb fordulóján részt vevő küldöttsége. Johnson nagykövet megérkezésekor derűlátóan nyilatkozott a soron következő tárgyalások kilátásairól. „A vlagyivosztoki megállapodás annyira világos és konkrét — mondotta —, hogy hivatalos szerződéssé való átváltoztatásának lehetségesnek kell lennie." Szerinte a következő hónapokban sikerül újabb szovjet— amerikai SALT-megállapodást kötni. Végül jelezte: az ame rikai küldöttségnek az a szándéka, hogy minden tőle telhetőt megtesz a támadó hadászati fegyverek korlátozása, és ezáltal „a világ biztonsága és stabilitása alapjainak lerakása” érdekében. A Szemjonov külügyminiszter-helyettes vezette szovjet és a Johnson nagykövet vezette amerikai küldöttség tárgyalásai pénteken ismét megkezdődtek Genfben, a két küldöttségvezető a Szovjetunió állandó ENSZ-képviseletén találkozott. Neves amerikai közéleti személyiségek az enyhülés mellett Washingtonból jelenti az MTI. A hadászati támadófegyverek korlátozásáról pénteken Genfben indult újabb SALT- forduló megkezdésének napjára időzítve az amerikai—szovjet kapcsolatok ápolására alakult amerikai bizottság egész oldalt betöltő nyilatkozatot tett közzé a pénteki Washington Postban. Az enyhülési politika következetes folytatása mellett síkraszálló nyilatkozatot a bizottság igazgató tanácsának tagjai, tekintélyes amerikai üzletemberek, diplomaták, egyetemi tanárok, szakszervezeti vezetők írták alá, közöttük Galbraith közgazdászprofesszor, volt nagykövet. Reischauer profeszszor, volt tokiói nagykövet. Sanford, a Dukeegyetem elnöke. MacCarthy, az 1976-os elnökválasztásokon független elnökjelöltként induló volt demokrata párti szenátor. Kendall, a PepsiCo INC. elnöke, a szovjet— amerikai kereskedelmi és gazdasági vegyes bizottság társelnöke. Prill, a Lockheed International elnöke. Salisbury, a New York Times vezető publicistája. és Woodcock, az Autóipari Szakszervezet elnöke. „Az utóbbi öt esztendő kevés fejleménye adott több reménységet az amerikai népnek, mint az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kóstolatok új irányzata” — dngoztatja a nyilatkozat és rámutat: „A hidegháborús szólamok helyére az enyhülési politikába vetett reménység lépett: a két nagyhatalom közötti problémákról legalábbis megindult a tárgyalás.” A nyilatkozat aláírói hatpontos programot vázoltak fel, amelyben a többi között kifejtik, hogy a nukleáris fegyverek hathatós ellenőrzése csakis akkor lehetséges, ha a szovjet —amerikai kapcsolatokban jelentős mértékű barátságos együttműködés mutatkozik. E kérdésekről az enyhülés légkörében lehet csak tárgyalni. Mind a nukleáris fegyverrendszerek elterjedésének megakadályozása, mind a közel-keleti válság politikai rendezése nagymértékben függ a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttműködésétől, majd a nyilatkozat aláírói utalnak azokra a kikötésekre, amelyeket a kongresszus a kereskedelmi törvényhez kapcsolt. Leszögezd: ..Nem hiszünk abban, hgy ilyen kérdéseket alkudozási ütőkártyaként lehet felhasználni”. Végül azt hangsúlyozák, hogy az enyhülés az amerikai név túlnyomó többségének óhaja. Gromiko látogatása előtt a közel-keleti kibontakozás lehetőségeit elemzik a moszkvai hírmagyarázók Bokor Pál, az MTI moszkvai tudósítója írja. Szombaton újabb közel-keleti utazásra indul Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. A moszkvai hivatalos, közlemények szerint Gromiko előbb Szíriában, majd Egyiptomban tesz baráti látogatást. A látogatással kapcsolatban a moszkvai megfigyelők főként két körülményre hívják fel a figyelmet. Elsősorban arra, hogy miként a külügyminiszter korábbi utazásai is igazolták, a szovjet diplomácia elsőrendű célja ebben a térségben a béke fenntartása, s ennek megfelelően a közel-keleti rendezés átfogó szovjet tervének előmozdítása az összes érdekelt felek bevonásával újból összehívandó genfi értekezlet felhasználásával. Másodsorban: a szovjet diplomácia vezetője a Szovjetunió és a vezető arab államok közötti baráti kapcsolatok megszilárdítása céljából látogat el Damaszkuszba és Kairóba. Ami a részleteket illeti, a nyugati sajtó ezekről az utóbbi időben számos spekulációt tett közzé, amelyekről szovjet részről a következőket állapították meg: az imperialista propaganda próbálkozásai, hogy egy rendkívül bonyolult helyzetben szembeállítsa a Szovjetuniót az arab országokkal, egyrészt az izraeli pozíciók javítását, másrészt a szovjet külpolitika lejáratását szolgálják. Ennek megfelelően a szovjet sajtó változatlanul figyelmen kívül hagyja a spekulációkat. A legfrissebb moszkvai hírmagyarázatok közül kiemelkedett Vlagyimir Kudrjavcevnek, az idősebb szovjet újságíró-nemzedék közel-keleti ügyekben legtapasztaltabb képviselőjének a Moscow News című hetilap legújabb számában megjelent cikke, amelyben „Csaták a tartós békéhez vezető úton” címmel a közelkeleti diplomáciai fejleményekről szólva megállapítja: Izrael a közel-keleti rendezés úgynevezett szakaszos tervét támogatja. Rabin miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatából ítélve Izrael, miközben ígéretet tesz arra, hogy visszavonja csapatait a Sinai félszigeten, ezzel több mint kétéves „haladékot” próbál szerezni. Cserébe nem többet és nem kevesebbet kíván, mint „békés rendezést” Egyiptommal. „Más szavakkal az izraeli agresszorok, igyekezve megtartani a legfontosabb megszállt területeket, tétjüket továbbra is az arab államokkal folytatandó elkülönített tárgyalásokra helyezik, hogy megtörjék az arab országok cionizmusellenes egységfrontját és elszigeteljék Szíriát, amelyet extremista országként állítanak be, mivel a Golan-magaslatok teljes felszabadítását követeli és támogatja a palesztinai arabok mozgalmát.”