Magyar Nemzet, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-01 / 128. szám
2 ben aláírt barátsági és együttműködési szerződés szilárd alapján — gyümölcsöző együttműködés alakult ki és fejlődik tovább. Hétfőn Bagdadban aláírták a Szovjetunió és az Iraki Köztársaság gazdasági és műszaki együttműködésének fejlesztéséről szóló kormányközi megállapodást. A megállapodás értelmében a két ország hosszú távú alapon együttműködik egymással az iraki gazdaság alapvető ágazatait szolgáló nagyvállalatok létrehozásában, így kőolajlelőhelyek komplex felszerelésében, az ország legnagyobb hidroenergetikai komplexumának, az eufráteszi vízierőmű-rendszer felépítésében. A megállapodást szovjet részről Szkacskov, a Szovjetunió külgazdasági állami bizottságának elnöke, iraki részről pedig Al-Hamdáni tervezésügyi miniszter írta alá. Az ünnepélyes aláíráson jelen volt Alekszej Koszigin és Szaddam Husszein. Indira Gandhi nagyra értékelte az új szovjet békeprogramsot új-Delhiből jelenti a TASZSZ. Indira Gandhi indiai miniszterelnök-asszony közelgő szovjetunióbeli látogatása kapcsán szovjet újságírók csoportját fogadta Új-Delhiben. A beszélgetés során Indira Gandhi kifejezte meggyőződését, hogy ,,a szocialista országok, különösen a Szovjetunió, aktív szerepet fognak játszani annak érdekében, hogy a nemzetközi politikában nagyobb legyen az egyenlőség”. Indira Gandhi nagyra értékelte az új szovjet békeprogramot és megjegyezte: ,,A békeprogram alapvető alkotóelemeit a népek közötti együttműködés, megértés és békés egymás mellett élés további elmélyítésének elveit, India mindig az országok közötti kapcsolatok legfontosabb elveinek tartotta.” Indira Gandhi nagyra értékelte az 1971-ben aláírt szovjet-indiai béke-, barátsági és együttműködési szerződést. „Ez a szerződés hivatalos kifejezése a két ország között a nemzetközi kérdések megítélésében fennálló hasonló álláspontoknak és annak a közös kötelezettségnek, hogy a két ország között megszilárdítjuk a kölcsönös megértést. Ez a szerződés, ugyanúgy, mint barátságunk, nem irányul más ország ellen. Egyetlen célja és értelme van: a béke és a stabilitás megszilárdítása földünkön” — mondotta. Tömegmészárlássá fajult a libanoni polgárháború A falanteisták vezére szovjet—amerikai fellépést kért „Tömegmészárlás Bejrútban: 210 halott” címmel tudósított hétfőn az AFP a libanoni harcokról. A sebesültek számát egy bejrúti napilap 680-ra becsülte. A jobboldali és a baloldali fegyveresek tüzérségi párbaja vasárnap kiterjedt Bejrút öszszes sűrűn lakott kerületeire, a tengerparti és a hegyvidéki körzetekre, Libanon északi és középső vidékére egyaránt. Nyugati hírügynökségek úgy tudják, hogy az elmúlt 24 órában csupán Bejrút térségében mintegy ezerötszáz ágyúlövedék csapódott be. Gemajel, a libanoni falangista párt vezetője vasárnap este sürgette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok vállaljon „vezető szerepet a libanoni válság megoldásának elősegítésében”. Szerinte az arab országok cserbenhagyták Libanont. A falangista vezető nyilatkozatában egyetlen szóval sem utalt a francia kormány nemrég felajánlott közvetítésére. Georges Saul, a Libanoni Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára állást foglalt Szíria libanoni katonai jelenléte ellen. Véleménye szerint „hasznos” lenne az olyan arab országok szövetsége, amelyek nem kötelezték el magukat a térségben folytatott amerikai és egyiptomi politikának. Ezzel összefüggésben Szíriát, Irakot, Algériát, Líbiát és a palesztin ügy szolgálatában álló arab hazafias erőket említette. Raymond Edde, a Libanoni Nemzeti Blokk — múlt héten merénylet következtében megsebesült — vezetője vasárnapi állásfoglalásában Kissinger amerikai külügyminiszter véleményét idézte, aki azt mondotta: „Libanonban csak akkor fog helyreállni a béke, ha Szíria ellenőrzi ezt az országot”. Kairóból jelenti a Reuter: Egyiptom hétfőn hivatalosan javasolta, hogy a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet teljes jogú tagként vegyék fel az Arab Liga tagjai közé. Fahmi egyiptomi külügyminiszter Riadhoz, az Arab Liga főtitkárához intézett üzenetében kérte, hogy a PFSZ felvételének kérdését tűzzék az Arab Liga tanácsa legközelebbi ülésszakának napirendjére. A Palesztina Felszabadítási Szervezet 1964 óta az Arab Liga társult tagja, de nem rendelkezik szavazati joggal. Ha az egyiptomi javaslatot elfogadják, a PFSZ lesz az Arab Liga 21. tagja. Az AFP értesülése szerint az Arab Liga helyettes főtitkára kedvezően fogadta az egyiptomi kezdeményezést. Romesh Chandra sajtóértekezlete a kubai fővárosban Havannából jelenti az MTI. „Az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság mindent elkövet, hogy akadályozza a leszerelési világkonferencia összehívását” — hangsúlyozta havannai sajtótájékoztatóján Romesh Chandra, a Béke-világtanács főtitkára. Chandra — aki az ENSZ apartheidellenes bizottságának havannai nemzetközi konferenciáján vett részt — kitért arra is, hogy a Béke-világtanács idei legnagyobb akciója októberben a fejlődő országokkal foglalkozó budapesti világkonferencia lesz, amelyre több mint száz országból várnak küldötteket. A TASZV, hírmadi aralata Pekingben hirtelen „Moszkva kiszolgálójának*’ kiáltották ki a kegyvesztett Tenget Moszkvából jelenti a TASZSZ. A mai Kínában a szovjetellenesség az állami politika fő irányvonala. Szovjetellenességükben szinte versenyeznek egymással a maoista felső vezetéshez tartozó összes személyiségek. A Szovjetunió elleni támadások azonban nem feltétlenül biztosítják a sikert a Pekingben kibontakozott hatalmi harcban részt vevő személyiségek számára. Ki ne hallott volna például a nemrég minden tisztségéből leváltott Teng Hsziao-ping szovjetellenes kirohanásairól? Különösen kitett magáért ezen a téren azután, hogy a „kulturális forradalmat” követő néhány éves kegyvesztése után ismét vezető beosztásba került. Most, amikor a maoisták táborában megkezdődött a frakcióharc következő fordulója, a hivatalos kínai propaganda Teng Hsziao-pinget hirtelen „Moszkva kiszolgálójának” kiáltotta ki. Ez az új vád csupán néhány héttel azt követően hangzott el, hogy Tenget „a kapitalista út makacsul megjavulni nem akaró követőjének” nevezték. A pekingi hamisítók mesterkedései igen jellemzőek; arról tanúskodnak, hogy semmilyen szovjetellenesség sem biztosítja a maoista rezsim vezető személyiségei számára a megtorlásoktól való megmenekülést, ha Mao Ce-tung nagyon veszélyes vetélytársat lát bennük. Így volt ez Liu Szu estre, Lin Piaóval, így történt Tenggel is. Ki lesz a következő? — kérdezte a TASESZ hírmagyarázója -Magyar Nemzet . Mosikval tudósítónk Nyikolaj Podgornij és Ferdliland Martos eszmecseréi Moszkva, május 31. Hétfő délben Moszkvába érkezett Ferdinand Marcos, a Fülöp-szigetek elnöke a szovjet Legfelső Tanács és a kormány meghívására. A repülőtéri ünnepélyes fogadtatásnál jelen volt Podgornij elnök, Gromiko külügyminiszter, és Mazurov első miniszterelnökhelyettes is. Marcos elnököt elkísérte Moszkvába felesége, valamint a Fülöp-szigeti külügy-, pénzügy- és iparügyi miniszter is. Hétfő délután megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. Annak ellenére, hogy a két ország között mind ez idáig nincs diplomáciai viszony, Marcos elnök moszkvai látogatása nem sorolható a váratlan események közé. A Szovjetunióban hosszabb ideje már nagy figyelemmel kísérik és a lényeget tekintve pozitívan értékelik az 1972 szeptembere óta a Fülöp-szigeteken kibontakozó fejleményeket. A csaknem négy éve fennálló katonai állapot körülményei közepette rendkívüli elnöki hatalommal kormányzó Marcos belpolitikai reformintézkedései a kitűzött program megvalósulása folyamán már eddig is bizonyos sikereket hoztak a bonyolult, feszültségekkel terhes és gazdasági szempontból igen súlyos helyzetben — állapítják meg Moszkvában. Különösen fontosnak ítélik: az utóbbi időben erősödik a törekvés Manilában, hogy a Fülöp-szigetek önállóbb szerepet játsszon a nemzetközi életben. A korábbi teljesen egyoldalú, amerikaibarát irányvonal átértékelési folyamatát jelzi, a szovjet értékelés szerint, hogy Pakisztán mellett éppen Marcos kormányzata vetette fel annak idején a SEATO megszüntetésének gondolatát. Az indokínai változások nagymértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a Fülöp-szigetek nyitott a szocialista országok irányában, s 1973 ősze óta a legtöbb szocialista országgal, köztük Vietnammal és Kubával is diplomáciai viszonyt létesített. A szovjet fővárosban természetesen tisztában vannak azzal, hogy az új délkelet-ázsiai helyzetben várhatóan fokozódik a Pentagon nyomása a térség kisebb országaira, amelyek az Asean-csoportba tömörültek. A Krasznaja Zvezda vasárnapi száma így utalt arra, hogy az amerikai katonai vezetés változatlan szándéka a Fülöp-szigeti nagy jelentőségű haditengerészeti és légi bázisok fenntartása. A Fülöp-szigeti támaszpontok fontos szerepet töltenek be az Indiai-óceánon végighúzódó amerikai bázisrendszerben. A Szocialisztyicseszkaja Indusztrija című napilap Marcos látogatását köszöntő írásában megállapította, hogy a Fülöpszigeti külpolitika átértékelése során — a diplomáciai kapcsolat hiánya ellenére — a két ország viszonyában is megtették az első jelentős lépéseket. Az idén aláírt kereskedelmi megállapodások értelmében a Szovjetunió lényeges mennyiségben vásárolt rézkoncentrátumot és néhány hagyományos Fülöp-szigeti exportcikket. Az átfogó gazdasági együttműködési megállapodás lehetősége is felmerült már a két fél között. A kulturális-társadalmi kapcsolatépítés is megkezdődött, ennek kibontakoztatásában fontos szerepet tölt be a két ország baráti társasága, a Fülöp-szigetek—Szovjetunió Baráti Társaság tiszteletbeli elnöke Ferdinand Marcos felesége. A gazdasági napilap szerint „természetesen csak az első lépéseket tették meg”, de igen nagyok a távlatai a két ország együttműködésének, amely fontos szerepet játszhat az egyoldalú — alapvetően amerikai és japán — külkereskedelmi orientáció megszüntetésében. A szovjet fővárosban érthetően jelentőséget tulajdonítanak Marcos elnök látogatásának, egyebek között éppen az átalakulóban levő délkeletázsiai arcvonalak miatt. Moszkvában elégedetten fogadták az elnöknek elutazás előtt tett nyilatkozatát, mely szerint szovjetunióbeli látogatása részét képezi a manilai külpolitikában végbemenő mély változásoknak. Az ország nemzeti érdekei diktálják a diplomáciai kapcsolatok felállítását a Szovjetunióval, s a bővülő gazdasági együttműködés hozzájárul az ország gazdasági helyzetének ♦stabilizálásához — jelentette ki. A hétfői Pravda a magas szintű vendéget köszöntő írásában, a szovjet emberek azon reményének adott hangot, hogy a látogatás a két ország népei közötti baráti viszony fejlődéséhez járul hozzá. Lovas Gyula Az FDP önállóan vívja meg választási harcát Freiburgból jelenti az MTI. Egész napos vita után a nyugatnémet szabaddemokraták freiburgi rendkívüli kongreszszusán a küldöttek — kis módosításokkal — elfogadták az FDP választási programját. Záróbeszédében a párt elnöke, Genscher külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a választási program „elutasítja mind a konzervatív, mind a szocialista politikát”, és a koalíciós készség megújítása nem jelenti azt, hogy az FDP „menlevelet” ad a szociáldemokratáknak. Az FDP „önálló, független párt” és választási harcát is önállóan vívja meg. „Koalíciós választási harcról” nem lehet szó. A freiburgi kongresszus azonban, amelyet június 18-án Dortmundban a szociáldemokraták választási kongresszusa követ, megerősítette a bonni kormánykoalíció egységét. Az SPD és az FDP esélyesen veheti fel a harcot a hatalomra törő kereszténydemokratákkal, noha ez a harc igen szoros eredményt ígér. A külpolitika hírei (Bukarest, TASZSZ) Május 28-tól -6m-ig baráti látogatáson Romániában tartózkodott Katusev, az SZKP KB titkára. Fogadta őt Nicolae Ceausescu. A szovjet és a román kormány baráti kapcsolatainak további elmélyítéséről, az SZKP és az RKP tevékenységéről cseréltek a többi között véleményt a meleg, baráti légkörű találkozón. Katusev hazaérkezett Moszkvába. (Buenos Aires, Reuter) Feltehetően baloldali gerillák elrabolták Alberto Pita ezredest, az argentin általános munkásszövetség vezetőjét. Isabel Perón megdöntése óta ez volt az első akció ilyen magas rangú katonatiszt ellen. ■O (Peking, MTI) Bhutto pakisztáni miniszterelnök befejezte pekingi látogatását. A közlemény szerint mindaddig rém lehetséges az indiai— pakisztáni viszony teljes normalizálása, amíg a két fél megoldást nem talál Dzsama és Kasmír problémájára. Kína és Pakisztán szerint szavatolni kell számukra az önrendelkezési jogot. (Szófia, MTI) A vasárnapi nemzetgyűlési és tanácstagi választásokról központi jelentést adtak ki, amely megállapította, hogy a szavazás teljes rendben, a választási törvény előírásainak megfelelően zajlott le. O (Riad, AFP) Schmidt kancellár befejezte szaúd-arábiai tárgyalásait. Megköszönte a vendéglátó országnak, hogy az olajtermelők legutóbbi értekezletén Szaúd-Arábia képviselője az olajárak befagyasztása mellett szállt síkra. Õ (Brüsszel, MTI) „örökzöld” közös piaci témákról tárgyalnak Brüsszelben az EGK külügyminiszterei. Napirenden a többi között az európai parlament és a nyugateurópai unió kérdései szerepelnek.› (Oslo, DPI) A tőkehalháborúról brit—izlandi külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek a norvég fővárosban. Kedd, 1976. június 1. Római telexjelentésünk Az olasz tét Róma, május 31. SPINELLI közös piaci „iparügyi miniszter”, az egyik legtekintélyesebb brüsszeli „eurokrata” képviselőjelöltsége az Olasz Komumnista Párt választási listáján bombaként hatott. Amikor a L’Unita nyilvánosságra hozta, felbolydult méhkashoz hasonlított azon a vasárnapon a Közös Piac brüszeli központja és a római pártszékház tája. Senki el nem hitte volna, ha egy nappal előbb hallja a tényt. Ha lehet, túlmegy annak a jelentőségén is, hogy a NATO dél-európai légierejének volt parancsnoka, Nino Pasti, az olasz vezérkar nyugalmazott tábornoka is az OKP jelöltje a június 20-i parlamenti választásokon, és hogy neves katolikus írók, újságírók, a katolikus értelmiség javát alkotó személyek szintén. Ez utóbbiak olyan heves és elkeseredett reagálást váltottak ki az egyház, a Vatikán részéről, amelyre a Pacelliféle idők óta nem akadt példa. A pápa „árulóknak” bélyegezte őket, holott nem a világnézetüket tagadták meg, hanem csak úgy ítélték: az olasz társadalomnak ma arra van szüksége, amit a kommunisták javasolnak, s felelős módon részt akarnak vállalni ennek megvalósításában. Ha megtagadtak valamit, akkor azt kizárólag a Kereszténydemokrata Párt tette, amely korruptságával, visszaéléseivel, erkölcsi csődjével ma a legkevésbé hordozója a „keresztény értékeknek”. Pásti választása az olasz fegyveres testületeken belül uralkodó mély megosztottságra, rossz közérzetre vet fényt — az általános olasz válság egyik vetületeként. Ám Spinelli csatlakozása kilép az olasz keretekből, az Olasz Kommunista Pártnak nemzetközi tényezőként való jelentkezését rögzíti. Azt jelzi: a június 20-i olasz választások — az OKP révén — nem olasz belügyet jelentenek csupán. Az olasz „kommunista kérdés” — az ország egyharmadát maga mögött tudó demokratikus erő kirekesztése a kormányzatból, illetve e kirekesztés tarthatatlansága — nemzetközi méretűvé nőtt. ELSŐSORBAN WASHINGTON, Kissinger fenyegetőzései, beavatkozásai tették azzá. („Amerika átértékeli nyugateurópai politikáját, ha a kommunisták kormányra kerülnek Rómában vagy máshol ... a NATO alapját ásná alá ilyen fejlemény” stb.) Az OKP — ez köztudott — nem akarja Olaszország kilépését az Atlanti Szövetségből. Enyhülést veszélyeztetőnek értékel minden ilyen, globális erőegyensúlyt megbontó egyoldalú lépést. Ennek ellenére a NATO titokban felkészül Olaszország (a Földközi-tenger kulcsországa) elszigetelésére, kizárására, ha az OKP kormányba lépése június 20. után megtörténnék. S Kissinger „dominóelmélete”szerint ez további „lemorzsolódásokra” vezet majd. De nemzetközivé nőtt a „kommunista kérdés” a NATO-tól függetlenül, a közös piaci országok kölcsönös egymástól függése révén is. Olyan ország, amely 100-at termel meg és 120-at él és használ föl — ez tömören az olasz gazdaság mai állapota —, amelynek szédületes belső költségvetési hiányát az infláció, külső fizetési mérleg hiányát a partnerek kölcsönei tartják „egyensúlyban”, aggodalmat ébreszt a partnerekben. A csődöt a kereszténydemokrata vezetés okozta — ezt látják Bonnban, Párizsban és máshol —, de mit hoz vajon a kommunisták kormányba lépése? Fokozódó egyensúlyhiányt, gazdasági zűrzavart vagy a helyzet javulását? Így tették fel a kérdést a társországokban. S erre adott választ Spinelli csatlakozása. Helyesebben súlyt, hitelt kölcsönzött annak, amit az OKP hangoztat erről: Olaszországot nélkülük sem politikailag, sem gazdaságilag nem lehet kormányozni. A párt részvétele megszilárdítóan hatna mind az olasz gazdaságra, mind a közös piaci integráció sorsára. Az OKP nyugat-európai méretekben gondolkodik. Tudta: a soknemzetiségű fiat,vállalatokaat szemben valódi mélyrőlaló társadalmi átalakulást csak ilyen szinten érhet el, s hogy Olaszország problémáit nem az EGK-ból kiszakadva oldhatja meg, hanem ellenkezőleg, a közösség demokratizálása útján. A Kereszténydemokrata Párt eltávolította, a többiek koncává tette Itáliát, az OKP közelíteni akarja, miközben a Közös Piac Amerikával szembeni önállóságát is szorgalmazza. Mindez két dolgot tesz egyúttal világossá: a NATO-ból való „kizárás” sem olyan egyszerű, ha bizonyos nyugateurópai érdekek az OKP szerepvállalása, bekapcsolódása mellett szólnak. S az OKP ma Olaszországban nemcsak a társadalom szocialista irányú át- ,alakítását, az erre irányuló törekvéseket képviseli, hanem a kereszténydemokraták igazgatási-kormányzati csődjének felszámolását, a tiszta kezű, hozzáértőbb igazgatást is. DE KÜSZÖBÖN ÁLL-E valóban az OKP kormányba lépése? Természetesen ez a június 20-i választási eredményektől függ. Jósolni nem lehet. De a mozgásirányokat érzékelni igen. S a mozgásirány: a baloldal térnyerése. Ha az eredmények pusztán megismételik a tavalyi közigazgatási választásokon születetteket (márpedig tovább is mehetnek), az eddigi kormányzati keretek felborulnak. Már az előző törvényhozást idő előtt kellett feloszlatni, mert a DC képtelen volt kellő többséget maga mögé állítani ahhoz, hogy kézben tartsa az irányítást. Egyeduralma megszűnt. Újabb választási veresége június 20-án — s ez a baloldal célja — megtört, végleg megsemmisíti ezt az egyeduralmat. Berlinguer főtitkár így fogalmazta meg az OKP választási célkitűzését: „Válasz-,atási vereséggel lehetetlenné tenni, hogy a DC visszatérhessen eddigi formuláihoz és módszereihez . .. széles, mintden demokratikus erőt magában tömörítő koalíciós kormányt kell alakítani, amelynek minőségileg új vonása a kommunisták közvetlen rész- vétele lenne ” . Ezt a széles koalíciót az OKP a katasztrofális válság-gal indokolja. Az ország az összeomlás szélén áll. Csak nemzeti összefogás mentheti meg. A kommunisták hajlandók óriási erkölcsi, politikai súlyukat latba vetni evégett. Mástól azt kérik, hogy előítéleteik feladásával ugyanezt, tegyék. „Válságkormányra” szól tehát a javaslat, amely azonban nem áll ellentétben a párt , távlati stratégiájával (hiába igyekezett így beállítani néhány ellenfél), a történelmi kompromisszummal. Most a válság áthidalásáról van szó, de a távlati cél, hogy a társadalom strukturális reformok útján történő átalakítása is hasonló módon, csak a kommunista, szocialista és katolikus tömegek, őket képviselő politikai erők összefogása útján valósulhat meg. A KERESZTÉNYDEMOKRATA PÁRT azonban ezt a javaslatot elutasítja. Mindent mozgósít a kampányban. Az egyház beavatkozva az olasz állam belügyeibe és a legkonzervatívabb körök, de a nagytőke modernebb, felvilágosultabb része is (lásd Umberto Agnelli szenátorijelölését) mögötte sorakozik föl. Június 20-át népszavazásnak állítja, be: „Vagy mi, vagy a kommunisták.” A két nagy párt között a körülbelül 12—14 százalékot képviselő szocialisták alkotják a mérleg nyelvét. S ők leszögezték: nem hajlandók az OKP nélkül többé szövetkezni a DC-vel, a balközépnek vége. Ha egyik párt sem enged álláspontjából, június 20-a után az egyetlen józan és észszerű javaslat, a demokratikus koalíció nem valósulhat meg a DC elutasítása miatt. De minden más lehetséges kormányzat, beleértve az esetleges baloldali szocialista—kommunista kormányt is, igen mcntasnak fű érkezik. A DC egyelőre csak „nemet” mond. Ám, ha ez a „nem" a kereszténydemokrata „rossz kormányzat" elleni nemet eredményez a választók millióinál, a baloldal elég erős lesz ahhoz, hogy érvényre juttassa elképzeléseit, új alapokra fektethesse az ország megmentéséért a kormányzatot. Magyar Péter