Magyar Nemzet, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-01 / 206. szám
/ SP1 Wettt'.ho, vsr’i ;vltr SCI i":J Tejefon: 11!—/j.? ^ ^ F *v A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA e Véglegesen Miért emlékezünk meg csaknem négy évtized múltán is, vissza-visszatérően a második világháború kitörésének évfordulójáról? Miért nem helyeztük el ezt az eseményt végleg a történelemés az iskolakönyvek megfelelő fejezeteinek rekeszeibe? Nem hajdanvolt frontokat járt öregek mesélő kedvű emlékezései ezek. Nem azért írunk és beszélünk 1939. szeptember elsejéről, mert még él a nemzedék, amely végigcsinálta ezt az időt — hanem azért, mert még nem múlt el teljesen a megismétlődés veszélye. Addig fogunk ilyen rendszeresen megemlékezni erről a napról, amíg lehetetlenné, elképzelhetetlenné nem válik egy harmadik világháború kitörése. Az újságcikkek és a beszédek tehát nemcsak a múlt előtt hajtanak zászlót, hanem és mindenekelőtt levonják a mára és a jövőre vonatkozó tanulságokat az akkor történtekből. Igaz, a harminchét esztendő alatt sikerült elérni, hogy a harmadik világháború Damoklész kardja ne függjön Európa felett. Földrészünk történelmének leghosszabb békés korszakát éli és megvan a remény arra, hogy ez így folytatódik. A reményt azonban a bizonyossággal akarjuk fölcserélni. Még visszatérhet a nagy feszültségek időszaka, még nem torlaszoltuk el véglegesen a háború útját. Még itt vannak a fasizmus maradványai, a militarizmus és a szélsőséges nacionalizmus erői. Még nem szabad abbahagyni az emlékezést. Az elmúlt évtizedek alatt keményen kellett dolgozni azért, hogy ma enyhülésről beszélhessünk. És jó ideig még folytatni kell ezt a küzdelmet. Ilyenformán a mi megemlékezéseink nem merülnek ki a koszorúk ünnepélyes elhelyezésében, mindenekelőtt határozott cselekvési programokat fogalmazunk meg. Ezt tesszük gyakorlatilag a háború befejezése óta. És, hogy sikerrel tesszük, mutatják a hetvenes évek elején kötött európai szerződések, bizonyítja az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikere. Talán túl egyszerűnek hangzik, ha azt mondjuk, hogy a feszültség és a háború legjobb ellenszere — a békés együttműködés megteremtése. De mégis csak ez korunk fő tanulsága. Soha többé háborút, soha többé fasizmust, kiáltotta Európa 1945-ben. Ma már tudjuk, hogyan kell ezt a felhívást valóra váltani. Úton vagyunk afelé, hogy megoldjuk a nagy feladatot: a fasizmus és a hidegháborús erők legyőzéséhez ne kelljen többé átélni olyan időszakot, mint amilyen 1939 szeptembere és 1945 májusa között telt el. Nemzetközi antifasiszta napként emlékezünk 1939. szeptember elsejére. Azóta elértünk a szilárduló európai béke és az enyhülés korszakához és ezt annak köszönhetjük, hogy a múlt harminchét esztendő minden 24 órája antifasiszta nap volt. Tatár Imre / Tövis a Hírt kaptunk arról, hogy a Balatonban a „legutóbbi vizsgálatok szerint” tovább terjedt a hínár. A magunk részéről hozzátesszük: nemcsak a legutóbbi vizsgálatok szerint terjedt tovább, hanem anélkül is. A szakemberek különösen a „szúrós levélzetű hínár” szaporodását nehezményezik, nyilván azért, mert e tüskés vízinövény böködi a fürdőzők talpát. Ez valóban kedvezőtlen jelenség, jó volna valamit tenni ellene, jobban mondva, nem kellene tenni valamit, mégpedig nem kellene beleengedni a tóba a szennyvizet, a különböző szerves és vegyi anyagokat, amelyek köztudottan elősegítik a hínárféleségek elburjánzását. Persze nem a fürdőzők érzékeny talpáról van itt szó, hanem egy természeti érték lassú — még jóvátehető — romlásáról. Emberi balfogás, felelőtlenség, tudatlanság borította fel a vízi élet egyensúlyát, és segíti sorvadni azt, ami az emberi élet harmóniáját, szépségét szolgálni hivatott. Állóvíz, posvány, hínár — így szokta volt jellemezni az irodalom egy-egy közösség tunyaságát, s most a tiszta vízben terjeszkedő hínármezők ugyanerre a tunyaságra figyelmeztetnek. Építünk és szervezünk, lelkesedünk és lelkesítünk, korszerűsítünk és ésszerűsítünk, és közben — ki tudja miért — romlani talpban hagyjuk azt, ami időtlen idők óta szép teljességében létezik. Lehet, hogy a gondolkodásmódomban van a hiba, de nekem a hínárosodó Balatonról eszembe jutnak a harmincas években épült, immár hámló vakolatú szabadsághegyi villák, az elhanyagolt kertek, rozsdás drótkerítések, szeméthalmok, eszembe jutnak a grófok, földesurak által építtetett, s a nép tulajdonába jogszerűen átszármazott vidéki kastélyok, kúriák üres ablakszemei, bedőlt falai; arra gondolok, mennyi érték ment oktalanul veszendőbe csupán azért, mert hiányzott valami, amit úgy hívnak: gondoskodás. Az az érzésem, vannak közöttünk olyanok, akik szívesen használják illemhelynek a fedett országúti buszmegállót, szemétlerakodónak a parkokat, kanálisnak az eleven vizeket. Sok-sok helyen belebotlunk a tunyaság és nemtörődömség idétlen bűnjeleibe. Azt hiszem, amikor a hínár megböki a balatoni fürdőző talpát, az égető, fájdalmas érzés, szerény figyelmeztetés mindarra, amiről fentebb beszéltem. Ezt a figyelmeztetést illene egyszer s mindenkorra tudomásul venni, mert a talpunkba fúródó hínártövis okozta fájdalom tulajdonképpen nemcsak fájdalom, de szégyen is. Kristóf Attila Namíbia jövője, Kissioger újabb útja Afrika déli részének fejleményei a diplomácia előterében A külpolitikai helyzet HATÁRIDŐKÉNT augusztus 31-ét jelölte meg a Biztonsági Tanács arra, hogy a Dél-afrikai Köztársaság biztosítsa Namíbia függetlenségét, és az ENSZ égisze alatt tartson szabad választásokat Délnyugat-Afrika jövőjéről. A BT januárban hozott határozatában azt is leszögezte, amennyiben a megjelölt időpontig nem tesznek eleget a rendelkezéseknek, a testület napirendre tűzi a további lépések megvitatását. A Vorster-kormány nem teljesítette a követelményeket. Ehelyett a Pretoria által ösztönzött windhoeki alkotmányozó konferencia 1978. december 31-ét nevezte meg Namíbia függetlenségének dátumaként. A Biztonsági Tanács ilyen előzmények után kedden megkezdte a namíbiai vitát. Az ENSZ afrikai csoportjának a soros elnöke előzőleg kifejtette, hogy az afrikai tagországok lényeges intézkedéseket kívánnak. Megfigyelők szerint elsősorban büntetőszankciókat követelnek, így Dél-Afrika diplomáciai kiközösítését, gazdasági bojkottot vagy akár katonai akciót a fajüldöző ország ellen. Az ENSZ namíbiai ügyekkel foglalkozó megbízottja arra mutatott rá, hogy Pretoria faji alapon ellentétet szít az afrikaiak között, s ezzel mintegy megpróbálja elkendőzni a fehér kisebbség és a bennszülött lakosság fő nézetkülönbségeit. A diplomata figyelmeztette az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát, amennyiben támogatják az 1978. évi függetlenségi javaslatot, a namíbiai helyzet polgárháborús jelleget ölthet. Az ENSZ különmegbízottja elítélte a NATO-tagországok katonai együttműködését Pretoriával, s rámutatott, hogy a dél-afrikai hadseregnek szállított korszerű katonai felszereléseket a namíbiai nép elnyomására használják fel. A dél-afrikai politikai vezetőket tette felelőssé a földrész déli részében kibontakozott eseményekért a botswanai államfő is, megállapítva, hogy a pretoriai kormány nem gyakorol valódi nyomást Rhodesiára a rendezés érdekében. Az ENSZ dekolonizációs bizottsága New Yorkban közzétett jelentésében olyan értesüléseket közölt hogy a Smithrezsim mind nagyobb katonai támogatást kap Dél-Afrikától, több dél-afrikai katonai repülőgép közvetlenül részt vesz a nemzeti felszabadító erők elleni hadműveletekben. A bejelentést követően, hogy Kissinger szeptember 4—6-án ismét találkozik Vorster dél-afrikai miniszterelnökkel — ezúttal Zürichben —, Washingtonban egy szóvivő nem zárta ki annak lehetőségét: a külügyminiszter megismétli afrikai körútját. Az Egyesült Államok afrikai diplomáciájának megélénkülését a nyugati sajtó összefüggésbe hozza a rhodesiai és a dél-afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak tevékenységének fokozódásával. Mivel Washington veszélyeztetve érzi érdekeit a térségben — mint a New York Times írja —, az Egyesült Államokat aggodalommal tölti el a rhodesiai harci cselekmények fokozódásának lehetősége. A Christian Science Monitor szerint elsősorban abban a megvilágításban kell látni az Afrika déli részén zajló eseményeket, hogy azok alakulása komoly veszélyt jelent Washington és London stratégiai helyzetére ebben az övezetben. Az amerikai diplomácia vezetőjét bírálta választási beszédében Carter, a Demokrata Párt elnökjelöltje, majd a közel-keleti válsággal összefüggésben ismét elkötelezte magát Izrael mellett. Egy jövőbeni békemegállapodás alapjának újból „Izrael védhető határainak” elvét jelölte meg. Mondale, Carter alelnökjelöltje külpolitikai beszédében, elmarasztalva a korábbi és a jelenlegi kormányzatot, azt hangoztatta: „attól tart”, hogy Ford a választások előtt „az utolsó pillanatban” egyezményt akar kötni a Szovjetunióval a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról. A Biztonsági Tanár** vitája Az érdekelt tagállamok népszavazást sürgetnek Namíbiában Kedden délután New Yorkban összeült a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa a dél-afrikai fajüldözők által megszállt Namíbia helyzetét — jelenti a Reuter. A Biztonsági Tanács január 30-án határozatban szólította fel a Vorster-rezsimet, hogy az ENSZ korábbi határozatainak eleget téve adja át a hatalmat a namíbiai népnek, és haladéktalanul vonja ki csapatait a térségből. A tanács követelte, hogy augusztus 31-ig az ENSZ felügyelete alatt tartsanak népszavazást Namíbiában, újólag követelte általános és szabad választások megtartását az ENSZ felügyelete alatt. Rasolondraibe az ülésen felolvasta Sam Nujoménak, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPOT) elnökének táviratát. Nujoma a vita elnapolását kérte, hogy az afrikai külügyminiszterek lehetőséget kapjanak álláspontjuk kifejtésére. A külügyminiszterek szeptember közepén érkeznek New Yorkba, s részt vesznek szeptember 21-én az ENSZ- közgyűlés XXXI. ülésszakának megnyitásán. A keddi ülésen az afrikai országok álláspontját Henri Rasolondraibe, Madagaszkár képviselője, az ENSZ-tagállamok afrikai csoportjának elnöke ismertette. Hangsúlyozta, hogy Namíbia népe a teljes győzelemig harcol a függetlenségért és a nemzeti haladásért. Ezt a harcot — mint rámutatott — teljes mértékben támogatják a független afrikai államok, az összes haladó és demokratikus erők. Az afrikai küldött kiemelte az ENSZ határozatai megvalósításának szükségességét, és A Biztonsági Tanács elfogadta a SWAPO elnökének javaslatát, és az ülést újabb időpont megjelölése nélkül elnapolta. A délnyugat-afrikai hatóságok határozata alapján harci készültséget rendeltek el a Namíbiát törvénytelenül megszálló csapatoknál — jelenti a TASZSZ. Az intézkedést egyrészt annak a határidőnek a lejárta váltotta ki, amelyet a Biztonsági Tanács jelölt meg az ország függetlenségének biztosítására, másrészt a Biztonsági Tanács kedden kezdődött vitára szándékát, hogy figyelmen j a Délnyugat-Afrika kérdésén kívül hagyják az ENSZ követelteléseit ésminden eszközzé. A lépés ismételten megerősí- fenntartják uralmukat, Nam.'ti a pretoriai hatóságoknak aztbiában. ENSZ-jelentés Rhodesia és Dél-Afrika katonai együttműködéséről A TASZSZ jelenti: A salisburyi hatóságok, amelyek megkísérlik szétzúzni a zimbabwei nép nemzeti felszabadító mozgalmát, bővítik katonai együttműködésüket a délafrikai fajüldöző rezsimmel — állapította meg az ENSZ dekolonizációs bizottsága New Yorkban közzétett jelentésében. Az okmány rámutat arra, hogy „a rhodesiai törvénytelen Smith-rezsim egyre növekvő katonai támogatást kap a dél-afrikai kormánytól”, és megállapítja azt is, hogy a zimbabwei szabadságharcosok elleni hadműveletekben részt vesznek a dél-afrikai hadsereg francia gyártmányú katonai helikopterei is. A Smithrezsim képviselője elismerte, hogy ezek a helikopterek a Zimbabwe területén kifejíet hadműveletekben részt vevő dél-afrikai rendőrség rendszeres erőinek részét képezik. A rhodesiai hadsereg több olyan páncélozott katonai járművet is vásárolt, amelyeket licenc alapján a Dél-afrikai Köztársaságban gyártottak. A legutóbbi adatok szerint a rhodesiai hadsereg fenntartására fordított összegek egészében meghaladják a 60 millió rhodesiai dollárt. Sir Seretse Khama botswanai köztársasági elnök a független irányvonalú Rand Daily Mail című dél-afrikai lap keddi számában megjelent nyilatkozatában John Vorster miniszterelnököt és a dél-afrikai politikai vezetőket tette felelőssé a fekete kontinens déli részében kibontakozott eseményekért. Az államfő hangsúlyozta, hogy Dél-Afrika fehér és bennszülött lakosainak teljes egyenlőségben kell élniük. Ha ez nem valósul meg, nem lehet szó kompromisszumról az események jelenlegi állásánál, ez pedig háborúhoz és vérontáshoz vezetne. Az Egyesült Államok kezdeményezéseit illetően Khama azt mondotta, hogy mivel Washington jelentős érdekeltségekkel rendelkezik Dél-Afrikában, számottevő befolyást gyakorolhatna a térségek a kisebbségben levő físhé-k uralma alatt álló alanyaira — amennyiben azt a politikát választja. A békés megoldás érdekében a botswanai államfő szükségesnek ítélte Nagy- Britannia, az NSZK és Franciaország diplomáciai kezdeményezéseit is. A TASZSZ szerint a Luteránus Világszövetség Vorster dél-afrikai miniszterelnökhöz intézett és Genfben közzétett nyílt levelében felszólította a dél-afrikai rezsimet, hogy vessen véget a bennszülött lakosság tömeges lemészárlásának, elnyomásának és a rendőrségi terrornak. Az amerikai külügyminiszter Washington terveiről Washingtonból jelenti az MTI. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szerint nem a szocialista országok, hanem egyedül a tőkés világ nyújthat segítséget a fejlődő afrikai országok gazdasági problémáinak megoldásához. Kissinger, aki kedden, középeurópai idő szerint este mondott beszédet Philadelphiában, az amerikai diplomácia jelenlegi központi feladataként jellemezte az afrikai helyzet alakulásának befolyásolását. A külügyminiszter — aki a hét végén (ezúttal Zürichben) másodszor találkozik Vorsterrel, a fajüldöző dél-afrikai kormány elnökével — a faji megkülönböztetés felszámolására hívta fel a pretoriai rendszert, anélkül, hogy bármi utalást tett volna arra: tud-e és akar-e Washington e felszólításnál többet is tenni. A számos ENSZ-határozat ellenére mindmáig dél-afrikai fennhatóság alatt álló Namíbia kérdésében Kissinger meg- ■ elégedését fejezte ki, hogy Pretoria 1978 végén hajlandó kivonulni. A külügyminiszter nem említette, hogy a Namíbia igazi nemzeti erőit képviselő mozgalmak a tervet nem is tekintik tárgyalási alapnak azt el nem fogadják és azonnal függetlenséget követelnek, az Egyesült Államok által is megszavazott ENSZ-határoza- , toknak megfelelően. Kissinger szerint az Egye- sült Államok és Nagy-Britan- nia „komoly erőfeszítéseket tesz” a rhodesiai kérdés meg-t oldására. A külügyminiszter Vorsterrel tervbe vett tárgyalása előtt és után Londonban brit kollégájával, Croslanddal tanácskozik. Az amerikai külügyminiszter azt állította, hogy országa „nem kíván magának különleges helyet, befolyást Afrikában”, s távol kívánja tartani a kontinenstől „a nagyhatalmi versengést.” Ugyanakkor ismét „beavatkozással” vádolta a Szovjetuniót és Kubát az angolai szabadságharc támogatásáért, és kijelentette: „Megfontolásra érdemes, ha olyan mérsékelt országok, mint Kenya vagy Zaire katonai segítséget kérnek az Egyesült Államoktól, hogy megvédjék magukat harcias szomszédjaik ellen.” Kissinger philadelphiai beszédében kijelentette: „Sikerült csökkentenünk a feszültséget a Szovjetunióval, megoldottunk egyes konfliktusokat és megkezdtük a nukleáris háború veszélyének elhárítását. Lelassítottuk a hadászati fegyverkezési versenyt, s remény van arra, hogy hamarosan, atörténelemben először, sikerül szilárdan megszabni a két nagy nukleáris hatalom hadászati nukleáris fegyvereinek felső határát.’’ A UPI szerint az Egyesült Államok 110 darab Corsair típusú harci repülőgépet szállít Pakisztánnak annak fejében, hogy Pakisztán kész lemondani egy francia nukleáris reaktor megvásárlásáról — közölte legújabb számában az Avia