Magyar Nemzet, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-23 / 19. szám
Ára: 1,20 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Vasárnap 1977. január 23 XXXIII. árfolyam 19. szám A világfórum színei A történelem hömpölygése közepette az egyes évek látszólag nem sokat számítanak. A nagyobb, az emberiség fejlődését meghatározó folyamatok kibontakozásához hosszabb idő szükséges, amelyben az áramlatok már végzik a maguk törvényszerű munkáját, készítik elő az új medret, a felszínen viszont még alig érzékelhetők a változások. A korszakváltások, a nagy átmenetek szakaszában azonban minden felgyorsul, az ok és okozat közötti távolság lecsökken. Különösképp igaz ez, amikor már kozmikus sebességgel száguldó égi járművekkel rendelkezünk! E gondolatok önkéntelenül is foglalkoztatták a moszkvai világfórum résztvevőit, azokat mindenesetre, akik jelen voltak az 1973-as világkongresszuson. Mert a három év valóban nem hoszszú idő, mégis annyi minden megváltozott ama bizonyos október óta, amikor a harmadik közel-keleti háború — éppen a kongresszus megnyitásakor — oly kritikus szakaszba lépett. A békeszerető erők világfóruma most januárban mindenekelőtt a megtett út fontosabb állomásait mérte fel. A három esztendőn belül a vietnami nép fiai s velük együtt Laosz és Kambodzsa függetlenségi harcosai olyan győzelmet arattak, amely megváltoztatta Délkelet- Ázsia társadalmi, politikai s nem utolsósorban katonai viszonyait. Vietnam küldöttei ma már nem a fegyveres küzdelem, hanem a két országrész békés egyesítésének, a hatalmas ütemben folyó építőmunkának eredményeiről számoltak be. Dél- Európa keleti és nyugati szélén, Görögországban és Portugáliában fasiszta rendszerek omlottak össze s a spanyol nép szívós ellenállása nyomán az Ibériai-félsziget nagyobb országában is kezdenek határozottabbá válni a változás jelei. Helsinkiben harmincöt ország képviselői aláírásukkal kötelezték magukat, hogy kontinensükön az enyhülés és az együttműködés új korszakát teremtik meg. Afrikában széthullott a portugál gyarmati birodalom. Sajnos nem történt jelentősebb előrelépés a kérdések kérdésében, a leszerelésben, főként a hadászati támadófegyverek korlátozásában. A 115 ország képviselői annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy az új amerikai kormányzat hivatalba lépése után megnyílik az út a SALT-egyezmény megkötése előtt. Ilyen értelmű volt Leonyid Brezsnyevnek a világfórumhoz intézett üzenete. A világközvélemény képviselői teljesen egységesek voltak abban az állásfoglalásukban, hogy a tömegek még aktívabb részvétele szükséges a leszerelési tanácskozások meggyorsításához és eredményességéhez. Fjodorov akadémikus, a világhírű időjárás-szakértő fejtette ki a környezet katonai célú átalakításának roppant veszélyeit. Ha az atombomba — mint mondotta — minden élőlény elpusztításával fenyegető rettenetes fegyver, akkor a „meteorológiai háború” — ahogy ma gyakran nevezik az ellenséges szándékú beavatkozást a természeti környezet rendjébe — magában rejti azt a veszélyt, hogy az élet feltételei semmisülnek meg. Ez a felismerés mind szélesebb körben terjed, s vele együtt a felelősség érzete is. A békemozgalom további bővítésének lélektani tényezői tehát sűrűsödnek, a gyakorlati együttműködést azonban rejtett félelmek és idejétmúlt előítéletek még mindig akadályozzák. Amikor a tanácskozás közleménye hangsúlyozza a résztvevők politikai színskálájának jelentős gazdagodását , Romesh Chandra egyenesen „az enyhülés szivárványáról” beszélt —, akkor azt a kétségtelen eredményt foglalta össze, hogy a világhírűm munkájába olyan pártok és mozgalmak képviselői is bekapcsolódtak, akik eddig legalábbis három lépés távolságból szemlélték a szocialista országok és általában a haladó irányzatok erőfeszítéseit. Ausztráliától Kanadáig és Dél-Amerikától a skandináv államokig hatalmon levő polgári és szociáldemokrata pártok parlamenti képviselői, szenátorai látták immár elengedhetetlennek a kapcsolatok felvételét a békéért küzdő legnagyobb nemzetközimozgalommal. Olyan közéleti személyiségek tehát, akiknek szerepük van hazájuk politikájának alakításában, a döntési mechanizmusban. A dialógushoz elegendő az egyetértés néhány főkérdésben, s a párbeszéd nem azt jelenti, hogy az ellentétes nézeteket a végső eredmény érdekében a szőnyeg alá söprik. Éles elvi vitáknak voltunk tanúi, amelyek nem az eszmék feladásával, nem is valamilyen időleges kompromisszum megszerkesztésével értek véget, hanem a szükséges és lehetséges együttműködési területek meghatározásával, a határok vagy még inkább korlátok kijelölésével s így a konszenzus létrejöttével. A mozgalom története — jövőre lesz harminc esztendős — bizonyítja ugyanakkor, hogy az ismétlődő találkozások, elmélyülő dialógusok a hevesek és a higgadtak, a radikálisok és a konzervatívok, a materialisták és a vallásosak között a békés egymás mellett éléstől a békés együttműködés irányába mozdították el a korlátokat, s így növelték a közös akciók, az együttes cselekvések területét. A világtalálkozók eredményei nem közvetlenül, hanem bizonyos érlelődési szakasz után jelentkeznek a nemzetközi kapcsolatokban. Újabb akadályok eltávolításának, torlaszok lebontásának, államközi megállapodások létrejöttének igénye a legtöbb esetben először ilyen összejövetelek eszmecseréin fogalmazódott meg, s vált a közvélemény követelésévé. Szükséges továbbá megemlíteni, hogy a magyar békemozgalom küldöttsége tevékenyen vett részt a világfórum munkájában; mind a plenáris ülésen, mind a tizenhárom vitacsoportban kifejtettük álláspontunkat, amit röviden így foglalhatnék össze: enyhülés, leszerelés, béke. Pethy Tibor A francia államfő Szaúd-Arábiában Előtérben a közel-keleti békeértekezlet felújítása A külpolitikai helyzet AZ ARAB ORSZÁGOKKAL kapcsolatos események állnak a nemzetközi érdeklődés előterében a hét végén. Lecsillapodtak az indulatok Egyiptomban az elmúlt napok tiltakozó megmozdulásai után, de a letartóztatások sorozata és a korábban őrizetbe vettek kihallgatása tovább folytatódik. A hatóságok a jelek szerint baloldalinak ismert személyiségekre próbálják hárítani a felelősséget a villongásokért. A sajtó igen szélsőséges vádakat hangoztat a letartóztatottakról. Ki nem mondottan puccskísérletért teszik felelőssé őket. Az Al Ahram szerint „fel kívánták égetni Kairót és el akarták foglalni az Arab Liga székházát”. Szadat elnök szombaton összehívta az egyiptomi legfelső politikai vezetést és áttekintette a szükségessé vált intézkedéseket. Az egyiptomi államfő péntek este, a válság kirobbanása óta másodízben telefonon beszélt Asszad szíriai elnökkel. A jugoszláv lapok részletesen foglalkoznak az egyiptomi eseményekkel, egyéb okok miatt azért is, mert az eredeti elképzelések szerint Tito elnöknek a héten Kairóban kellett volna tárgyalnia. Az elemzések rámutatnak: az arab ország hatóságai képtelen vádakkal igyekeznek kommunistákat felelőssé tenni a történtekért, noha megállapítható, hogy a tiltakozás gyökerei mélyebbre nyúlnak és szerteágazóbbak. Az MTI tudósítója mindehhez hozzáfűzi, hogy Belgrádban semmi sem támasztja alá azt a Kairóban kiadott közleményt, amely szerint Tito elnök egyiptomi látogatását Bijedics kormányfő tragikus halála miatt kellett volna elhalasztani. A belgrádi sajtó erről az állítólagos jugoszláv kérésről nem tett említést A moszkvai Pravda kairói tudósítója hírmagyarázatában az egyiptomi gazdaság gondjait hangsúlyozza, rámutatva, hogy az ország lényegesen többet fogyaszt, mint amennyit termel, a Nyugat felé való orientálódás pedig Egyiptom kereskedelmi mérlegének jelentős deficitjéhez vezetett. Egyre szembetűnőbb a szakadék a szegények és a gazdagok között, aminek fő oka — jegyzi meg a szovjet laptudósító — a ,,nyitott kapuk” politikája, amely szavatolja a külföldi tőkebehatolást az iparba, mezőgazdaságba és a pénzügyi életbe. Gazdasági és politikai szempontból egyaránt fontosnak ítélte szaúd-arábiai látogatását Giscard d’Estaing francia államfő, s ezért nem törölte ezt az utat idei programjából, amelyet egyébként a bonyolult belpolitikai helyzetre tekintettel az eredetileg tervezetthez képest jelentősen megkurtított. A francia elnök szombaton indult Rijadba. Tárgyalásainak várható témakörét illetően megfigyelők arra utalnak, hogy Szaúd-Arábiából érkezik a francia olaj behozatalnak körülbelül egyharmada. Másfelől viszont Rijad egyelőre igen szűk lehetőségeket kínál a francia export számára. Szaúd-Arábia vevői közül a második legnagyobb Franciaország, szállítóként azonban szinte jelentéktelen — a francia áruk a szaúdi behozatalnak mindössze 4,1 százalékát adják. Párizs elsősorban hadiipara számára lát bővíthető felvevőpiacot Szaúd-Arábiában. Az elmúlt huszonnégy óra híreihez tartozik, hogy ismét kormányválság van Dániában: Jörgensen szociáldemokrata kisebbségi kabinetje elvesztette parlamenti szövetségeseinek támogatását. A miniszterelnök szerint valószínű, hogy idő előtti parlamenti választásokban keresik majd a megoldást. Anker Jörgensen kormánya az 1975 januárjában megtartott rendkívüli Folketing-választásokat követően, hosszabb pártközi egyeztető huzavona után került hatalomra. Gisrard dTstaing Rijadba érkezeit Baracs Dénes, az MTI párizsi tudósítója jelenti: Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök szombaton egy szuperszonikus Concorde-gép fedélzetén négynapos hivatalos látogatásraSzaúd-Arábiába utazott. Az államfő, aki a bonyolult belpolitikai helyzetre való tekintettel jelentősen csökkentette idei külföldi utazásainak programját, ragaszkodott e már korábban kitűzött és a francia gazdaságipoltikai érdekek szempontjából fontos látogatáshoz. A királyság Franciaország legfontosabb olajszállítója: tavaly csaknem negyvenmillió tonna olaj érkezett a francia kikötőkbe Szaúd-Arábiából, több mint 17 milliárd frank értékben. Ez a francia olajbehozatalnak mintegy harmadát jeleníti. Párizs számára különösen megnőtt a szaúdarábiai olaj jelentősége azóta, hogy az OPEC legutóbbi tanácskozásán Szaúd-Arábia a többi OPEC-országgal ellentétben csak ötszázalékos olajáremelésre volt hajlandó, és így a szaúd-arábiai olaj öt százalékkal olcsóbb lehet a francia piacon is. Párizs igyekszik a szerződésben még nem rögzített vásárlásokat Szaúd-Arábiában eszközölni. Ugyanakkor azonban Rijad — Iránnal ellentétben — a francia export számára csak nagyon csekély lehetőségeket kínál. Franciaország Szaúd-Arábia vevőinek sorában a második helyen áll, szállítói sorában azonban „dobogóra sem léphet”, a francia áruk a szaúd-arábiai behozatal 4,1 százalékát teszik ki. Politikai téren Szaúd-Arábia nyugatbarát beállítottsága igen fontos a francia vezetők számára, különös tekintettel arra, hogy a szaúd-arábiai vezetők az utóbbi időben nem is nagyon titkolják érdeklődésüket a nyugat-európai politikai fejlődés iránt. A párizsi megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy Jamani herceg egy legutóbbi sajtóinterjújában kijelentette: aggasztja az erőteljes vezetés hiánya a nyugati országokban. Szaúd-Arábia nem akarja, hogy Franciaországban vagy Olaszországban „egy kommunista rezsim” jusson hatalomra. A Le Figaro éppen ezért úgy vélekedik, hogy a francia államfő és Khaled király tárgyalásain szó lesz a francia belpolitikai helyzetről is. A francia államfő szombaton délután megérkezett Rijádba. Az AFP tudósításából kitűnik, hogy a francia elnök elsősorban a genfi közel-keleti békekonferencia felújításáról, az úgynevezett „észak—déli pár beszédről", Djibouti függetlenségeinek lehetőségéről, az arab országok hadiiparának, fejlesztésében való francia részvételről, valamint Franciaországnak Szaúd-Arábia ötéves fejlesztési tervében való közreműködéséről fog tárgyalni. Szaud Al-Fejszál szaúd-arábiai külügyminiszter a Le Monde hasábjain megjelent nyilatkozatában közölte, hogy országa még nem hozott semmiféle határozatot a kőolajkitermelés növelésére — írja a Reuter. A nyilatkozatot közölve a Le Monde megjegyezte, hogy az ellentmond Ahmed Zaki Jamani szaúd-arábiai olajipari miniszter kijelentéseinek, amelyeket január 10-én a Middle East Economic Survey közölt. A szaúd-arábiai miniszter szerint bizonyos fölös mennyiségű kőolajat áruba fognak bocsátani a kormány termelésnövelési határozatának megfelelően. Kairói najlóvitdak letartóztatott baloldaliak ellen Kairóból jelenti az AFP és a UPI. Ibrahim Kaljubi egyiptomi főügyész szombaton közölte, hogy az országban kedden kirobbant zavargások során összesen 79-en vesztették életüket, közülük Kairóban 44-en. A sebesültek száma 566. A főügyész szerint a letartóztatottak közül 1063-at meghatározatlan ideig fogságban tartanak, 160 serdülő korút javítóintézetbe küldenek. A 12 éven aluli gyermekeket hazaengedték. Az MTI írja, hogy a letartóztatottakközül negyvenöten számíthatók az úgynevezett Egyiptomi Munkások Kommunista Pártja szervezetéhez. Hivatalos közlemény szerint rajtuk kívül még nagyszámú ,,kommunistát és alnasszeristát” hallgatnak ki a hatóságok. Ki nem mondottan puccskísérletért teszik felelőssé őket. Az Al Ahram szerint „fel kívánták égetni egész Kairót, el akarták foglalni az Arab Liga székházát, a televízió épületét, számos szállodát”. A letartóztatási hullám a vidéki városokra is átterjedt. Pénteken este és szombaton Manszurában, Béni Szuezben, Szuezben és Alexandriában vettek őrizetbe baloldalinak ismert személyeket. Az élet egyébként visszatért a normális kerékvágásba. A tömegközlekedésben vannak csupán kisebb fennakadások. Ennek oka az, hogy a zavargások idején Kairóban 289 autóbuszt, 40 trolibuszt, 47 villamost rongáltak vagy semmisítettek meg teljesen. Szombaton Szadat elnök összehívta az egyiptomi legfelső politikai vezetést és áttekintette azokat az intézkedéseket, amelyeket a zavargások tettek szükségessé. A kairói rádió szerint az egyiptomi politikai vezetés szombati ülése „fontos politikai és gazdasági döntéseket készített elő”, részletes kommünikét azonban nem adtak ki az ülésről. Ugyanezen a napon a gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes vezetésével — a gazdasági tárcák minisztereinek részvételével — kerekasztal-értekezlet ült öszsze. A kairói reggeli lapok szerint Egyiptom csak sürgős külső támogatással tudja konszolidálni a helyzetet, és — miként több újság is kiemeli — az arab államok „köteleseksegíteni Egyiptomon, amely az arab nemzet védelmében harcolt fegyvereivel, és gazdasági helyzete ennek következtében romlott le”. Dr. Abdul Halim Mahmud, az Al Azhar nagysejkje (a muzulmán világ egyik legnagyobb egyházi méltósága) felhívást intézett az arab konzervatív államok vezetőihez. „Egyiptom számos iszlám vezetőnek és gondolkodónak ad otthont. Nincs helyük itt a kommunistáknak” — írta üzenetében a nagysejk. A TASZSZ jelentette, hogy az egyházi vezetők utasítására pénteken minden egyiptomi mecsetben kommunistaellenes prédikációt tartottak. A városok utcáin továbbra is katonai járőrök cirkálnak, Szadat elnök rezidenciáját harckocsik őrzik. A helváni fémkohászati kombinát és számos más iparvállalat munkásai sztrájkolnak. Szombaton délután a kairói kormányzó feloldotta a kijárási tilalmat. Idézi a TASZSZ az AFP Tel Aviv-i jelentését, miszerint Peresz izraeli hadügyminiszter közölte, hogy az egyiptomiak a Sinai-félszigetről csapatokat vontak vissza az ország belsejébe a lázongás elfojtására. Slelgrádban közvetve érzékeltetik: Tito elnök egyiptomi látogatása nem Hijedics halála miatt maradt el Belgrádból jelenti az MTI tudósítója. Az elmúlt napokban a jugoszláv sajtó képekkel illusztrált részletes jelentésekben számolt be az Egyiptomban, az áremelések miatt kirobbant tüntetésekről és az ezt követő súlyos összecsapásokról. A lapok tájékoztattak a feszültség enyhüléséről és arról is beszámoltak, hogy az egyiptomi hatóságok megpróbálták a történtekért a felelősséget a kommunistákra hárítani. A sajtó ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy „bármi legyen is a vizsgálat eredménye, már most megállapítható, hogy a tiltakozások gyökerei mélyebbre nyúlnak és szerteágazóbbak”. Belgrádban egyébként semmi sem támasztja alá azt a néhány nappal ezelőtti Bijedics kormányfő tragikus halála után és két nappal Tito elnök tervezett egyiptomi látogatása előtt Kairóban kiadott közleményt, hogy a tervezett magas szintű látogatást a jugoszláv kormányfő halála miatt kellett elhalasztani. Erről az állítólagos jugoszláv kérésről a belgrádi sajtó nem tett említést. A jugoszláv lapok Tito líbiai látogatásának befejeztével — amely egybeesett volna az egyiptomi út kezdetével — rövid hírt közöltek, amely szerint az elnök egyiptomi látogatását „Tito és Szadat üzenetváltása után későbbi időpontra halasztották”. Mint a TASSZ hírül adja, Belgrádban és Tripoliban közös közleményt hoztak nyilvánosságra Tito jugoszláv elnök líbiai látogatásáról és Kadhafi elnökkel folytatott tárgyalásairól. Az okmányban Jugoszláv