Magyar Nemzet, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
- Maityar Vizd A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • .*7 Műszakiak A szakmunkás úgy döntött, hogy leérettségizve elvégzi a műszaki egyetemet. Mérnök lesz tehát. Egyetemistaként született egy leánya, aki később, pályaválasztásakor, munkásszármazásúnak könyveltetett. A fiánál azonban, aki néhány esztendővel azután látta meg a napvilágot, hogy apja átvette diplomáját, ez állt a kartonon: értelmiségi szülő gyermeke. A kategorizálás humorosnak tetsző, fonákságait bírónak tetsző fonákságait bizonygató történet egy sajátos vitán hangzott el. A beszélgetés azért nevezhető speciálisnak, mert a résztvevők szinte elfelejtkeztek róla, mi az oka, hogy összegyűltek a hosszú asztal mellett. És most aligha hibáztathatok, hogy mondandójuknál nem ragaszkodtak mereven a tárgyhoz. A Gépipari Tudományos Egyesület ugyanis egy könyvről szervezett vitát. Németh József művéről, amelynek címe: A műszaki értelmiség társadalmunkban. És mert a gépészek jelentették, a többi között, a témát e könyv esetében, érthetően szenvedélyesen érveltek, cáfoltak és helyeseltek. Az eszmecsere jelzője ez lehet: fiatalos. Ezúttal azonban korántsem csupán a formára utaló közhelyszerű melléknévről van szó, inkább a tartalmat befolyásoló tényezőről. Az asztal mellett ülő harminc-negyvenesztendős befutottnak tekinthető mérnökök ugyanis hasonló kérdésekkel ostromolták a meghívott szerzőt, mint tehetnék azt a tizen- vagy huszonévesek, például saját helyzetükről. Mert az értelmiség pontos és a mindennapokban használható (tehát nem nagypolitikai) definícióját valóban alig-alig fogalmazták meg az arra hivatottak. Mint ahogy a műszakiakról sem esett sok szó a különféle, a napjainkat tárgyaló ideológiai munkákban. Egyetlen aktus emlékezetes csupán, az is meglehet vagy tizenöt esztendős. A példa ráadásul külföldi. A francia szakszervezeti szövetség a CCT fogalmazta meg, hogy „a mérnök a munkásosztály első és közvetlen partnere”. Ha a termelést önmagában nézzük, feltétlenül így igaz, ám hiba lenne leszűkíteni a kört csak a munkára. Hiszen a gyártás, az előállítás folyamatának is emberek a szereplői, mégpedig érdekekkel értelemszerűen bíró állampolgárok. És ahol érdekekről van szó, ott szükségképpen előtűnő jelenség az érdekek képviselete. És ez bizony nem nevezhető tökéletesnek a mérnökökről szólva. A szakszervezetek átalakításakor, 1948-ban ugyanis az egyes iparágak képviseletéhez csatolták a mérnököket frv a műszaki diplomás "'-tat a pedagógusokhoz. '•'itat, a közalkalmazott-’ot ha pedig üzemben dolgozik, az adott iparág szakszervezetéhez tartozik. Egységes érdekképviseletük nincs tehát, noha szükségük van rá. Erről szólva leginkább az NDK példáját emlegetik, ahol létező szervezet az úgynevezett mérnök-kamara. A jelenlegi helyzetben aztán érdekes formái születnek az érdekképviseletnek. Így megesik, hogy a METESZ — noha társadalmi szerv —, a tények, az adatok, a sajátos gondok ismeretében inkább képes a képviseletre, mint az egyéntől szervezetileg meglehetősen távol, több lépcsőfokra megtalálható iparági szakszervezeti központ. A hatékonyság kifejezést, már szinte a kisgyerekek is mindennapi fogalomként használják, annyiszor esett szó róla. Mégis, a mérnökök munkájáról beszélve sem árt megemlíteni — kiegészítve két apró ténnyel. Az egyik. Korántsem biztos, hogy ez esetben a számok minősítenek leginkább, tanúskodnék egyértelműen a fejlődésről vagy a visszalépésről. Mert a százalék, mint bizonyíték, meglehetősen kétértelmű valami. Ha valakinek, teszem azt, húsz inge van, a társának viszont csupán kettő, elegendő, ha az első húsz százalékkal növeli „készletét”, amíg a másik erejét megfeszítve százzal — a különbség aligha tűnik el. És a másik apróság. Az elfekvő újítások, találmányok és más műszaki kezdeményezések ténye, amelyek nyilvánvalóan a hatékonysággal is összefüggenek. És nemcsak azzal. A mérnök és a társadalom kapcsolatával is, mégpedig tartalmi oldalról. Arról a sokszor és sok helyütt felvetett kétkedésről van itt szó, hogy kiad-e magából mindent a mérnök a munkahelyén? A másik oldal pedig: a teljesítményből mennyit hasznosít a társadalom? A két kérdésnek aztán kulcsszerep jut, elemezve a műszaki értelmiség helyzetét. Az ideális egyensúlyhelyzet nem éppen jellemző napjaink Magyarországán — munkahelytől függően, hol jobbra, hol balra billen a mérleg nyelve. Ez a kényes egyensúly természetesen fontos eleme a műszaki szakértők közérzetének is. Csodálkoznivaló persze kevés van rajta, hiszen nemcsak a mérnökök, hanem mindenki más is, aki komolyan veszi hivatását, bosszankodik, érezvén, hogy feleslegesen törte a fejét az úton, a korszerűnek tetszőn. És ezt a furcsán labilis közérzetet a mérnököknél különféle létfontosságúnak ítélhető kényszerpályák színezik vagy árnyalják. Napjaink divatos témája például a diplomás, aki a bonyolult gép mellett vállal feladatot — szakmunkásként. És ennek csupán egyik oka lehet, hogy a technika fejlődése esetenként megköveteli a termelésben is a lehető legmagasabb szakképzettséget. Az egyensúly hiánya a diplomások keresleténél és kínálatánál sem több parányi részösszetevőnél. Gyakran mindent eldöntő oka a váltásnak, hogy szakmunkásként könnyebben juthat lakáshoz a fiatal mérnök. A műszaki szakember pedig — kell-e ezt mondani — éppenúgy vágyik az otthonra, a biztonságra, hasonlóan dolgozik, örül, vagy bosszankodik, mint akárki más. És legalább annyira érzékeny, ha róla van szó. Malonyai Péter Genf, Bécs, New York Tanácskozások és állásfoglalások a sugárfegyverek korlátozásáról A külpolitikai helyzet KÜLÜGYMINISZTERI SZINTEN megkezdődött Algírban a Szádat egyiptomi elnök politikai irányvonalával szembehelyezkedő négy arab ország, illetve a PFSZ csúcsértekezletét előkészítő tanácskozás. Miközben a részvevők megtartották a tárgyalóterem zárt ajtói mögött első megbeszélésüket, a hírügynökségek változatlanul elsősorban azt a tényt hangsúlyozták és kommentálták, hogy Irak végül is nem küldte el képviselőjét az algériai fővárosba — jóllehet az elmúlt hetekben a többi részvevő határozott erőfeszítéseket tett annak érdekébert, hogy a tanácskozásba Bagdad is bekapcsolódjék. A mostanihoz hasonló céllal megtartott, tavaly decemberi tripoli csúcson az irakiak jelen voltak, ám a záróközleményt ugyanazzal az indoklással nem írták alá akkor, amellyel most a távolmaradásukat alátámasztották. Bagdad Tripoliban erélytelennek mondta a szadati politikát elítélő határozatot, s most ugyanezt hangoztatva döntött a távolmaradás mellett, bár korábban gyakorlatilag hivatalos formában bejelentette már részvételi szándékát. Mindezt az elemzők többsége abból a szempontból tartja rendkívül fontosnak, hogy általános vélekedés szerint az algíri értekezlet célja éppen Tripoli „korrekciója” lett volna, vagyis az, hogy Irak bekapcsolásával megerősítsék a Szadat-ellenes tömörülést. Az algíri megítélés szerint „másik táborba” került Egyiptom fővárosában kedden felújították a közelmúltban megszakadt egyiptomi—izraeli katonai tárgyalásokat. Ezzel összefüggésben a keddi egyiptomi lapok kiemelték, hogy Kairó változatlanul ragaszkodik a Sínai-félszigeten létesített izraeli településeik felszámolásához. Ugyancsak az egyporra sajtó közölte, hogy a katonai tárgyalások három napig tartanak, míg a szintén félbeszakadt politikai megbeszélések csak Szadat és Carter amerikai elnök közelgő találkozója után kezdődhetnek meg ismét. A földrészünkkel kapcsolatos hírek közül ezúttal a két jelentős európai konferenciát: a belgrádi találkozót, illetve a bécsi fegyverzetcsökkentési tárgyalást emeljük ki. A jugoszláv fővárosban a biztonsági és együttműködési találkozón kedden előbb plenáris ülést tartottak, majd a szerkesztő bizottságok és albizottságok tanácskoztak. A plenáris eszmecsere az MTI jelentése szerint konstruktív légkörben, viták nélkül folyt le. A Belgrádban eddig végzett munkát, illetve a szerkesztő bizottságok egy nappal korábbi találkozóját elemezve, a jugoszláviai Borba viszont egyebek között megállapította, hogy az európai biztonság kérdésével foglalkozó albizottságban a konszenzus elve alapján még egyetlen mondatot sem sikerült papírra vetni. A kompromisszumra irányuló minden eddigi kísérlet falba ütközött — állapítja meg a Borba, hozzáfűzve, hogy a szocialista országok küldöttségei ismételten felhívták a figyelmet a kívántnál lassabb előrehaladásra. Néhány nyugati delegáció időhúzásával szemben — írja a belgrádi lap — a semleges és el nem kötelezett országok részéről is fokozott türelmetlenség nyilvánul meg. A bécsi tárgyalások keddi plenáris ülésén a lengyel küldöttség vezetője azt hangsúlyozta, hogy a neutronfegyverek gyártása és európai tárolása további nehézségeket okozna a leszerelésre irányuló törekvések megvalósításában és károsan hatna vissza a haderőcsökkentési megbeszélésekre is. A kanadai küldöttségvezető a NATO-országok korábbi álláspontját fejtette ki. Huszár István tárgyalásai Vietnamban Pham Van Dong, a Vietnami Kommunista Párt KB PB tagja, miniszterelnök, kedden fogadta Huszár Istvánt, az MSZMP KB PB tagját, miniszterelnök-helyettest, az Országos Tervhivatalelnökét, aki gazdasági küldöttség élén tartózkodik Vietnamban. A találkozón jelen volt Karsai Lajos, a Magyar Népköztársaság hanoinagykövete is. A szívélyes, baráti légkörű találkozón Pham Van Dong és Huszár István beható eszmecserét folytatott a sokoldalúan fejlődő magyar ■s vietnami kapcsolatokról. A VSZK miniszterelnöke nagyra értékelte a két ország eredményes társadalmi, politikai és gazdasági együttműködését. Hangsúlyozta továbbá, hogy fel kell kutatni a kölcsönös érdekeket kielégítő, hosszú távú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Pham Van Dong meleg hangon mondott köszönetet azért a támogatásért, amelyet az MSZMP, a Magyar Népköztársaság kormánya és a nép nyújtott Vietnamnak nemzeti felszabadító harcához, illetve nyújt napjainkban is Vietnam újjáépítéséhez. Végezetülkifejezte reményét, hogy Vietnam és Magyarország testvéri együttműködése, baráti szolidaritáson nyugvó kapcsolata szüntelenül erősödik majd. Kedden délután Huszár István és Le Thanh Nghi, a VKP KB PB tagja, miniszterelnök-helyettes, a Vietnami Állami Tervbizottság elnöke aláírta a gazdasági együttműködés továbbfejlesztését előirányzó dokumentumokat. A felek áttekintették a jelenlegi ötéves tervidőszakra szolgáló gazdasági megállapodások eddigi teljesítését, és kijelölték a további aktuális tennivalókat. Egybehangzóan úgy ítélték meg, hogy Magyarország és Vietnam gazdasági kapcsolatai eredményesen fejlődtek az elmúlt években. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a kölcsönös áruszállítások volumene meghaladta a tervezetett, és az együttműködés új elemeként termelési kooperáció alakult ki a népgazdaság egyes ágazataiban. A tárgyalásokról Hanoiban közleményt adtak ki, amely egyebek között megállapítja: 1978. január 22—31. között tárgyalások folytak Hanoiban Huszár István és Le Thanh Nghi között. Atárgyalásokon kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik jelenlegi ötéves népgazdasági tervei teljesítésének tapasztalatairól, áttekintették a tervidőszakról folytatott tervegyeztetésben •kijelölt együttműködési feladatok ■teljesítésének helyzetét, kijelölték a két ország közötti gazdasági együttműködés következő ötéves időszakára vonatkozó fejlesztések főbb irányait, és jóváhagyták a KGST-országok központi tervező szervei közötti együttműködési munkaprogramot. A felek kifejezték érdekeltségeiket a gazdasági kapcsolatok hosszú távú, tervszerű, szilárd alapokon történő fejlesztésében. A két ország gazdasági kapcsolatait jelentősen befolyásoló együttműködésekre hosszú távú egyezményeket kötnek. A két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésében a felek egyeztetik középtávú népgazdasági terveiket. A két ország közötti gazdasági együttműködés és kölcsönös áruszállítások további gyors fejlesztését irányozzák elő. Munkaprogramot hagytak jóvá a két ország központi tervező szervei közötti együttműködés fejlesztésére. A munkaprogram szerint kölcsönös tapasztalatcseréket folytatnak a gazdasági irányítás, valamint a népgazdasági tervezés tartalmi és módszertani kérdéseiről. A Huszár István vezette magyar küldöttség vietnami tartózkodása során meglátogatott több, a kétoldalú együttműködésben részt vevő üzemet. A két küldöttség tárgyalásai a barátság, a testvéri együttműködés és a teljes egyetértés szellemében foly űlegkezdte munkáját Genfben a leszerelési bizottság tavaszi ülésszaka Genfből jelenti az MTI. Kedden a svájci konferenciavárosban 30 ország képviselőinek részvételével megnyílt a genfi leszerelési bizottság tavaszi ülésszaka. A testület 1962-ben kezdte meg tevékenységét. Elsőként Viktor Lihacsev nagykövet, a Szovjetunió képviselője szólalt fel. Beszédében elismeréssel szólt a nemzetközi kapcsolatok terén az utóbbi időszakban bekövetkezett pozitív változásokról. „A Szovjetunió a továbbiakban is kész egyezményt kötni a legradikálisabb leszerelési intézkedésekről” — jelentette ki. Különösen fontosnak minősítette és kiemelte azokat a javaslatokat, amelyeket a Leonyid Brezsnyev tavaly november 2-i beszéde, illetve a Pravdának adott decemberi nyilatkozata tartalmazott. A szovjet államfő javaslatai az atomfegyverek gyártásának beszüntetésére, az atomfegyver-kísérletek teljes betiltására és a neutronfegver gyártásától való kölcsönös tartózkodásra vonatkoztak. „Az atomfegyverek gyártásának megszüntetése meghatározó lépést jelentene a nukleáris fegyverkezési hajsza visszaszorításaihoz vezető úton, és véget vetne az ilyen típusú fegyverek tömeges felhalmozásának” — mondotta Lihacsev nagykövet. Adrian S. Fischer nagykövet, az amerikai küldöttség vezetője, beszédében először az atomfegyver-kísérletek betiltásáról szólt. Kifejezte reményét, hogy a kérdésről folyó háromoldalú tárgyalások mielőbb sikerrel befejeződnek, és a részvevők benyújthatják majd a tárgyalás eredményét a leszerelési bizottságnak. A vegyi fegyverek betiltásával kapcsolatban az amerikai képviselő elmondotta: a szovjet—amerikai kétoldalú tárgyalások célja olyan közös kezdeményezés kidolgozása, amely alapként szolgálhat a leszerelési bizottság számáraa vegyi fegyverkészletek megsemmisítését, és további ,■gyártását betiltó egyezmény kidolgozásához. Az amerikai küldött beszédében említést tett a hadászati fegyverzetek korlátozásáról folyó tárgyalásokról.Kijelentette: „A SALT II. ■egyezmény most formálódik. (Ha e megállapodás megkötésére hamarosan sor kerül — mint ahogy ezt reméljük —,az mindkét oldalon csökkentené a hadászati fegyverzet szintjét, és bizonyos minőségi korlátokat tartalmazna a destabilizáló hatású fegyverek fejlesztésére vonatkozólag. elvben pedig előkészítené a SALT III. keretébe tartozó, még lényegesebb korlátozások talaját.’’ Kurt Waldheim fogadta a Béke-világtanács képviselőit New Yorkból jelenti a TASZSZ. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, fogadta a Béke-világtanács Irodájának Romesh Chartára vezette küldöttségét. A találkozó során véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. Megvitatták a fegyverkezési verseny megfékezésével és a leszereléssel kapcsolatos problémákat A BVT küldöttsége a világ több mint 130 országa békeharcosainak nevében támogatásáról biztosította az ENSZ-nek azokat az erőfeszítéseit, amelyeket a béke biztosítása, a még meglevő feszültséggócok felszámolása érdekében fejt ki. Kurt Waldheim és Romesh Chandra egyetértett abban, hogy tovább kell szélesíteni az ENSZ és a Békevilágtanács már eddig is gyümölcsöző együttműködését. A BVT képviselői átnyújtották az ENSZ főtitkárának annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet az iroda január 25—28. közötti ülésén fogadtak el Washingtonban, s amelyet már beterjesztettek az ENSZ-közgyűlés különleges leszerelési ülésszakát előkészítő bizottságnak is. A nyilatkozatban a BVT