Magyar Nemzet, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
4 Jövőnk titkai Úgy mesélik, háborúk, világválságok és világváltások idején megnőtt a forgalom a jósdákban. Szél kavarta faleveleket, kártyákat és varázsgömböket faggattak ki az emberek arról a szorongató kérdésről: mit hoz a jövő. Racionális korunk nem az okkult, de a világos tudományokat kérdezi dühös kíváncsisággal ugyanerről. És a válaszok nem késnek: rejtélyekkel, titokzatossággal avagy többé-kevésbé áttekinthető egyértelműséggel kirajzolódik elibénk a jövő. Azok számára, akik a tudományos hipotézisek közzétételét frissiben nem tudják figyelemmel kísérni, Czeizel Endre, a természettudományos ismeretterjesztés legnépszerűbb show-manje tévésorozatot készített. „Látvány embernek” lenni az akadémikus komolyságú tudományok körében nem hálás feladat. A pályatársak is, a kívülállók is kételkedve fogadják rendszerint azt a könynyedséget (avagy könnyűséget), amellyel a súlyos ismeretek közzététetnek. Czeizel Endre azonban — harmadik televíziós sorozata és sokadik „könnyed”, népművelő publikációja után, úgy tetszik — készséggel vállalja e hálátlan szerepkört. Tudomásul véve, hogy a világ nemcsak morális és tudati váltásban van mostanság, de jelentős ízlésbeli változáson is átesik napjainkban, keresett magának egy félig konzervatív, félig modern előadói tartást és modort, amellyel, úgy véli, a haladó szemléletűekhez éppúgy megtalálja a kapcsolatot, mint a hagyományos felfogásúakhoz. Érthető, sőt bizonyos fokig még méltányolható is az ő magatartásbeli és stiláris „kentaursága”, hiszen Közép-Európában még mindig módfelett kényes témáról szól előadásaiban Czeizel Endre, az utódnemzés egészséges feltételeiről. Vége felé közeledvén legújabb sorozata, a nyolcrészes Jövőnk titkai, elmondható róla immár, hogy voltaképpen nem beszélt ez sem másról, mint amiről a legelső és leghíresebb Czeizelsorozat, a Születésünk titkai. Csak míg öt esztendővel ezelőtt általános érvényű tudnivalókat sorakoztatott föl a tévé közönsége előtt az előadó, ezúttal, a jövőt vizsgálván, a különösségek, az extremitások nemegyszer hátborzongató következményeinek fölvázolásával kívánt Czeizel doktor nemzetének szép és egészséges perspektívákat A tökéletes megvalósulása mögött persze, mindig ott a megküzdött harc a hibással, a gyarlóval, a tökéletlennel. Természetes tehát, kivált, ha olyan jelentős genetikusi áttekintéssel és gyakorlattal rendelkezik valaki, mint Czeizel Endre, hogy egy majdani, egészséges nemzedék világra jöttét tervezgetvén szót kell ejteni a bajokról, a veszedelmekről és a káros képzetekről is. A Jövőnk titkai azonban (amely — mint Marx György tudós előhangjából is kitetszett —, a fizikailag és szellemileg egyaránt erős embert tartja a reményteljes jövő legfőbb s egyetlen biztosítékának) fokozatos arányváltással elcsúszott a genetikai és egészségügyi különösségek megtárgyalása felé. Önmagában persze még ez sem volna baj (azokat a nehéz álmokat, amelyeket különös érzékletességgel előadott, vad történeteivel sugallt az előadó, előbbutóbb csak elfelejti az ember). Nem volna baj, ha nem lenne más gondja világunknak, mint estély csevegést hallani a spermium-bankok esélyeiről, a lombikbébikről és a gyengébb nem erősségeiről. Aki nyílt figyelemmel jár-kél a világban, jól tudja azonban, hogy az egészségügyi és fiziológiai tudatosság bizony, még nem általános mifelénk. Nem általános, még a televízió korábbi, nagy sikerűnek tartott sorozatai, felvilágosító filmjei után sem. Furcsa, alapvető ellentmondásba keveredett tehát a Jövőnk titkai. Népművelő, ismeretterjesztő sorozatnak indult, talált is magának egy olyan formát, amelyet ezen alapvető szándékainak megvalósulásához alkalmatosnak vélt. Majd, estéről estére, előadásról előadásra elfeledkeztek a résztvevők kezdeti elhatározásukról és örvendetes captatio benevolentiae-k után tudományos „lábjegyzetek” és ezen jegyzetek vitái következtek. Olyan viták ráadásul, amelyekből kitetszett — a társtudományok meghívott képviselői, híven meggyőződésükhöz, bebizonyították —, hogy mindaz, amiről Czeizel Endre megnyerő élőbeszédeiben szólott, nem is olyan fontos, nem is olyan biztos .. . Ezekhez a hol szkeptikus, hol csupán a jövőkutatáshoz méltón kételkedő eszmecserékhez viszont már semmiképpen sem illett a szerkesztő Kővári Péter és a rendező Kárpáti György által képileg is jóváhagyott stílus, a félkonzervatív, félmodern előadói attitűd. Modorosságokként hatottak a költői citátumok, a megható történetek, a közvetlenségek éppúgy, mint a hirtelen támadt kifejezésbeli nyerseségek. És végül, szellemi és stílusbeli egyenetlenségei miatt, érdektelenné vált maga a téma: melyek hát jövőnk lehetséges és rajtunk is múló titkai? A televízió a látványok világa. Mindenki megengedhetőnek, sőt kötelezőnek tartja, hogy a tévé a képek szabad fűzésű sorával szerezzen érvényt mondandóinak. Tárgyilagosságot és tárgyszerű egyszerűséget nem szokás kérni és számon kérni a televíziós látványoktól, és, mert a látványoktól nem szokás, hát nemigen jut eszébe senkinek, hogy a televízióban elhangzó szavaktól is lehetőleg a tőmondatos egyszerűséget várja. A Jövőnk titkai című sorozat után mégis felködlik az emberben a felismerés: a modern természettudományos ismeretterjesztésnek nem lehet más módja a képernyőn, csak az egyértelmű, lecsiszolt, szűkszavú egyszerűség. Lőcsei Gabriella NAPLÓ Az ember tragédiáját egészen újszerű átdolgozásban mutatták be a hét végén a kasseli (NSZK) operaházban. A történet szerint Madách Imre egy kórházi ágyon, mint Ádám éli át az emberiség történetének legfontosabb „színeit". A bemutató közönsége vegyes érzelmekkel fogadta a müncheni Peter Michael Hamet rendezte művet — írja a DPA hírügynökség. Franciaországi vendégszereplésre utazott kedden az Astra bábegyüttes; tizenhét napos turnéjukon Bretagnebam és Qumperle-ban lépnek fel. ♦ Nagy magyar sikert hozott a vadászati, halászati és természetvédelmi filmek nemzetközi fesztiválja, amelyet a múlt héten tartottak Plovdivban. A húsz díj közül ötöt a MAFILM népszerű-tudományos filmstúdiójának alkotásai nyertek. Ezüstérmet kapott Bodrossy Félix Albérlőim, a cinkék és Lakatos Iván Búcsú című filmje, amely elnyerte a legmagasabb művészi színvonalat képviselő mű különdíját is. Hárs Mihály Tavasztól tavaszig és Bodrossy Félix Az utolsó pákász című filmjét bronzéremmel jutalmazta a zsűri. (1.) Stróbl Alajos-emlékkiállítás nyílt meg kedden a művész születésének 125. évfordulója alkalmából a Nemzeti Galériában. A tárlatot, amelyen negyvennyolc szobrot és kisplasztikát mutatnak be, Varga Imre szobrászművész nyitotta meg. Görögországi vendégszereplésre utazott kedden a Győri Balett. Előadásaikon A nap szeretteit és Az igazság pillanatát mutatják be Korfu szigetén, majd Athénban. Kiállítás Mihályfi Ernő hagyatékából Kiállítás nyílik Mihályfi Ernő hagyatékából a Nógrád megyei Szécsényben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban. A kiállítást július 3-án, pénteken fél négykor nyitja meg Horváth György művészettörténész, a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályának vezetője. Évadzáró társulati ülés a győri Kisfaludy Színházban Évadzáró társulati ülést tartottak kedden a győri Kisfaludy Színházban. Pétervári István igazgató elmondta, hogy a most véget ért színházi szezonban az együttes csaknem 340 előadását 190 ezren tekintették meg. A prózai darabok sorából kiemelkedett a Kisfaludy-játék, ezt az előadást a Művelődési Minisztérium nívódíjjal jutalmazta. A következő évadban hat prózai bemutatóra kerül sor, egyebek között műsorra tűzik a Hamletet, Teleki László Kegyencét és Arisztophanész Plutosz című komédiáját. A műsort Verdi Rigolettója és két új balettkompozíció egészíti ki. Magyar Nemzet Tanácskozik a szovjet írószövetség Megkezdődött a szovjet írószövetség VII. kongresszusa. A Kremlben kedden megnyílt, négynaposra tervezett tanácskozáson ötszáz küldött vesz részt, köztüka külföldi írószövetségek képviselői. Hazánkból Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetségének elnöke és Cseres Tibor, a titkárság tagja utazott Moszkvába. A vezetőség beszámolóját tegnap Georgij Markon, a szövetség első titkára terjesztette a közgyűlés elé. A szovjet írók feladatairól szólva hangsúlyozta, hogy az irodalmároknak az élet igazságairól kell szólniuk, aktívan ki kell venniük részüket a kommunista építőmunkából és sajátos alkotói eszközeikkel hozzá kell járulniuk az ország előtt álló feladatok sikeresebb megoldásához. Georgij Markov emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunióban jelenleg hetvenhét nyelven születnek irodalmi alkotások. A soknemzetiségű, s ugyanakkor mégis egységes szovjet irodalom létrejötte új, világraszóló jelentőségű folyamat a világirodalom fejlődésében. A Szovjetunióban ma egyenlőkként hallatják hangjukat a régi irodalmi hagyományokkal rendelkező népek írói, s azok az írók is, akiknek népei csak a szovjethatalom évei alatt jutottak el az írásbeliségig. A szovjet írók nemzetközi kapcsolatait említve Markov leszögezte, hogy a szovjet írószövetség továbbra is rendszeres kapcsolatok kialakítására törekszik a világ más országainak írói szervezeteivel és íróival. Elsősorban a szocialista országokéival, de együttműködésre törekszenek más ideológiai nézeteket képviselő kollégákkal is, ha azok egyetértenek velük a legfontontosabb célkitűzésben, a béke védelmében. Emléksorok Liszt Ferenc dédunokájáról Szomorú levelet kaptam Roch Serrától, a francia Liszt Ferenc Társaság titkárától. Értesít, hogy 87. évében elhunyt Blandine Ollivier de Prévaux asszony, Liszt Ferenc dédunokája. Liszt Ferencnek és Marie d’Agoultnak három gyermeke volt: Blandine, Cosima és Dániel. Dániel 20 éves korában meghalt. Cosima — ma is élő— utódai a Wagner-unokák és -dédunokák. Az elsőszülött Blandine a család azon ágához tartozott, amelynek tagjai leginkább szerették Lisztet, s az ő párizsi házukban élt Liszt édesanyja is. Liszt Blandine is fiatalon halt meg. De férje, Émile Ollivier — későbbi francia miniszterelnök — és fiuk, Dániel Ollivier, változatlanul ragaszkodott Liszthez. A zeneszerző halála után az Ollivier család továbbra is ápolta emlékét. Dániel Ollivier ennek a Liszt-kultusznak a jegyében nevelte lányát, akit nagyanyja emlékére kereszteltek Blandine-nak. Ez a hölgy, a most elhunyt Madame de Prévaux 1894. december 19-én született. Férje diplomata volt Rengeteget tett a Liszt-dokumentumok megőrzéséért és közkinccsé tételéért: a család 25 kötetnyi levelezését a francia Nemzeti Könyvtárnak adta, s így a kutatás számára hozzáférhetővé tette. Ez az anyag felbecsülhetetlen értékű, hiszen Liszt, Marie d’Agoult és a családtagok levelezésén kívül a nagy kortársak, írók, zeneszerzők, festők, politikusok hozzájuk írott leveleitis" tartalmazza.. Ezenkívül Blandine Ollivier de Prévaux Liszt műveinek előadását, a róla szóló írások megjelentetését is aktívan, lelkesen támogatta. Bűbájos, művelt, több nyelven beszélő, idős korában is szellemes, elragadóan közvetlen hölgy volt: valódi francia nagyasszony és vérbeli Lisztutód. Amikor 1973-ban, az újjáalakult magyar Liszt Társaság díszvendégeként megjelent a Zeneakadémián, elfogadott tisztelettel nyújtottam át neki dédapjáról írott könyvem német kiadását. Ennek köszönhetem, hogy 1978 őszén — több magyar művész, kutató után — engem is fogadott Szajna-parti, Liszt-szentélynek beillő otthonában. Az idén tavasszal sajnálattal hallottam, hogy nincs jól, nem jár már ki házából, nem fogad. Nem is reméltem, hogy még láthatom. Annál boldogabb voltam, hogy az elutazásom előtti utolsó délutánon, május 7-én, Rodi Serra és felesége társaságában másfél órára mégis meglátogathattam. Karosszékében, derűsen, megható kedvességgel fogadott. Az utcára menni félt, de eldicsekedett, hogy szemüveg nélkül olvas. — Apám akarta, hogy a Liszt-hagyatékot a Nemzeti Könyvtárnak adjam megőrzésre, nehogy az utódok kezén széthányódjék — mondta. Gyerekkori anekdotával szórakoztatott, látható élvezettel mesélte mély, kissé rekedt hangján, hogy kiskorában nagyapja, Émile Ollivier (Liszt veje, III. Napóleon egykori miniszterelnöke) egyszer az angol nevelőmé legnagyobb megrökönyödésére — hisz étkezések közt tilos volt édességet enni! — jóllakatta őt a cukrászdában. Azzal búcsúzott: ha legközelebb Párizsban leszek, vacsorára kell jönnöm. Nemrég temették a Montparnasse temetőben, Liszt Ferenc édesanyjának a sírjába, ezzel is a folytonosságot jelképezve. A szertartáson Liszt-műveket játszottak, a B-A-C-H fúgát és kórusrészleteket a Krisztusoratóriumból. Hamburger Klára A színházak szerdai műsora Városmajori Szabadtéri Színpad: Irma, te édes (8) — Budai Parkszínpad : Mexikói táncegyüttes vendégjátéka (8) — Zenélő udvar: Benkő Dániel és a Bakfark Consort (Együttesek muzsikálnak 3. 8) — Fővárosi Nagycirkusz: Cirkusz ’81. (fél 8). Szerda, 1981. július 1." Meghalt Pethes Sándor Pethes Sándor színművész, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze hosszú betegség után, 82 éves korában, június 29-én meghalt. Teme „Reggel hat óra felé felkelek, együtt, reggelizünk, munkába indítom a feleségem. Azután komótosan felkészülök, vásárolni megyek, komissiózni. Nagyon szeretek boltba menni, a piacra még inkább, a kofákkal szóba elegyedni, akárcsak az édesapám, Pethes Imre..." Alig-alig egy hónapja — csordultig életszeretettel — elbeszélte egy napját is Pethes Sándor, aki délutánonként még a rádióba, a szinkronstúdióba iparkodott, esténként pedig a színpadra, a Vígszínházba és a Pesti Színházba. Hűséges volt a színtársulatokhoz. Mintegy negyedszázadig tartozott a Vígszínházhoz, meg előtte ugyanannyit a Nemzeti Színházhoz. S az „ország első színházának” képe, a régi épületé, a színpad vesztéséről később intézkednek — közli a Művelődési Minisztérium, a Fővárosi Tanács, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Vígszínház, Fákból szabott keretben mindmáig ott függött szobájában, a színészcsalád emlékeinek szentelt falon. Híres nevettető volt, a kabarészínpadokon Nagy Endre kabaréjában is éppúgy, mint a komédiákban, a klasszikusok és a kortársak műveiben. Ő volt Pathelin mester, Nemes Keszeg András, dr. Diaphorus, de egy Hevesi-darabban könyvgyűjtő s még annyi minden más, sok-sok tragikomikus kisember is. Megbecsülte a feladatokat, őt is megbecsülték. Mai szemmel már olyan szívből egyszerűen játszott, ahogyan csakis a bölcsek s boldogok tudhatnak. Harmóniát sugárzott immár, s éppen ő halt meg. Nevét feljegyzi a színháztörténet : Pethesi Sándor élt 82 évet. Falakon belül és kívül A párizsi Opera törekvéseiről Megújhodik a párizsi Opera? Mindenesetre Rolf Liebermann utóda, Bernard Lefort új törekvéseket tartogat az elkövetkező évadra. Egyrészt az előadások számát emeli. Másrészt több francia rendezőt foglalkoztat. Nem utolsósorban: színházépületeket foglal el Párizs szerte. Az új szándékok szimbóluma lehet az a Carmen-előadás, amelyet szeptember 23-tól, mintegy félszázszor fognak megszólaltatni a Sportpalotában, Marcel Maréchal rendezésében, három dirigenssel, több szereposztással. A Théatre des Champs-Élysées színpadán látható novembertől Richard Strauss Rózsalovagja, majd Rossini Sémiramish. Bemutató lesz áprilisban az Ondine, Daniel Lasur operája Jean Giraudoux nyomán, amelyet Jean-Claude Fali rendez. A Salle Favart műsorán vígoperák szerepelnek, Rossini Sevillai borbélya és Mozart műve a Cosi fan tutte. A Chaillot-palotában, a Gémier-teremben márciusra rendezi meg a jó nevű Antoine Vitéz az Orfeót, Monteverdi operáját. Szintén a falakon kívül, a Georges Pompidou Központban lesz novemberben-decemberben a kortárs zeneszerzők — Olivier Greif, Patrick Marcland és Yoshida — minioperáinak premierje. Munkálatok miatt, a párizsi Opera igazi otthona, a Garnierpalota csak december 4-én nyit ez idén, mégpedig a Platée-val, Rarneau „ballet bouffon”-jával, vagyis táncos operájával. Januárban tűzik műsorra a Lohengrint, Dohnányi vezényletével, februárban pedig a Fideliót, Ozawa vezetésével, s a Komische Oper volt direktorának, Joachim Herznek rendezésében. Lesz Tosca-felújítás is, szintén Ozawa vezényletével. Tavasszal kerül színre Gounod lírikus nagyoperája, a Rómeó és Júlia, nyárelőn pedig, mint egyébként, most is egy műsorban a Bajazzók és a Parasztbecsület. A szereposztásokban felfedezni Te Kanawa, Caballé, Behrens, Carreras, Aragall és más világnagyságok nevét. A Garnier-palotában lesznek estek is, például Theo Adamé és Jon Vickersé. Tizenkét koncertet tartanak a Salle Favartban és Beethoven-ciklust a Théatre des Champs-Élyséesban. Ami a balettet illeti, a párizsi Opera ez idén a Szentivánéji álom táncváltozatára készül, egy Stravinsky-estre és más estekre is. Az együttes számos színhelyen előadást tart, a kultúrházaktól a kongresszusi palotáig. A hódító törekvések szellemében. (gácsi) lAP A SVÁJCI LICENC ■fr £^3 f ALAPJÁN készült hermes írógépek fel. olcsóbb Áron KAPHATÓK. Régi ár: Új ár: Hermes 3000 HP—2 táskaírógép 6100,— 4500,— Hermes 44 HP—16 mechanikus 9410,— 8300,— MEGVÁSÁROLHATÓ: Budapest VIII., József körút 59—61. Budapest XIII., Váci út 33. Budapest XV., Bajcsy-Zsilinszky út 20. Budapest V., Szent István tér 4. valamint a papírboltokban és áruházak papírosztályain. VEVŐSZOLGÁLATUNK: Budapest V., Aulich utca 5. , Telefon: 126-013, 126-014, 126-015. a