Magyar Nemzet, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-09 / 288. szám
Szerda, 1981. december 9. Maövir Nemzet Beszélgetés a jogásszal a kriminológiai kutatásokról Elgondolkodtató statisztikai adat: hazánkban az utóbbi időben kétszer annyi a rablás, mint öt évvel ezelőtt. S bár igaz, hogy az összbűnözés nem emelkedik, a jelenség mégis aggasztó, hiszen az elkövetők között változatlanul sok a fiatalkorú. Az elkövetés okai, az elkövető személyiségének jelllemzői rokonvonásokat mutatnak a többi erőszakos bűncselekménnyel, így például a súlyos testi sértéssel, a garázdasággal, az erőszakos nemi bűncselekményekkel. Feltűnő: a rablás hazánkban inkább a nagyvárosi életformához kapcsolódik, itt lényegsen gyakoribb, mint falusi körülmények között. A sértett általában ismeretlen személy, vagy alkalmi ismerős. Mégsem teljesen véletlen, hogy ki lesz, illetve ki lehet a rablás kárvallottja. A rablások jelentős része ugyanis alkalmi italozó társak ellen irányul. — A rablás, éppen úgy, mint a többi erőszakos bűncselekmény, és általában minden bűncselekmény, tanult viselkedés, tehát a társadalmi körülmények terméke — mondja Gönczöl Katalin, az ELTE Jogi Kar kriminológiai tanszékének docense. — Hoszszú ideig tartotta magát az az elképzelés, hogy az erőszakos bűncselekmények biológiai, öröklött tulajdonságokra, idegrendszeri sajátosságokra vezethetők vissza. Mivel sem az orvostudomány, sem a pszichológia máig sem sorakoztatott fel minden szempontból megnyugtató bizonyítékokat, így azokat az elkövetőket, akiknél nem állapítható meg a beszámítási képességet kizáró vagy korlátozó ok, normálisnak tekintjük és velük szemben a társadalom védelme és az újabb bűnelkövetés megelőzése szempontjából a büntetőjogi büntetést tartjuk a leghatásosabb eszköznek. Család, neveltetés — Milyen kutatási eredmények állnak rendelkezésre az ilyen fajta bűncselekmény elkövetésének okait illetően? Milyen az elkövető személyisége? — A korábbi kriminológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az erőszakos bűnelkövetők hátrányosabb helyzetben voltak, mint az azonos életkorú lakosság. A többi bűnelkövetőhöz képest körükben lényegesen gyakoribb volt a nagycsalád, a négy és ennél több testvér, ennek megfelelően alakult ki az alacsonyabb életszínvonal. A szülők között sok a szakképzetlen, az alacsonyabb iskolai végzettségű, mint bármelyik bűnelkövetői csoportban. Családjukban gyakori az alkoholista életvezetés, viszonylag gyakori a bűnelkövetés is. Igen nagy jelentősége van neveltetésük során az erőszak kultuszának, a ki kit győz le elv érvényesülésének. Ezt érvényesítik a szülők egymással, a gyermekkel szemben, de ez uralkodik a testvérek között is. A viták elintézési módja a fizikai erőszak és a nem racionális érvelés. — Az erőszakos bűnelkövetők igen korán, általában 14— 15 éves korukban arra kényszerülnek, hogy saját magukról gondoskodjanak. A család nem tette lehetővé, hogy megfelelő műveltséget szerezzenek, többségük nem fejezi be az általános iskolát. Állandó lakhelyük vagy nem kínál megfelelő munkaalkalmat, vagy a szülőkkel való együttélést tartják lehetetlennek, ezért első munkavállalásuk igen gyakran egybeesik lakóhelyük megváltoztatásával. Vándorlásuk iránya a nagyváros. Itt a korábbi közösségi kontrolltól, normáktól, értékektől elszakadva gyökértelenné válnak. A régi közösséghez való tartozásuk megszűnik, az új közösségbe, ha egyáltalán van ilyen a városi körülmények között, nehezen tudnak beilleszkedni. Olyan életformát, értékeket képviselnek, amely a városi körülmények között szokatlan, ezért gyakran ellenséges előítélet fogadja őket. Kommunikációs nehézségeik vannak. Az új körülményekhez való alkalmazkodás készsége alacsony fokon fejlődött ki, többnyire műveltségbeli hiányosságaik miatt. Szakképzettséget nem szereztek, körükben még a többi bűnelkövetőkhöz képest is sokkal több a segédmunkás. Neveltetési körülményeik sajátosságai miatt szinte reményük sincs a szakképzettséghez kötött magasabbrendű munkára. Szabad idejük nagy része hasonszőrűek társaságában telik, egyéb társadalmilag szervezett programok hiányában többnyire kocsmákban. Az alkoholos életvezetés a családban mintaként szolgált, most ugyancsak ez kínálkozik a szabadidő kitöltésére. A rendszeres szórakozás, alkoholfogyasztás sokkal több pénzt emészt fel, mint amit képesek megkeresni, ezért a rablások jelentős többségét a szórakozásból fakadó igények motiválják. A megelőzés — Minek tulajdonítható, hogy összefüggés van a fiatalkori bűnözés és a felnőttkori visszaesés, az úgynevezett konok bűnözés között? " — Megközelítőleg minden harmadik többszörös erőszakos visszaeső bűnöző pályafutását 14—18 éves korig terjedő időben, tehát fiatalkorban kezdte el. Az erőszakos visszaesők a bűnözők legveszedelmesebb rétegét képviselik, súlyos személy elleni erőszakos bűncselekmény ismételt elkövetése jellemzi életvezetésüket. Az erőszakos visszaesők bűnöző pályafutásuk kifejlődése során egyre súlyosabb erőszakos bűncselekményeket követnek el. — Lát-e reményt a korai bűnözés, s ezen belül a rablások visszaszorítására? — A megelőzés igen sokrétű feladatok egész sorát veti fel. Külön kell választani a bűnismétlés megelőzését szolgáló intézkedéseket azoktól az általános társadalompolitikai intézkedésektől, amelyek az erőszakos bűnözés társadalmi okainak újratermelődését akadályozhatják. A kor követelményének megfelelően a büntető igazságszolgáltatás egyre kevésbé elégedhet meg a tettel arányos, tárgy szerint igazságos büntetések alkalmazásával. Egyre több figyelmet kell szentelni az elkövető személyiségének, a bűncselekményt kiváltó szubjektív és objektív okoknak. Csak az ilyen módon alkalmazott büntetőpolitika lehet eredményes a bűnismétlés megelőzése szempontjából. — Mit lehet tenni a társadalompolitika szélesebb szférájában annak érdekében, hogy az erőszakos bűncselekmények száma csökkenjen? — Túlnyomórészt olyan intézkedésekre van szükség, amelyek általában növelik a társadalom harmonikus fejlődésének lehetőségét. Ilyen például az ipartelepítés még eddiginél is tervezettebb formáinak kifejlesztése, amelynek során a gazdasági tényezők és a humánus tényezők egyaránt, de egyenértékű jelentőséget kapnak. Ebben a rendszerben nemcsak munkaalkalom kínálkozik, hanem az állandó letelepedés feltételei is megteremtődnek, és ahol a kulturált életvezetés kialakítására — a szociális gondozásra, az iskolára, a kulturált szabadidő eltöltésére — ugyanakkora gondot fordítunk, mint a munkaerő-kereslet kielégítésére. Az iskolai végzettség növelése csökkenti az antiszociális magatartások kialakulásának lehetőségét, különösen így van ez az erőszakos bűnözés vonatkozásában. Hazánkban több mint harminc éve kötelező az általános iskolai oktatás, viszont az általam vizsgált erőszakos visszaesők több mint egyharmada analfabéta. Ez azt jelzi, hogy komoly hiányosságok vannak a rendelkezés végrehajtásának, megvalósításának a mechanizmusában, és ezek a hibák a bűnözésben világosan tükröződnek. Az alkoholizmus, az iszákos életmód hazánkban soksok egyéni és családi tragédia hordozója, az erőszakos bűnözés csak az egyik következmény a sok közül. A mértéktelen alkoholfogyasztás a bűnözőknél és a nem bűnözőknél pótcselekvés, a kulturált életvezetésre való készség hiányát jelzi, vagy az erre irányuló kísérletek csődjét. Vagyis vannak feladataink abban a tekintetben, hogy a közösség gyengébb tagjait megtanítsuk élni a társadalmi viszonyaink nyújtotta lehetőségekkel. Veszélyeztetett fiatalok — Ezek szerint újratermelődnének azok a társadalmi körülmények, amelyek továbbra is kedveznek az erőszakos bűncselekmények kialakulásának? — Sajnos, szép számmal vannak még olyan családok, közösségek, ahol a gyermek kiskorától kezdve ki van téve éppen az erőszakos bűnelkövetés veszélyének. Ezek a gyerekek társadalmunkleginkább veszélyeztetett fiataljai. A körükben megvalósuló szociálpolitikai tevékenység sokkal nagyobb eredménnyel járhat, mint amit az egyéni boldogulás biztosítása címszó alatt össze tudnánk foglalni. Ennek a szociálpolitikai tevékenységnek sokoldalúan differenciáltnak kell lennnie. Nem merülhet ki a pénzbeli segélyek folyósításában vagy az állami gondozás elrendelésében. Új, korszerű, komplex családgondozási módszerek kidolgozására és bevezetésére van szükség. Ahol lehet, ahol még remény van rá, meg kell kísérelni alkalmassá tenni a szülőket saját gyermekeik nevelésére. Emellett tudatosan törekedni kell, a rendelkezésre álló eszközökkel elő kell segíteni az iskola, az iskolai nevelés korábbi társadalmi rangjának helyreállítását. Hiszen ez az egyetlen intézményesített eszköz, amellyel még időben korrigálható a sokak számára szociálisan és morálisan is hátrányos társadalmi helyzet. Korompay János Örökös üdülőhasználat a Velencei-tónál és Hévízen! A Velencei-tó mellett, Agárd nyugati területén és Hévízen a tóhoz közel minden igényt kielégítő korszerű üdülőkomplexumok létesülnek. Agárdon az első ütem tervezett átadási határideje 1982. év vége, Hévízen pedig 1983. év vége. Agárdon az üdülőtelep közelében két motel és étterem, valamint gépkocsiszerviz és körülbelül 700 méterre pedig sporttelep kialakítását tervezik. Az üdülőhely vonzását fokozza, hogy Gárdony közelében, a Bika-völgyben — az üdülőteleptől körülbelül 1,5 kilométerre — 52 C- fokos meleg vizet találtak és a terv szerint már 1982-ben megkezdődik a több medencés termál uszoda üzemeltetése. A Vörösmarty utca és Helikon utca által határolt területen, a Termál Szálló közelében kerül kialakításra Hévizen az üdülőépület. A tóhoz közel, Héviz központjában 1 és 1,5 szobás lakrészek épülnek. Agárdon három típus valósul meg, itt 2 szobás egységek is leköthetők, melyekre használati (üdülési) jogot évi 28 napra (2X14 napos bontásban) nagyon kedvező anyagi és fizetési feltételek mellett lehet szerezni. A használati jog elidegeníthető és örökölhető. NAPSUGÁR ÜDÜLŐÉPÍTŐ ÉS FENNTARTÓ SZÖVETKEZET Budapest 114. Pf. 334. 1536. Érdeklődni lehet 9—1! és 14—17 óráig a 153-898, 351-165, valamint kizárólag délelőtt 9—1 óráig a 354-711 telefonszámon munkanapokon. KERESÉRE RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÓT KÜLDÜNK! Ne egy kaptafára NAPJAINK visszatérő problémája, hogyan éljünk, ha elérjük azt az életkort, amelyre már ráillik a jelző: idős kor. Akár nyugdíjaskornak nevezzük, akár öregségnek, tartalma azonos: egyfajta kihullás az aktív tevékenységből és megfogyatkozás a fizikai erőben. Ritkán emlegetik azonban Eötvös József megállapítását: „A legjobb gyümölcs csak őszkor, s bölcsességünk akkor érik meg, mikor a forró korszakon túl vagyunk.. Egy idős ismerősöm azzal oktatgatott egyszer, hogy jegyezzem meg, minden kornak megvan a maga szépsége, így az idős kornak is. Bevallom, nem értek teljesen egyet vele- Amennyire sok idős ember tapasztalatban, bölcsességben valóban eljutott a csúcsra, testi kondíció tekintetében nem gyarapszik, és sokat szenved az életkor hátrányaitól. Szerintem a modern orvostudomány és genetika művelői csak az öregség idejét hosszabbították meg. Ez is arra utal, hogy intenzíven kell foglalkozni a nyugdíjkorba jutottakkal. Van fiatal, aki öregebb sok idősebbnél. Ilyen az alkata. És van öreg, nyugdíjas korban levő, akinek lelkülete megőrizte a jókedély, a munkakedv, az öröm forrásait, és merít belőle módja, lehetősége szerint. Ezért nem lehet kaptafát készíteni az öregkorba jutottaknak. Állítom, hogy mint mindenben, a kor elviselésében is első helyen áll az akaratunk. Akarunk-e még teljes értékű tagjai lenni a társadalomnak vagy nem? Elvonulunk-e az „elefánt temetőbe” és sajnáltatjuk magunkat elárvultságunk, öregségünk miatt, vagy „kihúzva” magunkat, nem siránkozással, hanem bölcs Önérzettel akarunk részesei lenni az emberi életnek. NEM KAPTAFÁRA készült külön programot kíván az idős ember — persze jó néha az is. —, hanem törődést, emtyert kapcsolatokat Egyéne- arányban azzal, ahogy ő ma-aga helyezkedik el a közösség-* ben, úgy nőjön az iránta táplált érdeklődés, megbecsülés társadalmunkban. A társadalom a segítséget csak úgy adhatja meg az időseknek, ha nem kiemeli, hanem befogadja őket! Ők pedig a sok éven át szerzett tapasztalatuk, bölcsességük birtokában, saját erejük, lelki-szellemi képességeik szerint találják meg az öregségben önmagukat. Elmagányosodásról csak ott és az beszélhet, aki szerzett „bölcsességet”, tapasztalatait nem jól kamatoztatta. Természetes, vannak nagyon beteg, szellemileg is megfogyatkozott öregek, akik valóban más segítségére szorulnak. Ezt meg is kell kapniuk. De ők vannak kevesebben, és többen azok, akik még aktív részesei mai életünknek, mind tapasztalataik hasznosíthatóságával, mind közösség utáni vágyukkal. Berényi Istvánné Budapest Az idősek megbecsülése MINT LAKÓTELEPI körzeti népfrontelnök, helytállónak tartom, amit Mester professzor a nemzedékek eltávolodásáról, a tartalmas baráti beszélgetések hiányáról és az elmagányosodásról ír. Az idősek ügye természetesen összetettebb annál, semmint hogy egy újságcikk vagy akár tanulmány keretében minden vonatkozását megemítsük, megoldásról nem is beszélve. Ami a legelesettebbeket illeti: ismeretes, hogy államunk a beteg, magukra maradt idősek részére házi szociális gondozást, öregek napközi otthoni, illetve indokolt esetben szociális otthoni elhelyezést biztosít. A vitaindítóban azonban olyan idős emberekről van szó, akik megfelelő nyugdíjjal rendelkeznek, életszínvonaluk az átlagos körül mozog, és mégis tele vannak panasszal. Nehezen viselik el a helyzetükben a nyugdíjazással bekövetkezett változást, azt, hogy kikerültek a termelésből, elszakadtak munkatársaiktól, megszokott baráti körüktől. Úgy érzik, hogy a társadalom perifériájára kerültek, feleslegesekké váltak. A XV/18-as körzeti népfrontbizottság, a szomszédos körzeti bizottsággal együtt, a XV., Zsókavár utca 15. alatti pártházban létrehozta az Idősek Klubját, ahol a hét egy napján összejöhetnek, elszórakozhatnak, olvashatnak, sakkozhatnak, kártyázhatnak. Férőhely hiányában ide az idős embereknek csak egy részét tudják befogadni, mert ugyanitt működik,egy ifjúsági és egy „ Családi kör” klub is, a lét más napjain. A MOSTANI és a következő évek nyugdíjas korosztályai igen értékes részét képezik társadalmunknak: azokról van szó, akik a felszabadulás idején voltak fiatalok, és e korszak nagy társadalmi átalakulásának nemcsak tanúi, hanem tevékeny részvevői is voltak. Részt vettek az ország újjáépítésében és így a nagy ipari létesítmények, a szocialista ipar alapjainak megteremtésében. Most, idős korukban, ismerkednek a népfront tevékenységével, többen részt vesznek az általunk szervezett várospolitikai fórumokon. Sok nyugdíjas részéről elhangzik: „amíg részt vettünk a termelésben, a szakszervezet törődött velünk, de most, hogy nyugdíjasok vagyunk, albérletbe adott minket a népfrontnak.” Úgy gondolom, valóban, a népfront mellett a szakszervezeteknek a jelenleginél többet kellene törődniük nyugdíjas tagjaikkal. Azzal, hogy évente egyszer-kétszer meghívják őket üzemi ünnepségekre, bizonyos számú üdülőjegyet biztosítanak részükre, csak részben tesznek eleget kötelezettségüknek. Pedig az idős dolgozók megbecsülése a magyar szakszervezeti mozgalom egyik legszebb hagyománya. (Mert az idősek parlamentje esetleges megszervezésén túlmenően, a legfontosabb kérdés az: hogyan alakul az idősek helye, szerepe közéletünkben és a magánéletben?) A FŐVÁROSBAN lakó idősek mozgalmi, társadalmi életének lehetnének szervezői a Kerületi Szakmaközi Bizottságok. Működésüknek új tartalmat adhatna a negyed- vagy félévi szakszervezeti taggyűlés megtartása, ami a fizető nyugdíjas szakszervezeti tagok rendszeres szervezeti mozgalmi életét biztosítaná. De tartalmas rendezvényeken nyugdíjas professzorok, pedagógusok stb. tarthatnának előadást, nyugdíjas funkcionáriusok politikai ismereteket, nyugdíjas művészek műsort nyújthatnának. Gyakran beszélünk arról, hogy az idős emberekben sok bölcsesség, tapasztalat halmozódott fel, és ezt jobban lehetne társadalmunk számára kamatoztatni. Túlszervezéstől nem kellene tartani, mert a Szakmaközi Bizottságot csak ott kellene működtetni, ahol ilyen tevékenységre tényleges igény áll fenn. Biztos vagyok benne, hogy a szakszervezetek tömegével kapnának válaszleveleket, ha nyugdíjas tagjaiknak ilyen irányú kérdést tartalmazó levelet küldenének ... Biztos vagyok abban is, hogy egyes üzemek és intézmények helyiséget is adnának, ahol a régi szaktársak a rendezvények alkalmával kellemesen és tartalmasan tölthetnék el , délutánjaikat, estéjüket. Egymás társaságában űznék el a magányt, szereznének új barátokat. A megoldást sürgeti, hogy a következő években előreláthatólag növekszik a nyugdíjasok száma és növekszik — ami a kérdéstől nem választható el egészen — a még dolgozók szabad ideje is. Vollár János Budapest ENGEDMÉNYES KARÁCSONYI AJÁNDÉK VÁSÁR! December 23-ig az OFOTÉRT-nál AMÍG a KÉSZLET TART!