Magyar Nemzet, 1984. január (47. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-17 / 13. szám

r. A Balaton tehermentesítője Nagyobb igénybevételre készül fel a Velencei-tó Az utóbbi években a Bala­ton vízminőségének védelme érdekében egész sor nagy fon­tosságú intézkedés történt, ki­egészítésükre hivatott az a szándék, hogy lehetőség szerint csökkentsék a tó igénybevéte­lét. E célt szolgálja az üdülő­körzetben életbe léptetett épí­­tési tilalom, és az a törekvés, hogy különösen a hétvégi ki­ránduló tömegek egy részét más vízterületre irányítsák át. Mivel a Duna mind kevesebb helyen alkalmas fürdésre, a Balaton tehermentesítését ille­tően mindenekelőtt a Velen­cei-tó jöhetett számításba. A fővárostól alig 50 kilométerre levő üdülőkörzet nemcsak az utazási költségek növekedése miatt tett szert a korábbinál nagyobb vonzerőre, hanem amiatt is, mert másfél évtize­de tartó tervszerű kiépítése révén egyre kulturáltabb strandolási, vízisportolási le­hetőségeket nyújt folyton nö­vekvő számú látogatóinak. Az elmúlt évben a Velencei­tó idegenforgalma több mint 40 százalékkal nőtt, ami mu­tatja, hogy az üdülőkörzet a csökkentett fejlesztési lehető­ségek ellenére is fokozódó mértékben tölti be funkcióját. A ránk következő nyáron a tó és tája igénybevételének to­vábbi növekedésével kell szá­molni, ezért széles körű érdek­lődésre tarthat számot, hogy az idén milyen léptekkel halad előre a nagy szerepre hivatott üdülő táj fejlesztése. Első a vízvédelem Erről a kérdésről tárgyalt hétfői plenáris ülésén a Ve­lencei-tavi Intéző Bizottság. A fejlesztési alap 1983. évi fel­használására vonatkozó beszá­moló szerint a korábbinál lé­nyegesen kisebb lehetőségek mellett is biztosítani lehetett a vízminőség védelme érdeké­ben végzendő feladatok — tó­meder- és partszabályozás, közművesítés, környezetvéde­­l­ lei­rt — elsődlegességét. Az in­­téző bizottság tevékenysége mindenekelőtt a már megkez­dett beruházások befejezésére összpontosult; új beruházást az anyagi lehetőségek megszűkült határain belül csupán csekély mértékben tudtak kezdeni 1983-ban. A központi támogatás csök­kenése miatt a múlt évben jelentősen növelték az úgyne­vezett saját forrás hozadékát, elsősorban a telekértékesítés­ből származó bevételeket. Fő­ként e réven sikerült fedezni a feladattervben szereplő munkákhoz szükséges összege­ket. Továbbra is elsőbbséget kaptak a vízgazdálkodási munkálatok. Megkezdődött a Velencefürdő keleti szakaszá­nak part- és mederrendezési tervezése. Megvalósításával a legjobban igénybe vett déli parti üdülőterület előtt befeje­zést nyer a tómeder és a part­vonal kotrása, illetve szabá­lyozása. Folytatódott a velen­cei északi kanyar part- és me­derrendezése, ezenkívül fenn­tartási munkákat végeztek a dinnyési partszakaszon, a gár­donyi Nagytisztás északi ol­dalán, továbbá a Szúnyog-szi­gettől keletre eső mederterü­leten. Az elmúlt évben a fejlesz­tési program keretében víz­­gazdálkodásra 3, közművesí­tésre 21, intézményellátásra és sportcélokra ugyancsak 21, a közlekedés fejlesztésére 16, környezet- és természetvéde­lemre 5 millió forintot fordí­tottak; sajnálatos viszont, hogy területfejlesztésre csak 3, fé­­rőhelynövelésre pedig csupán 1 millió forint jutott. A közművesítés Ami az üdülőterület ivóvíz­­ellátását illeti, elkészült a dinnyési intézményeket kiszol­gáló vezeték. Pettenden és Pázmándon társulati beruhá­zásban megépült az ivóvízhá­lózat. A sukorói üdülőterüle­ten megalakult a társulat, és megkezdődött a gárdonyi 2X300*1 köbméteres ivóvíztá­­roló medencék építése, ame­lyek a nyári hétvégi igények jobb kielégítését szolgálják. A szennyvízelhelyezés területén a VIB beruházásában mintegy 10 millió forintos ráfordítással elkészült Agárd déli szenny­­vízfőműve, Gárdony part menti területén pedig társulati beruházásban megépült a csa­tornahálózat. Folyamatosan halad a regionális szennyvíz­­rendszer automatikus irányí­tásának kiépítése. A velencei-tavi fejlesztési alap ez idei felhasználásánál mindenekelőtt az idegenfor­galom alakulásában bekövet­kezett változásokra kellett fi­gyelemmel lenni. A vendég­­forgalom ugrásszerű növeke­dése néhány olyan probléma sürgős megoldását vetette fel, melyet a program — lényege­sen kisebb ütemű forgalomnö­vekedéssel számolva — csak a későbbi tervidőszakok felada­tául jelölt meg; ilyen például az ivóvízbázis és a szennyvíz­­tisztító kapacitás bővítése, a strandok korszerűsítése és na­­gyobbítása. Emellett termé­szetesen változatlanul elsőbb­séget kell, hogy kapjanak a tó vízminőségének védelmével kapcsolatban szükségszerűen elvégzendő feladatok, kiter­jesztve e tevékenységet a tó teljes vízgyűjtő területére. Az idei terv Az idén több mint 35 mil­lió forintot fordítanak párt­ós mederrendezésre, a tó víz­minőségét javító, korábban megkezdett munkák folytatá­sára, illetve befejezésére. Az e vonatkozású beruházások közül a Velencefürdő keleti szakaszának, a Cserepes-sziget északi oldalának partfalkiépí­tése, továbbá az északi ka­nyar part- és medenceszabá­­lyozása szerepel kiemelten. A Szúnyog-szigettől keletre eső területen folytatódik a tóme­der kotrása. Az agárdi hajó­állomás és a csónakkikötői mólók korszerűsítésére a séta­hajózás, illetve a sporthorgász igények jobb kielégítése érde­kében van szükség. Fontos feladat az Ercsi— Velence II. számú ivóvízve­zeték kiviteli terveinek elké­szítése, hogy a VII. ötéves terv során az üdülőkörzet víz­igényei teljes mértékben kielé­gíthetők legyenek. Az agárdi szennyvíztisztító telep kapaci­tásának növelése a tó vízmi­nőség-védelme érdekében is alapvetően fontos feladat. Agárd, Gárdony, Velence és Kápolnásnyék területén meg­alakítandó szennyvíztársulato­kat a csatornázás kiviteli ter­veinek elkészítésével támogat­ja az intéző bizottság. A termálfürdő Az agárdi termálfürdő épí­tése már tavaly megkezdődött és jó ütemben haladt. Elké­szült a hévíz távvezeték, a külső ivóvíz és az elektromos energiaellátás. A beruházást a Dunántúli Regionális Víz­gazdálkodási Vállalat bonyo­lítja le, a szükséges anyagi fedezetek zömében a VIB, részben egyes vállalatok társa­dalmi­­munkával biztosítják. Az építés olyan előrehaladott állapotban van, hogy bizton remélhető a rendkívül fontos létesítmény — amely az elő- és utószezon lényegesen jobb kihasználását teszi lehetővé — ez évi átadása, a próbaüzem lefolytatása, majd a termál­fürdőnek a közönség rendel­kezésére bocsátása. Velence e vonatkozásban példát mutat­hat a Balatonnak, ahol Fonyód térségében az agárdi hévíznek sokszorosa áll rendelkezésre, évtizedek óta kihasználatla­nul. Mivel a központi támogatá­sok bővítésének ez évben sem lesz még lehetősége, a terü­­letelőkészítő munkát a Velen­­cei-tó partján úgy irányítják, hogy a telekértékesítésből még a tervidőszak végén is jelentős bevétel származzék. Terület­előkészítésre és intézményellá­tásra 1984-ben összesen 24 millió forintot irányoz elő a terv. Fontos feladat a gár­donyi és velencefürdői stran­dok további fejlesztése. Mind­két strandon befejeződtek a terület- és partrendezési mun­kák, elengedhetetlenül szüksé­ges viszont a megnövekedett igények elfogadható szinten való kielégítése, az egészség­­ügyi előírásoknak megfele­lően. Százezrek pihenőhelye A velencei-tavi üdülőterü­let ez évi fejlesztési terve azért látszik jól megalapozott­nak, mert a tó vízminőségét védő és javító beruházások el­sődlegessége mellett számol a forgalom növekedéséből adó­dó, szükségszerűen elvégzendő feladatok megvalósításával is. A VIB titkárságának megálla­pítása szerint 1984-ben — no­ha szerényebb mértékben — tovább fejlődik a tó és kör­nyezte, s az üdülőtáj egyre in­kább megfelel a programban megfogalmazott funkcióinak; százezrek kedvelt pihenőhelye lesz. (a. gy.)★ Pályázati felhívás Az ELEGANCIA IPARI SZÖVETKEZET BÉRBEADJA a Budapest V., Szent István körút 25. szám alatti üzletét méretes ruhakészítés, készruhák és kiegészítő divatcikkek árusításának céljára 1984. március 1-től, ötéves időtartamra. Tájékoztatás: a pályázati feltételek közlésének és a pá­lyázatok benyújtásának helye és időpontja: Budapest V., Október 6. utca 18., központi titkárság (telefon: 323-950), hétfőn 9 órától 12 óráig, csütörtökön 14 órától 16 óráig. Az üzlethelyiség hétfői napokon, 11 és 13 óra között te­kinthető meg. A pályázatok benyújtásának határideje: 1984. február 10. A versenytárgyalás 1984. február 23-án, 14 órai kezdet­tel lesz a szövetkezet központi titkárságán. Man Volwps A Velencei-tavi Intéző Bi­zottság hétfői ülésén — saját kérésére — érdemeinek elis­merése mellett — felmentette tisztségéből dr. Dobrónaki Gyulát, aki ebben a tisztségé­ben két évtizeden át rendkívül sokat tett az üdülőkörzet fej­lesztéséért. A VIB új elnöke Megyeri Károly, a MÚOSZ fő­titkára lett. Kedd, 1904. január 17. KÖNYVESPOLC Esszék, publicisztikák, tanulmányok Olvasónak és kritikusnak egyaránt lehetnek elfogultsá­gai művekkel, életművekkel, alkotókkal szemben. Olyan el­fogultságokra gondolok, me­lyek valójában nem érintik ez alkotások értékét, mégis — szinte megmagyarázhatatlanul — jobban vonzódunk az egyik műhöz, alkotóhoz, mint a má­sikhoz, legyenek bár egyen­rangúak. Jelen sorok szerzője így elfogult a sok műfajú Illés Endre életművében az író esz­­széivel, kritikáival. A négy évvel ezelőtt megjelent kétkö­tetes Mestereim, barátaim, szerelmeim című gyűjtemény most új ki­adásban látott napvilágot, ter­jedelmében jelentősen kibő­vülve. Hatalmas anyag hal­mozódott immáron föl e köny­vekben. Nem tehetek itt most mást, csak két fontos elemét említem meg a gyűjtemény­nek. Az egyik, amire szeret­ném felhívni a figyelmet, az a következetes esszéista maga­tartás, mellyel Illés Endre a magyar századvég-századelő irodalmához, prózájához for­dul. Tolnai Lajostól Papp Dá­nielen, Gozsdu Eleken, Justh Zsigmondon át húzódik az írók sora Ambrus Zoltánig, Chol­­noky Viktorig, Lövik Károlyig és mások mellett, természete­sen Csáth Gézáig. Hogy Illés Endre mit tett mint esszéista és mint kiadó Csáthért, az ma már közismert. Az talán kevésbé, hogy mindkét sze­repében milyen értő szeretet­tel és figyelemmel ébreszti a modern magyar próza, novel­lisztika első igazi képviselői­nek emlékét. Jellemzőként emelem ki Justhról szóló írá­sait (Szalon és délibáb): az új kiadás ebben is több az elő­zőnél. Ott még csak a Justh­­naplóról szóló vita­ esszéit olvashattuk. Ott írta: „Ha portrét rajzolnék Justhról.. .” — s itt ezen írás előtt magát a portrét is megkapjuk. A szeretet soha nem kritikátlan­ság Illés Endrénél: éppen a Justh-írások jelzik, hogy mi­közben helyesen és jogosan vette védelmibe annak ide­jén Bóka Lászlóval szemben a Naplót, azt is látta, hogy a re­gények már korántsem ennyi­re érdekfeszítők. Illés Endre könyve egyébként is a ma­­gyar századforduló iránt ér­deklődők hasznos ..kéziköny­ve” lehetne. Persze, nemcsak az ő számukra, hiszen eg„­z magyar ..irodalomtörténetet” olvashatunk itt, színesítve né­hány világirodalmi esszével. A kötet másik eleme, mely megkülönböztetett figyelmet érdemel, teljesen új az előző kiadáshoz képest. Három feje­zet ez, az írók két háború közt, Elsárgult fényképek, A túlsó parton. A legérdekesebb talán a középső, legalábbis ab­ból a szempontból, hogy olyan elfeledett írókról szól, akiknél (talán Oláh Gábor és Bibó La­jos kivételével) a feledés jo­gos volt. Erdős Renée, Gulá­­csy Irén, Kosáryné Réz Lola és a többiek emberi portréjá­val azonban Illés Endre azt is bizonyítja, hogy a feledést meg is kell okolni, magyaráz­ni. A harmadik fejezet jobbára vita-esszéket közöl, többek közt a tárca műfajáról (Új zsemlye-pör), mely — oly­kor — a magyar irodalomból majdnem teljesen kiveszett. Illés Endre védelmébe veszi e kihalt műfajt, szépen elemez­ve sajátságait, erényeit (s itt megint csak a századforduló­ra kell gondolnunk, hisz akkor tűnt föl nálunk ez az apró for­ma, a novella soha nem látott virágzását hozva meg). Mi mondható el egy rövid ismertetés keretében Illés Endre „krétarajzairól” általá­nosságban? Sokan elmondták már s igaz, hogy az esszéírás legjobb hagyományait folytat­ta, immáron maga is követen­dő hagyománnyá nemesedve; hogy stílusa elegáns; hogy föl­idéző erejű; hogy egy-egy me­taforája, hasonlata megvilá­gított;­ hosszas fejtegetéseknél; hogy közvetlen s az alkotót — akár az ismeretségen, akár egyebeken túl is — emberkö­zelbe képes hozni. Most még­is másra helyezném a hang­súlyt: a módszerre, a szemlé­letre, az etikára. Kritikusaink védelmében című esszéje a címmel ellentétben a kritika kritikájával kezdődik, jogosan és pontosan sorakoztatva a kritikai élet betegségeit. Szi­gorú Illés Endre, de etikus. S éppen ezért elég az a né­hány sor, melyet esszéje vé­ge felé ír a védelem érdeké­ben, mert érezni minden so­rán, hogy ügyet szolgál, nem egyeseket, hogy soha nem el­néző, de mindig értékvédő. Ugyanez az ügy­szolgálat a központi szervezőereje Fekete Gyula Sarkcsillag című könyvének, melyben az író publicisztikai munkássá­gából válogatott. Fekete Gyu­la köztudottan olyan alkotó, aki a „vízügyeket” is felvál­lalja — azaz­ publicisztikai tevékenysége igen széles ská­lán mozog. Könyvében így szó esik irodalomról is, de sokkal hangsúlyosabban jelen esetben általános és konkrét társadalmi gondokról: a kör­nyezetszennyezéstől a talál­mányok során át életmód kér­désekig. Régebbi (például, a Vita közben 1956 júniusából) és újabb írások váltogatják egymást: jól ismert viták hoz­zászólásai, vitazárói vagy ép­pen indítói, és kevésbé ismert publicisztikák, interjúk (mint például a Bibó István emléké­nek szentelt Szellem és hata­lom). Minden ilyen jellegű gyűjte­ménynek egyik óhatatlanul előforduló gyengéje lehet, hogy természetszerűen talál­hatunk benne tartalmi átfedé­seket, ismétlődéseket. Nincs ez másképp Fekete Gyula Sark­csillagjában sem, mégis vala­mi másról is szó van e köny­­ben. Nevezetesen arról, hogy Fekete Gyula évek-évtizedek óta monomániásan harcol az emberi-társadalmi problémák ellen — a dolgok pedig össze­függnek: újra és újra el kell mondani ugyanazt. Ez egyfe­lől Fekete Gyula etikus tartá­sa, szemlélete, másfelől a vál­­tozások/változtathatóság jel­­lemzője. A Sarkcsillag bizo­nyára egyik leggyakrabban előforduló szava: a kiszolgál­tatottság. Ez a fogalom hor­dozza Fekete Gyula mondani­valójának lényegét: küzdelem mindenfajta egyéni és társa­dalmi kiszolgáltatottság ellen. S ez még akkor is tiszteletre méltó, ha éppen egy-egy té­makörben érvelésével esetleg vitatkozni is lehet, összessé­gükben pedig mindenképpen katalizátorként hatnak ezek az írások, ha másban nem, abban, hogy végiggondoljuk azokat a bajokat, problémákat, melye­ket az író cikkeiben sokszor előre jelzett/jelez. Ha más területen és más módon is, de többek közt az emberi együttgondolkodásról, illetve az erre való serkentés­ről is szól Halász László könyve Az olvasás, nyomozás és felfedezés A kötetben Halász László művészetpszichológiai kérdé­sekkel, problémákkal foglalko­zik, különös tekintettel a be­fogadáspszichológiára. A befo­gadásesztétika mint az általá­nos esztétika speciális megkö­zelítésmódja , hazánkban az utóbbi tíz-tizenöt évben hódí­tott magának nagyobb teret, s körülbelül innét számítható a tüzetesebb kutatások megin­dulása is: párhuzamosan a lu­kácsi Esztétikum eredményei­nek feldolgozásával. Halász László legújabb könyve is eh­hez járul hozzá sajátos szem­pontjaival, következtetéseivel. Tanulmányokat, esszészerűsé­geket olvashatunk itt, bár a kötet valójában összefüggő egész, még akkor is, ha egyes írások önállóan is élvezetesek, gondolatgazdagok. A módszer szempontjából mégis fontos hangsúlyozni a gyűjtemény ta­golódását: az első részben — lévén Halász László az iro­dalomra koncentrál — tizen­egy magyar és külföldi novel­lát, illetve ezek alkotáslélek­­tani elemzését találhatjuk. Csak néhány nevet említve: Móricz, Kosztolányi, Maunas­­sant, Akutagawa és Kafka szerepel itt mások mellett. A második rész pedig már álta­lánosabb szinten fejtegeti az olvasással összefüggő befoga­dási — információs értelmezé­si, emlékezeti — problémákat. E részben több kísérleti hely­zet — például a Maunassant­­novella kapcsán — feldolgozá­sát is nyomon követhetjük. Mindkét rész azt mutatja te­hát, hogy Halász László mód­szere rokonszenvesen induk­tív: általános észrevételei, eredményei konkrét. ..gyakor­lati” kérdések vizsgálataiéi indulnak ki, azokon alapulnak. Kitűnő novellaelemzéseket ka­punk így egyfelől (E. A. Poe: Az ellopott levél; Akutaanwa: A cserjésben), másfelől az io­­dalmi műalkotás befogadás­­mechanizmusához új szempon­­tokat. S egyben azt is bizo­nyítja Halász László, hogy az irodalmi szövegek befogadása műven bonyolult áttételeken keresztül érvényesül, ha egy­általán érvényesül (emlékeze­tes ebből a szempontból A műértékelés buktatói és a Gazdagodás és elszegényítés című fejezetek). Előszavában szól arról, hogy mind a köny­­nyed ismeretterjesztést, mind a ..tudományos unalmat” el akarta kerülni. Könyve éppen ezért lett egyszerre olvasmá­nyos és mégis tudományos ér­tékű, melyet nemcsak szakma­belied forgathatnak érdeklő­déssel. Dérczy Péter ÚJ KÖNYVEK EURÓPA KIADÓ: Abrahams, Péter: Ékesítse koszorú Abramov, Fjodor: A ház Bu­ura, Augustin: Az éjszaka hang­jai Csehov, Anton: Négy színmű Hardy, Thomas: Egy tiszta nő Honda, Karél: A fehér paripa (Ma­dách) Kerouac, Jack: Úton Korda, Michael: A szerencse fiai Lorbeer, Hans: A wittenbergai menyegző Puskin: Anyegin Sararu, Dinu: Rókavadászat (Kri­­terion) Shakespeare: Téli rege Shelby, Graham: A Sátán szét­törte láncát — Farkas a kertek alatt Shelby, Graham: Sötét lovagok — Hiú királyok Villa, L­auri: A végtelen bennünk van MÓRA KIADÓ: Czvrtek, Václav: Hogyan kereste az ördög a pokol nyílását Az elmúlástól tettenérten (Koz­mosz) Gyurkovics Tibor—Schéner Mihály: A­z apai mézesbábos Kovács István* Így élt Bem József Mai magyar elbeszélők M’mne, A : Holnemvolt Nádor Tamás? HóDeren­tív Romhányi József: Szamárfül Szávai Géza: Kóka Samuék ván­­dorútja (Ion Creanea, Bukarest) Szentmihály Szabó Péter: A töké­letes változat A tükör és a maszk — Művész­novellák (Kozmosz) Wojtyszko, Maciej: A hosszú álom SZÉPIRODALMI KIADÓ: Albert Gábor: Emelt fővel Berczeli A. Károly: Kamaszok Béládi Miklós: Válaszutak Bertha Bulcsú: Medvetáncoltatás Czakó Gábor: Eufémia utolsó he­teinek hiteles története Czigány György: Álmok Ninivéből Grandpierre Lajos: öten voltak Gyurkovics Tibor: Boszorkányok pedig vannak Hermann István: Veszélyek viszo­nyok Illyés Gyula: A Semmi közelít Kemény Zsigmond: Korkívánatok Kisfaludy Sándor: A kesergő sze­relem Kolozsvári Papp László: Halálugrás kezdőknek és haladóknak Móricz Virág: Illúzió Pázmány Péter művei Péterfy Jenő válogatott művei Sásdi Sándor: Tél hozta, tavasa vitte Siklós László: Gyerekek veszély­ben Varga Katalin: Gyász és gyönyör Zrínyi Miklós: a török áfium el­len való orvosság TANKÖNYVKIADÓ: Dr. Kerékgyártó Imre: A nevelés tudatosan vállalt vakmerőség Kunoss Judit: Fogalmazástanítás az alsó tagozatban

Next