Magyar Nemzet, 1984. március (47. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
Szombat, 1934. március 17. Magyar Nemzet * Egy történelmi diéta MAGYARORSZÁGON több mint 800 éven át feudális gazdasági és társadalmi rendszer uralkodott. Ez azt jelentette, hogy a XIX. század első felében a legfontosabb termelőeszköz, a föld az ország lakosságának mintegy 7,8 százalékát alkotó nemesség szinte kizárólagos tulajdonában volt, az pedig adómentessége folytán semmivel sem járult hozzá az állam fenntartásához. A földművelő jobbágyság, amelyhez a népességnek mintegy háromnegyede számított, a kiváltságosok földjének puszta használatáért úrbérrel, azaz a föld nagyságától függő ingyenmunkával, robottal, terményei kilencedrészével és pénzszolgáltatással tartozott a tulajdonosnak. Ezen túlmenően köteles volt terményei tizedrészét az egyháznak leadni és a városlakókkal egyetemben ő fizette a különféle közadókat is. Ráadásul a jobbágy személyileg sem volt szabad: birtok- és hivatalszerzés egyaránt tilos volt számára, a törvényhozásban semmiféle jog nem jutott neki; peres ügyeiben nemesi fórumok, az úriszék meg a megye ítélkeztek, és más norma szerint mérték neki az igazságot, mint a kiváltságosoknak. Ez a rendszer a XVIII. század végétől fokozatosan válságba jutott. Bénító szerepét, amely súlyos eladósodás formájában a rendszer élvezőire, a kiváltságosokra ugyancsak visszahat, egyre inkább érezte maga a nemesség is.. Legjobb fiai — okulva a nyugati államokban végbement polgári fejlődés tapasztalatain — mind az időnként felkeléssé éleződő osztályfeszültségek megszüntetésének, mind az állandósult gazdasági probléma megoldásának elsődleges feltételét a feudalizmus alapját képező tulajdonviszonyok és a rájuk épülő politikai szisztéma megváltoztatásában kezdték látni. MÁR KÖLCSEY Ferenc kiadta a föld és ember szabadsága jelszavát. Ezt Deák Ferenc személyes szabadság és polgári tulajdonná fejlesztette, Kossuth Lajos pedig szabad föld, szabad ember formulává tömörítette. Fogas kérdésnek bizonyult viszont, hogy a nemesség, amely maga alkotta a törvényeket, miképpen vehető rá a feudális viszonyoknak fokozatos, önkéntes és békés — a reformerek is csak ezen az úton tudták a megoldást elképzelni — megszüntetésére. Vitathatatlannak tűnt, hogy a kiváltságosoknak meg kell kapniuk azon jövedelem ellenértékét, amelytől az úrbériség kiiktatásával elesnek. Az első szakaszban éppen ezért a jobbágyilletmény és a reá nehezedő kötelezettségek pontos meghatározása volt a feladat. Ezt az 1832—36-i diéta többé-kevésbé el is végezte. Egyidejűleg annak az elvnek az elfogadtatásáért folyt a küzdelem, amely elvnek ellenkezőjét egyébként tételes törvény soha nem mondta ki, hogy a jobbágy önerejéből és önkéntesen örökre megválthatja úrbéri terheit. Ennek az önkéntes örökváltának az engedélyezését, amely egyébként a földesúr hozzájárulását is feltételezte, az 1840. évi országgyűlésen sikerült a liberálisoknak törvénybe iktattatni. KOSSUTH ÉS TÁRSAI azonban eleve tudták, hogy ha beérik az önkéntes örökváltsággal, több nemzedéknyi idő is eltelik, amíg szabaddá lesz az ország valamennyi paraszta. Ezért haladéktalanul megkezdték az agitációt a megváltás kötelezővé tétele, azaz annak törvényes kimondatása érdekében. Az önkéntes megváltási esetek több körülményre vetettek világot. Arra, hogy mellőzhetetlen mind a földesurak, mind a jobbágyok váltságra kötelezése; az ügy magánjogi alapon nem, hanem csakis közjogi kérdésként kezelhető; az államnak döntő szerepet kell vállalnia az ügy intézésében és elintézésében. Azt viszont már csak Kossuth és néhány társa hirdette, hogy az úrbéri viszonyoknak az egész országban nemcsak belátható időn belül, hanem egyszersmind egyidejűleg kell megszűnniük. A kötelezés módját és az államra háruló feladatok megoldásának mikéntjét illetően a reformerek nézetei is szétágaztak. EZEN AZ ORSZÁGGYŰLÉSEN Pest megye egyik követeként már Kossuth lett a reformerek vezérférfiúja. A liberálisok szakadatlan agitációjának eredményeként annyira már megérett az örökváltság ügye, hogy a diéta a rendek és főrendek táblájának tagjaiból álló választmányt alakított, amelynek feladatává tette, hogy örökváltsági javaslatot dolgozzon ki a törvényhozók számára. Ám a főrendi tábla negatív állásfoglalása is csupán 1848. március 6-án került a rendek táblája elé, amikor Párizsban már köztudottan győzött a forradalom. Kossuth — a törvényhozók megriadására is számítva — kijelentette követtársai előtt, hogy egyébként se, most meg, „mikor az ember nem tudja, meddig lehet az időt használni”, különösen nem hajlandó a mágnások véleményét tudomásul venni. Hiszen annak elfogadása esetén e diétán mi sem lenne az örökváltságból, márpedig ebben az esetben ,a nép is nagy kárt fog vallani, de alkalmasint legnagyobbat az aristocratia”. Ezért indítványozta — és az alsótábla el is fogadta javaslatát —, hogy a választmány mellőzésével a követi kar dolgoztasson ki Szentkirályi Móric kerületi jegyzővel minél előbb egy, a kötelezés elvén álló törvényjavaslatot, és válaszképpen azt küldje át a főrendekhez tárgyalásra. SZENTKIRÁLYI március 14-ének délelőttjén, amikor a Pozsonyban ülésező országgyűlés már az előző nap Bécsben kitört és diadalmaskodott forradalomról is értesült, bejelentette, hogy a vonatkozó törvénytervezetet már ki is nyomtatta, és bármikor megvitatható. Javaslatának lényege a következő: megyénként kiküldött biztosok két év leforgása alatt valamennyi helységben örökváltsági egyesség közvetítését kísérlik meg a felek között; eredménytelenség esetén a jobbágyok és a földesurak képviselőinek jelenlétében kiszámítják és írásba foglalják a dézsmával 10 év átlagos dézsmamennyiségének 10 év piaci átlagárát. robotnapoknál a helységben alku szerint fizetni szokott napszámbérek háromnegyedét véve alapul — minden egyes jobbágy és zsellér úrbéri terheinek évi ellenértékét; ezeknek és a füstpénznek az összege a tőkének tekintendő úrbéri szolgáltatások 6 százalékos kamatjának számít, következésképpen az úrbéri jövedelmek összessége e kamat tőkéjével egyenértékű; a tőkeösszeg egyszeri letételével, vagy ha árával részletfizetésben is meg tud egyezni, rendszeres törlesztéssel a jobbágy bármikor örökre megválthatja magát úrbéri terheitől, mert ebbéli szándéka elé semmi akadályt sem gördíthet a földbirtokos. A törvényjavaslat tárgyalására azonban nem került sor. Március 15-ének reggelén a követek kerületi ülésén a külső szemlélő számára váratlan esemény történt. A rendek táblája már előző nap úgy döntött, hogy tagjai egyéni követi tudósítás helyett közös jelentésben számolnak be küldőiknek a diéta munkájáról. A Szentkirályi által most felolvasott nyilatkozatnak tekintendő — jelentésben az állt, hogy a követi kar elhatározta olyan törvény alkotását, amely az összes úrbéri viszonyt az egész hazában egyszerre szünteti meg, a jövedelmüket veszítő magánbirtokosok kártalanítását pedig az állam vállalja magára a jobbágyok helyett. Rögtön utána Kossuth annak elhatározását javasolta, hogy a nemesség mostantól minden teherben osztozik a néppel, azaz lemond adómentességéről, Szentkirályi pedig javasolta, hogy az úrbériség ügyében a tábla külön is hozzon a nyilatkozatban kimondott elvekkel egyező döntést. És a követek mind a kollektív jelentést, mind a két külön javaslatot egy hang ellenvetés nélkül emelték határozattá! ÉLENJÁRÓ LIBERÁLISOK már korábban megpendítették a gondolatot, hogy célszerű lenne, ha a váltságösszeg egy hányadát az állam fedezné, a jobbágyfelszabadítás ügyének kezelésében az úrbéri terhek országosan egyidejű megszüntetésének és az állami kártalanítás elvének deklarálásával most március 14-ének 13-ére virradó éjszakáján állt be minőségi fordulat. E fordulatnak nem lehetett mozgatója a bécsi forradalom már korábban vett híre, az ugyanezen órákban kezdődött pesti megmozdulásról pedig még nem értesülhetett a diéta. A sorsdöntő éjszakán más dermesztő — később alaptalannak minősülő — információt kaptak a követek: a Tiszántúlon — közelebbiül Biharban — jobbágyfelkelés robbant ki és Pozsonyba tartanak a lázadó parasztok! Rémület kerítette hatalmába az országgyűlést; a még nagyobb rossz megállításának szándékában találkozott a liberálisok régi óhaja és a konzervatívok friss keletű félelme, ezek együttese eredményezte az úrbéri viszonyok állami kárpótlással egybekötött likvidálásának gyors kinyilvánítását. A HATÁROZATNAK törvénybe foglalását Szentkirályi végezte el. Amikor a rendek táblája március 18-án a törvényszöveg tárgyalásába bocsátkozott, Pozsony már tudta, hogy a tiszántúli parasztfelkelés a képzelet szülötte volt. Ám közben más, nem kevésbé és nem mindenben alaptalan hírek is érkeztek a törvényhozás színhelyére. Ezek nemcsak a közben lezajlott pesti forradalomról szóltak, hanem Petőfi parasztsereggyűjtő állítólagos tevékenységéről és borzongást keltő verséről, a Dicsőséges nagyurakról is. A főrendi tábla esti ülésén — annak folyón, hogy tagjai tudomása szerint aznap már nem kerül sor összejövetelre — a mágnásoknak alig egynegyede jelent meg, éspedig fatális véletlen folytán többségükben liberálisok. A konzervatívok megpróbálták ugyan a gyűlést másnapra halasztani, illetőleg a törvény hatályát az országnak csupán azon részeire korlátoztatni, amelyekben a nép körében tényleges nyugtalanság mutatkozik. A liberálisok — főként Batthyány — azonban nem tágítottak, és a „tettleges zavar” megelőzésének szükségességére hivatkozva, elérték, hogy a jelenlevők végül is elálltak a tervezet ellenzésétől. A mágnások némelyike főispáni segédlettel szándékozott a diéta döntése ellen tiltakozó megyegyűléseket egybehívatni. Legtöbbjük viszont a királyban reménykedett: képviselői útján az uralkodót, illetőleg az udvart arra igyekezett rábírni, hogy a nemességet — szerintük koldusbotra juttató — törvénycikket ne szentesítse, vagy legalábbis egy időre halassza el, annak érvénybe lépését. Törekvésük majdnem sikerrel járt. Az uralkodó attól óvakodott ugyan, hogy a felszabadítás elvére mondjon nemet, hiszen nem kívánta a jobbágyság tényleges vagy vélt rokonszenvét eljátszani. A tervezetre adott leiratában elfogadta hát annak elveit, de azzal az indoklással, hogy az úrbériséget vesztő birtokosok kármentesítésére kijelölt forrásokat nem tartja kielégítőnek, a törvényszöveg újratárgyalását kérte a diétától. AZ ALSÓTÁBLA azonban — Kossuth érvei nyomán — erre nem volt hajlandó, és abba kapaszkodva, hogy a törvénycikk elveit a leirat sem kifogásolja, válasz nélkül tudomásul vette őfelsége óhaját Így április 11-én a jobbágyfelszabadító törvénycikket is szentesítve adta át az országgyűlésnek a diéta berekesztésére Pozsonyba utazó király, hogy azután a megyegyűléseken történő ünnepélyes kihirdetés után érvénybe is lépjen. A feudalizmust eltemető diétás határozat a liberálisok több évtizedes küzdelmének és az országgyűlést azokban a hetekben fogva tartó ijedelmének közös gyümölcse volt. Ám ez utóbbi sem változtat azon a tényen, hogy a magyar nemesség egész Európában egyedül álló módon maga végezte el annak az úrbéres világnak a felszámolását, amelynek egyszerre volt terméke és haszonélvezője, és elejét vette ezzel annak, hogy véres osztályharcban szülessék meg a polgári Magyarország Varga János ISA PLU A Francia Földrajzi Társaság emlékülést rendezett Párizsban Körösi Csoma Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából. Az ülésen Bernard Le Calloch földrajztudós, a társaság tagja előadásban ismertette a magyar utazó életútját és munkásságát. Az emlékülésen megjelent dr. Bényi József, a párizsi magyar nagykövet, s a francia tudományos élet számos képviselője.♦ Pajor Ildikó festőművész kiállítása március 28-án nyílik meg a Marczibányi téri Művelődési Központban. ♦ NemzetköziLiszt-találkozó kezdődött pénteken Sopronban 30 külföldi és 70 hazai zenei szakember részvételével. A találkozón az ausztriai eisenstadti Liszt Ferenc Társaság, a bécsi nemzetközi Liszt-centrum, a pozsonyi Liszt Ferenc klub, valamint a hazai Liszt Ferenc-társaságok képviselői cserélik ki tapasztalataikat és közös programot dolgoznak ki 1986-os Liszt emlékévre is. ♦ Mintegy 120, a békével kapcsolatos politikai plakátból nyílt kiállítás pénteken Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házéban. ♦ Madridban pénteken befejeződött a nemzetközi zenepedagógiai társaság Kodálytanfolyama. A tanfolyamon madridi zenetanárok ismerkedtek azokkal a magyar módszerekkel, amelyeket a zeneoktatásban hazánkban már széles körben alkalmaznak. A színházak szombati műsora Erkel Színház: Bánk bárt (Ifj. bért. VI. sor. 4. ea., de. 11), Bohémélet (Főisk. bért. XII., sor. 5. ea., 7) — Nemzeti Színház: Az úrhatnám polgár (7) — Várszínház: Laodameia (7) — Katona József Színház: Kár, hogy ... (7) — Madách Színház: Macskák (7) — Madách Kamara: Galopp a vérmezein (15-ös béb, 7) — Vígszínház : Don Carlos (7) — Pesti Színház: a trükk (7), Kern—Verebes (éjjel fél 11) — Fővárosi Operettszínház: Marica grófnő (7) — Zsebszínházban: Zsuzsanna és a vének (fél 11) — Thália Színház: Haláltánc (a Svéd Királyi Drámai Színház vendégjátéka. 7) — Thália Stúdió: Miss Arizona (fél 8) — József Attila Színház: III. Fichárd (Premier 4. 7) — Radnóti Miklós Színpad: Burleszk — SziSzi és Puszi (7) — Józsefvárosi Színház: Itt a piros, hol a piros (7) — Játékszín : Komámasszony, hol a ... (du. 3) — Vidám Színpad: Szeretem a feleségem (7) — Mikroszkóp Színpad: Bal? Jobb? Balt (fél 8) — Ódry Színpad: La Mancha lovagja (7) — Reflektor Színpad: Kulisszatitkok (8) — Budapesti Gyermekszínház: Arany kulcsocska (de. fél 11) — A kincses sziget (du. 3) — Állami Bábszínház, a Jókai téren: Csipkerózsika (du. fél 3 és fél 5) — Népköztársaság útján: Jeles napok (de. 11 és du. 4) — Hököm Színpad: Amerikai komédia (du. 3 és este 7) — Magyar Színkör: Karsai Zsigmond szén élete (7) — Szakszervezetek Föv. Művelődési Háza. ..Mozart” — Gálffy László és Papa Vera estje (7) — Lézerszínház: Lézerofónia (fél 8), SztáRock 70—8001 — Zeneakadémia: A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara (fél 8) — Pesti Vígadó Liszt Ferenc Kamarazenekar (fél 8) — Mátyás-templom: Sebestyén János orgonaestje (8) — pesti Viradó Kamaraterem: Az utolsó hősszerelmes (7) — Fővárosi Nagycirkusz: Gála ’88. (de. 10. du. fél 4 és fél 8). A széktől Sebajóbiásig Cakó Ferenc bábfilmműhelyében KIDOBTÁK azt a szegény Thonet-széket, egy udvar szemétdombjára, sok-sok limlom közé. De egy hajnalon útra kelt a szék, végigbandukolt a kihalt külvárosi utcákon, dacolva megannyi veszéllyel. Lábát egyszer vasúti váltó csípte be, s nem sok híja volt, hogy az expressz nem aprította miszlikbe, másutt csobogó patakon kellett üggyel-bajjal átkelnie, de nem adta fel, s így nem maradt el a jutalom: végre, mire a nap is felkelt, elérte az áhított erdőt, megállhatott a tisztáson, gyökeret ereszthetett, kihajthatott a lombja. Elsőfilmes animációs rendező hívta fel magára ezzel a filmmel a figyelmet. A szék nyomban számos díjat nyert, s Cakó Ferenc nevét megismerte a közönség. Az azóta eltelt hat év alatt Cakó Ferenc zsáros kiváló bábfilmmel bizonyította be, hogy nagy tehetségű művész, s ötleteknek sincsen éppen híján. Érződött A széken, hogy rendezője bábfilmes műhelyben tanulta meg a szakma csínjátbínjtát, Foky Ottó keze alatt, aki az elmúlt évtizedekben bábfilmművészek nemzedékeit nevelte föl. Mégsem nevezhető hagyományos bábfilmnek A szék, hiszen igazi tárgyak, igazi szék, igazi kukaláda mozgott benne valódi külső helyszínen. A bemutatkozást a televízió számára készített A csalimese követte, ebben papírkivágás és tárgyanimáció keveredett. Ugyancsak a tévének készült aztán az új műfaj első darabja, a Kasszagyúrók. A közönség az egyszerűség kedvéért gyurmafilmnek hívja a plasztilinanimációt, amely — úgy tetszik — kifogyhatatlan ötletlehetőséget rejt magában. A néző el sem tudja képzelni, mennyi munka szükséges, amíg folyton átgyúródnak a bábfigurák, de Cakó Ferenc szerint épp ebben fedezheti föl az alkotó a műfaj varázsát. Egész filmeket lehet fölépíteni az átváltozásokra. — Forgatás közben nagyon gyakran maga a látvány inspirált — mondja Cakó Ferenc —, a film ötleteinek majd negyede menet közben született, más elgondolásokról meg a gyurmázás közben derült ki, hogy megvalósíthatatlanok. AZ EREDMÉNY valóban sziporkaáradat, a gyurmagengszterek bármikor fúróvá, robogó autóvá, felügyelővé, géppisztollyá, repülővé, páncélszekrénnyé tudnak átalakulni, s kergethetik egymást meg a nagy zsákmányt a semleges, ezért a figyelmet sem elvonó díszletek között. A díszlet teljességgel el is tűnik a következő, 1982-ben született és nagy sikert aratott, számos fesztiváldíjat is nyert következő két filmben, az Ad astraban és az Autótortúrában. (A hazai és külföldi elismerések után az Ad astra megkapta a kritikusok díját is az animációs műfajban.) Nemcsak nevettetésre, meglepő átváltozásokra alkalmas a gyurmafilm, hanem megfontolandó gondolatok közlésére is. Az Autótortúra ember és járműve kapcsolatának megannyi oldalát villantja föl ezernyi ötlet segítségével, míg az Ad astra a Pannónia Rajzfilmstúdió legjobb hagyományainak folytatójaként „poénfilm”, egyetlen ötletre kihegyezett, ám annál magvasabb mondanivalót hordozó alkotás. RENDEZŐJÜK már gyermekkorában vonzódott az animációs filmcsináláshoz, bejárt a stúdióba. Később amatőrfilmezéssel foglalkozott, s Mertz Lóránddal tíz éve amatőr fesztiválnagydíjat nyert. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, s a grafikussághoz máig sem lett hűtlen, reklámokon, könyvekben, újságokban újra meg újra feltűnnek rajzai, melyekből az elmúlt hetekben kiállítást is rendezett a Ságvári terem. De legtöbb idejét mostanában (terjedelmében) legnagyobb munkája veszi igénybe: sorra készülnek a Sebaj Tóbiás című mesesorozat darabjai, melyek első epizódjait májusban — merész ötlettel — egymást követő estéken, mintegy ömlesztve mutatja be a televízió (amely már meg is rendelte a második sorozatot), Csukás István meséiből készülnek Tóbiás kalandjai. Zoltán Annamária és Doboki László animátorok közreműködésével, az operatőr Bayer Ottmár, a zenét a Bergendy zenekar szolgáltatja. Gyurmafilm ez is, csak éppen itt egy újabb ötlet segíti a tér kitágítását: sikerült legyőzni a bábfilmek egyik legnagyobb hátráltató akadályát és függőlegesen is megmozgatni a mintegy kétszáz gyurmaszereplőt. A megoldást két üveglap hozta, az alsón helyezkedik el a háttér, a felsőn mozognak a hősök. Tóbiás így rönködhet, kutyává, madárrá, luftballonná változhat akár, nem ütközik bele semmibe. Ráadásul árnyék sem látszik ezzel a technikával, így sterillé válik a kép, ez is a rendezői koncepciót szolgálja. Hogy megszeretik-e a gyerekek Tóbiást is, az hamarosan elválik. Esélyei nem lebecsülendők, ő is olyan szeretetre méltó kis lény, mint a legtöbb gyurmafigura. (j gy-) Sebaj Tóbiás AZ OXIGÉN- ÉS DISSOUS GÁZGYÁR VÁLLALAT 1. SZÁMÚ TELEPE, Budapest XI., Budafoki úti üzemében jó kereseti lehetőséggel, 40 órás munkahéttel, három műszakos beosztással FELVÉTELRE KERES: A GÉPÉSZEKET (lakatos szakmunkás-képesítéssel), KÉSZÜLÉKKEZELŐKET (vegyipari szakmunkás-képesítéssel), PALACKTÖLTŐKET, KOMPRESSZORKEZELŐKET (lehet nő is); egy műszakos beosztással felveszünk még: TAKARÍTÓT. Heti átlag 51 órás munkarendben dolgozó PORTÁSOKAT. JELENTKEZNI LEHET: személyesen, vagy telefonon a 253-247-es számon, dr. Czobor Imréné üzemvezetőnél.