Magyar Nemzet, 1984. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-15 / 191. szám
Szerda, 1984. augusztus 15. A TV MŰSORÁRÓL Nyolcadik stáció Az ifjúi túlbuzgóságnak is megvannak a maga erkölcsi és művészi veszedelmei. Nem kisebbek és nem kártékonyabbak ezek a részek sem, mint azok, amelyeket a tunyaság vagy a tájékozatlanság támaszt. A mű és hatása esik áldozatául egyiknek is, másiknak is. Lelkességből, rajongásából próbált meg két ifjú ember, Füsi János és Lejke Lakatos József emlékművet állítani egy méltatlanul elfeledett, tehetséges írónak, Pap Károlynak. És a lelkességük és rajongásuk agyonnyomta a művet is, szerzőjének emlékét is. Jószerint a nézőt is. Pap Károly annak a tehetséges nemzedéknek volt tagja, amelyik az első világháború után kezdett el jelentkezni a magyar szellemi életben, s amelyiknek egy másik világháború, a második határolta be munkásságát, véglegesen. A kényszerűen szűkre szabott pálya, az állandó zaklatottságban telt munkás évek (a soproni rabbi fiának haladó szellemét nem bocsátotta meg a vér és hit szerinti család, a származását meg nem bocsátotta meg neki a kegyetlen világ) nem tették lehetővé, hogy nagy életművet hagyjon hátra Pap Károly. Aránytévesztés őt Dosztojevszkijhez, Krúdyhoz és a görög tragédiaköltőkhöz hasonlítani, mint ahogyan azt a Nyolcadik stáció című írásából tévéfilmet rendező (és a forgatókönyvírásban is tevékeny részt vállaló) Lojko Lakatos József tette műsorajánló cikkében. Pap Károly a kis műfajok (elbeszélések és áttekintő szerkezetű, kisebb regények) kiváló mestere volt, éles szemű megfigyelő, sajátos világlátású szerző. De még a kegyelet és az irodalomtörténeti feledés miatti lelkiismerétfurdalás sem emelheti az ő munkásságát olyan magasakig, mint a világirodalom megidézett nagyjaiét. Hagyatékot gondozni szép és hálás feladat, hiszen mindenképpen érték, s nem is akármilyen az, amit kegyetlen halál után, életét megvédeni nem tudó hazájára hagyott. E gondoskodásnak azonban csak akkor van valóban értéke, ha a szerzőt önnön stílusa és saját művészi érdemei szerint idézik meg az utókornak. Minden egyéb — túlméretezettség és stílustévesztés — csak pusztítás az író körül, a közönség körében. A Nyolcadik stáció (melyet illőbb volna Vili stációnak írni) többjelentéssíkot hoz egymással párhuzamba. Méghozzá olyan tartalmakat, amelyek, úgy vélnénk, egymástól igen elütőek. A nyári kirándulás gyanánt a falusi szegények festőjének fölcsapott fiatalember esete a templomi keresztútképpel jó alkalmat adott az írónak, arra, hogy az alkotáslélektan nehéz perceibe is bepillantást engedjen, hogy a két világháború közötti magyar falu erkölcsi és hatalmi viszonyait is bemutassa. És harmadjára: még arra is sort kerített, hogy az elfojtott szerelmi vágyak robbanó erejű drámáját mutassa fel, egy falusi vénlány figuráján keresztül, általános érvénnyel. Sok ez, elegendő ez? Éppen annyi, vélhetnénk, amennyiből néhány tehetséges színész segítségével parázs izzású, drámai feszültségű, a lélektani realizmus útjait bejáró, modern film elkészülhet. A realizmus kulcsszó ez esetben, s nem csupán azért, mert Pap Károly hiteles emlékének felidézéséhez csak ennek révén juthatni el. De azért is, mert a képernyőn a lelki tartalmak, tudati viszonylatok ábrázolása csakis a valóságosság összetartó erejével lehetséges. Különben elviselhetetlen lilaság támad mindenből. A tévé ugyanis, a mindennapi valóság tájékoztatási eszköze, a reáliák legköznapibb fóruma, nem bírja el a lebegő ,,lelkizést”, az áttételes tartalmakat, a finomkodó semteteseket. Aki ezekkel él hírek és gazdasági mutatók szomszédságában, óhatatlanul visszájára fordít minden nemes buzgalmat. Nevetség tárgyává teszi azt, amit komolynak és drámainak szánt. Így járt Lojko Lakatos József is, a Nyolcadik stáció rendezője. Látomásos, művészieskedő tévéfilm sikeredett munkája révén, olyan stiláris és tartalmi zavarosság, amelynek sem a megmenteni vágyott Pap Károly-i művészethez, sem a nézői várakozásokhoz és tűrőképességhez nem volt sok köze. Ez volt az a tévéfilm, amiben minden volt, ami csak nagy elődöktől elleshető, és semmi nem volt benne, ami egyéni rendezői építkezésnek nevezhető. Szürrealisztikus vizionálás fogott kezet, földhözragadt naturalizmussal, jancsóizmus Huszárik Zoltán nagyszerű filmrendezői hagyatékával. Hisztérikusan száguldozó képsorokat dramaturgiailag érthetetlen és értelmetlen kimerevítések váltogattak, színpadias beállításokat dokumentatív betétek. Mindennek a különös forgatagnak a kellős közepén pedig három nagyszerű képességű színész vergődött, elhivatott művészetük legjavát adva-pazarolva, az igényes munka reményében. Horváth Ferenc volt az egyik, kit nemrégiben éppen a televízió fedezett fel ,,újra", mint előadóművészt. Öröm volt látni, hogy a felfedezés után foglalkoztatják is hamarost, s nem is mint versmondót. Szerepe, a bölcs és megfáradt öreg papé, drámai tanulságul szolgálhatott volna a zaklatott történetben, ha nem kárhoztatta volna merev tétlenségre a rendezés. Csomós Marit, a női főszereplőt nem kell újrafelfedeznie a tévének. Minden színházi és filmes szerepében bizonyítja ő, hogy a jelenkori színjátszás klasszikus nagyságai között van a helye, a klaszszikus jelzőhöz mérten még igencsak ifjú kora ellenére is. Ezúttal is remek mértéktartással és árnyalt hitelességgel formálta meg a hitekkel és magára vett magatartás-zsákokkal megnyomorított asszonyiságot. Nem az ő hibája, de a teremtő művészetének egyenesen tragédiája, hogy a meggondolatlanul túldíszített rendezésben az a dráma, amely alakítása körül szikrázhatott volna, komédiába fordult. Nem járt jobban a férfi főszereplő, az ifjú tehetségének magaslatairól inkább színpadokon, mint filmforgatásokon tanúságot tevő Puskás Tamás sem. Figurája szerint az alkotás kínjai közt vergődő festőt kellett volna megjelenítenie, ehelyett azonban, saját hibáján kívül, egy raplis fiatalembert mutatott fel, időnként kamaszos kedvességgel és derűvel. A Nyolcadik stáció rendezőjének, persze, van mentsége. Pályakezdő tapasztalatlansága." Úgy járt, mint az éhes ember, ki nagy lakomára szabadul be. Egyszerre szeretett volna mindenbe belekóstolni, mindenből jóllakni. De mi a mentsége azoknak, akik művészi felügyelet és ellenőrzés nélkül hagyják, hogy műsorra kerüljön — és ráadásul hosszabb műsoridő egyetlen, hazai gyártmányú, művészi „terméke" gyanánt — ily szerkesztetlen és szertelen munka? Lőcsei Gabriella Félközel Közelkép: alig fogja át az arcot, amelynek vonásai, barázdái, pórusai is megolvashatók. Távolkép: látni a teljességet ugyan, de annak elemei már elmosódnak. A félközel — ha úgy tetszik: féltávol — az a kép, amelynek látóköre megteremti a rész és az egész egyensúlyát, az egységben az állandóságot és a változást. Ez a kép dinamikus és objektív. Megvannak a plánjai a memóriánknak is. A jelen premier plánja, a múlt nagytotálja és a közelmúlt, a tegnapok-tegnapelőttök félközelije. Ami ma történt, azt talán minutáról minutára is fel tudjuk idézni. Ami régen esett, abból csupán a lényeget őrzi meg az emlékezetünk, amely mindegyre küszködve kutatja a hajdanvolt szavakat, színeket, szenvedélyeket. Már tárgyilagosan, mégsem közömbösen szemléljük azt, ami nemrég volt. Ez az az idő, amikor meg kell írni a memoárokat, amikor le kell jegyezni az ember magán- és közösségi történeteit, össze kell gyűjteni a dokumentumokat. A minap megjelent egy kötet — Kaposvár-jelenség címmel, Mihályi Gábor tollából, illetve szerkesztésében, a Múzsák gondozásában —, amely ez ideális időben született. Egy színházunkról: a Csíky Gergely Színházról, amelyet 1955-ben alapítottak. Arról az időszakáról, amely 1963- tól 1978-ig tartott. Egyszóval: azélközelmúltjáról. Az idő távlata az, amely segít elfogulatlanul emlékezni. Mi több, segíthet higgadtan fogadni az emlékezést. S még valami könnyítheti a világos áttekintést: a befejezettség. Ami — erfef lehet paradox módon — nem zárja ki a folytatást. Az a tíz év ugyanis az „új Kaposvár” első korszaka volt. Az e társulatot felvirágoztató művészek egyik döntő egyéniségének, Zsámbiki Gábornak az odaszerződésétől — az ő többekkel együtt történt eltávozásáig, a vezetés-változásig, egyfajta válságig tartott. „Tele voltam szorongással, kétellyel — emlékezik Babarczy László, aki átvette az igazgatás tisztét —, hogy magamra maradva nem omlik-e össze mindaz, amit tíz év alatt építettünk... De amint az idők során kiderült, hogy a kaposvári színház túlélte a megpróbáltatás periódusát, én is mind jobban bekapcsolódtam a tapasztalatok összegzésének munkájába, azért is, mert világossá vált, hogy milyen haszonnal jár számunkra az elmúlt évek tudatosítása.” A dokumentum hasznát tanúsítja e kötet. Szerepét egy majdani színháztörténet megfogalmazásában. Jelentőségét a mai munka előhaladásában. Akik elsők között forgatták e könyvet — amelyben nehezen nyilatkozók is megszólalnak, mérlegre téve munkákodásukat —, úgy ajánlották a gyűjteményt az utánuk következőknek: olyan okosakat mondanak lapról lapra! Olyan igazakat mondanak — tenném hozzá. Ha vannak tradíciók Kaposvárott, úgy tűnik, az igazmondásnak ott mindinkább hagyománya van. őszinteségre szoktatnak a bemutatók előtti beszélgetések és a bemutató utáni pamfletek, a manipulálatlan próba-magartartások — és nem utolsósorban: a játék igazsága. „Kaposvárott elég hamar kialakult a belső értékrend — mondja Babarczy László —, azokat tisztelték, akiket tisztelni kell, és úgy becsülték őket, ahogy kell. És ez az értékhierarchia nemcsal befelé, a kollektíva belső értékrendjében érvényesült, hanem kifelé is, a közösségnek a társadalomhoz való viszonyában.” Egy közösség figyeli a társadalmat. S e közösséget figyeli a társadalom, a közönség, a szakmai közélet, a kultúrpolitika. A kémia objektív érzékenységére vall. Bogácsi Erzsébet Meghalt Kunvári Lilla Az örök diáklány prototípusa volt: nemesen szabályos vonásai, tiszta , világoskék szeme, azonnali lelkesedésre kész érzékeny beszédmodora... Az is volt: örökké tanulásra kész diákja több művészetnek. Gyerekkorában zongoraművész akart lenni és ha nem jön közbe az első világháború és a forradalom, talán az is lesz. De így, a forradalmárként való üldöztetés kivezette Prágába, ahol Károlyiékat tanította cseh nyelvre, és így mindörökre közeli barátság támadt köztük. Lilla egyik első portréja Katinka volt. Azután és sokáig is ez maradt kedvenc műfaja: a meghatott karikatúra-portré. Ezaktán legszebb példánya a Karinthy , Frigyesről készült, a, Hungária kávéházban állt. Kunvári Lilla előbb találta fel ezt a műfajt, mint másik nagy művelője, Fáy Dezső, aki ezzel amerikai karriert is csinált. Lilla azonban nem maradt hűtlen élete első szerelméhez, a zenéhez. Csodálatos zenei témájú műveket alkotott; az egyik ülő, hegedülő nője, egy svájci villa egyik falába van beépítve. Verdi-plakettje a Musée de la Monnaie állandó kiállításának egyik kincse. Keletkezésének különös a története: a múzeum látogatói közül egy szürke kosztümös hölgy egyszerre csak leejtett egy vázlatkönyvet a hóna alól. A múzeum lovagias igazgatója emelte föl, de bele is nézett közben. A következő öt percben Lillát már meg is hívták a múzeum irodájába és megrendelték tőle aferdiplakettet kétoldalas kivitelben. Örökké büszke leszek rá, hogy jelen voltam a szállodában, ahol Lilla nyugodtan és mosolyogva, ügyelve a hotelszoba tisztaságára, plasztilinból két nap alatt megcsinálta az érmét. Egyébként a Nemzetközi Érmealkotó Társaság (FIDEN) alelnökeként részben neki köszönhetjük, hogy néhány évvel ezelőtt ennek a nemzetközi társaságnak kongresszusa és kiállítása Budapesten volt. Több művével is képviseli hazánkat külföldön Kunvári Lilla. Tőle való Jehudi Menuhin mélyen őszinte portréja, mely a művész svájci otthonát díszítiés egy Kiáltás című relief, amelynek kétségbeesett arcokkal kitöltött teljes felülete a néma kiáltás rekedt pátoszától feledhetetlen. A szobrásznő egyik erőssége volt, koncert közben úgy tudott rajzolni, hogy az mindjárt vázlatnak is megfelelt. Legyen a modell dirigens, zongoraszólista. Természetesen nemcsak zenei témái voltak, egymásba sodort gyönyörű szerelmeseit is aligha felejti el, aki valaha látta. Itthoni köztéri szobrai közül a Móra Ferenc utcát jelölő Móra-portré, a Szőnyi Múzeum Szőnyi-mellszobra, a Fehér utcai lakótelepbe épített hegedülő nője és csellistája említendő meg. 1897. július 26-án született és 1984. augusztus 12-én, vasárnap halt meg. S'cdor Ágnes NAPL 0 Egyhetes vendégszereplésre Görögországba utazott kedden a darnózseli Szigetközi Néptáncegyüttes. A harminctagú együttes több városban lép fel.♦ A művelődési otthonok reklám- és propaganda munkája címmel országos szakmai tanácskozást és kiállítást rendezett kedden a Magyar Népművelők Egyesülete Művelődési Otthon Szakmai Szervezete Budapesten a XXII. kerületi Úttörő, Ifjúsági és Művelődési Központban. ♦ Kiállítás nyílik a szíjgyártó és népi iparművészeti bőrműves szályázat anyagából ma délelőtt Szilvásváradon a fedett lovardában. Mészáros Márta lesz a montreali Nemzetközi Filmfesztivál zsűrielnöke. A csütörtökön kezdődő, sorrendben nyolcadik filmes seregszemlén, versenyenkívül bemutatják a rendezőnő Napló gyermekeimnek című filmjét is, amely az idén Cannes-ban a zsűri különdíját kapta. Maw Nenizot A színházak szerdai műsora Budai Parkszínpad: párizsi lán (8) — Hilton Szálló: Budai szerenád (8) — Margitszigeti Színpad: Verd’: Requiem (8) — Fővárosi Művelődési Ház: A Hungária Kamara Táncegyüttes folklórműsora (Háromnegyed 9) — Zenélő udvar: Friedrich Ádám. Kiss András, Falvas Sándor: Pászthy Júlia és az Eder-vonósnégyes hangversenye (Előnap: 18-án Esti muzsika a Várban IT 5 . 0) — Főváros* Vagycirku..'7: Kubai karnevál (fel 8). 7 Olcsó kották — deviza nélkül A Zeneműkiadó évenként körülbelül 220—250 új kottát jelentet meg, és mintegy 800-at újranyomat. A külföldi kiadók adataihoz képest ezt a meglehetősen magas számot az indokolja, hogy a nagy világcégek hosszú, olykor több évszázados múltra tekintenek vissza és ez idő alatt alkalmuk volt katalógusokat kiépíteni. A Zeneműkiadó azonban — külföldön ismert nevén Editio Musica Budapest — jövőre lesz csak 35 éves, így hát viszonylagos fiatalsága miatt kell pótolnia a mulasztásokat. — Ez meglehetősen erőltetett ütemet jelent számunkra — mondja Sarlós László, a Zeneműkiadó igazgatója —, és csak azért bírjuk tartani az ütemet, mert irodtakiadványaink 74 százaléka külföldre megy, és részben ebből fedezhetők a kiadások. A nagy nyugati cégeknél bizonyos művek hiánya nem okoz nehézséget; ők egymástól vásárolják meg a szükséges kottákat, mivel nincsenek devizális, gondjaik. J£lső kiadások Nem úgy a Zeneműkiadó. Itt a nyugati import nemcsak valutához kötött, hanem nagyon drága is, a baráti országokban működő partnerek pedig belső piacuk igényei mellett nem mindig tudják időben kielégíteni a szükségletet. Ezért a vállalat tudatosan törekszik az import hazai pótlására úgy, hogy a vásárlók viszonylag olcsón megkaphassák a keresett műveket. Jó együttműködést alakítottak ki például a bécsi Universal-kiadóval, amely egyebek között a Wiener Urtext-kiadványokat gondozza. Ezekben a partitúrákban a művek eredeti, első kiadását teszik közzé, úgy, ahogyan a szerző megírta. Ha pedig közben változtatott rajta, a kiadvány szempontjából a szerző látta utolsó verzió az irányadó. Sarlós László néhány partitúrát mutat: Mahler I. szimfóniája, Alban Berg hegedűversenye, Stravinszky A katona története. Ezek a művek közös — a Stravinsky-mű esetében a londoni Chester-kiadóval együttes — vállalkozásban, a magyar kiadó nyomdájában készültek, és bizonyos mennyiséget átvesznek belőlük a külföldi cégek. A többit az EMB itthon és a szocialista országokban terjeszti. — Ennek az együttműködésnek a másik nagy előnye — mondja a Zeneműkiadó igazgatója —hogy olyan „jogvédett" művek is megjelenhetnek nálunk, amelyeket korábban csak nagyon drágán lehetett beszerezni. Stravinsky mellett utalhatok Bartók hét művére, az I. és a Iil. zongorahangversenyre, a II., a III., az V. vonósnégyesre, a Táncszvitre, a Zene húroshangszerekre, ütőkre és célistára című kompozícióira: ezek szerzői jogai, mint ismeretes, külföldi cégeket illetnek meg. A közös kiadvány előnye a deviza-megtakarítás mellett nem utolsósorban olcsóságában van. Néhány példa erre: a Stravinsky-mű ára, Londonban, — átszámítva — 429 forint, nálunk 50. Bartók III. vonósnégyese 86 helyett 30. Zenéje 164 helyett 50 forint. Ez a vállalkozás a szocialista partnerek számára is kedvező, akik ugyancsak viszonylag olcsón és saját pénznemükben jutnak hozzá ezekhez a náluk is keresett művekhez. A legtöbb kottát a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország vásárolja tőlünk, de vevőink közé tartozik például Kína, Kuba, Mongólia, Vietnam is. Hatvan kispartitúra — Az import korlátozottsága miatt bizonyos művek nem, vagy alig jönnek be. Ilyenek például a kispartitúrák, amelyek a múlt század vége óta váltak népszerűvé, főképp a muzsikusok, zeneértő laikusok körében, akik egy-egy mű előadását kis formátumú kiadványból kívánják követni. Ma már minden nagy kiadónak van ilyen sorozata, így mi isindítottuk ezt. Tekintve azonban, hogy ehhez a magyar piac viszonylag szűk, ezért olyan színvonalas műszaki megoldásra, olyan szép kottaképre törekedtünk, hogy külföldön is versenyképesek legyünk velük. így született meg az EMB Study Scores, az elsősorban tanulmányi célokat szolgáló kispartitúra, amelyből eddig körülbelül hatvan mű jelent meg, és néhány országban, így például a Német Szövetségi Köztársaságban, Spanyolországban, Ausztráliában nagy az érdeklődés irántuk. De ’ exportálunk belőlük az egész világra. E művek között olyan különlegességek is vannak, mint például Goldmark Sakuntata nyitánya, vagy Liszt Legenda című zenekari műve, amely a közeljövőben fog megjelenni. Ez utóbbi alkotás eddig teljesen ismeretlen volt, csak zongora-átiratát ismerték a szakemberek. Liszt azonban eredetileg zenekari darabot komponált Legendák címmel, és ezt írta át zongorára. Ilyenformán e mű a világon elsőként nálunk fog megjelenni. Közeledvén a tanév kezdete, Sarlós László elmondja, hogy a zenepedagógusok és a tanulók számára ugyancsak sok mindent kiadnak a külföldi kották pótlására. Ezek között van a háromkötetes fuvolaetűdgyűjtemény, a hatkötetes zongoraetűd- és a nyolckötetes gitáretűd-gyűjteménye. A Zeneműkiadónak saját kottanyomdája van, így az esetleges hiányok bármikor pótolhatók. A tanárok és növendékeik tájékoztatására minden évben megjelentetnek húszezer példányban egy jegyzéket a zenepedagógiai művekről, de közöttük van a már említett Urtextek — némelyeknél az eredeti kéziratok fakszimiléivel kiegészítve —, a kispartitúrák, köztük Beethoven kilenc szimfóniája. Bartók öt zeneműve, mindegyikük viszonylag elérhető áron. Most már csak forgatni, használni kell e kottákat és partitúrákat, hogy a művek minél szebben szólaljanak meg. (gábor) Kétesztendős kutatási program kezdődött a veszprémi várban. A dolomitsziklákra épült vár támfalai a talajerózió miatt omladoznak, így veszélybe kerülhet az ország egyik leggazdagabb barokk épületcsoportja. Ezért a városi tanács — több országos szervezet támogatásával — tudományos alapossággal méreti fel a vár hosszú távra szóló rekonstrukciójának feltételeit. Történészek, levéltárosok, művészettörténészek keresik elő a legkorábbi dokumentumokat, miközben a geológusok is megkezdték a várhegy omladékony, statikailag gyenge pontjainak feltárását. Már a kutató munka kezdeti időszakában megtalálták a romboló, sziklát emésztő vízbefolyásokat és a középkorban felületesen épített falrészeket. A napokban megkezdődött a régészeti leletmerlő munka is: a szakemberek arra számítanak, hogy a középkor gazdag leletanyagával gyarapíthatják a Bakony Múzeum tárházát. Magyar régisemfeszi ital Régizene-fesztivált rendez a Benkő Dániel vezetésével és a KISZ KB támogatásával az ebben az esztendőben megalakult Céh. Az augusztus 18—19— 20-án, a Győr-Sopron megyei Mihályiban megtartandó fesztiválon hét amatőr együttes tagjai kapnak lehetőséget arra, hogy zenei illusztrációval egybekötött előadásokat hallgathassanak, konzultációkat tarthassanak a régi zene neves hazai képviselőivel, így többek között Czidra Lászlóval Zsoldos Bélával, Benkő Dániellel. A Céh művészeti alkotó és kutató egyesület, amely a Művelődési Minisztérium felügyelete alatt alakult meg; tagjai olyan előadóművészek, akik a régi zenét az adott kor társművészeteivel együtt kutatják. A Céh arra törekszik, hogy mint magyarországi régizeneközpont összegyűjtse az érdeklődőket, biztassa őket a további forrásmunkák felkutatására és kapcsolatokat építsen ki a külföldi régizeneközpontokkal. Távolabbi terveik között szerepel még kottakiadás, útmutató a hangszerek beszerzéséhez, készítéséhez, zenei felvételek készítése. Ez a Mihályiban megrendezendő fesztivál lesz a Céh-nek első nyilvános tevékenysége, amelynek végén, augusztus 20-án, délután három órakor koncertet adnak a helyi barokk templomban. h. é.