Magyar Nemzet, 1984. október (47. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-02 / 231. szám
2 vő közölte, hogy a kivonulás előtt ,,mindenképpen szavatolni kell Észak-Izrael biztonságát”. A jelenleg Izrael által elfoglalt libanoni területet a megszálló csapatok kivonása után az ENSZ békefenntartó erőinek és az Izrael által létrehozott „dél-libanoni felszabadítási hadseregnek” adnák át. A TASZSZ kommentárjában rámutat: ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az izraeli határ mentén húzódó 16 kilométer széles dél-libanoni területet az említett bábhadsereg teljes ellenőrzése alá kívánják helyezni. Tel Aviv tehát nem akarja Dél-Libanont a törvényes bejrúti kormány ellenőrzése alá helyezni. Mi több, arra törekszik, hogy meghatározatlan időre elszakítsa Libanontól déli részét. Zavarantjok «‘híres/nik ejjziptomi ■ p«niroshan ítélet a muzulmán tiimisperben Kairóból jelenti az MTI. Az egyiptomi parlament szombaton este megszavazta az Anvar Szadat ellen végrehajtott merénylet után államelnöki rendelettel meghirdetett rendkívüli törvénykezés meghosszabbítását újabb tizenkilenc hónappal. A szavazásról beszámoló állami MENA hírügynökség szerint Mubarak elnök rendelettervezete ellen csak hat ellenzéki képviselő voksolt. A rendelettervezet vitáján Kamal Hasszán Ali kormányfő közölte, hogy a rendkívüli törvények meghosszabbítását a terrorizmus terjedése teszi szükségessé. Az egyiptomi állambiztonsági bíróság vasárnap ítéletet hirdetett a Szadat-merénylettel összefüggő muzulmán tömegperben. Százhét vádlottat különböző időtartamra szóló, egyebek között életfogytiglanig terjedő szabadságvesztésre ítélte. A bíróság összesen háromszázkét ember ügyében ítélkezett. Azzal vádolták őket, hogy részesei voltak az Al- Dzsihad („Szent háború”) nevű szervezkedésnek. A vádlottak közül Abdul el- Zomor, a fegyveres erők elhárító szolgálatának egyik magas rangú tisztje kapott életfogytiglani szabadságvesztést tizenöt másik társával, egyetemben. A vád képviselője eredetileg a 302 vádlott közül 299 ügyében halálbüntetést kért. A vád szerint az Al-Dzsihad bútogatta kormányellenes lázadásra a felső-egyiptomi Aszjutot, ahol Szadat halála után tömegtüntetések robbantak ki. A karhatalom és a tömeg összecsapásaiban akkor hatvan rendőr meghalt Lázongások robbantak ki az észak-egyiptomi Kafr-ed-Darvár iparvárosban vasárnap. Hétfői kairói tájékoztatás szerint helyreállt a nyugalom, de az iparvárost megerősített karhatalom ellenőrzi a zavargások után. A városban a nehézségeket azok a hírek okozták, hogy miközben a kormányzat előkészítette az ártámogatási rendszer átszervezését, bizonyos árucikkek máris megdrágultak. Hétfőtől csökkenteni akarták a szociális segélyek egy részét is. A karhatalom és a tömeg azután ütközött meg, hogy egy tüntető csoport megtámadta az Alexandria és Kairó között közlekedő vasúti szerelvényeket. A két nagyváros vasúti közlekedése átmenetileg megbénult. A zavargók telefonkábeleket is tönkretettek és középületekre is rátámadtak. Az AFP hírügynökség értesülése szerint az összetűzések során három ember életét vesztette. Hétfőn államelnöki rendelettel módosították az egyiptomi árrendelkezéseket. Az élelmiszerek egy részét a módosítás szerint a korábbi árakon adják. A Síim Juté-i tanácskozns. köd.Kmrmc Washington fenntartásai San Joséból jelenti az MTI. A közép-amerikai válság politikai rendezésének szükségességét hangsúlyozó közös közlemény elfogadásával fejeződött be szombaton a Costa Rica-i fővárosban a közép-amerikai és a közös piaci országok együttműködésének kérdéseiről rendezett külügyminiszteri konferencia. A kétnapos tanácskozás munkájában az öt közép-amerikai ország és a tíz közös piaci tagállam mellett részt vett Spanyolország, Portugália, valamint a közép-amerikai válságban közvetítő Contadora-csoport (Kolumbia, Mexikó, Panama és Venezuela) is. A San José-i konferencia újabb jelentős nemzetközi támogatást biztosított a Contadora-csoportnak. A csoport rendezési javaslata „alapvető fontosságú a térség békéjének megteremtéséről folytatott tárgyalások szempontjából” — állapítja meg a közlemény. A tanácskozás résztvevői sürgették a válságban érintett államokat, folytassák erőfeszítéseiket, hogy e javaslat alapján minél előbb általános békeszerződés szülessen. A tanácskozáson megegyezésre jutottak arról, hogy Közép-Amerika és a Közös Piac intézményes formában — egy interregionális megállapodás keretében — bővíti gazdasági együttműködését. Az Egyesült Államok „támogatja a Contadora-csoport által kezdett folyamatot”, de „fenntartásai vannak" a tervezett megállapodással szemben — jelentette ki hétfőn az amerikai külügyminisztérium szóvivője. A szóvivő szerint Washington elsősorban a külföldi támaszpontok felszámolásával, a tanácsadók visszavonásával kapcsolatos pontokat tekinti „problematikusnak”, de egyúttal az ellenőrzés kérdését is felveti és kétségbe vonja, hogy Nicaragua végrehajtja a tervezetnek a „demokratikus rendszerrel” kapcsolatos pontjait. Az MTI washingtoni jelentése szerint a külügyminisztérium képviselőjének szavaiból az is kitűnt, hogy Washington nem helyesli az európai Tízek döntését a közép-amerikai államoknak, így Nicaraguának nyújtott segítség növeléséről. A The Washington Post szerint Shlaudeman amerikai nagykövet és más diplomaták Salvador, Honduras és Costa Rica kormányát sürgették a Contadora-csoport rendezési tervének elutasítására. A lap úgy tudja, hogy Washington nyomása már eredményt hozott, mert a három állam viszszakozott korábbi, a javaslat elfogadására utaló állásfoglalásaitól. Most olyan módosításokat követelnek majd, amelyek gyakorlatilag megvalósíthatatlanná, érvénytelenné teszik a rendezési tervet. Mindenekelőtt Nicaragua „szigorúbb ellenőrzését” akarják belefoglalni a javaslatba, ami nyilvánvalóan elfogadhatatlan lenne Managua számára. Nrumli felszólalása a Szocialista Internazionalé irodaülésén Rio de Janeiróból jelenti az AP. A fegyverkezési hajszát élesen elítélő felszólalással nyitotta meg hétfőn a Szocialista Internacionálé irodájának latin-amerikai kérdésekkel foglalkozó Rio de Janeiró-i ülését Willy Brandt, a szervezet elnöke. Korlátoznunk kell a fegyverkezési kiadásokat, s növelnünk kell a fejlesztésre szánt összegeket — mondta Brandt. A több mint hatvan szocialista és szociáldemokrata pártot tömörítő Szocialista Internacionálé irodájának ülésén mintegy kétszáz küldött folytat kétnapos megbeszélést a brazíliai nagyvárosban. A zárt ajtók mögött folyó tanácskozás témája „Béke és demokrácia Latin-Amerikában és a karibi térségben". A közép-amerikai válság csak akkor oldható meg, ha mélyreható gazdasági és társadalmi változások történnek a térségben — nyilatkozta Willy Brandt Rio de Janeiróban. Az NSZK volt kancellárja elítélt mindenfajta beavatkozást vagy fegyveres agressziót a térség- ,ben. al Amni-t Iínaj Hsziao-ping és Csao Je-jang btszedi az évfordulón Katonai díszszemle a pekingi felvonuláson Pekingből jelenti az MTI. Látványos parádéval ünnepelték meg hétfőn délelőtt Pekingben a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 35. évfordulóját. A demonstrációt, közel negyedszázados sziget után, katonai díszszemle nyitotta meg, majd százezrek vonultak fel. kerekeken vonatott dobogókon mutatták be a mai Kína eredményeit, létesítményeit, életét. Teng Hsziao-ping rövid beszédében kiemelte a KKP KB 1978 decemberében tartott ülésének jelentőségét a mai Kína arculatának megformálásában, valamint az 1982-ben tartott XII. pártkongresszust, amelyen célul tűzték ki: a kétezred 1. évre meg kell négyszerezni az 1980-as ipari és mezőgazdasági termelési értéket. A jelen elsődleges feladata: szisztematikusan megreformálni mindazt, ami hátráltatja a gazdasági fejlődést. Kína külpolitikája változatlan fog maradni, mondta Teng Hsziao-ping, a Politikai Bizottság tagja, a KB Katonai Bizottságának elnöke. Kína a világbéke fenntartására, a nemzetközi feszültség enyhítésére és a fegyverzet csökkentésére törekszik, síkraszáll a „szuperhatalmak” összes nukleáris és más fegyverzetének csökkentése mellett. Kína továbbra is nyitott marad a külvilág előtt, kész diplomáciai kapcsolatokat, gazdasági és kulturális szálakat létesíteni, fejleszteni minden országgal a békés egymás mellett élés öt elve alapján. A vitás kérdések tárgyalásos megoldása mellett áll ki, úgy, ahogy a hongkongi kérdést is tárgyalások útján rendezték Nagy- Britanniával. Teng Hsziao-ping súlyosan rosszabbodónak nevezte a nemzetközi helyzetet, s azt állította, hogy ilyen körülmények között Kínának erősítenie kell nemzetvédelmét. A beszéd előtt Teng Hszioping nyitott gépkocsiból megszemlélte a kínai hadsereg haderőnemeit képviselő alakulatokat. A katonai díszszemlén felvonultattak egyebek között interkontinentális ballisztikus rakétákat is. Kína kész közös konzultációkat kezdeni a tajvani illetékesekkel Kína és Tajvan békés újraegyesítésének mindkét fél számára elfogadható módjáról, jelentette ki vasárnap este Csao Ce-jang kínai miniszterelnök a kínai nemzeti ünnep előestéjén rendezett fogadáson. A kormányfő a Hongkong esetében alkalmazott formulát Tajvannak is felajánlotta: egy országon belül létezhet két rendszer, azaz az újraegyesítés után Tajvan is megtarthatja eddigi gazdasági és társadalmi berendezkedését. Csao Ce-jang rendkívül fontos munkának nevezte a gazdaság átszervezésének meggyorsítását. Reformok révén olyan gazdasági szerkezetet kell létrehozni, amelyben teljes egészében megmutatkozik a szocialista rendszer fölénye. „Kína gazdasági szerkezete szocialista lesz, mely a vállalatokat életerővel tölti meg. Kína tervgazdasága szocialista lesz, amely tudatosan követi és alkalmazza az értéktörvényt” — jelentette ki a miniszterelnök. Hangsúlyozta azt is, hogy Kína nem fogja elkötelezni magát egyetlen nagyhatalom mellett sem, nem fog stratégiai szövetségre lépni eggyel sem. „Szilárdan ellenzi a hegemonizmust, annak bármilyen formáját.” A Pravda cikke a szovjet-kínai viszonyról Moszkvából jelenti a TASZSZ, a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 35. évfordulója alkalmából a szovjet nép nevében táviratban küldött üdvözletét a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és Minisztertanácsa a kínai politikai vezetőknek. Országunk — mondja egyebek között az üdvözlő üzenet — változatlanul fellép a szovjet—kínai kapcsolatok rendeződéséért, ami megnövelné a szocializmus nemzetközi szerepét, tekintélyét a világ népeinek szemében. A Szovjetunió következetes híve annak, hogy az események így alakuljanak. Az MTIjelentése szerint az évfordulóról megemlékező cikket közölt hétfői számában a Pravda, hangsúlyozva, hogy a Szovjetunió szilárdan és következetesen törekszik Kínához fűződő kapcsolatainak megjavítására. A jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben a két ország viszonya nem csak a két nép alapvető érdekeit érinti, hanem befolyással van az egész világhelyzetre, az osztályerőviszonyok alakulására. A szovjet embereknek meggyőződésük, hogy a két nép alapvető, hosszú távú érdekeinek megegyezése szükségessé teszi a két ország közötti jószomszédi kapcsolatok és együttműködés helyreállítását. Az utóbbi években a kínai vezetés több ízben kinyilvánította, hogy normalizálni kívánja a kínai—szovjet kapcsolatokat. E cél elérését azonban nem segítheti elő elfogadhatatlan előzetes feltételek meghirdetése, és az, hogy a Szovjetunióban a nemzetközi feszültség fő forrását látják, politikáját pedig Kínára nézve veszélyesnek minősítik. Ennek a megközelítésnek semmi köze sincs a nemzetközi kapcsolatok és a Kínával kapcsolatos szovjet politika valóságához — szögezi le a Pravda cikke. A külpolitika hívei 0 (Moszkva, TASZSZ) Ali Nasszer Mohammed, a Jemeni Szocialista Párt főtitkára, a Jemeni NDK állam- és kormányfője hétfőn rövid látogatásra Moszkvába érkezett. Ezt megelőzően a jemeni vezető Szófiában folytatott megbeszélést Todor Zsivkovval. Ő (Amritszár, AP) Tízezer szikh ünnepelte hétfőn Amritszárban a ,,hálaadó napnak” elnevezett október elsejét, miután az indiai katonák a hét végén elhagyták az Aranytemplomot. Fiatal szikh szélsőségesek egy csoportja ugyanakkor megpróbált elfoglalni több, az Aranytemplomhoz tartozó épületet, amelyet még nem adtak vissza a vallási közösségnek. A rohamrendőrség több mint kétszáz személyt őrizetbe vett. (Maputo, Reuter) 1tU Tambik és az Egyesült Államok képviselői vasárnap Maputóban aláírták a két ország első kétoldalú gazdasági egyezményét, amely szerint Washington 8 millió dollárral támogatja az afrikai ország mezőgazdaságát Pretoriába utazott a mozambiki gazdasági miniszter. Jacinto Veloso a márciusban kötött dél-afrikai—mozambiki biztonsági szerződés végrehajtásáról folytat megbeszéléseket a dél-afrikai vezetőkkel — jelentette az AIM mozambiki hírügynökség. (Bécs, MTI) A Karintiában vasárnap megtartott tartományi választásokon a polgári ellenzéki Néppárt egy képviselői helyet vesztett, a kormányban részt vevő Szabadság Párt javára. A Szocialista Párt megtartotta mandátumait. Ez volt a negyedik országos jelentőségű szavazás Ausztriában a koalíciós kormány múlt évi megalakulása óta. A korábbi három szavazáson a Néppárt tört előre a kormánypártokkal szemben. (Párizs, MTI) Mitterrand elnök hétfőn fogadta Lord Carrington NATO-főtitkárt, aki bemutatkozó látogatást tett az Elysée-palotában.(Luxembourg, MTI) A nyugat-európai közösség mezőgazdasági és pénzügyminiszterei hétfőn összeültek a luxemburgi EGK-központban, hogy megpróbálják rendezni a közösség függőben levő költségvetési problémáit, illetve a spanyol és portugál belépés kérdéseit. Ma a külügyminiszterek kezdenek tárgyalásokat. (Panni, MTI) Az SPK kambodzsai híróiglnökség szánalmas. Pekingből és Washingtonból sugallt trükknek minősíti Norodom Szihanuknak az úgynevezett demokratikus Kambodzsa kormánykoalíciója vezetőjének az FVSZ közgyűlésén elhangzott beszédét. Kedd, 1984. október 2. Amin a hírek mögött van AMIN ÖRÖKÖSEI Ismereteink szélárnyékos oldalán fekszik Fekete-Afrika, többnyire csak a megdöbbentő tragédiák híre jut el a szerencsésebb körzetekbe, hogy ébresztgesse a lelkiismeretet s a felelősségtudatot. Sokat hallhatunk például arról az iszonyatos harcról, amelyet a földrész legtöbb országában az éhezés ellen folytatnak. Milliók életét fenyeget a több éve tartó szárazság. Gyakran azonban a homályban maradnak azoknak a pusztításoknak a részletei — hiszen az érintettek titkolni törekszenek az eseményeket —, amelyek nem a természet, hanem emberi tényezők, törzsi, vallási, vagy politikai ellentétek számlájára írhatók. Pedig a szenvedők száma nemegyszer ilyen esetben is megdöbbentően magas. Egyes nyugati hírforrások például száz-, sőt kétszázezer áldozatról írnak, akik az elmúlt három évben, s főképpen az utóbbi hónapokban haltak meg Ugandában, a rejtett polgárháborúban Ráadásul túlnyomórészt civilek. Alig öt évvel azután, hogy az ország megszabadult Idi Amin Dada lidércnyomásos zsarnokságától, Elliot Abrams, az Egyesült Államok emberi jogokkal foglalkozó miniszterhelyettese azzal vádolja Milton Obote jelenlegi államfőt, hogy hazájában súlyosabb a helyzet, mint bármikor korábban. Márpedig amennyiben az állítása igaznak bizonyulnék, éppen Washington Afrika-politikája — ha ugyan az elmúlt négy évben beszélhetünk egyáltalán ilyen átfogó stratégiáról. — szenvedne érzékeny fiaskót. Uganda ugyanis Afrika kevés országa közé tartozik ahol fennmaradt a parlamenti demokrácia — vagy legalábbis annak a látszata. A pillanatnyi kép szerint alig több mint két évtizeddel „Afrika éve” után meghiúsult az a kísérlet, hogy a Nyugat intézményes keretekkel is megszilárdítsa befolyását az egykori gyarmatokon. Tanzániai segítséggel 1979- ben űztek el Ugandából Idi Amint, s a rákövetkező évben választásokat is tartottak. Már akkoriban kétségesnek látszott, hogy ilyet rövid idő alatt sikerül-e feledtetni a szavazókkal a korlátlan terror nyolc évét, s szabad akaratukból, mindenféle befolyástól mentesen járulhatnak-e az urnákhoz. Mindenesetre tény, hogy a diktátor által 1971-ben elüldözött Milton Obote és Népi Kongresszus pártja diadalmasan térhetett vissza. A törvényhozás 126 helyéből 74-et juttattak neki az ugandaiak. Igaz viszont az is hogy a politikai ellenfelek azonnal kétségbe vonták a választások tisztaságát, s ezzel a remélt nemzeti egység helyett a tartós viszály magvait vetették el. Szerte az országban gerillamozgalmak szerveződtek, amelyek azóta is megnehezítik a kormányzást, s a gazdasági tervek megvalósítását. Az első pillanatban nehezen érthető, hogy Idi Amin gyászos emléke sem tudja összefogásra ösztönözni az ugandaiakat. Pedig a magyarázat éppoly egyszerű, s egyúttal elszomorító is, mint több helyütt Afrikában: a törzsi szembenállás és versengés minden más érzésnél meghatározóbbnak bizonyul. Egy friss példa: nyolc hónap kellett ahhoz, amíg az év elején repülőgépszerencsétlenség következtében elhunyt Oyite Ojok tábornoknak, a hadsereg főparancsnokának az utódját ki lehetett nevezni. A kényes belső egyensúly megbillenni látszott, valahányszor az égjól csoport a saját emberét próbíta az előtérbe helyezni. Márpedig a fegyveres erők főparancsnoka Ugandában az államfőnél is fontosabb tisztséget tölt be. Állítólag éppen az eltelt több mint fél év alatt váltak teljesen gátlástalanná a hadsereg egységei. S az erkölcsi hanyatlást mind nehezebb feltartóztatni, már csak anyagi okokból is. A katonák zsoldja ugyanis nem több borravalónál, jóval alatta marad a létminimumhoz szükségesnek. Éppen ezért rabolnak, fegyverrel zsarolnak, és törvénytelen sápokat szednek az utakon haladóktól. A kormány sem tudja tagadni, hogy az esetenként bandákká züllött egyenruhásoknak falusi parasztok is áldozatául esnek, „a gerillák üldözése” címén. A kérdés csak az, s ennek a megválaszolásától függ a jelenlegi ugandai kormány nyugati megítélése, hogy a hadsereg gátlástalan indulataival szemben a politikai vezetés is tehetetlenül áll-e, vagy éppen ellenkezőleg, felhasználja azt az ellenfeleivel való leszámolásra. Ezt az utóbbi változatot próbálja hihetővé tenni az ellenzék, köztük Uganda két korábbi, jelenleg londoni száműzetésben élő elnöke, Yusufu Lula és és Godfrey Binaisa is. Sok ezer kilométeres távolságból persze lehetetlen eligazodni az ellentmondó állítások között, s az is ellenőrizhetetlen ma már, hogy hányan és tulajdonképpen kiknek estek áldozatául az elmúlt években. Annyi azonban vitathatatlan, hogy a Szudánba, Kenyába, Tanzániába és Zaire-ba menekülő ugandaiak áradata 1979 óta sem apadt. Egyes becslések szerint a lakosság hat százaléka, mintegy 800 ezren próbáltak eddig a múltjukat hátrahagyva szabadulni az éhezéstől és a politikai bizonytalanságtól. Milton Obotéról még az ellenfelei is elismerik, hogy nagy műveltségű, tanult és sokat tapasztalt államfő. Van azonban egy olyan „hibája”, amelyet semmilyen képességével sem tud feledtetni, kisebbségi, északi törzsből származik.. Mivel pedig Afrika vezető politikusai csak ritkán távoznak békésen a hatalomból, a hadsereg irányító posztjait is a bizalmasaival töltötte be. A déliek (és mindenekelőtt a bagandák, az ország legnépesebb nemzetisége) sérelmezik a több területen is érződő hátrányos megkülönböztetést. Jól felfegyverzett, s az angol sajtó szerint a kormánycsapatoknál szervezettebb gerillaegységeik gyakran még a fővárosban, Kampalában is bizonytalanná teszik a helyzetet. A megtorló akciókban pedig a katonák nem válogatnak az eszközökben ... Szemtanúk beszámolói szerint a főváros körüli, egykor virágzó települések — Ugandát a régebbi leírások „Afrika Svájcaként” emlegették — csaknem teljesen elnéptelenedtek, a termékeny földeket alig művelik. A helyi lakosok — többnyire a baganda törzs tagjai — szükségtáborokba menekültek, s nehéz lenne tárgyilagosan megítélni, hogy a gerillák vagy a kormánycsapatok elől. Uganda, amelyet Idi Amin a világ húsz legszegényebb országának egyikévé süllyesztett, a közeljövőben aligha tud innen előbbre lépni. Pedig nem a természeti adottságok hiányoznak De sem a Népi Kongresszus, sem az ellenzéki pártok nem tudnak szabadulni azoktól a béklyóktól, amelyeket a törzsi megosztottság rak teherként a belpolitikai életre. Valószínűleg ez az egyik magyarázata annak is, hogy Afrika legtöbb országában a parlamenti demokrácia elkötelezettjei helyett „erős emberek” kezében összpontosul a hatalom. Lambert Gábor