Magyar Nemzet, 1985. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-23 / 45. szám
T)\Vt Ma$ar\«pi Sátorponyvák alatt Márványbánya lerobbantott meredek fala, és a tető helyett kifeszített sátorponyvák szolgáltak az Április—19 Mozgalom (M—19) első kongresszusának színhelyéül Kolumbia délnyugati körzetében. A hírügynökségi jelentések szerint a Gálitól mintegy hatvan, kilométerre levő Dante-bányához február 14-én, a tanácskozás nyitónapján majd ezren érkeztek, annak ellenére, hogy a környéket tizenháromezer katona alkotta kordonnal vették körül. Az egyenruhások körvonalán kívül pedig további tízezer rokonszenvező várakozott. Az M—19 gerillaszervezet hívei szabályosan megszálltak néhány környékbeli települést, volt, ahol templomokat foglaltak el képletesen, éhségsztrájkot, tartottak, tiltakozásként a hatóságok akciója ellen. Komolyabb incidensről azonban nem érkezett jelentés. Itoftotaso A kolumbiai kormány eredetileg betiltotta a kongreszszus helyszínét, de nem magát a tanácskozást. Jaime Castro miniszter előzetesen bejelentette, hogy készek biztosítani valamennyi alkotmányos garanciát, az ülést azonban tilos ,a konfliktus övezetben’ tartani, s a jelenlevők fegyver és egyenruha nélkül érkezzenek. A belügyminiszter kényes körzetnek a bányától néhány kilométerre levő Kos Robles környékét tartotta, ahol a kormánnyal egy hónapja kötött megállapodás értelmében több mint háromszáz fegyveres gerilla bázisa található. Mintha csak Gabriel Garcia Marquez novelláinak mágikus realizmusa elevenednék meg. Márpedig a gerillaszervezet legális kongresszusa — még ha fegyver és egyenruha nélkül is — a mai kolumbiai valóságnak nem csupán része, hanem a kormány által tulajdonképpen üdvözölt fejleménye. Első lépésnek tekinthető azon az úton, amely Bélisário Betancur elnök reményének megfelelően a rendszer ellen több évtizeden át fegyverrel küzdő forradalmárokat elvezeti az alkotmányos harchoz. A trópusi latin ország legutóbbi félévszázados történelmében új fejezetet próbál nyitni az intellektuális beállíatottságú, jezsuita nevette lesű elnök, aki két és fél éve került a legmagasabb állami tisztségbe. Magát kereszténydemokratának vallja, holott a hagyományos konzervatív Párt képviseletében választották meg. Csak első benyomásra játék a szavakkal, hogy Betancur valójában liberális. Kolumbia e századi történelmét a kétpárti liberális, illetve konzervatív vetélkedés határozta meg, amely véres tragédiába torkollott. A hírhedt „bogotazoval” 1948-ban elszabadult a pokol. Ma sem tudható a két párt zászlaja alatt összecsapódó indulatok halálos áldozatainak a száma a két- és háromszázezer között pontosan hol is húzódott. Földbirtokosok felfegyverzett bandái falvakat irtottak ki. Jaffieov Júlia A „violencia”: az erőszak olyan mély gyökereket eresztett, hogy terhétől a társadalom azóta sem tud szabadulni. Kezdetben a kolumbiai Rómeó és Júlia történetei ismétlődtek, liberális és konzervatív családok évekig nem álltak szóba egymással. Az intézményes terror és különösen a vidéki kiskirályok különítményei később életre hívták a gerillaszervezeteket. Ezt követték a jobboldal megtorlásaként az antikommunista kommandók felállítása, majd korunk legújabb maffiájának létrejötte, a kábítószer-kereskedelmet védelmező fegyveresek. Betancur elnök, a Francodiktatúra végnapjaikor nagykövet volt Madridban. Több nyilatkozatában utalt arra, hogy milyen mély nyomokat hagyott benne a demokrácia kibontakozásának spanyolországi emléke. Talán ez adta a számára a bátorítást, hogy szakítson elődeinek a sablonjaival, a gerillaellenes katonai akciók helyett tárgyalásokkal próbálja megszüntetni a fegyveres ellenzék tevékenységét. Betancurnak ez az alapálláspontja érvényesül a középamerikai válság megítélésében is. Véleménye szerint sem Salvadorban, sem Nicaraguában nem hozhatnak végleges megoldást a fegyverek. Kolumbia így vált Mexikó mellett a Contadora - csoport erőfeszítéseinek a fő kezdeményezőjévé. Egy ideig a világsajtó írt arról is, hogy sajátos együttműködés jött létre Fidel Castro és Betancur között: a kubai vezető segített közvetíteni a kolumbiai gerillák és a kormány tárgyalásaihoz, Bogotá viszont a Salvador szembenállók párbeszédét igyekezett előmozdítani. Békéltetés Másfél évig tartó huzavona, többször félbeszakított tárgyalási folyamat vezetett el végül múlt nyáron Betancur kormánya , és négy gerillaszervezet tűzszüneti, illetve részleges fegyverletételi megállapodásához. Elsőként a kommunista párthoz közelálló és egyúttal az ország legnagyobb gerillaszervezetének számító FARC fogadta el a békejobbot tavaly májusban. Megfigyelők úgy válik, hogy azóta is ez az erő tanúsítja a legnagyobb higgadtságot. A gerillaprobléma ilyen megoldását ugyanis a konzervatív jobboldal hevesen bírálja, s gyakoriak a provokatív célzatú támadások a fegyveres szervezetek ismert vezetői ellen. Az M 19, amely ugyan több mint egy évtizedes múltra tekint vissza, de mégis a legfiatalabb szervezetnek számít, az elmúlt években gyakorta látványos túszszedő akciókkal hívta fel magára a figyelmet. Ideológiáját a megfigyelők zavarosnak tartják, különféle baloldali és ultraradikális kispolgári nézetek elegyednek benne. Tulajdonképpen nem meglepő, hogy a tavaly augusztusi tűzszüneti megállapodás óta a legtöbb gondot ez a szervezet okozta. Az akkori egyezményben a gerillák kikötötték, hogy biztonsági megfontolásból és társadalmi-gazdasági követeléseik kielégítéséig megtarthatják fegyvereiket, sőt, katonai formációjukat is. Az M—19 ezt követően Corinto vidéki körzeteiben megpróbálta kiépíteni a birodalmát, valamiféle önkormányzati egyveleget. Tavaly novemberben a hadsereg jelentősebb erőket mozgósított a gerillaszervezetnek a Yarumales hegyen levő tábora ellen. Betancur elnök figyelmeztette az M-19 vezetőségét, hogy semmiképpen sem járul hozzá „független köztársaság” létesítéséhez, miként a hegyvidék birtoklása jelezte. Több mint húsz napig folytak harcok ezt követően a hadsereg és a gerillaháború hagyományos taktikáját alkalmazó baloldali fegyverek között, míg végül egy különleges békéltető bizottság elérte, hogy az M—19 emberei elhagyják a körzetet. 3 Másfél év Ezek az előzmények indokolják, hogy a kormányzat végül miért járult hozzá az M—19 kongresszusának megtartásához. A probléma végleges megoldása nyilvánvalóan csak akkor képzelhető el, ha a gerilla szervezetek politikai pártokká alakulnak, és részt vesznek az alkotmányos életben. Az elnök szélesebb nemzeti párbeszéd tervezetét körvonalazza, amelyen döntenének az ország politikai rendszerének a korszerűsítéséről, a megcsontosodott kétpárti vetélkedésen túlmutató parlamenti játékszabályok kialakításáról. A reformok keretében jövőre tervezik a polgármesterek közvetlen választásának a bevezetését. A FARC, az M—19, az EPI, és az ADD már kinyilvánította szándékát, hogy baloldali frontban közös jelölteket indítana A jelenlegi törvényhozás azonban még hozzá sem kezdett annak a megvitatásához, hogy a még napjainkban is gerillaszervezet formájában m,l,ool" politikai erők elnyerhették-e az alkotmányos jogokat. Belisario Betancur a jelek szerint a reformok keresztülviteléért legalább akkora harcot vív saját kongresszusával, mint az „alkotmányon kívüli" csoportokkal. A megfigyelők nem várnak gyors megoldást a kényes kérdésekben, s máris azt latolgatják, mi lesz a nemzeti kiegyezés sorsa a későbbiekben, hiszen a kolumbiai alkotmány kizárja az elnök azonnali újraválasztását. Betancurnak pedig már csak másfél éve van hátra művének a betetőzésére. Ortutay L. Gyula Dél-afrikai kivonulók POLITIKAI HŐHULLÁMMAI, köszöntött be a strandszezon Dél-Afrikában. Az ország egyik legrégebbi településének, Fokvárosnak a hatóságai engedélyezték, hogy a jövőben a fehérek és a feketék egymás mellett heverhessenek a parti homokban — megnyitották a korábban gondosan elkülönített fürdőhelyeket. Most legalább esély van arra — kommentálta a tengerparti „forradalmat” a The Christian Science Monitor amerikai hetilap —, hogy kiderüljön, milyen is az apartheid máris megbélyegzett új taktikája — lemeztelenítve. Vagy legalábbis fürdőruhában, mert azért van még takargatni való. Egyelőre az is kétséges, hogy a kánikulai nagy „szabadság"’ kitart-e a szezon végéig, hiszen a fehér fürdőzők egy része máris panaszkodik a túlzsúfoltságra, a közszemérmet, sértő magatartást ró fel a feketéknek , akiket a parti tisztségviselők nyomatékosan figyelmeztetnek: a legapróbb vétség, illetlenség rendőri és bírósági következményekkel járhat. Apró kozmetikázások, előrelépésként vagy reformként , reklámozott, ám a fentihez hasonlóan ellentmondó intézkedések kísérik a pretoriai rendszernek azt a körülbelül egy éve elkezdett törekvését, hogy kitörjön a külső és belső elzártságból. Az a felismerés indította el a folyamatot — megkésve —, hogy a nemzetközi egymásba fonódás jelenlegi szintjén többé egyetlen ország sem bízhat csupán a..saját erejében. Dél- Afrika vezetőinek nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is rá kellett erre ébredniük, mivel a hetvenes évek gazdasági lendületét több éve tartó, s az általános válságot előrejelző viszszaesés váltotta fel, amely ráirányította a figyelmet a nemesfémek, elsősorban az arany bányászatától és világpiaci árától függő termelési szerkezet sebezhetőségére. Amint lanyhult a jövedelmezőség, a külföldi beruházók is meggondolják, hogy érdemes-e vállalni a nem csupán gazdasági, hanem politikai kockázatot is — hiszen pretoriai érdekeltségeivel elvetlen üzletember sem büszkélkedik a nyilvánosság előtt. GAZDASÁGI FRONTON indult meg éppen az elmúlt időszakban az apartheid ellen a nemzetközi támadás, időben egybeesve és összefüggésben azzal, hogy az amerikai elnökválasztásokon vereséget szenvedett „szivárvány koalíció”, a liberálisok és, a feketék szövetsége lehetőséget keresett, — bizonyítandó ”lélképességét. Ebből a körből kerülnek ki azok, akik hónapok óta szinte mindennap ott tüntetnek Washingtonban a kongresszus épülete előtt, a fajüldöző rendszer ellen határozott fellépést követelve. Egyegy alkalommal százan, vagy alig valamivel többen gyűlnek össze, a tiltakozásuk viszont rendszeres, és soraikban neves közéleti személyiségek, politikusok, művészek is menetelnek. A rendőrség időről időre többeket őrizetbe vesz közülük — a mozgalomnak éppen ez a célja —, majd néhány órával később a hatóságok szabadon bocsátják őket anélkül, hogy eljárást indítanának. Az eseményeknek így nyomuk marad a sajtóban, a televízióban, elraktározódik, felhalmozódik az ameriaki nézők, újságolvasók tudatában. Az apartheid fogalma, visszásságai, az ellene folytatott harc reflektorfénybe került. A polgárjogi küzdelmekemlékeit idéző felvonulók gyakorlati teendőket is javasolnak. Az üzletemberekhez szól az a felhívásuk, amely mind nagyobb vitát kavart és meszszeható következményekkel járhat mind az Egyesült Államokban, mind Dél-Afrikában, távozzon a tőke a Jóreménység fokától. itt az alkalom, hogy erkölcsileg is térdre kényszerüljön a gazdaságilag megrendült fajüldöző rendszer. Csakhogy azok a vállalkozók, akik változatlanul megtalálják a számításukat Pretoriában, azzal próbálják hatástalanítani a felszólítást: az ilyen egyeztetett akció éppen a fekete közösségek megélhetését súlyosbítaná, azokét, akik a külföldi érdekeltségű üzemekben, gyárakban társaikhoz képest kiváltságos helyzetben vannak. Mindenesetre a Citybank, a világ egyik legnagyobb pénzügyi csoportosulása, úgy határozott, hogy korlátozza a Dél-Afrikának szánt kölcsöneit. Hasonló jellegű büntető intézkedéseket fontolgat az amerikai kongresszus is, s amennyiben a közvélemény növekvő nyomása valóban érvényre jut a döntésben, akkor valószínűleg további rossz napok várnak a pretoriai gazdaságra. A TŐKE MARADÁSA vagy kivonulása körül támadt vita megosztotta a dél-afrikai ellenzéki csoportokat is. Desmond Tutu, Johannesburg anglikán püspökek szavainak, nyilatkozatainak a tavaly kapott béke Nobel-díj ad nyomatékot — a szankciók híve. A határidőt is kitűzte: tizennyolc-huszonnégy hónap alatt kellene felszámolni a fajüldöző rendszernek a legsérelmesebb megkülönböztetéseket. A korábban a mérsékeltek táborába sorolt vallási — és mindinkább politikai vezetőnek új keletű elszántságán és határozottságán lemérhető, hogy a fekete közösségek mint válnak egyre türelmetlenebbé. Válaszképpen a kormány bizonytalan intézkedései, megvalósulatlan ígéretei arra engednek következtetni, hogy a fehér állampolgárok körében is mind eltérőbbek a jövőről alkotott nézetek. Akik távolabbra tekintenek, azoknak számolniuk kell vele, hogy az eddigi gazdasági szerkezetre épülő társadalmi berendezkedés hosszabb távon nem védhető. Csillapodóban van a világ aranyszomja, a tartósan izmosodó dollárba ment át a bizalom és a kibányászható készletek egyébként is végesek. Az átrendeződéshez azonban a többi között új, szakképzett munkaerő is szükséges lenne és a létszámban zsugorodó, fehér lakosság nem képes betölteni az összes helyet. Alkudozni kell — ráadásul többé már nem az erő helyzetéből —, a mind tekintélyesebb fekete szakszervezetekkel és a befolyásos, nemzetközileg is elismert vezetőikkel. Pieter Bolha elnök és a köréje csoportosulok, úgy tűnik, felismerték a változások kényszerét, arra azonban képtelenek, hogy a sürgetéseknek ,eleget, tegyetek. Ebből vak azok a tétova lépések, amelyek csak tovább mélyítik a bizalmatlanságot és élezik a feszültséget. Dr. Gerrit Viljoen együttműködési, fejlesztési és oktatási miniszter például a napokban bejelentette, hogy a kormány felülvizsgálja a további kényszertelepítéseket — ez volt az, amit nemcsak a helyi ellenzék szabott a további egyezkedés feltételéül, hanem Reagan amerikai elnök is nyilvánosan kifogásolt —, ugyanakkor az erőszakos átköltöztetések, a feketék és a fehérek fizikai elkülönítése változatlan lendülettel folytatódik tovább. Az ezzel szemben kialakult tiltakozásnak a napokban újabb halálos áldozatai voltak. Az összetűzések lassanként mindennapossá válnak, ébren tartva a feszültséget és az elégedetlenséget. NELSON MANDELA, az Afrikai Nemzeti Kongresszus több mint húsz esztendeje börtönben lévő vezetője valószínűleg az eseményeket mérlegyelni akar. Márpedig a felkiált, ám feltételekhez kötött amnesztiát. Nyilvánosan le kellett volna mondania az erőszakról és vállalnia a kijelölt kényszerlakhelyre költözést. Csakhogy a pillanatnyi helyzetben — sugallja Mandella válasza — Pretoria nem állhat elő követelésekkel, ha tárgyalni akar. Márpedig a fejlemények azt mutatják, hogy az egyezkedés elől nehéz lesz kitérni. Persze az sem mindegy, hogy a fehérek kit vagy kiket választanak partnerül — a helyezkedés a másik oldalon is elkezdődött. A türelmi határidő azonban, amelynek a leteltével Desmord Tutu a féktelen erőszak eljövetelét jósolja — meglehetősen rövid. Igaz, erről legkevésbé a püspök tehet, sokkal inkább az a szűk látókörű politika, amely kapkodva próbálja behozni az elvesztegetett évtizedeket. Lambert Gábor A DÉL-AFRIKAI KÜLtGYMINISZTER PÁRIZSBAN — Bon.jour Monsieur Dumas ... (Plantu rajza a Le Monde-ból) Érdekességek a nagyvilágból Megnagyobbítják Odessza kikötőjét. Az átalakítási munkálatok megkezdődtek. A Fekete-tenger partján a jövőben évente egymillió tonnával több szenet és ércet lesznek képesek fogadni. Arra is alkalmas lesz, hogy százezer bruttó regisztertonnás hajók kiköthessenek. (Trud) A spanyolországi Bilbaóban egy biztosítótársaság új szolgáltatást vezetett be. Megállapodást lehet kötni a házasságok megromlása ellen. Ha mégis válás lesz a vége, mindkét fél vigaszpénzt kap. (A. B. C.) Tizenöt ország részvételével könyvkiállítás nyílt meg a párizsi Grand Palais-ban. A bemutatott művek főleg szótárak, tankönyvek és szakmunkák voltak. (Le Figaro) Indonézia Szurakarta városában tűz pusztította el a szultánok történelmi palotáját. A műemlék azért égett porig, mert a tűzoltóság öt órás késéssel fogott hozzá az oltáshoz. (The International Herald Tribüne) Nemzetközi házinyúlversenyt rendeztek Spanyolországban. A tapsifülesek vetélkedőjén 74 résztvevő versenyzett, a spanyolon kívül francia, portugál, olasz és marokkói nyuszik. Az észak-spanyolországi La Riója volt a színhely. Utána egyik-másik résztvevőt a vesztes tulajdonosok vacsorára fogyasztották el. (Le Quotidien de Paris) Minden eddiginél nagyobb tankhajó — 423 000 tonnás — haladt át a Szuezi-csatornán. A kereken 200 kilométer távolságot észak—déli irányban 18 óra alatt tette meg. (Al Ahram) Az elmúlt évben Norvégiában közlekedési baleset miatt 410-en haltak meg, 11 ezren megsebesültek. A rendőrség 1984-ben 8200 szerencsétlenséget jegyzett fel. (Algemeen Dagblad) Algéria lakóinak a száma 20,8 millió. Közülük százezren még mindig nomád életmódot folytatnak. (El Mudzsahid) Egy csehszlovák ifjúsági origád a XII. Világifjúsági találkozóra egy különösen díszes fesztivál-autóbuszt készít. A lucenec-i gyárban a fiatalság szabad idejében dolgozik a járművön. (Rudé Pravott Délkelet-Nicaragua szántóföldjeinek újabb 200 hektár területén afrikai olajpálmát telepítenek. A terméséből étolajat préselnek a lakosság igényének a kielégítésére, részben exportra. (Profil) Hat elefántbébit ajándékozott Kuba a moszkvai állatkertnek. Csakhogy a 30 fokos hidegben utazni a trópusi országból nem könnyű.dolog. Mindegyik kiselefántot jól becsomagolták gyapjútakarókba. A hosszú tengeri utat Leningrádig és a vasutat onnan Moszkváig kitűnően elviselték. Egészségesen érkeztek meg. Csak az ápolójuk fázott meg. (Neues Deutschland). A svédországi Västernikben január az ikerszületések hónapja volt: 24-ike és 29-ike között négy ikerpárral gyarapodott a város. Az újszülöttek mind lányok. A nyolc kislány feltehetően az iskolában ugyanabba az osztályba jár majd. (Svenska Tidningen) Donald Niblett, manchesteri férfi nyolcévi házasság után el akart válni feleségétől, aki azonban ezt elutasította. A dühös férj erre házuknak egy részét buldózerrel lebontatta. A konyha és a garázs már romokban hevert. A bíróság 500 font pénzbírságot rótt ki a bosszúállóra, de a megfizetést két évi próbaidőre felfüggesztette. (The Daily Mirror) Egy brit házaspár és három gyermekük az Atlanti-óceánon vitorlásukon hajótörést szenvedett. Mentőcsónakba kényszerültek, de teljesen irányt tévesztettek. Tizenkét napig hányódtak, amíg egy norvég hajó rájuk nem talált. (The Guardian) Davosban lovas szánsétára ment öt vendég. A lovak, amelyek megunták a poroszkálást, megbokrosodtak, s a szánt az utasaikkal együtt a jeges folyóba rántották. A téli fürdőn túl nagyobb baj nem történt. (Der Weltwoehe) Az ötven és a nyolcvan év közötti amerikai férfiak tovább élnek, ha feleségük például 24 éves vagy annál fiatalabb. Ebben az esetben tizenhárom százalékkal meghosszabbodhat az életük. Ezzel szemben azok a férfiak, akiknek idős, a társuk, mintegy húsz százalékkal hamarabb halnak meg az átlagosnál. Ezt állapították meg a kansasi egyetemen. (Baltimore Sun) (herceg) Szombat, 1985. február 23.