Magyar Nemzet, 1985. augusztus (48. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

4 lés emléktáblát avatnak fel, s tudományos ülésen ismertetik a szakemberek a Dráva völgyében élő délszláv etnikai csoportra vonatkozó történeti, nyelvészeti és néprajzi kutatásaik eredményeit. Ma körülbelül ötezer ember él a Dráva mente nyolc horvát falujában. Nyelvüket — nyelvjárásukat — nemcsak az idősek őrzik, hanem a fiatalok, gyerekek is beszélik; ezt erősíti a nemzetiségi óvoda- és iskolahálózat. A Dráva menti horvátok a Hazafias Népfronttal és a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségével együtt ünnepüik meg a történelmi évfordulót. Az események augusztus 20. ünnepköréhez kapcsolódnak, kifejezve a délszláv lakosság tiszteletét a nemzetiségek jogait biztosító alkotmány iránt. Munkahelyi segítséggel Ajánlás az alkoholizmus visszaszorítására Az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság ajánlást adott ki az egészséges, józan életmódot elősegítő, és az alkoholfogyasztást visszaszorító munkahelyi programokhoz. Javasolja a vállalatoknak, az intézményeknek, hogy hozzanak létre alkoholizmus elleni bizottságokat, amelyek a vállalati társadalmi szervezetek közreműködésével munkacsoportokat, aktívagárdákat alakíthatnak. Ezek aztán együttműködhetnek a lakóterületek alkoholizmus elleni bizottságaival, a szociál- és családpolitikai, munka-, gyermek- és ifjúságvédelmi szervekkel. Az állami bizottság — egyebek között — ajánlja a vállalatoknak és vezetőiknek: szerezzenek érvényt azoknak a jogszabályoknak és intézkedéseknek, amelyek megtiltják alkohol bevitelét és fogyasztását a munkahelyeken. Személyenként és naponként 1400 forint A Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank közleménye Augusztus 1-től magánútlevéllel a szocialista országokba turistaként vagy látogatóként kiutazó, Magyarországon állandó lakhellyel rendelkező magyar állampolgárok tartózkodási költségeik céljára személyenként és naponként 1400 forintnak, évente összesen 20 000 forintnak megfelelő fizetőeszközt vásárolhatnak. A tartózkodási költségen felül, üzemanyagköltségre gépjárművenként — személygépkocsi, motorkerékpár, motorcsónak — a reális szükségletnek megfelelő összegű fizetőeszköz igényelhető. További felvilágosítást a valutaeladásra felhatalmazott utazási irodák és OTP-fiókok adnak. Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Szirmai Jenőnek, az Országos Takarékpénztár vezérigazgatójának, több évtizedes kiemelkedő munkássága elismeréseként, nyugalomba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje a kitüntetést ,adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át szerdán. Az eseményen jelen volt Madarász Attila pénzügyminisztériumi államtitkár. Az Elnöki Tanács dr. Sepsei György rendőr vezérőrnagynak, a Belügyminisztériumban végzett eredményes munkája elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést dr. Kamara János belügyminiszter adta át. Az Elnöki Tanács Orda György rendőr alezredesnek a Belügyminisztériumban végzett eredményes munkája elismederéséül, nyugállományba vonulása alkalmából ,az Április Negyedike Érdemrendet adományozta. Az Elnöki Tanács Jakab Lorándot, a Labor Műszeripari Művek beruházási osztályvezetőjét, a vállalatnál sikeresen befejezett beruházás érdekében kifejtett kiemelkedő munkája elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesítette. A kitüntetést Bognár Sándor ipari miniszterhelyettes adta át. Eltemették Petri Gábort Mély részvéttel kísérték el utolsó útjára szerdán Szegeden a 72 éves korában elhunyt Petri Gábor állami díjas akadémikust, a Szegedi Orvostudományi Egyetem prorektorát, az intézmény nyugalmazot egyetemi tanárát. Ravatalánál, a szegedi egyetemek Dugonics téri központi épületének előcsarnokában a család tagjai, a párt-, állami és társadalmi szervek képviselői, barátai, tisztelői, a tudományos élet kiválóságai, tanítványai vettek búcsút az elhunyttól. Ravatalánál a Magyar Tudományos Akadémia és az Egészségügyi Minisztérium nevében Straub F. Brúnó akadémikus, az MTA alelnöke emlékezett meg Petri Gáborról, a nemzetközi hírű tudósról, aki új sebészeti szakágakat honosított meg a szegedi orvosegyetemen. Az egyetlen magyar tudósként tiszteleti tagja volt az angol Királyi Sebész Kollégiumnak, s számos hazai és külföldi tudományos társaságban viselt tisztségeket. Több mint két évtizedig volt országgyűlési képviselő, és hosszú ideig az Elnöki Tanács tagja. Munkásságát számos magas kitüntetéssel, többek között a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével ismerték el. A ravatalánál a Szegedi Orvostudományi Egyetem, valamint a Csongrád megyei párt-, állami és társadalmi szervek nevében Cserháti István egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora, a szegedi felsőoktatási intézmények nevében Csákány Béla egyetemi tanár, a József Attila Tudományegyetem rektora, a magyar orvostudományi egyetemek nevében Somogyi Endre egyetemi tanár, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora, a Magyar Sebész Társaság vezetősége nevében Kulka Frigyes egyetemi tanár mondott búcsúbeszédet. A központi egyetemi épületben lezajlott gyászünnepség után Petri Gábort a szegedi Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírjánál Szilágyi János egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudományi Egyetem pártbizottságának titkára, valamint a Petri professzor által egykor vezetett szegedi klinikák, intézetek vezetői, az egyetemi ifjúság és a hajdani iskolatársak képviselői búcsúztak el az elhunyttól. Végső búcsú Kemenesy Ernőtől Nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra a keszthelyi temetőben szerdán Kemenesy Ernő Kossuth-díjas egyetemi tanár hamvait. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem nyugalmazott professzora, a magyar agrártudomány kiemelkedő művelője 95 éves korában hunyt el. Búcsúztatásán ott voltak egykori tanártársai, tanítványai, a mezőgazdasági kutató- és felsőoktatási intézetek képviselői. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem nevében Kardos Zoltán rektorhelyettes, a tudományos intézetek nevében Nagy Loránd keszthelyi tudományos kutató és Gáspár László, az MTA Martonvásári Kutatóintézetének tudományos munkatársa búcsúzott az elhunyttól. ÜHIW Csütörtök, 1985. augusztus 1. Viking békehajó a Tiszán Különleges vízijármű, egy vitorlás-evezős fahajó kötött ki szerdán a délutáni órákban a szolnoki Tisza-híd melletti stégnél. Az egykori vikingek hajóját formázó jármű 11 utast hozott magával, valamennyien svéd állampolgárok, békeharcosok. Az expedíció, amelynek vezetője Erik Nylén professzor, a Bodrog szlovákiai szakaszán szállt vízre és úgy evezett, illetve vitorlázott át a Tiszára. Útvonaluk Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária és Törökország. Végcéljuk Isztambul. Szolnokon a város képviselői fogadták a „vikingeket”, és jelen volt Victor Helmers, Svédország budapesti nagykövete is. Pályázat ifjúsági létesítményekre Az Állami Ifjúsági Bizottság a VII. ötéves tervidőszakban is elő kívánja segíteni a gyermek- és ifjúságvédelem feladatainak végrehajtását. Ezért pályázat alapján 1986- ban, illetve a tervidőszak további éveiben az állami, tanácsi szervek és intézmények, a szövetkezetek és a társadalmi szervek számára a Központi Ifjúsági Alapból a helyi források kiegészítésére támogatási, illetve kamatmentes kölcsönt biztosít szerény kivitelű, a fiatalok tevékeny közreműködésével megvalósuló, lehetőleg több célú létesítmények, úttörő- és ifjúsági házak, ifjúsági parkok létrehozásához. Magyar—amerikai vállalkozás Az Egyesült Államok egyik vezető vegyipari vállalata, a Dow Chemical Company, valamint a Nitrokémia Ipartelepek és a Chemolimpex külkereskedelmi vállalat vezetői Budapesten elvi megállapodást írtak alá Magyarországon építendő közös üzemek létesítésére. A termék szerint a partnerek közös üzemet építenek a Nitrokémia-osfrattelepek szakemberei által kidolgozott, az élelmiszer- és a műanyagiparban, illetőleg a takarmányozáshoz felhasználható fumársav nagyüzemi előállítására. Ezt a terméket a közös vállalkozás főként a tőkés piacokon értékesítené. Mérsékelhető a szakrendelők zsúfoltsága Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége szerdán ülést tartott a szakszervezet budapesti székházában. Megállapították: az egészségügyi ellátás javítása, a területi aránytalanságok fokozatos felszámolása, a szakmai ellátásban tapasztalható hiányosságok leküzdése a jövőben is kiemelt hangsúlyt kap. A járóbeteg-ellátással kapcsolatban leszögezték, hogy a szakrendelések óraszámainak átcsoportosításával mérsékelhető az időszakos túlzsúfoltság. Remények - takaréklángon Régóta foglalkoztat az alábbi két eset, amelynek szereplőit a véletlen sodorta egymás mellé. Gondjuk közreadásánál ezúttal nem törekedtem arra, hogy a történtek minden résztvevőjét közszereplésre ösztökéljem. Riportom szereplőinek históriájában ugyanis kizárólag az érdekelt, ami a társadalom szűk — de létszámában korántsem lebecsülendő — rétegének gondja, így talán érthető, hogy elsősorban az érintettek véleményére voltam kíváncsi. Már csak azért is, mert történetük az egyedülálló, lakásra várakozók otthonteremtésének esélyeit is példázza. Az évek, évtizedek alatt ugyanis bárhogyan változzanak a lakáselosztás rendjét meghatározó jogszabályok, a készülő új és új lakáselosztási programokban ők (és velük együtt honfitársainknak ez a rétege) mindenféle listán a rangsor végére kerülnek. A társadalom igazságérzete azt súgja: így van ez rendjén, így van ez rendjén? Utolsó esély... — Ez volt az utolsó esélyem — veszi elő Halász Mária tanárnő, még innen a harmincon, dossziéjából azt a levelet, melyben lemondott a fővárosban, a Magánlakásépítési Információs és Szolgáltató Leányvállalat segítségével épülő lakásáról. Aztán még hozzáteszi: — Nem bírtam anyagilag. Megnyugtatásként elmondom: Halász Máriának van fedél a feje fölött. Jelenleg szüleivel él, egy viszonylag nagy alapterületű, saját tulajdonukban levő lakásban, amelyet nemrégiben vásároltak 100 ezer forintért. Mást nem tehettek, mert az IKV mindenképpen szabadulni akart a bauxitbetonból készült épület kezelési kötelezettségétől. Így volt olyan nap, amikor 23 lehetséges vevő jelentkezett vásárlás szándékával. Az ügylet nem jött létre. A bérlőként ottlakó család azonban nem viselte tovább a zaklatást, így százezer forintért megvásárolhatták korábbi bérleményüket. A bauxitbeton jellegéből adódóan a ház egyik pillanatról a másikra értéktelenné válhat, érthető hát, hogy a tanárnő megnyugtató lakásmegoldásra vágyik. — Már a pályakezdésemkor se voltam tanácsi lakásra jogosult — mondja —, hiszen 2400 forint volt a fizetésem, így édesanyám olvasta a hirdetéseket, és járta az ügyvédi munkaközösségeket, hátha beléphetnék egy társasházépítésbe. Az első nyolc kísérletnél anyagilag nem feleltem meg a követelményeknek. 1983-ban adódott a szolgáltató vállalatnál ez a lehetőség. De mivel műemlék jellegű épületről van szó, az engedélyeztetés sokáig húzódott. Látja, már itt vannak a tervrajzok is. A Körmöci lépcső 2. szám alatt felépülő 47 négyzetméteres lakás helyett azonban ebben a műemlék épületben csak 58 négyzetméteres alapterületű lakás épülhet. A tizenegy négyzetméter viszont már hozzávetőlegesen 400 ezer forint többletkiadással járt volna, amit nem bírtam anyagilag. Mióta ez a terv kútba esett, ismét jártam a tanácsnál, ahol azt a választ kaptam, fölösleges beadni a lakásigénylést, hiszen a fővárosi tanács rendelete értelmében a harmincöt éven aluliak még csak átmeneti lakást sem kaphatnak. Mi mást tehetnék? Várok, és megpróbálok addig takarékoskodni, amíg a szüleim vállalják az eltartásom, így a fizetésem jelentős részét félre tudom tenni, de nagyon megalázónak tartom, hiszen már nekem kellene segíteni a szüleimet. Levelek és ítéletek Korántsem azért adom közre Kidon Márta esetét, hogy ezzel Halász Máriát vigasztaljam, hiszen a Balatonalmádiban élő nyugdíjas asszony elmondásából tudom, hogy 1963 óta várakozik lakásra. Nyugdíja alig haladja meg a 3000 forintot, ebből aligha vállalkozhat építkezésre. Igaz, jelenleg főbérlőként él egy magántulajdonban levő nyaraló egy szobájában és konyhájában, szavaiból — és bírósági irataiból — tükröződik azonban, hogy helyzete nem éppen megnyugtató. Azzal kezdi történetét, hogy amikor az ötvenes években egy sikertelen házasság után hazatért Lengyelországból, Pápán jutott álláshoz és lakáshoz. Majd — amikor a hatvanas évek elején a fellendülő idegenforgalom miatt szükség volt nyelvtudására — a neves fürdőhelyen vállalt munkát. — Egyszerűen leadtam a pápai tanácsi lakásomat, ahhoz sem voltam elég ügyes, hogy pénzért átjátsszam valakinek, így béreltem ezt a lakrészt akkori tulajdonosától, akivel abban állapodtunk meg — sajnos,CSak szóban —,hogy használhatom a ,396 négyszögölnyi kert egy részét is. A tulajdonos azóta meghalt, az örökösökkel pedig állandóan perben állok. Hol a lakbér összege miatt perelnek, hol pedig azért citálnak bíróság elé, mert egy néhány négyzetméteren veteményezni akartam, hol pedig azért, mert négy tyúkot tartottam. Miközben a kertet ellepi a dudva, az épület is lassan romossá válik, nekem itt semmihez nincs jogom, mert a bírói ítélet kimondotta, hogy az eredeti tulajdonos csak szívességből engedte meg a kert használatát. Meg akartam venni a bérleményemben levő 35 négyzetmétert, de az anyagi feltételeknek nem tudtam megfelelni. Néhány ezer forint hiányzott csupán, amit már sehonnan sem tudtam előteremteni. Még egy faágat se vághatok le, akkor se, ha annak a lombja árnyékba borítja a szobát, nem javíttathatom meg a kéményt, közben teljesen lehetetlen helyzetbe kerülök. És az én koromban már szerfölött megalázó állndóan különféle figyelmeztető leveleket kapni, hogy tartsam be az előírásait, alkalmazkodjam a kívánalmaihoz, az általa szabott feltételekhez. Lassan visszaszorulok a szobámba. Mintha én tehetnék arról, hogy a húszéves lakásigénylésemet nem tudják kielégíteni. Mintha szívesen kérnék, vagy nekem örömet jelentene mindig azt hallani a tanácsnál, hogy most nem épül lakás, most a sokgyerekeseket kell előnyben részesíteniük, legyenek azok bármilyen emberek. Vagyis a lényeg: ne is reménykedjek. Balatonalmádiban a tanács lakásügyi előadója, Szeivolt Erzsébet tulajdonképpen akár egy mondattal is elintézhetné a beszélgetést, ő azonban készségesen válaszol. — Míg 1979-ben 55 tanácsi lakás épült, az azóta eltelt években mindössze tizenkét lakás építésére futotta a költségvetésből. Tanácsi bérlakásra jelenleg több, mint félszázan várakoznak, és a rendelet előírja: a sokgyerekeseket, a fiatal házasokat előnyben kell részesíteni. Az idős, lakásra várakozók jövedelméből csak az önfenntartásra futja, tehát mindenképpen indokolt lenne őket tanácsi bérlakáshoz juttatni. Ugyanakkor az sem lehet megoldás, hogy az önmaguk ellátására még képes, a jövedelmük miatt is kerti munkára késztetést érző nyugdíjas emberek panelházakba kerüljenek. Megnyugtató megoldást csak kertes, nyugdíjasházak építése jelentene, erre azonban a tanácsnak nincs lehetősége. Megoldhatatlan feladat? És vajon miként tükröződik az igénylésekben az egyedülálló, lakásra várakozók gondja a főváros XII. kerületében, ahol dr. Major József, a tanács lakásügyi osztályának vezetője azzal indítja a beszélgetést, hogy a nyilvántartott 3000 lakásigénylőnek egyharmada egyedülálló. Egyik hányaduk olyan, akik hosszú évtizedek óta az élet nehezebb oldalán éltek, akiknek nem volt módjuk Családot alapítani. A másik csoportba azok tartoznak, akik házassági bontóperüket követően a bírói ítélettel egyidejűleg adják be lakásigérütésüket. Elmondta, hogy hetenként két-három olyan bírói ítélet érkezik, amely az elvált házastárs elhelyezésére kötelezné a hatóságot... Az egyedülállók harmadik csoportját viszont a pályakezdő fiatalok képezik, akik önerőből képtelenek arra, hogy kifizessék az 500 ezer forintba kerülő egyszobás lakás belépőjét... — A tetőtér-beépítés sem jelent megoldást, hiszen számos eset bizonyítja, hogy az ilyen lakások terheit sem viselik könnyen a pályakezdők. Sok pályázó néhány hónap után visszalép. A fiatalok gondjának megoldását nehezíti a fővárosi tanács azon rendelkezése, mely szerint átmeneti elhelyezést csak 35 éven felüli egyedülállók kaphatnak. Bár meg kell mondani, néhány egészen kirívó esetben emberségből segíteni tudunk, ennek ellenére azonban az egyedülállók lakásgondjának megoldásában tehetetlenek vagyunk. Talán az OTP-hitelek növelése, differenciáltabb elosztása átmenetileg javítani a helyzeten. De végleges megoldást valójában csakis az jelentene, ha több egyszobás lakás épülne. Meg kell azonban őszintén mondani, hogy a következő tervidőszakban erre kevés a lehetőség. Változatlanul takaréklángra kell hát állítani a reményeket, hiszen e beszélgetések során nem esett szó azokról, akik még az említett rétegeknél is nehezebb helyzetben élnek, azokról, akiknek produktív munkájára igényt tartanak a nagyvárosok, akik munkásszálláson élnek, és csak nyugdíjazásuk ideján — amikor költözni kell szállóról — jutnak el az önálló otthon megteremtésének gondolatáig. Nem feledkezhetünk meg róluk sem, hiszen köztünk élnek. Császár Nagy László A Magyar Nemzet megkérdezte: Hová lett a villamos a Mester utcából? Az idén tavasztól nem jár a villamos a IX. kerületi Mester utcában. A sínek még megvannak, a felsővezeték viszont több helyen már hiányzik. A BKV ugyan indít vilamospótló buszokat, de azok a Duna-parton, a Soroksári úton haladnak, vagyis a Ferenc körút és a Hámán utca között lakók tömegközlekedés nélkül maradtak. A helybeliek tudni vélik, hogy az utcájukban azért szűnt meg a kedvelt sárga járat, mert azt trolibusz váltja fel a jövőben. De vajon így van-e? Hinel Pál, a BKV forgalomfejlesztési osztályvezetője. — E környéken új trolibuszjárat indításáról szó nincs. A Mester utcai villamosközleke- dést a fővárosi tanács állíttatta le, mivel a Mester utca és az Ipar utca sarkán levő épület állaga az utóbbi években anynyira megromlott, hogy a villamos okozta rezgés, rázkódás összeomlással fenyegette. A statikusok még azt sem engedélyezték, hogy egy pályán, csökkentett sebességgel járassuk a szerelvényeket. A kényszerű leállásnak mi is szenvedő alanyai vagyunk: a busz ugyanis drágább, nem beszélve arról, hogy a kocsiszínből a Körútra menő 4-es és 6-os villamosok most nem a megszokott útvonalukon, a Mester utcából tudnak oda kikanyarodni, hanem csak kerülővel, a Népszínház utcából, csúcsforgalomban lassítván a forgalmat. Ha elkészül a megrogygyant épület felújítása, illetve, ha — mert ez is a tervek között szerepel , befejeződik az utca közműveinek teljes átépítése, akkor fog ismét járni a villamos. Hogy mikor? A fővárosi tanács közlekedési főigazgatóságán Papp Péterné előadó arról tájékoztat: tudomása szerint az illetékes IKV augusztusra már rendbehozza az épületet. És ha a házat a szakemberek is rendben találják, tőlünk indulhat is a forgalom — teszi hozzá. — Eszerint nem lesz közműfelújítás? — Ennek eldöntése nem a fővárosi tanács, hanem a helyi hivatott, ők határoznak, hogy lesz-e, s mikor. A IX. kerületi Tanács műszaki osztályának vezetője, Szvoboda József kijelenti: lesz közműátépítés, méghozzá augusztusi kezdéssel. A munkálatok előirányzott költsége meghaladja a huszonhétmillió forintot, amiből tízmilliót már át is utaltunk a kivitelezésre vállalkozó Közterületfenntartó Vállalatnak. Először azt az agg vízvezeték-hálózatot cserélik újra, amely az elmúlt évben már kétszer eltört, s az innen származó víz okozta a szóban forgó épület megsülylyedését Ezt követi majd az új csatorna lefektetése, az útburkolat felújítása, a sínek áthelyezése. E munkálatok, optimimistán is, legalább egy ösztön- idót igényelnek. h. 1. i.