Magyar Nemzet, 1986. július (49. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

Szombat, 1986. július 19. Jóakarat Játékok Gorbacsov—Turner megbeszélés Az MTI jelenti Moszkvából: Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken Moszk­vában fogadta a Jóakarat Játé­kok kezdeményezőjét, Edward Turnert, az amerikai CBS tévé­­társaság tulajdonosát. A megbeszélésen megállapítot­ták, hogy a béke szempontjából e döntő, felelősségteljes pillana­tokban minden olyan kezdemé­nyezés fontos, amely elősegíti a kölcsönös bizalom és megértés megteremtését, hozzásegít a fe­szültség enyhítéséhez és felszá­molásához a népek és az államok közötti kapcsolatokban. A Jó­akarat Játékok az ilyen kezde­ményezések közé tartoznak. Mihail Gorbacsov válaszolt Ted Turner a szovjet—amerikai kapcsolatokkal és a nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdései­re. Az atomkorban, amikor meg­nő az ökológiai és más irányú fe­nyegetés — mutatott rá az SZKP KB főtitkára —, az egyetlen el­fogadható és reális politika­­az, amelyik elismeri valamennyi or­szág jogát belső ügyeinek füg­getlen megoldására, kizárja az erő alkalmazását, türelmességet tanúsít és tiszteletben tartja va­lamennyi állam törvényes érde­keit. Az élénk, kellemes légkörű megbeszélésen részt vett Geor­­gij Arbatov akadémikus és Ma­rat Gramov, a Szovjetunió Álla­mi Testnevelési és Sportbizott­ságának elnöke. * A női kézilabdatorna utolsó fordulójában a magyar válogatott a Szovjetunióval találkozott. Az első meglepetés az volt, hogy hazai játékvezetők fújták a sípot a mérkőzésen. Mint a rendezők elmondták, az eredetileg kijelölt csehszlovák bírók — csakúgy mint a svédek — elutaztak a szovjet fővárosból. A következő meglepetés, bár ez nem a bíró­kon múlt, a magyar vereség ará­nya volt. A szovjetek 26:15 (9:4) arányban nyertek, s veretlenül végeztek a torna élén az NSZK és Magyarország előtt. Pedig na­gyon jól kezdődött a meccs, György két góljával előnyre tet­tünk szert, jól is játszott a csa­pat, ráadásul Rácz két hétméte­rest is megfogott. Ezzel azonban ellőtték a puskaporukat a mie­ink, az ellenfél fokozatosan el­húzott. Ebben nagy szerep ju­tott a rosztovi Kircsiknek, aki egymaga 12 gólt­­szerzett. S­PORT . Álomdöntő Madridban A 10. férfi kosárlabda-világbaj­nokságon rendkívüli izgalmak után alakult ki a vasárnapi döntő párosítása, a fináléban a Szovjet­unió és az Egyesült Államok csap össze. Az első elődöntőben az amerikaiak 96:80 (60:37)-re ver­ték a brazilokat. A brazil válo­gatottban hiába tündökölt és szer­zett 47 pontot a vb kiemelkedően legjobb játékosának tartott Os­car Schmidt, ez is kevés volt. A második félidőben volt olyan idő­szak, amikor az amerikaiak több mint hat percen keresztül nem­ találtak be a gyűrűbe, végül mégis maradt 16 pontos előnyük. A sportág történetének talán legizgalmasabb mérkőzését vívta a Szovjetunió és Jugoszlávia. Szinte végig a jugoszlávok vezet­tek, s amikor már csak ötven másodperc volt hátra a találkozó­ból, 85:76 volt az eredmény a „plávik” javára. A döntőben érez­hették magukat, amikor Szabo­­nisz, Tyihonyenko és Valtersz — utóbbi négy másodperccel a vé­ge előtt — hárompontos kosarat ért el. Ehhez persze az is kellett, hogy a jugoszlávok kétszer is el­adják a labdát. A hosszabbítás öt percében már a szovjet váloga­tott volt nyugodtabb, végül 91:90 (37:40, 85:85) arányú győzelemmel került a döntőbe. Érthető, hogy a jugoszlávok könnyek között vo­nultak öltözőbe, a győzteseket pe­dig tombolva ünnepelték a mad­ridiak. Vasárnap a világbajnoki aranyéremért a Szovjetunió és az Egyesült Államok találkozik, szombaton Jugoszlávia és Brazí­lia a harmadik helyért mérkőzik. Újabb csúcsok a Komjádiban Az országos úszóbajnokság második napján is újabb rekor­dok születtek a Komjádi uszo­dában. A pénteki rekordok jegy­zéke : 100 m férfi gyorsúszás: Szilágyi Zoltán (Bp. Honvéd) 53.05 mp. 200 m női mellúszás: Pohl Anett (BVSC) 2:37.95 p. 200 m női gyorsúszás: Ormos Edit (Vasas) 2:02.10 p. 100 m női hát­úszás: Varga Dóra (Dunaújvá­ros) 1:03.93 p. A további bajnokok : 400 m férfi vegyesúszás: Darnyi Tamás (D. Dózsa) 4:22.29 p. 200 m fér­­fi hátúszás: Darnyi Tamás 2:03.96 p. 50 m női pillangóúszás: Ormos Edit 28.7 mp. Az 50 méteres fér­fi pillangóúszásban Darnyi Ta­más és a debreceni Varga Pé­ter egyaránt 26.50­0 másodperc alatt ért célba, így a bajnoki ki­írás értelmében kettőjüknek új­ra kellett úszni az aranyére­mért. A második fordulóban Darnyi volt a jobb, ő lett baj­nok. DaccAMI jelentették pénteken a hírügynökségek, hogy Banglades is csatlakozik a brit Nemzetközösségi Játékoktól távolmaradó országokhoz. Ezzel tízre emelkedett azoknak a nem­zeteknek a száma, amelyek nem vesz­nek részt az Edinburgh-ban július 24- én kezdődő versenyekben, tiltakozá­sul azért, mert Nagy-Britannia nem alkalmaz szankciókat a fajüldöző Dél-Afrika kormányzata ellen. A VARÁZSLÉTRA Magyarországon, az ésszerűség szerint a szövetségi kapitányi megbízatást az Elnöki Tanács­nak is­­jóvá kellene hagynia! Amikor ugyanis valaki a sport­vezetéstől átveszi a megbízóleve­lét,"­ hogy irányítsa valamely nép­szerű csapatsportágban a ma­gyar válogatottat, egyszersmind a száműzetésről szóló határozatot is­ a kezében tartja. A pályafutás vége — a tények ezt bizonyítják — szinte szükségképpen a külföl­di, az esetek túlnyomó többségé­ben fejlődő világbeli szerződés. Márpedig, ha állampolgársági ügyekben az Elnöki Tanács az illetékes, egy ilyen, a haza szin­te kötelező elhagyására felszólí­tó kinevezésnek ugyancsak indo­koltan lehetne megkövetelni a jóváhagyását. Nem? . Mezey György, a labdarúgó­válogatott legutóbbi kapitánya lemondása után közvetlenül kije­lentette, nem tudja még, hogy mihez kezd, annyi azonban biz­tos, hogy a magyar futballban nem vállal szerepet. Hát akkor marad a külföld, mert gondolom, a futballnál azért megmarad. Elődje, Mészöly Kálmán Török­országban dolgozik. A közelmúlt még korábbi­­kapitányai közül Kovács Ferenc most szerződött Spanyolországba, dr. Lakat Ká­roly pedig pillanatnyilag „belső száműzetésben” van, nem dolgo­zik. De nemcsak a labdarúgás szol­gáltat példákat erre a jelenségre. A férfi kosárlabda-válogatott Mészáros Lajos előtti utolsó ka­pitánya, Glatz Árpád, csakúgy mint Lakat dr., szerződés nélkül van, nem dolgozik a sportágban. Ránky Mátyás, aki alig több mint egy esztendeje vált meg a ma­gyar kosár­labda-válogatott­tól, vi­szont, történetesen külföldön dol­gozik. A férfi kézilabda-válogatottat Mocsai Lajost megelőzően irányí­tó Kovács László, lemondása után ugyancsak a határokon túl kere­sett munkát, amiként az ő elődje, Faludi Mihály is. Ugyanabban az országban, amelyben a női csapat egyik volt trénere, Lele Mihály is dolgozik. Talán elég ennyi a példákból, hogy a csapatsportágak edzői hie­rarchiáját egy varázslétrához ha­sonlítsam. Fölfele lehet rajta lép­kedni, egészen a csúcsig, vissza­felé azonban nem vezet út. Egy ideig lehet fönt egyensúlyozni, próbálkozni, de aztán szükség­képpen az ugrás jön. Valahova, a túloldalra, de az eddigi módsze­res kapaszkodás helyett minden­képpen ötletszerűen és szakmai­lag mindig alacsonyabb szintre. Sőt! Többnyire kifejezetten ala­csony szintre. Csak kivételesen keveseknek sikerül a varázslét­rát uralmuk alá hajtani. Keve­sen képesek visszafelé is lépni néhányat, hogy aztán újra kezd­hessék a kapaszkodást. Itt is ér­vényes az a természetben is meg­figyelhető jelenség, miszerint sok­kal, de sokkal könnyebb felfelé , mászni, mint lefelé. A tárgyalt jelenség ésszerűtlen volta, úgy gondolom, nem kíván különösebb bizonyítá­st. Tételez­zük fel, s miért is ne gondolnánk úgy, hogy a sportvezetés a legrá­termettebb edzők közül választja ki a szövetségi kapitányokat. Ha ez igaz, akkor azonban királyi pazarlás folyik. Ugyanis így, a je­lenlegi gyakorlat szerint — leg­alább a népszerűbb csapatsport­ágakban — mintegy két-három esztendőnként kirekesztődik egy valaki, a legrátermettebb szakem­berek közül. Az éppen „volt”-tá vált szövetségi kapitány. Még­pedig a jelek szerint igen-igen tartósan kerül körön kívülre. Mintegy kiemelkedése „jutal­mául". Ha a jelenség ésszerűtlen is, nyilván nem okok, méghozzá igencsak erőteljesen, szinte meg­kerülhetetlenül ható okok nél­kül valók. Azt ugyanis nem fel­tételezhetjük: véletlenül történik évszámra ugyanaz, hogy esetle­gesek az ismétlődések. Valami­lyen okból, úgy fest, nem lehet visszatalálni a válogatottól a klu­bokhoz, a bajnoki hétköznapok­ba. Talán túl nagy a távolság ezekben a sportágakban a szö­vetségek, a sportvezetés, illetve a klubok között ahhoz, hogy a kapitány, a szövetség embere visz­­szahajózhasson a túlpartról. Ta­lán szükségképpen túl sokat vár­nak nálunk a kapitányoktól, lé­vén, hogy valójában­­ szinte csak a válogatottakra figyel a közvé­lemény. S a nagy várakozásnak szinte mindig csalódás a vége. Keserűség, melynek kínjait a volt kapitányok külföldön kevésbé szenvedik meg, mintha itthon ma­radnának. Talán az apadó for­rások időszakában keményebb lett a létért, a pozíciókért vívott harc annál, mintsem hogy a bu­kás (a szövetségi kapitányokat előbb-utóbb szinte kivédhetetle­nül utolérő sors) megbocsátható lenne. Nem tudom mit lehet a legmarkánsabban érvényesülő ok. Az azonban egyértelműnek tet­szik: a jelenlegi, nem éppen bölcs helyzeten változtatni kellene, már csak azért is, hogy az igazán alkalmas emberek ne menekülje­nek a szövetségi kapitányi tiszt­től, amiként az egy-egy sportág­ban a közelmúltban előfordult már. Javaslataimban vagy inkább el­képzeléseimben nem is a megva­lósíthatóságot tartom fontosnak, hanem azt, hogy a jelenlegitől eltérő logika szerint működő rendszert tételeznek fel. A labdarúgás példájával: a ha­zánkhoz hasonló nagyságrendű, jelentős futballkultúrájú orszá­gaik mindegyikére jellemző, hogy néhány csapat egyértelműen és évtizedszámra kiemelkedik a töb­biek közül. Portugáliában a Benfica, a Porto, és a Sporting, Hollandiában a PSV, a Feye­­noord és az Ajax, Belgiumban, az Anderlecht, a Standard és az FC Bruges (bár itt azért nem olyan élesek a határok, mint az előző két példánál), Skóciában a Cel­tic, a Rangers és az Aberdeen, Romániában a Steaua, a Craiova, a Sportul és a Dinamo, s folytat­hatnám. A dolog logikus. Ha eny­­nyi jó csapatra való futballistát képesek produkálni ezek az orszá­gok, akkor ennyi jó csapatnak is kell lennie. Ezt vagy a pénz, vagy más eszköz elintézi. Nálunk se a pénz, se egyéb eszköz, bár­­foly­nak a próbálkozások. Kár, hogy egyelőre eredménytelenül. Ugyan­is, ha nem így lenne, könnyebben valósulhatna meg elképzelésem, mely szerint a legjobb együtte­sek valamelyikének edzője lehet­ne a szövetségi kapitány. (Ami­ként Skóciáé az Aberdeen meste­re, Ferguson, a Szovjetunióé pe­dig a kijevi Lobanovszkij volt a vb-n.) Ez a megoldás csökkente­né a távolságot a klubélet, a baj­noki mindennapok és a szövetsé­gi csapat között Egyértelműen a teljesítményre, s nem a kineve­zésre alapulna. Szervesebben il­leszkedhetne a válogatott a sport­ág egészébe. A szükségképpen el­következő bukás esetén pedig lenne hová visszavonulnia a ka­pitánynak. A klubjába. S ez eset­ben nem vesztené el őt a sport­ág. Igaz, ismétlem, ehhez a meg­oldáshoz talán a jelenleginél egyértelműbben meghatározó klubokra lenne szükség. Talán ennél is rokonszenve­sebb megoldás lenne számomra, ha a szövetségi kapitányok nem kinevezés útján kerülnének a vá­logatottak élére, hanem az adott sportág edzői kara, vagy ennek élvonala választaná őket. A megoldás előnyei szerintem ké­­zenfekvőek. A szakma a jelen­leginél nyilván odaadóbban tá­mogatná az általa választott ka­pitányt. Utóbbi tekintélyének is használná, ha játékosai tudnák, nem „kitalálta” őt valaki a vá­logatott élére, hanem a legjobb szakemberek tartják a legalkal­masabbnak. Bukása az edzői kar minősítését is jelentené, így az esetleges kudarc nyilván kultu­ráltabban dolgozódna fel, mint jelenleg szokásos. Valószínűleg csökkennének a feszültségek, tiszt­ségüktől megválva is itthon ma­radhatnának a volt kapitányok. Végezetül, egy példát említe­nék, amely egész eddigi okosko­dásomat gyengíti, még akkor is, ha a „kivétel erősíti a szabályt” gyakorlatilag igen renyhe kité­telével könnyíthetnék magamon. Gyarmati Dezsőről van szó. A je­lenlegi feltételek között az ő ed­zői pályája bizonyítja, hogy ki­vételesen kemény egyéniséggel található megoldás. Több mint fél évtizednyi sikersorozat után mon­dott le a vízilabda-válogatott szö­vetségi kapitánya. De nem ment külföldre. A BVSC-hez szerző­dött. És a vasutascsapatból rövid idő alatt bajnokot faragott.. S ezután megtörténhetett a hazai viszonyaink között szinte elkép­zelhetetlen. Visszamászott a va­rázslétra csúcsára. Újra ő a vá­logatott szövetségi kapitánya, s csapatával világbajnokságra ké­szül. Ha szabad­ mondani, ez az optimális pályagörbe. Amit utá­nozni, ismételni, tartok tőle, a mostani körülmények között, na­gyon keveseknek sikerülhet. Nagy N. Péter Magyar Nemzet Taróczy-tenisz iskola a Davis Kupában Döntetlen az első nap Nem mondhatni, hogy nagy felhajtást csináltak volna a ren­dezők a Davis Kupa zónaelődön­tőt megelőző napokban: sehol egy plakát, egy híradás a közel­gő eseményről, s ez újságok lap­jait böngészve úgy tűnt, mintha hírzárlatot rendeltek volna el az esztendő legrangosabb hazai te­niszeseményének népszerűsítésé­re.­­ Pedig nem akármilyen ösz­­szecsapást ígért a magyar—sváj­ci­ tenisztalálkozó, hiszen a vi­lágranglista 26. és 27. helyén ál­ló játékos, valamint az utóbbi idők sikerembere érkezett Buda­pestre a vendégcsapatban, amely megengedhette magának azt a luxust is, hogy „cserepadra” ül­tette a háromszoros világbajnok, páros wi­mbledoni bajnok Heinz Günthardtot... Valószínűleg a hírverés teljes hiánya okozhatta, hogy mindösz­­sze százegynéhány néző előtt kezdődött a háromnapos találko­zó első mérkőzése, a két éljáté­kos összecsapása. A kora délutá­ni trópusi környezetet idéző pá­rás melegben az ATP-rangsor 161. helyére visszacsúszott Taró­czy Balázs a világ jelenleg 26. legjobb teniszezőjeként jegyzett Jakob Hlasek ellen vette fel a harcot. A papírforma nem sok jót ígért. Száztizenhárom perc kellett a bravúrhoz: Taróczy sziporkázó játékkal fektette kétvállra ran­gos ellenfelét A csehszlovák szü­letésű Hlasek híréhez méltóan kezdett, s félelmetes adogatásai, agresszív támadójátéka révén gyorsan állva hagyta a sokszoros magyar bajnokot A svájci már 5:3-ra vezetett, ám ekkor Ta­róczy sebességet váltott, hozta sa­ját adogatásait s kétszer is könnyedén elvette Hlasekét, így 32 perces küzdelem után 7:5-re nyerte az első játszmát. Fellé­legeztek a szurkolók, ugyanakkor láthatóan elbizonytalanodott a zürichi. Taróczy egyre jobban játékba lendült s hiába próbál­ta a maroknyi svájci szurkoló Hopp, Suisse! biztatással ellen­állásra sarkallni Hlaseket, a sző­ke óriás tanácstalanul szórta vissza a magyar térfélre a lab­dákat. Adogatásait Taróczy igen jól le tudta kégelni, ha­­ röptéz­ni próbált, akkor hajszálpontos elütésekkel válaszolt 'ttlágy'ás 'el­lenfele, ha pedig a lágy alapvo­naljátékot erőltette, akkor a sokkal biztosabban ütő Taróczy előbb-utóbb döntésre vitte a dol­got. Hol egy leheletfinom ejtés, hol egy jól előkészített támadás, s egy villanó volley hozott pon­tot a magyar teniszező számára. A második és a harmadik játsz­mát is egyaránt 6:3 arányban nyerte a 32 esztendős magyar bajnok, aki a mérkőzés egyes szakaszaiban valóságos teniszis­­kolai oktatást tartott tíz eszten­dővel fiatalabb ellenfele számá­ra. Különösen fonák elütései je­lentettek igazi­­élményt! Senki sem remélte, talán még maga Csépai Ferenc sem bízott abban, hogy a nyár sikerembe­re, Roland Stadler ellen nyerni tud ... De arra valóban kevesen számítottak, hogy ilyen megalá­zó módon szenvedjen vereséget a magyar Davis Kupa válogatott második számú embere. Az év­tizedek során sok nagy csatát megélt már a szigeti centerpálya, akadtak szép számmal magyar vereségeik is az eredmények kö­zött, ám ily kínos mérkőzésre még a legidősebb teniszszurkolók sem nagyon emlékeznek. Talán még a padok is pironkodtak a já­ték láttán ... Stadler könnyű­szerrel gyűjtögette pontjait, az MTK-VM 29 esztendős játékosa messze formája alatt játszott, s ezúttal a tőle megszokott küzdő­­szellem, akarat is hiányzott „fegyvertárából". Bénultan, ide­gesen, hibát hibára halmozva játszott — a néző akar­va-aka­rat­­lanul is a néhány héttel ezelőt­ti mexikói 0—6 emlékét idézte a játék láttán. Megszámoltuk: az első játszmában 13, a második­ban 7, a harmadik szettben 15 pont került a magyar teniszező „birtokába”, ám e 35 pont közül csupán 19 származik „saját erő­ből”, a többit Stadler hibája kö­vetkeztében szerezte. Tizennégy játék, 6:0, 6:0, 2:0 után nyert először adoga­tó játékot Csépai... Ebben az örömben még egyszer volt része, s végül 82 perc alatt 6:0, 6:0, 6:2 arányú vereséget szenvedett. Az elsőnapi küzdelmek után tehát l:1-re áll a Davis Kupa zónaelődöntő. Ma, szombaton délután három órától a tovább­jutás szempontjából sorsdöntő páros következik. — Sorsdöntő? — morfondíro­zik az öltözőben Taróczy Ba­lázs. — Legfeljebb olyan szem­pontból sorsdöntő, hogy az első nap után tovább éltek a remé­nyeink, nem úszott el teljes mér­tékben a továbbjutás esélye. Péntekre a maximális célkitűzés 1:1 volt, így versenyben tud­tunk maradni. A párosban Kiss Sanyival mindent megpróbálunk, ám rettentő nehéz dolgunk lesz, akármilyen összeállításban lép­nek is pályára a svájciak. Stad­ler játékát remek formája fém­jelzi, Heinz Günthardt és Jakob­­Hlasek pedig príma páros,játékos, mindketten sok nagy sikert elér­tek már.­ "S ha le­­se tudnánk győzni a svájci duót, még akkor is ott van a zárónap. Stadler el­len manapság a világ egyik te­niszezője sem mehet biztosra. De bárcsak már ott tartanánk ... s a vasárnap délutáni összecsa­pásra mondanánk, hogy sorsdön­tő találkozó következik. Heinz Günthardt érkezik az öltözőbe, barátságosan gratulál wimbledoni bajnoktársának­ a győzelemhez: — Jól játszottál Jakob ellen, régen láttalak ilyen jól teniszezni — mondja Taróczy­­nak angolul. Aztán még hozzá­teszi: — Az igazi megméretés szombaton lesz. Figyellek majd, a háló túlsó oldaláról... (arvmy) után KIÁLLÍTÁSOK ADY EMLÉKMÚZEUM (V., Veres Pál­­né u. 4—6.): ARANY SAS PATIKAM­ÚZE­UM (I., Tárnok u. 18.): Gyógyszerészet a re­neszánsz és a barokk korában. AQUINCUMI MÚZEUM (III., Szent­endrei u. 139.): BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeld Aurél u. 16.). (Ny. K, Cs . 15—19-ig, Szó, V. 11—18-ig.). BARTÓK BÉLA EMLÉKHÁZ (II., Csa­lán út 29.): Bartók-emlékkiáll. — Bart­ók-ábrázolások magyar bélyege­ken. BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM (3., Szent György tér 2.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda kirá­lyi várpalotája és gótikus szobrai (áll. kiáll.) — Buda visszavivása 1606 — Fejezetek a képes-levelezőlap tör­ténetéből In. 1914—1919. (nyit. 25-én).­ BUDAVÁRI LABIRINTUS-PANOPTI­KUM (I., Őri u. 9.). Ny . H. K. kir. 10—18-ig.). EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V., Deák tér 4.). Evangélikusság a magyar kultúrában — Petőfi és Kos­suth relikviák — Kalchbrenner Ká­­roly-emlékkiáll. HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Tóth A. sétány 40.): Az 1040—49-es forra­dalom és szabadságharc. Az Osztrák —Magyar Monarchia és az első világ­háború. — A kézifegyverek történe­te vadász- és céllövő fegyverek — A Magyar Tanácsköztársaság forra­dalmi honvédő háborúja — Magyar­­ország a két világháború között és a második világháborúban — Ha­zánk felszabadítása — A néphadse­reg fejlődése — A magyarországi feudalizmus korának hadtörténeti emlékei és képzőművészeti alkotásai (áll. kiáll.) (Ny. 9—17-ig). HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰ­VÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköztár­saság u. 109.): India és Hátsó-India művészete (áll. kiáll.) Távol-keleti kerámia (idősz. kiáll.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Ül­lői út 33—37.): Művészet és mester­ség (áll. kiáll.) A magyar Art Deco lakásművészet (1905—1935). — Véd­jük, hogy unokáink is lássák. JÓKAI EMLÉKMÚZEUM (XII., Költő u. 21.). (Ny. H. kir. 16— 14-ig). JÓZSEF ATTILA EMLÉKSZOBA (IX., Gát u. 3.) KASSÁK EMLÉKMÚZEUM (vn., Fő tér 1.): ,,Hommage a Kassák" — Kassák Lajos irodalmi és képzőművészeti munkássága — Kassák kollázsai. A KMP MEGALAKULÁSÁNAK EM­LÉKMÚZEUMA (Xvi., Visegrádi u. 15.). (Ny. V. kiv. naponta 10—18-ig.). KIS­CELLI MÚZEUM (in., Kiscelli út 108.): Pest-Buda művészeti emlékei a XVm—XIX. sz.-ban — Az ,,Arany Oroszlán'* patika — Pest-budai nyomdák a XVm—XIX. sz.-ban (áll. kiáll.). — Orbán Dezső festő kiáll. KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV., Vá­rosligeti krt. 11.): A vasút története a lóv­as­út­tól 1945-ig — A mai vasút — A hajózás története — Az autó és a motor — A közúti közlekedés törté­nete a római kortól napjainkig (áll. kiáll.) — Különlegességek a Moszkvai Politechnikai Múzeum gyüjteményé­­­ből. — Transzport szovjet kiadó köz­lekedési könyvkiáll. (idősz. kiáll.). LAKÁSMÚZEUM (III., Fő tér 4.) . Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett kiáll. (Ny. H. kiv. napon­ta 14—18-ig, Szó, V: 10—10-ig.). MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI MÚ­ZEUM (Vn. Kazinczy u. 21.): Az erősáramú elektrotechnika történeté­ből (IVI. kiáll.) (Ny. V. H. kiv. H—17- ig). MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VEN­DÉGLÁTÓ IP­ARI MÚZEUM (L. For­tuna u. 4.): A magyar kereskedelem századunk első felében — A cukrász­ipar története Magyarországon (áll. kiáll.). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚ­ZEUM (Budavári Palota A ép.): A magyarországi munkásmozgalom tör­ténete — Szakoktatás, szakképzés a fővárosban (áll. kiáll.) 40 éves az út­törőmozgalom. MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Buda­vári Palota B, C, D ép.): Későrene­szánsz és barokk művészet 1550-től 1800-ig — Későgótikus szárnyasoltá­rok — Középkori kőtár — Gótikus faszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mihály és Paál László művészete — A XX. sz-i festé­szet és szobrászat — Magyarországi művészet a XIX—XX. sz.-ig (áll. ki­áll.) — Lélek és forma — magyar művészet 1896—1914. — Fekete Nagy Béla festő emlékikiáll. (nyit: 23-án) — Stein Anna festő (Párizs) kiáll. •(nyit: 24-én) — Ladányi Imre festő (New York) kiáll. (nyit: 24-én) — (Ny. K: 12—18-ig, Sze: 12—20-ig, Cs­­től V-ig: 10—18-ig, H. zárva!). MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (VG., Múzeum krt. 14—16.): Magyarország népeinek története az őskőkortól a honfoglalásig — Magyarország törté­nete a honfoglalástól 1849-ig — Ma­gyar koronázási jelvények (áll. ki­áll.) — Magyar történelmi arcké­pek — parafrázis egy Liszt-műre — Az avarok kincsei, (idősz. kiáll.). MÁTYÁS-TEMPLOM (I., Szenthárom­ság tér): Egyházművészeti gyűjte­mény (Ny. mindennap 9—19-ig.). MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahuny­ad-vár): A háziállatok ki­alakulása — A honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor háziállatai — A sertéstenyésztés, a szarvasmarha-, a lótenyésztés, a juhtenyésztés törté­nete — A magyar baromfitenyésztés története — Az erőgép története — Vadászat és vadgazdálkodás (Áll. ki­áll.) —­­Hazánk mezőgazdasága diák­­szemmel '86'* (idősz. kiáll.) (Ny. h. kiv. 10—17-ig, V. 10—18-ig.). MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM (L. Táncsics M. u. 7.): A zenei élet és a hangszeres kultúra emlékei Ma­gyarországon (áll. kiáll.) — Bartók Béla klasszikusokat zongorázik — Liszt-hangversenyek Pest-Budán (idősz. kiáll.) (Ny. K. kir. 10—18-ig, H. 16—21-ig.). NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEUM (XXII., Csókási Pál u. 9—11.). Euró­pai bútorok a XV—XVII. sz.-ban — Magyar bútorművészet a XVIII. sz.­­ban — Bútorművészet a XIX. sz.­­ban — Kályha és kályhacsempe — Római lapidárium (áll. kiáll.) — Augsburgi barokk ötvösmunkák (Idősz. kiáll.). NÉPRAJZI MÚZEUM (V., Kossuth L. tér 12.): Az őstársadalmaktól a civi­lizációkig (áll. kiáll.) — Restauráto­raink munkáiból — Népművészet, ha­gyományok, újítások — Az esztendő néprajza — Aratókoszorú — Magyar népi hangszerek — Jugoszlávia nép­művészete — Gyerekek a múzeum­ban (idősz. kiáll.). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM (XII., Városmajor u. 48 b.): Nyugat-emlék­­kiáll. (áll. kiáll.) — Tóth Árpád-em­­lékkiáll. (idősz. kiáll.) (Ny. 14—16-ig). ÓBUDAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM (III., Fő tér 1.): Egy születő város­rész múltjából — Békásmegyer, Tó­biás Simon kádármester műhelye — Társasjátékok 1850—1950 (Ny. H. kV. 14— 18-ig, SZÓ, V. 10—18-ig). ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR (Budavári Palota F. ép.). Tisztelet a magyar tipográfiának — 500 év szép könyvei az Országos Széchényi Könyvtárban (Ny. naponta 10—18-ig, V. zárva!). PETŐFI CSARNOK (XIV., Zichy M. u. Városliget) Repüléstörténeti és űr­hajózási kiáll. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V., Ká­rolyi M. u. 16.): Déry Tibor, Móricz Zsigmond dolgozószobája — József Attila-emlékkiáll. — Radnóti Miklós­­emlékkiáll. — Gábor Andor-emlék­szoba — Jókai Mór relikviái — Pető­fi és kora — Károlyi-emlékszobák (áll. kiáll.) — Hommage á Huszárik Zoltán — A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványaiból kiáll. III. (Ny. 10—18- ig.). POSTAMÚZEUM (VI., Népköztársa­ság u. 3.): Posta- és távközléstörté­neti áll. kiáll. SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Apród u. 1—3.): Képek a gyógyítás múltjából (áll. kiáll.). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV.* Hősök tere): Régi képtár — Modern képtár — Egyiptomi kiáll. — Antik kiáll. — XX. sz.-i művészet (áll. kiáll.) Európai szobrászat-szerzemé­nyek Delmár Emil gyűjteményéből­­— Gyermekalkotások galériájának kiáll. — Rajzok — XIX—XX. sz. (idősz. kiál.) — A hónap műtárgya: 'Allegorikus kőalak­ok. '' '­­ TESTNEVELÉSI ÉS­­ SPORTMÚZEUM (XIV., Dózsa Gy. út 3.): Sporttörté­nelmünk emléktárgyai (Ny. 10-17- ig.). TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM (kiállításai a Nemzeti Múzeum épüle­tében: VIII., Múzeum krt. 14—16.): Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslé­nyek világa — Magyarország állat­világa (áll. kiáll.) — Ásványritkasá­gok és drágakövek a Szovjetunióból (idősz. kiáll.) tűzoltómúzeum (X., Martinovics tér 12.): A tűzvédelem fejlődése (áll. kiáll.) (Ny. 9—16-ig, ünnepnap: 9— 13-ig). ZSIDÓ MÚZEUM (VII., Dohány U. 2.): (Ny: 10—13-ig, H. és Cs: 14-16-10.). * BUDAPEST KIÁLL­ÍTÓTEREM (V., Szabadsajtó u. 5.): Marosán Gyula festőm, kiáll. BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁ­ZA (ill., Lajos u. 158.): Pátzay Pál áll. kiáll. — 10 képzőművész Stuttgart­ból. JÓZSEF­VÁROSI KIÁLLÍTÓTEREM (Vill., József krt. 70.): Michael Kidh­­ner kiáll. ÓBUDA GALÉRIA (III., Fő tér 1.): Lengyel András kiáll. (nyit: 22-én). DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTÓTEREM: Eisenmayer Tibor festő kiáll. DUNA GALÉRIA (XIII., Rajk­­e u. 95.): Hajnal Erika kiáll. (zár: 27-én). ERNST MÚZEUM (VI., Nagymező u. 8.): Koncz Béla festő gyűjteményes kiáll, (zár: 20-án). KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA (Nép­köz­társaság u. 69—71.): Argentin grafikai kiáll. MOLNÁR C. PÁL GYŰJTEMÉNY (XI., Ménesi u. 65.). (Ny. K, Sze, Cs: 15— 18-ig.). MŰCSARNOK (Hősök tere): 100 + 1 éves a magyar plakát. STÚDIÓ GALÉRIA (V., Bajcsy­ Zs. U. 52.): Elekes Károly festő kiáll. VIGADÓ GALÉRIA (V., Vigadó tér 1.): Tornay Endre András szobrász kiáll, (zár: 20-án). — Fett Jolán 4- 11 iparm. kiáll, (zár: 20-­án). — Kocsis Imre festő kiáll, (nyit: 25-én) — Mat­tion­ Eszter festő kiáll. (nyit: 24-én). A múzeumok és kiállítótermek általá­ban 10—18 óráig látogathatók, hétfőn zárva vannak. Az ettől eltérő nyitva tartásokat külön jelezzük! 13 — A Budai hegységbe barangolni hívja a természetkedvelőket a Vasas SC július 20-án, vasárnap. Találkozás reggel 9 órakor a Moszkva téren. — A Burgenlandi Ifjúsági Citeraze­­nekar vendégszerepel július 21-én, hétfőn 19 órakor a szabadság-hegyi Új Tükör Jókai Klubban. (XIX., Hol­lós u. 51., megközelíthető a 21-es au­tóbusszal, vagy fogaskerekűvel.) — Megváltozik a forgalmi rend jú­lius 19-én reggel hat órától a XII., Is­tenhegyi úton, mivel a Nárcisz és a Kékgolyó utca között gázvezetéket építenek. A munka előreláthatólag augusztus 10-ig tart. Az Istenhegyi út az Orbán tértől a Kékgolyó utcáig egyirányú lesz. A másik irányban az Orbánhegyi úton haladhatnak felfelé a járművek.­­ A SZÁRAZSÁG TOVÁBB PUSZ­TÍT az Egyesült Államok délkeleti és déli államaiban. A hetek óta tartó hő­ség eddig legalább 14 emberéletet kö­vetelt. Dél-Karolinában csak a nö­vénytermesztők eddig legalább száz­millió dollárral károsodtak az aszály következtében. Nagy a veszteség Észak-Karolina, Maryland és Delaware állam baromfiállományában. Virginiá­ban az állam kormányzója 17 járást természeti csapás sújtotta körzetnek nyilvánított.

Next