Magyar Nemzet, 1986. augusztus (49. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
8 Az utolsó itletnec idvőséges meggondolatlya Eddig ismeretlen Szenes Molnár-mű a brémai könyvtárban Néhány héttel ezelőtt a brémai állami és egyetemi könyvtárban (Staats- und Universitätsbibliothek) végzettkutatásaim során magyar szempontból különlegesen érdekes nyomtatványra bukkantam. A kétnyelvű nyomtatvány egyetlen nagy alakú lapon jeleni meg, 1617-ben Oppenheimben, Hieronymus Gallér nyomdájában és negyedrét hajtva eddig egy vaskos, főleg korabeli német nyomtatványokat öszszefogó kolligátumban lappangott. Mindössze egyetlen verset olvashatunk rajta, latinul és magyar fordításban — de ezt a „Meditatio vetusta de novissimo dicio", vagyis Az utolsó stletnec idveséges meggondolattya (meggondo-lása) című költeményt kiváló magyar költő és tudós, Szenes Molnár Albert fordította melanói Szent Tamás eredeti szövegének egy változatából. Közismert versről van szó, amit a katolikus egyházi énekek gyűjteményében „Ad Christum Iudicem” néven tartanak számon, s amit sok zeneszerző felhasznált rekviem-szövegként Szenes Molnár azonban itt a versnek nem a középkorban leggyakrabban előforduló változatát adja közre, hanem egy tizenhatodik századi változatot, amely a „Quaeso anima fidelis ...” szavakkal kezdődik. Azt is ki lehet deríteni, honnan: ezt a változatot a mantuai ferencesek (ma már nemlétező) templomának a faláról írta le a német humanista Nathan Chytraeus és közölte Variorum in Europa Itinerum Deliciae című szöveggyűjteményében. Molnárnak bizonyára volt példánya ebből az először 1584-ben, majd 1599-ben, mindkétszer Herborban kiadott műből; mindenesetre oppenheimi nyomtatványán sem a latin vers szerzőjét, sem annak közelebbi forrását nem tünteti fel. A 63 soros szöveget Albertus Molnár testvéreinek, Benedeknek és Lukácsnak ajánlja, majd nótajelzést is ad hozzá — ami nem más, mint az „Oh én kegyelmes Istenem ...” kezdősorú Balassivers. (Bár mindkét vers nyolcasokban van írva, a leéneklés mégis problémát okozhat, hiszen Molnár háromsoros versszakokban fordított, míg a Balassi-vers négysoros visszájukból A vers didaktikus célzata ipar, az első sorokban megnyilvánul — Szenes Molnár. Albert szövegét mai átírásban adjuk — Hiszen az a következő kérdéssel — intelemmel kezdődik: „Emlékezzél hív Keresztyén, / Hogy mikre felelned kelljen, / Krisztusnak az Ítéletein?" Az ezután következő három versszak is a „mantuai" szöveget követi, majd a voltaképpeni látomás, a „Dies Irae” félelmetes víziója atizenharmadik sorral bomlik ki: „Ez kemény haragnak napja, / Mind ez világot felgyújtja ..Nyelvileg Molnár magyar változata különösen megélénkül az ítéletnap körülményeinek ábrázolásakor. A „Tuba mirum spargens sonum” kezdetű rész például így hangzik magvas magyarzásban: „Trombitáiknak nagy zengése Elhat minden temetésre, Mindent gyűjt ítélő székre, Csudája ez az halálnak. Hogy emberek feltámadnak, S feleletre előállnak.” Később az ítéletnaptól, az örök kárhozat lehetőségétől szorongó lélek félelmét is jól adja vissza Szenes Molnár ezekben a sorokban: „Itt én, szegény, mit feleljek, s Szószólómnak kit keressek, / Hát az jók is félelmessek?" A vére utolsó harmada Szent Tamásnál fohászkodás bűnbocsánatért az Atyához és a Fiúhoz: „Népeknek szent ítélője, / Bűnöm legyen megengedve / Számadásomnak előtte. / Fohászkodom keservesen, / Pirul orcám bűneimen, / Könyörülj rajtam, Úr Isten!" Itt már ugyanazt a hangot halljuk, amelyet oly jól ismerünk Dávid király zsoltárainak bensőségesen szép fordításaiból. A versbeszedett meditáció azzal a reménnyel zárul, hogy mondója üdvösségre jut, az „áldottak" és az „igazultak" társaságában érezheti az Úr közelségét, elnyerheti az örök életet. Ezt az óhajt már a vers befejezése után a következő latin szentencia zárja be: „Ad finem qui se praeperat ille sapit”, vagyis: „Bölcs, az, aki felkészül a végre". Szenes Molnár Albert az utolsó ítéletről szóló vers magyar átültetésére valamikor 1617 májusa után vállalkozott — április legvégén nevezték ki ugyanis az oppenheimi iskola rektorának, s május első felében költözött át a városba. Csak ekkor nyílott alkalma arra, hogy oppenheimi nyomdásszal dolgoztasson. Másik, 1617-ben szerzett művét, a Scultetus-posztillák fordítását ugyanennél a Gellernél nyomtatta, mint ezt a különálló verslapot, amely különben nem mentes a sajtóhibáktól, illetve olyan betűhibáktól, ahol a festék „nem fogott”. Mint föntebb jeleztük, maga a nyomtatvány a brémai egyetemi könyvtár régi, úgynevezett Goldast-gyűjteményében maradt fenn. Eredeti tulajdonosa, Melchior Goldast von Haumansfeld svájci születésű, de főleg Frankfurtban működő jogász, történész és könyvgyűjtő volt, aki talán személyesen is ismerte a pfalzi tudósokkal levelező Molnárt — mindenesetre gyűjteményében (amely nem sokkal Goldast halála után, már a XVII. század közepén, a brémai városi könyvtár tulajdonába került) az utolsó ítéletről int versen kívül más Molnár-kiadványok is fönnmaradtak. Goldastnak megvolt a Hanauban kiadott magyar nyelvtan, a Lusus Poetici, a Scultetus-posztillák, és más, magyar vonatkozású művek sem hiányoztak szépen gondozott gyűjteményéből. Ennek az utolsó ítéletről szóló és eddig ismeretlen Molnár-műnek a fennmaradását is végső soron az ő bibliofil gondosságának köszönhetjük — annak, hogy ezt a könnyen elkallódható, egyetlen verslapnyi nyomtatványt beköttette könyvtárának fehér kötésű, M. G. V. H. monogrammal ellátott köteteinek egyikébe. Gömöri György Szeptember Nemzetközi hungarológiai kongresszus Bécsben (MTI) A bécsi egyetemen rendezik a 2. nemzetközi hungarológiai kongresszust, amelyet Franz Vranitzky osztrák kancellár nyit majd meg. A szeptember 1. és 5. között tartandó tanácskozás általános témája: amagyar nyelv, történelem, irodalom és népművészet, kölcsönhatásban a dunai népek kultúrájával — különös teekintette a 18. és a 19., illetve a 19. és a 20. század fordulójára. Az ülésekre körülbelül 350 tudóst váltak európai és tengerentúli országokból, köztük csaknem 200-an jelentették már be, hogy előadásokat tartanak. Az egyes tagozatok előadásainak, vitáinak fő témakörei: Bécs és Budapest szerepe a magyar művelődés és a dunai népek kultúrája szempontjából; Nemzeti kérdés; A paraszti polgárosodás a Duna-medencében, a népi kultúra fellendülése és letűnése; A népművészet, mint a nemzetikultúrák forrása; A két századforduló irodalmi-művészeti irányzatai; A nyelvtudomány szerepe a nemzeti kultúrák kifejlődésében. A hungarológiai kongresszust a bécsi Kelet-Délkelet-Európai Intézet az egyetemFinn-Ugor Intézetével és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társasággal közösen szervezi. A Vigilia augusztusi számának élén Lékai László bíborostól búcsúzik el. A folyóirat közli Csapodi Csaba tanulmányát Mátyás királyról és a XV. századi uralkodóeszményről, DümmerthDezső előadásátSzent Istvánról, Domokos Mátyás esszéjét Orbán Ottóról,beszélgetést Vida Gábor akadémikussal. Keresztúry Dezső, Orbán Ottó és Sárándi József versei olvashatók e lapszámban. * ’ Befejeződött Liszt Ferenc egykori, a volt Zeneakadémia épületében levő lakásának műemléki rekonstrukciója, valamint eredeti bútorainak és emléktárgyainak restaurálása Augusztus végén kezdik átszállítani az értékes darabokat, a kottákat, a könyveket, a képzőművészeti alkotásokat és berendezési tárgyakat a zeneakadémiai emlékszobából a Vörösmarty utca 35. szám alatti házba, ahol szeptember 20-án nyitja meg kapuit a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutató Központ. KIÁLLÍTÁSOK ADY KHARMOXIVM (V., Veres Pálné u. 1—V.): ARANY BAR PATIKAMÚZEUM (I., Tárnok u. II.): Gyógyszerészet a reneszánsz és a barokk korában. AQUINCUMI MÚZEUM (III., Szentendrei u. 10.): BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeld Aurél u. 18.). (Ny. K, Ca: 18—19-ig, Stp, V: n—18-ig.). BARTÓK BÉLA EMLÉKHÁZ (II., Cilán út 29.): Bartók-emlékkiáll. — Bartók-ábrázolások magyar bélyegeken. BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM a., Szent György tér 1.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szobrai (All. kiáll.) * * Buda visszavívása 1888 — Fejezetek a képes-levelezőlap történetéből III. 1914—1919. BUDAVÁRI LABIRINTUS-PANOPTIKUM (L. Urs u. 9.). Ny. H. K. kiv. 10—18-ig.). EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V. Deák tér 8.). Evangélikusság a magyar kultúrában — Petőfi és Kossuth relikviák — Kalchbrenner Károly-emlékklrIL HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Tóth A. sétány 80.): Az 1848—48-es forradalom és szabadságharc. Az Osztrák —Magyar Monarchia és az első világháború. — A kézifegyverek története vadász- és céllövő fegyverek — A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi honvédő háborúja — Magyarország a két világháború között és a második világháborúban — Hazánk felszabadítása — A néphadsereg fejlődése — A magyarországi feudalizmus korának hadtörténeti emlékei és képzőművészeti alkotásai (áll. kiáll.) (Ny. 9—1?-ig). HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköztársaság u. 103.): India és Hátsó-India művészete (áll. kiáll.) Távol-keleti kerámia (idősz. kiáll.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Üllői út 33—37.): Művészet és mesterség (áll. kiáll.) A magyar Art Deco lakásművészet (1905—1935). — Védjük, hogy unokáink is lássák. JÓKAI EMLÉKMÚZEUM (XI., Költő u. 21.). (Ny. H. kiv. 16—14-ig). JÓZSEF ATTILA EMLÉKSZOBA (IX., Gát u. I.) KASSÁK EMLÉKMÚZEUM (IK., Fő tér I.). „Hommage a Kassák” — Kassák Lajos irodalmi és képzőművészeti munkássága — Kassák kollázsát A KMP MEGALAKULÁSÁNAK EMLÉKMÚZEUMA (XI., Visegrádi u. 18.). (Ny. V. kiv. naponta 10—18-ig.). KISCELLI MÚZEUM (VL, Kiscelli Út 108.): Pest-Buda művészeti emlékei a xvi—XIX. sc.-ban — Az „Arany Oroszlán’* patika — Pest-budai nyomdák a XVIII—XIC. sz.-ban (áll. kiáll.). — Orbán Dezső festő kiáll. KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV., Városligeti krt. 11.): A vasút története a lóvasúttól 1945-ig — A mai vasút — A hajózás története — Az autó és a motor — A közúti közlekedés története a római kortől napjainkig (áll. kiáll.) LAKÁSMÚZEUM (ID., Fő tér 4.): Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett kiáll. (Ny: H. klv. naponta 14—18-ig, Szó, V: 10—18-ig.). MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI MÚZEUM (VII., Kazinczy u. 21.). Az erősáramú elektrotechnika történetéből (áll. kiáll.) (Ny: V, H. klv. h.nlg.). MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓITARI MÚZEUM (I., Fortuna u. 8.): A magyar kereskedelem századunk első felében — A cukrászipar története Magyarországon (áll. kiáll.). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚZEUM (Budavári Palota A ép.): A magyarországi munkásmozgalom története — Szakoktatás, szakképzés a fővárosban (áll. kiáll.) 40 éves az úttörőmozgalom. — Pengőtől a forintig ... (idősz. kiáll.). (Ny. H. kiv. 10—18-ig. Cs. 12—20-ig). MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Budavári Palota B. C. D ép.). Későreneszánsz és barokk művészet isso-től 1800-ig — Későgótikus szárnyasoltárok — Középkori kőtár — Gótikus faszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mihály és Paál László művészete — A XX. sz-i festészet és szobrászat — Magyarországi művészete XIX—XX. sz.-ig (áll. kiáll.) — Lélek és forma — magyar művészet 1800—1914. — Fekete Nagy Béla festő emlékkiáll. — Stein Anna festő (Párizs) kiáll. — Ladányi Imre festő (New York) kiáll., — A hónap műtárgyai Kós Károly: Varjúvár, Toronyszoba (rekonstrukció). (Ny. K.: 12—18-ig. Sze: 12—20-ig. Cs-től V-ig: 10—18-ig. H. zárvat). MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (VII., Múzeum krt. 14—18.): Magyarország népeinek története az őskőkortól a honfoglalásig — Magyarország története a honfoglalástól 1149-ig — Magyar koronázási jelvények (áll. kiáll.) — Az avarok kincsei, (idősz. kiáll.). MÁTYÁS-TEMPLOM (I., Szentháromság tér). Egyházművészeti gyűjtemény (Ny . mindennap 9—10-ig.). MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahunyad vár): A háziállatok kialakulása — A honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor háziállatai — A sertéstenyésztés, a szarvasmarha-, a lótenyésztés, a juhtenyésztés története — A magyar baromfitenyésztés története — Az erőgép története — Vadászat és vadgazdálkodás (áll. kiáll.) — „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel ’88” (idősz. kiáll.) (Ny. h. kiv. 10—17-ig, V. 10—18-ig.). MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM II., Táncsics M. u. 7.): A zenei élet és a hangszeres kultúra emlékei Magyarországon (áll. kiáll.) — Bartók Béla klasszikusokat zongorázik — Liszt-hangversenyek Pest-Budán (idősz. kiáll.) (Ny. K. kiv. 10—18-ig, H. 16—21-ig.). NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEUM (XXII., Csókás Pál u. 0—11.). Európai bútorok a XV—XVII. sz.-ban — Magyar bútorművészet a XVIII. sz.ban — Bútorművészet a XIX. sz.ban — Kályha és kályhacsempe — Római lapidárium (áll. kiáll.) — Augsburgi barokk ötvösmunkák (idősz. kiáll.). NÉPRAJZI MÚZEUM (V., Kossuth L. tér 12.): Az őstársadalmaktól a civilizációkig (áll. kiáll.) — Restaurátoraink munkáiból — Népművészet, hagyományok, újítások — Az esztendő néprajza — Aratókoszorú — Magyar népi hangszerek — Jugoszlávia népművészete — Gyerekek a múzeumban (Idősz. leáll.). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM (XII., Városmajor u. 48.k.). Nyugat-emlék- Kiá 11. (IVI. kiáll.) — Tóth Árpád-emlék.kiáll. (idősz. kiáll.) (Ny. 14—18-ig). ÓBUDAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM (III., Fő tér l.): Egy születő városrész múltjából — Békásmegyer, Tóbiás Simon kádármester műhelye — Társasjátékok 1850—1950 (Ny. H. kiv. 14—18-ig, Szó. V: 10—18-ig). ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR (Budavári Palota F. ép.): Tisztelet a magyar tipográfiának — 500 év szép könyvei az Országos Széchényi Könyvtárban (Ny. naponta 10—10-ig, V. zárva!). PETŐFI CSARNOK (XIV., Zichy M. U. Városliget) Repüléstörténeti és űrhajózási kiáll. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V., Károlyi M. u. 16.): A múzeum aug. 5— 21-ig zárva! POSTAMÚZEUM (VI., Népköztársaság u. 3.): Posta- és távközléstörténeti áll. kiáll. SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Apród u. 1—3.): Képek a gyógyítás múltjából (áll. kiáll.). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV . Hősök tere): Régi képtár — Modern képtár — Egyiptomi kiáll. — Antik kiáll. — XX. SZ.-1 művészet (áll. kiáll.) Európai szobrászat-szerzemények Delmár Emil gyűjteményéből — Gyermekalkotások galériájának kiáll. — Rajzok: XIX—XX. sz. (Idősz. kiáll.) — A hónap műtárgya: Allegorikus nőalakok. testnevelési ÉS SPORTMÚZEUM (XIV., Dózsa Gy. út 3.). Sporttörténelmünk emléktárgyai (Ny. 10-17- ig-). TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM (kiállításai a Nemzeti Múzeum épületében: Vill., Múzeum krt. 18—10.): Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslények világa — Magyarország állatvilága (áll. kiáll.) — Ásványritkaságok és drágakövek a Szovjetunióból (idősz. kiáll.) TŰZOLTÓMÚZEUM (X., Martinovics tér 12.): A tűzvédelem fejlődése (áll. kiáll.) (Ny: 0—18-ig, ünnepnap: 0— 13-ig). ZSIDÓ MÚZEUM (VII., Dohány u. 2.): (Ny: 10—13-ig, H. és Cs: 14—18-ig.). * BUDAPEST KIÁLLÍTÓ TEREM (V., Szabadsajtó u. 5.): Marosán Gyula festőm, kiáll. — Jose Clemente Orozco mexikói karikaturista kiáll. BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁZA (III., Lajos u. 158.): Pátzay Pál áll kiáll. — Buták András, Elekes Károly és Molnár László grafikusok kiáll. JÓZSEFVÁROSI KIÁLLÍTÓTEREM (Vill., József krt. 70.): Dargay Lajos festő kiáll. DOROTTYA U.-i KIÁLLÍTÓTEREM: Engel Tévén István grafikus kiáll. ÓBUDA GALÉRIA (III., Fő tér 1.): Lengyel András kiáll. DUNA GALÉRIA (XII., Rajk L. U. 95.): Tavaszi Noémi kiáll. KEPZŐMŰVESZETI FŐISKOLA • (Népköztársaság u. 69—71.): Argentin fioar . Irat Kail MOLNÁR C. PÁL GYŰJTEMÉNY (XI., Ménesi u. 65.): (Ny. K. Sze, Cs. 15— 18-ig.). ÓBUDA PINCEGALÉRIA: Mata Attila kiáll. (Nyit: 14-én). MŰCSARNOK (Hősök tere): 190 + 1 éves a magyar plakát. STUDIO GALÉRIA (V., Bajcay-Za. u. 52.): Fusz György szobrász kiáll. VIGADÓ GALÉRIA (V„ Vigadó tér 1.): Kocsis Imre festő kiáll. — Mattion Eszter festő kiáll. A múzeumok és kiállítótermek általában fél 10 óráig látogathatók, hétfőn zárva vannak. Az ettől eltérő nyitva tartásokat külön jelezztik ! Magyar Nemzet NAPLÓ Bakó Ilona textilművész kiállítása ma, augusztus 9-én délután 3 órakor ,nyílik a perbáli Falusi Galériában. ♦ __ Pénteken befejezte munkáját Tatabányán a nemzetközi dzsessztábor, amely a hazai és külföldi dzsessz-intézetek oktatóinak és hallgatóinak adott alkalmat a továbbképzésre. Tizenkét országból 120 muzsikus és muzsikus jelölt vett részt a tábor munkájában.♦ A Diakonia új száma közli Nemeskürty István tanulmányát Kortársunk, Bornemisza Péter címmel, Rakovszky Istvánét Berzsenyiről. Udvardi Erzsébet elmondja, miért fest biblikus képeket. Bemutatja a folyóirat Eeva-Liisa Manner finn költőt, akinek verseit a közeljövőben adja ki magyarul az Európa. A Műcsarnok Dorottya utcai Kiállítótermében pénteken megnyílt Engel Tevan István kiállítása. A grafikusművész nyolc év alkotásait tárja a látogatók elé. A tárlaton nagyrészt könyvillusztrációk, könyvborítók láthatók. A bemutató augusztus 31-ig tekinthető meg. Augusztus 9-én, este 7 órai kezdettel tartja a Magyar Állami Hangversenyzenekar következő Beethoven-hangversenyét Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének parkjában. A közönség a harmadik Leonóra-nyitányt, a Karfantáziát (C-moll op. 90.), és a nyolcadik szimfóniát hallhatja. A műsorban közreműködik a Magyar Állami Énekkar — karigazgató: Pászti Miklós — és Szelecsényi Norbert zongorán. Vezényel: Kovács János. Napjaink társadalmi, politikai folyamatainak egyik legfontosabb, hazai kutatóbázisa — a Társadalomtudományi Intézet most adja közre az 1981— 1985. közötti kutatásainak eredményeit. A kiadványokkal a kutatómunka menet közben formálódó hipotéziseit, a részanyagokat, az első összegzéseket juttatják el a nagyközönséghez, nem várva meg azt az időt, amikor az eredményeket kiérlelt monográfia formájában közölhetik. A Kolosi Tamás vezette kutatócsoport a társadalmi struktúra tanulmányozásán belül a rétegződés-modell vizsgálattal foglalkozik, e témakörben és feleimmel már hét kötet került a könyvesboltokba. A legutóbbi kettő: Bokor Ágnes a több tényező együtthatásaként létrejött hátrányos helyzetűekről írt, Róbert Péter pedig a származás és mobilitás témakörét mutatja be a tudomány eszközeivel. Helyi társadalom I—III. címmel jelent meg az a három kötetnyi tanulmánygyűjtemény, amelyben a régiók és kistájak szerepét, a helyi érdekstruktúrákat, érdekvédelmet, a szülőföldhöz való kötődést vizsgálták a kutatók. Nyomdában van a negyedik., kötet, Enyedi Györgynek, a pécsi Akadémiai Bizottság elnökének könyve: Település és társadalom a címe. Az ötödik kötetet a szerkesztők, Böhm Antal és Pál László úgy állították öszsze, hogy az a helyi irányítás tudományos vizsgálatáról adjon számot, a hatalmi struktúrákat vetve elemzés alá. A „Gazdaság és társadalom a nyolcvanas években Magyarországon** című sorozatban nemrég jelent meg az „Emberi tényezők és termelési viszonyok” című tanulmánykötet, pár hónapon belül társul hozzá e sorozatban a második és a harmadik kötet, amelyekben a kutatók a népesedés, a munkaerő-egyensúly, a gazdasági szerkezetváltás, a tulajdon és az elosztás terén felbukkanó új jelenségeket elemzik. Előkészületben van az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete kiadásában két, időszerű tárnáról szóló kötet: az egyik a fiatalok egészségi állapotáról és biológiai fejlődéséről szól, a másik az ifjúság politikai szocializációjáról. Próba Gyereksikoly tölti be a játszóteret, egy kisgyerek bajban van. A négy év körüli fiúcska felkúszott a mászóka legmagasabb fokára, és most ott lóg ég és föld között. Kapaszkodik a vasrúdba, feljebb jutni nem tud, leugrani nem mer. Ordít torkaszakadtából. Idegen apuka szalad a megmentésére. Leemeli, aztán megsimogatja a buksi fejet. Ám percek múlva újabb sikoly. A kissrác ismét ott lógázik, ahol az előbb. És ordít. Játszik a veszélylye. Most már érdemes. Kipróbálta, nincs kockázat. Levelek B. úrnak egyetlen szenvedélye van, leveleket ir. Nem jár sörözni a sarki kocsmába, a blattot sem veri naphosszat a téren. Csak ir. És maradék pénzecskéjét bélyegre költi, pedig nincs neki sok, nyugdíjas. Azzal a beázással kezdődött minden. Marosiné nyitva hagyta a csapot és elment a piacra. A víz kiömlött és elárasztotta a mennyezetet. B.. úr szaladgált fűhöz, fához, de segítség nem érkezett. Akkor levelet írt az újságnak, dühös levelet. Az elkeseredett sorok megjelentek, s a mennyezetet megcsinálták. Mondom, ezzel kezdődött minden. Harmadnap kopogtatott nála Takácsné. „Édes jó B. úr, írja meg az én nagy bajomat, magának biztos elintézik.” És elmesélte a gondját. B. úr itt. Azóta is ir. A pártközpontba, a Minisztertanácshoz, a népi ellenőrzésnek, a tanácsnak, a szerkesztőségeknek. Úgy ismerik már mindenütt B. úr leveleit, mint a tenyerüket. „Te, ez a B. megint itt valami szemét-ügyben, nézz már utána!" — mondja illetékes a még illetékesebbnek. Aztán hol utánanéznek a B. úr felvetette gondnak, hol nem. De B. úr reménykedik, és írja a leveleit lankadatlanul. Egyszemélyben felvállalta a világ bajait. Hajnal A hold utolsó karéja ragyog a hegyek fölött. Csodálatos látvány az éjszakában. Ezt neki is látnia kell, a kisfiúnak. Az igazak álmát alussza, nehezen ébred. „Nézd a hold, sose látsz többé ilyen szépet!” Annak az ablaknál a nagyi és a kisfiú. Nézik az éjszakáttő tündéri jelenségét. A hold keskeny ezüst sarlója lassan eltűnik egy felhőfoszlány mögött. Már csak sejlik karcsú alakja, aztán semmivé válik. Elszáll, mint minden szépség. „Ennyi volt" — mondja halkan a nagyi, és betakarja az alvó gyereket. Panasz „Vagy kétszázan várakoztunk a határállomáson. Egy egész huszármádia. Egy éhes, szomjas társaság. És sehol egy korty ital, egy szendvics, valami is. A bezárt büfé ablakán át hervadt tortaszeletek bámultak ránk. Igaz, éjszaka volt, mégis. Nem érné meg nyáron az éjszakai nyitvatartást ekkora vendégsereg? Vagy legalább néhány automatát állíthatnának föl. Annyit papolnak az idegenforgalom fellendítéséről, hogy ezt teszik, meg azt teszik, de úgy látszik, nem megy a dolog. Csak tudnám, miért?" Nyolc forint ok, de ismerős ez a lépcsőház, ez a kopott Dohány utcai épület, hiszen én már jártam itt. Mikor is? És hirtelen felvillan a régi emlék. Az öreg Agárdi meggyötört arca. Ő lakott itt, a második emeleten. Már csak pár napja volt hátra, de kesernyés humora a régi volt. Ült az ágya szélén, legendás kövérségéből semmi sem maradt. De sziporkázott. Régi történeteket elevenített föl József Attiláról, pökhendipolitikusokról, akik valaha barátai voltak. Kopogtattak. A régesrégi harcostárs, Lázár Vilmos érkezett látogatóba. És a szoba hirtelen megtelt feszültséggel. Felelevenítették a múltat, amit együtt éltek át. Izgalmakat, életsorsokat, szenvedést, itt-ott örömöt is. Mi csak hallgattunk. Emlékszem — kezdte Lázár —, jött egyszer a falunkba egy fiatal orvos. Tiszteletét tette a jegyzőnél, a papnál, eljött hozzám is. Az első kérdése mindjárt az volt, hogy ki a háziorvosom. Mondtam, hogy az unokaöcsém. Akkor meg azt tudakolta, hogy mennyi honoráriumot fizetek neki. Finoman figyelmeztettem, hogy tiszteletlenség ilyesmi után érdeklődni, semmi köze hozzá. De végtelenül erőszakos volt és szemtelen. Úgy is fogalmazhatok, hogy kidobtam. Aztán furcsa hírek kezdtek terjedni a faluban. Mondták, hogy a doktor úr megszólítja az özvegyeket, és azzal háborgatja őket, hogy miért nem hozzá fordultak, ő biztosan megmentette volna az urukat. Meg azt is mondogatja, hogy ő nem olyan drága, mint a másik doktor a szomszédban. Ő nyolc pengővel olcsóbban megszámítja a vizitet. Telt, múlt az idő, évek szálltak el. Egy napon felhív telefonon a nővérem. Te, valami nagyon magas állásba neveztek ki valakit, s a neve azonos a mi egykori falusi doktorunkéval. Talán róla van szó? Mondtam, bizony ő az. De hát hogyan lett ebből az emberből ilyen potentát, kérdezte a nővérem. Gondolom, nyolc forinttal olcsóbban megszámította, feleltem neki.” Maradandóság Krémer úr, kezében a kopott szatyorral, le-föl sétál a bolt előtt. Kondor bácsi, az egykori madartos, kék melegítőjében üldögél egy téglahalmon. Menyhárt bácsi sörözik. Megtárgyalják, milyen a szőlő, kapnak-e a halak, és fel-felbukkannak régi emlékek is. Van idő. Nyugdíjasok, nem hajtja őket a tatár, és a kenyér, ki tudja, mikor érkezik meg. Mert ezek a reggeli órák Szigligeten mindig a kenyéré. Az érkezése lutri. Volt már, hogy fél délelőttüket is itt töltötték. De ők nem zúgolódnak, megszokták. Annál inkább a nyaralók türelmetlen népe. Ezüstszürke Opelből középkorú német úr ront a boltba és dühösen érdeklődik a kenyér iránt. Aztán fújtatva elrohan. A kis boltos asszony nyugtatja a sokaságot: „Most már jönnie kell!” Krémer úr már vagy a századik kört teszi a bolt körül. Menyhárt bácsi újabb sört bont. Nagyon ismerős ez a kép. Akárha el sem telt volna húsz esztendő. Mert akkor is így volt.Krémer úr sétált, kezében a szatyorral, és Menyhárt, bácsi az üveg sört markolászta. Kenyérre várás Szigligeten. A maradandóság szimbóluma. Alamusziak Úgy látszik, a butaság ellen nincs orvosság, és nem fog rajta a jó szó, hiába a remény. Ó, hány nyár hozta már magával ezt a szemérmetlen élményt. És hányszor figyelmeztettek már erre az alamuszi ostobaságra. Szőke copfos német lány fiúja kezét fogva álldogál az üzletben. Megszólítják az eladót. Durva választ kapnak: . „Nem értem, mit pofáztok.” Az utcai gyümölcsárusnál sem járnak jobban. ■ Visszaélve azzal, hogy nem értik a nyelvünket, letegezik és kioktatják őket Alamuszi buták otromba játéka a nyári Budapesten. Csoda Láttam reggel a dinnyehalmot. Válogatta boldog-boldogtalan. Ide tették a jónak vélteket, amoda azt, ami kevésbé látszott annak. Estefelé arra járván föltűnt, hogy már csak néhány dinnye árválkodik a standon. Időközben csoda történt? A roszszak is jóvá váltak? Vagy csak az igényeket szállították lejjebb és lejjebb? Boldogság Újra és újra hallgatom a rádióban Levente Péter játékát a gyermekekkel, és elámulok, mennyire szeretik őt a kicsik. Ugyan miért? Mert egy velük. Nem gügyög, nem nyafog, nem úgy közeledik hozzájuk, mint egy nagyképű felnőtt. Hanem jóbarátként. És a kicsik együtt játszanak vele, a nagy gyerekkel. Maguk közé fogadják, és hallgatnak a szavára. A játék mesehintaján száll a kis csapat, és ismerkedik a világgal. Legyőzik a félelmet. Megbirkóznak a sötétséggel. Tágra nyílik a szemük a tudásra. Levente Péter és társai boldogok lehetnek. Mert azt csinálják, amit szeretnek. S mert gyerekek fogadták szívükbe őket. Irigylésre méltó emberek. Susi A kis szobába beáramlott a világ. Orvosok új gyógyszerekről hoztak hírt. A zenekritikus a legutóbbi hangverseny szépségét ecsetelte. Újságírók a politika új fejleményeit magyarázták. Németül, franciául, angolul. Mert Susi nyelveket tanított. A betegség egyre szorítóbb karjaiból már csak néha-néha menekülhetett ki, egy hangverseny erejéig. Aztán a zene, az imádott zene is elmaradt. Okos homlokán egyre jobban szaporodtak a ráncok. Csak akkor vidult fel kissé, ha az asztalán sorakozó képekre tekintett. Az unokákéra. Susi, Martin Józsefné, kedves kollégánk édesanyja nincs többé. Gyászolja családja, az elárvult kisunokák. De gyászolja egy nagyobb család is, sokan, akik nemcsak nyelvet tanultak tőle, de emberséget is, és abban a szerencsében részesülhettek, hogy barátainak vallhatták magukat. Csatár Imre Útközben Szombat, 1986. augusztus 9.