Magyar Nemzet, 1987. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

Hétfő, 1987. szeptember 21. Sok hűhó négy percért Vitatható evezőssiker a Dunán ...— Szentendre, Hotel Party, szom­bat délután fél három. Többsé­gükben hatalmasra nőtt fiatal­­emberek heverésznek, üldögélnek szanaszét, s szinte valamennyien walkmannal a fejükön olvasnak. Hírlik, előző este az angol nagy­­követség fogadásán is a leg­szükségesebb protokoll elviselése után a könyvtárterembe vonul­tak, böngészni egy keveset az ott fellelhető könyvritkaságok között. Donald Legger és Anthony De­mons, a cambridge-iek edzője, illetve sportigazgatója a sűrítés­nél wh­tskyznek. Mikor arra ké­rem őket, beszélgessünk egy ke­veset, készséggel ráállnak, de előbb előkerítik a doktort, azaz Jeffrey Easternt, az ősi ellenfél oxfordiak edzőjét. Álmomban sem kívánhattam volna eszmé­nyibb kerekasztalt, amely az al­kalomhoz méltó udvariassági megnyilatkozásokkal kezdődik. Hihetetlen volt számukra a meg­hívás, jóllehet már régen szeret­tek volna a Dunán versenyezni, amelynek most kitűnő a vize. A döntést, hogy jönnek, a két evezős klub elnöke szentesítette, ez nekik szuverén joguk, svéd­országi meghívást mondtak le a szentendrei miatt. Egyébként hív­ják őket mindenhová a világon Amatőrök A két elitegyetem kollégiumai­nak evezősklubjaiban hozzá­vetőlegesen ezer-ezer versenyzőt tartanak számon, nagyjából eny­­nyien indulnak a kollégiumok kö­zötti rendszeres versenyeken. Va­lamennyien amatőrök, de képe­sek professzionista eredmények­re. A cambridge-iek legjobbjai közül most azért hiányoznak né­gyen, mert az angol válogatott „behívta” őket, valamint az ox­fordiak egyik­­erősségét. A két, egymást megállás nél­kül ugrató edző sem szerződést, sem fizetséget nem kap az egye­temektől. Mégis rendkívül meg­tisztelőnek tartják a feladatukat, amely kizárólag a legjobbak ki­válogatására és felkészítésére kor­látozódik a „nagy temzei ver­senyre". Ha a klubok nem ér­tenek egyet válogatási elveikkel, mást kérnek fel edzőnek. A klu­bok elnökei és tisztségviselői természetesen egyetemi hallga­tók, akik maguk is elszántan hó­dolnak a sportok között legna­gyobb prezstizsű evezésnek. A két nyolcas, mondják a bi­zalmat élvező edzők, csúcsfor­mában képes a legjobb nemzeti egységeket is megszorítani. Most azonban ad-hoc csapásokkal jöt­tek, meglehetősen tartalékosan. Az összeállítás változatos: 20—22 év az átlagos életkor, az angolok mellett ausztrál, kanadai, ameri­kai versenyző is található, ami pedig a felmenők egzisztenciáját illeti, évi ötszázezer font apanáz­­­zsal rendelkező frú mellett ír fű­szeres leszármazottja evez a hajó­ban. Oxfordban és Cambridge­­ben ugyanis több mint két év­tizede már nem lehet megvásá­rolni a felvételt. Csak kemény megméretés alapján lehet beke­rülni, s mindvégig első a tanu­lás az ingyenes oktatást, s annak feltételeit rendkívül magas szín­vonalon szolgáltató egyetemeken. A magyar egységeket nem is­merik, mondta a két edző, ők lényegében itt is egymás ellen versenyeznek. Szabadság híján A bemelegítés előtt még sike­rült szóra bírnom két „kapita­listát” a cambridge-iek közül. Egyikük, James Witter két éve végezte el az egyetemet s utolsó­éves hallgatóként vett részt a nagy versenyen. Kereskedelmi banknál dolgozik, annak ellené­re, hogy természettudományokat tanult. A nála két fejjel maga­sabb Paul Wright gazdaságtan­ból, valamint német és francia nyelvből abszolvált, s most tőzs­deügynök, multinacionális válla­latokkal foglalkozik, ő 1983-ban képviselte egyeteme színeit a Temzén. Nagyon örülnek, hogy újra bekerülhetnek a híres nyol­casba, remélik, nem vallanak szé­gyent. Egyébként a vasárnapi nemzetközi versenyen a Velencei­tavon már nem lehetnek ott, mert hétfőn dolgozniuk kell s nincs több szabadságuk. Ami a versenyt magát illeti, úgy kezdődött, hogy késett a start. (Pedig a Szentendrei-Duna-ágban a felszabadulás óta nem rendez­tek evezősversenyt.) Helyette mo­torcsónak jött végig a pályán, s egy markáns hang közölte, hogy az oxfordiak, hajójának műszaki hibája miatt negyed órával ké­sőbb kezdődik a verseny. (Tudni kell ehhez, hogy az oxfordiak is magyar hajóban versenyeztek) Negyed óra elteltével Buda felől újabb motorcsónak jött, több üres kétpárevezőst vontatva, majd újabb húsz perc múlva, a Viseg­­rád felől érkező sétahajó úszott végig méltóságteljesen a kijelölt és senki által nem biztosított ver­senypályán. Még később, koca­evezősök kötötték le a parti sé­tányon egyre türelmetlenebb nagyérdemű figyelmét. Közben csomagolt a rádiós stáb, akik egy órát szenteltek volna műsoride­jükből a nem mindennapi cseme­gének. Szép, nagy kanyar Ötvenperces késéssel aztán mégis elindult a mezőny. A Du­­na-parti sétányhoz legközelebb a cambridge-iek, közvetlenül mel­lettük az oxfordiak, majd piros, fehér és zöld szerelésben a Cse­pel, valamint a Műegyetem Uni­­versitas nevű első és második csapata. Négy perc tíz másodperc elteltével az Universitas első csa­pata érkezett a képzeletbeli cél­ba, megelőzve a Csepelt és az Universitas B­L Jó két hajó­hosszal követték őket az oxfordi s szorosan rajtuk a cambridge-i nyolcasok. Két perccel a befutó után be­szélgettem újra Jeffrey Eastern­­nel, a cambridge-i sportigazga­tóval. Csalódását nem titkolva, egyetértett azzal, ho­gy nem volt abszolút korrekt a verseny. A rendezők ugyanis azért rakták a két angol egységet a parthoz közelebbi pályákra, hogy a kö­zönség jobban lássa őket, s egy­másra is jobban figyelhessenek. Igen ám, csakhogy — mivel a Duna itt szép nagyot kanyarodik — a külső pályákon feltételezhe­tően ezer méternél többet kel­lett evezni. A Temzén, ahol négy mérföld hagyományosan a ver­seny hossza, több kanyar van,­­s így táv közben az esélyek ki­egyenlítődnek ... Nagy tragédia azonban nem történt, mondták később az ox­fordiak, mert Cambridge-t megint legyőzték. Igaz, válaszol­tak az odavalósiak, ebben közre­játszott az is, hogy a finisben jóformán leálltak, annyira közel került egymáshoz a két hajó­­ azon való igyekezetükben, hogy a meglehetősen nagy ívű kanyart valamelyest kiegyenesíthessék. Kertész Péter Az előzmények se hétközna­piak. Kora reggel Menner Tibor, a Szecsuán Étterem helyettes ve­zetője állít meg az utcán, s kér­dezi, találkozunk-e egy órakor a Kőér utcában? Mondom, talál­kozunk, de nem egykor, hanem délután hatkor. Vita nincs, meg­nézzük a pénteki sportlapot, ott egyértelműen áll: „__Kőér u., 13...’' Mit lehet itt tenni? Felhí­vom dr. Szívós Istvánt. Nincs ott­hon. Lement újságért. A felesége azonban kedvesen mondja, hogy a férje négyre megy le az uszo­dába. Innen már egyszerű a kö­vetkeztetés: a 18 órá­s helyes időpont. Hat előtt néhány perccel már sokan vannak a Spartacus-uszo­­dában. Legalábbis, a megszokott­hoz képest. Vagy félezren várják a kezdést. Vannak persze szurko­lók is, ám a többség bennfentes Nem először lát labdát és vizet egyszerre. Érkezik Gyarmati De­zső , egyenesen Szegedről. Nem túlontúl boldog, hogy csapata a BVSC, kikapott, ám gyorsan meg­egyezünk abban, hogy Szegeden egy góllal ki lehet kapni. Elvégre jó az ottani csapat. Nemes Gábor, a Vasas kapusa se lelkendezik. Őket a Bp. Honvéd verte meg Magyarázata tárgyszerű és min­den igényt kielégít: „Rosszul ját­szottunk ....” Aztán jönnek­ még sokan, ám csak kevesen figyelnek rájuk. El­kezdődött ugyanis a meccs. Min­den várakozással ellentétesen. Gyorsan vezet két góllal a Bp. Spartacus, s a negyed vége 4—1. Dr. Szívós István csak néz maga elé, segítője, Juhász Károly, se te­het többet, mint elmélyülten az állat dörzsölt És a folytatás se hoz változást, a második negyed végén már 7—2 az állás. A har­madik negyed ugyan az FTC-é (két gólt lőnek és egyet se kap­nak), ám nincs, akinek kétségei lennének, melyik csapat nyeri a meccset. A Bp. Spartacus N­—5-re győz, úgy, hogy nincs más dolga, mint kihasználni az FTC hibáit. Ezt pedig érett csapathoz mél­tóan könyörtelenül meg is teszi. Jellemző, hogy mind a négy em­berelőnyéből gólt lő, míg az ellen­fél tízből nyolcat kihagy. S rá­adásul­ elhibáz még két négymé­terest is. A lefújás után nincs vita, nincs veszekedés, ok sincs az indula­tokra. Az egyik játékvezető, Pék Gyula örömmel könyveli ezt el. Bevallja, tartott ettől a meccstől. Most már belátja — érvel —, fe­lesleges volt aggódnia. De ki hit­te volna, hogy ilyen simán kide­rül, ki a jobb ezen az estén? A Bp. Spartacus pólósai már felöltözve az előcsarnokban, zöld­fehér játékosokat még szóval tartja dr. Szívós István. Mit lehet ilyenkor mondani? — kérdezem magamtól, ám tapintatom na­gyobb a kíváncsiságomnál, nem lépek közelebb a beszélgetőkhöz. Vasárnap aztán újra felhívom dr. Szívós Istvánt. (Hiába, ez ná­lam egy ilyen hét vége ...) — Hogy mit mondtam a játé­kosoknak? — kérdez vissza. —­ A játékról semmit. Arról rögtön a lefújás után nem érdemes beszél­ni. Csak nyugtatgattam őket, hogy ne essenek pánikba. A hibákat Magyar Nemzet A NOB elnöke Moszkvába készül Samaranch szerint „rendkívüli’* a KNDK-nak tett ajánlat Pólórangadó a Kőér utcában Nyert a Bp . , nem húsul az FTC Szalay Péter, az MTI kiküldött munkatársa jelenti Várnából. Vasárnap délelőtt Várnában, a 13.­­ritmikus sportgimnasztikai világbajnokság döntői előtt saj­tókonferenciát tartott Juan An­tonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke. Kérdésekre válaszolva J. A. Sa­maranch ismételten kijelentette, hogy a Koreai NDK az olimpiai mozgalom történetében rendkí­vülinek minősíthető ajánlatot ka­pott, amikor a NOB felkínálta, hogy társrendezőként kapcsolód­jon be a nyári játékok lebonyolí­tásába. Reményét fejezte ki, hogy a KNDK elfogadja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ajánlatát, s a jövő évi nyári játékokon a NOB mind a 167 tagállama képvisel­teti magát. Felhívta a figyelmet arra, hogy a NOB meghívását az elkövetkezendő 4 hónapban a NOB tagállamai álláspontjuknak, helyzetüknek megfelelően elfo­gadhatják és vissza is utasíthat­ják. Amennyiben viszont egy or­szág a meghívást elfogadja, de azután mégis a visszalépés mel­lett határoz, büntetésre számít­hat Ezek utá­n a NOB elnöke is­mertette idei útitervét. Szuhumi, a szocialista­ országok sportveze­tőinek hétfőn kezdődő értekez­lete után Kanadába utazik, Cal­­garyba, ahol egy új olimpiai lé­tesítmény, a fedett gyorskorcso­lya-stadion megnyitásán vesz részt onnan Washingtonba, Athénba, Szöulba, Kantonba és Tokióba tart. Az­­MTI munkatársa megkér­dezte a NOB elnökét: Igaz-e, hogy találkozási lehetőséget kért Mihail Gorbacsovtól, az SZKP KB főtitkárától? Válasza így hangzott: — Valóban levelet írtam Gor­bacsov úrnak, amelyben arra kértem, tegye lehetővé találko­zónkat, lehetőleg még az idén. Levelemre már választ is kap­tam, Mihail Gorbacsov arról tá­jékoztatott, hogy hamarosan sor kerülhet megbeszélésünkre, Moszkvá­ban, ahová mindig szíve­sen utazok, hiszen hosszabb ideig itt tevékenykedtem, hazám, Spa­nyolország nagyköveteként. A sajtókonferencia végén Ivan Szlavkov bejelentette: rövidesen összeül a Bolgár Olimpiai Bizott­ság, és dönt az 1988. évi nyári olimpiai játékokon való részvé­telről. Hozzátette, nem lehet aka­dálya Bulgária részvételének a nyári játékokon. A TASZSZ kommentárja Szántó András, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: A Nemzeti Olimpiai Bizottságnak mindent el kell követnie azért, hogy ne mélyüljön tovább a nemzetközi olimpiai mozgalom válsága - írja kommentárjában a TASZSZ, a szov­jet hírügynökség. A héten a NOB 167 állam nemze­ti olimpiai bizottságainak küldte el a meghívókat az 1988-as nyári játé­kokra, s erre az egyes országoknak jövő év január 17-ig kell válaszol­niuk. A NOB vezetőinek nyilatkoza­tait derűlátás hatja át, abban bíz­nak, hogy a jövő évi nyári játékokat sikerül minden idők legnagyobb részvételű versenyévé tenni. Ettől azonban — írja ebből az alkalomból a TASZSZ — nem javul a helyzet a Koreai NDK és Dél-Korea képvise­lőinek tárgyalásain. Ezek akarva-akaratlanul politikai jellegűvé váltak, s bár a NOB sok­szor az Olimpiai Chartát is figyelee­men kívü­l hagyva tett engedménye­ket, a megoldás kulcsa továbbra is Phenjan és Szöul kezében marad. Az olimpiai mozgalom gondjai 1976-ban kezdődtek, amikor a mont­­reáli játékokat egy sor afrikai or­szág bojkottálta, s azóta, ez a vál­ság tovább mélyül. Ennek a folya­matnak a feltartóztatása maximális erőfeszítéseket igényelt A vita arról, hogy közös rendezés esetén hogyan osszák meg a sport­ágakat, csak elfedi az érintettek po­litikai érdekeinek ütközését. E konf­liktus a kettészakított ország külön­leges helyzetéből fakad. Éppen ezért — hangsúlyozza a szov­jet hírügynökség — a­­NOB baden­­badeni döntése, amellyel Szöulnak adta az 1988-as nyári játékok rende­zési jogát, politikai döntés volt — és hibás. Ezért a NOB-nak újabb ülést kell tartania, hogy a hátralévő néhány hónap alatt megoldódjanak a prob­lémák, s ne legyen kérdés, hova is kell a jegyeket megváltani. Minden egyes nap — fejeződik be a TASZSZ kommentárja — csak tovább mélyíti a válságot. Dr. Spartacus—FTC, a Kőér utcában. A pólóban ez rangadó­nak számít annak ellenére, hogy már a bajnokság második játék­napján szembekerül egymással a két csapat. Mert ugye, a Bp. Spar­tacus volt tavaly a „meglepetés­­csapat”, nem hiába készülhet most a KEK-sorozatra. A Fradi pedig ... Az a Fradi. Mindig min­denütt, valamennyi labdajáték­ban, ők is tudják. Egy csapatot köny­­nyen összehozza a győzelem, ám nem szabad, hogy a vereség szét­rázza. Nincs baj nálunk. Az uszo­dából a Fradi-pálya éttermébe mentünk, együtt vacsoráztunk — szombat este lévén, nagy dolog ez egy csapatnál —, s beszélgettünk. A vereség rossz dolog, de ez az este jól sikerült. Tavaly ilyen esetben napokig a különféle klik­kek összebékítésével kellett vol­na foglalkoznom, most erre nem lesz szükség. Megyünk tovább, ahogy terveztük Jó játékosok vannak nálunk, nem lesz semmi baj.Csak még azt is meg kell szokniuk, hogy senkit se minősít az, hogy kezd-e a vízben vagy csak később áll be. Külföldön ez már nem gond, nekünk is termé­szetes kell, hogy legyen. Egy csa­pat tizenhárom játékosból áll, a benevezettekből. És most az FTC- ben tizenhárom első osztályú pó­lós van. Hát ez volt a helyzet a máso­dik forduló rangadóján. Ott, ahol simán nyert a Bp. Spartacus, ám a vesztes is sportemberekből állt Vita, veszekedés, egymásra muto­gatás nélkül osztoztak — ezúttal — a kudarcban. Malonyai Péter Az OB I­­2. fordulójának továb­bi eredményei: Bp. Honvéd—Va­sas 6—5, Tatabánya—II. Dózsa 0— 7, Tungsram SC—Kecskemét 16— 6, Szeged—BVSC 11—10, Eger- Szentes 9—14 és OSC—Szolnok 7—12. Két forduló után a Tungsram SC, a Szentes és a Szolnok száz­­százalékos, azaz 4 pontos. (FELKÉSZÜLÉSI) csendélet (Tettamanti Béla rajza) Totóeredmények 1. Bayer Leverkusen—Hannover 1 2. Nürnberg—B. Mönchengladbach 1 3. Hamburg—VfL Bochum x 4. Essen—Ulm 1 9. Meppen—St. Gaull x 6. Remscheid—Blau-Weiss 90 x 7. Düsseldorf—Oberhausen 1 8. Como—Internazionale 1 9. Milan—Florentine 9 10. Pescara—Pisa I 11. Torino—Sampdoria 1­­12. Verona—Avellino 1 13. Bologna—Udinese 1 14. Taranto—Atalanta x is. Sambenedettese—Lecce 1 15. Cremonese—Modena x Tenisz OB Csurgó triplázott a Szigeten Nyolcnapos sorozat után va­sárnap a margitszigeti Dózsa­­stadionban befejeződött a Senior Kupáért kiírt országos tenisz­­bajnokság. A hét végi finálék végképp igazolták a verseny, köz­ben egyre jobban érvényesülő tendenciát: míg a korábbi esz­tendőkben csak egy-egy képvise­lővel jelentkezett a legjobbak között a fiatalok korosztálya, ed­dig az idén a tizenévesek meg­hódították a mezőnyt, s átvették a hatalmat. A bajnokság felfedezettjének a csupamosoly Csurgó Virág szá­mít, aki két hónappal tizenötö­dik születésnapja előtt ritka bra­vúrt vitt véghez: három szám­ban állt rajthoz a felnőttek me­zőnyében, s mindhárom szám­ban aranyérmes lett. (Nyáron — első éves serdülőként — nem sa­ját korcsoportjában, hanem az ifjúságiak mezőnyében indította a klubja a korosztályos magyar bajnokságon, s akkor még az számított szenzációnak, hogy az ifjúságiak között diadalmasko­dott..­.) A Bp. Spartacus fiatal­ja a szombati döntőben az új­pesti Rózsavölgyi Éva ellen vert helyzetből fordított, s 1—6, 7—5, 6—0 arányban nyert. Vasárnap előbb Szikszay R. társaként a női párosban gyarapította arany­érmei számát (6—3, 7—5 a­ Turi, Noszály A. duó ellen), majd zá­rásként a vegyes párosban Mar­kovits László oldalán triplázott (6—2, 6—4 a klubtárs Szikszay­­testvérek ellen). Markovits egyébként férfipárosban is első lett (Köves Gáborral 6—1,­6—3, 6—7, 7—5 arányban nyerték a Bp. Spartacus házi rangadóját a Kiss, Guti egység ellen). Aligha kétséges azonban, hogy az 1986. évi egyéni győztes szívesen oda­adta volna ezt a két bajnoki cí­met, ha megvédhette volna ta­valyi elsőségét__ Ettől a lehetőségtől már ko­rábban elesett, hiszen a százha­lombattai színekben versenyző Nagy Gy. a második fordulóban elbúcsúztatta, ám később a meg­lepetésember is kiesett A bajno­ki címért két MTK-VM-tenisze­ző vetélkedett, s végül a színe­sebben játszó, magabiztosabbnak tűnő Lányi András 6—3, 6—1, 7—6 arányban verte Vágó Lász­lót, megszerezve ezzel a magyar teniszsport kilencvenedik bajno­ki címét­ ­i­s.) Szolnok: három pont előny A labdarúgó NB II. 9. forduló­jában a Szolnok a Czabán Samu téren legyőzte a Bp. Volánt, így előnye az élen már három pont Eredmények: Szolnok—Bp. Vo­lán 1—0 (1—0). Czabán Samu tér, 2000 néző, vezette: Plasek. Gól: László. Ajka—III. Ker. TTVE 0—0. Aj­ka, 2300 néző, vezette: Kiss G. Komló—Kecskemét 2—­1 (1—0). Kecskemét 3000 néző, vezette: Hazafi Gólok: Huber, Réfi (tizen­egyesből) illetve Rácz. Diósgyőr—Veszprém 2—1 (1—0). Diósgyőr, 3000 néző, vezette: Storm­er. Gólok: Köln, Huszák, illetve Gáspár (tizenegyesből.) Eger—Szekszárd 5—0 (4—0). Eger, 1200 néző, vezette: Bogyó. Gólok: Simon (2), Fegyverneki, Juhász, Tatár. Kiállítva: Hahn (Szekszárd) a 64. percben. Szeged—Kazincbarcika 1—0 (0—0). Szeged, 1500 néző, vezette: Divinyi. Gól: dr. Kovács. Kiállít­va: Balogh (Kazincbarcika) az 57. percben. Salgótarján— Metripond 1—1 (1—0). Salgótarján, 2500 néző, ve­zette: Horváth Gy. Gólok: Sváb illetve Bárány. Nagykanizsa—Ózd 1—0 (0—0). Nagykanizsa, 1200 néző, vezette: Hamar. Gól: Muzsi. Ganz-MÁVAG.—Nyíregyháza 2—0 (0—0). Kőbányai út 1400 né­ző, vezette: Szabó L. Gólok: Lilik (2). Dunaújváros—Csepel 2—1 (2—0). Dunaújváros, 3000 néző, vezette: Molnár L. Gólok: Leha­tó (2, egyet tizenegyesből) illetve Horváth. Az NB II állóan 1.Szolnok 9 71 120-10­15 2.Komló 9 52 218-1112 3.Csepel 9 6mm313- 812 4.Ózd 9 43 211- 711 5.Bp. Volán 9 51 310- 811 6.Veszprém 9 42 311- 810 7.HI. ker. TTVE 9 26 110- 910 8.Diósgyőr 9 5mm411-1210 9.Salgótarján 9 33 3­13-129 10.Dunaújváros 9 41 412-119 11.Szeged 9 41 4­8- 89 12.Metripond 9 32 415-140 13.Ajka 9 24 3 9- 98 14.Eger 9 24 315-168 15.Nyíregyháza 9 32 412-151 16.Kecskemét 9 42 510-148 17.Ganz-MÁVAG 9 22 410-116 18.Szekszárd 9 22­­ 7-166 19.Kazincbarcika 9 21 6 5- 95 20.Nagykanizsa 9 21 0 4-165 SPORTNAPLÓ Magyar sikerekkel ért véget a gyor­sasági motoros Béke és Barátság Kupa. A frohburgi futam után kide­rült, hogy Hagymási Lajos és Csősz Attila első lett kategóriájában,­ a spé­cies gépek csapatversenyében pedig Magyarország végzett az élen... Juhász Károly harmadik lett Hockenheimben, a gyorsasági motoros EB újabb futamán, így to­vábbra is­ az élen áll (62 pont) a pontversenyben a 80 kcm-esek kö­zött, két spanyol,­­Mirales (57) és Criville (56) előtt. A Hungalu ATSC sorrendben har­madszor nyerte meg a női röplabda Hungalu Kupát. Az almásfüzitői döntőben: Hungaly ATSC—Olocnouc 3:1. Prost a csúcstartó A francia Alain Prost (McLa­ren) nyerte meg a Forma–1-es autós-világbajnokság estorili fu­tamát, s ezzel csúcstartó lett: ez volt a 28. futamgyőzelme. (Eddig a brit Jackie Stewart 27 első hellyel vezetett.) Az összetettben az Estorilban harmadik helyen végzett brazil Nelson Piquet (Williams) áll az élen 67 ponttal. A cselgáncsozók országos bajnok­ságát a hét végén rendezték meg a Körcsarnokban. A győztesek (10 kö­től f elfelé): Csernoviczky (Tatabá­nya), Farkas (Bp. Honvéd), Nagy (H. Kilián FSE), Németh (Bp. Spar­tacus), Tóth L. (O. Dózsa), Varga (Bp. Honvéd), Dubovszky (Bp. Spar­tacus). Az abszolút kategóriában Dubovszky lett az első. Panova aranyérmes Várnában, a ritmikus sport­gimnasztika világbajnokságon a bolgár Bianka Panova volt a sztár, öt aranyérmet szerzett: összetettben és a négy szerrel­­ holtversenyben. Buzogánnyal Anna Kocsnyeva, szalaggal Tat­jana Drucsinyina, karikával Ma­rina Lobacs (mind Szovjetunió), kötéllel pedig honfitársa, Adriana Dunavszka, lett még világbajnok. A magyarok közül Sintcó And­rea remekül szerepelt. Összetett­ben 9. lett, buzogánnyal és kari­kával az 5., kötéllel és szalaggal pedig a 7. helyen végzett.

Next