Magyar Nemzet, 1989. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1989-12-01 / 283. szám
2 Mamival tadénténk telexeMoszkvában tájékoztatja a szovjet elnök a VSZ-tagállamok vezetőit Moszkva, november 30. December elején Moszkvában találkozót tartanak a Varsói Szerződés tagállamainak vezetői — jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján Jurij Gremitszkih. A szovjet külügyi szóvivő elmondta, hogy Mihail Gorbacsov ezen tájékoztatni fogja a szövetséges országok képviselőit George Bush-sal folytatott eszmecseréi eredményeiről. Az egyeztető megbeszélésekre feltehetőleg hétfőn kerül sor, Gorbacsov és Mitterrand kijevi találkozóját megelőzően. A kelet-európai helyzet, amelyről minden bizonnyal a VSZ-tárgyalásokon is bőven esik majd szó, egyébként a szovjet tömegtájékoztatásban egyre nagyobb teret foglal el, szinte már a közelgő csúcstalálkozóval egyenértékűt. December elején, mint Moszkvában is bejelentették, a szovjet fővárosba várják hivatalos látogatásra Petar Mladenovot, a bolgár kommunisták új vezetőjét. A dolgok állása szerint ez ígérkezik a „legsimábbnak” a peresztrojka útjára lépett országok vezetőivel folytatandó egyeztetések közül — ahogy a szovjet sajtó értelmezi a Kelet- Európában végbemenő drámai folyamatokat. Időről időre kitűnik azonban, hogy az események kezdenek túllépni azokon a kereteken, amit a tömegtájékoztatás még a szocialista megújulás velejárójaként magyarázhat. Szerdán Gremitszkih Kohl kancellár „szakaszos egységtervét” utasította el egyértelműen, csütörtökön pedig a szóvivő a 68-as bevonulásról fogalmazott óvatosabban, mint arra Dubcek szólította fel, többek között, a Szovjetuniót. (A Moszkovszkije Novosztyi legfrissebb száma közli is a „hazájában 21 éve emigráns" politikus felhívását, hogy az NDK, Bulgária és főként a Szovjetunió is kérjen bocsánatot a bevonulásért.) Gremitszkih Adamec kormányfő szavaira reagálva fejtette ki, hogy a prágai események akkori értékelését sokban a konkrét nemzetközi helyzet határozta meg, a két blokk szembenállásának szintje. Azóta a Szovjetunióban megváltozott a szocializmusról, az államközi kapcsolatok jellegéről kialakított felfogás, s Moszkva egyértelműen elutasítja az erőszak alkalmazását, vagy az avval való fenyegetést, úgy a szövetségi rendszerek között, mint azokon belül. Adamec azon kijelentésével kapcsolatban, hogy Csehszlovákia tárgyalásokat akar kezdeni az ott tartózkodó szovjet csapatokról, Gremitszkih csak annyit mondott: hivatalos megkeresés még nem volt ez ügyben. A reformsajtó számos esetben egyértelműbben fogalmaz, mint a hivatalos szóvivő, s a lehetséges állásfoglalásokat sem kerüli meg. A Lityeraturnaja Gazeta keleteurópai tudósításaiban például Berlin és Prága kapcsán is megjegyzi: itt is és ott is heves viták, tömegkövetelések tárgya, hogy töröljék az alkotmányból a párt vezető szerepét rögzítő cikkelyt. (A téma a Szovjetunióban is napirenden van, többek között ez volt a vorkutai bányászok egyik követelése. Magyarországgal kapcsolatban a szovjet sajtó óvatosabbá vált az utóbbi időben. A pozitív példa helyett a politikai és gazdasági gondokra terelődött a hangsúly. A Pravda csütörtöki elemzése mérsékelt optimizmussal zárul ugyan, ám, előtte az olvasók a széthulló baloldal képét kapják, és egy olyan országét, ahol „a nyugati tőke behatolása a tömegtájékoztatási eszközökbe, támogatásuk számos pártnak, társaságnak, csoportnak, valamint a külföldi tartozások egyértelműen meghatározzák számos folyamat, döntés jellegét, »stílusát«.” Lambert Gábor A Vörös Hadsereg Frakció lenne az elkövető? Gyilkos merénylet az NSZ ú-ban a Deutsche Bank elnöke ellen Bonnból jelenti az MTI. Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja gyáva és kegyetlen gaztettként bélyegezte meg Alfred Herrhausennek, a Deutsche Bank elnökének meggyilkolását. A merénylők — mondotta — a haza egyik legkiválóbb fiát szemelték ki bűncselekményük áldozatának. A kancellár csütörtök délelőtt Düsseldorfban nyilatkozott, ahol beszédre készült a fémipari munkáltatók közgyűlésén. A kormányfő azonban nem mondta el tervezett beszédét, hanem azonnal visszautazott a fővárosba, hogy kifejezhesse részvétét Herrhausen családjának. „Wolfgang Bähr rohamosztag" aláírással jelentkezett gyilkos merényletének elkövetése után a Vörös Hadsereg Frakció, a RAF. Ezt Förster, a karlsruhei főállam- Ügyészség szóvivője jelentette be csütörtök délután. Herrhausen merénylőinek rövid levelét ISO méterre a tetthelytől találták meg egy robbanószerkezet alatt. A papíron a gyilkosok a RAF jelvényét tüntették fel, vagyis egy csillagot és egy Kalasnyikov típusú géppisztoly ábráját. Az államügyész azonban úgy véli, hogy a levél rövidsége elüt a RAF eddigi gyakorlatától, s így egyáltalán nem jellemző a vörös hadseregbeli gyilkosokra: ők ugyanis korábbi rajtaütéseik alkalmával mindig terjedelmes írásban fejtették ki merényleteik célját, Indokait. Herrhausen Bad Homburgban levő családi házából szolgálati gépkocsiján a majna-frankfurti bankközpontba igyekezett. Az út szélén egy kerékpárhoz erősítve elhelyezett pokolgépet a tettesek távirányítással, mintegy 150 méter távolságból hozták működésbe. A robbanás ereje teljesen szétroncsolta a bankelnök páncélozott autóját. Gépkocsivezetője — súlyos sebesülésekkel — az első jelentésekkel ellentétben mégis túlélte a gyilkos merényletet, s a körülményekhez képest jól van. A bankár testőrei, akik két másik autóban követték a szolgálati kocsit, sértetlenek maradtak. A távirányító robbanószerkezetet megtalálták annak a termálfürdős szabaidőközpontnak a parkjában, amelynek közelében az eset történt. Az egész országot megrendítő merénylet hírét a televízió nyilvánossága előtt, a Szövetségi Gyűlés, a Bundestag költségvetési vitáját megszakítva Wolfgang Schäuble belügyminiszter jelentette be. Hangsúlyozta, hogy az 58 éves, üzem- és közgazdasági végzettségű, kiemelkedő képességű bankszakember, az NSZK egyik legfiatalabb és legjobb képességű gazdasági menedzsere, egyebek között mértékadóan közreműködött a Szovjetunióhoz, Magyarországhoz és a Varsói Szerződés más államaihoz fűződő gazdasági kapcsolatok megalapozásában. Budapest nem szorul háttérbe Washington keleti politikájában - jelentette ki a Fehér Ház helyettes szóvivője Washingtonból jelenti az AFP. A felmerült nehézségek ellenére is jól haladnak és várhatóan még az év vége előtt befejeződnek a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Magyarországgal és Lengyelországgal folyó tárgyalásai a két országnak nyújtandó gazdasági segélyről — vált ismertté megbízható washingtoni forrásokból. Az IMF küldöttségei jelenleg Budapesten és Varsóban vannak. Nem tudjuk, mikor térnek vissza, ezért még "nem vonható meg a tárgyalások mérlege — közölte az IMF szóvivője, Graham Newman. „— Magyarország egyike a legnehezebb eseteknek, mert a magyarok azt gondolják, hogy gyors előrelépéseket tettek" — jegyezte meg egy szakértő. „Olyan ország ez, ahol normális körülmények között nagyon brutális intézkedéseket kellene hozni, s éppen e felemás helyzet, értelmezésbeli eltérések miatt olyan nehezek a tárgyalások" — mutattak rá a Valutaalap tárgyalóküldöttségéhez közeli források. A hírügynökség megfigyelők véleménye alapján úgy értékeli, hogy a magyar kormány habozik népszerűtlen intézkedéseket hozni, a liberális ellenzék azonban támogatja a keményebb intézkedéseket. Magyarország távolról sem szorul háttérbe az Egyesült Államok kelet-európai politikájában — jelentette ki szerdán az MTI tudósítójának kérdésére a Fehér Ház helyettes szóvivője. Roman Popaciuk arra a kérdésre, válaszolt, hogy olyan nagyobb, földrajzi helyzetük, gazdaságuk miatt fontosabb országok, mint az NDK és Csehszlovákia megindult Átalakulása nem szorítja-e háttérbe a kisebb Magyarországot. „Éppen ellenkezőleg, hangoztatta a fehér házi szóvivő: a magyarok, akárcsak a lengyelek, büszkék lehetnek arra, hogy kezdeményezőként a változások élvonalában voltak, s éppen az ő példájukat követi az NDK, Csehszlovákia és — kisebb mértékben — Bulgária. Az amerikai politika nem emel ki egyetlen országot sem a térségben.” 0 (Kairó, MTI) Az Arab Liga rendkívüli külügyminiszteri tanácskozása csütörtök este befejezte a PFSZ kérésére tartott kétnapos tuniszi ülését. A 22 tagállam képviselői felhívással fordultak Gorbacsovhoz és Bushhoz. Magyar Nemzet Csehszlovákiában is bontják a vasfüggönyt Prága, november 30. Csehszlovákiát két évtizeden át olyan politikai maffia tartotta hatalmában, amelynek urallmát Franco, spanyol fasiszta rendszerének utolsó tizenöt évéhezlehet hasonlítani — jelentette ki prágai nemzetközi sajtókonferenciáján Valtr Komarek akadémikus, a Prognosztikai Intézet igazgatója. A Polgári Fórum fő gazdasági szakembere és a kormányfői poszt egyik legvalószínűbb várományosa elmondotta: az 1968. után uralomra jutott szűk csoport mintegy négyszázezres elnyomó pártos állami apparátust épített ki, ezzel, valamint Brezsnyev és a szovjet tankok támogatásával félemlítettek meg tizenötmillió embert. Gorbacsov főtitkárrá választása után a csehszlovák vezetés nehéz helyzetbe került, a hatalom pánikba esett, reagálásai egyre görcsösebbek lettek, a korábban bevált politikai és gazdasági elnyomást a fizikai váltotta fel, az egész rendszer egyre inkább fasiszta diktatúrához kezdett hasonlítani, magyarázta az akadémikus. Komarek a hatalmi maffia tipikus képviselőjének nevezte Miroslav Stepan prágai pártvezetőt, aki mint mondotta, egy év óta modern fegyveres harcot indított a lakosság ellen. Az akadémikus szerint a csehszlovákiai folyamat történelmileg viszszafordíthatatlanná vált, de mivel a hatalmi struktúra egyelőre érintetlen, s csupán a háttérbe szorult, megkísérelheti, hogy visszaszerezze uralmát. Megfigyelők egyetértenek Komarek helyzetértékelésével és éppen a visszarendeződés megakadályozása szempontjából tartják jelentős lépésnek, hogy a parlament, teljesítve a Polgári Fórum követeléseit, törölte az alkotmányból a CSKP vezető szerepére, a marxizmus-leninizmus monopóliumára vonatkozó részeket. Azt is biztató jelként értékelik, hogy Adamec kormányfő szerda esti televíziós beszédében az érintett VSZ-tagországoknak az 1968-as csehszlovákiai katonai beavatkozás közös megvitatását és a kérdés politikai lezárását, saját kormányának pedig azt javasolta, fogadjon el elvi állásfoglalást a két évtizeddel ezelőtti lépéssel kapcsolatban. És végül még egy, a valóban új Csehszlovákiáról tanúskodó fejlemény: a prágai kabinet csütörtökön úgy döntött, hogy azonnali hatállyal megkezdik a műszaki zár felszámolását a csehszlovák—osztrák határon ... Láng Péter Párizsból jelenti az MTI. Alexander Dubcek fontos szerepet tölthet be a csehszlovák politikai életben, akár az ország elnöke is lehet, „ha az ország népe is úgy akarja”. Ezt Vagyim Zaglagyin, Gorbacsov külpolitikai tanácsadója jelentette ki egy interjúban, amelyet Olaszországból adott csütörtökön a monte-carlói rádiónak. Visszatér a román exuralkodó? Washington csökkenti érintkezéseit Bukaresttel Bécsből jelenti a Reuter. Mihály volt román király kijelentette, hogy helyreállítaná a demokráciát hazájában, ha visszatérhetne. Az exkirály a bécsi Kurierben csütörtökön megjelent interjújában azt mondta, hogy Nicolae Ceausescu román államfőt csak saját hatalmának megőrzése érdekli, a román nép szükségleteivel nem törődik. „Szomorúság fog el a román nép elnyomása miatt” — tette hozzá. Románia legutolsó királya, akit 1947-ben kényszerítettek lemondásra, kizártnak nevezett egy Ceausescu-ellenes puccsot. Viszszatérésének lehetőségeiről a jelenleg Svájcban élő volt román uralkodó nem tudott nyilatkozni. Azt azonban elmondta, hogy hazájában alkotmányos monarcitát, politikai szabadságot és piacgazdaságot teremtene. Mihály a hét elején arra szólította fel a nagyhatalmak vezetőit, hogy máltai csúcstalálkozójukon ne felejtsék el a románokat. Az amerikai kormány csökkentette kapcsolatait a román kormánnyal, mert kilátástalannak bizonyultak erőfeszítései az emberi jogi helyzet javítására. Erről beszélt csütörtökön az MTI tudósítójának kérdésére Raymond Seitz, az európai kérdésekért felelős külügyminiszter-helyettes. Mint mondotta, az emberi jogok súlyos helyzetét ismételten felvetették a román kormánynál, ám semmiféle változást nem sikerült elérni, így a diplomáciai érintkezések csökkentek. Kevésbé az egyes kelet-európai országokról kívánatos tárgyalni a csúcstalálkozón, mint a nagyobb összefüggésekről, jelentette ki George Bush amerikai elnök. Bush röviddel Máltára való elutazása előtt néhány amerikai újságírónak nyilatkozott, a beszélgetésről csütörtökön a The Wall Street Journal számolt be. Bush az interjúban kijelentette: Csehszlovákiában elkerülhetetlenek a választások, de az ország még nem alakult át eléggé ahhoz, hogy olyan amerikai támogatást kapjon, mint Lengyelország és Magyarország. Szeretném, ha Románia is a (kelet-európai) új világhoz tartozna, s nem tagadná meg népétől a függetlenséghez és a szabadsághoz való jogot.” Vezető amerikai személyiség hosszú idő után először bírálta nyilvánosan a román vezetést. A moszkvai törvényhozók döntését követően ismét éleződik a feszültség Karabahban Moszkvából jelenti az MTI. A Karabahról hozott moszkvai legfelső tanácsi döntés változatlanul feszültségben tartja Örményországot és hatalmas tiltakozást vált ki. A szerdai 300 ezres nagygyűlést követően az események súlypontja az örmény parlamentre tevődött át, amely csütörtökön felújította szeptemberben félbeszakított üllészakát. Az Örmény Legfelső Tanács épülete előtt csütörtökön tízezrek hallgatták a hangosbeszélők közvetítette vitát, de másutt szüneteltek a nagygyűlések, mert a tévé egyenesben közvetítette a Karabah-vita törvényhozási fejleményeit. Az MTI-nek az Armenpresz örmény hírügynökségtől kapott információ szerint a jereváni parlamentben felszólalók élesen elítélik a moszkvai határozatot, amely megítélésük szerint nem jelent kiutat a kialakult helyzetből. A Moszkvából visszaérkezett képviselők arról számolnak be, hogy e dokumentumot szinte puccsszerűen, zárt ajtók mellett fogadták el, közvetlenül az ülésszak vége előtt. A képviselőknek nem volt lehetőségük előzetesen tanulmányozni a dokumentumtervezetet. Az Armenpresz munkatársainak értékelése szerint e sietség kizárólag azzal magyarázható, hogy Gorbacsovnak valamit fel kell mutatnia Karabah kapcsán a Bush elnökkel való találkozásakor, hiszen a szovjet külügyminisztérium a közelmúltban élesen elítélte a washingtoni szenátus karabahi állásfoglalását. Örményországban már szerdán részleges sztrájkok voltak, s az Örmény Nemzeti Mozgalom kezdeményezésére szervezett nagygyűlésen országos sztrájkra hívtak fel. A csütörtökön kezdődött munkabeszüntetés «- csak a létfontosságú közüzemek, folyamatos termelési technológiával működő gyárak dolgoznak —■ addig tart, amíg a köztársaság Legfelső Tanácsa nem hoz megfelelő határozatot a Karabah-hegyvidék hovatartozását illetően. Eközben változatlanul tart az azerbajdzsáni blokád. Harmadik napja egyetlen teherszerelvény sem érkezett a szomszédos köztársaságon keresztül. Az Armenpresz tájékoztatója szerint Karabahban változatlanul tartanak az összecsapások, mi több, Jerevánba olyan hírek érkeznek, hogy az azerbajdzsániak katonai erődemonstrációt tartanak a két köztársaság határán. A CIA szerint aktívabb lett a szovjet hírszerzés Washingtonból jelenti a Reuter. A szovjet hírszerzés Mihail Gorbacsov hatalomra kerülése óta kevésbé konfrontációs jellegű, viszont aktívabb, és nagy éberséget követel az amerikai hírszerzés részéről — jelentette ki szerdán William Webster, az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA) főnöke. Webster szerint a CIA a világ minden részében azt tapasztalja, hogy a szovjetek sokkal nagyobb erőfeszítést tesznek az amerikai diplomaták és hírszerzők beszervezésére. Viszont kerülik az olyan durva dolgokat, amelyekből nagy botrányok lehetnének a sajtóban. Az AP megjegyzi, hogy Webster több kijelentése — amelyek az amerikai országos sajtóklubban hangzottak el— nyilvánvalóan azt a célt szolgálják, hogy megóvják a CIA-t a költségvetési támogatás csökkentésétől, ami most reálisan fenyegeti. Reformtár Sok és kevés Egyszerre túl sok és túl kevés a reform Kelet-Európában. Lengyelországot és Magyarországot, a „bezzeg államokat” még mindig példaként idézik a nyugati elemzések, de a napi tudósítások elmossák a különbségeket. Ismét csoporttá gyúrják a keleti tömböt, mint forrongó reformközösséget, szenzációként tálalva Zsivkov megbuktatását, a berlini faltörést, a prágai tavaszköszöntőt. Minden változásnak reformként való feltüntetése azonban értelmezhetetlenné teszi magát a reformot, amelyet az elmúlt negyven év gazdaságpolitikai mutatványai is eleve lejáratott fogalommá tettek. Még nem, már nem Szó sincs reformról, véli Robert Samuelson a The Washington Postban. Szerinte az, ami Kelet- Európában történik, már régen nem reform, hanem forradalom, még akkor is, ha mindez békésen zajlik. A kettő különbsége nemcsak a folyamat kimenetelének a bizonytalanságában van; az utóbbi jóval több meglepetést tartogat. Az eltérést ő sokkal inkább abban leli, hogy a reform „könnyedebb folyamat”, amely a meglevő politikai és gazdasági rendszeren belül próbálja feldolgozni, kezelni, asszimilálni az új , realitásokat. Samuelson megítélésében immár ennél többről van szó régiónkban: a kelet-európai országok nemcsak az egypárti uralmat cserélik fel a demokráciára, nem egyszerűen csak a központosított gazdaságirányítás rendszeréből haladnak a piacgazdaság felé, vagy netán csak kulturális, gazdasági, fizikai elszigeteltségüket adják fel a Nyugattal szemben, hanem mindezt egyszerre teszik. E három változás egyidejűsége teszi Samuelson számára forradalmivá a keleteurópai változásokat. Mindez azonban még távolról sem ilyen kristálytiszta, egyelőre inkább a „még nem, már nem" helyzet a jellemző. Csakhogy éppen a reform és a forradalom tusája határozhatja meg Kelet-Európa jövőbeni sorsát, elsősorban is egységét, partneri vagy periférikus bekapcsolódását egy sokkal átfogóbb világgazdasági, világpolitikai „forradalomba”. Nemcsak a kapitalizmusnak vannak még tartalékai, hanem a szocializmusnak is, így a reformpróbálkozások, a samuelsoni értelemben vett, alapvetően a rendszeren belüli változtatások lehetősége még alternatíva maradhat néhány keleteurópai ország számára. A Szovjetunió, nemcsak birodalmi görcsei miatt kénytelen ezt az utat választani, hanem azért is, mert ellentétben Kelet-Európával, a szocialista politikai, gazdasági rendszert nem külső hatalom oktrojálta Moszkvára. Csak álom A samuelsoni különbségtételt még inkább időszerűvé teszik az NDK jövőjét firtató találgatások. Berlin ugyanis úgy maradhat „Kelet-Berlin”, ha a végsőkig kitart csak a reformok mellett. A csehszlovák változások jövőjét ugyancsak ez a dilemma határozza meg. Prágai vezető közgazdászok szerint, országuk gazdasági helyzete egyelőre jobb mint a szomszédoké, így rövid távon nem a gazdasági változások lesznek napirenden. Ráadásul a helyi peresztrojka, a prestavica eddigi tétova lépéseit amennyiben egy erőteljesebb, felpörgetett reform váltja fel, netán csak az eddig szavakban, vagy papíron meglevő intézkedések válnak valóban gyakorlattá, úgy látványosan javulhat a csehszlovák gazdaság helyzete. Komarek, a prognosztikai intézet vezetője, akit Prágában a kormányfői poszt egyik igen esélyes várományosának tartanak, azonban inkább a hagyományos reformerekhez tartozik, aki megrekedhet az „ember arcú szocializmus" határain belül. A tradicionális jelző — amely kelt-európai közgazdászoktól származik — a samuelsoni értelemben vett reformert takarja, aki a gazdaság vertikális kapcsolataiban gondolkodik, számára a reform elsősorban a centralizációdecentralizáció kérdése, amelynek a végeredménye egyfajta irányított, szocialista piacgazdaság. Ilyen ugyan még nem volt, ami persze nem jelenti azt, hogy nem is lehet. Kérdés, hogy ez hoszszú távon életképes-e, és mit tud kezdeni vele a világgazdaság. A kelet-európai változások, elsősorban is a gazdaságban így vélhetően, a közép távon továbbra is aszinkronban maradnak. A régió politikai együttműködését pusztán a reformok is erősíthetik, alapvetően megváltoztatva a Varsói Szerződés jelleget, ugyanakkor a gazdasági együttműködés a KGST dinamizálása csak diám maradhat. Annál is inkább mert, ezek az országok immár csak a Nyugathoz való kapcsolódástól remélhetik a sikert reformjaik, vagy forradalmaik számára. Ebben a vonatkozásban viszont egymással szemben is versenyhelyzetben vannak, éppen akkor, amikorra politikai-gazdasági elemzők vészterhes jövőképeket is felvázolnak. Felidézik a körzet fejlődésbeli megtorpanásához vezető múltbéli árnyakat. Ráadásul ezek az országok kénytelenek úgy keresni a kapcsolódási pontokat a világgazdasághoz, hogy közben hasonló exporttermékszerkezettel rendelkeznek: a KGST antiintegrációja ugyanis sikeresen akadályozta a komparatív előnyök kifejlődését. Felix Rohatyn, New York-i bankár, akinek átfogó segélytervét nemrégen ismertették az amerikai lapok, éppen azért tartja lényegesnek a nyugati támogatások összehangolását, mert különben csúfos vetélkedés indulhat meg Keleten. Szerinte a fejlesztési bank létrehozása, a források átgondoltabb allokációjával ezt a veszélyt is kivédené. Robert Moshbacher az európai körútról hazatérő amerikai kereskedelmi miniszter, a The Washington Post hasábjain azt hangsúlyozta, hogy a kelet-nyugati kereskedelemnek valós gazdasági kapcsolatokon kell alapulnia, nem ösztönözhetik a nyugati kormányok üzletembereiket a végtelenségig. Ezt a serkentést sokkal inkább a kelet-európai kormányoknak kell megtenniük, olyan gazdasági környezetet teremtve, amely biztatja a működőtőke-beruházásokat. Központi helyzet Mosbacher azonban hiába ágál a nyugati ösztönzés ellen, jelenleg Kelet-Európa egyetlen országa sincs olyan gazdasági helyzetben, amely tisztán gazdasági megfontolások alapján nagyobb mennyiségű működőtőke becsalogatására lenne alkalmas. Reform és forradalom egyelőre még öszszemosódik a hitelezők és a befektetők szemében. A középtávú aszinkronitás előnyeit átszövik a hosszú távú gazdasági megfontolásokon túl a politikai elképzelések is. Így válik több szempontból is kulcsfontosságúvá Lengyelország — kataszrofális gazdasági helyzete ellenére —, az NSZK számára az NDK, vélhetően Csehszlovákia is, és majdan a Baltikum. Leszakadva marad Európa lágy alsó teste: Bulgária, Románia és Jugoszlávia, amelyek külön versenyt vívhatnak a Nyugathoz tartozó fejletlenül fejlett szomszédaikkal. Magyarország így kerülhet vagy központi helyzetbe, vagy kiszorulhat a jelentéktelen végvidékre. Az Európai Közösséghez való szerves, tagszerű bekapcsolódás egyelőre még túlzottan a bizonytalan jövő kérdése. Minden ellenkező elképzelés ellenére még az előszobába való bejutásunk is gond. Éppen a The Economist elemzése mutat rá arra, hogy az EFTA-hoz való kapcsolódás bonyolultabb lehet mint az EK-tagság, hiszen az EFTA-országok sokkal inkább homogénebbek, mint a tizenkettek, gazdaságuk, piacuk fejlettebb, erősebb. Biztatást egyelőre az jelent, hogy a garanciák sorozatával sikerül Magyarországra csalogatni az átfogóbb kelet-európai üzletekben gondolkodó befektetőket, pénzügyi és egyéb szolgáltatásokat nyújtó külföldi cégeket, hogy itt nyissák meg helyi irodáikat, amelyek e későbbi kelet-európai központjaikká válhatnak. Hosszú távú és biztos garanciákat, ösztönzőket azonban éppen azzal adhatunk, ha jelenlegi lépéselőnyünket kihasználva, átfogó és átlátható egységes koncepcióként tudjuk tálalni „forradalmi változásainkat” magunk és a külvilág számára. Tisovszky János Péntek, 1989. december 1. 0 (Buenos Aires, MTI) A Szovjetunió mérsékletességre intette Kubát és Nicaraguát a Salvador Farabundo Marti frontnak nyújtott fegyveres támogatásukkal kapcsolatban — jelentette csütörtökön a Buenos Aires-i Clarín. A Szovjetunió képviselői szerdán halasztást nem tűrő, titkos tárgyalásra hívták össze Kuba és Nicaragua megbízottait Managuában. Az argentin lap szerint Kuba vállalta, hogy Nicaraguán át többé nem küld fegyvert Salvadorba. (Szófia, Reuter) A kommunista párt vezető szerepét rögzítő cikkely eltávolítását követelték a bolgár alkotmányból ellenzéki csoportok szerdán éjjel Ruszéban több ezer ember részvételével megtartott gyűlésükön. (Manila, Reuter) Katonai zendülőik — páncélosok támogatásával — elfoglalták a manilai légitámaszpont egy részét, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy államcsínyt hajtsanak végre Aquino elnökasszony ellen — jelentette be Ramos Fülöp-szigeteki védelmi miniszter.