Magyar Nemzet, 1990. június (53. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-19 / 142. szám

Kedd, 1990. június 19. Elnökválasztás, címértan, bizalmatlanság Nehezen követhető munkanap, heves szópárbajokkal Tíz percig kellett várniuk a rádióhallgatóknak és a tévénézőknek arra, hogy az újabb módi szerint az Országgyűlés elnöke köszöntse őket, számba vegye a hiányzó képviselőket és meghatározzák, hogy sürgősséggel kerüljön a képviselőház elé egyebek között a bírósági népi ülnökök meghosszabbításáról, az állam- és közbiztonságról, a bányászatról, a földről, az állami vagyonügynökségről és vagyonkezelésről, valamint a lakáscélú hitelekről szóló törvények és törvényerejű rendeletek módosítása. Továbbá a miniszterelnök javaslatára a honatyák ugyancsak megvitatják az 1990. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat módosítását. Az ülés elnöke, Szabad György bejelentette, hogy az ideiglenes köztársasági elnök javaslatot tett a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész személyére. A jelölteket meghallgatja az Országgyűlés alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottsága, s csak ezután kerülhet sor megválasztásukra. Még a napirendi pontok megtárgyalása előtt kért szót Debreczeni József (MDF) és Molnár Péter (Fidesz), akik arról vitatkoztak, nyilvánosak legyenek-e a sajtóprivatizációt vizsgáló bizottság ülései. Molnár Péter fenntartotta javaslatát, hogy az ügyrendi bizottság foglaljon állást a kérdésben. Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője, pártja nevében nyilatkozatot olvasott fel, amely szerint vállalják az önkormányzatokról és a helyhatósági választásokról szóló törvény megalkotásával összefüggő munka felgyorsítását. S ha ez sikerül, kérjék a köztársasági elnököt, ne október 14-re, hanem a lehető legközelebbi időpontra tűzze ki a helyhatósági választásokat. Orbán Viktor, a Fidesz frakcióvezetője visszautasította Kónya Imre felhívását, hangsúlyozva, hogy egyetlen pártnak sincs joga, hogy a napirendi pontok tárgyalása előtt felhívásokat intézzen a többi párthoz és a közvéleményhez. A köztársasági elnöknek joga meghatározni a helyhatósági választások idejét, s nem jó, ha a parlament ebben befolyásolná. Még az alkotmánymódosítás részletes vitája előtt Szabad György elmondta, hogy több petíció érkezett a magyarországi zsidóság nemzeti kisebbséggé történő nyilvánítása ellen. Emlékeztetett arra, hogy az eredeti törvénytervezet erről nem szól, csupán egy módosító indítványban szerepelt, amelyet egyébként a beterjesztője időközben visszavont. Ezután kezdődött az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat vitája, amelyet nehezen követhetővé tett, hogy a képviselők nem sorba vették a pontokat, hanem hol az egyikről, hol a másikról fejtették ki véleményüket. Talán a legtöbbet vitatott pont a köztársasági elnök választásának mikéntje volt. Többen viszszautasították azt a vádat, hogy ha a parlament választana elnököt, akkor az a nép feje felett született döntés lenne. Darvas Iván (SZDSZ) szerint a képviselőket éppen azért választották, hogy politikai döntéseket hozzanak és vállalják azokért a felelősséget. Németh Miklós (független) kompromisszumos javaslattal állt elő. Javasolta, hogy most a parlament válasszon elnököt, de csak két évre. Két év alatt pedig lenne idő egy véleménykérő népszavazás mgszervezésére. Németh Miklós leszögezte, hogy sem őt, sem Király Zoltánt személyes ambíciók nem fűtik a köztársaságielnök-választás során. E kompromisszumos javaslathoz csatlakozott a független képviselők csoportja is. Horn Gyula (MSZP) úgy vélte, hogy ha egy népszavazással megválasztott, az ország lakosságának bizalmát élvező személy töltené be a posztot, az egy esetleges politikai válság esetén is stabilizáló tényező lehetne. Horn Gyula alkotmánysértőnek tartotta, ha a hitoktatást bármilyen formában kötelezővé teszik. Lukács Miklós államtitkár elmondta, hogy a hitoktatás fakultatív tárgyként szerepel majd a tantervekben és a diákok, illetve szüleik szabadon dönthetnek e tárgy felvételéről. Többen szóltak hozzá ahhoz is, milyen legyen az ország címere, szerepeljen-e benne a korona. Szabad György, Kéri Kálmán, Király Béla, Zétényi Zsolt a címer és a Szent Korona történetét felelevenítve érvelt véleménye mellett. Orbán Viktor (Fidesz) a konstruktív bizalmatlansági indítvány ellen emelte fel szavát. Kifejtette, hogy bár módosító javaslatát az illetékes bizottság elvetette, igazi ellenérvet nem tudott felhozni ennek az intézménynek alkotmányossá tétele mellett. Emlékeztetett arra, hogy korábban is felhívta a figyelmet: a konstruktív bizalmatlansági indítvány Magyar Nemzet Az alkotmány forradalmától elmarad a gazdasági átalakulás üteme Eltérő vélemények a hitoktatásról és a köztársaságielnök-választás módjáról Magyarország, június 18. HOVATOVÁBB a NAPIREND előtti felszólalások válnak a parlamenti vita legérdekesebb pillanataivá. Nem volt ez másként a rendkívüli ülésszak első napján sem, amiikor a pártok — a törvénykezés helyett — éles vitában vívják meg az ország nyilvánossága előtt a pártpolitikai küzdelmeiket. Nem utolsósorban egy újabb választási kampány részeként. Mert bizony a csendes évtizedek során a kampányból igencsak kijut nekünk mostanában. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ezt szolgálja a köztársasági elnök megválasztásának módja körül kialakult vita éppúgy, mint a földtörvény módosítására vonatkozó elképzelések. S, mindez az alkotmányozás köntösébe bújtatva zajlik az önkormányzati választások, küzdelmek előszeleként. A TEGNAPI VITÁBAN feltűnően sok szó esett majdani nemzeti jelképünkről, a címerről. Érvek és ellenérvek sorakoztak egymás mellett arról, miért a koronás címer és miért a Kossuth-címer legyen nemzeti jelképünk. Szóba került a koronaőri intézmény viszszaállításának halaszthatatlansága. Az eddigiekhez hasonlóan igencsak megoszlottak a vélemények a földtörvény módosításáról, s e kérdésben egyre markánsabban fogalmazódnak meg a vélemények. Egyes megfigyelők nem tartják elképzelhetetlennek azt sem, hogy a kisgazdák álláspontjának felvállalása törést idézhet elő a kormányzati koalícióban. A részletes vita számos módosító indítványa között szó esett a konstruktív bizalmatlansági indítvány tarthatatlanságáról, a testedzés fontosságáról, és elhangzott Németh Miklós volt miniszterelnök javaslata a köztársasági elnök megválasztásának módjáról. Ennek értelmében két évre a parlament válasszon elnököt, és tekintettel az összegyűlt aláírásokra, egy népszavazás döntsön majd arról: képviselőink által vagy közvetlen módon válasszuk meg a legfőbb közjogi méltóságot. A KÉPVISELŐK meglehetősen visszafogottan nyilatkoztak a köztársasági elnök megválasztásáról. Nyilván szerepe volt ebben annak is, hogy a szocialisták 150-170 ezer aláírást gyűjtöttek össze, erről mindenki tudott, ezért meglehetősen komikusnak tűntek azok a felszólalások, amelyek figyelmen kívül hagyták ezt a tényt. A tegnapi nap során a szocialisták csak későn rukkoltak elő az aláírást tartalmazó ívekkel, ígymindenki csak várakozott. A szocialisták szótlansága miatt voltak, akik arra gyanakodtak, ezt nem is hozzák szóba, mások viszont azzal érveltek: egy múltjától szabadulni kívánó párt nem engedhet meg magának akkora erkölcsi és politikai vereséget, hogy az aktivistái által aláírt íveket nem nyújtja át a parlament elnökének. Ezért azután különféle találgatásokról lehetett hallani, hogy mely pártok csatlakoznak az aláírást gyűjtőkhöz, s egyes megfigyelők szerint, ennek nyilvánosságra hozatala újabb bombát robbanthat majd a honi közéletben. (CS. N. L.) elfogadásával egy fizikai aktus három jogkövetkezményt vonna maga után. Nevezetesen, hogy a miniszterelnöknek adott bizalom megvonásával egyidejűleg a parlamentnek bizalmat kellene szavaznia az új kormányfőnek úgy, hogy a programját a képviselők nem is ismerik. Mindez a parlament súlyos gyengülését idézné elő, s felborítaná a parlament és a kormány közötti egyensúlyt. Torgyán József, a kisgazdák frakcióvezére elsősorban a fiatal demokraták módosító javaslatait „ostorozta". Szájer József (Fidesz) a földtörvény kétharmados elfogadását szorgalmazó indítványát úgy minősítette, hogy ez elsősorban a Kisgazdapártnak kíván gondot okozni. Ugyancsak bírálta Orbán Viktornak a konstruktív bizalmatlansági intézmény bevezetése elleni javaslatát. „Érvként" a konstruktív bizalmatlansági indítvány szükségessége mellett azt hozta fel, hogy „rombolni könnyű, építeni nehéz”. Hangsúlyozta: az MDF helyesen javasolta ennek az intézménynek a beépítését az alkotmányba. Végezetül egyetlen mondattal ismét a földtörvény minősített többséggel való elfogadása ellen emelt szót, mondván, hogy „a kisgazdákat le lehet szavazni, az MDF- et le lehet szavazni, de a magyar népet nem”. Orbán Viktor reflektált Torgyán József felszólalására. Rámutatott: az alkotmánymódosítás témája elég komoly ahhoz, hogy érdemi szakmai érvek ütközzenek meg, ne pedig viccek. Áder János (Fidesz) kifogásolta, hogy nem fogadták el javaslatát a Nemzeti Bank elnökének parlament által történő megválasztására. Fodor István (független) hozzászólásában megjegyezte: az alkotmánybíróság depolitizálására jelentene minimális garanciát az a gesztus is, ha a jelölőbizottságban helyet kapna a függetlenek képviselője. Torgyán József ismét szükségesnek érezte, hogy válaszoljon Szájer József és Orbán Viktor Fidesz-s képviselőknek. Azt hangoztatta, hogy a konstruktív bizalmi indítvány témájában „csak az ő érveit rombolni könnyebb, mint építeni — voltak a jogi érvek". Az utolsó felszólaló, Raj Tamás (SZDSZ) egyebek között arról szólt, hogy a nemzetiségek parlamenti képviseletére vonatkozóan támogatja azt az indítványt, amelyben nincsenek nevesítve a nemzetiségek. A hétfői ülésnap munkáját hat óra után néhány perccel rekesztette be Szabad György, megjegyezve, hogy az alkotmánymódosítás részletes vitáját folytatja majd az Országgyűlés. Képviselők utaznak Koppenhágába A közeli papokban utazik három országgyűlési képviselő Koppenhágába arra a tanácskozásra, amely a hónap végéig tart, és témája az európai nemzetiségek jövője. Hága Antónia, Horváth Aladár és Derdák Tibor valamennyien az országgyűlés SZDSZ- frakciójának tagjai. Azért kaptak meghívást a dán fővárosba, hogy az ott zajló tanácskozáson a Kelet-Európával és szűkebben Magyarországon élő cigányság helyzetéről és perspektívájáról számoljanak be az elnyomott nemzetek napján. Természetesen szükségesnek tartják, hogy minél több kapcsolatot építsenek ki a nyugat-európai országokban található cigányszervezetek képviselőivel. Nem véletlen tehát, hogy azok a képviselők utaznak, akik egyrészt a Phralipe, másrészt a Wallenberg-egyesület, illetve -társaság tagjai. Sajnálatos viszont — miként megtudhattuk tőlük —, hogy a román hatóságok megakadályozták hasonló román delegáció részvételét a tanácskozáson. Ez annál is inkább megdöbbenti őket, mivel köztudott, hogy a marosvásárhelyi pogromot követően csak cigányokat állítottak bíróság elé, mint bűnösöket. A magyar delegáció csatlakozik a már kintiévő, és a munkában folyamatosan részt vevő küldöttséghez. Szándékaik szerint fölhívják a figyelmet a Romániában újra rendszeresített internáló táborokra, valamint előadást tartanak a magyarországi cigányság gondjairól. A hazai, mintegy félmillió cigány lakos kollektív megbélyegzettsége és a kövélemény előítélete ellen minél többet szeretnének tenni. Ez annál is inkább fontos, mivel sajnálatos módon számos jel mutatja: semmivel sem csökkent a rendszerváltással a diszkrimináció veszélye. Az európai tanácskozáson a három képviselő szeretné elérni, hogy a demokratikus államok kormányai szavatolják a kisebbségi jogok fennmaradását. El szeretnék érni, hogy nemzetközi alapítványt hozzanak létre, amely segítségével a nyelvi, oktatási, kulturális és érdekvédelmi problémák megoldását szorgalmazhatják. Fel kívánják hívni az európai közvélemény figyelmét a felbukkanó rasszista hangok és cselekmények elítélésre és segítséget kérnek a cigányság erőszakos akciója ellen, valamint a cigányközösségek rehabilitációjához. (ez. I.) Élnek itt lengyelek, örmények, görögök is... Nemzetiségje A tegnapi plénumon — nem utolsósorban a prominens zsidó származású értelmiségiek tiltakozása nyomán — ismét szóba került, a nemzetiségek közé soroltassék-e a zsidóság vagy sem. Két képviselőt kérdeztünk, mi a véleményük az eredeti javaslatról, illetőleg arról, szerintük mi a helyes álláspont ebben az érzékenyégető ügyben: a zsidóság? — Mint oly sok aktuális politikai kérdésben, ebben is a történelemből kell kiindulnunk — magyarázza Tamás Gáspár Miklós filozófus. — Annak idején Moldvában, Bukovinában, Galíciában, Besszarábiában a zsidóság nemzeti kisebbségnek számított, külön nyelvvel, szigorúan őrzött hagyományokkal. Ezzel szemben a magyar zsidóság asszimilálódott Ki a aláírások gazdája? A két független képviselő, Németh Miklós és az aláírásgyűjtést elindító Király Zoltán közös kompromisszumos javaslatával újabb epizóddal gazdagította a köztársaságielnök-választás módjáról szóló és immár több kötetre való fordulatot hozó politikai történetet. A dolog pikantériáját csak növeli, hogy közben összegyűlt a százezernél jóval több aláírás. Mi lesz ezeknek a sorsa, megtehetik-e a kezdeményezők, hogy politikai alkut kötve, félreteszik az egész paksamétát? — Jogi kötelezettsége nincs annak, aki aláírásgyűjtést kezdeményez, hogy az összegyűlt íveket beterjeszti-e a parlament elnökének vagy másként dönt — mondja Lövétei István, a Jogtudományi Intézet tudományos kutatója. — Az aláírások összegyűlte tehát még nem kötelez senkit semmire, legalábbis jogi értelemben nem. Az más kérdés, hogy erkölcsileg és politikailag milyen megítélés alá esik az, ha valaki ilyen akciót indít el, s azután meggondolja magát. A népszavazásról szóló jogszabály meghozatalakor a jogalkotó erre az esetre nem tért ki, az ilyen ügyekben általában a gyakorlat alakítja ki a követendő szabályt. Mindenesetre nem elképzelhetetlen, hogy az arra illetékes fórum könnyen az alkotmányosság szellemével összeegyeztethetetlennek találná az efféle eljárást. Egy parlamentáris országban ugyanis a demokrácia kulcsintézménye a parlament, s nem helyes, ha ilyen kampányokkal revolverezni lehet a képviselőket. Igaz, hogy a népszavazás arra szolgál, hogy a parlament visszaélésével szemben végső módon adjon a polgároknak az érdemi beleszólásra, de a kettőt visszás úgy párosítani, hogy fenyegetésként használják, kényszerhelyzet elé állítják a népszavazás kiírásával az Országgyűlést. Az effajta kampányokkal való revolverezés nem igazán egyeztethető össze a parlamentarizmussal, annak gyengítéséhez vezet. Meggondolandó az is, hogy ilyen magas szinten lehet-e játszani az emberekkel és a támogatásukat egy akcióhoz annak megfelelően felhasználni, hogy a politikai megfontolások mit diktálnak. (I. I.) Külkereskedelmi mérleg az öt hónapról Az utóbbi hetekben gyakran jelentek meg összesítések a gazdaság külkereskedelmi teljesítményéről. S ez nem véletlen, hiszen az adatok kedvezőek, optimizmusra okot adók. Az elmúlt héten az IMF vezérigazgatóhelyettese vélekedett elégedetten a külgazdasági folyamatok kedvező alakulásáról, kitérve arra, hogy a folyó fizetési mérleg 1990- re előirányzott 550 millió dolláros deficitje helyett reális célkitűzésként a 400 millió dolláros hiányt célozza meg a kormány. Igaz , a gazdaság szempontjából legalább ennyire fontos tényezőre is felhívta a figyelmet — a költségvetés 10 milliárd forintos hiányának túl nem lépése is része a „tízparancsolatnak”. Ez utóbbira nem tért ki a most kibocsátott kiskereskedelmi áruforgalmi jelentés, mely ezúttal már öt hónap adatait tartalmazza, s ha ezekhez nem párosítjuk a gazdaságra jellemző további információkat, akkor valóban maradéktalan lehet elégedettségünk. A szakminisztérium az MTI-n keresztül megküldött gyorsjelentése szerint a nem rubelelszámolású kivitel értéke az idei öt hónapban 2,3 milliárd dollárt tett ki. Ez csaknem 20 százalékkal több, mint az egy évvel korábbi. A tőkés export valamennyi területen növekedett. Az anyagok és alkatrészek kivitele például 43 százalék részarányt képvisel. Az összkivitel 28 százalékát alkotó mezőgazdasági és élelmiszeripari exportban pedig 153 millió dolláros többlet keletkezett. (Bízni kell abban, hogy az idén már nem ismétlődik meg az, ami például tavaly, mikor is málnaháborút, a rekeszek hiánya miatt barackháborút folytattak a mezőgazdasági termelők, felvásárlók, és exportőrök.) A gyorsjelentésben olvasható, hogy a fogyasztási iparcikkekből 62 millió dollár értékű áruval vittünk ki többet az előző évinél. A nem rubelelszámolású forgalom 43 százalékát az EGK-tagországokkal bonyolítjuk le, s ez a múlt évhez viszonyítva 24 százalékkal volt több. A minap a nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglal-'lkozó miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy már látható eredményei vannak a súlypontát/lelyeződésnek. Ez a tendencia az EGK-tagországokkal folyó kereskedelmünkön már az eddigi hónapokban, maholnap ezzel párhuzamosan az EFTA-tagországokkal kibontakozó, ugyancsak növekvő súlyú és arányú forgalmunkon is jól lemérhető. Valószínűleg az utolsó kétségek is eloszlanak az importliberalizálás tekintetében. A tavaly óta tovább bővített lista alapján a behozatal bővült — a tőkés import az év első öt hónapjában 3 százalékkal haladta meg a tavalyi első öthavit —, de egyre nagyobb az aránya a termelőszférát, az exportot segítő alkatrész- és anyagbeszerzéseknek. A csaknem fél évet felölelő gyorsmérlegben áll: a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek behozatala 40 millió dollárral maradt el a tavalyitól. Az egyébként tapasztalható importnövekedés viszont abból adódik, hogy energiahordozókból és villamosenergiából 44 millió dollárral vásároltunk többet, mint egy évvel ezelőtt ugyanebben az időszakban. Az emlékezetes magyar—szovjet árucsere-forgalmi jegyzőkönyv-aláírási ceremónia — a reptéren érte utol az akkori miniszterelnök-helyettes szovjet partnerét — végül is a megállapodások szerint folyó kereskedelmet hagyott jóvá. A friss adatokból kitűnik, hogy rubelelszámolású kivitelünk — igaz, ez nemcsak a Szovjetunióra vonatkozik — az év első öt hónapjában körülbelül 1,8 milliárd rubel volt, vagyis kevesebb, mint a tavalyi azonos időszakban. Főként a gépek és berendezések exportja csökkent számottevően, mintegy félmilliárd rubellel. A múlt év első öt hónapjához viszonyítva elsősorban a szovjet export esett vissza — csaknem 30 százalékkal —, de az NDK-ba is 18 százalékkal kevesebb árut szállítottunk. Ez utóbbihoz érdemes hozzáfűzni azt, amit tegnapi lapunkban nyilatkozott Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere. Ő ugyanis az NDK-ba irányuló exportunk csökkenésének okát abban is látta, hogy az NSZK-val való egyesülés előkészítése miatt változtak meg partnerünknél a feltételek, de remény van rá, hogy sikerül hamarosan olyan üzleti viszonyokat kialakítani, amelyek — immáron „egységes” márkában számolva — mindkét országnak egyformán hasznosak. (g. 1.) Hatályba lépett az amnesztia (MTI) Hétfőn hatályba lépett a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény. A jogszabály felhatalmazása szerint a végrehajtás részleteit az igazságügy-miniszter határozta meg, a belügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben. Ennek alapján délelőtt a kegyelemben részesült elítéltek első csoportjai elhagyták a fegyházakat, börtönöket és fogházakat. A kora délutáni órákig több száz elítélt kapta vissza szabadságát. Amint a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokságán az MTI munkatársát tájékoztatták: az amnesztiatörvény rendelkezései az előzetes felmérések szerint 12 ezer jogerősen szabadságvesztésre elítéltet és 120 elzárással sújtott szabálysértőt érint az országban levő 32 büntetés-végrehajtási intézet lakói közül. A büntetés-végrehajtási intézetek — a törvényjavaslat június 12-i elfogadása után — alaposan felkészültek az amnesztia végrehajtására. A büntetés-végrehajtási intézetek dolgozói a hét végén szünet nélkül készítették elő az érintettek elbocsátását, a ruhacserét, személyes holmijaik és munkabérük kiadását. A körültekintő előkészületek eredménye, hogy már hétfőn délutánig több mint 600 elítélt kapta vissza szabadságát. Június végéig várhatóan további 2500 személy részesül kegyelemben. Hétfőn a legtöbben, 247-en, az Állampuszta Börtönből és Fogházból szabadultak. A Kalocsai Fegyház és Szigorított Börtönben 102 női elítélt kapta vissza szabadságát. A Sopronkőhidai Fegyházban több mint 1100 elítélt van jelenleg, döntő többségük visszaeső bűnöző, ezért továbbra is fegyházban marad. Nagyobb részükre csak az egynyolcados, a többire pedig az egynegyedes, vagy az egyharmados kedvezmény érvényes. A Szegedi Fegyház és Börtön közel 1500 elítéltje közül 214-en szabadultak; nem kapott semmilyen kedvezményt az a mintegy 170 elítélt, akik életfogytiglani büntetésüket töltik. A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvény hatályba lépésének napján általános tapasztalat, hogy a büntetésvégrehajtási intézetekben fogva tartottak döntő többsége — a korábbi feszült hangulat és nyugtalanság ellenére — megelégedéssel fogadta az amnesztiát. 3 —, s elsősorban ez okozta a körülötte kialakult, sajátos, feszültségeket. Ezt egy parlamenti határozattal vagy alkotmánymódosítással visszavonni helytelen volna, annál is inkább, mert a zsidó származásúak neves képviselői is potestálnának ellene. A képviselőháznak így nincs egyéb dolga, hogy ezt a magyarsághoz tartozni akarást tudomásul vegye. De el kell ismerni azok jogait is, akik — a zsidóságon belüli kisebbségként — ragaszkodnak a nemzetiségi lét feltételeihez. Ez természetesen rájuk tartozik, nem szabad gátolni őket sem vallásuk gyakorlásában, sem nyelvük használatában, sem abban, hogy ápolják ősi szokásaikat. A kérdésben állást foglalt a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága is. Az elnök, Fodor Gábor, a következőképp összegezte a testület állásfoglalását a Magyar Nemzet tudósítójának . Elhangzott egy javaslat, amely szerint az alkotmánynak tételesen fel kellene sorolnia a nemzeti kisebbségeket, s ezeket nemzetiségi biztosok képviselnék az Országgyűlésben. Közéjük tartozott volna a zsidóság is. A bizottság meghallgatott pró és kontra véleményeket, tehát azokat, akik támogatják a nemzetiséggé válást, és azokat, akik ellenzik azt. Mi tettünk az eredeti szövegen bizonyos módosításokat, s ily módon enyhítettük a túl direkt megfogalmazást. De miután hétfő reggel az előterjesztő viszszavonta javaslatát, az alkotmányelőkészítő bizottság pedig úgy határozott, hogy az alaptörvényben nem lesznek felsorolva a nemzetiségek —, ez számunkra is elfogadható. Sajnos, az egész parlament működésére jellemző, hogy ilyen rohanvást hozunk törvényeket, nem véletlen tehát, hogy a megfogalmazásokban elég sok hiba csúszik. Most a kihagyás tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, azután majd a nemzetiségi törvény megalkotásakor sor kerülhet a kisebbségek név szerinti megemlítésére is. Persze fölmerülhet a kérdés, nem sértődnek-e meg azért a németek, a szlovákok, a szerbek, a románok, de szerintem — és a bizottság szerint — nem az a fontos, hogy az alkotmány ilyen részletességgel taglalja a dolgot. Az eredeti tervezett nyolc kisebbséget tartalmazott volna, de jól tudjuk, hogy élnek itt lengyelek, görögök, örmények; ha rigorózusan vesszük az alkotmányosságot, akkor bizony róluk sem volna szabad megfeledkeznünk. B. B. A.