Magyar Nemzet, 1993. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-25 / 47. szám
ÉRDEKŰ ONT AZ EXPO? IGEN...A Magyar Nemzet AZDASA EXPOFÓRUM N° 48. CSÜTÖRTÖK, 1993. FEBRUÁR 25. ...AKKOR MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN TALÁLKOZUNK KÖZÖSEN „Szerintem szükség van a kellő sikertömeg elérésére, hogy eredménycentrikus, nagy teljesítmények szülessenek” - fejtette ki nemrégiben Palotás János országgyűlési képviselő. Kénytelen-kelletlen erre kell gondolni akkor, amikor a két legfontosabb érdekeltje a leendő világkiállításnak a másik erejében, lehetősségében, politikai esélyeiben, lehetőségei kiaknázhatóságában látja a megoldást, az előbbrejutást. Teljesen érthető ez az állapot, hiszen alig több mint két esztendő telt el azóta, hogy a rendszerváltás utáni új társadalom létrehozta közhatalmi, államigazgatási intézményrendszerét, kiépítette, de vagyon helyett csak restanciákkal látta el őket. Honnan lenne sikertömege a főváros közgyűlésének, és honnan annak a csapatnak, amelyiknek tisztsége, hivatala a világkiállítás előkészítésének menedzselése? Eredménycentrikus, nagy teljesítmények nem is születhetnek? Ez azért nem szükségszerű, noha Palotás Jánosnak - a vállalkozónak - tapasztalati tényei szerint igaza van. De ő is kezdte egyszer, és az első sikert még ő sem nevezte tömegnek. A kormányzat világkiállítással foglalkozó intézménye, sőt a fővárost irányító választott testület ilyen alapon nem esélytelen: közösen nagy ívű vállalkozói pályát futhatna be a két szervezet A hangsúly - akármilyen politikai és gazdasági ellenérvek hallhatók jobbról és balról, kívülről és belülről azon van, hogy közösen. S nemcsak azért, mert az egyik félnek talán több a pénze, a másiknak pedig nagyobb a befolyása. Hanem azért, mert a sikerre mindkét „hivatalnak” szüksége van: arra a sikerre, amelyikben érdekelt lehet Budapest sőt az ország népe is. Pénz kérdése mindez? Igen. Pénz kérdése is! De a kevés csak akkor okoz megoldhatatlan problémákat, ha a döntésre jogosultak nemcsak a racionális gazdasági megoldásokra kénytelenek tekintettel lenni, hanem arra is, hogy informális csatornákon milyen érdekszférák parancsai érkeznek, milyen - politikai, üzleti - lobbykat kell a végcél sikerét is kockáztatva kiszolgálni. Születhetnek így eredménycentrikus, nagy teljesítmények? De jó lenne pedig, ha a pénteken tárgyalásra, kis és nagy döntésekre összeülő világkiállítási és fővárosi önkormányzati tisztségviselők már látnák maguk előtt a díszpárnát, rajta az ollót, amivel a nemzetiszínű szalagot átvághatnák. Az első kész, közös produkciót, amely majd a világkiállításnak is, a fővárosnak is a javát szolgálná; amelyik bizalmat kölcsönözne a döntéshozóknak, a politikusoknak s az expóban kételkedőknek, az utca népének. Nem tudni, hogy egy híd, egy csatorna, egy elektromos távvezeték, egy épület az, amelyiknek avatása lehetne az első közös siker, és azt sem tudni persze, hogy hány létesítmény után beszélhetnek a felek elégséges nagyságú sikertömegről. Talán az első igazi együttes, nagy horderejű döntés is a siker kategóriába sorolandó, jelentve azt, hogy mindkét világkiállítási „nagyhatalom” mert közeledni a másikhoz, vállalta a kompromisszumot, hitt a konszenzus lehetőségében. Hiszen ez azt is jelentheti, hogy áttörték a felek az eléjük épített kőfalakat, mi több, igényük, van a süketre, arra, hogy jóvoltukból nagy teljesítmények szülessenek. Vajon még a falak az erősebbek? Gergely László A vámosok készülődése Elkészültek az expóra érkező turisták, illetve a beszállítandó áruk vámkezelésére vonatkozó tervek, amelyekben többek között vámudvarok, vámáruraktárak, továbbá a világkiállítás területén külön vámirodák létrehozása szerepel. Az expóra való előkészületeknek a Vám- és Pénzügyőrség esetében két oldala van: maga a technikai felkészülés, valamint a jogszabályok olyan formába öntése, hogy azok megfeleljenek a követelményeknek. A vámszervek arra törekednek, hogy olyan vámudvarok létesüljenek az eseményt megelőző évben, amelyek mentesítik Budapestet a hatalmas teherforgalomtól. Egészen más dolog ugyanis a kamion- vagy a vasúti forgalom vámkezelése a fővárosban, mint valamely fő közlekedési útvonal mellett, ahonnan a rakomány igény szerint fuvarozható be Budapestre. (ΠΙ. oldal) Matáv-tervek az expóra Mivel a távközlési hálózat fejlesztése szempontjából minden szakember kiemelt fontosságot tulajdonít a világkiállításnak, ezért a Magyar Távközlési Vállalat az elmúlt hónapban külön világkiállítási irodát hozott létre. Cikkünkben az új szervezeti egység vezetője, Kéki Ervin ismerteti az expo távközlési feladataival kapcsolatos elképzeléseket. Már az expo jegyében készül a Ferencvárosban az István-központ, amely digitális jelátvitelre képes, és így tetszőleges mértékben bővíthető. A budai oldalon szintén készül egy hasonló telefonközpont a Fehérvári úton. A tervek szerint a két telefonközpontot üvegszálkábellel kötik össze, amely hatalmas információmennyiség átvitelére képes. (ΙΠ. oldal) Az amatőr zenei mozgalmakról A zenei élet két vezető egyénisége, Baross Gábor, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének elnöke és Tóthpál József, a Kórusok Országos Tanácsának főtitkára válaszol többek között arra a kérdésre, hogy milyen szerepet szánnak a magyar amatőr énekkaroknak és zenekaroknak az 1996-os budapesti világkiállításon. Szerintük az expónak teljes szélességében kell megmutatnia a magyar kultúrát és annak egész kapcsolatrendszerét Mivel együtteseink hazai és nemzetközi tekintélye változatlan, ezért a bemutatkozásból szeretnék a magunk részét a lehető legszínvonalasabban kivenni. (Π. oldal) Amit az adóhatóság ellenőrizhet Az adószedők és az adófizetők küzdelme több ezer éves múltra tekint vissza. Magától értődően az adózó minden lehetséges módon megkísérli csökkenteni terheit,és megpróbál a szabályok dzsungelében járható ösvényt felkutatni annak érdekében, hogy elkerülje az adószedőt A tapasztalatok ugyanakkor azt bizonyítják, hogy kevés a járható ösvény, ezért célszerű a törvény rögös útján járva az adószedő sorompójánál kifizetni az útpénzt. Az adóhatóság és az adófizető jogait és kötelezettségeit az adózás rendjéről szóló Törvény részletezi, a törvényt az Országgyűlés a minap néhány ponton módosította. Cikkünk az adóhatóság legfontosabb jogosítványait tekinti át (V. oldal) Adótanácsadó: költségtérítések - Adjon egy áfás számlát! - hallható manapság egyre többször a boltokban és a benzinkutaknál. Nem véletlenül, hiszen felmerülő kiadásainkat csak bizonylatok birtokában számolhatjuk el, így van ez a költségtérítések esetében is, hiszen ezt a személyi jövedelemadó törvény olyan bevételnek tekinti, amellyel szemben az igazolt és elismert költségek levonása után fennmaradó rész a jövedelem. Nem költségtérítés viszont, sőt nem is bevétel az olyan összeg, amellyel utólag számlával kell elszámolnunk a kifizetőnek. Az szja-bevallás II. sorának kitöltéséhez nyújt segítséget írásunk. (TV. oldal) Külföldi befektetőkre vár a gyógyszeripar Az egykor húzóágazatnak számító magyar gyógyszeripar privatizációja meglehetősen vontatottan halad, a piacukat vesztett vállalatok iránt egyre kevesebb befektető érdeklődik. Legalábbis a jelenlegi formájukban nincs rájuk vevő: a szóba jöhető külföldiek legfeljebb egy-egy értékesebb vállalatrész megvásárlásra lennének hajlandók, vagy akkor érné meg számukra a befektetés, ha a saját, környezetszennyező tevékenységüket áttelepíthetnék hozzánk. Az sincs kizárva, hogy csupán a konkurenciát jelentő magyar céget szeretné a kivásárlással egyszer s mindenkorra hatástalanítani a külföldi vevő. Szakértők véleménye szerint viszont mégis elsősorban a külföldiek jöhetnek szóba a gyógyszergyártás privatizációjához. A hat, méreteiben nagynak számító vállalat megvételéhez egyrészt kevés a hazai tőke, másrészt az elengedhetetlenül szükséges fejlesztésekre is csak a korszerű kutatóbázissal rendelkező szakmai befektetők képesek. (VD. oldal) Summary in English p.8 A magyarországi befektetések tanácsadói szemmel Az elért haladást jobban kellene közvetíteni az üzleti körökhöz Nigel S. Moore. A magyarországi politikai helyzet nyugati szemmel meglehetősen bonyolulttá vált az elmúlt időszakban. A kormány mindent elkövet azért, hogy továbbra is támogatást szerezzen a politikájához, ezzel egyidejűleg új pártok is feltűnnek, amelyek egyike-másika néhány kérdésben érdekesnek tűnő elképzeléseket fogalmaz meg. Ugyanakkor a gazdaság túljutott a mélyponton, az idén várhatóan stabilizálódni fog a helyzet, legalábbis nem következik be újabb visszaesés. A zsíros falatok elkeltek Terták Ádám: - Én viszont tartok tőle, hogy ennek a negatív tendenciának még nincs vége. A Gazdaságkutató Rt. igazgatója nemrégiben azt nyilatkozta, hogy az idén - ha csekély mértékben is, de - növekedni fog az úgynevezett luxuscikkek értékesítése, hiszen van egy réteg, amely megengedheti magának, hogy költséges holmikat vásároljon. Ez igaz ugyan, de az átlag állampolgár az idén sem fog többet költeni, mint tavaly, így a fogyasztási cikkek piacán nem következik be élénkülés. Emellett a szovjet piac összeomlott, amely korábban a magyar termékek legnagyobb felvevőhelye volt. - Hogyan látják tanácsadó cégként, miként értékelik ma a nyugati tőkéscsoportok a magyarországi üzleti lehetőségeket? Terták Ádám: - A befektetők elővigyázatosabbak, mint két-három esztendővel ezelőtt, amikor dugig voltak a belvárosi szállodák a külföldi üzletemberekkel, akik egytől egyik komoly beruházói szándékkal keresték fel hazánkat. A helyzet azóta határozottan megváltozott, aminek okai közül csak egy a Nyugaton bekövetkezett recesszió. Ilyenkor a vállalatok inkább létszám-leépítéseket hajtanak végre, semmint hogy befektetnének. Kivételek persze akadnak, így a franchiserendszerben terjeszkedő Coca-Cola vagy a McDonald’s. Tapasztalataink szerint sok külföldi befektető úgy gondolja, hogy a legjobb üzleti lehetőségeket ígérő cégeket már felvásárolták Magyarországon, vagy pedig a kormány arra irányuló politikája tartja vissza őket, amely szerint a külföldiek maximálisan 49 százalékos részesedést szerezhetnek a vállalatok egy részében, hiszen az üzletrész nagyobb részének magyar tulajdonban kell maradnia. Nem beszélve arról, hogy a most privatizálásra kerülő cégek nem számítanak igazán „zsíros falatnak” a külföldi tőkések szemében. Említhetném egyik ügyfelünk, az Ikarus példáját, amelynek a szovjet piac összeomlása után technológiai fejlesztést kellene végrehajtania ahhoz, hogy versenyképes lehessen a világpiacon. A korábbi érdeklődők azonban sorra elmaradtak mellőlük. Meglehet, sokan úgy számolnak, hogy kivárjuk, amíg még nagyobb financiális nehézségek támadnak a kiszemelt magyar cégeknél, vagy csődbe mennek, s akkor majd a mainál sokkal olcsóbban vásárolhatnak részesedést bennük. - Milyen változáson ment keresztül a befektetők érdeklődése Magyarország iránt az elmúlt hónapok során? Terták Ádám: - Az ország megítélése elsősorban politikai szemszögből vált kedvezőtlenebbé, nem pedig gazdasági szempontból. Az inflációt ugyanis a gazdaságirányítás kézben tartja, s bár vannak viták a kormányzaton belül, a kormány ma is a stabilitás jeleit mutatja, adósságszolgálatunkat pedig annak rendje és módja szerint teljesítjük. Ma a nyugati közvéleményt főként az foglalkoztatja, miként tudjuk rendezni a bős-nagymarosi vízlépcső körül kialakult nézeteltéréseket Szlovákiával. Az óvatosság okai Nigel S. Moore. Ráadásul Jugoszláviában háború dúl, s bár az európaiak tisztában vannak azzal, hogy ez Magyarországot nem érinti, az amerikai befektetőket azonban, akiknek földrajzi ismeretei - mondjuk így - meglehetősen hiányosak, elrettenti, hogy nap mint nap azt látják a televízióban, hogy a térség e szegletében folyik a vér. Ez vélhetően a mindig túlzottan óvatos japán tőkéscsoportokat is fokozott elővigyázatosságra készteti. - Tapasztalataik szerint hogyan lehetne vonzóbbá tenni Magyarországot a külföldi befektetők számára, különös tekintettel a világkiállításra? - Az expóval kapcsolatban mind a mai napig komoly viták dúlnak a gazdasági élet szereplői között. Ha ebben az ügyben harmonikus együtműködés alakul ki Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere és Barsiné Pataky Etelka, a világkiállítás főbiztos asszonya, illetve a kormány között, akkor az esemény jelentős vonzerő lesz a külföldi befektetők számára. Ha a fővárosnak sikerül megbirkóznia ezzel a feladattal, akkor a térség pénzügyi központjává válhat. Emellett persze más tényezők is említhetők, amelyek fokozhatják Magyarország vonzerejét. Ezek közé tartozik az adórendszer vonzóbbá tétele a vállalkozók számára, ugyanakkor túlzottan nagy a társadalombiztosítás mindent egybevéve 54 százalékos mértéke is, ami a valóságban adónövelő tételnek minősül. A társasági és a személyi jövedelemadó csökkentése egyaránt indokolt lenne. Elképzelhetőnek tartanám, egy általános, 25 százalékos adónem bevezetését, amivel a feketegazdaság is megadóztatható lenne - erre a jövőben mindenképpen nagyobb figyelmet kellene fordítani. A munkanélküliek legalább fele dolgozik valahol feketén, hiszen a munkanélküli-segély nem elegendő a létfenntartáshoz. Kedvezmények külföldieknek Nigel S. Moore: - Gyakran járok Magyarországon, így figyelemmel tudom kísérni a haladást, amit elérnek. Aki azonban csak a sajtóból tájékozódik Nyugaton, az nem túl sok információt szerezhet az országról. Nem vagyok azonban bizonyos abban, hogy akik ezért felelősek a kormányban, azok valóban közvetíteni tudják-e a Magyarországon az elmúlt két-három esztendő alatt elért előrehaladást a nagy pénzügyi központok felé, hogy fokozzák az érdeklődést az ország iránt. Úgy gondolom, a magyar kormánynak el kellene juttatni ezt az üzenetet a befektetői körökhöz. Terták Ádám: Visszatérve az előző gondolathoz, külföldi ügyfeleinket a gazdaság állapota mellett a társadalombiztosítás mértéke érdekli a leginkább. Alaposan megfontolják, hogy Magyarországon fektessenek-e be, vagy inkább Portugáliában, esetleg Írországban, ahol a külföldiek több kedvezményt élveznek. Pozitívumként említhetem viszont, hogy a nyugatnémet vállalkozók szívesebben jönnek hozzánk, mint a keletnémet területekre, mivel a magyarok mentalitása sokkal szimpatikusabb számukra, és vállalkozó szellemben is felülmúljuk őket, nem beszélve arról, hogy itt az emberek nem kérnek nyugat-németországi fizetéseket. - Cégük nyilvántartásai szerint mely országok a legnagyobb befektetők hazánkban? - Messze kimagaslik a sorból az Egyesült Államok, másodikként említhető Ausztria és Németország, őket Olaszország és Nagy- Britannia követi. K. L. I. Sajnos a külföldi befektetők szemében Magyarország elveszítette azt a vonzerőt, amivel a rendszerváltás időszakában bírt. Kelet-Európa-szerte mélyreható változások zajlottak le, ami egyfelől azt jelentette, hogy egyszeriben új vetélytársak támadtak, másfelől a szinte az egész régióban uralkodó bizonytalanság - amelynek legvéresebb példája a határainktól délre zajló háború - fokozott óvatosságra készteti a külföldi pénzembereket. Többek között ezekről a kérdésekről, továbbá arról beszélgettünk Terták Ádámmal, az Ernst & Young könyvvizsgáló és szaktanácsadó cég budapesti vezérigazgatójával, valamint Nigel S. Moore-ral, a vállalat közép- és kelet-európai területi vezérigazgatójával, hogy milyen hatása lehet mindennek az expója?