Magyar Nemzet, 1993. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13 / 61. szám

SZOMBAT, 1993. március 13. Gazdaság 1945. március 15-én pártközi értekezlet vitatta meg a földosztásról szóló rendelettervezetet, amit két nappal később az ideiglenes nemzeti kormány el is fogadott. Március 25- én Pusztaszeren tartották az első ünnepélyes földosztást. A földigénylő bizottságok 663 ezer 359 igénylést minősítettek jogosnak, aminek nyomán 5,6 millió kataszteri hold földet osztottak ki. A történelmet mindenki visszalapozhatja. A háború utáni földosztás örömét hamar széttörte a hatalom. Lesepert padlásokról, internált gazdákról és öngyilkosságba menekült parasztokról mai napig hallani történeteket. Aztán jött a szövetkezeti fordulat, aminek révén - úgymond - befejezték a szocializmus alapjainak lerakását a ’60-as évek derekára. Azóta ez az alap és a fölémodellezett építmény szétrepedt, napjainkban omladozik. De mi kerül a helyébe? A kárpótlási és szövetkezeti átalakulási törvény nyomán a földmagántulajdon aránya a következő évben meghaladja a 90 százalékot. A becslések szerint kétmillió tulajdonos lesz magyarországon, mire a folyamat végére érnek. A múlt év végéig 260 milliárd forint értékű vagyont nevesítettek. A szövetkezetekből kivált és egyéni gazdálkodásba kezdő emberek 105 ezer hektár földet vettek magukhoz. Ugyanakkor a részaránytulajdon kétmillió hektárt tesz ki. 1990 végén Magyarországon több mint hatmillió hektár föld állt művelés alatt. Ennél frissebb adatot ma nem lehet fellelni, ami jelzi, hogy a tulajdonviszonyok átalakulása közben képtelenség a változásokat naprakészen látni. Elcsitult indulatok Az elmúlt egy esztendőben Szamosszegtől Csornáig, Helvéciától Bamagig, Hernádnémetitől Solymárig sokfelé láttam-hallottam az egymásnak feszülő indulatokat. Végigültem viharos gyűlést Beregben, ahol a gazdák elhatározták, hogy önkéntesen foglalják el a földet. A szövetkezet elnöke a kérdéseimet sem várta meg, elmenekült. Az Alföld kellős közepén másfél órát vártunk a hivatalos személyekkel együtt, hogy legalább egyetlen licitáló megjelenjen a meghirdetett időpontra. Az emberek nem jöttek. Otthon ültek és vártak. A Balaton északi partján tájékozatlan nepperekbe ütköztem, akik titokban tartott megbízójuknak akartak olcsón kárpótlási jegyet vásárolni, hogy azzal majd óriási földet kanyarítanak egybe. Egyet felejtettek el: ezt tiltja a törvény. Budapest tőszomszédságában végighallgattam egy szövetkezeti elnök panaszait, arról, miként húzták ki a község alól a földet. Egyetlen tenyérnyi szántó sem maradt a helybélieknek, mivel a fővárosi székhelyű, ellenlábas szövetkezet rafinált trükkel a saját tagjai kezére játszotta a tulajdont. Akadt község a Sárközben, ahol az emberek megegyeztek egymás között, sikerült a házaspárok, családtagok jussát egybe tagosítani. De láttam falut a zempléni hegyek között, ahol senki nem engedett a maga igazából, a kijelölt táblák fölött szinte acsarkodva veszekedtek. Jószomszédok barátsága fordult duzzogó, sértett ellenségeskedésbe. Mára az indulatok alábbhagytak, elcsitultak. - Túl vagyunk az első lelkesedésen - mondja Bicskén Kovács Antal, aki Németországból hozott még a licitálás előtt egy olyan csehszlovák traktort, amit Kelet-Európában nem árusítottak. - Ma már mindenki látja, hogy a gazdagodással valójában igát vettünk a nyakunkba. Arra költöttük a pénzünket, hogy dolgozhassunk, de hogy ebből mikor lesz hasznunk, még nem látjuk. A 62 éves férfi úgy teríti szét az asztalon a vastag, kérges tenyerét, akár a kártyáit. Olvashatok belőle. Együtt számolunk. A licitálás során hozzájutott 12 hektár földhöz. Felesége és sógornője jogán reméli, hogy ez megduplázható. De egyelőre csak várják az újabb licitálást, mivel a második adag jegyet csak februárban kapták meg. Nem ágyaztak meg ennek a kárpótlásnak. A hivatal teherbírása messze elmaradt a feladat mögött. Félő, hogy mire megkapjuk a földet, nem lehet vetni. Aztán meg, ha mégis sikerül valami termést learatni, fogalmunk sincs mi lesz a sorsa. Majd jönnek a szélhámos vállalkozók, a brókerek, nepperek meg mindenféle népségek és fillérekért elviszik az árut, ha nem akarjuk, hogy kint aludjon a földön. Mert raktározni nem tudunk, a kombájnról egyenesen útnak kell ereszteni a gabonát. Az udvar hátsó felében álló műhelyben vizitálunk a traktornál. Van hozzá eke, vetőgép és hamarosan permetezőt is hoz a gazda. - Gépkocsivezetőként bejártam az egész országot. Ismerem az északi gyárakat, Diósgyőrt, Ózdot, de gyakran szállítottam Győrbe, Debrecenbe is. Lenne ebben az országban ipar, amelyik átállhatna a mezőgazdasági kisgépek gyártására. Nem kellendő külföldről hozni és még segítenének a maguk baján is. . Ehelyett ma a kereskedők sem szégyellik bevallani, hogy legkevesebb százszázalékos haszonnal árulják a nyugati technikát. Nem tudom, kinek van erre pénze. Már most ugyanúgy megjelentek a roncstraktorok Nyugatról, mint két éve a temérdek rozoga gépkocsi. Nem kellene tovább finnyáskodni: Csehországban, Oroszországban és Lengyelországban is gyártanak jó gépeket. De a legfontosabb az lenne, hogy mi, magyarok csináljuk. Csak egyetlen példa: ha lenne elegendő kukoricacső-törő, jóval olcsóbban adhatnánk a sertéshúst. Ma egy ilyen gép 1,2 millió forintba kerül... Aratás tíz év múlva A kertből kerül elő Ízing István. Feleségével a palánták között dolgozik már hajnal óta. Az asszony nem is szakítja félbe a munkát. Ebből élünk már régóta. Olyan állást kerestem, hogy nappal minél többet lehessek itthon. Először lovas kocsival vittem a tatabányai piacra a palántákat, meg később a termést, aztán vásároltam egy csónakázó Warsawát - emlékezik vissza az elmúlt harminc évre. - Édesapám sem akart beállni a téeszbe, de addig-addig tologatták mind jobban a határ szélére, a gyengébb és gyengébb táblákba, mígnem feladta. Most kétfelé száll a kárpótlással az örökség. Az alkalmi gazdatalálkozó felszínre hoz sokféle történetet. Emlegetik Bálint Györgyöt, a televízióból ismert, népszerű Bálint gazdát, akitől a közeli Mányon tanultak gyümölcsöt termeszteni. - Ha ő nincs köztünk, 1956-ban iszonyú dolgok történnek. Igen sokat köszönhetünk neki. Vigyáztunk is rá, mint a két szemünkre. Olyan fantasztikus kertet varázsolt a Ruttkay-féle őszibarackosból, hogy hetvendekás gyümölcsök teremtek benne. Tudja, a színésznő, Ruttkay Éva családja volt egykor ott a birtokos - idézi vissza Kovács Antal. - Szóval, mi igen jó iskolába jártunk és nem felejtettük el. De kiknek örökíthető ez a tudás? Ki fogja kézbe majd a gazdaságot, ha az idősek elfáradnak? - foglakoztatja a kérdés a bicskeikeket. - Magam is túl vagyok már a 68-ik évemen - mondja Izing István. - Most még virgonckodom, de meddig? Három gyermekem van, egyiket sem érdekli a föld. Ne ti nőttek bele. Itt tizenöt évig mindenki attól félt, hogy lebontják a házát, kitúrják a portájáról. Öntöttéig a pénzt a bányába és közben lebénult minden. Több milliárd forintot nyelt el a mély. Ennyi idő alatt felépült az NSZK. Nem tudnak úgy beszélni a máról és a jövőről, hogy ne akadnának újra és újra a múltba. - A feleségem testvére csupán három nap híján öt évig volt tagja a szövetkezetnek. Meghalt Szívinfarktus vitte el. Olyan élete volt, hogy nem is lehetett csodálkozni - töpreng ismét Kovács Antal. - Elsirattuk, eltemettük és kész. Ki gondolt itt ana, hogy egyszer fordul a világ? Nem kértünk hagyatéki tárgyalást. Emiatt most az elhalt sógorom után nincs kárpótlás. A közgyűlés nem szavazta meg. Azon a három napon múlott Szóval, az irigység még ma is dolgozik. Lehet, hogy véletlen, de most kerül elő egy kancsó bor. Az emberek kicsit töltenek maguknak és némán koccintanak, mintha a pótolhatatlan veszteségeikre gondolnának. - Sok igazságtalanság is vegyül ebbe a nagy igazságosztásba - leheli ki mérgét Izing István a korty bor után. - Igazán nem a magam érdekében mondom, mert én licitálhattam, de miért kell fizetniük a részaránytulajdonosoknak a kimérésért? Igen sokba kerül. Emiatt van ember, aki hagyja veszni. Ez persze jó a téesznek. Jóval többen kikérték volna a földet, ha így szavaznak a képviselők a Parlamentben. De hiányzik a törvénymódosítás is, ami hatóságii jogokatadna a földrendező bizottságoknak. Enélkül még mindig a szövetkezetek dirigálnak. Aki eddig csöndben hallgató Lukács József, aki tizenöt esztendeig főkönyvelőként dolgozott, a leglényegesebb gondot mondja ki. - Pénz nélkül ez a tőke semmit sem ér. A kárpótlással párhuzamosan ki kellett volna építeni a hitelezési, finanszírozási lehetőségeket. A háború előtt kiváló magángazdaságok működtek, hiszen a jól termelő embereknek nem kellett félniük a jelzálogtól. A birtokra adtak pénzt a bankok. A ma működő konstrukciók csak az egyéb vállalkozóknak adnak segítséget. Ott pedig folyik a pénz. Nincs rendjén az sem, hogy csupán három évre adnak adómentességet a földre. Ezt legalább öt évre ki kellene terjeszteni. A föld nem benzinkút, amit egyszer teletöltök és tarthatom a markomat Nézem ezeket az idős embereket. Egyszer úgy érzem, mintha Móricz Zsigmond hőseit, figuráit hallgatnám, másszor viszont azoknak a francia, olasz, görög gazdák gondolkodását idézik elém, akik megmutatták, hogyan tervezik meg a termelést a palántázástól egészen a külpiaci értékesítésig. A gesztusokban őrzik az ősi tempót az eszük viszont a piac törvényeit fürkészi. A Közös Piac nem ugrál örömében az égig, hogy az ölébe hullott egy nagyon jó mezőgazdasági adottságú ország. Ehhez képest még itthon is csekélyek a kilátások, amin ma még a politikai torzsalkodások is rontanak. Tartok tőle, eltelik tíz esztendő is, mire valóban bőséges aratást élhetünk meg - búcsúzik Izing István. Politika a barázdák között Bicskán és máshol is tapasztaltam, hogy a gazdák ugyanazzal a figyelemmel követik a Parlament eseményeit, ahogy az egész ország várta a híreket a rendszerváltás fordulatai idején. A föld tehát keményen politikai ügy. A törvények, kormányzati döntések értelmezése a barázdák között folytatódik. Zsíros Géza, kisgazda képviselő, a mezőgazdasági bizottság elnöke ezen nem is csodálkozik. Meggyőződésem, hogy a jövő politikájának végleges arca a földeken formálódik ki. Visszatekintve az 1945-ös és 1960-as változásokra, ez a mai jóval nagyobb, jelentősebb. Nem voltam soha híve a lassú tempónak, de el kell ismernem, hogy ez egy roppant bonyolult dolog. 1945. után majdnem három év telt el, mire a tulajdonátvezetések végére értek. 1960. után ezt meg sem oldották. Ha kínnal-keservvel is zajlik a mai földosztás, szakmailag nem lehet benne sok kifogást találni. Anomáliák persze lehetnek. Ismerem én is az aggályokat, hogy vajon nem válnak-e a tulajdon áldozatává a gazdák? Az állam az őszi és a tavaszi vetések költségeit részben átvállalta, illetve hetven százalékos garanciát adtak azoknak is, akiknek nincs önerejük. A földalapról szóló törvény is komoly segítséget nyújt. Megmozdulhatnak tehát az emberek. A termelésben várható, hogy kialakulnak a néhány száz hektáros társulások. Őszre, a búza vetésének idejére kerül magántulajdonba a föld nagyobb része. Ha jól tesszük a dolgunkat itt, a parlamentben meg a kormányzatban, valamint a bankokban, akkor a gazdálkodók túlnyomó többsége sikeres lesz. Annak ellenére, hogy a parasztemberek óvatosan láttak neki ehhez a változáshoz, nem féltem őket. Már a rendszerváltás előtt a háztáji gazdálkodók megmutatták, mit tudnak. Valójában a mezőgazdasági nagyüzemek árnyékában indult meg a korábbi rendszer lebontása, tehát nem csoda, hogy a földeken dől el, merre fordul a politika szekere. Szendrei Lőrinc A föld azé, aki megműveli ? A gazdagodás igája - Inkább szántatni kéne de mivel? (Ferter János rajza) Lehúzza a zsebet, de a gyűjtő nem bánja meg A 200 forintos nyomában kellemes emléket kelt sokakban az az egykori kedves sláger, hogy . .havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel.” Ők emlékeznek melódiájára és a dalocska vaskos igazságára is, mert bizony a ’30-as években ez az összeg jócskán elegendő volt a havi megélhetéshez. Az elmúlt esztendő végén került forgalomba az új, eleddig legmagasabb címletű fémpénzünk, a veretés 200 forintos. Annak eredtünk nyomába, hogyan fogadta a piac. Az igazság az, hogy a megkérdezettek zöme, bár hallott, olvasott róla, saját kezében tartva nem látta még. Az üzletek, bankok pénztárai nem szívesen „kezelik”, mert a pénztárak fiókjai annyi rekesszel rendelkeznek csak, amennyi fajta váltópénz eddig forgalomban volt. A nehezebb pénz - mint mondják - lehúzza a férfiak zsebét és terheli a női retikült is. - Sok igazság van ezekben az érvekben - mondja Gerebenics Imre, a Magyar Nemzeti Bank emissziós főosztályának osztályvezetője. - A mi megfigyeléseink is arra utalnak, hogy sem a kereskedelmi bankok, sem a posta nem igen igényli az új érmét, így azután csak az „érdeklődésnek” megfelelő mennyiség került forgalomba. - Az eddig megszokott nominális értékektől eltérő fémpénz forgalomba hozatalát mi indokolta? - A 200 forintos bevezetésének igaz történetéhez tartozik, hogy az MNB egy jobb anyagú, ezüsttartalmú pénzérmével is reprezentálni kívánta a forint stabilitását. Gondoljuk csak el, hogy ha megmaradt volna tartósan a 30 százalékot meghaladó inflációs folyamat, e névérték kibocsátását nem is tervezhettük volna, hisz néhány esztendő után ki kellett volna vonni a forgalomból, mert az érmében lévő nemesfém ára magasabb lenne, mint a névértéke, így azonban, reményeink szerint, értékállósága jónak mondható, mivel hosszabb távon az infláció jelentős csökkenésével számolunk. - Ebből az érméből mennyi kerül forgalomba? - Eddig hárommillió darabot verettünk, de az elmúlt három hónap alatt mindössze egymillió darab került forgalomba. Szükségesnek tartom azonban megjegyezni, hogy amíg a széles ügyfélkörrel rendelkező bankok nem igénylik ezt a pénzérmét, addig a lakosság keresi, mondhatnám „megkeresi”, elmegy és megveszi. A 200 forintost legkönnyebben beszerezni azt MNB 18 megyei igazgatóságnál és a budapesti, Hold utcai forintpénztárunknál lehet. - E nemesebb érme piaci szerepe növekedhet? - A jegybanknak nincs közvetlen lehetősége a kereskedelmi bankok és a posta mai, merevnek mondató álláspontját befolyásolni. Gondolom, maguktól fognak rájönni, hogy a lakosság egyre jobban igényli ezt az érmét. Noha ezt a forgalom számára vezettük már nem gondoljuk, hogy széles körben, a napi pénzforgalomban fogják használni. Nagy része tezaurálásra kerül. Júniusban kerül forgalomba, az új érmesorozat részeként - korlátozott darabszámban - az 50 és 100 forintos érme. Egyelőre úgy látjuk, hogy a 50 és 100 forintos bankjegy továbbra is ellátja funkcióját, így rövid távon érmére történő cseréjét nem tervezzük. (Közben, márciusban kezdjük kibocsátani az új 1, 2 és 20 forintosokat, majd az említettek mellett júniusban az új 5 és 10 forintos pénzérméket).A piaci árak emelkedése, az automaták terjedése is szükségessé teszik - hosszabb távon, ezen érmék meglétét. Van azonban még egy fontos feladata e pénzérmék stabilizáló, értéknövelő funkciójának. Gondoljunk csak az 1930-as években meglévő, abban az időben sem numizmatikai céllal készített érmék karrierjére. Az ekkor piacra került 2 pengő névértékű „Madonnás” pénzérme a nemzetközi katalógusban ma 300 márka becsült értéken szerepel. Az ugyancsak 2 pengős Pázmány Péter-érme 65 márka, a Π. Rákóczi Ferenc-érme 35, a Liszt Ferencet megjelenítő 30, és az akkor 5 pengős névértékek közül a Szt. István képét hordozó 50, a Horthy Miklósét szerepeltető két érme 40, illetve 50 márka értéket képvisel. A gyűjtőknek sem rossz tezaurációs „művelet” tehát az új érmék megőrzése, de persze ez a napi forgalmi szerepén mit sem változtat. - Van-e olyan „nyersanyagösszetétele" a ma forgalomba kerülő 200 forintosoknak, mint a régi pénzérméknek? - A most kibocsátott érme ezüsttartalma megegyezik az 1947. évi 5 forintoséval. - És az értéke? - Sokféle viszonyítási alap lehet... de megegyezhet annak a vásárlóerejével is. S.P. Magyar Nemzet 11 Perek a Bankfelügyelet ellen Nyolcszázmillió forint a tét Kártérítési perek sorozatával kell szembenéznie az Állami Bankfelügyeletnek (ÁBF) a következő hónapokban a tavaly nyári bankcsődhullám következményeként. A három nehéz helyzetbe került pénzintézet közül kettő, az Ybl Bank, és a Vállalkozói Takarékszövetkezet kárvallottai közül többen úgy látják: több milliárd forintra rúgó kárukat a felügyeletben elkövetett hibák miatt az ÁBF-nek - és rajta keresztül a költségvetésnek - kell megfizetnie. Az MTI jelentése szerint a sort a BKV nyitotta meg már tavaly júliusban. A vállalatnak 200 millió forintja ragadt az Ybl Bankban, és azért nyújtottak be keresetet az Állami Bankfelügyelet ellen, mert véleményük szerint az ÁBF nem tette meg időben a szükséges lépéseket, annak ellenére, hogy már jóval korábban a tudomására jutottak a pénzintézet körüli problémákra utaló adatok. Februárban a XI. kerületi önkormányzat nyújtott be keresetet, az Ybl Bankban maradt 150 millió forintjának és a kamatoknak a visszatérítését követelve az ÁBF-től, államigazgatási jogkörben okozott kár címén. Ugyanebben a hónapban megindult az a per is, melyet a Szövetkezetek és Vállalkozók Országos Szövetsége nevében Cselényi Miklós, a Betét- és Folyószámla-tulajdonosok Érdekvédelmi Szövetségének elnöke indított az ÁBF ellen. Érdemi előrehaladás itt sem történt, a következő tárgyalást április 8- ára tűzték ki. A vállalkozók azonban kérték a bíróságot, hogy egyesítse az ÁBF ellen folyó kártérítési pereket Több vállalkozó ugyanis úgy döntött hogy szintén peres úton próbálja visszaszerezni az Ybl Bank csődjéből eredő, a felszámolás során meg nem térülő kárát a bankfelügyelettől. A pert indítók számáról és a perekben érintett teljes összegről még nem áll rendelkezésre pontos adat, de az utóbbi elérheti a 800 πύθιό forintot is, amennyiben valamennyi károsult a per mellett dönt E héten lezajlott annak a pernek az első fordulója is, amelyet a Vállalkozói Takarékszövetkezet - a volt Gyomaendrődi Vállalkozói Takarékszövetkezet - indított a bankfelügyelet ellen. Ennek lezárása után kerülhet sor arra a másik perre, amelyet anyagi kára és elmaradt haszna miatt kezdeményezett a szövetkezet Hitelkonszolidációt néz az IMF (MTI) A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank szakértői a hét végén érkeznek Magyarországra, hogy segítséget nyújtsanak a hitelkonszolidáció technikai megoldásához, és számos részletkérdésben kifejtsék véleményüket. A nemzetközi pénzintézetek rendszeresen nyújtanak ilyen technikai jellegű segítséget a világ számos országának. Magyarország legutóbb a múlt évben, a bankközi devizapiac létrehozásakor vette igénybe szakmai tanácsaikat A mostani IMF-küldöttség a hitelkonszolidáción kívül nem foglalkozik más kérdésekkel.