Magyar Nemzet, 1994. október (57. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-08 / 236. szám
18 Mag)® Nenze! Útközben Ültünk a szobában, és néztük a szállítómunkásokat, akik a Pestről visszahozott szobrokat cipelték. Tót Imre szendvicseket csinált, mert a munkások megéheztek. „Nézd-mondta -, hogyan emelik a szobrokat. A mozdulatuk célszerű, egyetlen fölösleges sincs köztük, művészei a szakmának, szeretem őket, a barátaim.” A szállítók megpihentek, ették a szendvicset, söröztek, és a művészetről beszélgettünk. Emlékezetes percek voltak. Miként felejthetetlen a kis lugasban eltöltött óra is a fiatal magyar művészekkel, akik Itáliában barangoltak, és betértek a mesterhez. Olyan volt ez a találkozás, mintha egy apa beszélgetett volna a fiaival. Nem Amerigo Tot, a neves művész szólt hozzájuk, hanem a társ, az egyenrangú. Élete tapasztalatairól beszélt, a buktatókról is, hogy ők elkerüljék. Új technikákról, számukra még ismeretlen világról, a művészet feladatairól. És elvitte őket egy műhelybe is, hogy egyikük elkészíthesse a velencei biennáléra szánt alkotását. Azt a két napot, amelyet együtt tölthettem vele, sosem felejthetem. Ismertem az életútját, de ahogy ő mesélte, újra megelevenedett minden. A gyalogot a nácik uralta Berlinből Rómába. A küzdelmek, az első sikerek, az ellenállás, a Comitato di Liberazione Nazionale harcában való részvétele, minden. Nem volt diadalmenet ez az élet, keményen kellett küzdenie, amelyet a Prix de Roma, a St. Vincent-díj elnyerése, a Termini frízének megalkotása, a vatikáni magyar kápolnába készített műve fémjelez, hogy csak néhányat említsünk a Tot oeuvre-ből. A lugas alatt, a Via Marguttán sokat beszélt Magyarországról. Fájdalmáról is. Szeretett volna hazajárni, itthon dolgozni. Már az egész világ ismerte, de hazájában csak 1969- ben mutatkozhatott be. A világhír ismeretében óhatatlan idézni Szerb Antal szavait. A Collegium Hungaricumban ismerkedett meg a fiatal szobrásszal, aki megérkezve Rómába, a Gianicolo bokrai alatt töltötte az első éjszakáját, majd megfürdött az Acqua Paola medencéjében: „így vonul be Rómába egy hódító. A kis szobrászból talán nem lesz semmi, örök éhezés” lesz talán a sorsa, ki tudja. És mégis hódító, csak a hadserege hiányzik, csak a jószerencse, semmi más. Az életútja mégis felfelé menő út, ha el is pusztul felfelé menet..A hódító nem pusztult el. Meghódította a szíveket, a világot, a csurgói parasztgyerek dicsőséget szerzett hazájának. Most lenne nyolcvanöt éves. Politika At közvéleménykutatás nagyon tanulságos, legtöbbször nem is fog mellé. Csakhogy azt a hiedelmet kelti, hogy az emberek mással sem foglalkoznak, mint a politikával. Magán-közvéleménykutatásom nem ezt igazolja. Jártamban-kertemben sok emberrel beszélgetek. Minap a Múzeumkertben mellém ült egy öregúr. Az időjárásról kezdett elmélkedni. Arról, hogy amikor ő fiatal volt, micsoda kegyetlen teleket kellett elszenvedni. A télről a fűtés jutott az eszébe. A fűtésről meg a gáz-villanyszámla és a fűtési díj. Panaszolta, hogy csipetnyi nyugdíja nem elég arra, hogy kifizesse az örökösen dagadó számlákat. Vége volt a nyugalmának. „De a politikusok..!" - kezdtem volna érvelni, de ő dühtől vöröslő arccal csak annyit mondott: „Ott egye őket a fene. Nem érdekel a politika..." Még hozzátett néhány magyarázó szót is, de az már nem bírná el a nyomdafestéket. Az a tapasztalatom, hogy legtöbbször szóba hozni sem érdemes a politikát, mert csak elmérgesíti a beszélgetést. A mester, aki gyorstalpaló és kulcsmásoló is egyszemélyben, azt mondta, hogy amikor a vállalkozók támogatásáról hall, rögtön felmegy benne a pumpa. „Megesz bennünket az adó, ezek meg évek óta a vállalkozók támogatásáról papolnak, röhögni kell..." - mondja, s a pokolba küldi a politikát. Ismerek valakit, aki ha a parlamentet közvetíti a televízió vagy valami politikai vitaműsort, rögtön elzárja a készüléket. Az emberek élik a maguk életét, gondjaikkal küszködnek, és nem sokat hederítenek a politikára. Az egy más világ, más emberekkel, mondta egy ismerősöm. így volna? Gondok Amikor Bobby meghalt, napokig búskomor volt. Most Samantháért aggódik, meggyógyul-e. Mark váratlan visszatérése szíven ütötte, idegeskedik, vajon végleges-e a gyógyulása. Szeretné, ha Jenna és Jack szerelme kiteljesedne, csak azon morfondírozik, hogy a fiú talán túl fiatal a szépasszonyhoz. Attól fél, hogy Jockey újabb keserűséget okoz majd Samanthának, és hogy a most felbukkant mama, az anyós se könnyíti meg az életét. A Ewing család gondjai betöltik az életét. Elfeledkezik a saját gondjairól. Rejtély Ugyan mi késztetett egy ötgyerekes péksegédet, hogy Somogy távoli kis falujából felkerekedjék népes családjával, és letelepedjen Újpesten? Újpest akkor, a századvégen, a századelőn, jószerint még csak falu volt, de rohamosan fejlődött. Gyárak születtek, és népesedett. A villanyvilágítás is utat tört magának, és hozzákezdtek az összekötő vasúti híd építéséhez. A péksegéd éjjel-nappal tudós könyveket böngészett, és mindenfélét barkácsolt. Egy nap azzal állt elő, hogy ő ezentúl villanyszereléssel akar foglalkozni. Nem hittek neki. De amikor az első pénzt hazahozta, már senki sem csodálkozott. Kitanulta az elektromosság csínjátbínját. Őstehetség volt, így is mondhatjuk. Legkisebb fia örökölte kreatív készségét. Habár foglalkozása másfelé irányította, megtanult esztergályozni, tudott hegeszteni, és kitűnő műszaki rajzokat készített. Öt szabadalmazott találmány is fűződött a nevéhez. Elképzelhető, mi lehetett volna a péksegédből lett villanyszerelőből meg a fiából, ha megadja számukra az élet, hogy tanulhassanak. A péksegéd-villanyszerelő a nagyapám volt. Fia az apám. Reklám Ha a reklámok ígéretei mind valóra válnának, nagy baj lenne. Akkor minden kopasznak kinőne a haja, a bőrünk örökké fiatal maradna és így tovább. Egyszóval a gyárak, amelyek e csodaszereket gyártják, egy napon becsukhatnának. Szerencsére ez sosem fog bekövetkezni, mert a hiszékenyek az örökkévalóságot biztosítják a számukra. Vagy Végigjárta a várost, káposztáskockát szeretett volna enni. Mama olyat főzött egykor, hogy mindmáig felejthetetlen emlék marad a számára. Ezt az ízt kereste, de nem találta sehol. Végül a körúton egy kis önkiszolgáló étteremben elárulta a kedves kisasszony, hogy keddeken főznek káposztásövekedlit. Boldog volt. Tehát kedden. Reménykedve várta a napot. Zelk Néha, magányban elmerengve eszembe jut egy Zelkvers. Szívemből szóló: „Nem az hogy hány napom van hátra, / de azt, hogy milyen nap van máma, / szerdám, vasárnapom? / Orli a semmit a malom/zúgását hallgatom.” Gyász A lottózóban ücsörgő társaság az öreg Jancsót gyászolja. „Nagy balek volt szegény, és balkezes" - mondja valaki. Másik replikázik: „Miért? Te talán meggazdagodtál?" Ezen elvitatkozgatnak egy ideig, aztán nekilátnak a kombinációknak. De az öreg Jancsó nem megy ki a fejükből. A múlt héten még itt volt köztük, most meg... Valaki megjegyzi: „A Szerencsejáték Rt. megtehetné, hogy saját halottjának tekinti az öreget. Élete során egy vagyont rakott a zsebükbe, de amit nyert, azért ha pár kiló kenyeret vehetett volna." Csatár Imre Kultúra szombat, 1994. október 8. Ruttkai Éva Színház a Kispesti Vigadóban ,A sztár szónak rossz a csengése, de az igazi színész valójában olyan ritka jelenség, akár egy csillag: akkor is világít majd, amikor régen nem él már." - Ruttkai Éva szavait választotta a Thália Szekere Színházi Alapítvány arra a meghívóra, amelyben hírül adják a Ruttkai Éva Színház felavatását. A színházavató gálaestet ma este nyolckor tartják a Kispesti Vigadóban, a színésznő lányának, Gábor Julinak részvételével. A Ruttkai Éva Színházról Nagy Miklós színésszel, az alapítvány elnökével és Szalai Zsolttal, az alapítvány titkárával beszélgettünk. - Egy évvel ezelőtt hoztuk létre a Thália Szekere Színházi Alapítványt - tájékoztat Szalai Zsolt állás- és szerződés nélküli színészek, illetve az anyaszínházukban tehetségükhöz mérten keveset foglalkoztatott színészek számára. Azért választottuk a Thália Szekere Színház nevet, mert az ország olyan pontjaira is el szeretnénk jutni, ahová az intézményes magyar színjátszás ez idáig nem jutott el. Az alapító okiratban szerepel a pódiumjátékok felélesztése, és az AIDS elleni harc is. - Eddig milyen előadásokat hozott létre az alapítvány? - Először a Gutenberg Művelődési Központban léptünk föl, a Színházkomédia című darabbal - veszi át a szót Nagy Miklós. - A következőt, A kurvapecér című színművet a Komédiámban mutattuk be. Tavasszal Nógrádi Gábor - Fekete Mari Segítség, ember! című mesemusicaljét játszottuk a Fáklya Klubban. December elsején megrendeztük a második AIDS-gálát. Jártunk vidékre, játszottunk Pesten is - igyekeztünk megfelelni az alapítvány szellemiségének. - Hogyan kerültek kapcsolatba a Kispesti Vigadóval? - Varga Máriával, a Vigadó igazgatójával 1999. december 31-ig érvényes szerződést kötöttünk - folytatja Szalai Zsolt -, amelynek értelmében havi tizenöt előadást tartunk. Délpest kulturális centrumát szeretnénk itt kialakítani. - Honnan származik a Ruttkai Éva Színház ötlete? - A szerződés után vetődött fel bennünk az a gondolat, hogy jó lenne igazi színházhoz méltó nevet adni az alapítvány által szervezett előadásoknak - mondja Nagy Miklós. - Ruttkai Éva neve az elsők között merült föl, de nem éreztük magunkat méltónak arra, hogy a még friss emlékű színészkirálynő nevét fövehessük. Végül mégis e mellett döntöttünk, mert Ruttkai Éva művészi alázata nagyon fontos a számunkra, az a fajta művészi és emberi magatartás, amely bennünket is felelősségérzetre kötelez. -Mi szerepel majd a Ruttkai Éva Színház műsorán? - Nyártól még az alapítvány nevében elkezdtük játsszani a Segítség, ember! című gyermekmusicalt, amellyel három alkalomra a Stefánia-palotába is meghívtak bennünket. A következő bemutatónk Katajev A kör négyszögesítése című vérbeli szovjet vígjátéka lesz, 1932 Moszkvájából, amit a kor szovjet slágereivel fűszerezünk meg, és november hetedikén mutatunk be. November 11-én Ujjé...! Ligeti giccsek, kávéházi vackok a századelőn címmel mutatunk be kabaréösszeállítást, kivételesen nem a nagy színházteremben, hanem egy kisebb teremben lesz, tehát újabb játszóhelyet avatunk a házon belül. - Milyen gyakran cserélődnek a társulat tagjai? - Állandó társulat nélkül játszunk, az egyes darabokra szerződtetjük a színészeket. Egyik célunk, hogy felhívjuk a színházi világ figyelmét a méltatlanul keveset foglalkoztatott színészekre. Papp Éva nyolc év után először nálunk lépett színpadra, akárcsak Hercegh Csilla, aki valamikor a Radnóti Miklós Színház sztárja volt. Szeretnénk elér-ni, hogy a Ruttkai Éva Színházhoz szerződni ugyanolyan rangot jelentsen, mint bármely más fellépési lehetőség. Igaz, nagyon alacsony gázsit ígérhetünk csupán, de egy kicsit menedzsernek is tekintjük magunkat: szeretnénk elérni, hogy a közönség és a szakma ismerje meg mindazokat, akiket eddig nem ismert, és azokat is, akiket ismert ugyan valaha, de elfelejtett. Nem egyszer előfordult már ugyanis, hogy valaki pár évvel ezelőtt sztár volt az országban, és ma már azt sem tudjuk, hol és milyen körülmények között él. (l. d.) Mária tisztelete Néprajzi konferencia Szegeden Hagyománnyá vált Szegeden, hogy kétévente konferenciát rendeznek a vallási néprajz valamelyik fejezetéről. Ezúttal a szervezők - a József Attila Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke és a Magyar Néprajzi Társaság - a háromnapos tanácskozás témájául Mária tiszteletét és kultuszát választotta. A nemzetközi tudományos szimpóziumon részt vettek mindazon európai országok kutatói, ahol eleven a Mária-kultusz. Nemcsak néprajzi, hanem irodalmi és zenetörténeti, képzőművészeti előadások is elhangzottak a ma, szombaton befejeződő konferencián, bizonyítva azt, hogy a Mária-tisztelet sokrétű, a teológusokon kívül számos tudományt érdekel. Jelentősége megmutatkozik abban is, hogy a keresztény ember Márián keresztül Jézust tiszteli. Legérdekesebbek azok az előadások voltak, amelyek a gazdag Mária-hagyományból kiemelték a lorettói boldogasszony tiszteletének európai jegyeit. Az idén hétszáz éves a lorettói legendakor. A magyar művelődéstörténet új adatokkal gazdagította a képet. Közép-Európa térségében - mint ahogy több kutató rámutatott - a lorettói boldogasszony tisztelete ideológiai töltést adott a törökellenes küzdelmeknek a XVI-XVIII. században. Ennek szép tárgyi jelei azok a kápolnák Nyugat- Magyarországon, amelyek misztikus védővonalként szolgáltak a pogányság elleni harcban. Megemlékeztek Bálint Sándorról is - az ő tiszteletére is rendezték a konferenciát, aki az idén lett volna kilencvenéves. Magyarországon először ő foglalta össze a lorettóri boldogasszony tiszteletét. A Dóm téri panteonban a tanácskozás résztvevői megkoszorúzták Bálint Sándor mellszobrát. A konferencia adatokat szolgáltatott ahhoz, hogy a protestánsok körében is létezik Mária-tisztelet, akár ősi hagyományként a reformáció előtti korszakból, akár lélektani alapokon, hiszen Máriában az anyát, az ember és az Isten közötti közvetítőt látja az emberiség. Péntek este a négyszáz éves alsóvárosi ferences templomban Máriaénekekből összeállított hangversenyt rendeztek. (halász) Piranesi-parafrázisok Budapestről Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban A XVIII. század sokoldalú építész-grafikusának, Giovanni Battista Piranesinek művészetét (1720-1778) idézi fel a Szépművészeti Múzeumban pénteken megnyílt kiállítás, amelyet a Szépművészeti a Képzőművészeti Főiskolával és a Nappali Ház szerkesztőségével közösen meghirdetett Piranesi Budapesten című pályázatra beérkezett Piranesi-parafrázisokból és külön felkért művészek (Bak Imre, Barabás Márton, Dús László, Fábián Noémi, Felvidéki András, Ferenczfy Kovács Attila, Gáyor Tibor, Haris László, König Frigyes, Karen Rann, Szalai Tibor, Szíj Kamilla, Trombitás Tamás) munkáiból rendezett meg Czére Andrea a múzeum mélyföldszintjén Piranéző címen. A Szépművészeti Múzeumban nemrégiben mutatták be, Magyarországon először, Piranesi életművét. Az utána meghirdetett pályázattal Piranesi rézkarclátképeinek, építészeti capriccióinak fantáziaszabadságára, fiktív és reális épületelemeket vegyítő, kötetlen komponálásmódjára hívta fel a magyar művészek figyelmét és Budapestet adták meg témának. A bemutatott művek műfaja, művészi eszközrendszere sokféle. „Piranesihez kapcsolja őket az építészeti capriccio átfogó témaköre, a kulturális örökség szemrevétele, az elmúlás, az enyészet szépségének és tragikumának megjelenítése, a szorongás életérzésének rokonsága. Művészi jellemzőiket, alkotómódszerüket és eszközeiket a kötetlen fantázia, az irónia, a perspektíva- és léptékjáték központi jelentősége, az illuzionizmus és műfajhatárok átjárhatósága rokonítja a XVIII. századi mestereivel" — olvashatjuk a kiállítás ismertetőjében. Szobor, díszletterv, tusrajz, finom rézkarc, fotó, fotómontázs, ironikus xerox-montázs, vászonkollázs, akril, olajkép, szitanyomat sorakozik egymás mellett a két teremben. Többségük a pályázatra készült. A korábbi munkákból válogatott építészeti témájú művek közül a legkorábbiak a hetvenes évekből valók. A kiállítás címét Szörtsey Gábor Pozitív Piranéző feliratú tusrajza adta. A pályázat négy egyenértékű díjának nyertesei: Hegedűs 2 László, Szörtsey Gábor, Veres Andor és egy négy művészből álló csoport: Szabolcs Tímea, Szilágyi Baláz? Tomay Dávid,Zölley Ágnes. (f. íim) Aimer Zsuzsa: Fürdőária az Operában VT MAGYAR ÁllAMI OPERAMÁZ Pályázati felhívás A Magyar Állami Operaház pályázatot ír ki scenikusi munkakör betöltésére, 1995. január 1-jei határidővel. A pályázatot az Operaház Munkaügyi Osztályára kell beküldeni, a határidő 1994. november 30. A pályázat elbírálása 1994. december 15-ig megtörténik. A pályázat feltétele felsőfokú szakirányú végzettség; építész, építész üzemmérnök, színházi műszaki vezető; főiskolai végzettség, vagy 5 év színházi gyakorlat esetén faipari, építőipari, műszaki, szerkesztői, szakközépiskolai végzettség. A részletes pályázati feltételeket az Operaház Munkaügyi Osztályán lehet átvenni. mVk A Magyar Állami Operaház támogatója a Magyar Nemzet( 3217 dZ ΞΓ