Magyar Nemzet, 1994. december (57. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-19 / 297. szám

14 Madar Nemzet J1/NAPLÓ· JÓTÉKONYSÁGI KONCER­TET rendez 1995.január 1-jén a Kiszolgáltatottak Alapítvány a Művészetért a Zeneakadémián. Az 1991-ben létrejött alapítvány elesett művészeket segít és fiatal tehetségek képzését támogatja. A hangversenyen Vivaldi-, Schubert-, Csajkovszkij-, Enrico Bossi-, Louis Vienne-, Bach-, Chopin-, Liszt- és Berlioz-mű­­veket tolmácsol a Magyar Szim­fonikus Zenekar. Közreműködik - többek között - a Sonora Hun­­garica kamarazenekar, a Buda­pesti kórus, Sebestyén János or­gonaművész, Szenthelyi Miklós hegedűművész, Szenthelyi Judit zongoraművész, valamint Mol­nár András és Takács Tamara, a Magyar Állami Operaház ma­gánénekese. Az est karmestere Medveczky Ádám. Az előadást megnyitó Himnusz elhangzása után Bessenyei Ferenc mondja el a Szózatot. . EMMA ROSEN professzor asszony, a tel-avivi egyetem diaszpórakutató intézetének igazgatója és az intézmény egyik történésze, Cvi Hartmann nemrégiben Kárpát-Ukrajnában és Magyarországon járt azzal a céllal, hogy a zsidó diaszpóra szempontjából egyrészt a térség történelmét, másrészt néprajzát és folklórját tanulmányozza. Az izraeli rádió Cvi Hartmannal ké­szített műsorából kiderült, hogy a kutatók elsősorban az 1850-től 1950-ig terjedő száz év anyagát tekintették át Kutatásaikról két könyvet terveznek megjelentet­ni, az egyik a történelmi kutatá­sok anyagával 3-4 év múlva je­lenne meg. NELL DUNN GŐZBEN című darabját láthatják az érdeklődők a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában. A premiert hétfőn, illetőleg szerdán este fél 8-kor tartják az Asbóth utcában. A hétfői előadást megtekinti a szerző is. Mrs. Meadow szerepét Tóth Judit játssza. Dawnt, a lá­nyát Lang Györgyi, Josie-t Szi­lágyi Zsuzsa, J­ane-t Szerencsi­ Éva, Nancyt Andai Kati, Viole­­tet Falusi Mariann, Bilit Czipó , Gabriella alakítja. AZ IDEIGLENES NEMZET­­GYŰLÉS és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulá­sának 50. évfordulóján, decem­ber 20-21-én tudományos ülést rendeznek a debreceni DAB- székház konferenciatermében (Thomas Mann út 49.). CSIKAI MÁRTA szobraiból nyílik meg kiállítás december 21-én, délután öt órakor a Viga­dó Galériában (Budapest V., Vi­gadó tér 2.). CSAJKOVSZKIJ Diótörő cí­mű mesebalettjének bemutató előadása december 22-én, este hét órakor lesz a debreceni Cso­konai Színházban. A MAGYAR ZONGORÁS TRIÓ hangversenye december 26-án, este hét órakor lesz az Óbudai Társaskörben (Buda­pest DL, Kiskorona u. 7.). Mű­sorukban Beethoven, Mozart, Mendelssohn, Schubert és Brahms műve szerepel. A be­lépés díjtalan. Négyszínkönyv • ·· Örök megújulás Lothringer Miklós, az Auk­tor Könyvkiadó igazgatója a vi­lágirodalom általa legszebbnek érzett verseit az évszakok vál­takozása szerint négy ciklusba csoportosította, négyféle színű papírra nyomatta. A tavaszi zsendülés ily módon zöld, a nyári forróság sárga, az őszi érettség barna, a téli zimankó hófehér alapon kerül az olvasó szemei elé. A szezonális tago­láshoz jól illenek Tandori De­zső évszaknyitó haiku-fordítá­­sai - e klasszikus japán vers­idomban írt tradicionális dara­bok többsége ugyanis eleve e rendezőelv szerint tagolódnak. Az Örök megújulás címet viselő, a nyugodt polgári érték­rendet idéző válogatás érdeme, hogy az állandó poétasztárok művein kívül az idehaza kevés­sé ismert nyelvekből és irodal­makból is közread egyet-egyet mutatóba. (csontos) A zenetörténet egyik leg­nagyobb zeneszerzőjé­nek daljátékát mutatta be ez év végén a Magyar Álla­mi Operaház Erkel Színháza, Kerényi Miklós Gábor rende­zésében. A Szöktetés, az Ido­meneo mellett, a legjobban do­kumentált Mozart-alkotás­ ke­letkezésének szinte minden eseményéről értesítette a zene­szerző édesapját, Leopold Mo­zartot. Mozart levelei jelentő­sen megkönnyítik az előadó dolgát, legyen az a zenekar ve­zetője vagy akár maga a rende­ző. Természetesen nem zárhat­ja ki senki egy modern felfogá­sú játékmód vagy rendezés le­hetőségét. Mégis, aki erre vál­lalkozik, tudatában kell hogy legyen, munkája igen sok veszéllyel jár. A bemutatót megelőző újságcikkekben, ri­portműsorokban a rendező szinte csínyként kezelte a dal­játék színrevitelét, legtöbbször mai, politikai hasonlatokkal „színesítve” azt. Egy premier azonban ünnepet jelent éne­kesnek, zenekarnak és hallga­tónak egyaránt. Legalábbis re­mélhetőleg - hiszen egyáltalán nem erre utalt, hogy a hang­szeresek „törökös koloritcsa­­pata” csak saját szerepe elját­szására fáradt be a zenekari árokba, s miután lejátszották hangjegyeiket, otthagyva csa­­pot-papot, visszatértek a hét­köznapok világába. A Szöktetés olyan mesevi­lágot vonultat fel előttünk, amihez talán csak az Ezeregy­éjszaka világa hasonlítható. Törökök, fogságba került euró­paiak, kalandos szabadulás, hóhérok, akasztófa, csupa olyan jelenet és kép, amely el­varázsolja, elkápráztatja az embert. Alig helyezkedtünk el ké­nyelmesen, várván a varázsla­tot, Mozart nyitányát, amely egyben zseniális sűrítményét adja a műnek, másrészt bámu­latos gyorsasággal a mesék vi­lágára hangolja gondolatain­kat, amikor érthetetlen módon négy, Mozart korát idéző ruhá­ba öltöztetett „Mozart-szol­­ga”(?) jelent meg, s verte a nagydob ütemére a leeresztett vasfüggönyt, rázta a tengert jelképező lepedőket és „ját­szotta el” a főhősök elrablását. Ennyire buták lennénk, hogy akár előzetes ismereteinkből, a későbbi történésből vagy vég­ső esetben az ismertetőfüzet­ből ne tudnánk kitalálni a cse­lekmény lényegét?! Annyira tehetségtelen volna Mozart, hogy zenéje magyarázatra szo­rul?! Kerényi Miklós Gábor így nyilatkozott a premier kap­csán rendezői alapfelfogásá­ról: - Az operaszerzők számá­ra csak a történetvezetés a dön­tő, melyben ők fontos és ke­vésbé fontos pillanatokat ra­gadnak meg, s ezekre támasz­kodva bontják ki a történetet, amelyből végül a számukra leglényegesebb dolgokat zené­­sítik meg. Egyetlen hely van az operában, ahol nem érvé­nyesülhet ez az elképzelés, az pedig a zenekari bevezető, a nyitány. A jelen előadás telje­sen olyan volt, mintha egy gyermek születésnapi tortáját darabokban szedve tálalnák az ünnepi asztalon. Mozart nyitá­nya megszűnt nyitánynak len­ni, egy szegényes koncepció kísérőzenéjévé vált. A szinte historikusan kis méretűre csökkentett zenekar, néha bizony messze maradt az igazi Mozart-muzsikától. A rosszul intonált hangok mellett hiányzott az erő, a lendület, a frissesség, ami egyébként elva­rázsolja,­ magával ragadja a hallgatót. Erről azonban, furcsa módon, legkevésbé a karmes­ter, Kovács János tehetett, hi­szen ő megpróbált mindent, de hiába, úgy látszott, ezen az es­tén a zenészek nem akartak en­gedelmeskedni, saját „felfogá­suk" szerint hol hamisan, hol minden különösebb szín nél­kül, kedvtelenül játszottak. Az énekesek közül Bazsin­­ka Zsuzsa (Konstanze) és Ker­tész Ingrid (Blonde) alakítása érdemel dicséretet. Konstanze szerepe ugyanis nem akármi­lyen énekelnivaló. Mozart a kor egyik legkiválóbb szoprán-­­jára, Cavalieri kisasszonyra testálta a szerepet, gondolván, rajta kívül senki nem képes megfelelően elénekelni azt. Bazsinka Zsuzsa győzte a vir­tuóz énekszólamot, nemcsak technikailag, hanem átéléssel is. Alakítása őszinte volt, men­tes a túlzásoktól és a hamis ma­­níroktól. Blonde, a daljáték Papagé­­nája, sokkal együgyűbb, „üre­sebb” teremtés, mint úrnője, szólama mégis sok helyütt drá­mai és technikailag is magas követelményeket állít előadó­jával szemben. Kertési Ingrid sikeresen megtalálta e két, egy­, mástól igencsak elütő jellemző szintézisét. Hű párja maradt Pedrillónak (Derecskei Zsolt), aki nemcsak öltözetével, ha­nem hangjával is remekül kép­viselte egy másik világ igény­telenebb szereplőjét. Valentin Adamberger, aki az ősbemutatón Belmonte sze­repét énekelte, igen nagy hír­névnek örvendett. A sokat ta­nult és tapasztalt énekest 1774- ben azzal bocsátották el a mün­cheni udvartól, hogy három év­re költözzön Itáliába és ott tö­kéletesítse tudását. 1775 szep­temberében a Gazzetta Tosca­na kritikusa így ír róla: „Sig. Valentino Adamberger német származású tenorista szemé­lyében olyan tehetséges éne­kest (gran pezzo) hallhatunk, aki tökéletes deklamációja, csodálatos hangszíne és ének­lési bravúrja révén messze ki­emelkedik vetélytársai közül.” Daróczy Tamás (Belmonte) ugyan megtett minden tőle tel­hetőt, mégsem volt hihető a szerepe. Szövegét néha nehe­zen értettük, hangszínét nem dicsérhetjük az itáliai kritikus szavaival, énekesi bravúrja pe­dig nem volt feltűnő az őt kísé­rő, néha kifejezetten ügyetlen zenekarral szemben. Ozmin szerepét Szüle Ta­más énekelte. Mozart 1781 szeptemberében keltezett leve­lében így jellemzi a basa szol­gáját: „Ein grober Kerl." (Egy durva fickó.) Szerencsére ez az alakítás maradéktalanul hiteles volt, nemcsak a színészi, ha­nem az énekesi teljesítményre vonatkoztatva is. Kár, hogy dü­he néhol olyan magaslatokra hágott, hogy szövegét is elfe­lejtette. Legutoljára beszéljünk Szelim basáról: „Bassa Selim - Ein acteur.” (Egy szín­ész.) Fodor Tamás egy egészen más, színházi kultúrát hozott az Erkel Színház színpadára, hanghordozásából kitűnt, hogy ő a mai nap hőse, s jóságosabb annál, mintsem gondolnánk. Ha jól figyeltünk, nemes lelkét képviselte nyilván az is, hogy nem viselt tornacipőt. Vajon ez az egyetlen lehetőség, hogy a szegény közönség nagy ne­hezen rájöhessen, itt különbö­ző gondolkodású emberekről van szó?! Mozart alkotása nemcsak zeneileg, hanem színpadilag is gazdag alkotás. Olyan bűvörő­­vel bíró palásthoz hasonlít, amely kívülről sok színben­­pompázik, s ha a bátor ember belebújik, hirtelen a mesék tar­ka országában találja magát. Jó mű ez, minden porcikájában az, s ha hozzá , akarunk tenni, vigyázni kell, nehogy elve­gyünk belőle. Hiába­ .Akinek ennyi jó kevés, azt sújtsa gúny és megvetés!” Bősze Ádám Akinek ennyi jó kevés... A Szöktetés az Erkel Színházban I. Rácz Tamás és Csányi László a Szöktetés a szerájból színpadán Borsai Réka felvétele Kinizsi Pál a magyar törté­nelemben szinte mondás hőssé vált. A malomkövet tálcaként hordozó, a tábortűz körül tö­rökkel a foga között táncoló katona nevét jól ismerte és fél­te a Délvidéket újra és újra támadó török is. Az idén ötszáz éve meghalt Kinizsi Pál ala­csony sorból az országbírói tisztig emelkedett, amely - le­het, hogy csak kivételként, de - megcáfolja a sablonos elképze­léseinket a zártnak és merev­nek mondott középkori társa­dalomról. Mi igaz a Kinizsiről szóló számos történetből? Ki volt ez az emberfölötti erővel rendelkező XV. századi kato­na? Rázsó Gyula történésszel beszélgettem a fél évezrede meghalt Kinizsi Pálról. - Kisnemesi családban, Abaújváron 1432 táján szüle­tett Kinizsi Pál. Születési dá­tumának még az éve is bi­zonytalan. Bonfini tudósításá­ból tudjuk meg róla a legtöb­­­bet. Azt írja 1490-ben, hogy zömök, szőrös testű, ötven­nyolc év körüli. A család egyik tagja alispán volt. Kini­zsi Pál apja, Kinizsi Antal Hu­nyadi János egyik hadvezére, aki 1448-ban a rigómezei csa­tában fogságba esett. 1456 tá­ján szabadult, a család anyagi­lag tönkrement, részben mert a rokonság rátette a kezét a birtokra, másrészt abból fizet­ték ki a váltságdíjat, így érthe­tő, hogy Kinizsi Pálnak miért kellett zsoldos katonaként kezdenie pályafutását. Hozzá hasonló szerencselovaggal is­merkedett meg fiatalon, Ma­gyar Balázzsal, akivel rokoni kapcsolatba is került, amikor elvege a lányát. Ebből a kor­­ból leggyakrabban Kinizsi Pált emlegetjük, pedig pél­dául Magyar Balázs és több más alacsony sorsú tehetséges ember katonaként hasonlóan komoly pályát futott be.­­Mátyás király átgondolt politikája volt: a semmiből ma­gasra emelni embereket, akik neki köszönhetnek mindent, ezáltal neki lesznek kiszolgál­tatva.­­ A kiszolgáltatottság talán kicsit túlzás, de az uralkodótól való függés mindenképpen erősebb volt az ilyen emberek­nél, mint a régi birtokosoknál. Minden homo novus királyra - Károly Róbertre, Zsigmondra és Mátyásra is­­ jellemző ez a taktika. -Milyen karriert futott be Kinizsi? - Zsoldostisztként kezdte pályáját, korán kitűnt, amikor a Felvidéken harcolt a csehek ellen, hogy rendkívül ügyesen verekszik, jó szervezőkészsé­ge van. Kinizsi ismerte mind a nehéz-, mind a könnyűlovas­ság harcmodorát. Elsősorban lovastiszt volt, ugyanis Ma­gyarországon ekkor gyalogos­tisztek nemigen voltak a had­seregben. 1464-ben Márama­­ros határmegye főispánja lett, amely már önmagában szép karrier lett volna. 1467-ben részt vett az erdélyi lázadás le­verésében, majd jelen volt a Nagy István elleni csatában is. Első igazán nagy sikerű kato­nai akciója 1471-ben volt, amikor ő zárta körül a Nyitra várában védekező Károly len­gyel herceget (a Mátyás elleni Vitéz János-féle összeeskü­vésben Kázmér lengyel király mint a korona várományosa szerepelt). Ennek a sikeres ak­ciónak köszönhette, hogy Nyitra főispánja lett. Hason­lóan kitüntette magát a szilé­ziai hadjáratban, ahol könnyű­­lovas huszárportyákat veze­tett. Katonai pályafutásának fénykora 1479 és 1481 között volt. 1479. október 23-án nagy török sereg tört be Magyaror­szágra, pontosabban Erdélybe. A törökök célja ezzel nem a hódítás volt, hanem csupán a dúlás, a fosztogatás, mint már oly sokszor előtte és utána. Kenyérmezőnél Báthory Ist­ván hadai vették föl a törökkel a küzdelmet, a túlerő azonban már elnyomni látszott őket. A magyar seregnek már csupán kis része tartotta magát, ami­kor megjelent Kinizsi a rend­be szedett lovasságával, amely félig-meddig nehézlovasság lehetett. Nem tervszerűen, de beszorították a török sereget, amelynek a nagy részét lemé­szárolták a csata végére. A ke­nyérmezei csata Mátyás egyik legnagyobb fegyverténye a török elleni harcban. Ekkor kapta Kinizsi a kenyérmezei hős kitüntető címet. A csatát ünnepelve történt a legenda szerint, hogy Kinizsi két törö­köt a hóna alatt fogva, egy harmadikat a foga között tart­va táncolt. Ezt Bonfini és Hel­­tai is leírta. A történetnek nem az a jelentősége, hogy igaz vagy sem, hanem az, hogy va­lóban rendkívül erős lehetett Kinizsi Pál. - Különösebb gyengédség nem jellemezte a tetteit Bonfi­ni feljegyzései szerint kegyet­lenkedésektől sem riadt vissza. - Tudnunk kell, hogy rend­kívül kemény háború zajlott a végeken, a törökök nem kímél­ték a magyar lakosságot, elhur­colták, legyilkolták az embere­ket. Az is nyilvánvaló, hogy nem zárdaszüzek harcoltak a magyar oldalon sem. A forrá­sokból úgy tűnik, hogy Kinizsi kitűnt keménységével, gyakran kegyetlenségével. Az is való­színű, hogy nem volt jellem­hős, hanem saját korának kato­na jelleme.­­ Mindvégig kitartó híve és katonája maradt Mátyás ki­rálynak.­­ Mátyás lebravúrosabb hadjáratában is, 1479-81 kö­zött, részt vett. Mátyás célja, hogy biztosítsa a Délvidéket, hogy nyugodt lehessen: a török nem támad, míg az osztrák te­rületek ellen vonul. A fölége­tett föld taktikáját alkalmazták a hadjáratban. Boszniába ma­ga a király vonult, Szerbiában Kinizsinek, Havasalföldön pe­dig a moldvai vajdának voltak feladatai. Mátyás ekkori leve­leiben különös elismeréssel írt Kinizsiről. Ezekből a levelek­ből tudjuk azt is, hogy a hadjá­rat során harmincezer rácot, az­az szerbet telepített Kinizsi magyar területre. A hadjárat si­kerét jelzi, hogy a következő években nem támadtak a törö­kök, Hódító Mohamed szultán halála után, amikor belső vi­szályok kezdték gyengíteni a Török Birodalmat, még tovább erőtlenetlen a délvidéki török befolyás. - Jellembeli gyengeség, hogy esküje ellenére sem támo­gatta Mátyás halála után Cor­vin Jánost Kinizsi Pál a korona megszerzésében? - Valóban esküt tett Má­tyás halálos ágyánál, amit nem tartott be. Szapolyai Istvánnal, Báthory Istvánnal együtt Má­tyás halála után azonnal átáll­tak Jagelló Ulászló cseh király oldalára. Megnyerték maguk­nak Mátyás seregeinek marad­ványait, velük megverték Cor­vin János seregét és az ország­ba betörő Miksa császárt. Idő­közben azonban a kincstár krónikus üressége­ miatt a zsoldos sereg nem kapott zsol­­dot, aminek az lett a következ­ménye, hogy Nándorfehérvár környékén fosztogatni kezd­tek. Azzal vádolva őket, hogy a török kezére akarták játszani a várat, üldözte és megsemmi­sítette Kinizsi a Mátyást szol­gáló seregek maradványait is. Ezzel végképp megszűnt an­nak a lehetősége, hogy Ma­gyarországnak állandó zsol­­dos serege legyen. A Délvidék védelmét a kincstár egyre ke­vésbé tudta ellátni, de Kinizsi­­ nem csak azért, mert az évek során szerzett birtokai ezen a területen voltak - erősen ki­vette a részét a továbbiakban is a Délvidék védelméből. Már betegen foglalta el az ország­bírói tisztet, éppen a török el­leni újabb hadjáratra vonulva halt meg 1494-ben. Roedy Tamás Kinizsi csodaszeres ereje Rázsó Gyula a kenyérmezei hősről a XVII. századból Kultúra HÉTFŐ, 1994. december 19. Részvénytársaságunk, az Első Vegyi Industrial örömmel értesíti tisztelt partnereit, hogy tevékenységében - a sikeres minősítő vizsgát követőért-" bevezette az ISO 9001-es (MSZEN 29001) minőségbiztosítási rendszert Minőség, megbízhatóság, korszerűség, a legszigorúbb nemzetközi szabványnak megfelelően! Bízva sikeres együttműködésünkben, J . , ezúton is eredményekben gazdag, / Mező Józsaf boldog új esztendőt kívánok! / Elnök-igazgató

Next