Magyar Nemzet, 1995. április (58. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-29 / 100. szám
Művészszoba Szabó Tibor, a diákok első karmestere Szabó Tibor, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium igazgatója karmesterként különös szerepet vállal: növendékeinek zenekarát vezényli, akiknek még nincs vagy kevés a tapasztalatuk az ilyen együttes játékban. Milyen sajátos nehézséget jelent ez a helyzet? - Az iskolai együttes jellegéből fakad, hogy folyamatosan változik. Tizennégy év során tizenkétféle zenekari együttes fordult meg a kezem alatt. Ennyiszer kellett elkezdenem a munkát: mindig új vonósszólam-vezetőkkel, új fúvósokkal, holott a jó zenekar ismérve épp az összeszokottság. Koncertről koncertre, sőt darabról darabra kellett vállalnom annak kockázatát, hogy „melléválasztok”, túl nehéz játszanivalót adok a gyerekeknek. Ugyanakkor sok itt a tehetség, s ők nem elégszenek meg a pedagógiai célú művekkel. Esetenként olyan szintű zenekari kompozíciókra vágynak, mint amilyen szólistafeladatokat már meg tudnak oldani hangversenyeiken: a zeneirodalom csúcsait ostromló darabokra. Tavaly júniusban jó évfolyam végzett nálunk, s ennek szinte minden, a Zeneakadémiára felvett tagját ott találtam októberben a Liszt Faust-szimfóniáját a Naxos kiadó számára CD-re rögzítő együttesben. Tehát nyomban az érettségi után érettnek bizonyultak egy ilyen óriási feladat teljesítésére. A minap pedig a Zeneakadémia zenekarában Ligeti András vezényletével Stravinsky Tavaszi áldozatának előadásával tudtak megbirkózni. - Van-e olyan veszély a zenekari repertoár megválasztásában, mint a szólistatanulmányok során, hogy valaki jóval a tudásszintje fölötti feladatot vállal, s ez nemcsak sikertelenségre ítéli, de még kárt is okozhat ezzel magának? - Van ilyen veszély. Önkritikusan el kell ismernem, megesett, hogy istehtífe f lasztottam”. Ugyanakkor lehet nehéz darabokkal próbálkozni: februári koncertünkön eljátszottuk A nürnbergi mesterdalnokok nyitányát. Hosszú felkészülési időnk volt, ami alatt sokat és lelkesen próbáltunk. Szétszedtük a zenekart, rengeteg szólampróbát tartottunk. - A szólampróbákat is te vezeted, vagy hangszeres tanároknak adod ki? - Hangszeres tanároknak. Az iskola rendelkezésére első vonalbeli kollégák állnak. - Mondanál példát a „túlválasztásra”? Ha a * Mesterdalnokokat győzik a gyerekek, mi minősül átugorhatatlan lécnek? Liszt Esztergomi miséjének egyes részletei az egyik évben meghaladták az akkori tanulók felkészültségét, nem tudtak eléggé „lisztül”. - S a kortárs zene, amit rendszeresen játszotok, nem jelent „túlválasztást”? Hiszen ebben nincsenek még otthon a diákok. Vannak-e különleges eszközeid ennek betanítására? - Bemutattuk például Soproni József Missa choralisát. Abban a szerző mintegy elébe ment az együttes képességeinek, kalkulált ezzel. Lehetett fiatalosan, lendületesen énekelni, játszani, s ez lelkesítette a gyerekeket a többszöri előadás, sőt a CD-felvétel alkalmával is. Soproni mintegy „háziszerződ”, a minap a rádióénekkarral és a Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének zenekarával Mindenszentek litániája című művét mutattad be. Mi köt zenéjéhez? - A személyes barátságon túl - ami a zenetörténetben mindig is szerepet játszott - az, hogy Soproni stílusa az utóbbi időben megújult, a kísérletezőbb helyét leszűrtebb hang foglalta el. Vonz, hogy a kóruséneklés tradícióihoz fordul, s ez eredeti szakmám, a karvezetés gyakorlására is alkalmat ad. ITiF.com .Hollós Máté 1995. ÁPRILIS 29. ÖN ÉS A SZÓRAKOZÁS Piliilky Janó, a Fradi örökös tagja A Nemzeti Színháztól a Nemzeti Színházig Erdőalján, a budai hegyekben a kanyargós út mentén csinos családi ház áll. Kertjében zöldell a fű, ágról ágra repülnek a rigók. A kapucsengő hangjára a nappali ablaküvege mögül kedves pofájú kutyus ugatja meg az idegent. Ő a ház őrzője, a művelt, több nyelven értő Pataky Pacsi Pedigrés Korcskutya. Az alliteráló nevet a gazditól, vendéglátómtól, Pataky Jenő színművésztől kapta. A világot járt, nyolcvanas esztendeibe lépett művész füstölögve fogad. Ez azonban kizárólag a kezében égő cigarettára vonatkozik. Amúgy jókedvében van, hiszen este játszik a Várszínházban. Szakonyi Károly neki írta a szerepet, önagát alakítva párizsi éveit eleveníti fel, kalandos életének egy-egy fontos epizódját. A Vidám finálé az évad bemutatója volt, s az ő újabb visszatérése a Nemzeti Színházba. A nappaliban minden emléktárgyról, olajképről, vitrinbe helyezett érméről és kitüntetésről visszaköszön a múlt. Az élete regénybe illő, a történetei filmre valók, teljes átéléssel meséli pályájának említésre méltó állomásait.Tízesztendős korában fertőződött meg a teátrum levegőjével. Akkor vitte el az édesanyja először a Nemzeti Színház előadására. Abban az időben a Péterfy Sándor utcában laktak, és a szomszéd néni páholyos volt a Városi Színházban. Magával vitte az érdeklődő gyereket, aki igen fogékony volt a zenére. Már akkor döntött: irány a színiakadémia. Addig viszont érettségizni is kellett a Barcsay utcai Madách gimnáziumban. A felvételi vizsga kiválóan sikerült. A színiakadémián olyan osztálytársakat adott a sors, mint Szendrő József, Újlaky László, Lukács Margit, Sennyei Vera és Szeleczky Zita. A berlini olimpia évében, 1936- ban Németh Antal színidirektor szerződtette a Nemzetibe. Havi nyolcvan pengő volt az ösztöndíja, és tíz pengőt kapott minden produkcióért. Előfordult, hogy 380 pengőt is hazavitt, ami akkoriban nem kis összeg volt. Forgatott már utolsó éves növendékként némafilmben, Zilahy Lajos Halálos tavaszában. Aztán a Szomorú csütörtök, vidám vasárnap című moziban már nagyobb szerephez jutott. Fedák Sárival a Mámi című filmben már főszerepet játszott. Volt Karády Katalin partnere a Valahol Oroszországban című játékban, és előfordult, hogy annyi pénzt kapott egy filmszerepért, hogy három Opelt vehetett volna belőle. Rajongtak érte a nők a színfalak mögött és a művészbejárók környékén. Nem meglepő - kellemes orgánuma, charme-os lénye, remek alakításai együttesen indokolták a sikereit. A háborúban katonatiszt volt, azután disszidálási kísérletéért börtönlakó. A büntetés letöltése után beváltotta Szendrő József ígéretét, az ő igazgatása idején került Pécsre. Játszott, majd néhány „apróság” miatt később szenet lapátolt. Visszakerült a színpadra, hogy vagy négyszázszor alakítsa Baradlay Richárdot A kőszívű ember fiaiban, az Ifjúsági Színházban. A József Attilában, Magyar Bálint igazgatása idején Petrucchio a Makrancos Katában, majd ’56-ban ismét a Nemzeti Színház tagja, hogy a forradalom után Párizsban leljen új otthont. Lugosi György kollégája vezette be a francia színházi életbe. A nyelvet igen hamar megtanulta, énekelt és prózai szerepet játszott, emlékezetes alakítása volt az Eve de Paris revüjében Michel Strogoff figurája, 1480- szor lépett ebben a közönség elé. A tényről egy szépen csiszolt pohár tanúskodik a vitrinben. A kiállított díszek között ott az Érdemes Művész kitüntetés és a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje, valamint az ’56-os Hűségérem a tengerentúlról. A nappali faláról indonéziai képek, álarcok néznek a vendégre. Kedves apró csecsebecsék és értékes műkincsek a világ minden tájáról. Pataky Jenő korát meghazudtolóan éli az életét újra itthon, mióta édesanyja halála után a nővére megsegítésére hazatért Párizsból. Autót vezet és szerepet tanul, néha segédkezik a feleségének a konyhában, önálló estre készül, a Nemzeti Színháztól a Nemzeti Színházig címmel. Zongorakísérője Gyarmati István lesz, a műsorban versek és megzenésített poémák hangzanak el. Hűségesen drukkol a Fradi csapatának — odakinn a St. Etienne csapatát választotta, mert ők is zöld-fehérben játszanak, így lett az FTC örökös tagja. A nemzet színházáé csak lélekben az... Várhegyi Andrea MŰKINCSEK - ÁRVERÉSEK 9 GALÉRIÁK Tehetségesek, de drágák a magyar művészek A Kordax Galéria a budapesti Belvárosban fél éve nyitt meg, de máris sikeresnek mondja vezetője. A galéria a nevét az ingatlan főbérlőjéről, a Kordex Rt.-ről kapta, s együttműködési szerződés is köti a két felet egymáshoz. Kortárs kisplasztikát, grafikát, festményt, valamint iparművészeti tárgyakat, kerámiát, üvegárut, ékszert, textilt és a modern bútorgyártás remekeit - a bauhaustól napjainkig - kínáljuk. Közöttük a Le Corbusier 1927-ben tervezett csikóbőr huzatú székét, Van der Rohe ugyanabban az évben tervezett gyékény és fém kombinációjú székét Az eredeti, 1953-ben készült Heny Bertola-szék galériánk egyik legszebb darabja, és emellett bútortörténeti érdekesség is. Pierre Chateau-tól lámpánk van, Ereen Graytől pedig asztalunk. A Machintoshmodellek és René Herbst székei sokakat becsalogatnak. - Magyar művészek közül kiknek a munkáival találkozhatunk? - A hattagú Deforma csoport és a Cheramica Stúdió kerámiáival, az üvegesek közül Smetana Ágnes, Borkovics Péter, Cserba László finom mívű darabjaival. Üzleti és szakmai szempontból is kiemelkedőek néhány magyar bútortervező nálunk fellelhető munkái, így Somlai Tiboré, Böjti Andrásé, Lehr Ritáé, Jakab Csaba előszobafala nívódíjas lett a Furniture 2000 kiállításon, Pácser László Sir Edward-széke a Formica-pályázaton lett díjnyertes. Pálmai Balázs igazán extrém Üvegasztalára megrendelésünk van. A hazai iparművészek színvonala európai mércével mérhető, sajnos áraik sokszor ennél magasabbak. - A festők közül kik tartoznak a galéria érdekköréhez? - Konok Tamás, Birkás István, Bartl József, Szikora Tamás, Tzortzoglou Georgios, Magyar Gábor, Borgo és Szabó Tamás már régi ismerősök, ők alkotják a bázist Minden jelentkezőt szívesen fogadok, gyakran keresnek meg olyan művészek, akik nem tagjai semmlyen alkotóközösségnek, de szeretnének valahova tartozni, így huszonöt-harminc festővel, szobrásszal és körülbelül ugyanennyi iparművésszel dolgozom. - Milyen a műkereskedelem helyzete ma ön szerint? - Leginkább az egyedi iparművészeti munkákat tudom eladni. Az üveg újra reneszánszát éli, elegáns poharakat, lámpákat vázákat vesznek tőlünk minden mennyiségben. Bútor is mindig kell, új irodába, nyaralóba, lakásba, s keresett a kisplasztika is. Az egyedi képek iránt nálam visszaesett a kereslet. A magyar vásárlók a pár ezer forintos sokszorosított, bekeretezett grafikákat keresik. A drágább festmények gyakran külföldi vásárlókhoz, amerikai, svájci, francia, német és holland otthonokba kerülnek. Befektetési céllal kortárs képzőművészeti alkotásokat ma még nemigen keres a magyar vásárló. A név a fontos, így a két világháború előtti és közötti alkotók, a „klasszikusok” iránt nő a kereslet. - Mit tesz, hogy megismerjék galériáját? - Minden hónapra tervezek valami akciót. Márciusban, a tavaszi fesztivál idején huszonnégy, Franciaországban élő vagy élt művész grafikai anyagát mutattuk be, áprilisban a frissen végzett, illetve mesterképzős bútortervező iparművészek mutatkozhattak be. Egyébként az Iparművészeti Főiskola gyakorlógalériájaként a művészetimenedzser-hallgatókkal együtt szervezzük a kiállításokat mint vizsgafeladatokat. - Vásárlás esetén visszacseréli a műtárgyakat a vevők kérésére? - Természetesen. Bár ilyen még csak egyszer történt meg, akkor egy férfinak nem tetszett a felesége által vásárolt kép. Kicseréltük egy olyanra, amit már együtt választottak ki. - Részletre is lehet önnél vásárolni? - Már nem, mert a társgalériákban sokan visszaéltek ezzel a lehetőséggel. Akadt például olyan jó nevű ügyvéd, aki csak az első részleteket fizette ki, mert jól tudta, ha pereskedünk is, a pénzünket nem látjuk viszont egyhamar. Nagy Sarolta Konzta József: Virágcsendélet, kikiáltási ára 160 000 Ft, leütési ára 440 000 Ft volt Mennyiért kelt el? A Blitz Galéria árverése 1995. április 14-én Scheiber Hugó: Fának támaszkodó férfi (tempera, papír 44x37) kikiáltási ár leütési ár Diener Dénes Rudolf: Párizsi utca (vegy, tech, vászon) 22 000 36 000 Iványi-Grünwald Béla: Három nővér (olaj, vászon 68x55) 150 000 300 000 Csók István: Leányka (olaj, fa 40,5x30,5) 350 000 550 000 110 000 190 000 Szőnyi István: Tájkép boglyákkal, lóval (olaj, vászon) 500 000 400 000 Koszta József: Virágcsendélet (olaj, vászon 50x40) 160 000 440 000 Berény Róbert: Anya gyermekkel (olaj, karton 49x61), védett 180 000 280 000 Perlmutter Izsák: Táj szélmalommal (olaj, vászon 56x67) 200 000 750 000 Lotz Károly: Alvó bacchánsnő (olaj, karton 42x36) 500 000 1 100 000 John Lennon: Bedin for Peace (litográfia 55,5x49) 650 000— Szinyei Merse Pál: Tavaszi mező (olaj, vászon 26x40) 350 000 1 300 000 Giovanni Domenico Tiepolo: Mária (olaj, vászon 39,5x31), védett 4000 000 4700 000 Marc Chagall: Gratulation (litográfia 29x26) 65 000 120 000 Bélyeggyűjtés Népművészet, János vitéz . Áprilisban „Magyar népművészet” elnevezéssel 88 Ft össznévértékű forgalmi postabélyeg-sorozatot bocsátott forgalomba a Magyar Posta Részvénytársaság, Dudás László grafikusművész terve alapján. Többszínű ofszetnyomással, részben a Pénzjegynyomda Rt.ben, részben az Állami Nyomda Rt.-ben, a forgalmi igényeknek megfelelő példányszámban, száz bélyeget tartalmazó ívekben készültek. Álló téglalap alakúak, fogazási méretük 26x33 mm. Az egyes bélyegeken az alábbi híres népművészeti motívumok láthatók: a 2 Ft névértékű bélyegen Buzsák, a 3 Ft névértékűn Vas megye, a 9 Ft névértékűn a Felföld, a 14 Ft névértékűn a Sárköz, a 22 Ft névértékűn Heves, a 38 Ft névértékűn pedig Orosháza népművészeti motívumai nyújtanak esztétikai örömöt Ugyancsak áprilisban háromféle postabélyeget is forgalomba hoztak. „Az Ifjúságért ’95 (150 éves a János vitéz)” elnevezésű, 22+10 Ft névértékű, feláras postabélyeget Majsai Mária grafikusművész terve alapján, 250 000 példányban bocsátották ki. A bélyegkép ábrája Petőfi Sándor János vitéz című nevezetes elbeszélő költeményének állít filatéliai emléket. „125 éves az Országos Meteorológiai Szolgálat” elnevezéssel Varga Pál grafikusművész terve alapján 600000 példányban, 50 bélyeget tartalmazó ívekben 22 Ft névértékű postabélyeg készült. Az „50 éves a FAO” elnevezésű, 22 Ft névértékű postabélyeg Csizmadia Zoltán grafikusművész terve alapján, 500000 példányban került kibocsátásra. A bekeretezett bélyegképen a FAO emblémájának kiterített előképe látható. . M.B. Mindörökre tenisz A Christie’s cég júniusban árverést szervez Londonban teniszütőkből, teniszlabdákból és a teniszjátékkal kapcsolatos könyvekből, poszterekből, kifestőkből és minden más, ezzel a játékkal kapcsolatos emlékből. Ez lesz az első olyan aukció, amelyet teljes egészében a tenisznek szentelnek. A tenisz eredetét a XI. sz.-i Franciaországba vezethetjük vissza, ahol egy , jeu de paume” nevű játékot játszottak a kolostorok udvarain, a falakat és a tetőt használván a pálya részeként. A játék kezdeti időszakában a labdát a tenyerükkel ütötték, később kesztyűt húztak, majd hogy a labda jobban pattanjon el, húrokat feszítettek a hüvelykujj és a többi ujjak közé. De a kézben érzett fizikai fájdalom miatt hamarosan kifejlesztették az ütőkeretet, majd annak nyelét is. Először a XV. században használtak a maihoz hasonló teniszütőt. A labda kezdetben gumiból készült, majd hosszas huzavona után elfogadták egy veterán teniszjátékos javaslatát, és flanellal borították be a labdát, hogy keményebb legyen. A játékot mindig nagy figyelem kísérte, bár inkább a gazdagok sportja volt, mint a kisembereké. VIII. Henrik angol király is szívesen játszotta, a királyi pályát Hampton Courtban ma is használják. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak a sportrajongók érdeklődnek a tenisz iránt, hanem a gyűjtők is. A tenisznek régebbi irodalma van, mint a golfnak vagy a futballnak, a könyvgyűjtők mindig is nagy érdeklődést mutattak szakkönyvei iránt. A könyvekkel ellentétben a régi teniszütőket nem értékelték túl sokra, ha öregnek, használtnak tűntek, egyszerűen eldobták azokat. Azért maradt ránk néhány ritkaság, s természetesen akad egy réteg, aki gyűjti ezeket. A Christie’s-aukció sztárja az a jó állapotban lévő Jefferies-féle Royal Lawn Tennis készlet, ami körülbelül 1875-ből származik, s minden részlete túlélte az idők viharát. Eredeti dobozában ott az aszimmetrikus teniszütőfej a báránybőrbe tekert nyéllel, a háló a támasztékokkal és a játékszabályok könyve. A készlet kikáltási ára: 7000-10000 angol font. Árvereznek még 1870 és 1930 között használt ütőket is. A második világháborúig számtalan formájú és tervezésű teniszütőt használtak, a mai ütők szabványmérete mintegy hetven év alatt forrott ki. Vevőt várnak egy 1870-es évekből való, eredeti macskabél húrozású ütőre is, de olyan rakettet is kínálnak, amellyel megszakítás nélkül tizenkét éven át nyertek bajnokságot. Az aukció érdekessége még az az Edward korabeli írókészlet, amelynek , tenisz formája van, illetve az a hat arany kávéskanál, amelynek nyele a Davis-kupát formázza (800- 1200 font). A tenisz korai történetével foglalkozó, 1767-ben megjelent francia könyv kikiáltási ára (első kiadás) 2000- 3000 font. A katalógusban szerepel olyan festmény is, amely teniszező kisfiút ábrázol. (n. s.) Egy megkerült Turner-festmény Egy londoni árverésen 78 500 angol fontért kelt el William Turnernek, a tájképfestészet kiemelkedő mesterének egy elveszettnek hitt alkotása. A Köln városát ábrázoló akvarellt, amelyet a századforduló óta elveszettként tartottak nyilván, tavaly 600 fontért vásárolta meg egy ismeretlen vevő egy új-zélandi árverésen. Most egy Londonban élő német műértő, Hans-Jürgen Mosesch vette meg egy londoni aukción - írja a Reuter. A műkincsrovatot szerkeszti: Hajdú Éva