Magyar Nemzet, 2008. augusztus (71. évfolyam, 209-237. szám)

2008-08-02 / 210. szám

38 Magazin 2008. augusztus 2., szombat Bár elvben már olyan akna is létezik, amelyet néhány év múltán baktériumok bontanak le, valójában a jelenleg dúló háborúk után is ugyanolyan veszélyes anyagok maradnak hátra, mint a korábbi nagy világégé­seket követően. A Magyarországra hullott bombák mennyisége fölbecsülhetetlen, de sokatmondó szám, hogy a tűzszerészeket naponta öt-tíz alkalommal riasztják. A katonák azt mondják, a Ferencvárosban hétfőn előkerült kéttonnás bomba ártalmatlanítását is rutinfeladatként kezelték. György Zsombor______________________­ yolc hónapon belül a ha­zai tűzszerésztörténelem két rekordja is megdőlt: korábban soha nem ta­láltak egyszerre annyi robbanóanyagot, mint tavaly november 21-én az Északi összekötő vas­úti hídnál, s egyszer sem kellett olyan sok embert, mintegy tizenhatezret kitelepíteni a hatástalanítás ide­jére, mint július 29-én, kedden a Ferencvárosban. Az előbbi esetben az öt darab, egyenként ötszáz kilogram­mos bombát a visszavonuló német csapatok helyezték el a pilléreknél, vélhetőleg 1944 végén, de csak a híd pesti oldalának egy részét robbantották fel, a budai ol­dal sértetlen maradt, a robbanószerkezeteket pedig hátrahagyták. A Ferencvárosban bonyodalmakat oko­zó német gyártmányú, SB-1000 típusú, akna hatású bombatestben nem volt ugyan sem töltet, sem gyújtó­szerkezet, a kiemelés előtt azonban nem lehetett tudni, mekkora a veszély. Hiába telt el ennyi idő, a szakértők szerint a szerkezetek hatástalanítása ma sem kockázat­­mentes, hiszen bár a rozsda szétmarta a burkolat felszí­nét, az esetek 98 százalékában még működőképes a robbanóanyag. Ha a ferencvárosi bomba detonál, két­százötven méteres körzetben mindent lekaszál. Emlé­kezetes, nem sokkal korábban, július 16-án Angyalföl­dön találtak egy féltonnás bombát, amelyet nagy való­színűséggel az 1944. július 2-i nagy amerikai támadás során dobtak le, vagyis majdnem napra pontosan hat­vannégy évvel azelőtt, hogy megtalálása miatt újból há­borús hangulat lett úrrá a környéken. Ami azonban a kívülállók számára rendkívüli hely­zetnek tűnik, az a tűzszerészeknek rutinfeladat. Leg­alábbis ez derül ki a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűz­­szerész és Hadihajós Zászlóaljának kérdéseinkre adott válaszaiból. Mint tudatták, ezekben az esetekben is a szokásos eljárást követték, vagyis a helyszíni szemlét, felderítést követően elvégezték a hatástalanítással kap­csolatos feladatokat és az elszállítást. Közölték, mindig az aznapra tervezett járőrparancsnok feladata a hatás­talanítás, így történt ez a Ferencvárosban is, igaz, koc­kázatosabbnak mutatkozó esetekben a zászlóaljpa­rancsnok felteszi a kérdést a katonának, hogy vállalja-e a feladatot. A tűzszerésznek pedig joga és lehetősége van arra, hogy nemet mondjon. S hogy mik egy jó tűz­szerész legfontosabb ismertetőjegyei? A jó tűzszerész higgadt, nyugodt, megfontolt, felkészült, magabiztos, mindemellett gyors döntési képességgel rendelkezik - szól az alakulat hivatalos válasza. E tulajdonságokra szükségük is van a bombák ártal­matlanítóinak - derül ki Kovács Vilmos alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) munkatársá­nak szavaiból, aki szerint a veszélyt sosem szabad lebe­csülni. Mint mondja, a robbanóanyagok egy idő után kikristályosodnak, ettől megbízhatatlanná válik a bom­ba, s bár gyújtószerkezet nélkül elvileg nem következ­het be a detonáció, az évtizedeken át víz vagy föld alatt rejtőző hadieszközöknél semmi sem zárható ki. Mint meséli, nem csak a második világháborúból maradtak vissza veszélyes eszközök, hiszen sok hadianyagot elás­tak a trianoni diktátumot követően is, hogy elkerüljék az elrendelt fegyvermegsemmisítést. Megbecsülni sem lehet, mennyi robbanószert rejthet még a föld hazánkban Kristályosodás A kutató szerint az Északi összekötő vasúti hídnál a pillér felrobbantása lehetett a cél, a bombák egymáshoz közeli lesüllyesztésével valószínűleg láncreakciót akar­tak beindítani. A katonatiszt szerint még mindig ezer­számra lehet fel nem robbant rombolóeszköz a föld alatt, hiszen 1944 áprilisát követően mérhetetlen mennyiségű bomba hullott az országra, megbecsülni sem lehet, hogy mennyi. (A hidak elpusztítása mellett az ipari, közlekedési csomópontok lerombolása a leg­főbb cél minden háborúban, így volt ez a második vi­lágégés idején Magyarországon is.) Az első nagy erejű bombatámadást 1944. április 3- án hajtották végre, a következő napokban, hetekben pedig szinte szünet nélkül folytatódtak a bevetések, éj­szaka a britek, nappal az amerikaiak szórták gyilkos bombáikat. Roosevelt és Churchill 1943 januárjában, casablancai találkozójukon fogadták el az átfogó bom­batámadások tervét, a CBO-t (Combined Bomber Offensive), amely révén 1944 nyaráig elérték az összes hazai hadiipari létesítményt. A tervben megállapították a támadásra kijelölt célpontok fontossági sorrendjét is, amely a következő volt: 1. repülőgép- és repülőgépmo­­tor-gyárak; 2. tengeralattjáró-támaszpontok, hajógyá­rak; 3. vasúthálózat, állomások; 4. kőolajipari létesít­mények; 5. harckocsigyárak, golyóscsapágygyárak; 6. alumínium- és gumiipar. A menetrendet a jelek szerint be is tartották, célpont pedig Magyarország geostraté­­giai helyzetéből adódóan bőven akadt. Mind közül kiemelkedő jelentőségű volt a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek (WM), amely egy­kor csaknem harmincezer embert foglalkoztatott. A gyárban eredetileg konzervdobozokat készítettek, de 1886 után fokozatosan a fegyvergyártásra tértek át, az első világháború idején pedig a WM az Osztrák- Magyar Monarchia második legnagyobb hadiüzemévé fejlődött. A fő megrendelő természetesen a hadsereg volt, amely számára autók és repülőgépek készültek Csepelen, majd a második világháború közeledtével megkezdődött a harckocsi- és terepjárógyártás is. Amint Kovács Vilmos sorolja, az egykori Horthy­­ligetet, ma Szigetszentmiklóst is nagy erővel támadták a Dunai Repülőgépgyár miatt, ahol Messerschmittek készültek, továbbá sok bomba hullt a közeli tököli re­pülőtérre. Rengeteg találatot kapott a budai Vár és kör­nyéke, az 1945. február 11-i kitörés során pedig a szov­jetek erős tüzérségi és aknavetőtüzet nyitottak a fő­irányra, az akkor még Olasz fasornak hívott Szilágyi Er­zsébet fasorra. A tűzszerészeket mostanság naponta öt-tíz alka­lommal riasztják - ezt helyettes parancsnokuktól, Hor­váth Tibortól tudtuk meg, aki szerint gyakran egészen meglepő helyekre kell kivonulniuk. Az idén július 31-ig összesen 1466 bejelentést kapott a Magyar Honvédség tűzszerészalakulatának ügyelete. A tavalyi évet 2466 bejelentéssel zárták. 2007. október 27-én például Szilá­gyi Erzsébet fasorban, a Moszkva tér tőszomszédságá­ban bukkantak - emberi csontok mellett - világhábo­rús bombákra a sínpálya felújítása során. Felettük évti­zedeken keresztül naponta körülbelül kétszázszor ha­ladt el a 18-as és az 56-os villamos. Alig egy hónappal később az Északi összekötő vasúti hídnál a búvárok szó szerint sötétben tapogatóztak a mintegy hétméteres mélységben, hiába volt ugyanis lámpájuk, nem láttak húsz centiméternél messzebbre. Amint akkor tanúi le­hettünk, a kiemelésben egy markológép segítette a tűz­szerészeket, amely karjával leért a vízfenékig. Mivel ezeket a bombákat eredetileg repülőgépről dobták vol­na le, tartóelemeket is szereltek az oldalukra, a tűzsze­részek pedig ezekhez rögzítették az emeléshez használ­ható vastag huzalokat. A munka gyorsabban ment, mint ahogy tervezték, reggel kilenc után néhány perccel már arra lettünk figyelmesek, hogy emelkedik a mar­koló karja, amelynek végén először egy fekete öltözékű búvár tűnt fel, majd megpillantottuk az első, több mint hatvan éven át a Duna mélyén pihent, rozsdától meg­bámult ötszáz kilós rombolóeszközt. A békaembert kollégái segítették, hogy beszálljon a tűzszerészek kö­zelben várakozó csónakjába, majd levették róla a nehéz felszerelést. Kimerültnek tűnt, messziről látszott rajta, hogy tapasztalt szakemberként is nagy megpróbáltatás volt számára palackkal a hátán lemerülni az akkor alig pár fokos, zavaros folyóvízbe, ahonnan egy mindaddig ismeretlen típusú és állapotú, épületmonstrumok el­pusztítására alkalmas szerkezetet kellett kiemelnie. En­nek ellenére gördülékenyen folytatódott a munka, nem telt bele fél óra, s már a második bomba is a hadihajón feküdt. Az ötödik lemerüléskor - a budai partról nézve a harmadik pillérnél - nehézség adódott, a búvárok ugyanis, eltérően az előzőektől, gyújtószerkezetet is ta­láltak a bombában. Ennek eltávolítása hosszabb időt vett igénybe, de a tűzszerészek délután kettőre az utol­só műveletet is sikerrel végrehajtották. A kiemelt rob­banószerkezeteket a fővárostól néhány kilométerre északra található sződligeti központi gyűjtőhelyre szál­lították megsemmisítésre. Horváth Tibor alezredes azt mondja, a robbanó­anyag-előállító gyárak a háború közepette a mennyi­ségre és nem a minőségre összpontosítottak, ezért sok selejt is akadt közöttük. A mai modern bombák viszont szinte minden esetben felrobbannak a bevetés során, vagyis reménykedni lehet abban, hogy bár a huszon­egyedik század háborúi sem vérteznek, legalább nem marad utánuk annyi veszélyes anyag a földben és a vi­zekben, mint a világégéseket vagy a balkáni harcokat követően. Az alezredes elmondása szerint például léte­zik olyan akna, amelyet néhány év elteltével baktériu­mok bontanak le, egyelőre azonban annyi a fel nem robbant régi eszköz, hogy a tűzszerészeknek bőven lesz munkájuk még. Kovács Vilmos viszont úgy véli, igaz, hogy a mostani eszközökben kevesebb a robbanó­anyag, döntő többségük azonban hatvan-hetven év múlva is ugyanolyan veszélyes lesz, mint a mostanában fellelt világháborús bombák. Sőt mivel a háborúzó fele­ket az adott pillanatban általában csak a győzelem ér­dekli, nem jellemző, hogy sok figyelmet fordítanának a jövő nemzedékek biztonságára. Olyannyira nem - teszi hozzá -, hogy immár műanyag vázas aknák telepítését is megfigyelték, olyan eszközökét, amelyeket fémkere­sővel sem lehet kimutatni. Az mindenesetre bizonyos, hogy a tűzszerészek nem pihenhetnek a nyáron, hiszen a legtöbb építkezés ilyenkor zajlik, a mélyben lapuló bombák többségére pedig a földmunkák során bukkannak. A németek által elhelyezett második világháborús bombák kiemelése tavaly novemberben a budapesti északi összekötő hídnál. Láncreakció N­­­ A­v A budai Vár környéke rengeteg találatot kapott, az 1945. február 11-i kitörés során pedig a szovjetek erős tüzérségi és aknavetőtüzet nyitottak a főirányra, az akkor még Olasz fasornak hívott Szilágyi Erzsébet fasorra. T\\ cftj. X­­I. Ferencvárosi pu] Szabadság híd j ^ ' . [ PetőfiMdj | BUDAPEST A Duna vonalán az összes híd környékére hullottak bombák. 1945-ben végül valamennyi Duna-hidunkat a visszavonuló német csapatok robbantották fel. 1944. április 3-án történt, a legfőbb célpontok között szerepelt a csepeli Weiss Manfréd gyártelep. A létessítményre összesen 1150 tonna brit és amerikai bomba hullott. /v\ J________ A tököli repülőtérre hullottak az 1944. április 3-i támadás során az első bombák. Szőnyegbombázás miatt a környező települések is szenvedtek, a robbanóanyagok kétharmada a repülőtér és a Duna közé eső területre hullott. Tököl a szovjet csapatok egyik fő bázisává lett.­­ Csepel, Gyártelepi A támadó repülőgépek szőnyegbombázás alá vették a budapesti teherpályaudvarokat, így a ferencvárosi, józsefvárosi és rákosrendezői állomásokat. A Keleti és a Nyugati pályaudvar között szintén szőnyeg­bombázást hajtottak végre. Az egykori Horthyligetet, ma Szigetszentmiklóst a Dunai Repülőgépgyár miatt támadták, ahol a Messerschmittek készültek. November 22-én a szovjet hadsereg elfoglalta Horthyligetet. TOKOL -MAGYAR NEMZET-GRAFIKA Kronológia 2007. október 27. - Bombák és emberi csontok kerültek elő a földből a második kerületben. A robbanószerkezetekre az 56-os villa­mos sínének javítása közben bukkantak rá a Szilágyi Erzsébet fasor elején. 2007. november 5. - Százhúsz milliméteres német aknagránátot találtak kábelfektetési munkálatok közben Budapest belvárosában, az Irányi utcában. A tűzszerészek kivették a bomba gyújtószerkezetét, majd a robbanótesttel együtt elszállították a honvédség megsemmi­sítőtelepére. A környéken megbénult a forgalom. 2007. november 21. - Öt darab, egyenként ötszáz kilogrammos amerikai bombát találtak az Északi összekötő vasúti híd Budához kö­zeli pillérjénél. 2007. november 28. - A főváros második kerületében, a Hűvösvölgyi út és a Sodrás utca kereszteződésében huszonegy darab 75 mil­liméter átmérőjű német repeszgránát, tíz páncéltörő gránát, továbbá négy 75 milliméteres és egy 88 milliméteres lövedék került elő a föld­ből. A gyújtószerkezettel ellátott, de szállítható robbanószerkezeteket a központi gyűjtőhelyre vitték, és megsemmisítették. 2008. március 8. - Második világháborús bombát találtak Esztergomban a prímás-szigeti szálló felújítása közben. Az 50 kilós szerke­zetet a helyszínen kellett felrobbantani. 2008. május 14. - Ötszáz kilogrammos bombát találtak Budapesten a XI. kerületi Infopark egyik szárnyának építésekor. 2008. május 15. - Újabb, ezúttal ezer kilogrammos bomba került elő az Infoparkban. 2008. július 16. - Ötszáz kilogrammos világháborús bombát találtak a főváros XIII. kerületében a Tahi út és a Tatai utca kereszteződé­sénél. Átmenetileg csaknem tízezer embernek kellett elhagynia lakhelyét. 2008. július 17. - Kiürítették a zalaegerszegi pályaudvart és háromszáz méteres körzetét egy ötven centiméter hosszúságú második vi­lágháborús bomba miatt. 2008. július 28. - Kéttonnás német gyártmányú bombát találtak a főváros IX. kerületében a Vaskapu és a Tóth Kálmán utca kereszte­ződésében. Másnap tizenhatezer embert evakuáltak, ám kiderült, a bomba veszélytelen volt.

Next