Magyar Nemzet, 2021. szeptember (84. évfolyam, 202-227. szám)

2021-09-11 / 211. szám

2 BELFÖLD - Magyar Nemzet 2021. szeptember 11., szombat I. Bartholomaiosz: Az ökumenikus mozgalom jövője Isten kezében van A konstantinápolyi pátriárka szerint segíteni kell a menekültek hazatérését A menekültek visszatelepülését és otthon maradását lehetővé tevő feltételek biztosításán kell dolgozniuk a döntéshozóknak - nyilat­kozta lapunknak I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, aki azt is hangsúlyozta, a keresztényeknek kötelességük, hogy minden erejükkel az áhított eucharisztikus egység megteremtésén dolgoz­zanak, mivel elsősorban keresztények vagyunk, és csak utána ka­tolikusok, ortodoxok vagy protestánsok. Borsodi Attila-Csekő Imre Erdő Péter bíboros az eucharisz­tikus kongresszus előtt azt mondta, hogy a Kelet és a Nyugat Budapes­ten találkozik. A kongresszuson sok ortodox vallási vezető is jelen van. Mekkora ennek a jelentősége? - Minden találkozás a különböző felekezetű és hitvallású keresztények között megerősíti mindannyiunk közös erőfeszítését, hogy azon az úton jár­junk, amely egy napon az áhított eucha­risztikus egységhez vezet. Ez termé­szetesen nem könnyű folyamat, de ne­künk, keresztényeknek kötelességünk, hogy minden erőnkkel ebben az irány­ban dolgozzunk. Végül is elsősorban keresztények vagyunk, és csak utána katolikusok, ortodoxok vagy protes­tánsok. Ennek szellemében az ortodox egyház hierarchiáinak jelenléte a ka­tolikus egyház eucharisztikus kong­resszusán ennek a hajlandóságnak a tanújele, jelzi az e téren zajló szoro­sabb kommunikációt és együttműkö­dést, valamint az ortodoxok és a kato­likus egyház közötti folyam­atos teo­lógiai párbeszédet. Írjoi i : - Mit vár a Ferenc pápával való találkozástól? - Személy szerint őszinte és test­véri kapcsolatot ápolok őszentségével, Ferenc pápával. Ugyanazokat az aggo­dalmakat osztjuk a fő társadalmi kér­désekben, mint például a természeti környezet és a teremtés egészének a vé­delme. Egyetértünk abban, hogy meg kell erősíteni a keresztények közös ta­núságtételét és elmélyíteni a kettőnk közti együttműködést a modern em­ber előtt álló problémák, kísértések és kihívások kezelésében. Ezért különö­sen örülök annak, hogy Budapesten, de főképp majd október elején a Va­tikánban ismét lehetőségünk lesz ta­lálkozni, és megosztani gondolatain­kat és nézeteinket egy sor kérdésben. - Reménykedhetünk reálisan ab­ban, hogy a keleti és a nyugati keresz­ténység belátható időn belül szoro­sabb köteléket alakít ki? - Az elmúlt évtizedek távlatában a római katolikus és az ortodox egyház kapcsolatát tekintve semmi sem volt véletlen. A hivatalos kétoldalú teoló­giai párbeszéd 1980 óta dinamikusan fejlődik, és végső célja az euchariszti­kus közösség, a közös kehely. Mind­ennek, ami az úton történik, ezt a célt kell szolgálnia. Ebbe az irányba mu­tatnak a II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápával létrejött csúcstalálko­zóink, a közös nyilatkozatok a legfonto­sabb aktuális problémákról, úgy mint az ökológiai válságról, a bevándorlás­ról vagy a vallási fanatizmussal való szembenézésről. Ilyen jelentősége van a budapesti Nemzetközi Euchariszti­kus Kongresszusnak. Keleten és Nyu­gaton egyaránt tudjuk, hogy az ökume­nikus mozgalom jövője Isten kezében van, de azt is, hogy sok múlik saját erő­feszítéseinken is. Nemzedékünk foly­tatja az ökumenikus mozgalom úttö­rőinek munkáját, akiknek mélyen há­lásak vagyunk, és akikről imáinkban megemlékezünk. Elvárjuk, hogy a ke­resztények új generációja folytassa a ke­resztény párbeszédet, figyelembe véve az új társadalmi és kulturális adottsá­gokat, Isten gondviselésébe vetett hit­tel és Krisztus „Legyenek mindnyájan egy!” parancsát szem előtt tartva. Azt is rendkívül fontosnak tartjuk, hogy tájékoztassuk az egyház egészét is az ökumenikus párbeszéd előrehaladá­sáról és fejleményeiről, a közös nyilat­kozatokról és ezeknek az egyházhoz és a társadalomhoz való fontos hozzájá­rulásról azok miatt, akik elkötelezet­ten részt vesznek e számunkra lénye­ges kérdésben. - A keresztényeket világszerte sok helyen üldözik a hitükért. Mi a meg­felelő reakció a támadásokra? Üs­sünk vissza vagy fordítsuk oda a má­sik orcánkat is? - Sajnos igaz, hogy a világ számos pontján még ma is sok keresztény test­vérünket üldözik sokféle módon, és bi­zonyos esetekben még terrorcselek­mények célpontjai is. Mindannyiukért szüntelenül imádkozunk, hogy az Úr erősítse és szilárdítsa meg őket, és hív­juk mindazokat, akik az emberi jogok és a vallásszabadság tiszteletben tar­tásáért harcolnak, hogy a keresztény egyházakkal karöltve többszörözzék meg erőfeszítéseiket mindazon test­véreink megoltalmazására, akik Krisz­tusba vetett hitük miatt ilyesféle hely­zetekkel szembesülnek. Egyszersmind pedig bátorítjuk a párbeszédet, mint a kölcsönös megértés, a kölcsönös meg­ismerés és a különböző vallási hitű és hagyományú emberek békés együttélé­sének eszközét. Gyorsan változó vilá­gunkban, amelyben a modern ember számos kihívással és összetett problé­mával szembesül, a különböző vallási meggyőződések nem lehetnek a meg­osztottság jelei, és a vallásokat sem sza­bad konfliktusok és üldözések igazo­lására felhasználni.­­ A magyaroknak negatív törté­nelmi tapasztalataik vannak hazánk oszmán megszállásának az idejéből. A keleti kereszténységnek naponta szembe kell néznie az iszlámmal való együttélés kihívásával. Milyen gon­dolatok fogalmazódtak meg önben erről a kérdésről? - Az időben visszatekintve bizony voltak olyan esetek, amikor a különböző vallási meggyőződések mind Keleten, mind a bolygó más részein, ürügyként szolgáltak véres háborúkhoz, amelyek számtalan embertársunk életébe kerül­tek. Valahányszor egyesek a világ bár­mely pontján a hit szent olaját másféle célokra használták, csak kárt okoztak, és végül megrendítették az emberek Is­tenbe vetett hitét. Tehát amennyiben a történelem tanít nekünk valamit, ak­kor az az, hogy meg kell dolgoznunk a különböző népek, kultúrák és vallá­sok békés együttéléséért. Mindig is ez volt a célja a konstantinápolyi egyház ősi és történelmi trónjának, amely te­kintélyes múltra tekint vissza mind a zsidósággal, mind az iszlámmal foly­tatott párbeszédben. Különösen a XX. század folyamán a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus számos kez­deményezést tett az ortodox egyház és a többi monoteista vallás közötti ál­landó kommunikáció megteremtésé­re, a kétoldalú tudományos párbeszéd rendszeres alkalmai révén. Számos val­lásközi találkozót hívott össze, ame­lyeken a keresztény egyházak, a zsidó vallás és az iszlám legfőbb képviselői vettek részt azzal a céllal, hogy elítél­jék az erőszak és a terrorizmus vala­mennyi formáját. Az Egyesült Álla­mokban 2001. szeptember 11-én elkö­vetett terrortámadások huszadik évfor­dulóján szeretném emlékeztetni önö­ket, hogy a Konstantinápolyi Egyete­mes Patriarchátus hívta össze elsőként ezt a vallásközi találkozót Európa szív­ében, Brüsszelben, amelyen mindhá­rom monoteista vallás képviselői a le­hető legegyértelműbb módon elítélték az erőszak minden formáját Isten ne­vében, és közös nyilatkozatot írtak alá. - Mit lehet tenni az ellen, hogy a vallások követőit egymás ellen for­dítják a radikálisok? - Szent kötelességünk, hogy miköz­ben szilárdak maradunk hitünkben és hagyományainkban, és mindig tiszte­letben tartjuk a sokszínűséget, egy­részt azon dolgozzunk, hogy megaka­dályozzuk a vallási érzékenység bár­minemű kizsákmányolását, másrészt megőrizzük a világ békéjét is. Mivel minden Isten nevében vívott háború sértés Istenre nézve, minden ilyen harc maga az Isten ellen viselt háború. Ta­nulnunk kell a történelemből, és azon kell munkálkodni, hogy annak későbbi fejezetei, amelyeket a jövő generációi olvasnak majd, békéről, együttműkö­désről és embertársak iránti szeretet­ről szóljanak. - Mit gondol a keletről Európá­ba érkező bevándorlási hullámok­ról, amelyek az egyik legfontosabb vitakérdést jelentik kontinensünkön? - A szükséget szenvedő ember em­bertársunk nemzetiségtől, származás­tól, társadalmi és kulturális eredettől és gazdasági helyzettől, sőt hitétől füg­getlenül is: számunkra, keresztények számára Isten képmása. Tartozunk az­zal, hogy segítségére siessünk, bármi­lyen megpróbáltatás elé kerül is. Ismét­lem, nekünk, keresztényeknek az irga­lomban és jótékonykodásban nincs faj, szín, nemzet, osztály, vallás. Emlékez­zünk a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus szavaira: „»Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadta­tok engem, mezítelen voltam és felöl­töztettetek, beteg voltam és megláto­gattatok, fogságban voltam és eljötte­tek hozzám.« Akkor az igazak megkér­dezik majd tőle: »Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mi­kor láttunk mint idegent, és befogad­tunk, vagy mezítelenül, és felöltöztet­tünk téged? Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?« A király így válaszol majd fiétffk: »Bi­zony, mondom nektek: amikor meg­tettétek ezt egynek e­lég kisebb testvé­­reim közül, velem tettétek.«” Ha nem vagyunk hajlandók minden egyes em­bertársunk mellett kiállni, aki megpró­báltatást szenved, az olyan, mintha ma­gát Krisztust tagadnánk meg.­­ Miként segíthetünk hatékonyan azoknak, akiknek üldöztetés miatt kell elhagyniuk a hazájukat? - Különösen azoknak az embertár­sainknak az érdekében, akik akaratuk ellenére kénytelenek voltak elhagyni családjukat és szeretteiket, akiknek tragikus körülmények, háborúk vagy konfliktusok között kellett elhagyni otthonukat és menekültek el hazá­jukból, sürgetjük az erős országokat, a nemzetközi szervezeteket és minden jó szándékú személyt, aki abban a po­zícióban van, hogy segíthet, hogy szisz­tematikusan dolgozzanak a menekül­tek visszatelepülését és otthon mara­dását lehetővé tevő feltételek biztosí­tása érdekében. Mert azok, akiket ki­szakítottak a hazájukból, mindig ab­ban a reményben élnek, hogy vissza­térhetnek. Ez legyen a célja mindazok­nak, akik hatékonyan és eredményesen tudnak segíteni a menekülteken. Hoz­zájárulni ahhoz, hogy megteremtsék a feltételeket ahhoz, hogy visszatér­hessenek szeretteikhez arra a helyre, ahol születtek, ahol a gyökereik van­nak, azért, hogy jobb jövőt teremtse­nek a szülőföldjüknek. I. Bartholomaiosz még szorosabbá tenné a nyugati és a keleti keresztény egyházak közti kapcsolatot Fotó: Teknős Miklós EMBERI MÉLTÓSÁGÉRT KITÜNTETÉST KAPOTT ŐSZENTSÉGE Átvette tegnap Budapesten az Emberi Méltóságért kitüntetést I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, a díjat az Emberi Méltóság Tanácsa ítélte oda az ortodox egyházfőnek. Idősebb Lomnici Zoltán, a szervezet elnöke a díj odaítélésével kapcsolatban korábban ki­fejtette: őszentsége sokat tesz az emberi jogokért, a keresztény egyházak közötti megértés növeléséért, a vallás szabad­ságáért és a vallásközi kommunikációért, a teremtett világ megőrzése érdekében pedig a környezettudatosság terjesz­téséért és a környezetvédelemért. Azt pedig külön értékelték az elismeréssel, hogy a konstantinápolyi pátriárka nem­csak nemzetközi szinten, hanem hazánkban is tesz a keresztény egyházak közötti jobb megértésért, hiszen Dialógusköz­pont néven Közép-Európa szívében egy nemzetközi kulturális és hitéleti központ létrehozásán fáradozik. Az Emberi Mél­tóság Tanácsa ezek alapján egyhangúlag ítélte oda a díjat a konstantinápolyi pátriárkának. Mint korábban megírtuk, I. Bartholomaiosz rendkívül kedves a magyar embereknek, 2000-ben ugyanis az ortodox vi­lág számára is szentté avatta országalapító Szent István királyunkat Budapesten, a bazilika előtti téren. Ennek kapcsán idősebb Lomnici Zoltán köszönetét fejezte ki a pátriárkának. •4* •tia

Next