Magyar Nők Lapja, 1942 (4. évfolyam, 1-36. szám)

1942-01-01 / 1. szám

SZÉPIRODALMI, TÁRSADALMI, DIVAT, KÉZI MUNKA ÉS HÁZTARTÁSI FOLYÓIRAT Megjelenik havonta háromszor: 1-én, 10-én és 20-án. SZERKESZTI Németországban, Svájcban és Olaszországban, egész évre Postatakarékpénztári csekkszámla: 20.334. Előfizetési ár: 1 , 33 pengő, fél évre 16.50 pengő, negyed évre 8.25 pengő, egész évre 26.40 pengő, fél évre 13.20 pengő, negyedévre D Á D P 1 R M . Szlovákiában egész évre 198 Ks., fél évre 99 Ks., negyed 6.60 pengő, egy hóra 2.20 pengő. Egyes szám ára 88 fill. évre 49.50 Ks. Amerikában: 1 évre 44, fél évre 22 pengő. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV., FERENCIEK-TERE 7. II. EMELET 6. AJTÓ. TELEFONSZÁM: 10-73—42 FIÓKKIADÓHIVATALOK: KOLOZSVÁR, KISMESTER-UTCA 11, DEBRECEN, KONDOR-UTCA 19, SZEGED, BARÓ JÓSIKA-UTCA 4 SZABADKA, SZEGEDI SZÓLÓK 62, ÚJVIDÉK, BEM-UTCA 8, MISKOLC, GHILLÁNYI-UTCA 13 ÉS MAROSVÁSÁRHELY, tl.­UTCA 8 Gáspár Jenő A tűzhely melege Aki néha forgatja a világtörténelem lap­jait, megfigyelheti, hogy vannak korok, amikor az ember eltávolodik a családi tűzhely meghitt közelségétől s élete a nyilvánosság cseppet sem otthonias lám­pafényeiben tobzódik. Viszont vannak korszakok, amikor valami csömör, vagy kényszerítő körülmény ismét a családi otthont hozza közelebb az emberhez. A második világháború (mondhatnák azt is, hogy tulajdonképpen az igazi világ­háború) kellős közepén az, aki szereti nyitott szemekkel nézni az életet és a való tényeket, megfigyelheti, hogy most ismét azon a válaszúton vagyunk, ami­kor jobban érezzük magunkat otthon, mint akár a legelőkelőbb és legmonde­­nebb helyeken. Ezt az igazságot nem az erősíti meg, hogy mindenféle korlátozá­sok vannak, nemcsak nálunk, hanem min­denhol a világon, amelyek az ember el­kényeztetett igényeit lefékezik, hanem ennek az igazságnak az az egyszerű tény az alapja, amit a magyar közmon­dás így fejez ki: mindenhol jó, de leg­jobb otthon. A madárfészek jósága, melegsége és poézise a viharban érvényesül a legjob­ban, így van az ember is. Körülöttünk minden világrész vérzivatarban ázik, föld és levegőég, földmélye és tengerek síksága csatatérré változott. Az acél és a tűz záporában természetszerűleg me­nekül az ember az otthonába. Igaz, hogy az otthon békéje is ma relatív fo­galom, mert a legnagyobb magányban sem zárhatjuk el magunktól az esemé­nyek viharzását, a modern technika na­gyobb dicsőségére (gondoljunk a legin­­timebb perceinkbe is betörő újságra vagy rádióra), de mégis az én házam az én váram elvénél fogva a világtör­ténelem zajlása így és itt elviselhető szordinót kap. Ezért van, hogy a mai ember inkább szeret odahaza ülni, mint máshol s ezért van, hogy a nyilvános éttermek, táncos teák, bálok és lokálok kissé már túl hangos világa leáldozóban van s többet ér a meghitt családi kör vagy otthoni összejövetelek és vendég­látások romantikája, mint a hangos neje­­hulás vagy jazzdobos hajnalig tartó vi­gasságok ideje. Aki kultúrtörténeti szempontból fogja fel ezeket a jelenségeket, azt mondhatná, hogy új biedermeier-korszak következik. Aki azonban szereti egyszerűen nézni a dolgokat, az azt mondja, hogy a kissé már túlméretezett vendégfelvonulások karneváljai után jólesik a megpihent és édes egyedüllét az otthon lámpái alatt. Magyarországon eddigelé is szinte egészségtelenül túlvirágzott például a kávéházi élet. A kávéház mindig az ott­hontalan emberek otthona volt s most, hogy ráeszméltünk a csendes otthon édes ízére, a tűzhely melege jutott elő­térbe. Van is valami szép és lenyűgöző a tűzhely varázsában. Gondoljunk csak vissza boldog gyermekkorunkra, vagy akár a későbbi évekre, amikor a váro­sokban vagy vidéki úriházakban a téli alkonyatok félhomályában belebámul­tunk a kályhából bizalmas melegséggel kisugárzó fénynyelvekbe: mennyi gyö­nyörűséget kapott a kint tobzódó havas táj még a legvadabb és legfagyosabb telek idején is. Most ugyanez a gyer­meki érzés fogja el az embereket meg­nagyobbított arányokban, kint az embe­riség egyik legnagyobb vihara tombol, csatázik és dermeszt, jó bemenekülés a védett falak közé és élvezni az otthon melegét. Ennek a lapnak nőolvasói nem is tudják, hogy ebben a megváltozott világban milyen nagy feladatok várnak rájuk. Ne gondolja senki, hogy most nagyképű mondatok következnek a nő, a hitves és az anya hivatásáról, egyszerű igazság az egész. Az emberi otthonnak mindig a nő adta meg a fényt, a meleget, a szép­séget és a finomságot. Most, hogy új idők jöttek és az emberiség szeret be­felé nézni, bizonyára mi, férfiak ezentúl jobban megbecsüljük a tűzhely melegét s azokat a duruzsoló lángokat, amelyek­be egykor, nagyon régen olyan jó volt betekinteni. A nő pedig, aki úgy is sze­reti­ élvezni elhivatottságának annyi szép varázsát, most eszméljen rá, hogy ha a férfi felfedezte az otthont, ő lesz újra ennek az otthonnak melege, szép­sége, fénye és finomsága. A történelmi idők a legjobb tanítómesterek, képesek még a nőtípusokat is megváltoztatni és a férfiakat rászoktatni arra, hogy alkal­mazkodjanak az új női ideálhoz. A páva­ nők világa kezd lejárni s hamaro­san eljön az idő, hogy csak öreg regé­nyekben és olcsó filmekben fog ez a női típus tündökölni. Jön a házias, az egyszerű és duruzsoló női típus. Nem akarok rossz jós lenni, de a most kez­dődő 1942-ik esztendőben ez lesz a női ideál. A tűzhely melege lesz a divat s meg va­gyok győződve, hogy ez a divat is győ­zedelmeskedni fog,­­ ha a hölgyek mel­léje állnak.

Next