Magyar Nyelv – 43. évfolyam – 1947.

Györke József†: Nyelvtudományi alapelvek

MAGYAR NYELV KÖZÉRDEKŰ FOLYÓIRAT XLIII. ÉVF. 1947. MÁRCIUS 1. SZÁM Nyelvtudományi alapelvek. GYÖRKE JÓZSEF munkásságának iránya élete utolsó éveiben egyre jobban a nyelvelmélet területe felé fordult. Az addig is széles érdeklődésű uráli nyel­vész finnugor és szamojéd szaktudása útján jutott el az általános nyelvészeti problémákhoz. Kutatásai az utóbbi időkben a kínai nyelvre is kiterjedtek, mert a kínai nyelv tanulmányozásának általános nyelvészeti szempontból nagy jelen­tőséget tulajdonított. „Tő, képző, rag" című értekezésében (MNyTK. 63. sz. 1943.), továbbá „Az igeidő" című cikkében (NyK. LI.) kezdenek kibontakozni nagy koncepciói, s bár nyelvtudományi alapelvei még nem tűnnek ki belőlük tisztán, mégis érezzük, hogy az idézett tanulmányok mögött mély, rendszerező gondolatok rejtőznek. A hozzá közelállók tudják, hogy milyen sokat vívódott nyelvelméleti kérdésekkel. Tervbe vett „Általános nyelvészetiének megjelenésétől mindenki sok újat várt. A gyorsan járó „paluida mors" mindennek elejét vette, de hátrahagyott kéziratai átvizsgálásakor­ a sok általános nyelvészeti feljegyzés közt megtaláltuk várva-várt nagy művének töredékes, sajnos csak vázlatosan kidolgozott egyes részeit. Egyrészt a megboldogult emléke iránti kegyelet, másrészt pedig az az óhaj, hogy tudományunk új szempontokkal gazdagodjék, kívánatossá tették ennek az anyagnak a közlését, illetőleg sajtó alá rendezését. Az elkövetkezendőkben GYÖRKE eredeti fogalmazásában adjuk a hagya­tékában talált általános nyelvészeti töredékes alapelveket. Az eredeti szövegen semmi lényegbevágó változtatást nem tettünk. Lehetőleg a stiláris változta­tásokat is kerültük, s ezeket a legszűkebb körre korlátoztuk. Ami javítást eszközöltünk, az jóformán csak ortográfiai jellegű, s az idézetek esetleges javítására irányul. HAJDÚ PÉTER. . .Mi a nyelv? „Die Sprache ist ein System von Zeichen.. — feleli SAUSSURE (Grundfragen der allgm. Sprwsch. 19). Ez a gondolat azóta iskolát alapított, s a mai nyelvész a nyelvi tényeket már csak mint jeleket kezeli: „Die sprachlichen Phänomene sind durch und durch zeichenhaft" (BÜHLER, Sprachtheorie 33). De mi hát a jel? A jel egy bizonyos közösség megértetési eszköze. A nyelvi jel érzékszerveinkkel észlelhető olyan adottság, melynek egy bizonyos közösségben funkcionális szerepe van, vagy legalább is lehet. Három tényező jellemzi a jelet: 1. egy jelként szereplő valóság, vagyis amit jelként felhasználnak, 2. egy közösségi és 3. egy közlési szerep. Egy bizonyos valósági tényező felhasználása nélkül ugyanis nincsen jel, közösség nélkül viszont nincs szükség jelre, míg a közös-­ ­ GYÖRKE JÓZSEF kézirati hagyatékának átvizsgálását a Magyar Nemzeti Múzeum­ Országos Széchényi Könyvtárának megbízásából LAKÓ GYÖRGYgyel közösen végeztük. Magyar Nyelv XLIII. 1—2.

Next