Magyar Nyelv – 59. évfolyam – 1963.
Moór Elemér: Léc, tégla, cserép
anyagokat jól megtartotta a szelemenes és szarufás tetőszerkezet. Ezekhez lécre nemigen volt szükség, mert hisz a nádat vagy a szalmát vesszővel kötötték a szarufákhoz. Az a mesterember, aki ehhez értett, a ,,házkötő" volt, amely foglalkozásnév családnévként már 1522-ből előkerül (vö. OklSz.). De már a tetőcseréphez a szelemenes szerkezet a cserép súlya miatt nem volt alkalmas, ezért a tetőcseréphez már gerendákból ács által pontosan összerótt tetőszerkezetet kellett alkalmazni. Az ilyen tetőszerkezetet a német Dachstuhl tükörszavaként fedélszék, tetőszék néven szokták emlegetni. A tetőszék gerendáira egymástól egyforma körökben léceket szegeznek, s ezekre rakják a tetőcserepeket. Nem lehetetlen, hogy a cserépfedést azok az olasz kézművesek honosították meg nálunk, akiknek a révén bolt szavunk tanúsága szerint a bolthajtásos építkezés is eljutott hozzánk. Tégla szavunk ugyanis valószínűleg az olasz tegula 'tetőcserép' szó átvételéből származott, de persze származhatnék a középlatin tegula szóból is (vö. SzófSz.), amely szó szintén 'tetőcserép'-et jelent; 'tégla, Ziegel' jelentésben a latinban a later szót használták. A magam részéről azonban nem tartom valószínűnek, hogy egy ilyen mesterember szó a latinból került volna nyelvünkbe. A téglát nálunk eredetileg fcő-nek mondták, amire vonatkozik a kőműves foglalkozásnév is, amely már 1436-ban családnévként is felbukkan (vö. OklSz.). De valószínűleg erre vonatkozik az 1310/1338-i Kueguetew helynév is (OklSz. 550). Az 1357-i Teglaegethew helynévből (vö. OklSz.) pedig alighanem arra lehet következtetni, hogy legkésőbben a XIV. század közepén a tégla szó nálunk már 'Ziegel, later' értelemben volt használatos, mert hisz körülbelül egy század múltán, vagyis 1474-ben, előkerül a Téglavető családnév is (vö. OklSz.); ez a név pedig határozottan azt tanúsítja, hogy a XV. században a tégla szót már nem 'Dachziegel', hanem 'Ziegel' értelemben használták. Ez a jelentésátvitel könnyen érthető, mert hisz a kő szó többértelmű volt nyelvünkben, a tégla pedig ugyanott és majdnem ugyanúgy készült, mint a tetőcserép.23. Ez a jelentésfejlődés nyelvünkben annál inkább is bekövetkezhetett, mert közben 'tetőcserép' jelentésben — úgy látszik — meghonosodott gyaníthatólag Dunántúl a szláv erépbs magyar cserép szó is (vö. KNIEZSA, Szisz. I, 128). A cserép szó csak olyan szláv nyelvből származhatik, amelyben szavunk megfelelője nemcsak 'irdenes Geschirr', hanem 'Dachziegel' jelentésben is használatos. Ilyen nyelvek a bolgár (vö. IVAN POPOVIC, Geschichte der serbokroat. Sprache, Wiesbaden, 1960. 273), a kaj-horvát (vö. KNIEZSA, i. h.) és a szlovén (vö. PEETERNIK nyomán EtSz. I, 974). Annak mindenesetre nem sok valószínűsége van, hogy bolgár cserépfedő mesterek kerültek volna el valamikor a XIII. század folyamán hazánkba, ezért valószínűnek látszik, hogy a cserép szó kaj-horvát—szlovén származású tetőfedő cserepes mesterek révén honosodott meg nálunk. (Kaj-horvát és szlovén a középkor folyamán nyelvileg nagyjában még egyet jelentett.) Az ilyen tetőfedő mesterembereket a nép manapság is cserepes néven ismeri (vö. MTsz.); nyilván ezekre vonatkozik a XV—XVI. században elég sűrűn előforduló Cserepes családnév is, ilyen tetőfedő mester lehetett a már 1388-ban említett ,,Nicolaus dictus Cherepes" is (vö. OklSz.). Semmi kétségünk nem lehet arra nézve, hogy azokat a léceket, amelyeket ezek a XIV. és XV. században dolgozó kaj-horvát vagy szlovén tetőfedő mesterek használtak. Erre a jelentésre az 1363/1371-i Teglauar helynévből (vö. OklSz.) is következtethetünk. De erre a legrégibb közvetlen adat mindenesetre 1393/1446-ból való: ,,Duos lateres wigo tegla appellatas" (OklSz.). Érdekes, hogy ez a jelentésfejlődés a német Ziegel szóban is bekövetkezett, amely szintén a latin tegula szóból származott, de ez a szó még a római császárkor idejéből való átvétel. A germán népekhez esetleg előbb jutott el a római cseréptető, mint a téglaépítmény.