Magyar Nyelvőr – 5. évfolyam – 1876.
Idő, év, evez. Simonyi Zsigmond
szóból és eredetileg annyi mint a hosszadalmas, la n gw e i i-i g. Azt hiszem, mindenki természetesnek fogja találni, ha az időt, életkort jelentő szavakéhoz hasonló etymont tulajdonítunk néhány évet jelentő szónak is. A német jahr „év" valószínűleg egy eredetű a fent említett szanszkrit latus „idő" szóval (1. Curt. az id. h.). A görögben epa „évszak, idő", egaai „idején" és ópoc „év". Sőt maga a magyar év szó régente kort, életkort is jelentett (1. Ny. K. III. 335.), valamint megfordítva az idő „év", sőt óra jelentésben is előfordul (Mátyás F. M. nyelvtud. II. 70.). Nem eshetik tehát kifogás alá jelentés tekintetében, de ép oly kevéssé hangtani szempontból sem, ha a magyar év szót szintén a jsg:~ gyökérből való képzőtelen névszónak állítjuk és a következő arányt állítjuk föl év (tő éve): f. ika —jő (*jovo), f. jókedv" az enare-lapp nyelvjárásban ike, iye (génit, ive), a finnmarki lappban jakke, a svéd-lappban jake (jape). Ezeket minden esetre egynek vehetjük a f. ika, m. év szavakkal, s itt ismét nagyon szembetűnő arányt állíthatunk fel: lpF. jakke : f. ika *) — lpF. jokka (rivus): í. joke és lpF. jakke: m. éve — lpF. jokka: m. jó (*jovo •). Az év, ika és ike {jakke) szavakat már egybe állította Budenz Szóegy. 753. sz. a. s melléjük a megfelelő észt (iga, gen. ea) és lív (iga) szón kívül a cser. i, és az erza-mordvin ie, i szavakat, melyek szintén évet jelentenek. Hogy az utóbbiakat is a föltételezett képzőtlen névszó képviselőinek tekintsük, annak hangtani szempontból semmi sem áll útjában. A tőszónak vége ép úgy fejlődött bennük, mint például a cser. sis mordv. ki- szavakban, melyek eredeti ugor ssngs- és kngs- helyett állanak. Ekjükről a j elveszett, mint a cser. ezin (v. jeziji) s mordv. ene szóban (—finn jasen). Végre az egész hangalakra nézve v. ö. cser. ej, i és mordv. ej, je, i, ie , magy. jég. — A föntebbiekhez állítható még végre az ész. vogul jis „idő" (hangalakra nézve v. ö. vog. ji-jeni, jine jövő képzésére nézve söses B. Szót. 277. 1. mortes mérték), jisin koros, idős, és vogh. is ó, régi, koros. *) A lapp jakke átcsapott a mély hangsorba, mint sagje szeg. kale-kel, kalmak csizma , mordv. kama stb. S. Zs.