Magyar Nyelvőr – 42. évfolyam – 1913.

Magyarázatok, helyreigazítások - Simonyi Zsigmond: Zuzája

nevezi (vö.: „Édes, aranyos, kis tyúkom, drága csibikém" az ismert Weiner­féle kupléban), erotikus eredetre mutat vissza — a tyúk eredetileg mint tipikusan nemi lényt jelképezi a nőt — és származását a sokkal köz­ismertebb, általánosabban befogadott phallikus kakas képének analógiája mozdította elő. Hogy a kakas ilyetén karaktere milyen közismert, felesleges­nek tartjuk a modern nyelvek példáival igazolni; másrészt azonban a nő­vés tyúk helyettesítésének is aligha a francia poulette az egyedül­álló példája. E képnek (tyúk eh. nő v. nőstény) európai irodalmainkban legrégibb nyomául a Phaedrus meséinek III. appendixében olvasható 9. mesét ismerjük, a Juno, Venus et Gallina címűt. Benne Juno szűzi tisztaságával (castitas) dicsekszik, míg Venus, naturam ut affirmaret esse illi imparem (vagyis nőies nemiségét bizonyítandó) a tyúkot kérdezi meg előtte, hogy mennyi „eledellel" érné be. Ekkor derül ki a tyúk természetének bökkenője. Licet horreum mihi patent, ego scalpam tamen ! — mondja. És Juno rögtön megérti, hogy a tyúkkal az asszonyi természetet példázta Venus: Risisse Juno dicitur Veneris ioco, quia per gallinam denotarat feminas.­ MARÓT KÁROLY: Zúzája. Ismeretes dolog, hogy ez a főnév eredetileg zúz volt, személy­raggal zúz­a, de ez a rag idővel elhomályosult s azt mondták: zúzája eh. zúza, „eszem a zúzádat" stb. Ugyanez történt több más testrésznévvel is (mint kimutattam A M. Szótők c. értekezésemben 1888. 42): pofa, mája, gége, tompora stb. így keletkezett valószínűleg az epe alak is, mert a rokon­nyelvek szerint csak nép volna (ü vog­­ép stb., vö. kéz, keze, név, neve). Nyelvjárásokban s itt-ott az irodalomban más ilyeneket is találunk: hompor és hompora (1. CzF és MTsz), héjája (Somogy m. és Nagykanizsa); „gerincé­jéhez száradott a hasa" (Dug. Péld. 2 : 244); „folyó torka, tó szádája" (Vikár B. Kalevala 8. runo); sőt: házája (Nyitra m. Ethnographia 11: 221) és urája (Nagykanizsa); Rábaközben bajszája, szarvája stb. (1. M. Szótők id. h., j. és TMNy. 226). A gyomor jelentésű éh, ih, juh, gyoh szónak gyéh-a, gyéh-a hang­alakja is van (az Ormánságban és Halason MTsz). Ez kétségkívül keverék alak a szabályos gyoh és éh hangalakokból. Zsinka Ferenc értesítése szerint Veszprém megyében ilyen alakja is van : gyiha; azt mondják : „Nem törődik semmivel, csak a gyihájába legyen." Ilyen fölös személyraggal más vidéke­ken is előfordul, éhája alakban (MTsz), vö. továbbá: gyuhádba Nyr. 10 : 476 stb. Ide tartozik nyilván ez a nagykőrösi kifejezés is: nagy-ihú 'büszke' (Papp Imre értesítése). SIMONYI ZSIGMOND: A kódexek //7-járól Melich J. azt állította, hogy hangzásbeli értéke van s alig lehet más, mint j'-féle hang, ellenben Simonyi Zs. azt vitatta, hogy a Bécsi és Münchb. írói a szóvégi /zz-val a j hangot fejezték ki s a 1 A tárgynak irodalmát stb. illetőleg érdekes adatok olvashatók L. Rademacher dolgozatában: Antiker Liebszauber und Verwandtes (Rhein. Museum f. Phil. 67. kötet 1. fűz. 1912. január) 139—141 lapokon. Vö. még Wissowa, Mitteilungen des Kaiserl. d. arch. Instituts, Röm. Abt.-V. 1. kk.)

Next