Magyar Nyelvőr – 76. évfolyam – 1952.

Irodalom. Könyvekről - Sz. Kispál Magdolna: Új finnugor szövegek

Könyvekről ÚJ FINNUGOR SZÖVEGEK A finnugor nyelvtudománynak hazánkban a század eleje óta érezhető pangása több okra vezethető vissza, melyek közül különösen kettő bizo­nyult hatásában igen jelentősnek és következményeiben igen súlyosnak. Az egyik társadalmi, a másik szakmai jellegű. A társadalmi ok az, hogy a finnugor tudományok iránt nálunk soha nem volt tapasztalható valami nagy lelkesedés és rokonszenv, sem a nagyközönség, sem a hivatalos tudo­mányosság részéről. A Sajnovics korában, a Demonstratioval (1770) kap­csolatban keletkezett és szinte szállóigévé vált Barcsai-féle tiltakozás: Sajnovics jármától óvjuk nemzetünket Ki Lappon­iából hurcolja nyelvünket! benne élt — ha talán nem is mindig tudatosan — a magyar közvélemény­ben az egész 19. század folyamán, s az ellenszenv a ,,halzsíros atyafiság"-gal szemben nem szűnt meg még a hazai finnugrisztika fénykorában, Budenz működése idején sem. Márpedig a tudománynak ahhoz, hogy igazán szer­ves része lehessen a nemzeti művelődésnek, és hogy igazán ki tudja fejteni alkotó lendületét — épp úgy szüksége van a széles tömegek érdeklődésére és rokonszenvére, mint az irodalomnak vagy a művészet bármely más ágá­nak. A finnugor nyelvtudomány a társadalomnak ezt a buzdító érdeklődését a múltban fájdalmasan nélkülözte. A pangás szakmai oka pedig az volt, hogy a kutatóknak nem állt kellő mennyiségű és minőségű friss tanulmányozandó anyag a rendelkezésére, pedig — s ez különösen fájdalmassá tette a kérdést — ily anyag kutatóink "buzgalmából bőven állt volna rendelkezésre, ha kéziratos gyűjtésük köz­kinccsé válhatott volna. Mélyen átérezve a felelősséget, mely a mulasztás miatt a hazai tudományosságot és természetesen elsősorban a Magyar Tudo­mányos Akadémiát terheli. Zsirai Miklós professzor ismételten fölemelte intő szavát e kéziratban rejtőző, nagybecsű tudományos anyag közkinccsé tételének érdekében. „Becsületbeli kötelességből — írta 1943-ban — és tudo­mányos érdekből ki kell végre adnunk Regulynak éppen száz éve gyűjtött s úgy négy testes kötetre rúgó osztják hősénekeit, Pápay Józsefnek kb. ugyanilyen terjedelmű, tán még terjedelmesebb osztják szövegeit, nyelvtani és néprajzi följegyzéseit, a Reguly és Pápay szövegeiből, illetőleg szókész­leti gyűjteményéből aránylag könnyen megszerkeszthető nagy osztják szó­tárt, Munkácsi Bernátnak a Vogul Népköltési Gyűjtemény III—IV. köteté­hez készített nyelvi és tárgyi magyarázatait várva­ várt nagyszabású vogul szótárát és votják szójegyzékét, Beke Ödönnek értékes cseremisz népkölté­szeti szövegeit és páratlanul gazdag cseremisz szótárát, Fokos (Fuchs) Dá­vidnak több, eddig jóformán egészen ismeretlen zűrjén nyelvjárásból való kitűnő szövegeit és zűrjén szótárát, végül Juhász Jenőnek hézagpótló moksa­mordvin szó jegyzékét." (Osztják hősénekek I. köt., IV. 1.) Az egyre sürgetőbben jelentkező igények kielégítésére az Akadémia végre megindította a Reguly-könyvtár c. kiadványsorozatot, melyben „az uráli népek között régebben gyűjtött, illetőleg majd ezentúl gyűjtendő nyelvi, néprajzi, történeti, régészeti és egyéb természetű" tudományos anyagot szándékozott közzétenni. De a sorozatból csupán az első kötet je­lent meg 1944-ben. Az évszám érthetővé teszi, hogy a folytatás elakadt. Az újjászervezett Magyar Tudományos Akadémia azonban már az első ötéves terv kereteibe beillesztette a legfontosabb finnugor gyűjtések kiadá­sát, s nagyvonalú tudománypolitikájának eredményeként már 1951-ben három rendkívül nagyértékű kötet hagyta el a­ sajtót: Reguly—Pápay

Next