Magyar Nyelvőr – 80. évfolyam – 1956.
Herczeg Gyula: A nominális stílus a magyarban
kampós orr, piciny, kékeszöld szemek, amelyekből féktelen érzékiség beszélt (Justh Zsigmond: Káprázatok. 1887. 83). Voltaképpen abban a percben látta először az apját. Kerekképű zömök ember. Bosszús, öklelő homlok. Diónyi orr, csak épp hogy legyen valami a nagy arc közepén (Gárdonyi Géza : Te, Berkenye, 1928. 21). Már Jókainál találkozunk az említett stiláris fogással. Az idézendő példák az Aranyemberből származnak (megjelent 1872-ben). A kettős kabinet ajtajában áll egy ötven év körüli férfi, s török dohányt szí csibukból. Keleties vonások, de inkább török, mint görög jelleggel, pedig külseje egészen görög szerbet akar mutatni, prémes kaftánjával, gömbölyű veres süvegével (8). Arca szép , ha nyugodtan állna a festő előtt, másolatára mindenki azt mondaná, hogy ez egy hős , de mikor elevenen jő eléje, mindenkinek a legelső gondolata az, hogy ez egy kém. Szabályos vonások, nagy fekete szemek, sűrű göndör haj, szép ajkak, hanem azok a ráncok a szemek körül . . . azt hirdetik, hogy ez nem más, mint egy rabszolga ... (51) A leány kifejlett idomú büszke szépség, kinek karcsúságát még előbbre segíti a vállfűző , magas cipősarok és hajdísz emelik termetét, kezein félkesztyűket visel, s körmei hosszúra és hegyesre vannak eresztve. Arca a rendbeszedett báj, piros, felvetett élveteg ajkak, rózsás arcszín, szívesen mutogatott fehér fogsorok, mosolygó gödröcskék az állon és orcákon, hajlott finom orr, fekete szemöldök és villogó szemek, amiknek ragyogását még emeli az, hogy erősen kiülnek, mintegy támadólag (90). Az idézett példával állítsunk szembe Tolnai Lajosnak ,,A báróné ténsasszony" című regényéből egy hasonló jellegű jellemzést. Nyelvtanilag szabályosabb, stílusa mégis nehézkesebb. Tolnai főleg pályája második felében vegyesen használta a korábbi és hagyományos „teltebb" alakok mellett a szerkezetlen, vázlatos, nominális szintagmákat is. Az idézendő példák a szabályos szerkesztés nehezen gördülő formuláit tartalmazzák. Az utazó úr harmincötéves lehetett, fehér sovány arccal, horgas, nagy görbe orral, vékony ajkakkal, s olyan szemekkel, minek a prédára leső sas szemei (20). Csinos, szabályos arcú fiú volt, nyolc-kilenc éves, vékony ajkakkal és finoman hajlott orral, nagy villogó fekete szemekkel és fehér arcszínnel (28). A szintagmákatvas rag kapcsolja össze a tőmondattal; a szintagma önálló jellege háttérbe szorul és a tartalom élessége, a mondanivaló elevensége veszít erejéből. A ragok lefaragása emeli a mondanivalóban rejtőző közlési és jelentési erősséget, és azonfelül a stílus könnyedségének és gördülékenységének javára válik. b) Nemcsak testi és lelki tulajdonságok kapcsolhatók a tőmondathoz ; a gyakoriságot illetően második helyen ruházati tárgyak : öltöny, piperetárgyak szerepelnek. Ezek a nominális szintagmák azt fejezik ki, hogy a központi főnév, rendesen a főmondat alanya valamely esetben a jelzett módon volt öltözve, ilyen és ilyen ruhadarabok voltak rajta. Viszont elmarad-